Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

T Még kérdezi! ■- Nos, hogy telt a napod édesem? Méaxpor helyett bőrtalpúk Betört munkahelyére — Kedvelem a szeszes italt, de nem vagyok alkoholista, — vélekedik Nagy Sándor 50 éves etesd cipészsegéd, aki hamarosan bíróság elé kerül, mert — ki andja hányadszor — újabb bűncselekményt kö­vetett el. Nagy Sándor, aki többször volt mán büntetve, tavaly márciusiban szabadult a bör­tönből, ahol egy év négy hó­napot töltött lopásért és más bűncselekményekért. Szaba­dulása után egy hónappal a salgótarjáni Salgó Cipőipari Szövetkezetnél kapott munkát mint cipészsegéd, és a kere­setre sem panaszkodhatott. Fi­zetése 2800 forint volt, s te­gyük hozzá, munkáját jól vé­gezte, amíg inni nem kezdett. A cipészsegéd törzsvendége volt a borkimérő helyeknek. Történt, hogy ez év októ­ber 15-én munkahelyén a pincébe küldték xnésizporért. A pincében nemcsak mész- pont, de bőrtalpakat is talált, s villámgyorsan tíz párat a köpenye alá rejtett. Pechje volt, mert a talpakat nem tudta kivinni az üzemből, a lopást, az egyik dolgozó ész­revette és visszavette tőle a Vdpőtalpaíkat. Másnap várhat­ták munkahelyén Nagy Sán­dort. Nem jelentkezett, ott­hagyta a szövetkezetei és Hat­vanba utazott. Öt napot töl­tött a Heves megyei városban, s október 20-án tért vissza Salgótarjánba, ahol borozgat- ni kezdett. Az egyik borkós­tolóban „gyűjtött bátorságot”, majd este tíz órakor volt munkahelyére indult bőrárú­ért. Átmászott a két méter ma­ga® kőkerítésen, kitörte a szabásza® üzem egyik abla­kát, s a résen át bemászott az épületbe. Meg sem állt a pincéig, amelynek ajtaját egy vasdarábbal lefeszítette. A helyiségben gazdag zsákmány várt rá. Az „árut” — hetven­egy pár bőrtalpat és öt pár cipőt — nem tudta egyszerre kivinni, ezért kétszer fordult. Megvolt az áru, most már vevő kellett. A cipészsegéd mint ügynök meglátogatott két tarjáni cipész kisiparost, s a lopptt holmit igyekezett rájuk tukmálni jutányos áron. Az üzlet nem jött létre an­nak ellenére, hogy Nagy bi­zonygatta: semmi baj nem lesz, hiszen a bőrtalpak több­letből származnak. Az egyik cipésztől, aki ke­réken elutasította az üzletelő Nagyot, a cipészsegéd nem akart üres kézzel távozni. El­lopta hát a nyárdkonyhából a kisiparos Sokol rádióját, ame­lyet aztán háromszáz forintért éladott. Kiderült, hogy a Hat­vanban eltöltött öt nap sem telt el bűncselekmény nélkül. Itt a cukorgyár elől egy ke­rékpárt gurított el és százhúsz forintért eladta egy ismeret­len férfinek. Selypen pár fo­rintért az egyik pár cipőt is értékesítette. Kellett a pénz az italra. — Elkeseredett ember va­gyok, kérem. Rosszul élek, elhagyott a féleségem. Bűnös vagyok, de ha a büntetésem letöltőm, fogadom, hogy új életet kezdek —, mondta val­lomásában Nagy Sándor, aki­nek előreláthatóan huzamo­sabb ideig kell várni, hogy új­ból a kaptafa mellé üljön. (ács) Jogkorok falun Kormányrendelet ínja elő, hogy a községi tanácsok ható­sági feladatait és jogkörét nö­velni kell. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy azokat a hatósági jogköröket, amelyek a lakosságot alapvetően és közvetlenül érintik, a községi tanácsok intézik. Azokban a községekben, abol a személyi és tárgyi feltételek megvan­nak, a megyei tanács I fokú iparhátósági feladatok ellásá- sával bízta meg őket. Nógrád megyében így tizenhat község kapja meg ezt a jogot 1971. január elsejével, a már meg­levő tizennyolc községi tanács hasonló jogai mellett. NÓGRÁD - 1970. november 22., vasárnap Tehenészet Pöstényben A szécsényi termelőszövet­kezetnek üzemegysége van Pösténypusztán. Az Ipoly part­ján levő üzemben többek kö­zött a tehenészetet fejlesztik, tekintettel a folyó partján le­vő jó minőségű rétre. Kétmillió forintot fordítanak a tehené­szet építésére. Most készül a 132 férőhelyes tehénistálló, amelyet korszerű gépekkel szerelnek fel. többek között önitatókkal. trágyakihúzóval, fejőgépekkel. Á Yard mítosza A Scotland Yard által a miinap nyilvánosságra hozott statisztika, úgy tűnik szétrom­bol egy mítoszt, amit a bűn­ügyi regényírók hadserege a detektívtörténetek ezreiben teremtett meg. Ez a mítosz ar­ról a nem feltűnő rendőrtiszt- viselőrői szól. akinek csalhat tatlan a szimatja, s akinek a legkörmönfantalbb gazember is áldozatul esik. A statisztikából kiderül, ugyanis, hogy a Scotland Yard a hatásköréibe tartozó bűn­eseteknek csupán egyharma- dát képes felderíteni. Nagy- Britanmia nyolcmilliós fővá­rosában a bűnözőknek soha nem volt ilyen jó sora. Rab­lás esetén 3:1, betörés eseten 6:1 az esélyűk, hogy a bün­tetést megússzák. Mindez an­nak ellenére, hogy a ScoÜand Yard közismerten a világ leg­nagyobb ujjlenyomat-gyűjte­ményével rendelkezik, továb­bá mindazokkal a modern esz­közökkel, közöttük számítógé­pekkel, amelyek megkönnyítik a bűnözés leküzdését, arról nem is szólva, hogy sorai kö­zött vannak Anglia legjob­ban képzett nyomozói A ScoÜand Yard tudvalé­vőén nem országos intézmény, zsupán a londoni rendőrség központja, amely csak egész kivételes esetekben foglalko­zik Londonon kívüli ügyek- kéL. A Yard három esztendővel ezelőtt egy V ictori a-korabeli erődítmónyszerü épületből át­költözött London egyik leg­korszerűbb irodaházába. A nagyszerű, távvezérelt ap­parátus, a korszerű számító­gépek és a kriminaisztikai technika legmodernebb eszkö­zei mellett mégis az utcán szolgálatot teljesítő rendőr és a „snout” — a besúgó — a Yard legfontosabb emberei. Az új épületbe történt be­vonulással egyidőben (ahol egyébként éjjel-nappal ezer tisztviselő dolgozik) újjá is szervezték a ScoÜand Yardot. Osztályokra osztották, ame­lyeket az ABC betűivel jelöl­nek. A három legfontosabb osztály az A (közrend fenn­tartására), a B (a közúti köz­lekedés számára) és a C (a bűnözés leküzdésére). Az A és B osztályt a világszerte köz­ismert jóindulatú és szolgálat- kész „Bobby” képviseli. Az elnevezés az első londoni rendőrfőnökre, Sir Bobby Peel-ne vezethető vissza, aSá a Yard jó híréről gondosko­dott, — a C osztály pedig a legendákról. Mint Peter Leaning írja, a C osztály tizenegy részlegre őszük. Ezek közül a C/l a legnagyobb, a C/8, az úgyne­vezett repülőosztag a legérde­kesebb. A C/ll a legtitokza­tosabb, minthogy a Sootiand Yard immen szerzi be infor­mációit. A C/l részleg tizenegy osz­tagra oszlik, ezek közül a leg­ismertebb a gyilkossági osz­tag. Külön osztag foglalko­zik a hamisításokkal, a ká­bítószerosztag 18 ezer olyan brit állampolgárt vett nyil­vántartásba, akik a legutóbbi tíz év során bármilyen össze­köttetésbe álltak kábítószer­ügyekkel. A 80 főből álló repülőosz­tag tisztviselői jelennek meg először a bűncselekmények színhelyén. Ezek a legtűLter- haLtebbek: gyakran hetekig is szolgálatban vannak. A C/ll, az információs osz­tag a legérdekesebb. Ez a részleg vezeti ugyanis a bű­nözőkről a híres kartotétokat. Akár alvilági főnökről, akár, kis, alkalmi betörőcskókxől van szó. Itt valamennyit — megrögzött szokásaival együtt — nyilvántartják. Tudják ró­la, hogy sörét melyik kocsmá­ban issza meg, felesége vagy barátnője melyik fodrászhoz jár, a hét melyik napján szok­ta szüleit meglátogatni, isme­rik bejárónőjének és tejki- hordójának nevét. Ezek a lát­szatra gyakran lényegtelen részletek már számos esetben sikert eredményeztek. Ami­kor például egy London-szer- te ismret betörő új sportko­csihoz jutott, annak rendszá­mát másnap feljegyezték a Scotland Yardnál. Néhány hó­nappal később egy bankrablás alkalmával egy utcai járókelő megjegyezte egy sportkocsi rendszámát Néhány órával később a bankrablók rács mö­gött voltak. Az úgynevezett „snout”-októl származó infor­mációk megszerzésére a C/ll osztag pénzügyi alappal ren­delkezik. Ez az összeg azon­ban lényegesen kisebb, minit ahogy ezt általában hiszik. Az informálók nagy része ellen­szolgáltatás nélkül „köp”, az­zal a céllal, hogy ha maga is pácba "kerülne, — enyhébb büntetést remélhessen. Bármennyire is szervezett a világ egyik legismertebb rend­őrsége, ma már nehezen felel meg feladatának. Rávilágít erre egy jellemző példa. Nem is olyan régen a Soho egyik jóimenő klubjában megjelent három disztingvált gentleman. Fél óra elteltével ketten tá­voznak, a harmadik — kezé­ben diplomatatáskával — a klub főnökével kívánt beszél­ni. A kölcsönös bemutatko­zás után a disztingvált gent­leman megszólalt: — Ön minden bizonnyal látta az én két ismerősömet? — Igen, volt szerencsém látni őket — így a főnök. — Nos a két gentleman nemcsak az én ismerőseim, ők cégeim ^ igazgatói és én az ő jogtanácsosuk vagyok. Az én igazgatóim megnézték maguk­nak az ön kitűnő klubját, ami nagy hatással volt rájuk. Az­zal bíztak meg engem, fejez­zem ki önnek Szerencsek!va­rrataikat. Egyidejűleg közöl­nöm kell, hogy ők szívesen betársulnának némiképpen az ön üzletébe. A klub főnöke azonnal meg- , értette hogy a látogatás után havi jövedelme néhányezer' fonttal csökkenni fog, mert ha nem, esetleg már a közeljö­vőben — mintegy véletlenül — verekedés törhet ki lokál­jában, amelynek során jó íz­léssel összeválogatott bútorait a szemétbe dobhatná. A zsa­rolásnak ez a fajtája, az al­világnak az üzleti nyereség­ben való csendes részvétele Londonban ma egyike a leg­elterjedtebb bűntetteknek. A Scotland Yard tudja ezt, mégis teheteüen, mert hiány­zik a legfontosabb előfeltétel ahhoz, hogy nyakon csíphesse a zsarolókat. Tanúk ugyanis nincsenek. A Schoban és a londoni East Enden volt né­hány ember, aki köpött. Ezek azóta olyan sebhelyeket visel­nek, amelyek a szájuk szögle­tétől a fülükig húzódnak. Az alvilágból úgylátszik még nem veszett Id a jelképek iránti érzék. A Scotland Yard felügye­lőinek az a mítosza, hogy csal_ hatatian a szimatjuk, amely­nek még a legkörmönifantabb gazember is áldozatul esik, úgy tűnik tényleg lealkonyo- dóbam van. <B> Kis falvak ifjúsága Nőtincs is előrelép Nőtincsen még a nyáron jártam utoljára. Már akkor megfogadtam, hogy amint le­het újra felkeresem a köz­séget: mi változott a legutób­bi riport megjelenése óta? Az első nőtincsd beszámoló egy helyi fiatal szerkesztősé­günknek küldött levele nyo­mán született és mi tagadás — némi vihart is kavart. A nőtincsi felnőttek nem min­denben értettek egyet sem a levél, sem a riport íróival. Később azonban tisztázódtak a dolgok, s akkor abban ál­lapodtunk meg, hogy egy ké­sőbbi írásban beszámolunk a változásokról i®. Az alkalom elérkezett. Nagy vállalkozás előtt Az említett panaszoslevél íróját, Gyurkovics Júliát nem találtam otthon, műszakra ment a közeli Vácra, hol rö­vid ideje munkát vállalt. A helyi fiatalok szórakozási le­hetőségeivel és szervezeti éle­tével kapcsolatos megállapí­tásai ezéirt is figyelmet érde­meltek, mert bár nem Nőtin­csen volt KISZ-tag, de kifej­tette, hogy ott szeretne az len­ni. — Most ő a községi KISZ- szervezef titkára — mondta valaki a tanácson. — Bebizo­nyíthatja, mit tud ... Bebizonyítani, persze, csak többed magával tudhat bár­mit is Gyurkovics Júlia. Hogyan vélekednék a jelen­legi helyzetről azok, akik a legtöbbet tehetik a fiatalok szórakozási és szervezeti éle­tének fellendítéséért? Mit mondanak, mit terveznek a nőtincsd felnőttek? A Néphadsereg Tsz elnöki irodájában vágni lehet a füs­töt. A kis helyiségben sokan szoronganak. Nem a legjobb­kor kopogtatunk. — Vezetőségi ülés van, de azért szívesen látunk minden­kit, aki a dolgaink, terveink felől érdeklődik — mondja Vavra Tibor a gazdasághoz tartozó pártszervezet csúcstit- kára. Nagy fáha vágják fejszéjü­ket a nőtincsiek. S nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a nagy vállalkozás so­kat jelent a községnek, a fiata­loknak egyaránt. A gazdaság így is egyre inkább középpont­jává válik mindennek, ami ma és még inkább, am; jövőre, s azután Nőtincsen történik. Miről van szó? — Nem kevesebb, mint 14 milliós beruházást tervezünk — mondják a gazdaság veze­tői. — A melléküzemben ter­melt gomb nem kifizetődő, kevés a haszon. Most gom­batenyészetet alakítunk ki nagy beruházással és mintegy kilencmilliós támogatással. Huszonkét vagon első osztá­lyú gomba az éves tervünk, ami kétmilüó forint hasznot jelent minden esztendőben. A munkaalkalom is gyarapszik, A nőtinicsi tenyészet kezd ez országban, sőt a határon túl is híressé válni, a szép tenyészetben jelenleg 140 ló van, de a vállalkozás igazi értékei csak hosszabb távon kerülnék a közösség tulajdo­nába. Tudja ezt mindenki Nő­tincsen, s azt is, hogy a gom- batenyészet bevezetése szinte magát kínálta... előreláthatóan 18—20 fiatallal kevesebben járnak majd más­hová dolgozni a községből. A gombatenyészet szervesen c ... , , kapcsolódik majd az egyre öZUKSeg van a pénzre fejlődő ló tenyészetünkhöz — mondja Jasztrobszky Ferenc üzemvezető. Lovagolnak a fiatalok Madácsi Lászlóról sokan megírták már, hogy lelkes támogatója a magyar lovas­sportnak és kiváló lótenyész­tő hírében áll. Annak idején elmondta: egyik álma, hogy a nőtincsi fiatalokból „egy jó kis csapatot” állítson ki. Nem sajnálná másra sem a támo­gatásit, ha komolyan vennék az ajánlatát. A fiatalok ebben is előreléptek Nőtincsen. — Jelenleg hat fiatal vál­lalkozik a rendszeres lovag­lásra — mondja Marcalek Ist­ván, aki a KISZ-szervezet egyik vezetőségi tagja. — So­kat változott itt a szemlélet a lovak körül. Kezdetben ide­genkedtek a dologtól — Nóg­rádiján szinte semmi hagyo­mánya a lótenyésztésnek —, de mostanában máshogy vé­lekednek az emberek. — Legutóbb százezerért adtunk el egy lovat — mond­ja az üzemvezető. — Talán még azt is megérjük, hogy jó. magam is felülök egy szelí- debb fakóra. — A község felnőtt vezetőit — megvallom őszdwtén — na­gyon elfoglalta a helyi vízmű építése körüli huza-vona — mondja a községi tanács el­nöke, Szölszki Mihály. —* Rengeteg energiáiba tellett, amire mindenki megértette, hogy mit jelent a törpe vízmű Nőtincsnek. Most egyenesbe került a dolog, rövidesen minden háznál csapból folyik majd a jó víz. De a község fejlesztési alapját hosszú idő­re lekötöttük. Ilyen helyzetben bizony ke­vés jut a fiatalok klubjának fejlesztésére, a kulturált szó­rakozás kielégítésére. Mégis figyelemmel kísérik a nőtin­csd fiatalok dolgát. — Tervezünk egy cukrásza dát, ahol táncolhatnak is — mondja a tanácselnök. — Most folynak a tárgyalások a te­lekről, de sokat segít az egy­re erősödő közös gazdaság is. — Szóba került, hogy eset­leg átveszi a tsz a helyi mű­velődési ház fenntartását is — mondják a felnőtt vezetők. — Ezt azonban a járási szer­vek nem támogatták... A gazdaság így is megtalál­ja a segítés formáit. P. b. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom