Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-14 / 241. szám
A Szovjetunió nem épit támaszpontot Kubában TASZSZ-nyilaikoxat Az utóbbi időikben az Egyesült Államokban propaganclahadjárat íolyik abban az irányban, hogy állítólag „szovjet veszély fenyegeti a nyugati féltekét”. Az amerikai sajtó ennek során olyan koholmányokat terjeszt, amelyeknek értelmében a Szovjetunió Kubában megkezdte .állandó stratégiai haditengerészeti támaszpont építését, atom-tengeralattjárói számára”. Az amerikai kongresszusban szintén elhangzanak ilyen kijelentések. Ez a kampány a Pentagon és a Fehér Ház hivatalos képviselőinek nyilatkozataival kezdődött. E nyilatkozatok kételyeket juttattak kifejezésre arra vonatkozólag, hogy a Szovjetunió betartja-e a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya között 1962-ben létrejött, ismert megállapodást. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a Szovjet^ unió mindig szigorúan betartotta az 1962-ben létrejött megállapodást, a jövőbeli is betartja, és abból indul ki, hogy az amerikai fél szintén szigorúan teljesíti ezt a megállapodást. Minden olyan állítás, amely szerint a Szovjetunió „esetleg megsérti” az említett megállapodást oly módon, hogy Kubában haditengerészeti támaszpontot épít, koholmány, mert a Szovjetunió nem épített és nem épít saját katonai támaszpontot Kubában, és nem tesz semmi olyasmit, ami ellenkeznék a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányai között 1962-ben létrejött megállapodással. Mint ismeretes, a Szovjetunió egyáltalán elítéli, hogy államok katonai támaszpontokat létesítsenek más államok területén. Sőt. a szovjet kormány többször konkrét javaslatokat terjesztett az ENSZ megfelelő szervei és a leszerelési bizottság elé az idegen területeken levő külföldi katonai támaszpontok felszámolásáról. Ami az óceánok felhasználását illeti, a Szovjetunió szigorúan tartja magát az idevágó nemzetközi jogelvekhez és jogszabályokhoz. Anükor szovjet hadihajók és más hajók hivatalos látogatásra, vagy üzleti célokból felkeresik külföldi államok kikötőit, köztük a Kubai Köztársaság kikötőit is, ezt az illető államok kormányainak engedélyével teszik. Kézenfekvő, hogy az ilyen kikötői látogatás a szuverén államok elidegeníthetetlen, mindenki által elismert és az évszázados nemzetközi gyakorlat által megerősített joga. Felmerül a kérdés, kinek van szüksége, és miért erre az egész koholmányon alapuló zenebonára, amely szerint valamiféle szovjet haditengerészeti támaszpontot építenek Kubában? Mindenki előtt világos, hogy az ilyen koholmányok csak azoknak kedveznek, akiknek érdeke háborús pszichózis felszítása és bonyodalmak keltése a világ e térségében. Azok, akik akarva, vagy akaratlanul felkapják és terjesztik az ilyen koholmányokat, a béke ellenségeinek malmára hajtják a vizet. A békeszerető külpolitikája alapján a Szovjetunió ezután is következetesen folytatja azt az irányvonalat, amelynek célja a feszültség enyhítése a világ minden övezetében, a nemzetközi helyzet javítása, az egyetemes béke megszilárdítása. (MTI) Kozmosz—371 A saputnyik rátért pályájáA Szovjetunióban október 12-én Föld körüli pályára juttattál. a Kozmosz—371 jelzésű mesterséges holdat, hogy folytassák az űrkutatási program ra. Berendezése rendeltetésének megfelelően működik. (MTI) Ülésezik az SZVSZ tőtanácsa Kedden Moszkvában megnyílt a Szakszervezeti Világ- szövetség főtanácsának 20. ülésszaka. A megnyitó- beszédet Enrique Pastorino az SZVSZ elnöke mondotta. Az ülésszak munkájában 46 ország szakszervezeti központjainak vezetőd vesznek részt. Megvitatják a nemzetközi szakszervezeti mozgalom akcióegységének fejlesztésével összefüggő kérdéseket, valamint az egyes szakszervezetek közötti kapcsolatok erősítését a dolgozók követeléseinek megvalósításáért vívott harcban. Az első beszámolót a keddi ülésen Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkára mondotta. Az ülésszak négy napig tart. (MTI) Sofőrök A sofőrök hőskölteménye egyenesen lenyűgöző. Az ember fogalmat alkothatott ro- ia, ha látta a nehéz teherautót, amint rakomány nélkül tér vissza a frontról, a félig leégett, a golyósbomba repe- szei által kilyuggatott karosszériát maguk után vonszolva. A sebtében kijavított motor csodák csodájára még működött- A sofőr felénk intett, s elhajtott a barlangban megbúvó javító-szerelő műhely felé. A kórházban a sebész, aki épp most operált meg egy sofőrt, a következőket mesélte nekem: „Valószínűleg a teherautó-sofőrök a legbátrabbak hőseink közül- Éjjel egyedül vannak az úton. felelősek a rakományért, amelyet vár a hadsereg. Hármasával vagy négyesével indulnak útra, s egymástól nagy távolságra haladnak, olyan utakon, amelyeket különösen gyakran érnek bombatámadások. Itt aztán senki segítségére nem számíthatnak. Nincs aki a tüzet oltsa, ha kigyullad a kocsi, nincs, aki megjavítsa a szétlőtt utakat. A falvak az utaktól távol rejtőzködnek. Laoszban alacsony a népsűrűség, s ezért nincs rá szükség, hogy az emberek mindenképpen ragaszkodjanak a művelési'e alkalmas kis földdarabhoz, megvalósítasat. A szovjet—francia jegyzőkönyv szövege A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanacsa Elnökségének elnöke és a Francia Köztársaság elnöke, megerősítve az 1066. juntos 36-én kelt nyilatkozat tételeit és szellemét, amelyet De Gaulle tábornok moszkvai látogatása idején írt alá a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a-zzaí a közös akarattal, hogy a világ valamennyi részében előmozdítsa a béke fenntartását, és tudatában annak a felelősségnek, amely ezzel kapcsolatban hárul a Szovjetunióra és Franciaországra, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának állandó tagjaira, attól a felelősségtől vezérelve, amelyet mindkét állam a második világháború eredményeként visel Európában arra törekedve, hogy a két ország és a két nép között fennálló hagyományos barátságnak megfelelően gyarapítsa azokat a különleges kapcsolatokat, amelyek 1966 óta jöttek létre közöttük gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális területen, attól az elhatározástól indíttatva, hogy újabb lendületet adjon a politikai együttműködésnek, megállapodott az alábbiakban. ELŐSZÖR: olyan helyzetek kialakulása esetén, amelyek mindkét fél véleménye szerint fenyegetnék a békét, megsértenék a békét, vagy nemzetközi feszültséget idéznek elő, a Szovjetunió és Franciaország kormánya haladéktalanul érintkezésbe lép egymással, hogy az ilyen helyzetek minden szempontjával kapcsolatban és az ilyen helyzetek leküzdését lehetővé tevő intézkedésekkel összefüggésben egyeztessék álláspontjaikat. MÁSODSZOR: a Szovjetunió és Franciaország a kölcsönös érdeklődésre számot tartófontos nemzetközi problémákban kiszélesíti és elmélyíti a politikai konzultációkat. Az ilyen konzultációk felölelik: — az európai helyzet alakulását, az enyhülés előmozdításét, az együttműködést és a kontinens biztonságának megszilárdítását; — a világ bármely olyan térségének helyzetét, ahol veszélybe kerül a nemzetközi biztonság; — a közös érdeklődésre számot tartó problémákat, amelyeket többoldalú nemzetközi tárgyalásokon, egyebek között az Egyesült Nemzetek Szervezetében vitatnak meg; — minden más olyan kérdést, amellyel kapcsolatban a felek hasznosnak tarthatják a véleménycserét. HARMADSZOR: a fentebb kifejtett elvek semmiképpen sem érintik azokat a korábbi kötelezettségeket, amelyeket az aláíró felek vállaltak a harmadik államokkal szemben, és nem irányulnak egyetlen harmadik állam ellen sem. NEGYEDSZER: a politikai konzultációkat rendszeresen megtartják. A külügyminiszterek, vagy pedig a külön erre a célra kijelölt képviselők minden esetben összeülnek, amikor ez szükségesnek bizonyul, de elvileg évente kétszer. Moszkva, 1970. október 13. Nyikolaj Podgornij, Georges Pompidou, a Szovjetunió Legfelsőbb a Francia Köztársaság elnöke Tanács Elnökségének elnöke 2 NÓGRAD - 1970. október 14., szerda | Határvonalak Bonnban MÉG MAJDNEM egy hónap választási csatározás álll a nyugatnémet pántok előtt addig, amíg november 8-án a hesseni szavazók bélépnek a fülkéibe. A csatározások hőfoka azonban máris magas. Annyira az, hogy Willy Brandt maga is belépett a küzdők sarába és miután egyetlen napon három választási gyűlésen is beszélt, negyedik megnyilvánulásként egy sajtókonferencián kijelentette: „Nem bölcs dolog minden tartományi választást úgy tekinteni, mintha afféle fél- Bundestag-választás lenne”. A kancellári óvás jelzi: a szociáldemokraták számolnak a nyugatnémet közvélemény egyre határozottabban észlelhető polarizálódásával. Számolnak a vélemények egyre élesebb összeütközésével és szeretnék, ha ez, legalábbis Hesseraben, nem járna a jelenlegi szociáldemokrata— szabaddemokrata koalíciós kormányzat bázisának meggyengülésével. A polarizálódás természetesen a legaktuálisabb nemzetközi probléma, azaz a szovjet—nyugatnémet szerződés megítélésében jelentkezik, de sok jel mutatja, hogy jó néhány belpolitikai-gazdasági kérdésben is mélyülnek az ellentétek a koalíció és ellenzéke között. A szabaddemokrata párton belül is nyilvánosság előtt zajlik egy-egy nem is mellékes kérdésről folytatott vita: Siegfried Zoglmann Bundestag-képviselő például ugyanolyan modorban és kifejezésekkel lépett fel Brandt és pártja ellen, mint a legszélsőbb jobboldali kereszténydemokrata képviselők. A polarizálódás legfrissebb eseménye három szabaddemokrata képviselő átlépése az ellenzéki kereszténydemokraták soraiba — ezzel a koalíció parlamenti többsége hat főre csökkent. A Rajna pamti parlamenti épületben, a Bundestag egyik ülésén egyenesen látványos kivonuláshoz vezetett a véleményeltérések növekedése. Möller pénzügyminiszter a költségvetési vita során, mintegy feleletül a jobboddal ama vádjóra, hogy a koalíció gazdasági politikája „a márka szándékos elértéktélenítésévelM az infláció szándékos növelésével” fenyeget, alaposan odamondogatott a kereszténydemokratáknak. „Mindenki tudja, hogy azok, akik két világháború kirobbantásáért és az azt követő inflációkért felelősek, szellemileg közelebb állnak a kereszténydemokratákhoz, mint a szociáldemokratákhoz” — mondta Möller. Ekkor álltak fel és vonultak ki a CDU és a CSU képviselői az ülésteremből. Möller később kijelentette: nem szándékozott az ellenzéket a hitleristákkal egy kalap alá venni; ám ez a mondata nem nyugtatta meg a kereszténydemokratákat; közölték, hogy nem fogadják el a magyarázatot. Maga Brandt kancellár avatkozott be ezután a vitába, hangsúlyozva: minisztere és pártbeli társa senkit sem akart személyi vagy politikai becsületében megbántani. „Nem hagyjuk azonban magára Möller minisztert, minden támadásra azonnal felelünk” — tette hozzá a kancellár. Nem is kellett sokáig várni. Strauss a szociáldemokratákat, Kies inger volt kancellár a koalíció másik pártját, a szabaddemokratákat támadja. Kiesinger Ansbachban mondott beszédében (itt az ugyancsak novemberi, bajor tartományi választás előtti propa- gandakörúton jelent meg), azt a meglepő állítást kockáztatta meg, hogy a Brandt-kormány tervei közt ott van egyes iparágak „államosítása, mi több szocializálása és a magánkezdeményezést veszély fenyegeti az NSZK-ban”. Ez alaptalan állítások után a lényegre tért: heves támadást intézett a moszkvai szovjet— nyugatnémet szerződés ellen. A NYUGATNÉMET belpolitikai küzdelem kiéleződésében, túl a gazdasági és költségvetési vitákban megnyilvánuló nézeteltéréseken valóban ez a kérdések kérdése. A már aláírt szerződés parlamenti ratifikálása az a következő lépés, amelyből a Brandf-kor- mány szándékainak igaz voltáról s a parlamenti erőviszonyok mai állásáról meggyőződhet majd a vdlágközvóle- mény. Mert ha a Bundestagban a jelenlegi „papírforma” szerint vékony kis többséggel rendelkezik is a koalíció, a polarizálódás kellemetlen meglepetések okozója is lehet. A már említett Zoglman n-úgy rávilágít a polgári-liberális szabaddemokrata párt titkolt belső betegségére: Zoglmann, a dúsgazdag gyáros nem áll egyedül azzal a nézetével, hogy a párt úgynevezett „keleti politikája” (tehát Brandt és a szabaddemokrata Scheel Von Alten Hétfőn a 'késő esti óráikban a csehszlovák fővárosba érkezett Jurgen von Alten első osztályú követeégi tanácsos, az NSZK Külügyminisztériuma politikai főosztálya kelet-eukülügyminiszter a realitásokat végre számba vevő közös politikája), nem hasznos a kis- £s középtőkés csoportok számára. Nagyon sok jel mutatja, hogy Zoglmann és társai már nemcsak a Kiesinger—Strauss- féle kereszténydemokrata állásponthoz közelednek, hanem egy — egyelőre aláírás nélküli — röpirat útján, megkísérlik a neonáci gondolkodású választók befolyásolását is, mégpedig a legszélsőségesebben jobboldali jelszavakkal. A polarizálódás egyik mel- lékvonása az úgynevezett „kitelepítettek” revansdsta csoportjai és a koalíciós kormányzat közötti, már előbb is meglevő ellentétek kiéleződése. Nemrég, amikor Friedland- ban tömeggyűlést tartottak ezek a revansastá csoportok, a szónokok heves kirohanásait a hallgatók azoknak a transzparenseknek magasba ■ emelésével üdvözölték, ame lyeknek ez volt a felirata: „A SPD és a FDP hazaáruló!” „Dönitsétek meg az árulók uralmát!" Az ellenzék harci riadója, a szovjet—nyugatnémet szerződés ellenfeleinek csatasorba állása persze csak az egyik oldala a képnek. A kereszténydemokraták soraiban is akadnak már, akik felismerték: a reál- poldtikai gondolkodás segíthet csak megerősíteni az' NSZK helyzetét. Egy-egy ismertebb kereszténydemokrata vezető — Rainer Barzel vagy Georg Schröder, az első a parlamenti frakció vezetője, a második Kiesinger potenciális utódjelöltje a vezér! székben — a többieknél jóval árnyaltabban fogalmazza meg ellenzéki álláspontját; elképzelhető, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálása kérdésében még nem végleges a nemleges állásfoglalásuk. NOVEMBER KÉT tartományi választása és a Bundestag előkészületei a ratifikálásra nyilván tovább mélyítik az ellentéteket a szembenálló csoportok között — az azonban már jól látható, hogy a polarizálódást jelző határvonalak nem mindenütt esnek egybe a pártokat jelző vonalaikkal. Gárdos Miklós Prágában rőpai részlegének vezetője. A nyugatnémet diplomata Prágáiban tájékozódó jellegű megbeszéléseket folytat Jiri Gütz- cel a csehszlovák külügyminisztérium osztályvezetőjével. A vörös Mekono (in.) ha az a veszélyes övezetben, vagy átkelőhelynél, vagy utak közelében van. A néptelen utakon a sofőr csak saját erejére támaszkodhat- Ha például a hegy lejtőjét átszelő utat kimosta a víz, mert a szétbombázott dzsungel nem tudta tovább medrében tartani a vízmosásokat, vagy egy bomba sziklára talált, s a szikladarabok az útra hullottak. vagy tölcsérekkel szabdalták át meg át. A sofőr fogja a feszítővasat és a lapátot, előszedi a maga robbanóanyag-csomagját. Hozzászokott, hogy az Ilyen helyzetekből is kikászálódjék. A szerszámokon kívül fegyver is van nála, hogy védekezni tudjon, ha esetleg ellenséges osztagokkal találkozik. Fegyverre néha azért van szükség, hogy lelőhesse az ejtőernyőn leereszkedő világító rakétákat. Az ejtőernyő nélkül a rakéta lezuhan és időnek előtte kialszik. ■. Szerencsére a laoszi táj a sofőr hű szövetségese. A természet akkor is mellénk szegődött, amikor ezt a riportot készítettem. Gyalog mentünk, néha autón. A hatalmas gyorsasággal repülő sugárhajtású gépnek igen nehéz eltalálnia a hegyek, a meredek sziklafalak között mászó gépkocsit, ahol még a bombák és a napalm után is buján tenyésző növényzet elfedi a földqtat. Ha pedig az agresszorok helikoptereket vetnek be, hogy nagyobb pontossággal támadhassák a front támaszpontjait, akkor ezeket a hegyhátak között elhelyezett légvédelmi őrszemek fedezik fel. Ilyen esetekben még a hegytetőn, az erdőrész megtisztításával foglalkozó paraszt puskája is veszélyes fegyver lehet ellenükLaoszba érkezésem után néhány nappal egy amerikai repülő, akit túlságosan elraj gadott a teherautó vadászszenvedély, ködbe burkolózó hegycsúcsnak ütközött. A repülőgép felrobbant. A sofőrnek még csak meg sem kellett állnia, s egy golyót sem vesztegetett rá. Mikor utazásunk után visz- szatértünk, golyósbombával teli konténert mutatták nekünk. A vadászbombázó, amelyik ledobta, célt tévesztett, A bombákat most virágvázának használják. A Lao hazafiai, akiktől távol áll, hogy sikereiket túlértékeljék, hosszan tartó háborúra készülnek. Országuk fontos láncszeme az amerikai törekvéseknek. A laoszi nép makacs ellenállása az imperialisták összes tervét halomra dönti. És Laoszban minden pillanatban emlékeztetik őket erre. Búcsúzásunk akalmával ünnepséget rendeztek. Bekapcsolták a villanygenerátort. „La vongot” táncoltunk, s a Rizsesköcsög síkságon elért győzelmet dicsőítő dalokat énekeltük. A legszebb dalt a felszabadító hadseregben harcoló lány szerezte. Az egyik barlangban jöttünk össze. Az esős évszak első napjai már nyúlóssá változtatták lábunk alatt a talajt- Megosztottuk egymással kininünket, meg egy maréknyi sós rizst. A sötét boltívek börtöncellára emlékeztettek, a barlang azonban erődítmény volt, a győzelem bástyája. testvéri menedékhely. S ebben hasonlított a front összes többi barlangjára. Olyan élet van ott, melyet soha . nem lehet megtörni. Vietnami testvéreiknek és a khmer partizánokhoz hasonlóan ezekben a barlangokban győztesek élnek, akik az igazi civilizációt jelentik. Tudtam, hogy mindegyikük, aki olyan vidáman énekel, nevet ezen az éjszakán, sok szenvedésen ment keresztül. A harcosok öröme volt ez. akik készek vérüket is ontani az igaz ügyért, ha a szükség ügy hozza- Talán már holnap. (Folytatjuk) r
