Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-14 / 241. szám

A húszas A múltkoriban autóbusszal utaztam, s mint mindig, be­szállás előtt már negyedórá­val préseltük, egymást a meg­állóban, nehogy kikerüljünk a sorból. Előttem negyven év körüli ember topogott, s ahogy ott állunk, egyszeresük rámmor­dul: — Hallja, maga vadállat, mit tolakszik!? — Mentege­tőztem. hogy nem én vagyok a bűnös, mert a nyomást há­tulról kaptam, amit én csu­pán, a „rezonancia elvén” ad­tam tovább. De ő így és úgy, egyszóval, alaposan letolt. Azóta néhány hét telt el. A napokban betértem a cukrász­dába. Kit látok olt? — mint az én haragosomat. Ott ült az egyik asztalnál, feketét fo­gyasztott szódavízzel. Z or dúl végignézett rajtam, s láttam nem nagyon örül a viszontlá­tásnak. Csati azért is odaülök — határoztam el — s leültem vele szemben az egyik asztal­kához. Meleg volt, izzadtunk mindketten. — Szomszédom zsebkendőjét elővette, s azzal törölgette a homlokán gyön­gyöző verejtékcseppeket. Ab­ban a pillanatban, amikor a zsebkendőjét elővette, egy húsz. forintos hullott ki a zsebéből, de valahogy úgy esett, hogy ő nem vette észre. Rendes kö­rülmények között figyelmez­tetnem kellett volna, de eszembe jutott jogtalan szidá­sa. s csak azér sem szóltam neki.. . így ülhettünk egy félórácskát, mikor a férfi fel­állt és a mosdó felé ment. No, legalább visszajövet észreve­szi. De mintha misem történt volna. nyugodtan helyet fog­lalt ... Figyeltem. ' Zavartan rámnézett, majd kis idő múl­tra látom, hogy a bal lábát óvatosan a húszas felé csúsz­tatja. Ezt a műveletet addig ismételgette, míg a húszas tel­jesen a cipője talpa alá nem került... Azt hittem, kitör belőlem a nevetés. No — gon­doltam —, most visszaadom a múltkori jogtalan letolást. Elővettem pénztárcámat, idegesen kutatni kezdtem zse­beimben, s úgy tettem, mint­ha elvesztettem volna vala­mit. Közben rá-ránéztem szomszédomra, sőt egy-két pil­lantást a húszason levő lábá­ra vetettem. Gyöngyöző ve- rejtékcseppek jelentek meg a férfi homlokán. Sikerült vele elhitetnem, hogy a húszas az enyém lehetett. Közben jött a felszolgáló. „Fizetni” —, szólt magabiztosan, s elővette pénz. tárcáját. Kinyitotta ... Arca eifehéredett, s idegesen kutat­ni kezdett zsebeiben. Már a többi vendég is őt figyelte, mikor rádöbbent a valóságra. „Óh, én. szamár” — tört ki belőle, s levette lábát a hú­szasról. Nyugodtan lehajolt, felemelte, s átnyújtotta a cso­dálkozó felszolgálónak. A visz. szakapott pénzt zsebrevágta, vette a kalapját, s megszégye- niilten, nagy sóhajtással távo­zott. Utána riéztem. s éreztem, hogy jogtalan szidásából vala­mit sikerült törlesztenem. (kisbé) Aprócska község bújik meg a dombok között a rétsági járásban, távol a főútvonal­tól: Berkenye. Ebben a köz­ségben lakik családjával German János, aki csoport­vezető az egyik építési vál­lalatnál. Kis kaptatón visz fel a családi házakkal szegé­lyezett út a dombtetőn álló otthonukhoz, amiről azt mondják a faluban, hogy a község egyik legszebb háza. Belül a rendszerető, dolgos asszony, Germemné ikaze nyo­mát viseli minden bútorda­rab, berendezési tárgy- Hely- lyel kínál a fonott asztalka mellett, maga is leül. Arra kérem, mondja él, hogyan élnek és dolgoznak? — Hogyan is kezdjem? — tűnődik mosolyogva. — Fér? jem a Pest megyei termelő­szövetkezeti építkezési válla­latnál dolgozik. Szakmája: festő. Én a paszománygyár helybeli üzemében dolgozom. Illetve nem dolgozom, — te­szi hozzá gyorsan — mert harmadik gyermekünkkel szülési szabadságon vagyok. Jelenleg gyermekgondozási segélyt kapok, ami ugyan kevesebb, minit a fizetésem, de mégis nagyon jó dolog, hogy van-.. A tizenhét hónapos Tomi­Pärt- és gazdaságvezetés egysége a salgéf«ar|éni öblösüueggyäriian Á bujáid határban Jó termést adtak a szelídgesztenyefáík. Tíz mázsa gesztenye értékesítésére kötöttek szerződést a szövetkezetiek. Az asz- szonyok zsákokba gyűjtik a finom csemege, a gesztenye­püré alapanyagát Szüretelnek a bujáki asszonyok. A termelőszövetkezet tíz vagon csemegeszőlő értékesítésére szerződött a MÉK-kel Koppány György felvétele így élnek a munkáscsaládok (IV.) „ Többet” ... ka közben előkerül a belső szobából. Az előszobából a szemben levő ajtón keresztül belátni a gyermekszobába. A kis íróasztalnál a harma­dikos nagylány tanul- A má­sik sarokban az emeletes gyermekágy áll. amelynek alsó fekhelyén az első osztá­lyos Anika szunyókál Az előszobából nyílik, a gyerme­kek rezidenciájának két olda­lán még egy-egy nagyobb szoba és a konyha. Ahogy a küszöbről bete­kintek, ízlésesen berendezett szobát látok, hálószobabútor­ral, földig érő függönyökkel, szőnyeggel, televízióval, rajta egy lexikonszerű vastag kö­tet hever, mint azok a köny­vek, amiket sokat forgatnak — Az emberi test — mond­ja Germán Jánosné. — Mind­kettőnket, a férjemet, meg engem is nagyon érdekel.. ■ A másik szobát még nem tud­tuk berendezni — találja ki a gondolatomat. — Egyszer­re nem megy minden — fű­zi hozzá kicsit mentegetőző hangsúllyal. Pedig nincsen oka rá. hiszen ezt a szép, háromszobás, összkomfortos családi házat úgy építették fel, hogy egy fillér kölcsönt sem kértek hozza. Iga­zán semmi csodálkozniva­ló nincsen azon, hogy a ke­mény tízezrekbe kerülő épít­kezés után új bútorra még nem telt. Már az is nagyszerű dolog, hogy néhány évi házasságuk alatt ennyire vitték- Hiszen fiatalok még, a kerek arcú, csinos asszonyka mindössze huszonhét éves. Az egész élet előttük áll. Amit eddig elér­tek, arra enged következtet­ni, hogy mindketten dolgosak, szorgalmasak és tudnak a pénzzel bánni. Ahogy egyre inkább betekintést nyerek, ha nem is gondtalan, de kiegyen­súlyozott életükbe, önkénte­lenül a számra tolul a kér­dés, valójában, hogyan is si­Gazdaságirányrtási rendsze­rünk megváltoztatása, a gaz­dasági reform bevezetése úgy gazdasági, mint politikai té­ren egy sor — korábban is­meretlen gondot és — problé­mát hozott felszínre. A salgótarjáni öblösüveg­gyárat a reform bevezetése, a legkritikusabb időszakéban érte. 1967. évben a felettes hatóságokkal egyetértésben — elsősorban népgazdasági ér­dekből — jelentős strukturá­lis változtatást hajtottunk vég­re a termelés szerkezetében. Megszüntettük az automati­zált palackgyártást, majd ezt követően a teljes zoldüveg- gyártást is. Ez évi 82 millió fo­rintos termeléskiesést jelentett. Helyette a régi hagyományo­kon nyugvó minőségi és ház­tartási üvegáruk gyártásának kapacitását bővítettük, első­sorban tőkés piacokon történő értékesítésre, a dollárbevé­tel fokozására. Veszteség* helyett nyereség* Az intézkedés hatására je­lentős termelési értékcsökke­nés, termelékenység- és önkölt- ségromlás következett be. Az előbbiek, továbbá az 1968. ja­nuár 1-én bevezetett új üveg­árak (csökkentett) együttesen eredményezték, hogy éppen akkor, amikor a fejekben a nyereségcentrikus gondolko­dás lett az uralkodó — gyá­runkban az öt alternatívában elkészített , tervek közül a legkedvezőbb is 15 millió fo­rint veszteséget mutatott. E kritikus időszakban döntő tényezővé vált, hogy a párt­ós gazdasági vezetés mennyi­re tud együttműködni, ho­gyan tudja a szocialista brigá­dokkal, a törzsgárda tagjaival, az újítókkal, s végső soron a gyár összes fizikai és alkalma­zotti dolgozójával megértetni és elfogadtatni, hogy. ebből a helyzetből kilábolni csak sa­ját erőnkből tudunk. A megoldás egyetlen útja a műszaki fejlesztés meggyorsí­tása, a piacokon hiányzó cik­kekből a gyártmánytej lesztési tevékenység megtöbbszörözése, a termelékenység javítása és a gyártmányok költségeinek csökkentése kisgépesítéssel, to­vábbá a korábban csak kéz- cél gyártott termékek félauto­matára történő átprofilírozása lehetett. A feladatok megoldása és egységes értelmezése érdeké­ben a nagyüzemi pártbizott­ság, a szakszervezeti bizott­ság, KISZ- és a gazdasági ve­zetés közösen komplex intéz­kedési tervet készített, mely­ben névre szólóan, határidőz­ve szabtuk meg a teendőket. Az üzemi demokrácia ösz- szes fórumait, — műszaki konferenciák, munkaértekezle­tek, termelési tanácskozások. került mindazt megteremteni, ami körülveszi őket? — Nem volt könnyű — vá­laszol a fiatalasszony. — He­ten vagyunk, a három gye­rek, mi ketten a férjemmel, édesanyám, meg a nyolcvan­éves nagymama. Gondolhat­ja, hogy van éppen elég kia­dásunk. Férjem háromezer forint körül keres. Amíg dol­goztam, én is hoztam haza úgy ezerháromszáz forintot- No, meg a családi pótlék!. .. Most egy kicsit szűkösebben vagyunk, mert a hatszáz fo­rint gyermekgondozási se­gély mégis csak kevesebb, mint a fizetésem. Anyám korábbam az iskolában volt ki­segítő haitszáz forintért, de augusztustól baromfitartást vállalt a Borsosberényi Álla­mi Gazdaságtól- Ügy számol­juk, hogy ezek a tojótyúkok ha­vonta legalább mésfél ezer fo­rintot hoznak a konyhára- De a legfontosabb, ami megköny- nyíti a boldogulásunkat: a saoöaLisiba brigádok Ős brigád­vezetők tanácskozásai, törzs- gárdatagok & kiváló újítók értekezletei, fiatalok fóruma síib. — igényibe vettük, a fela­datok minél szélesebb körű is­mertetése és a vélemények, ja­vaslatok összegyűjtése érdeké­ben. Pá rí szervezetei,' a műszaki fejlesztésért Tevékenységünket értékelve, túlzások nélkül leszögezhet­jük, hogy dolgozóink és veze­tőink többsége megértette gondjainkat, s annak megol­dásából, javaslataival, gyakor­lati munkájával hathatósan kivette a résziét. Párttagok és pártonkívüliek, dolgozók és vezetők e kérdésben gyorsan megtanultak egy nyelven be­szélni és cselekedni. A párt- bizottság és pártalapszerveze- tek, a szakszervezet és a töb­bi tömegszervezetek egysége­sen foglaltaik állást, és segí­tették a helyes gazdasági el­képzelések megvalósítását és léptek fel minden, a fejlődést és kibontakozást akadályozó tényező ellen. A jó elképzelések eredmé­nyeként kétszer annyi új gyártmányt terveztünk és ve­zettünk be 1966-ban, mint a korábbi évek bármelyikében. Számos — korábban kézzel gyártott — termék technoló­giáját megváltoztattuk, s ezzel a félautomatákon történő gyártását tettük lehetővé. A kézi gyártású termékekkel azonos minőségi szint tartása érdekében új formaanyagokat kellett kikísérletezni, új fexr- makoristrukciókat kialakíta­ni és bevezetni. Mindezek eredményeként megszűnt a hiánycikk jellege a csőpohár - gam.itúrának, a kristály kikó- vázáknak és egy sor más ter­méknek. A megoldás sikerét bizonyítja, hogy nagyon igé­nyes tőkés piacokon is: (NSZK, Kanada, Dánia) sike­rült nagy sorozatokat értéke­síteni, különféle cikkekből. Magyarországon elsőként ve­zette be gyárunk a minőségi fehér és színes üveg gyártását, folyamatos, üzemi kádkemen­céken. Korábban ilyen üveget csak az egy műszakban üze­meltethető fazekaskemencék­ben olvasztottunk. A gyár leg­kitűnőbb idős szakemberei kö­zül többen különböző gazda­sági és pártfórumokhoz be­adott észrevételeikben tilta­koztak a bevezetés ellen, és a tőkés exportpiacok elvesztésé­re hívták fel a figyelmet. A gvári és a városi oártbizott- ság kiállt a gazdasági vezetés elképzelése mellett. annak megvalósítására ösztönözte dolgozóinkat. Az eltelt időszak bizonyítot­ta kezdeményezéseink helyes­ségét, mert a minőség jelentős málna. Ebből egy-egy évben 20—25000 forint is összejön... Természetesen a kiadás faiun jóval kevesebb mint városon. A ház körül csak­nem minden megterem, ami a konyhára kell, van tojás, baromfi, évente disznót hiz­lalnak Germanék, így a csa­ládi költségvetés egyenlege általában többletet mutat- De a forintok mögött sok-sok munka és törekvés húzódik. Reggeltől estig a család va­lamennyi tagjának minden perce tevékenységgel, hasz­nos munkával telik el. Szó­rakozásuk csupán a televí­zió, a rádió és időnként egy- egy könyv. A kirándulás, az üdülés szinte ismeretlen fo­galom náluk. A férjnek még a szabadságát, a szabad nap­ját is a munka tölti ki. S amikor felteszem a kérdést, milyen terveik és vágyaik vannak, nem is lepődöm meg a válaszon: — Szeretnénk szépen be­rendezni az otthonunkat- Kocsi is jó lenne. De, aztán más vágyunk sincs miint egy kicsit kevesebbet dolgozni, és ..többet” élni.. . Kiss Sándor javulásával egyidejűleg ön­költségünk számottevően csök­kent, nőtt a termelékenység és a minőségi üveg részaránya is több mint 2,5-szeresére nö­vekedett 1966. évhez mérten. -Növekedett a tőkés, a demok­ratikus export is. Az üvegfúvó szakember- hiány pótlására 12 millió fo­rintos ráfordítással egy kor­szerű, közép-európai szinten is egyedülálló tankemencét létesítettünk, melyben jelen- leg 100 fő üvegestanuló kép­zése folyik. 1969-ben profilba vágó auto­matizálási feladatot hajtot­tunk végre. Megoldottuk a fúvott és préspoharak kitűnő minőségű, autamataigyártását, s ezzel már 1970. évben elér­tük, hogy ezen termékek év­tizedek óta fennálló hiámy- cikkjellege megszűnt. Megszüntettük gyárunkban a generátorgáz-tüzelést, s helyette korszerű, olcsó, egész­séges energiahordozóra: a földgáztüzelésre tértünk át. A földgáztüzelésre felvetít hi_ telt az energiaköltség megta­karításából az előírt határidő­re vissza tudjuk fizetni. To­vábbi eredménye jelentkezik a kapacitás növekedésével, a minőség javulásával, továbbá egészségügyi és munkavédelmi téren egyaránt. Az eltelt évek nehéz és nagy felelősséggel járó feladatait az üzemi és felettes pártbizottsá­gok, továbbá az Üvegipari Művek vezetőinek segítsége nélkül nem tudtuk volna meg­oldani. Ök segítették, bátorí­tották a merész kezdeménye­zéseket és ehhez a szükséges anyagi. erkölcsi és - politikai segítséget is minden téren megadták. Példamutatással, összefogással A feladatok megoldásában átlagom felüli munkát vé­geztek gyárunk technológusai Stark Ferenc vezetésével, a gyártmánytervező iparművé­szek, élükön Takács Gézával, az automatizálás terén kitű­nő eredményt értek el Ba- ráth Jenő üzemvezető és beosztottjai, a földgáztüzelés bevezetésében Kádár János, íőenergetikus jeleskedett. Hosszú lenne felsorolni azokat a dolgozókat és veze­tőket, akik áldozatos munká­jukkal segítették céljaink meg­valósítását, melynek eredmé­nyeként, már a reform első évében is sikerült nyereséges­sé tenni gyárunkat, átlagosan közel egyhónapos bérnek meg­felelő részesedést fizettünk dol­gozóinknak. Ez a nyereség H- vább növekedett 1969-ben '-s. Az 1970. évi nyereségünk is biztató, hiszen eredményei, k tovább növekedtek. Nyeresé­günk ez évben megközelíti a teljes termelési érték 20 szá­zalékát. Nem maradt el az erkölcsi, anyagi elismerés sem. Gyárunk az utóbbi három év­ben háromszor nyerte el az Élüzem címet. Az eredmények további fel­adatok megoldására ösztönöz­nek. Bővítjük az automatizált üveggyártást, a kehelygyártás megoldásával, továbbá a mi­nőség- és a választékbővítés érdekében egy olasz présauto­matát állítunk be. Egy sor feldolgozási munka­folyamat fél- és teljes auto­matizálását is elkezdtük. Ilye­nek: pattantás, száj csiszolás, beégetés, szitanyomás, dekor- csiszolás, polírozás stb. Korszerű szerszámgyártási megoldásokat vezetünk be. Folytatni kívánjuk a már megkezdett belső szállítás —• anyagmozgatás korszerűsítését is. A feladatok nagyok, de az új közgazdasági szabályozók annak maradéktalan, gyors megvalósítására ösztönöznek beosztástól függetlenül min­den gyári dolgozót. A párt- és szakszervezeti szerveink el­képzeléseinket ismerik, azt helyesnek tartják. A pártérte­kezleten ezek megoldására, tá­mogatására ösztönözték a Párttagokat. Varga Gyula az öblösüveggyár igazgatója NÓGRÁD — 1970. október 14., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom