Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-13 / 240. szám
Gázszállítás mindenféle gépkocsival A később Wfejtendők érdekében elárulom, hogy Balassagyarmaton a közelmúltban boy-szoígáltatásra váltott valaki iparengedélyt. Az illetőt nincs szerencsém ismerni: csupán azt tudom rólSi, hogy az ipart meglepően rövid időn beiül visszaadta. — Ebben a városban úgy látszik, nincs szükség ilyen szolgáltatásra — panaszolta. Lehet, hogy mégis indiszkréciót követek el, ha elárulom: az illető a gázpalackok csere- szállítására alapozta üzletpolitikáját. Abban reménykedett, hogy a városban naponta átlagosan kicserélendő gázpalack jó részének szállításával őt bízzák meg. Nos, hiába szállított olcsón, tévedett: naponta csak négyen-öten jelentettek be szállításra igényt nála. Tudom, hogy utólag köny- nyű okosnak lenni, mégis engedtessék meg nekem, hogy megmagyarázzam ez érdektelenség okát, s mindenkit óva intsek, nehogy hasonló fába vágja fejszéjét. Köztudott tény, hogy sokan kerékpáron, kétkerekű kézikocsin viszik a város szélén levő telepre kicserélni palackjait kai — sokan, ámde a fennmaradó kilencvenötnél .jóval kevesebben. Egy tekintélyes mennyiség még mindig hiányzik. Közelebb visz a megfejtéshez, ha arra gondolunk, hogy a városban sokan dolgoznak komoly pozícióban, tekintélyes — természetesen saját közületi személygépkocsival rendelkező (4) vállalatok élén, vagy ilyennek vezérkarában; s imponáló ezen személykocsik sofőrjeinek száma is. És akkor még nem is beszéltünk a tehergépkocsik, autóbuszok, illetve ezek vezetőinek sokaságáról. Ha jól meggondoljuk, ezek az emberek, no meg közvetlen rokonságuk, baráti körük a város lakosságának nagyobbik felét teszi ki. Koll-e ezek után találgatni, hogy miként szállítják a gázpalackokat ma Balassagyarmaton, s az ország még jó néhány vidékén? Kell-e találgatni, hogy miért sorvadt el a kezdetben oly sokat ígérő fuva- rosvállalkozás, hogy mit keres a gázcseretelep előtt a sok utas nélküli személygépkocsi, teherautó, sőt autóbusz? Ügy hiszem, fölösleges. S ha nem sorolom tovább a' fuvaroznivalók hosszú sorát, ha nem részletezem, hogy feketefuvarként mi, minden utazik az említett gépkocsik csomagtartójában vagy utasterében, akkor azt kizárólag azért teszem, mert nem akarom tovább fájdítani szegény csődbe ment balassagyarmati vállalkozónk szívét. Mennyimennyi üzlettől esik el nap mint nap! Attól — bevallom őszintén — nem félek, hogy esetleg a gazdasági vezetők egy részének szívét fájdítom írásommal — ők, ha nem volnának érdekelve az említett fuvarokban, bizonyára intézkedtek volna már ellenük. ' B. L. Eső — parancsszóra Erdőtüzek eloltásához mesterséges esőt alkalmaz a le- ningrádi erdőmérnökök és geofizikusok új eljárása. A tudósok pontosan meghatározzák a felhők mozgásának sebességét és az égő erdőtől való távolságukat, majd mesteri pontossággal közvetlenül a tűz fészke fölé irányítják az esőt. Ehhez néhány száz gramm különleges vegyianyagot használnak fel, amelyet repülőgépről szórnak szét vagy rakétával juttatnak a felhő közepébe. A tűzoltásra előkészített felhő 10—12 perc múlva óriási záport zúdít a tűzre. Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Kommunista Szerkesztőségünk pályázatot hirdetett. A<z I. díj: 2000 forintos, a H. dír 1500 forintos, a in. díj: 500 forintos vásárlási utalvány. A pályázat október 1-től mér 1971. március Síig tant Tarjam József, salgótarjáni lakos: Tanutók az állványon című fényképét a zsűri 6 pontra értékelte. Több mint 657 millió forint takarékbetétben Tegnap Saigót&rjsKiban. az SZMT székházéban tartotta soron követkéz» ülését a megyei takarékossági bizottság, ahol háptmk. Józsefnek,, az SZMT megyei titkárának, a megyei takarékossági bizottság elnökének üdvözlő szavad után Saamoshetgi Jenő, az Országos Tafcaíéfcpérezterr Nóg- rád megyei Igazgatóságának vezetője adaft számot az 1970. óv L üéSá» tefeamékosságS te* vékayyeégrőt, s beffiámolt az kies takanéfeossógi napok le- banyolwfcásóiual öesBeéüggő fek adatotaúBi. A bszoíSsági ütésen Szaimos- hetyá Jenő, az OTP megyei igazgatója aawóS számolt, be, hogy Nógcád megye a takarékossági mozgatómban, más- szóval a betétéitómómy elhe- lyesésével országosan is az elsők között jár. A megye be- tótedtócnáflaya ma már 657 millió forint, a betétkönyvek száma pedig megközelít.i a 77 ezer darabot. Ebből az idei növekedés csaknem 95 millió forint a betétófflomámrynál. a betétkönyveknél pedig jóval meghaladja a hatezer darabot. Számos más betétállomány- nél is emelkedett megyénkben az összeg; az ifjúsági takarékossági mozgalomban évek óta fogtáljuk el az országos első helyet, megyénkben 33500 tanuló több mint 5,5 millió forintot gyűjtött össze, s az egy 'tanulóra eső átlagos megtakarítás összege elérte a 166 forintot. A beszámolóban hangzott el az is, hogy a megye egy lakosára jutó betétállomány már eléri a 2780 forintot, amelyben az idei növekedés 399 forintot tesz tek A takarékossá® bizottság úgy foglak állást, hogy a hitelezési üzletágon belül legnagyobb jelentőséget most a kormány által is kitűzött lakásépítési program megivalö- sétáséihoz nyújt segítséget azzal. hogy bevezette a fiatal házasok építkezését és lakás vásárlását, szolgáló kedvezményes betét, illetve kölcsön akcióját. A megyei takarékossági bizottság elfogadta azt a programot, amelyet a IX. világ- takarékossági nap és a megyei takarékossági napok sikeres előkészítésére, illetve végrehajtáséra készítettek. építőink felelőssége Olvastam a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának beszámolóját, hallgattam a vitaindító előterjesztést és a pártértekezlet küldöttéinek felszólalását. Nem az a szándékom, hogy aprólékos részletességgel tudósítást írjak: a kommunista építők felelősségéről szeretnék szólni. Miiért éppen az építőipari pártértékezlettel kapcsolatosan hivatkozom a kommunisták felelősségére? Nemcsak azért, mert az építők vezetőségvá- lasztó taggyűlésén gyakran szó eset* a párt vezető szerepéről és a konsnunisták felelősségéről. hanem azért is, mert megyénkben aligha akad vállalat, ahol időszerűbb lenne a kérdés, ahol toézzelifog- hatobban bizonyítani lehetne a pánt eszmei célja és a min- ‘denraapos gyakorlat szükségszerű kapcsolatát. A Nógrád megyei ÄBatmi Építőipari Vállalat az elmúlt öt év alatt 1700 lakást, több üzemi és egyéb épületet, több mint egymálliárd forint értékben épített. Salgótarján, a megye vezetősége és lakossága elismeri és méltányolja az építők eddigi erőfeszítéseit, de azt is szóvá kell termi, hogy a munkák jelentős részét késedelmesen adták át, jelentős építőipari feladatokat nem tudtak elvállalni. Gazdasági feladatok, politikai felelősség Milyen feladatokait jelöl meg a negyedik ötéves terv? Az építőkre sokkal nagyobb feladat faárul mint edtfig bármikor. Nógrád megyében nyolcmilliárd forintos beruházást kell megvalósítani és ebből körülbelül 5,5 milliárd az építési jellegű feladat. Minden bizonnyal eddig soha nem tapasztalt beruházási összeg áll a következő öt évben a megye rendelkezésére, és ebből következik az építők alapvető kötelessége, hogy az anyagi eszközöket célszerűen, gazdaságosan és késedelem nélkül használják fél. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat eddig évente 300—400 térítést épített, ezután évente 500—600 lakást kell építenie. Az elmúlt éviben 281 mffiro forintos termelést teljesítettek, 1975-re 450 milliós termelésre lesz szükség. Hogyan lehet a következő öt évben a termelést majdnem megduplázni? Ez nemcsak műszaki és elsősorban nem technikai, hanem politikai feladat. Mi akadályozta eddig a gyorsabb fejlődést? Nemcsak létszán- és anyaghiány. Sokkal többet ártott az áldatlan vita, az egyéni, a vállalati érdek túlzott érvényesülése, a szervezetlenség és a kapkodás. Eddig fogyatékos volt a beruházások előkészítése, vontatottan, sok időt rabló vita közepette terveztek, elhúzódott a kijelölt építési terület előkészítése, műszaki, jogi és pénzügyi viták akadályozták a szerződéskötéseket, a munkakezdéseket. Pedig mindenki tudta és hangoztatta is, hogy a lakásépítés tempójának fokozása, az új ipari üzemek létesítése, a régiek rekonstrukciója közvetlenül érinti a lakosságot, tehát elsőrendű politikai kérdés. Amit csak kivívni leltet Az egyre fokozódó igények kielégítésében, az ütköző érdekek egyeztetésében és a bonyolult politikai kérdések megoldásában milyen f eladat vár a pártszervezetre, mi a kommunisták alapvető feladata? Éppen ezzel kapcsolatosan tanulságos az építők pártérte- ke zietének vitája. Mert volt és bizonyára lesz is még vita, akad még szemléletbeli különbség és bizonyára válaszra váró kérdés is. Lényegileg a párt vezető szerepéről, az alapszervezétek és a pártbizottság munkamódszeréről, a kommunisták felelősségiéről van szó. Mi sem lenne egyszerűbb, minthogy a küldöttértekezlet, vagy asz újonnan megválasztott pártbizottság hozzon határozatot a párt vezető szerepének érvényesítésére, a munkáshatalom erősítésére. Történelmünk negyedszázada és a gazdaságirányítási reform eddigi tapasztalatai bizonyítják, hogy a vezető szerepet „csak kivívni lehet, egyszerűen kikiáltaná nem”. Számtalan adat, különféle jelek és tények bizonyítják, hogy olyan korban élünk, amdkor a pártnak mind nagyobb és egyre bonyolultabb feladatokat kell megoldaná, tehát ebből következik, hogy erősíteni kell a párt vezető szerepét. Igen, állandóan és tudatosan erősíteni kell a párt vezető szerepét, mert a gazdasági reform új feltételei között sem érvényesül az automatikusan. Ellenkezően, újabb erőfeszítésekkel növelni kell, mert csakis a kommunisták személyes példamutatása és a párt- szervezetek gazdasági, politikai és ideológiai munkájának eredményeként érvényesül a párt vezető szerepe. Üjabb, mindem eddiginél nagyobb és főleg bonyolultabb feladatok előtt állnak pártszervezeteink. Időszerű és szükséges, hogy mindenütt felülvizsgálják a pártmunka régi módszereit és az új körülményeknek, az újabb feladatoknak megfelelően dolgozzanak. Első és legfontosabb kérdés, hogy mivel foglalkozzon a testület, a párt-vb, illetőleg az üzemi pártbizottság? Nehéz lenne erre részletes és szabatos választ adni. Ügy vélem, minden esetben a legfontosabb kérdésekkel foglalkozzanak, azokat a gondokat tárgyalja a testület, amely sok embert érint. Foglalkozzanak minden fontos kérdéssel, amelynek politikai hatása van. Kétségtelenül nőtt a vállalatok önállósága, de senki sem követelhet olyan gazdasági önállóságot, amely a párt vezető szerepét csökkentené. Igen. is, a pártnak minden olyan esetben hallatnia kell szavát, avatkozzék közbe, amikor az egyoldalú gazdasági megfontolás politikai kárt okozna, vagy a vállalati érdek népgazdasági érdeket sértene. Kollektív döntés, egyéni felelősség A vállalati önállóság a párt vezető szerepét is növelte, hiszen ma már fontos kérdésekben sem kell a felsőbb szervektől engedélyt kérni. Jelentős személyi, anyagi ügyekben a vállalatnál döntenek. A döntés joga a felelősség kötelező vállalását is jelenti. A pártszervezetek és a gazdasági vezetők több kockázatot vállalnak, de a nagyobb kockázat soha és sehol sem jelentheti a felelősség megosztását. Ehhez az szükséges, hogy a helyi döntések előkészítésébe, a vitába, az egységes álláspont kialakításába idejében és az eddiginél jobban vonják be a párt- szervezeteket. Döntött a tagság Az előd és az utód Ez történt, a vezétőségvá- lasztásf megelőző hetekben Kazáron a párttaggyűlés azt a megbízatást adta Szabó Vilmosnak, hogy beszéljen a tagsággal, kit javasolnának a termel őezövetkezet párttitkárának és vezetőségi tagoknak. Szabó lelkiismeretes ember. F árad'hatafténni járt egyik embertől a másikig és kérte véleményüket. Már a régi barátság miatt is mindenkinek azt javasolta, maradjon a párttitkár Balajti Imre, aki jó néhány esztendőn keresztül viselte ezt a tisztséget. Csakhogy mindenki látta: Balajti emberfeletti munkát végez, ö a gazdaságban a gépcsoport vezetője. Harminc gépjárműről kell gondoskodnia és a hozzájuk tartozó munkagépekről. Az olyan nagy gazdaságban mint a kazárt, szinte sorsdöntő, hogy ezek a gépek üzemképes állapotban legyenek. Természetes, hogy a figyelmét erre fordította. Ami ereje még maradt, az jutott a pártmunkára. Ezt pedig a tagság keveselte. Voltak már emiatt hangos nézeteltérések is. A tavaszon összecsapott Balajti Imre a gépkocsi előadóval, mert a gépkocsik nem mentek idejében a vasútra, a betongerendákért. Igaza volt, mert őt az elnök szorította, a kocsi ugyanakkor a vetőmag szállításához is kellett volna. Nem tudta hová kapjon. Akkor fordult hozzá az egyik ember egyéni panaszával. Most erre nem értek rá, veszekedés lett belőle. Persze Balajti Imrét azért a munkáért, amit végez tisztelik az üzemben. Az elnök is egyik fontos kulcsemberének tartja. Dekát ami nem megy, az nem megy. Most a taggyűlés után maga is azon a véleményen van. — Elszakadtunk az emberektől és a pártmunkábam ez megbocsáthatatlan... Ilyen előzmények után indult Szabó Vilmos, mint a jelölőbizottság elnöke véleménykutatásra. Az első meglepetés akkor érte, amikor Buiejka Pállal beszélgetett, aki az építőbnigád egyik vezető embere. Buiejka nem akarta elsietni a dolgokat, hanem a párt szerepéről beszélgetett Szabóval, aki türelmesen hallgatta őt. Akkor lepődött meg, amikor Buiejka megkérdezte tőle: — Neked mi a véleményed: az alapszervezet jól dolgozik? Mit lehet erre válaszolni, amikor maga is tisztában volt azzal, hogy a titkár nagy elfoglaltsága miatt akadozik a munka. Szabó tudta ezt a legjobban, hiszen közvetlen munkatársa volt Balajti Imrének. Buiejka nem hagyta, hogy kitérjen kérdése elől. — Ne tétovázz, válaszolj, a pártról van szó... — Nem tétovázom, ismerem a dolgokat. , Ismerte bizony, még hozzá nagyon is jól. Hosszú évek óta mozgalmi munkása a falunak. Munkásőr, a szákszervezetben vezető, sokáig sportelnök. Előtte a falu minden gondja. Amióta a tsz-ben dolgozik, ott is mint pártmunkás tevékenykedett. Buiejka ránézett: — Ha ismered, akkor én téged javasollak párttitkárnak. így kezdődött. Szabó Vilmos nyugtalan éjszakákat ólt át két okból is. Az egyik oka, hogy Balajti mit szól majd? A másik vajon meg tud-e birkózni a feladattal, ha mégis ráesik á választás? Nem sokáig hagyták töprengeni. Egy alkalommal elfogta őt Kakáik János, később Nagy László. Mindketten mint Buiejka is, néki szánták a párttitkári megbízatást. Az egyik napon aztán hivatták Szabót a területi pártbizottságra. Urbán Sándor, a pártbizottság titkára közölte vele, hogy le kell mondania a jelölőbizottságban kapott megbízatásáról. Most, ahogyan visszaemlékezik ezekre a napokra, azt mondja, az esett neki a legjobban, hogy Balajti megkereste és így biztatta: — Én nagyon szeretném, ha te vennéd át a titkári tisztet. A taggyűlés minden különösebb zökkenő nélkül zajlott le. A tagság egyhangúlag megválasztotta Szabó Vilmost a tsz párttitkárának. Fiatal, nagy darab, erős ember Szabó. Találkozásuknál jelen volt Balajti is. Egy kicsit feszélyezetten beszélt, amikor a jövő feladatairól esett szó. Pedig nincs oka rá, mert máris okos javaslatokkal segítette az elnököt. Kidolgozták, hogyan tegyék érdekeltebbé a járművezetőket a munkában. — Az elnöknek tetszett az ötlet — mondja. — Együtt próbáljuk megvalósítani. Nekünk is az a legfontosabb, hogy jól gazdálkodjunk. A kazárt tsz a legjobbak közé tartozik a megyében. De- hát Szabó Vilmosnak abban igaza van, nincs olyan jó, aminél nincs még jobb. El is mondta példának, hogy az elmúlt évben 80 hold burgonyájuk volt, az idén 120 hold, de ezt előbb betakarították mint a nyolcvan holdat. Pedig több burgonyájuk termett mint az előző esztendőben. Jó úton indult Szabó, és Balajti, ezt meg is mondta: — Jó úton indulsz, de tanulj az én hibámból. Csak a tagsággal együtt jutsz mesz- szire... Nem igen lesz ezzel baj. Szabó nagyon oda tartozik a legegyszerűbb emberek közé. Nélkülük nehezen tudna boldogulni. Az elnök is tudja ezt, azért örült, hegy ilyen emberre esett a választás. Nehéz feladatok megoldására kéri segítségül az alapszervezetet. Három község egyesüléséből áll most a tsz. Egységbe kell forrasztani az embereket. Nem egyszerű feladat. Szabó Vilmos, a párttitkár érzi ezt. Most alakítgatja, hogyan, miképpen lássanak munkához. A gazdasági vezetők többsége párttag. Elsősorban nekik kell megérteni, hogy a mi társadalmi, gazdasági körülményeink között nem lehet elválasztani a gazdasági és a politikai felelősséget, nem lehet csak a gazdasági érdekeket követni és a politikai szempontokat tagadni. A szocializmus építését nem fejezhetik be csak a párttagok, haladásunkhoz, boldogulásunkhoz mindnyájunk összefogására és ezen belül a kommunisták példamutatására van szükség. A párt vezető szerepének minden építkezésen, minden üzemben, minden munkahelyen úgy kell erősödnie, hogy az előttünk álló feladatokat sikerrel megoldhassuk. Ezért a párt vezető szerepének érvényesülése nemcsak a párt ügye, hanem egész társadalmunk alapvető érdeke. Dr. Fazekas László Szakosított sertéstelep „Húsgyár” épül a Pásztói Állami. Gazdaságban. A hústermelés növelése érdekében szakosított sertéstelepet építenek, házi kivitelezésben. A gazdaság vezetői mintegy 40— 41 milliós beruházásnak tekintik a 420 kocával dolgozó nagyüzemi sertéstelep felépítését. Ügy tervezik, hogy a gazdaság húsgyárát már a következő esztendő végén átadják rendeltetésének, megkezdik az iparszerű hústermelést. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1970. október 13., kedd 3