Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-13 / 240. szám

A képernyő élőit Gyengébb hét két újdonsággal Az előzőnél gyengébb tévés­hetünk volt. Különös — vagy talán nem is olyan különös — módon a héten nem az úgynevezett „nagy műsorokat” tartottuk a legizgalmasab- baknak. Nemes kürty István az ara­di tizenhárom (pontosabban: tizennégy) emlékére készített tévéfilmet Tizennégy vértanú címmel. Hiteles dokumentu­mok alapján állította össze a szerző, mégsem, tudjuk egé­szen hitelesnek elfogadni a filmet. Ügy gondoljuk, né­hány mondat kiemelése a do­kumentumanyagból tióves gon­dolatokat is sugallhat, a szer­ző szándéka ellenére. Gondo­lunk itt a Bemmel kapcsola­tos elítélő megjegyzésre —, akinek személyéről mási sok­kal jobb vélemények is el­hangzottak. de ezekről nem szól a film egy fél mondat erejéig sem —, vagy Haynau indítékaira a kivégzéseknél. A film alapján úgy érezhettük, hogy Haynaunak szinte „jól jött” a forradalom és sza­badságba re bukása személyes ügyeinek elintézésére. Jólle­het. ha volt is ilyen motivá­ló tényező, történelmi szem­lélettel tekintve ez minden­képpen másodlagos. (Az aradi vértanúikat valószínűleg ak­kor is kivégzik ha történe­tesen nem Haynau hozza az intézkedést, személyes ellen­szenvtől is fűtve). Az úgyne­vezett „deheroizáíás” önmagá­ban a helyesebb. tisztább szemlélethez vezet történel­münk megítélésében. Az ösz- szeválögatott dokumentum- anyag azonban ezúttal kissé önkényesnek tűnt számunkra. Bartók Béláinak A csodála­tos mandarin című táncjáté­kát az előző két Bartók-fel- dolgazás után. izgalommal vártuk. Sajnos, ismétlést lát­tunk. Ezért csak annyit jegy­zőnk meg a régi feldolgo­zásról. hogy ezúttal is sóik­nak éreztük benne a techni­kát. a trükköt. A darabban rejlő látomásszarűsléget meg­állított képekkel, vagy éppen lebegő táncosokkal igyekez­tek érzékeltetni az adaptá­lok. Szívesebben láttuk volna a mű újabb megfogalmazását a képernyőn. Viszont két újdonságot is kaptunk a héten. Az új Tv- híradó a régiből megőrizte a főcímet a 'kamerát és a szig­nált. Matuz Józsefiné főszer­kesztő elképzelése alapján azonban változatosabb lett az újságíró- és műsorvezető-gár­da. Változatosabbak, igazi szerkesztőségi hangulatot árasztóak lettek a díszletek, „bejött” például az unilaterá- lis vonal, és így tovább. A híradó lényegesen közelebb került ezzel a televíziós új­ság követelményeihez. Indult A hét című műsor is. Igen szerencsésen Vitray Tamás vezetőriporterrel. A Magyar Televízió először szol­gált valódi szenzációval a világnak. Krúdinak Alajos olyan jordániai területekre jutott el. ahova eddig a „nagy” televízióknak sem si­került. A harcok dúltak Irbid térségében, s más tájakra, ahol még füstölögnek a testvérhá­ború nyomai. A riportok is szenzációsak, beszélgetett a Palesztinái felszabadítási hadsereg vezetőjével, továbbá Arafattal. Az interjúk néhány új szemponttal is gazdagítot­ták eddig 'kialakult elképze­lésünket a Közel-Kelettel kap­csolatban. A neves orientalis­ta. aki az arab szakon vég­zett Budapesten, s 1963-tól a rádió munkatársa, ezúttal a világ érdeklődésére számot tartó „anyagot” hozott haza. Gratulálunk. (te) Széles körű tudás—jobb munka Nagyobb műveltséggel nagyobb az eredmény NAPJAINKBAN egyre in­kább előtérbe kerül a műve­lődés kérdése. Az irányelvek az , önművelődés felé fordítot­ta az üzemekben, munkahe­lyeken, hivatalokban a dolgo­zók érdeklődését. Az üzemi termelés automatizálása, a gé­pesítés, a korszerű technika, az okos gazdálkodás mind azt kívánja, hogy egyre többen legyenek alkalmasak a ma­gas szintű termelőmunkára. A termelékenység azt sürgeti, hogy az üzemek, vállalatok minél többet foglalkozzanak a sokoldalúan önmagát fejlesz­teni tudó emberek képzésével, tanulásával. A fejlődés e sürgető követe­lését egyes üzemek megértet­ték. Dolgozóikat iskolába kül­dik. Tanulnak a felnőttek. A nagyobb üzemek — Kohászati Üzemek, öblösüveggyár, ZIM, sokkal hamarabb veszik észre az igényeket, mint a kisebbek. A nagyobbak távolabb tekin­tenek, a kisebbeknél gyakran a ma gondjai elhomályosítják a távolabbi jövőt, s kevésbé tesznek eleget a dolgozók ön­művelése követelményének. NÖVEKSZIK a tanúim vá­gyók száma. Az 1970/71-es tanévben qsak az első osztály­ba 122 tanuló iratkozott be a salgótarjáni dolgozók gimná­ziumába, a közgazdasági szakközépiskolába 124 tanuló. Ugyanakkor 58 ipari tanuló is jelentkezett szakmunkás ta­nulmányaik befejezése után az emelt szintű oktatásra, mivel érettségizni akarnak. Az idei tanévben harminc százalékkal többen iratkoztak be emelt szinten. A számok az érdeklődést mutatják. Ebhez már csak a megértést és a támogatást kell hozzáadni a munkahelye­ken. Megáldhat» ez a terme­lés csökkenése nélkül? Igen! Ezt igazolja a nagyüzemek példája mellett a Textilipari Vállalat, a FOKGYEM Ktsz, a Vegyesipari Vállalat, a szé- csényi termelőszövetkezet, a nagylbétonyi erdészet stb. A kezdet biztató. A folytatáshoz azonban még nagyobb megér­tésre és segítségre van szük­ség. A mindennapi munka mellett nem könnyű tanulni. Nehéz, fáradt fejjel elsajátíta­ni az újat, de mégis: látni kell, megéri, ha miinél több érettségizett ember dolgozik a munkapadok mellett. „Az általános haladással erősödték hazánkban a köz- gondolkodás szocialista elemei, emelkedett a társadalom tag­jainak általános és szakmai műveltsége” — olvassuk az irányelvekben. Nem arról van szó, hogy ma is Petőfi, Krúdy, Derkoviits és más nagyjaink életét kell élni. Megtanítanak bennünket arra, hogy az egyé­ni érdek figyelembevételével lássuk a közöst. Ugyanakkor a közösség gondjai ösztönözzék az egyént a társadalmi prob­lémákkal való törődésre is. A közösség, a társadalom szocia­lista kérdéseit azonban nem homályosíthatja el az önös, egyéni célok utáni futás. Az általános műveltség, a kultu­rált emberfők ilyen jellemző­jének kifejlődéséhez nyújt se­gítséget az iskola. Az anyagi jólét, az egyéni boldogulás ki­zárólagos keresése nem vezet a felszabadult, boldog ember­típushoz. A SZAKMAI műveltség nö­velése elsősorban társadalmi ügy és csak ezen belül egyé­ni érdek. A kémia, fizika, bio­lógia, politikai gazdaságtan, üzemgazdaságiam kérdések is­merete a közösség előrehala­dását segíti. Áttekintést nyújt az összefüggések megértésé­hez. Az új felismerés, a meg­értés a termelés helyes üte­mének, ritmusának kialakítá­sát segíti. A kiművelt dolgo­zónak kevesebbet kell magya­rázná, munkáját racionálisan és gazdaságosan tudja megol­dani. Elcsépelt szólás, hogy a tu­dás anyagi erőt jelent. Nem ma ismertük fel ennek lénye­gét, s miért ne kellene ma is harcolnunk érte? Társadal­munk elsőrendű kötelességé­nek tartja a közművelődés nö­velését. Intézmények, szervek sokasága létesült ennek érde­kében. Pedagógusok, közmű­velődési szakemberek felelős­ségteljes feladata a megoldás. „A közművelődés fejlődése eredményei ellenére elmarad a növekvő társadalmi követel­ményektől. A közművelődés fejlődése az egyéniség kibon­takozásának, a szocialista de­mokrácia erősödésének, a ter­melési kultúra emelkedésének elengedhetetlen eszköze.” Sok még a tennivalónk a fentiek maradéktalan megvalósításá­ért. A pedagógusoknak és a közművelődés fejlesztőinek a feladata, hogy változatos és sokrétű eszközt, módszert, le­hetőséget keressenek az embe­rek kulturális színvonalának emeléséhez. Az iskolák, a TIT-előadások, a tanfolyamok jó propagandájának is ösztön­zőleg kell hatni a tanulásra, az önművelődés igényének fo­kozására. Mélyrehatóan kell elemeznünk, hogy mi rejtőzik a számok mögött. Elég széles- e a résztvevők köre és milyen alapos a fizikai dolgozók kul­turális igényeinek kialakítása és kielégítése. NEM SZABAD egyetlen te­rületen sem a spontán érdek­lődésre hagyatkozni. Tervsze­rű és tudatos munkával kell eljuttatni az igényt a töme­gekhez. Ez a feladat azonban túlnő a közművelődés dolgo­zóin. Rajtuk múlik a siker, de a munkahelyek igénye és tár­sadalmi nyomása nélkül alig­ha tudják szélesítem a kört. Meg kell ízáeltetni a jót és csak azután lehet arról szó, hogy életigénnyé váljék. Mindannyiunknak van fel­adata. Joggal várják tőlünk, hogy magas szinten, nagy ér­deklődéssel, közmegnyugvással oldjuk meg közművelődési fel­adatainkat. Kmetyi Ferenc Taijáni mozaik Rohanó élet A NŐGRÁD-ban olvastam, hogy a romhányi Rákóczi Tsz tej házának felépítésére típus­terveket akart vásárolni. Ami­kor már majdnem megvették, döbbenitek rá: a típustervek már elavultak. Végül a me­zőgazdasági kiállításán kaptak olyanokat, amelyek megfelel­tek a korszerűség követelmé­nyeinek. Kicsit eltúlzom, de az igazság magva benne rej­lik: rohanó életünkben, mire a terveket kiötlötték, megraj­zolták, megszáradt rajtuk a tinta, el is avultak. Régi szép idők. amikor még elég volt hónapokig nézni. Hogy lépést tarts az idővel, tekintetedet a hóin aputa ura vessed! Gépi harmónia Tegnapig a harmóniát a ze­nében hallottam, a színekben láttam, a levélsusogasban él­veztem, a művészetek csendü­lésében szívtam magamba szomjasan. Tegnap döbbentem rá, mi­csoda mélyről fakadt harmó­niát rejt a gépek összeműkö­dő munkája is. A Lenin téren '»mlékművet. állítanak fel. De, hogyan! A mű egyik alkatrészét, mielőtt a lánc megfogta vol­na, óvó kezek falemezekkel burkolták, hogy ne essék kár benne. Már ez is megkapó volt. Aztán jött az egyik gép, egy karcsú, magas daá-p. Meg­fogta a mű vékonyabbik vé­gét, a másik meg, egy zömök masina, a vastagabbat, nehe­zebbet. Egy intés, kicsi kézmozdu­lat, s a mű, az emlék egyik résziecskéje az öt közül, a két gép halk strrrogásának közepette megemelkedett. Mint anya, gyenge csecsemőjét, oly óvatosan emelte föl a két monstrum föl, fölfelé. Mikor az alkatrész kellően állt a levegőben, a zömök, pici in­tésre megállt, s mintha hal­lottam volna, hogy megszólal: most te! A magas, a karcsú megértette a hangtalan Iran- got. Drótkötele megfeszült, át­vette a súlyt, aztán az egészet halk duruzsolással helyére helyezte. Az égre sugárzó öt­ágú csillag jelképének ez az alkatrésze ott állt föl, az égne mutatva, mutatva, hogy az emlékmű, ami lesz belőle — akik majd bírálják, s lesz­nek nem kevesen, lássák be —, Tarjámnak holnapután ja számára készült. A szökőkút Nem illik, hogy a Lenin tér lebontott szökőkútjáról ne es­sék szó az új emlékmű kap­csán. Igen, a szökőkút annak­idején megépült, igen, igaz, sok pénze került. Szép volt? Akkor igen. Az ősember szá­mára is szép volt a dagadó idomzatú willendorfi Vénusz, de azóta léptünk néhányat, évezredek múltak, tegnap más volt az ízlés, és holnap is­mét más lesz. Lám, a mini­szoknya felett is húzogatják a halálhararagot. Profán hason­lat? Nézzünk mást? Jó. He- rend szalonná zó parasztja las­san a giccsek lomtárába ke­rül, s hol jutna észbe, hogy a nagy klasszikust, Michelan­gelo Dávid-szobrát a főtérre állítsa, vagy hogy újonnan felépíttesse a keszthelyi kas­télyt, akkor készült, diszes modorában. Pedig tetszett a szökőkút sokaknak, sokunk számára kedves, hangulatos volt. Kö­rülötte sok csók csattant, sok szerelem született. Búcsúz­zunk tőle mi is szeretettel, mert míg állt, míg élt, kiérde­melte megbecsülésünket. De átlépték, megsemmisítették a rohanó idő új követelményei. Kemény szavak A vonaton hallottam két fiatalember beszélgetéséből. Talán nem eredeti, de nagyon igaz. Ha egy mérnök nem ké­pezi magát, három év múlva technikus is alig lehet, öt év alatt szakmunkásnak lesz jó. tíz év elteltével jól tartja magát, ha helyt tud állni a betanított munkás szintjén... Vendéglátás Kutya kényes kérdés, mert sokan vannak benne érdekel­ve és sajnos úgy fest, hogy az érdekeltek a pult két oldalán állanak, érdekeiket vajmi ne­héz egyeztetni. Mégis: a ven­déglátóipar van a vendége­kért, tehát nekik kell alkal- mazkodniok. Hosszú ideig tar­tott míg ez a belátás megszü­letett, de megszületett végre, és aki vendégként betér hoz­zájuk, egyre többet és jobbat ígérnek. A holnap, holnap­után képe, követelménye pe­dig az, hogy igen, egyre töb­bet és jobbat kapjon is, hí • szén megfizet érte. Öröm lát­ni. hogy az új igényeket nagy igyekezettel szándékoznak ki­elégíteni. igen, várjak, bízunk benne, hogy így lesz. Epilógus Epilógust, utószót, nagy mű­vek után szokás írni. Mégis, engedtessék meg nekem, hogy e szerény sorokat is így fe­jezzem be. Csak azt próbál­tam bizonygatni: nincs meg­állás. De itt, ebben a volta­képpen most születő városban, bár néha szokatlan, mégis, ne csak a holnapot, hanem a hol- naputánt is nézzük, mert Tar- járurak igazi jövője holnap- utánjáhan rejtekezik. — kussinszky — Kimaradoznak a járatok A hónap elején indult be Salgótarján új lakótelepére, a Fáy András körútra az autóbusz-közlekedés. Az eseményt nagy örömmel fogadták a környéken élő családok, de azóta örömükbe egy kis üröm is vegyült. Sokan panaszolják, hogy ki -kimarad óznak a járatok, holott az utasok — köztük háaá- asszonyok, munkából hazafelé Igyekvők — ilyen rövid idő alatt is megszokták és számítanak az autóbusz-közlekedésre. Joggal vetik fel, ha egyszer van Járat, az autóbuszok a me­netrend szerint és mindenképpen közlekedjenek, hiszen kü­lönben nem tudják mihez tartani magukat: elinduljanak gya­log, vagy várjanak a buszra? De bíznak abban, hogy ezek a kimaradások csupán a kezdeti időszaá elkerülhetetlen zök­kenői, s a jövőben egyre kevésbé lesz okuk panaszra... — is NŰGRÁD — 1970. október 13., kedd n ASZÓDI JANOS: A KRIMINALISZTIKA feala^tlOs TÖRTÉNETE íme, má történt: 1962. június 22-én egy Joe Valachi nevű fegyenc, akit kábítószercsempészésért 15 évi fegyházbüntetésre ítéltek, az atlantai börtönben egy csődarabbal megölte ceUatár- sát. Az alacsony, izmos 60 éves férfi előbb nem akarta elárulni, miért gyilkolta meg Di Palermói. Végül mégis el­mondta, hogy hetek óta ször­nyű rettegésben élt. A kan­sasi „Leavenworth” börtön udvarán egy alkalommal a szokásos séta közben találko­zott valakivel, aki homlokon csókolta... De mi köze ennek a csóknak Di Palermo meg­gyilkolásához? Valachi meg­ígérte, hogy beszélni fog, de előbb vigyék biztonságosabb helyre! Az idős gengsztert autóba ültették és katonai tá­borba vitték. Itt, ezen a biz­tonságot jelenítő helyen tör­tént meg első ízben, hogy egy veterán gengszter beszélni kezdett. A „csókofc” ember, Vito Ge­novese, a Maffia egyik „boss”-á, pontosabban a Oosa nostra szervezet egyik vezetője volt. A Maffia szicíliai jelbeszédé­ben a csók halálos ítéletet je­lentett. Valachi tehát, amikor az atlantai börtönben olasz cellatárssal került össze, biz­tosra vette, hogy Di Palermó- nak kell őt „kinyírnia”. Jobb­nak vélte hát megelőzni Di Palermói Aztán beszélt. Na­pokon át beszélt. Elmondta, hogy a Murder Incorporated, a Szicíliai Szövetség s a Maffia mind azonos a Cosa nostrá- val, amely már Al Capone idejében is létezett, ö, Va­lachi, 1930 óta tagja a bűnszö­vetkezetnek. Azt is elmondta, hogy a szervezet családnak nevezett csoportokra oszlik, s minden csoport a vezetőség által kijelölt övezetben műkö­dik. Az Egyesült Államokban tizenkét ilyen övezet van: Boston, Buffalo, Chicago, Cle­veland, Detroit, Kansas Oity, Lo6 Angeles, Newark, New York, Philadelphia, Pittsburgh és San Francisco. A család élén egy boss áll, akit számos helyettes segít. Ezek mind­egyikének egyszerű tagokból alakított csapat áll rendelke­zésére. Az egyszerű ta gok egy - egy bizony os business-szel foglalkoznak: játékbarlangot vagy nyilvánosházat vezetnék, kábítószerekkel üzérkednek stb. Országos viszonylatban a Cosa nostrát a „nagy tanács” vezeti, amely tizenkét sze­mélyiből áll, s ezek közül öten New York-i „boss”-ok. A szer­vezet tagjainak több mint egyharmada ugyanis New Yorkban működött, s így eb­ben a városban öt család volt. Lehetetlen részletesen el­mondani mindazt, ami Va- laohi „gyónása” során kide­rült. Helyszűke miatt még a „nagy tanács” tagjainak vagy a „osaládvezetők”-nek a nevét sem tudjuk félsorolni, kom­mentálni. Vegyük például Vi­to Genovesenek a „szicíliai csók”-os embernek az esetét. A lehető legjellemzőbb eset. Genovese egy New York-i család „bo6s”-a volt. Amikor az 1934—1935-ös években a rendőrség a nyomába szegő­dött, Genovese elmenekült Olaszországba. Gyakran meg­történt, hogy a szicíliai Maffia elrejtette a sarokba szorított amerikai—olasz „boss”-okat. És megfordítva. Genovese he­lyét Frank Costello vette át. 1945-ben az amerikai katonai rendőrség felkutatta Genové- sét Olaszországban, és visz- szaszállította az USÁ-ba. Ám­de a vizsgálati dossziéból bo­szorkányos módon eltűntek a vádiratok... Az FBI tizennégy évig várt. 1958 őszén végre került egy tanú, aki hajlandó volt Vito Genovese ellen vallani. A New York-d rendőrség letar­tóztatta Elmer Bürkét, aki Lusky Luciano és Albert Anastasia személyi testőrei közé tartozott, most pedig kö­zeli munkatársa volt Genove- senek. Burke letartóztatását a legnagyobb titokban tartották, a börtön nyilvántartásában ál­néven szerepelt, s mindössze néhány FBI-ügynök tudta, mi­lyen szerep vár Bürkére. A gengszterizmus és ennek rej­télyei ellen küzdő amerikai törvények megengedték, hogy azok a bűnözők, akik hajlan­dók „beszélni”, ne vádlottak­ként, hanem koronatanúkként jelenjenek meg a peren. Ge­novese, amikor letartóztatták, nevetve mondta: „Nem szá­mít, boys, hamarosan vissza­térek!” Genovese nem véletlenül volt olyan biztos a dolgában. Tizenegyszer jelent már meg vádlottként a törvény előtt: négyszer emberölésért vagy emberölésre való felbújtásért. kétszer adócsalásért és ötször kábítószercsempészésért. Ti­zenegyszer tartóztatták le és ugyanannyiszor szabadon en­gedték. Miért? Bizonyítékok és tanúk híján. Egyetlen egy­szer fordult elő, hogy bizo­nyos Ha-rry Westen hajlandó­nak mutatkozott tanúskodni: azonban éppen a tárgyalás napján elrabolták és meggyil­kolták. Elmer Burke őrizetét körültekintően szervezték meg, nehogy ő is Harry Wes­ten sorsára jusson. (Folytatjuk) A A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom