Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
TÖBB KÖZSÉG életét, egy- egy városka utcáját kitartóan, évek óta figyelem. Bontják az öreg házakat, építik az úját. Szépen berendezik, itt-ott már autó is kerül az udvarba, vagy két motorkerékpár a kát gyereknek. Ha kérdem, büszikén sorolják az anyagi javakat: vettek szobabútort., tévét, frigidaine-t, ltonyvsorozaitat, valami pa- tentzáras micsodát, modern festményt, olajkályhát, és így tovább. A fölsorolás többnyire értékrend és válogatós nélkül hangzik el. hiszen „mindent a két kezünkkel kerestünk, mindenre egyformán büszkék vagyunk”. S erre, valóban, mindany- nyian büszkék lehetünk. A csalódok gazdasági emelkedésének 'lehetőségié megnőtt ei hatvanas években falán és városon, s ezzel a lehetőséggel — becsületes munka árán — sokan élnek. Az igaz, keményen meg keli dolgozniuk érte. Annyira keményen, hogy a gyarapodás, a; javaik szerzésié ihinden erejüket és figyelmüket leköti, másra már nem is futja az erőfeszítésből, ök maguk legalábbis ezt mondják: nem futja. A népnek nincs igénye arra, hogy művelődjön, hogy kulturáltabb legyen — mondják a kívülállók. Jó néhányan be is isiTanulmány nevelés A néphadsereg nevelési kér. déseivel foglalkozó sorozat újabb kötete a korábbiak szerkesztési élveinek megfelelően a hadsereg parancsnokainak, kiképzőinek, tudományos munkatársainak pedagógiai és pszichológiai tárgyú tanulmányai mellett ezúttal elsősorban a szociológiai kutatások kaptak nagyobb hangsúlyt a kötetben. A könyv témaköre rendkívül változatos. Alapvetően érvényesül az a gondolat, hogy a konkrét katoruaszocio- lógiai kutatásokkal segíteni kell a vezetés színvonalának emelését, a harckészültség fokozását. De miért nélkülözhetetlen a vezetés számára a szociológia, s milyen segítséget nyújthat a szervezői, nevelői feladatok jobb megoldásához? A merik: „Minek törjem magam a művelődésre, mi hasznom bediőle?”. Sokan pedig azzal hárítják el a „zaklatásit”: „Majd ha mindenünk meglesz, ráérünk művelődni”. „Mi már öregek vagyunk arra, hogy ilyesmivel törődjünk, majd a gyerekeink. Nekik már nem kell olyan keményen harcolni egy falat kenyérért, mint ä mi időnkben”. Sajnos, azok közül isi sokan, akik már mindent megszereztek, nem érzik szükségét annak, hogy művelődjenek. Sőt, sokunk tapasztaiiatá szerint az életszínvonal és a kulturális színvonal között mélyül a szakadék. A MODERN tudomány és művészet alakulása és gazdagodása nyomón a kultúra fogalma és befogadási körülményei alapvetően megváltoztak. Ezzel együtt igényesebb, elvontahb is lett, és egyben — mi tagadás — befogadása is nehezebb. Eiz a kultúra — ha nem is minden formában — eljut az ország legtöbb lakosához, a kis hegyi, határszéli falvakba is^ a vállany- nyal ellátott tanyákra is. Közvetítik a kulttúrházak, a rádió, a televízió, a sajtótermékek. Az emberek színházba, moziba járnak, képző, és ipar- művészeti kiállítást látogatnak. ismeretterjesztő előadást hallgatnak, könyvet, újságot olvasnak. Vagy mindezt láthatják. nézhetik. a katonai köréből katonasaociológia azzal, hogy sokoldalúan feltárja és elemzi a hadsereg és a társadalom viszonyát, a hadseregnek, mint sajátos intézménynek strukturális és funkcionális kapcsolatát, a hadsereg belső, társadalmi mozgását, a hivatásos pályára jelentkezés szociális és motivációs tényezőit, a katonai hivatás társadalmi presztízsét — igen hatásosan segíti a különböző szintű katonai vezetőkkel, felelősségteljes munkájukban. A katonaszociológia iránt érdeklődő parancsnokok, tanárok, tudományos kutatók, növendékek, s a hadsereg életével megismerkedni kívánó polgári olvasók is haszonnal forgathatják a Tanulmányok a katonai nevelés köréből sorozat legújabb kötetét. A passzív niézelőctés azonban nem ösztönzi az egyént a kultúra mélyebb átélésére, befogadására. Abban, hogy valaki televíziót néz, újságot, könyvet olvas, színházba jár, abban a művelődésnek még csak a lehetősége rejlik. A valódi kulitúrálitsóghoz kell, hogy ki-M válassza Nki az egyéniségének megfelelőt, s hogy rendszerezze, selejtezze az információtömeget. Országos gond, hogy erre a válogatásra a tömegeiknek nincs igénye. Vagy akinek van (akár megfogalmazva, akár ösztönösen) az nem'találja. vagy csak nagyon nehezen találja meg a válogatás útját-módját, a magasabb kultúráihoz vezető utat. Ebben kellene segíteni a tömegeket a hivatásos népművelőknek, és mindenkinek, akiinek bármi köze van a közművelődéshez. Az igény fölkeltését már az iskolában el kellene kezdeni. A gyermeket eszmélésétől, az első osztálytól gondolkodásra, az összefüggések kutatására nevelni, mégpedig rejtett, vagyis nem direkt, fölszólító módszerekkel. Az álltalános iskolai pedagógusok amúgy is túlterhelitek', s ilyesmire nincs idejük. Pedig az igényes nevelés az oktatást ig xnegköny- nyítené, a tanulók könnyebben, lögi'kusabhan fognák föl az ismeretanyagot, és már gyerekkorban megtanulnának válogatná. ÉS A MAI felnőttek? A válogatás igénye — rejtve — sok emberben megvan, csak a hozzá vezető utat kellene egyengetnünk. A klubok, toul- túrházak, a televízió vegye jobban észre, hogy a tömeg nem alaktalan massza, hogy műveltségi színvonalát tekintve rétegekből áll. Ezekhez a rétegekhez kellene idomítani a rendezvényeket, műsorokat, a szakköröket, művészeti csoportokat, a TIT-előadásokat. Egy-egy előadás, például, csak tizenöt emberhez szóljon, de ezt a tizenötöt valóban érdekelje, és elégítse is ki maradéktalanul. Az előadás, a műsor, a szakköri foglalkozás magas színvonalú legyen, de csiak annyira, hogy ne riasz- sza el az érdeklődőket}. Ezt elérni — országosan — nem könnyű feladat. A jó szándékon túl pszichológiai érzék, sok tapasztalat és tudás kell hozzá. És természetesen, a népművelők munkájának az eddiginél nagyobb megbecsülése. Siklós László A nemzetközi fotókiállításról. Lotti Mihailova: HANGULAT (Bulgária) A múzeumok ünnepe Szakszerűbb helyíörténeti kutatás — Múzeumbarátok köre alakul Október múzeumi hónap. Dr. Molnár Pál, a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet igazgatója szerint e meghatározásból hiányzik valami. Mégpedig az, hogy a múzeumokban november elsejétől a következő év október elsejéig is tulajdonképpen, „múzeumi hónapok” zajlanak. Dr. Molnár Pál ezzel a múzeumi tevékenység folyamatosságára, megs zakíthata tlanságára utal. Mégis, október a múzeumok számára is ünnep. Lehetőség a múzeum hármas funkciója, a gyűjtés, a feldolgozás, a népművelés közüli elsősorban ez utóbbinak elmélyítésére, árnyalásán^. A középiskolák és a múzeum. A napokban szakmai és módszertani előadás hangzott el a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban a középiskolai tanulmányi versenyen résztvevő diákok számára. Dr. Molnár Pál két témáról szólott: a baloldali mozgalmakról Nógrád megyében a két világháború között, s a kulturális forradalom kibontakozásáról megyénkben a felszabadulás után. A múzeum tehát igyekszik a gyakorlathoz mind közelebb kerülni. Felelős fórumokon sok szó esik az ifjúság nevelésében az úgynevezett komplex ráhatások szervezéséről. Így a múzeumnak is egyre nagyobb részt kell vállalnia a mai nevelési feladatokból. Ez két módon lehetséges. A múzeumi anyagnak a fiatalok rendelkezésére bocsátásával, a dokumentumok, a sajtóanyag, a visszaemlékezések hozzáférhetővé tételével, valamint a múzeumok úgynevezett szellemi kapacitásának e célra való felihas ználetesen feldolgozták, kiegészítésre szorul az 1938-tól 1944- ig terjedő időszak. E témáknál kitűnő alapot szolgáltatnak a megyei monográfiák. A kultűrforradalommai kapcsolatban viszont még nem rendelkezünk monográfiával, csupán két-három feldolgozással. A középiskolák története megjelent, az általános iskolák története kéziratban található. Elkészült, s a múzeum adattárában hozzáférhető az ismeretterjesztés 25 évét feldolgozó tanulmány, amelyet Gálfi Árpád készített, s Csongrády Béla tollából a népművelés negyedszázadával foglalkozó anyag. Ezek alapmunkaként hasznosíthatók. Most a megyei helyzetfelmérésen túl a kisebb kulturális egységek vizsgálata lehet téjegyzet Egyenlő jogokkal jyi ár régen nincs szükség 1Ti arra, hogy a nők a szüfrazsettek valaha volt harcosságával beküzdjék magukat a férfiak társadalmába. Mint a megszeppent rómaiak mondták annak idején: Hannibal ante portás! Hannibál a város kapui előtt a . nők is itt vannak már a kapuk előtt, sőt igen sokan a kapukon belül. Méghozzá csak igen kis részben kemény döngetések árán. inkább azért, mert szükségünk lévén rájuk, önként tártuk -ki előttük az évezredeken át zárt kapukat. Először csak halkan, óvatosan, kis rést nyitottunk. Ezen eleinte szerényen, főképpen pedig inkább kényszerből beszivárogtak, munkát vállaltak. Voltak helyek, vannak ma is, ahol a dolgozók derékhadát alkották, alkotják. A dolgozókét igen, az irányítókét nem — és még ma sem. Aztán jöttek idők — alig múltak el —, amikor férfiúi babérok szerzésére ingerelték őket. Traktorra szálltak és hasonló férfiajs dolgokat .műveltek. Hamarosan kiderült, nem nekik való. Abbahagyták, s ezekről a hősi időkről ma már ők is nem kis iróniával beszélnek. Mondhatom, sokáig tartott, amíg elértünk máig, amikor méltó társként állanak mellettünk. Nem kívánunk tőlük semmiféle hősiességet, csak azt, hogy tegyék meg: egy sorba álljunk. Aztán lássuk, egyenlő feltételek között ki viszi többre. És itt érkeztünk el £ kritikus ponthoz. Egyenlő feltételek között. Feltételeink azonban nem egyenlők. Ne kelljen részleteznem, hogy az évezredek előtti matriarchatus elmúltával, mióta férfi vette kezébe az irányítást, a maga kénye- kedve szerint mi ezer törvényt hozott a maga képére, hasonlatosságára, és főleg — kényelmére. Keményen körülbástyázta magát, de a nőt valahogy kívül felejtette a bástyákon. Csoda-e, hogy nem kis munkába került egy-egy őrtornyot ledönteniök és időre van szükség ahhoz is. amíg az előttük terpeszkedő göröngyös talajt elegyengetik. Ezt az időt éljük napjainkban. Ám, a „talajegyen- getéshez” ma már okos és gyorsan járó „gépek” állnak rendelkezésre: a sajtó, a televízió, a rádió és mögöttük az irányító agy. a demokratizmus, ma pedig már az egyetértő belátás, a sürgető segítség, az eredményre vivő támogatás, a szocializmus — •és a folyamat gyorsan halad. A segítségre kinyújtott kéz azonban csak akkor értékes és életmentő, ha meg is ragadják. Ha tudomásul veszik, hogy még játszani is csak az a gyermek tud, akit megtanítottak rá. Ha tudomásul veszik, hogy hiába: itt a pálya, itt a tér, a játéknak szabályai vannak, amiket be kell tartani, főleg pedig feltételei, amiknek meg kell felelni. Itt pedig a férfiakra vár a feladat. Vegyük végre tudomásul, mi „a teremtés koronái”, hogy asszonyaink, lányaink sokkal alacsonyabb szintről futnak neki a mércének, mint mi. Agyonkoptatott közhely, de annál igazabb: az állapotosság, a gyerek, a család, a bevásárlás, takarítás, mosás, a számos más asszonyi kötelesség mindmind megannyi buktató a mérce előtt, amit ennyi hendikeppel terhelve — nem lehet átvinni. Mindezek mellett tanulni, társadalmi munkában, politikai munkában részt venni és — ez is jogos igény — szórakozni — nem, hát nem lehet. Ez az igény- bevétel egy férfinak erejét is meghaladná, s ha egy nő mindezzel mégis elbír, inkább kivétel csupán és annál nagyobb tisztelet jár érte. Amíg az utat járhatóvá nenj simítottuk, amíg a terhek’egy részét nőink válláról le nem vettük, korai a beteljesedett egyenjogúságról beszélni. Egyenjogú csak az lehet, akinek törvényben biztosított egyenlő jogai, lehetőségei mellett terhei is egyenlők. Mert hiába jobb ez és az, ha ahhoz, hogy ezt és azt elérjem, először át kell rágni magam a mesebeli — de sajnos valóságos! — kásahegyen, miközbn vagy a kását utálom meg, vagy azt érem el. hogy szépen biztosított jogaimra fütyülök. Az eset tehát reménytelen? Tehát nem teremthető meg az egyenjogúság férfi és nő között? Korántsem. A cél irányában sok lépést tettünk már, de nem eleget. Módot kell találni arra — és gondolom, asszonyaink, lányaink egyetértenek vele —, hogy a férfiakkal azonos szintről, velük egyenlő, nem pedig sokszorosan nagyobb teherrel induljanak. Kussinszky Endre lásával is. A helytörténeti, honismereti tevékenység az utóbbi tíz évben megyénkben is fellendült. Éppen az eredmények köteleznek arra, hogy mindinkább irányítsuk ezt a munkát, jól használjuk fel a társadalomnak ez irányú energiáit is. Nem írhatja mindenki azt, ami eszébe jut. Meg kell szervezni ezt a tevékenységet, hogy kiküszöbölhessük a párhuzamos kutatást. Érvényes ez a középiskolákra, is. Melyek azok a témák, amelyekkel a középiskolások elsősorban foglalkozhatnak az elkövetkezendő időben? Mindenekelőtt azok, amelyek egy- egy részterület feldolgozásával szervesen egészítik ki a megyei helytörténeti kutatást, így érdekes téma lehet a szak- szervezeti mozgalom pontos és részletes feldolgozása, a bányász-, az építőipari, a vas- és fémmunkás-, a cipész-, a vasutasszakszervezetek, a irányzataik kutatása. Külön vizsgálat tárgya lehet a szak- szervezetekben folyó kulturális tevékenység. A baloldali mozgalmakkal összefüggésben a szociáldemokrata párt történetének feldolgozása. A keresztényszoeialista szervezetek hátráltató szerepének feltárása is hiányos. A Kommunisták Magyarországi Párt-' jának történetét 1938-ig részma. Az oktatási igazgatóság és a múzeum. Szorosabb kapcsolatot alakít ki a múzeum a helytörténeti kutatással is foglalkozó intézményekkel. Ezúttal említjük, hogy a megyei oktatási igazgatóság történelmi tanszékén belül helytörténeti szekció alakult. A tanárok részterületeken végzik kutatásaikat, összhangban a megyei helytörténeti tevékenységgel. A magyar munkásmozgalom téma hallgatói is bekapcsolódnak e munkába, 'szakdolgozatot készítenek. A múzeum itt is módszertani segítséget nyújt. Összhangban van ez azzal a gondolattal, hogy a megyében folyó hely- történeti kutatás szakmai, módszertani segítését a ■ múzeum lássa el, a helytörténeti munka szakszerűbbé tétele érdekében. Múzeumbarátok köre. Újjászervezik a múzeumbarátok körét is. Mégpedig úgy, hogy a különböző szakterületekhez szerveznek kis csoportokat. A Munkásmozgalmi Múzeumban működik majd a helytörténeti, munkásmozgalmi, művelődéspolitikai, irodalom- és művészettörténeti csoport, a balassagyarmati Palóc Múzeumban találnak otthonra a néprajzi, régészeti és természettudományi csoport tagjai. A művelődéstörténeti és munkásmozgalmi csoport is hamarosan megalakul. T. E. NÓGRÁD — 1970. október 11., vasárnap 7
