Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-08 / 236. szám
—1 "? .... A bevonuló fiatalokhoz! MÉG NÉHÁNY NAP, és búcsút vesznek a polgári eiettöl a határőrségihez bevonuló fiatalok is. Küldetésük, hogy eleget tegyenek a katonai szolgálattal járó kötelezettségüknek, fontos állomása valamennyi most bevonuló fiatal életének. Több eves tapasztalat bizonyítja, hogy ifjúságunk kavargó gondolatokkal a fejükben, előzetes számvetést tesznek: Vajon milyen is lesz a katonaélet. A korábban megszokott családi, baráti, munkás- helyi környezetet újjal cserélik fel a határőrközösség nagy családjával. Bizonyára sokat hallottak már a katonaélet nehézségeiről. szépségéről, a honvédelmi nevelőmunkán keresztül pedig annak politikai és társadalmi jelentőségéről. Ismereteikben sok a realitás, azonban hatnak még az idősebb generáció által eltúlzott történetek a katonaélettel kapcsolatban. Mivel a katonaélet még ismeretlen a fiatalok előtt, érthető az a várakozás, szorongás, amit éreznek. Valóban, nem egyszerű dolog beilleszkedni az új környezetbe. Gondot elsősorban nem aki- képzési, oktatási anyagok elsajátítása okoz, hanem megszokni a laktanyai fegyelmet, a katonaélettel járó — parancsok. utasítások szerinti — tevékenységet, a szabályzat szerinti életet. A SZOLGALATOT teljesítő határőrökkel történt beszélgetések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ők is készülnek ifjabb testvéreik méltó fogadására*. Az alegységek kisebb kollektíváiban egyre gyakrabban esik szó arról, hogy milyen módon vezessék be az újoncokat a katonaéletbe. Parancsnokaik nagy türelemmel, körültekintéssel készülnek arra, hogy a szocialista hadseregekre jellemző nevelési elvek betartásával jó határőrökké tudják kiképezni fiatal barátainkat. Tudni kell, hogy a katonai szolgálat egész embert kívánó. felelősségteljes feladat. Dolgozó népünk bizalmából fegyvert kapnak; elsajátítják azokat az alapvető katonai, politikai ismereteket, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a Magyar Népköztársaság államhatárát biztonságosan, szilárd helytállással őrizni és védelmezni tudják. Legyenek büszkék arra, hogy a haza szolgálatába állhatnak, hiszen a haza védelme a Magyar Népköztársaság minden állampolgárának szent kötelességé; a hazafiság, a haza- szeretet egyik legszebb megnyilvánulása. Meggyőződésünk, hogy elődeikhez híven — fiatal koruk ellenére is — helyt tudnak állni, ha megfogadják szüleik, hozzátartozóik, majd az új közösségben parancsnokaik tanácsait, intelmeit. Kedves szüleik, testvéreik a jó barátok, egész dolgozó népünk hasonló bizakodással tekint rájuk. Tudják, hogy jó kezekben lesz a fegyver. Nagy jelentősége van annak is, hogy nem szakadnak el messzire a szülői otthontól, hiszen saját, illetve szomszéd dós megyéjükbe vonulnak be katonai szolgálatuk teljesítésére. ŐSZINTÉN KELL SZÓLNI arról is, hogy az államhatár őrizete szép, de nehéz feladat. A portyázó határőr esőben, sárban, az időjárás viszontagságai között áll helyt felelősségteljes posztján. A nehézségektől azonban nem kell visszariadni, hiszen nem lesznek egyedül. A párt- és KISZ-szervezetek, a katona- közösségek, bajtársaik segítőkészségét. támogatását mindennapi tevékenységükben érezni fogják. A kedves szülőkhöz az a kérésünk: bízzanak bennünk! Fiaiknak parancsnokai maguk is édesapák, akik gondoskodnak a fiatal katonák továbbfejlődéséről, figyelemmel kísérik problémáikat, és segítik azok megoldását. A katonai élet ideje alatt nagyon sok jó emberi tulajdonságot szereznek a fiatalok, melyet a későbbiek során a polgári életben is hasznosítani tudnak. Ezen túl számos fiatal katonaélete alatt sajátít el különböző szakmákat, melyekkel jövő boldogulását tudja biztosítani. Nehéz lenne néhány sorban leírni, hogy a katonaélet milyen követelményeket támaszt a fiatalokkal szemben. A bevonulás idejéig a fenti sorok elolvasása után a termelőmunkában továbbra is becsülettel helytállva, készüljenek fel a katonai szolgálatra. Ehhez kívánunk jó erőt, egészséget és sok sikert! Robotka Mihály határőr alezredes ÜVógrádmarcalon jó ütemben halad a munka Nógrádmarcaikm kiegyensúlyozottan, tervszerűen folyik a munka. Számolnak az időjárás okozta lemaradással, de nem idegeskednek. Kacsok János, a tsz főa-gronómusa a vezetőség és a tagság véleményét mondita, araikor az őszi munkáról -beszélgettünk. — A vezetőség meggon- doltságával, a tagság szorgalmával behozzuk azt a kiesést, amit az időjárás elrabolt tőlünk. .. A tagság és a vezetőség minden nap reggel hat órakor megbeszéld a napi feladatokat és máris indulnak dolgozni. A tagok száma ISI, közülük 152 — ahogy nálunk mondani szokták — dolgozó tag. A községben tartózkodásunk idején néhány idős ember kivételével senki sem maradt otthon. Ezzel szemben asz- szonyoktól népes volt a major, ahol a burgonyát válogatták. A földeken szorgal- maskodtak a traktorok. Az a sszonyak újságolták, hogy már betakarították a burgonyát. Ebből az alkalomból a tsz vezetősége a Százölkútnál vendégül látta őket, ízletes birkapaprifcásit készítettek részükre. Vidám hangulatban töltöttek el néhány órát. A fizetésre sem panaszkodhatnak, mert éppen a könyvelő dicsekedett vele, hogy Nóg- rádmarcalon az asszonyok átlag-fizetése 1500 forint egy hónapban. Nem ritka, aki 2000 forintot is megkeres. A főag- ronómus mondta: — A m i gazdaságunk nem az ígéret, hanem a betartás földje... Arra gondolt: aki a kötelességét teljesíti, annak maradéktalanul biztosítani kell a járandóságát. Megbeszélték a tolmácsnak felhívását is, annak szellemében dolgoznak. Az elmúlt vasárnap nem kedvezett az időjárás, de folyt a munka. Végeztek a silózással és vetették az őszi búzát. Nógrádnrarcaion a vezetők hétköznap, vasárnap rendszeresen ott-itantózkodnak a munkahelyein. Dicsérték az elnöküket, Ubrankovdcs Istvánt, aki igen határozottan vezeti a gazdaságot. A munka feltételeiről a vezetőség gondoskodik. A tehetséges fiatal erőkből álló szerelőgárdának hála, a fokozott -igénybevétel ellenére sem állnak gépek. Ha mégis elromlik valamelyik, a késő esti órákig dolgoznak, hogy másnap munkába áldhassanak. A tsz vezetősége gondoskodott arról is, hogy a szükségletnek megfelelően rendelkezésre álljon a műtrágya. Marcalon törvény, hogy a földektől nem szabad megtakarítani a műtrágyát. Az idén is a kedvezőtlen időjárást azzal tudták ellensúlyozni, hogy megadták a földnek a szükséges táperőt. Burgonyából holdanként 120 mázsát takarítottak be. Búzatermésük 15,4 mázsa vodt holdanként. Jól fizettek a bogyós növények és a földieper. Jó a dohánytermés is. Termelési tervüket, amely erre az évre 7 811 009 forint, maradéktalanul teljesítik. A nógrádmarcaili-ak méltó versenytársai a tolmács jaknak. Igyekezetük hasznát elsősorban maguk látják majd. B. Gy. Hasznosítsuk a belső tartalékokat A harmadik ötéves terv utolsó negyedéhez értünk, de már ismertek az elkövetkezendő öt év céljai is. Az üzemekben már a jövő év közvetlen feladatait határozzak meg. Nagyobb lépésekkel akarunk előre haladni a szocializmus építésében, az életszínvonal javításában. Ehhez az alapot a termelés hatékonyságával, a termelékenység növelésével, a gazdaságosság fokozásával kell megteremtenünk. A tervek készítésénél számba vették a beruházási igényeket Meghatározták azt is, hogy milyen létszámnöveléssel kíván ják megvalósítani terveiket. Fontos ez, de hiba lenne csakis ezt az utat tartani járhatónak. Nem szabad megfeledkezni a belső tartalékokról sem, mert ilyenek is vannak szinte kivétel nélkül valamennyi üzemünknél. Ezek feltárása, hasznosítása is elengedhetetlen, feltétele előrehaladásunknak. * A vállalatoknál például az üzem- és munkaszervezésnek még ma sem tulajdonítanak olyan jelentőséget, mint amilyet megérdemel. Igaz, foglalkoznak ezzel több nagyüzemünknél intézményesen is. Pontos felméréseket végeznek, kitűnő elemzéseket készítenek és életrevaló javaslatokat tesznek a vezetőség számára, de valahogy a hasznosítás már vontatottan halad. Nem egy üzemszervezőtől lehet hallani a panaszt, hogy végzett munkáját nem becsülik kellően. Bár számokkal is sikerült bizonyítania, hogy a javasolt üzem- és munkaszervezési intézkedések jelentős vállalati és népgazdasági haszonnal járnának, a javaslat mégis szekrénybe kerül. Érdemes lenne a közvetlen tervek meghatározásánál ezeket a javaslatokat ismét előszedni, és megvalósítani. A legtöbb esetben viszonylag kevés ráfordítással lényegesen jobb eredményeket lehet elérni a termelékenységben és gazdaságosabbá tenni a gyártott termékeket. * A termelőmunka közvetlen megszervezése is sok gonddal jár. Nem mindig sikerül megteremteni a kellő összhangot. Ki ne tudna példát felsorolni a saját üzeméből, az időszakos kapun belüli munkanélküliségre, a termelés pangására és az ezt követő hajrára. A negyedév végén általában szorít a határidő és sajnos ez gyakran ismétlődő jelenség. Ilyenkor mértéktelen túlórába fognak. Egy év alatt megyénk vállalatainál például másfél milliónál több túlórát használtak fel. Ennek 'nagyon nagy része nélkülözhető lett volna a jobb munkaszervezéssel. A túlórát meg kell fizetni Elviszi a bért és azt a lehetőséget is, hogy nagyobb összegeket éppen az ösztönzésre használjanak fel. Csak látszólagos, hogy a munkás a túlórázással többet keres, mert a valóság, hogy ezt a pénzt rendes munkaidőben végzett munkával is megkereshetné, ha nem kellene anyagra, alkatrészre várnia, ha a munkák programozása összhangban lenne az anyagellátással. Eigyes helyeken az utóbbi időben nem javult, hanem inkább romlott a munkaidő kihasználása. Megyénk ipari munkásainak ma már mintegy 90 százaléka csökkentett munkaidőben dolgozik, de mivel nem sikerült ennek megfelelő mértékben csökkenteni az egy műszakra jutó kieső időket, így a, hasznosan eltöltött munkaidő tovább csokimul.-■ Kétségtelen, hogy ebben is rejlik még tartalék a jövőre vonatkozóan. Sok tennivaló van még a munkafegyelem megszilárdításáért is. A vezetők egyes helyeken mintha elnézőb>ek lennének a lazaságok felett. Ügy is kevés a munkaerő — hallani sokszor az indokot. Az ilyen engedékenységnek a többi munkás, az egész kollektíva vallja kárát. A munkaerő-vándorlás is túlzott méreteket öltött az utóbbi időben és javulásról alig lehet beszélni. Érdemes lenne ezzel a kérdéssel is behatóbban foglalkozni az üzemekben, hiszen az okok különfélék lehetnek. Nem törvényszerű az, hogy megyénkben egy év alatt több mint 13 ezer ember, a foglalkoztatottaik több mint 35 százaléka változtasson munkahelyet. Az elmúlt évben ugyanis ez történt Óriási kiesést jelentett és kárt a népgazdaságnak, kárt a vállalatnak. Ahol megvannak a munka jó feltételei és ami ezzel jár, keresni is lehet, a szociális körülmények is megfelelőek és tegyük hozzá, az üzemi légikör is jó, ott jól érzik magukat az emberek. Vajon így van-e ott, ahol csaknem az egész létszám cserélődik egy év alatt? Van ilyen példa is a megyében. A már említett néhány jellemző is bizonyítja, hogy a belső tartalékokkal nemcsak érdemes, hanem szükséges is foglalkozni. Nem lehet ezt a munkát kampányszerűen végezni, állandóan napirenden kell tartani, hisz’ sokszor beruházások, különösebb anyagi ráfordítások nélkül is lehet elérni eredményeket. A legtöbb tervben szerepel, hogy több gépre van szükség. Ez igaz, de nem állhatnak kihasználatlanul a már meglévők sem. Sajnos, ma még ilyen példa is akad. A gépek kihasználtság! foka nem megfelelő, messze van még a lehetőségektől. Ezt is érdemes lenne üzemenként jobban elemezni és az okokból leszűrni a tanulságot. Vajon milyen gép- kihasználásról lehet beszélni ott, ahol még az alap sem kész, de a toronydarut már felállították? Sok bizony az üresjárat ma még, amiben óriási tartalékok vannak, csak ki kellene aknázni őket. Sokszor lehet hallani újítókról, hogy a kényszer ösztönzi őket ésszerűbb megoldásokra. Ezt a kényszert kellene kicsit erősíteni valamennyi vállalatunknál. Ha sikerül megtalálni a megfelelő módot, lehetőséget, akkor nem szabad egy pillanatig sem tétlenkedni. Sok helyen nagyon helyesen, ma már úgy számolnak, hogy az ésszerűsítés, az újítás a legjobb befektetés, és ennek ösztönzésére is érdemes anyagi áldozatot fordítani. Az újítás általában gyorsan megtérül. De még sok esetben lehetne gyorsítani az ütemet, ha kevesebb lenne az elfekvő javaslat. Ezeket is számba kellene venni és a jövőben jobban hasznosítani. A belső tartalékok feltárása, hasznosítása legalább annyira fontos. mint a nagyobb anyagi lehetőségekért folytatott küzdelem. Először helyben kell körülnézni, hogy milyen lehetőségek vannak, amelyeket hasznosítani lehet és' úgy várni másoktól, az államtól anyagi segítséget. A tervezés időszakában talán egy kicsit megfeledkeztünk erről, de most már ideje lenne nagyobb gondot fordítani rá. Bodó János Országúi scűzott üvegből Amerikai mérnökök új módot találtak a zúzott üveg és más üveghulladékok felhasználására. Az üvegcserepeket finomra őrlik és apró kavics iv'yett aszfaltba keverik. Ezt a keverékeit „üvegaszfaltnak” nevezik. A belőle készült útburkolat olcsóbb az eddiginél és nem ikevésbé tartós. Mexikóban: igen idehaza: nem? Felkészülés a télre Az NDK-bam új hótalanító készítményt gyártanak. Amikor a készítmény a hóval érintkezik, a hó azonnal elolvad é® a hóié a csatornákba lefolyik; így az utcákon nem keletkezik veszélyes, síkos jégréteg. A kísérletek azt is kimutatták, hogy az új hó- takarító készítmény az autók gumiabroncsát egyáltalán nem rongálja. A Figyelőben olvastam, hogy Mexikóban, vagyis hazánktól több ezer kilométer távolságra, Latin-Amerika egyik legfejlettebb államában magyar—mexikói vegyesvállalatot alapítottak. A hír hallatára felmerült bennem a kérdés, hogy Mexikóban igen, itthon nem? Az óceán túlsó partján sikerült partnert találni, idehaza meg valósággal csodájára járunk, ha két szomszédos termelőszövetkezet üzleti vállalkozásra társul. Külföldön sikerült megegyezni, hogy a Gortec S. A. nevű magyar—mexikói ve- gyesválialatban a mexikói, illetve a magyar szerződő fél 50—50 százalékos tőkerészesedéssel vesz részit, fele-fele alapon be is fizették az 52 000 dollar alaptőkét. De itthon a megyében, vagy széles e hazában vajon hány ipart vállalat akad, amely a közös feladat megoldására társult, közös vállalkozásit alapított volna? Pedig idehaza nem kellene félszázezer dollárt összeadni ahhoz, hogy a salgótarjáni, vagy a balassagyarmati piacon két termelőszövetkezet közös standot létesítsen, ketten tartsanak egy eladót és közös erővel jobban ellássák áruval. Nem érdemes, nem kifizetődő? De mennyivel kisebb lenne a rezsiköltség, ha kétfelé osztanák. Melyik vállalatnak, mikor képződik annyi fejlesztési alapja, hogy a szükséges beruházás költségeit egyedül fedezni tudja? Ha továbbra is elaprózzuk a vállalati befektetéseket, mikor ér jük el a beruházások hatékonyságának maximumát? Elvileg idehaza is mindenki elismert, hogy szükség lenne a fejlesztési alapok átcsoportosítására, indokolt a közös vállalkozások létrehozása. Ki tagadja, hogy a tudományok és a technika rohamos fejlődése egyre újabb gépeket, s egyre inkább korszerű, tehát drágább üzemeket követel. De az elvekből mikor lesz nálunk gyakorlat? A tőkemozgásnak és a közös vállalkozásoknak idehaza eddig legfeljebb a mezőgazdaságban lehettünk tanúd. A szakemberek azt mondják, hogy most az iparon a sor. Én remélem és hiszem, hogy Mexikó után itthon is hamarosan kimondják: igen, társulunk. —fazekas— A Gorzsal Állami Gazdaságban gépesítették a vöröshagyma betakarítását. Holland gyártmányú berendezésekkel dolgoznak. Az egyik gép kiemeli a földből a termést, a másik pedig felszedi és szállítójárműre ömleszti. Képünkön: munkában a nagy teljesítményű hagymafelszedő berendezés NÓGRÁD — 1970. október 8., csütörtök 3
