Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-07 / 235. szám

Megújhodó yárosunk szolgálatában Kerekasztal-beszélgetés a szerkesztőségben Salgótarjáni olvasóinkhoz (elhívást intéztünk az elmúlt napokban „On mire kér választ a város vezetőitől?" címmel. Felhívásunkra, kérésünkre számos kér­dést kapiunk a megyeszékhely olvasóitól. Kérdések érkeztek be a harmadik ötéves terv várható teljesítéséről, a negyedik ötéves terv célkitűzéseiről. Olvasóink érdek­lődtek a vezetőségválasztó taggyűlések eredményeiről, a gazdasági reformról. Kérdést tettek fel számosán egyéni, mások nagyobb kollektívákat érintő gondok­ról, problémákról. E kérdésekről beszélgettünk szerkesztőségünkben a városi pártbizottság veze­tőivel. A kerekasztai-öeszéigetésen részt vett Devcsics Miklós, az MSZMP Salgó­tarjáni városi Bizottságának első titkára, Hegedűs László és Szabó Aladár, a sal­gótarjáni városi pártbizottság titkára, Angyal Andor, a ZIM salgótarjáni gyár­egység pártbizottságának titkára, Bíró János, a vasasszakszervezet Nógrád me­gyei területi bizottságának titkára, Horváth László, a Mü M. 211-es Szakmunkás- képző Intézet igazgatója, Szilágyi Dezső, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek párt- bizottságának titkára, Szőcs Gyula, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek főosztályve­zetője, dr. Tóth István, a Salgótarjáni városi Tanács VB elnöke, Tóth András, a városi pártbizottság gazdaságpolitikai csoportjának vezetője, Varga Gyula, a salgótarjáni öblösüveggyár igazgatója, a salgótarjáni párt-végrehajtóbizottság tagjai. A szerkesztőséget Gotyár Gyula főszerkesztő, dr. Fazekas László főszer­kesztő-helyettes, Somogyvári László, a belpolitikai és Venesz Károly, az ipari rovat vezetője képviselte. Teljesítjük : ötéves ÜJSÁGfRÖ: Számadásra készülnek a város kommunistái. Van miről beszélni, hisz’ sike­rekben gazdag négy esztendőt tudhatunk magunk mögött. Miként ítéli meg a városi pártbizottság a város gazdasági fejlődését? I DEVCSICS MIKLÓS: Városunk nagy for­radalmi hagyományokkal rendelkező, dinami­kusain fejlődő munkásváros. Ennek megfele­lően érvényesül a munkásosztály vezető sze­repe, a párt politikája. A gazdasági fejlődés eredményeképp pozitív irányú változás kö­vetkezett be városunk társadalmi szerkezeté­ben is. Ennek legfontosabb jellemzőije, hogy a munkások száma, politikai súlya és hatása növekedett. A nagy politikai-gazdasági fel­adatok végrehajtásában meghatározó szerepe van a munkások aktív részvételének. Az 1966. évi pártértekezleten feladatul kaptuk, hogy tisztázzuk a város ipari üzemednek jövőjét, tegyünk meg mindent annak érdeké­ben, hogy tovább növekedjék üzemeink technikai színvonala, növekedjék a foglal­koztatottság, megszűnjenek azok a feszültsé­gek, amelyek egyes üzemek, gyárak távlati fejlesztésének bizonytalanságából adódtak. Elmondhatjuk, hogy az 1966-06 pártértekezlet határozatát megvalósítottuk. A bányagép- gyártól kezdve az ötvözetgyárdg minden üze­münkben kibontakozott, megfelelő ütemben folyt és jelenleg is folyik a rekonstrukció. Befejezés előtt áll a ZIM salgótarjáni gyárá­nak és az öblösüveggyárnak átépítése. Ez az alapja a város iparfejlesztésének, az új gyárak építése mellett. Ez jelenti tehát a város iparának jövőjét is. A reform beveze­tésekor attól féltünk, hogy a közgazdasági szabályozás új formád, előírásai, követelmé­nyei fékezni, hátráltatni fogják ipari üzeme­ink korszerűsítését, fiatalítását. Nem így tör­tént. A harmadik ötéves tervet úgy hajtot­tuk végre, ahogyan eredetileg elképzeltük. A gazdaságirányítás mai módja nem fékezte, ellenkezőleg, nagymértékben segítette üze­meinkben a rekonstrukciót, aminek hatására nőtt a kezdeményezési kedv, a vállalatok, gyárak jobban törődnek jövőjükkel mint ko­rábban. Mivel folyamatról van szó, ezért a rekonstrukció a negyedik ötéves tervben az iparfejlesztés legfontosabb feladata. Ilyen célra a bányagépgyárban 100, a síküveggyár­ban 250, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek­ben 500 millió forintot fordítunk az elkövet­kező években. ÜJSAGlRŐ: A rekonstrukcióból adódó fel­adatok mellett milyen más jellegű változá­sok történtek a város iparában? DEVCSICS MIKLÓS: A szénbányászat visszafejlesztése hatást gyakorolt a város gazdaságának fejlődésére. Mindenekelőtt az a veszély fenyegetett bennünket, hogy fog­lalkoztatási gondjaink lesznek. A gyors intéz­kedések eredményeképpen a megyei párt- bizottság segítségével azonban a megyében megindult iparszerkezet-átalakítás Salgótar­jánban is kedvezően éreztette hatását. E probléma megoldását szolgálta és szolgálja az új üzemek telepítése. A nagyobbrészt köz­ponti erőből létesülő két új gyár, a Budapesti Vegyigépszerelő Vállalat salgótarjáni telepe, és a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótar­jáni új üzeme, amikor teljes üzemben műkö­dik, kétezer dolgozónak nyújt biztos megél­hetést. Az előbbiek mellett a foglalkoztatási gondok megoldásában fontos szerepet töltött be a tanácsi és a szövetkezeti ipar. A meglevő és az új üzemekben csaknem 3000 új munka­helyet hoztunk létre. Ezeken elsősorban nők és fiatalok találtak munkaalkalmat. Az ipar szerkezetében bekövetkezett változás azt mu­tatja, hogy új ipari struktúra van kiaiakuló­tSsék eredményeként nagyarányú változások következtek be a gyártás- és gyártmányfej­lesztésben. Egyébként a jelenlegi tervciklus­ban 700 millió forintot fordítottunk a város üzemeinek fejlesztésére, korszerűsítésére, gép­parkjának felfrissítésére. ÜJSAGÍRÓ: Hogyan értékelhetjük a fej­lesztésben elért eredményeket? DEVCSICS MIKLÓS: A pártbizottság úgy ítéli meg, hogy a rekonstrukciók révén a munkásosztály céljainak és politikájának ér­dekében az 1966-os pártértekezlet határoza­tának megfelelően végezte munkáját. A vá­ros iparában bekövetkezett kedvező irányú változások — amit elősegített a gazdasági re­form is —, elsősorban munkásérdekeket szolgáltak és szolgálnak a jövőben is. A re­konstruált üzemek fejlesztése, valamint az újak létrehozása biztos jövőt teremtett a munkások, a dolgozók gyerekeinek, család­tagjainak. Ez egyúttal olyan nagy társadal­cipő: a lakásépítkezéseknél. Emiatt volt nézet­eltérésünk az építőkkel. Hangoztattuk, hogy ők is jobban szívükön viselhették volna en­nek az igen fontos társadalompolitikai prob­lémának megoldását. Mi az itt kialakult vi­tát le akartuk zárni, korrekten közeledtünk az építőkhöz. Ügy véljük, sikerült feloldani a köztünk levő korábbi feszültséget, félreér­tést, most már jobban tudunk egy nyelven beszélni. Mi a jövőben több segítséget és megértést várunk áz építőktől, ugyanakkor ők, is ilyen igénnyel közeledhetnek hozzánk. ÜJSAGÍRÓ: Aj építőipar jelenlegi techni­kai, technológiai színvonala képes-e a meg­növekedett feladatokat kielégíteni? SZABÓ ALADÁR: Sajnos, nem. Az épí­tőipar az általános fejlődéstől mind nagy­ságrendben, mind pedig a korszerűség szín­vonalát illetően, elmaradt. Ennek következ­tében a városban nem sikerült több fontos létesítményt tető alá hozni. Mivel az építő­i harmadik tervet ban, amelyet elsősorban a vegyigépgyártási és a rádiótechnikai termékek előállítása fémjelez. Az iparszerkezetben bekövetkezett változások módosították a szakmák szerinti összetételt. Emelkedett a szakképzett munká­sok aránya, fejlődött általános és szakmai műveltségük. ÜJSAGÍRÓ: Ha már az iparstruktúra vál­tozásánál vagyunk, érdekelne, hogy az ener­giagazdálkodásban bekövetkezett változások milyen módon befolyásolták üzemeink gaz­dálkodását? DEVCSICS MIKLÓS: Előnyösen, mert át­tértek a földgáztüzelésre. Ennék bevezetésé­vel mód nyűt új technológiák alkalmazására, az egyenletes hőfok biztosítása lehetővé tette a termékek minőségének javítását az acél­gyárban, az üveggyárakban. A jobb áruk ré­vén tovább fokozódott versenyképességünk mind a belföldi, mind a külföldi piacokon. A földgáz bevezetése egycsapásra megváltoztat­ta a munkakörülményeket is. Az előbb em­lített üzemekből eltűnt a széntüzeléssel járó por, piszok, megszűnt a nehéz, erőt rabló fizikai munka. ÜJSAGÍRÓ: Mennyiben segítették az előbb bekövetkezett változások a gazdálkodás új követelményeinek kielégítését? DEVCSICS MIKLÓS: Az üzemfejlesztések során több tekintetben és több területen nőtt gyáraink, vállalataink termelésének techniká­ja, munkájuk színvonala. Üj, nagy teljesítmé­nyű gépeket, korszerű berendezéséket, auto­matikus, félautomatikus gépeket, berendezé­seket állítottak a termelésbe a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, az öblösüveggyárban, a síküveggyárban és másutt. Az új gépek, berendezések többsége fejlettebb technoló­giát követel. Ugyanakkor bebizonyosodott az is, hogy a régi technikával is lehet haladóbb technológiát alkalmazni. A számos gépi beru­házás, a műszaki fejlesztés eredményéként si­került az országos átlagtól való technikai el­maradásunkat csökkentem, jobb élet- és munkakörülményeket teremteni, az itt észlelt korábbi kisebb-nagyobb hiányosságokat rész­ben vagy egészében megszüntetni. A fejlesz­Devcsics Miklós Hegedűs László Szabó Aladár mi változást is jelent, amely magasabb igé­nyek kielégítését teszi lehetőivé. Az elmon­dottakból kitűnik, hogy jól szolgáltuk a munkások érdekeit. A fejlődés során új hely­zet következett be az élet minden területén. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy van még sok tennivaló. A munkások ötven százaléka gépek nélkül dolgozik. Ez nyugtalanít bennünket! Célunk, hogy ahol ma még rosszak a terme­lési feltételek, ott erőteljesen javítsuk a helyzetet, ugyanakkor jobb munkakörülmé­nyekéit is teremtsünk. A rekonstrukciós folya­mat, valamint a technikai fejlesztés nem áll meg, mert a negyedik ötéves tervben szerep­lő több mint kétmilliárd forintos beruházási összeg többségét továbbra is üzemeink fej­lesztésére, rekonstrukciójára fordítjuk. Ily módon növeljük tovább a műszaki-technikai színvonalat, ami egyúttal a versenyképességet is jelenti, mind belföldi mind pedig a külföl­di piacokon. ÜJSAGÍRÓ: Mivel az előbb vázoltak meg­valósítása főképpen az építőkre hárul, aka­ratlanul is felvetődik a kérdés, hogy az épí­tők és a város vezetése között fennálló ellent­mondások, véleménykülönbségek megszűn­nek-e? SZABÓ ALADÁR: Nehéz nyilatkoznom, mert nincsenek itt az építőipar képviselői. Ami Salgótarjánban épül, az nemcsak a vá­ros, hanem az építőipar vezetőinek és dol­gozóinak is érdeke. Ez azonban nagyobb le­hetne, ha a második ötéves terv befejezésekor a város vezetői és az építőipar között jobb kapcsolat jött volna létre. Már a második öt­éves terv idejéből tekintélyes adósságot ho­zott át az építőipar. Az elmúlt években ezt nem sikerült mérsékelni, bár igyekeztünk úgy tervezni, hogy sikerüljön. A legfájóbb, hogy ott is elmaradtunk, ahol legjobban szorít a kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek egy csoportja iparnak meghatározó szerepe van a város mindenoldalú — ipari, kulturális, általános — fejlődésében, ezért a jövőben hathatós se­gítségre van szükségük az építőknek, hogy a negyedik ötéves tervben szereplő céljainkat a jelenleginél jobban meg tudjuk valósítani. ÜJSAGÍRÓ: Köztudott, hogy megyénk épí­tőipara falazóanyag- és építőanyag-gondokkal küzd, mégis kiszállítjuk a salakot, amit fel­dolgozva, akár többszintes lakóházakba is be tudnánk építeni. Mi erről a véleménye? Ho­gyan lehetne a salak kiszállítását megakadá­lyozni? SZABÓ ALADÁR: Valóban az ebből a sa­lakból készült falazóanyagot az új lakótele­peken többszintes házak építésénél jól, céh- szérűén fel lehet használni. A megyei építőipar az általa termelt fala­zóblokkot megyén kívülre szállította, mivel ott vállalt munkát, s ott volt rá szüksége. Megígérte, hogy a jövőben csökkenti a me­gyén kívüli rendeléseket, és 197<l-re befejezi azokat az építkezéseket, amelyekhez eddig salakblokkot használt fel. Kijelentette azt is. hogy a salakblokkigények kielégítésében az eddiginél jóval nagyobb segítséget ad a városnak. A jelenlegi salakkészlet elég ah­hoz, hogy a negyedik ötéves tervben szerep­lő létesítményekhez — elsősorban lakóházak­hoz —, biztosítsuk ezt a fajta falazóanyagot, még akitor is, ha a salakhegy egy részét ki­viszik a megyéből.' ÜJSÁGÍRÓ: Egyetért ezzel a városi párt- bizottság? DEVCSICS MIKLÓS: Nemi ÜJSÁGÍRÓ: Mit tud ellene tenni? DEVCSICS MIKLÓS: Három tulajdonos tevékenykedik a salakhegy tövében: a Nóg­rád megyei Állami Építőipari Vállalat, a RIOLEX Építőanyagipari Vállalat és a sal­gótarjáni Tervező és Építőipari Ktsz. Tulaj­donjoguknál fogva arra használják fel a sa­lakot, amivel legjobban tudják növelni a vál­lalatok eredményességét. Nekünk az a fela­datunk, hogy valamilyen módon, velük egyet­értésben összhangba hozzuk az ő érdeküket a városi és a népgazdasági érdekekkel. Re­méljük, sikerülni fog. ÜJSÁGÍRÓ: Az előbbieken kívül mi aka­dályozza még a negyedik ötéves tervben sze­replő beruházások megvalósítását? SZÖCS GYULA: A több mint kétmilliárd forintnyi beruházási összeg nagy részét az építőipari jellegű munkák emésztik fel. -Itt van a legtöbb gond, mert megyénkben az épí­tőipar kapacitása az országosnál is kisebb, bár a megyei és járási vezetők sokat fáradoznak nö­velésén. Ügy látom a megoldást, hogy ez ügyben legtöbbet az érdekelt vállalatok te­hetik. Részben úgy, hogy mérséklik az épí­tési beruházási hányadot, az építők pedig azzal, hogy gyors ütemben növelik építési ka­pacitásukat, egyben a jelenleginél nagyobb mértékben alkalmazzák a korszerű építési módokat. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom