Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-07 / 235. szám

Megújhodó városunk szolgálatában A reform — újabb sikerek forrása (Folytatás a 3. oldalról) ÚJSÁGÍRÓ: Előzőleg sző volt arról, hogy a gazdaságirányítás mai módja segítette a fejlődést. Milyen régebbi ellentmondásokat szüntetett meg? DEVCSICS MIKLÓS: Feloldódott az a fe­szültség, amely korábban a gyárak és a fel­sőbb irányító szervek körött volt a terv kia­lakításánál. A gyárak vezetői arra törekedtek, hogy minél kisebb, könnyebb feladatot kap­janak. Hasonló volt a helyzet a fejlesztések­nél is. Korábban azon folyt a vita, hogy mi­ként lehet szétosztani a beruházásokra szánt pénzt, most pedig az eredményesség a leg­főbb követelmény. Ezért csak ott fejlesztenek, ahol a befektetett pénz hamar megtérül, meg­felelő nyereséget hoz. Azért lehetséges így dolgozni, mert az anyagi feltételek mellett a döntési jogkör is az üzemek, vállalatok kezé­ben van, ott, ahol legjobban tudják mit, mi­ért kell cselekedni. ÚJSÁGÍRÓ: Mire derített még fényt az új mechanizmus? DEVCSICS MIKLÓS: Arra. hogy ki, mi­lyen vezetőkészséggel rendelkezik. Eddig a vezetők tevékenysége, készsége elmosódott a terv végrehajtásában. Most viszont gyorsan differenciálódik. Kiderült, hogy vannak olyan gazdasági vezetők, akik jól oldják meg az új körülmények körött is a megnöveke­dett, sokoldalú, jó kombinatív készséget kí­vánó feladatokat. Kiütköztek a vezetés gyen­geségei az AKÖV-nél, a bányagépgyámál és néhány tanácsi vállalatnál. A reform be­vezetése óta eltelt időszak bebizonyította, hogy a régi módszerekkel nem lehet vezetni, szükség van olyan vezető emberekre, akik politikailag és szakmailag jól megállják he­lyüket az új szituációkban. ÚJSÁGÍRÓ: Milyen új ellentmondás okai hozott felszínre a reform? DEVCSICS MIKLÓS: A reform elért a vállalatokig, belső életüket azonban alapjá­ban véve még nem mozgatta meg, pedig szük­ség van arra, hogy a belső mechanizmust is minél gyorsabban korszerűsítsék a belső tar­talékok jobb kihasználása érdekében, az új ellentmondások mielőbbi megszüntetéséért. Ez utóbbiak közé tartozik a termelékenység eme­lése, és a munkafegyelem lazaságának meg­szüntetése. Ellentmondás volt tapasztalható a piac követelményei és a műszaki fejlesztés követelményei között. Az utóbbinak megva­lósítására kevés pénz állt a vállalatok rendel­kezésére. Kiderült, hogy a közgazdasági sza­bályozók sem mindig segítették a kitűzött cé­lok elérését. Világosabbá vált, hogy milyen nagy különbségek jellemzik üzemünk techni­kai színvonalát, műszaki állapotát. SZÖCS GYULA: A műszakiak most kezdik felismerni, hogy a termelést fejlesztő techni­kai megoldásoknál legfontosabb követelmény a gazdaságosság. Ebbe a szemléletbe és gya­korlatba nem könnyű beleszokni, mégis tu­domásul kell venni, hogy a műszaki megol­dás csak akkor ér valamit, akkor hasznos a közösségnek, ha nyereséget hoz a vállalat dolgozóinak. Mindebből kitűnik, hogy a mű­szakiaknak a termelésben elfoglalt szerepe megnőtt, ugyanakkor munkájuk nehezebb és bonyolultabb lett. Ügy fest, hogy a több­ség megértette az idők szavát, jól alkalmaz­kodott az új helyzetből fakadó feladatok el­végzéséhez. Ennek ellenére újabb sikerek csak újabb harcok árán születnek majd meg. DEVCSICS MIKLÓS: Szerintem a vállalatok küjső kapcsolatában ment végbe legmélyeb­ben, legsokoldalúbban a változás. A feszültsé­gek elsősorban a gyárak belső mechanizmusá­ban találhatók, amelyeknek feloldása a jövő feladata. ÚJSÁGÍRÓ: Milyen alapvető és előnyös-' változást hozott a reform a vezetők és dolgo­zók kapcsolatában? VARGA GYULA: Valóban előnyös változá­sok történtek. A vezetők többsége a dolgozók­kal vagy egy részükkel egy-egy fontos dön­tés előtt megtanácskozza a lehetőségeket, s az elhangzott véleményeket a határozat- hozatalnál figyelmbe is veszi. Ez azért jó, mert a dolgozók érzik: megbecsülik őket, hasznosítják véleményüket, javaslatukat, ezért a végrehajtásban is igyekeznek haté­konyan közreműködni. Erősítette továbbá a kapcsolatokat az, hogy a munkások nemcsak a termelés jobb feltételeinek kialakításában, hanem a javak elosztásában is részt vesznek, amit a kollektív szerződésekben, nyereségel­osztási tervezetekben és más szabályokban ' foglalnak. Ahol a vezetők nem támaszkodnak a dolgozók véleményére, segítségére, nem ké­rik ki javaslataikat, ott általában feszült lég­kör alakult ki, ott a szakszervezetnek és párt- szervezetnek állandóan be kell avatkozni. Nálunk emiatt kellett leváltani egy műveze­tőt. A dolgozók azt mondták: ha más lesz a vezetőjük, jobbak lesznek termelési eredmé­nyeik. Ígéretüket maradéktalanul beváltották. ÚJSÁGÍRÓ: Hallottunk olyan véleményt Is, hogy a demokratizmus csorbítja az egyszemé­lyi veaetést. Mi igaz ebből? VARGA GYULA: Ez nem igaz, ellenkező­leg, erősíti azt, mivel a döntés előkészítésé­ben sokan vesznek részt, mód van vélemény- cserére, a legeredményesebb módszer megke­resésére, az elhangzott javaslatok felhaszná­lósára. Ezért a dolgozók a későbbi döntést SZÖCS GYULA: Valóban nehezen haladunk előre, mert az elmúlt két évtizedben az elisme­rés mércéje az egyenlő munkáért egyenlő bér elve volt Ez a bérezési forma az extenzív fejlődés szakaszában jó volt, mert segítette a fejlődést. A gazdaságirányítás új módja ért­hetően a szocialista elosztást szorgalmazza: kinek-kinek a munkája és képessége szerint. Ennek megértetése, elfogadtatása igen nehéz, mert megszokták a régit, az számukra kényel­mesebb, előnyösebb. Ami az előző helyzet megváltoztatására történt, igen kevés. Főleg a gyárak első számú vezetőinek törekvéseit tükrözi. Nálunk is majdnem 4500 ember dol­elfogadják, magukénak érzik, közös ügyként s csupán 5(pre tehető azoknak a fi­fogják fel, és segítik mielőbbi megvalosita- ?jkai dolgozóknak száma, akik kiemelt bé- sát- nézésben részesülnek. Ezt is csak úgy értük . . . , . . , el, hogy a gyárrészlegektől visszavettük az ÚJSÁGÍRÓ: A dolgozok es vezetők kapcso- ezzel kapcsolatos hatáskört, mert nem voltak tatában a régi forma találkozott új tartalom- hajlandók vele élni. Mivel az elért ered- mal, vagy a forma is új? ményt kevésnek tartjuk, az elkövetkezendő' Varga Gyula Szilágyi Dezső Szőcs Gyula ANGYAL ANDOR: Szerintem a forma nem változott, hanem csak a korábbi erősödött. Csupán az érdekek kerültek közelebb egy­máshoz. A változás elsősorban a szocialista brigádmozgalomban tapasztalható. Ezek a kollektívák, amikor együtt vannak, az egész gyárat érintő kérdéseket vitatják meg oko­san, hozzáértően, nagy körültekintéssel és tárgyilagossággal. Ügy látom, hogy a dol­gozók és vezetők egyéni kapcsolatai is fej­lődtek. BÍRÓ JÁNOS: Én bizonyos mértékig vitat­koznék Angyal Andor , elvtárs állásfoglalásá­val. Szerintem a kétségtelenül bekövetkezett fejlődés ellenére még ma is vannak kisebb- nagyobb ellentmondások egyes vezetők és dolgozók körött Ez pedig abból adódik, hogy a vezetőket nagyon lefoglalja a különböző adminisztrációs munka, kevés idejük marad a dolgozók által felvetett kérdéseket alaposan megválaszolni, tisztázni. Ezeket az elszórt jelenségeket azonban hiba volna általánosí­tani. C'üAGfRÓ: Tehált miben látja a kapcsolat javulásának útját, módját? BÍRÓ JÁNOS: A vezetők példamutatásában, kifogástalan magatartásában. A becsületes munkások azt tartják jó vezetőnek, aki szi­gorú, igazságos, aki határozottan számon kéri a kiadott feladatok elvégzését, és következe­tes azok végrehajtásában. Nem jó az, amikor kofa módjára vitatkozik a vezető az üzemben a dolgozókkal a feladatok végrehajtásáról. A vezető legyen határozott, ne tegyen kivétele­ket és ne engedjen jogtalan kéréseknek. Na­gyon fontosnak tartom, hogy a vezető, bár­milyen poszton is dolgozik, ismerje a dol­gozó beállítottságát, egyéniségét, tudja, mi­kor, mit és hogyan lehet vele megértetni. Nem kell attól sem félni, ha az értekezlete­ken parázs vita alakul ki egy-egy kérdésben és uram bocsá’ nem úgy vélekednek a dol­gozók, ahogy a vezetők elképzelik. El kell ítélni viszont azt a bürokratikus stílust, ami­kor egyesek utasítással akarnak minden fela­datot megoldani. Segíti a kapcsolatok erősí­tését, ha figyelemmel kísérik a dolgozók pa­naszait, azokra helyben válaszolnak, ha pe­dig jogos, gyorsan elintézik, s nem várnak arra, hogy a felsőbb szervek sürgessék az in­tézkedést. Fontos, hogy a szocialista brigádokkal foko­zottabban törődjenek, segítsék kezdeményé- zéseik megvalósítását. Jelentős politikai té­nyezők ők a helyes közgondolkodás kialakí­tásában, a vezetők és dolgozók kapcsolatának egészséges formálásában, > SZILÁGYI DEZSŐ: Az előbbiekhez még hozzáfűzöm: a döntés előkészítésén kívül fon­tos, hogy a munkások maguk döntsék el, va­jon a megtermelt javak egy részét milyen elvek alapján osztjuk szét. Mi a legutóbbi nyereségfelosztásnál három variációt készí­tettünk, s ebből választották ki a dolgozók a maguknak legmegfelelőbbet. ÚJSÁGÍRÓ: Gyakori beszédtéma, hogy a hatékonyság érdekében jobban kellene diffe­renciálni a kereseteket. Mégis nehezen hala­dunk előre, mi az oka ennek? években nagyobb különbséget akarunk tenni a keresetek körött. DEVCSICS MIKLÓS: A negyedik ötéves tervben a termelés növekedésének 80—85 százalékát a munka termelékenységéből kell elérni. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha tovább javítjuk az anyagi ösztönzés rendsze­rét, bátran differenciálunk a bérezésben úgy, hogy a régi, jó dolgozók és a törzsgárda ne károsodjék. Be kell vallanunk, hogy a bére­zésnél még nem tudtuk megoldani a hatéko­nyabb munka ellenszolgáltatását. ÚJSÁGÍRÓ: Végeredményben műként ösz- szogezhetjük a reform hatásút? DEVCSICS MIKLÓS: A már elmondottak­hoz csak annyit, hogy a reform hatása első­sorban a gazdaságosabb, hatékonyabb terme­lésben mutatkozik meg. A vállalati érdekek helyes felfogása és gyakorlata elősegítette a kereskedelmi és értékesítési tevékenységet, meggyorsította a gyártmányok korszerűségé­re irányuló tevékenységet, több tekintetben jó hatással volt a termékek minőségének alakulására, ami végső soron a jövedelme­zőbb gazdálkodásban jelentkezett. A nyere­séges gazdálkodás stabilizálta a vállalatokat. Három év alatt eredményük 60 százalékkal nőtt. Szépséghibája a fejlődésnek, hogy a termelés üteme mérsékeltebb volt, megköze­lítette ugyan az országos átlagot, de nem ér­te el a korábbi évek 6 százalékos évi növe­kedési ütemét. A város üzemeinek sajátos­ságaiból adódóan az extenzív tényezők sem szorultak ki a termelésből. ÚJSÁGÍRÓ: a hatékonyság növelését ho­gyan segíti a X. pártkongresszus tiszteletére indított szocialista nlunkaverseny? BlRÓ JÁNOS: A gazdaságirányítás mai rendszerében nem a régi értelemben vett szocialista munkaversenyre kell gondolnunk, bár a régebbi időkből sok jó módszert is át­vettünk. Egészen más azonban a helyzet ami az irányítást, a szervezést, a célkitűzéseket és a tartalmat illeti. A termelés közelebb került az értékesítéshez, vállalataink egymás­tól eltérő műszaki-technikai körülmények körött, sajátos helyzetben termelnek. Egy dologban azonban mindannyian megegyez­nek: céljuk a gazdaságos termelés. Ez került a verseny középpontjába a X. pártkongresz- szus tiszteletére indított vetélkedésben. A város üzemeiben 568 szocialista brigád van, akiknek 80 százaléka tett pótfelajániá,st, húsz százaléka pedig az év elején tett ígéretének valóra váltásán fáradozik.. Bár még nincse­nek pontos adatok, de az eddigiekből is ki­tűnik, hogy legtöbb üzemünkben nagyot lép­tek előre a termelékenység növelésében, a gazdaságosabb termelés megvalósításában. Az eddigi sikerek azzal biztatnak, hogy az év eleji, majd az ezt követő módosított célokat elérték. Az elképzeléseket nemcsak teljesítik, hanem túl is teljesítik, amennyiben a dol­gozók számára megteremtik a munka jó fel­tételeit. Előre lendítené még jobban a ver­senyt, ha a legjobbak megkapnák azt az el­ismerést, népszerűsítést, ami joggal megilleti őket ÚJSÁGÍRÓ: Milyen tényezők fékezik »ver­seny fokozását, nagyobb arányú kibontakozá­sát? BlRÓ JÁNOS: Sajnos, sok helyütt még nem értették meg a vállalati vezetők, hogy a szocialista munkaverseny szervezése, irá nyitása, értékelése közös feladat; a vállalaté és a szakszervezeté. Nem eléggé, és főleg nem elég gyorsan reagálnak az eredmények különböző jellegű elismerésére. Csak akkor támaszkodnak a szocialista brigádokra, ha baj van, keveset sröinak a fizikai munká­sok eredményeiről, esetenként szubjektiven értékelik a végzett munkát. Nem jó, ha a brigádok eredményeit egymáshoz hasonlítják, meri ^mindenütt mások a követelmények és a lehetőségek. Nem jó az sem, hogy egyik napról a másikra megszigorítják az elbírálást. Keveset hallani a termelésen kívüli vállalá­sok — szocialista módon tanulni, élni — követelmények teljesítéséről. Él még az a szemlélet, amely a szocialista brigádmozgal­mat csupán termelési mozgalomra szűkíti le, holott ez annál jóval több. ÚJSÁGÍRÓ: Tapasztalataim szerint a fia- talok jól megállják helyüket az élet különbö­ző területein, a szocialista munkaversenyben, szakmai továbbképzésben, mégis hallatszanak olyan hangok, hogy elkívánkoznak a város­ból. Hogyan ítéljük meg a fiatalok helyzetét Salgótarjánban ? VARGA GYULA: Két évvel ezelőtt a váro­si pártbizottságnak olyan határozatot kellett hozni, hogy az üzemek kötelesek a náluk fel­szabadult ifjú szakembereket foglalkoztatni. Ebben az időben indokolt volt az elkívánko- zás. Most, amikor válogathatnak a munká­ban, miért hagynák itt szülőhelyüket. Tn- domn, az új helyzetben azzal vigasztalni a fia­talokat, hogy bőven van munkalehetőség — kevés. Anra is választ várnak, hogy egy-egy gyárban milyen jövő vár rájuk, tudni akar­ják, hogy érdemes-e egyhelyben maradni, törzsgárdataggá válni. Ezért a jövőben rend­szeresen tájékoztatni kell őket a lehetőségek­ről, az elképzelésekről. ANGYAL ANDOR: Nálunk a dolgozók egy barma da fiatal. Ügy tudom, hasonló ará­nyok alakultak ki a város többi üzemében is. Kétségtelen, ma már elhelyezkedési gond­jaik nincsenek. Azt hiszem, a baj az, hogy nem kielégítő a fiatalok tájékoztatása, a jövő lehetőségeinek okos, vonzó felvázolása. Ez ügyben a városi pártbizottságnak az az állásfoglalása, hogy a középiskolákban, az üzemekben az első számú vezetők többször találkozzanak a fiatalokkal, és beszélgesse­nek el gondjaikról, válaszoljanak kérdéseik­re, vitatkozzanak velük, kérjék ki véleményü­ket, ismerjék meg állásfoglalásukat a külön­böző társadalomi, politikai, kulturális kérdé­sekben. DR. TÓTH ISTVÁN: Sajnos, nem ismerjük a fiatalok kollektív véleményét a város át­építésével, fejlesztésével kapcsolatban. Szűk - séges, hogy a jövőben a KISZ-szervezetek se­gítségével személyes tapasztalatokat is sze­rezzünk a fiatalok véleményéről és mond­juk el elképzeléseinket, célkitűzéseinket, s kérjük ehhez segítségüket. ÚJSÁGÍRÓ: Csak tájékoztatásra van szük­ségük a fiataloknak? HORVÁTH LÁSZLÓ: Nem. Szükség van arra, hogy a felszabaduló szakmunkások el­ső lépéseit az eddiginél jobban segítsék a szocialista brigádok. Vegyék szárnyaik alá, féltő szeretettel vezessék be őket a szakma szépségeibe, lépjenek fel velük szemben igé­nyesen, segítsék át őket az élet különböző buktatóin. Szükség van erre annak ellenére, hogy az iparitanuló-iskolában a szakmunkás- képzés színvonala emelkedett, jobb a tanmű­helyek felszereltsége, nagyobbak a követel­mények. Az előbbiek mellett hasznos az a segítség is, amit például az acélárugyár és a bányagépgyár tanúsít: a szak műnk ásf iatal ok számára ösztöndíjat vezettek be. Ez is bi­zonyítja, hogy vannak gyárak, ahol a veze­tők mindent megtesznek a fiatalok ottmara- dásáért. Nekem is az a véleményem, hogy ha a fiatalok jobban kötődnek üzemükhöz, nem kívánkoznak máshová. Ettől függetlenül, mint egészségtelen jelenséget kell szóváten- ná, hogy az ipari tanulóknál is megkezdődött a munkaerő-csábítás. Ezt mi meg akarjuk akadályozni, hogy elejét vegyük annak a kiáros munkaerő-vándorlásnak, ami jelenleg ipari üzemeinkben történik. Alkotó eszmecsere C SAGIRÖ: A városban befejeződtek a pártalapszervezetek újjáválasztó taggyűlései, az új vezetőségek és a küldöttek választása Ezeken a taggyűléseken milyen fontos kérdé­sek foglalkoztatták az alapszervezetek tag­jait, milyen volt a párttagság aktivitása, me­lyek voltak a legvitatottabb kérdések? HEGEDŰS LÁSZLÓ: A kérdés megítélésem szerint nagyon jelentős. A szeptemberi tag­gyűléseken a párttagság 20, az előzetes véle­ménynyilvánításokkal együtt több mint 50 százaléka fejtette ki a két dokumentummal (Folytatás, az 5. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom