Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-01 / 230. szám
■fwap T v-megj eg yzések Régi hagyományokkal Az alábbiakban néhány megjegyzést bátorkodom tenni a minap a televízióban látottakhoz. Megjegyzést — hangsúlyozom — nem bírálatot, még kevésbé kritikát, ami nagyképűen tudományos elnevezése a szerényebben hangzó bírálatnak, különben egykutya vele. Nem nagyon merek bírálgatnl, mert nincs is ahhoz nékem tanulatom. • Ilyen például, hogy a tiszteletre méltó agg Brundage, Vitray Tamás kérdésére: határozza meg, az olimpiai eszme fogaknai szerint, mi az amatőrizmus és profizmus, elmondta. Az állam támogatását a sportolók joggal elvárhatják. A támogatás mérvéről azonban korához illő bölcsességgel hallgatott. A kérdés tehát nyitva maradt. • Janus bicepsz — kétarcú Janus — így nevezték a rómaiak egyik istenüket, aki békében jámbor képét fordította a templomban a hívők elé, háború esetén azonban a másik, a megrettentő, a borzalmas, a szörnyű arcát mutatták a papok, a szörnyű arcát, a háború rémét... így látjuk sokunk kedvencét mi, tévénézők, az aranyos, kedves, szelíd, okos tekintetű Kudlik Júliát. Persze nem szörnyetegnek, mint a háborús Janust, csupán finoman, diszkréten öltözött ifjú hölgynek, amikor a Delta tudományos műsorát konferálja. Bezzeg, amikor átvált „közönséges” bemondónővé! Kac- kiás frizura, hiperdivatos blúzok, masnival, zsabóval, hímzéssel és amit akartok. Csak abban reménykedünk, hogy a blúz folytatása lefelé nem melegítő pokróc a térdein, sem a meleg mián szemeszaladt nadrágharisnya, hanem legalábbis trapéz szabással lebegő nadrág. •*Sajnalatosan meggyőző volt a hármas autóbaleset bemutatása. Csúszós utak, vigyázatlan vezetők, tízezres károk. Majd a biztosító! — mondják sokan. No nem! A biztosítóban a mi pénzünk is benne van — nézzenek csak utána! Mi pedig nem szívesen fizetünk néMeghökkentő! Félek, hogy meghökkenésemben kevesen osztoznak majd, hiszen a szürrealizmus egyik szülőatyja mondta valaha, hogy még a műtőasztalon fekvő varrógép is lehet szép. tgy mondta valahogy, s mert nagy művész volt, hát igaza lehet — adott esetekben. Vagyis hinnünk kell a különösnek, a meghökkentőnek esztétikai varázsában. De nem azéban, amit szeptember 27-én este láttam a Lovász József utcában. Az legfeljebb Rejtő Jenő regényeinek lázálomszerű bevezetőképeihez lehet hasonló; ahol is konflis^ közlekedik a sivatagban, míves kerékpárláncon függ a hős lornyonja és a többi. Mert mi történt a nevezetes estén? Sétám közben a Lovász József út lejtője felé vettem utamat. Szép este volt. Teliholdas. A Gagarin iskola sarkán a város irányába kanyarodva azonnal magára vonta a figyelmemet az a bizonyos valami. Fehéren, hivalkodóan villogott a járdaszélen. És — uram teremtőm! — feltűnően emlékeztetett egy bizonyos használati eszközre. iMssan lépdeltem, közeledtem, nyugtatva magam: Nem, az nem lehet! Mit is keresne itt az utcán éjnek idején? Egy pléh bilivel még csak előfordulhat, de ez valódi angol fajta! Csempe! Egy modern város közepén magára hagyatva! Nem csavarom tovább a szót; valóban az volt, égy angol rendszerű, fehér csempéjű vécékagyló! Mindmáig képtelen vagyok felfogni, hogy milyen véletlen folytán kellett éppen ott tartózkodnia. Sokak meghök- kentésére, sokak mulatságára, és örömére annak a néhány cigánygyereknek, akiknek illetlen mutatványokra adott alkalmat egy estén át. — vfcm — Algin-savval a stroncium ellen A szovjet Priroda című folyóirat beszámol a szovjet orvosoknak arról a kísérletéről, amelynek során Algin-savat alkalmaztak radioaktív 6tron- ciumnak az élő szervezetből történő kivonására. A kísérletek tanúsága szerint a sav az állatok csontjában levő stron- ciumot 10—16-szorosan csökkenti. A kísérleteket hatvan patkányon végezték, negyven napon keresztül. A radioaktív stroncium különösen veszélyes, mivel nem távozik a szervezetből, hanem felhalmozódik a csontokban. Mindeddig nem volt olyan hatásos eszköz, amelynek segítségével ezt az elemet állatok vagy emberek csontjából ki lehetett volna vonni. „A szovjet tudósok feltételezik, hogy az Algin-savat idővel fel lehet használni a stronciumnak az emberi szervezetből történő kivonására is” — írja a folyóirat. (MTI) Három hónappal a határidő előtt A Beton- és. Vasbetonipari Művek alsózsolcai üzemének dolgozói szerda reggelig százhatvanezer négyzetméter mezőgazdasági vázszerkezetet készítettek. így ebből a termékből ez évre előírt tervüket három hónappal a határidő előtt teljesítették. A több célra felhasználható vázszerkezet a mezőgazdasági kiállításon aranyérmet nyert és népszerűségére jelemző, hogy az 1971. évi termelés nagyobb részét már lekötötte az AGRO- TRÖSZT. A tartópillérekből, összekötő gerendákból és tetőfödém-panelekből álló vázszerkezettel gyorsan és jól építkezhetnek a közös gazdaságok. Több hajós és tömbösített tehénistállók, sertéstenyésztő telepek, juhhodályok, műhelyek, raktárak, gépszínek és magtárak készíthetők belőle. Az épületeket a termelőszövetkezetek építőbrigádjai autódaru segítségével maguk szerelhetik össze. Az alsózsol- eaiak elhatározták, hogy a X. pártkongresszus tiszteletére az év végéig terven felül még mintegy ötvenezer négyzetméter vázszerkezetet készítenek. (MTI) 4 NÖGRÁD - 1970. október 1«, csütörtök hány könnyelmű, vagy ostoba alak vigyázatlanságáért ♦ új úton Borzasztó nagy öröm volt fiatalkorunk kedves komikusának, Fernandelnek sanzonjait hallgatni. De mélységesen megtisztelő öröm az ország lakossága számára, hogy a tévé feltételezi róla: Magyar- országon mindenki perfekt francia és minden szót megért ebből az oly igen vonzó nyelvből. Ha fokozni lehet, .még nagyobb gyönyörűség, hogy csupán néhány szövegsort méltatott a tévé a magyarra fordított szöveg vetítésére. Amit ném fordítottak le, nem vetítettek, nyilván ártott volna erkölcseinknek, s ettől a bajtól megkímél tettünk. Helyette csodálhattuk Fernandel impozáns fogazatát. Köszönjük, köszönjük. » Ami eszembe jutott, ennyi az egész. Néhány gondolat tévénézés közben. Mert a műsor az elmúlt héten bőven hagyott időt a gondolkodásra, mint annyi másszor is... — Kussinszky — A Testvériség gázvezeték második vonala Néhány milliárd köbméter kék üzemanyag érkezett három év alatt a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba, a „Bratsztvo” nemzetközi gázvezetéken át Ugyanakkor Dolinától, a Kárpátokban fekvő városkától és a szovjet—csehszlovák határterületről kiindulva megkezdték a gázvezeték második vonalszakaszának lerakását. Ez a hegyekben az elsővel párhuzamosan halad, de kétszer olyan nagy teljesítményű lesz. Ez év végéig a szerelők körülbelül 80 kilométer csövet fektetnek le. A szovjet gázvezeték kiépítésének befejezése után nemcsak Csehszlovákia, hanem az NDK, Ausztria, Olaszország és egyéb európai országok is kapnak majd szovjet gázt Színjátszók az acélgyárban Sárgult plakátok kerültek a kezembe a minap; plakátok, melyek az acélgyári öntevékeny színjátszókör műsorát hirdették valamikor, s melyek még ma is tanúskodnak az együttes nagy sikerű előadásairól, változatos repertoárjáról. Címek: Lehár: Luxemburg grófja, Goldoni: Két úr szolgája, Moliére: Tartuffe és sorolhatnám még tovább. A rendezők: Vértik József, Somoskői István és Csics György. * Felkerestem Csics Györgyöt, az acélgyári színjátszókor vezetőjét és rendezőjét. Ö az, aki hosszú évek óta vezeti a csoportot, és megpróbál ki- vezetőutat találni a jelenlegi válságból. Nem tud elszakadni ettől a munkától. Enyhe nosztalgiával beszél a csaknem harminc év előtti eseményekről, a kezdetről. — 1942-ben kapcsolódtam be az öntevékeny műkedvelő mozgalomba a barátokkal, ismerősökkel együtt. Akkoriban a fiatalok szórakozási lehetőségei igencsak korlátozottak voltak. A színjátszás művelésében nemes, hasznos időtöltést találtunk. A 45 tagú csoport vezetője Vertik József volt. Én mint kezdő, kisebb epizódszerepekben léptem fel ebben az időben. Aztán 1944—45: a háború és katonáskodás másfajta gondokat adott. — A felszabadulás után újra munkához láttunk, szerveztük a csoportot. A gyors munka eredménye 1945 karácsonyán egy ősbemutató, Háy Gyula: Isten, császár, paraszt című művének előadása. Felejthetetlen élmény maradt mindannyiunk számára. A bemutatón megjelent Kádár János elvtárs, és a szerző. Népszerűek voltunk, tódultak a jelentkezők a csoportba; 60— 70 tagú gárdával dolgoztunk. A színvonalasabb munka érdekében a tagok képzésére is nagy gondot fordítottunk. Budapesti előadók tanították a mozgás- és beszédtechnikát, a színpadon való biztonságos fellépést. Csics György ekkor még csak mint szereplő hívja fel magára a figyelmet. Legkedvesebb alakításaiként említi Moliére Tartuffe-jének Or- gonját, a zenés darabok közül A szabin nők elrablásában Bányai tanár figuráját. A rendezésre szóló első megbízatását 1953-ban kapta. Aztán már egyre gyakrabban rendez darabokat — Ez az időszak a csoport életében az operettek időszaka volt. Az emberek elsősorban a könnyebb darabokat igényelték. Az akkori társaság magas szinten elégítette ki ezt az igényt; a szimfonikus zenekar, a tánckar és főleg a szereplők, akik a követelményeknek megfelelő hanganyaggal rendelkeztek; mind egyenlő részesei voltak a sikernek. — Milyen többletmunkát jelentett a rendezés? — Nagyon sok energiát kötött le. A szereplő ugyanis csak a saját szerepét játssza, a rendező viszont játssza az egész darabot. Vagyis amíg a mű csak az olvasópróbáig is eljut, a rendezőnek már többszörös munkája, sokszoros felelőssége benne fekszik. És ez nem állhat meg az ösztönszerűség fokán. Csics György ugyanis két társával; Vertik Józseffel és Somoskői Istvánnal részt vett a Népművelési Intézet által indított rendezőképző tanfolyamon, és 1963-ban mindhárman „B” kategóriás minősítést kaptak. —- Így évtizedeken keresztül hárman rendeztünk, s mindhármunknak bőven volt munkánk. Két darabot is bemutattunk egyszerre. Jártuk a falvakat, irodalmi műsorokat állítottunk össze. Szomorú, hogy hármunk közül már csak egyedül maradtam. Vertik József ugyanis abbahagyta, Somoskői István pedig nyugdíjba ment. Nagyon hiányzik a két társ, terhes az egyedüllét. — 1960-ig nagy lendülettel csináltuk a színjátszást, hasznos, szép passziót találtunk benne. A csoport mintegy 15 éven keresztül színházpótló szerepet töltött be a városban. Ezt megszoktuk. S most, amikor a szórakozási, művelődési lehetőségek egyre nőnek (immár vendégszínházakat is rendszeresen fogadunk a művelődési központban), s az öntevékeny színjátszás profilja változik, nehéz a régi koncepcióval szakítani, nehéz az újra átállni. Jelenleg 30—35 fővel működünk, ebből 14—15 a törzstag, akik ma már családos emberek, gondokkal, problémákkal. Egyszóval hiányzik a régi lendület, főleg a frisseség. Az utánpótlás, a fiatalok lelkesedése, mérsékeltebb mint a régieké, és nehezíti a munkát az is, hogy képzetlenek. Elmondja még, hogy tervezik egy „gyorstalpaló” tanfolyam beindítását, ahol a fiatalok legalább alapfokon szakmai képzésben részesülnek és elsajátítják az új játékformák technikai fogásait. Beszél a további tervekről, elképzelésekről, s aztán szinte önmagának teszi fel a kérdést: — Van-e létjogosultsága az öntevékeny színjátszó mozgalomnak akkor, amikor a hivatásos színjátszás, a színház válságáról beszélünk? S azonnal megfogalmazódik a válasz: — Ha az új játék- formákat, pódiumműsorokat, riport- és dokumentumjátékokat át tudjuk venni, s ha a közönség is igényli ezeket a műfajokat, akkor van. Csics György 46 éves, családos ember. Munkaköre alapján — létesítményi irodavezető — műszaki beállítottságú. Családjában tradíció a színjátszás művelése. Részben ez, részben pedig az emlékezetes színházi esték, az emlékek, a munkáskultúra hagyományainak ápolása nem engedi elszakadni a színjátszástól, a csoporttól még a mostani válságos időben sem. V. Kiss Mária ASZÓDY JANOS: A KRIMINALISZTIKA fcala/ydOs TÖRTÉNETE V 12 óra 35 perc. A Twisten Roadon, néhány kilométernyire a támadás helyétől, a járókelők kiáltásokat hallottak a járdaszegélynél parkírozó furgonból, A kulcslyukon keresztül a kocsi belsejében három összekötözött férfit pillantottak meg. Értesítették a rendőrséget. Nemsokára kiszálltak a helyszínre a Scotland Yard detektívjei és a Rotechild Bankház tisztviselői. De mindössze annyit tehettek, hogy konstatálták a tényállást: a furgonból eltűnt száznegyven aranyrúd, amelynek értéke meghaladja a 2 000 000 dollárt. Szerette a magányt 1963 augusztusában, a Glasgow—London vasútvonalon egy gengszterbanda megtámadta a postaszerelvényt és aztán meglépett a zsákmánynyal: 2 631 784 font sterlinggel. A támadást a „tizenhét vasúti kalóz” hajtotta végre meglepően rövid idő alatt, annak a tervnek az alapján, amelyet Reynolds dolgozott ki, aki — amint a sajtó a banda vezérkari főnökét jellemezte — „gazdag tapasztalattal rendelkezik a titkosszolgálat dolgaiban”. A tizenhét gonosztevő közül tizenötöt csakhamar letartóztattak, ámde az ellopott pénz 90 százaléka mindmáig sem került elő. Ez a magyarázata talán annak is, hogy a „kalózok” egyike egy évvel letartóztatása után megszökött. Charles Frederich Wilson 1964 augusztusában szökött meg a Winston Green fegy- házból, s nyomtalanul eltűnt. A szabadlábon levő rablók száma így háromra növekedett. Az Interpol, a Scotland Yard kérésére, sorompóba állította Országos Központi Irodáinak egész hálózatát. De az első jelzések csak 1966 nyarán futottak be a főtitkársághoz. A távoli Kanadában, Ri- gaud helység mellett felbukkant egy szakállas férfi, felesége é6 három lánya kíséretében. Ronald Alloway, mert így nevezte magát, visszavonultan élt magányos villájában, amelyet 42 000 dollárért vásárolt. „Szeretem a magányt” — jelentette ki, s még hozzáfűzte, hogy ingatlanüzlettel szándékszik foglalkozni, de meg kell várnia, míg Angliából megérkezik hozzá a szükséges tőke. Az Interpol kérésére a kanadai rendőrség hosszú időn át figyelemmel kísérte a „magányos szakállas ember” minden' lépését. 1968 januárjában a legnagyobb titokban megérkezett Montrealba Thomas Butler, a Scotland Yard főfelügyelője, „hogy ellenőrizzen bizonyos dolgokat”. Néhány nap múlva három kanadai rendőrtiszt látogatást tett Alloway villájában, a „Mountain Ranch”-ben. Személyazonosságának megvizsgálása során kiderült, hogy illegálisan lépte át a kanadai határt. Beidézték a rendőrségre, s ott, az Interpoltól kapott adatok alapján még aznap este megállapították, hogy Ronald Alloway újjle- nyomatai azonosak Wilsonéi- val... Bruce Reynolds, a vasúti „hold-up” értelmi szerzője és szervezője sem kerülhette el sorsát. 1968 novemberében, tehát több mint öt évvel a „vállalkozás” után Butler főfelügyelő végül is rátalált és letartóztatta. A „vasutak kalóza”, amikor csuklójára csattant a bilincs, meglepő nyilatkozatot tett: „A bűn nem kifizetődő dolog. Mindazok, akik ennek ellenkezőjét állítják, tökkelütött hülyék.” 1969. január 14-én az ayles- bury-i bíróság alig kétórás tárgyalás után a bűnösségét beismerő Bruce Reynolds-t 25 évre ítélte. Most, hogy a „főnöki is lakat alá került, már csupán egy másodrangú vonatrabló van szabadon: Ronald Biggs, aki 1965 júliusában szintén megszökött a londoni Wandsworth fegyházból. Ezek a négykerekű szörnyek Phileas Fogg, Jules Verne időbeni Csakhogy az ember a híres hőse kétségtelenül -távolságokkal vívott küzde- gyors lábú ember volt. Évszá- lemben mind hatékonyabb zaddal ezelőtt sikerült megke- eszközöket keresett — és tarülnie a Földet mindössze 80 Iáit. A robbanómotor, habár nap alatt. Pedig nem álltren- csak lassanként, de végül is delkezésére más gyors közle- győzelmet aratott „gőz őfelsé- kedési eszköz, csak a gőzmoz- gén”. 1923-ban, a Nemzetköz! dony és a gőzhajó. Valóban Bűnügyi Rendőrségi Bizottság izgalmas kaland és nagyszerű megszületésekor. v teljesítmény volt ez abban az (Folytatjuk) : t
