Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-04 / 233. szám
Pártértekezlet a kohászoknál (Folytatás az 1. oldalról) nyitása. Sikerült megértetni, elfogadtatni és a gyakorlatban bevezetni a gazdaságirányítás megváltozásából adódó új feladatokat. A kommunisták politikai felkészültségének, érettségének, rátermettségének köszönhető, hogy a kezdeti bizonytalanságok után úrrá lettek a helyzeten, és tovább erősítették a párt vezető, gazdaságszervező, ellenőrző tevékenységét Az elmúlt négy év alatt, ha nem is az országos eredményeknek megfelelően, de növekedett a termelés, az export, különösen a tőkés országokba. A termelésnövekedést majdnem 100 százalékban, a termelékenység emelkedéséből biztosították. Bevezették a 44 órás munkahetet, 280 millió forintot költöttek az üzem korszerűsítésére, a muhkakörülményék javítására. Megduplázódott a vállalati nyefeség. A feladatok megvalósítása új munkastílust is követelt Gyakorlattá vált, hogy az üzem előtt álló feladatokat a gyár vezetői megtanácskozzák a dolgozókkal, javaslataikat, észrevételeiket, véleményeiket figyelembe veszik a döntéseknél. Az eddig tett intézkedések helyesen számoltak azokkal a hatásokkal, amelyek a dolgozókat előnyösen érintették. A dolgozók többsége egyetértett a fejlesztésben követett úttal, a differenciált bérezés bevezetésével, a nyereség felosztásának elveivel, a termelékenység növelésére, a munkafegyelem megszilárdítására hozott intézkedésekkel, valamint a szociális és kulturális juttatások mértékével és rendszerével. A sikerekben része van a pártkongresszus tiszteletére kialakult szocialista munkaversenynek, amelyben a dolgozók 80 százaléka vesz részt, többségük nemcsak teljesíti, hanem túl is szárnyalja korábban tett vállalását, vagy nemrég bejelentett pótfelajánlását A sikerek mellett vannak hiányosságok is. A szocialista brigádoknál kevés a kezdeményezés, vállalásaik esetenként sablonosak, egyes gazdaságvezetőiktől kevés segítséget kapnak. A 44 órás munkahét bevezetése során kiesett munkaidőalapot csak egyes üzemek pótolták műszaki fejlesztéssel. A differenciált bérezés élvét sem tudták megvalósítani egyetlen kategóriánál sem. A bér- és munkaerőgazdálkodásban nem számítottak a szabad munkavállalási jog bevezetésének következményeivel. Nem megnyugtató a helyzet a munkafegyelemben. Szaporodnak az igazolatlan mulasztások, magasabb a táppénzes állomány, ugyanakkor a kapun belüli munkanélküliség is megtalálható. Van javítani való a technológiai fegyelemben, sok még a kihasználatlan tartalék a munkahelyi szervezésben, több tekintetben pedig parlagon hever a szellemi kapacitás egy része. Az elmúlt négy év eredményei jó alapot adtak az újabb fejlődéshez, a sokat ígérő jövőhöz. Hosszú tárgyalások után a felügyeleti és a felsőbb pártszervek segítségévei sikerült elkezdeni az üzemi rekonstrukciót. Megvalósítása során erőteljesen fejlődik a huzalmű, és a hideg- hengermű. Figyelembe véve az előbb említett fejlesztést 1975- ben 250 000 tonna árut termelnek, ami 47 százalékkal haladja meg a jelenlegi szintet. A vállalati nyereség eléri a 250 millió forintot, ami 56 százalékos fejlődést jelent. Béremelésre évenként 4 százalékot kívánnak fordítani. Számolnak azzal, hogy tovább csökken az állami szubvenció, mégpedig 30 millióval. A termelékenységet 40 százalékkal növelik és ennek 85 százalékát a termelékenység emeléséből fedezik. A pártbizottság beszámolója a soron levő feladatokat a következőkben összegezte: a rekonstrukciót határidőre és korszerű színvonalon kell végrehajtani a termelés zavarása nélkül úgy, hogy évről évre biztosítva legyen a betervezett nyereség. Meg kell oldani a vállalat érdekeivel összhangban az új berendezések munkaerőigényeit. Számolni kell azzal, hogy azonos mértékű eredményt az állami visszatérítés csökkenése miatt csak jól összehangolt munkával lehetséges eJérni. Változtatásokra van szükség a vállalat szervezeti felépítésében, információs rendszerében és munkastílusában. A vezetés többet foglalkozzon a távlatok kidolgozásával, fokozatosan vonja be a vezetékbe a fiatalokat az étet minden területén. A vitában tizenöten vettek részt... Szót kért még Dev- csics Miklós, a városi pártbizottság első titkára is. Elemezte az elmúlt négy esztendő gazdasági fejlődésének sajátosságait, hangsúlyozva, líogy eredeti elképzeléseinket túlteljesítettük. Ezután a főfolyamatban levő rekonstrukcióról szólt, amely nagyarányú korszerűsítést tesz lehetővé, ugyanakkor nem zárja le a további fejlődést. Elmondotta, hogy a gyár fontos politikai és gazdasági szerepet tölt be továbbra is a város és a megye iparának életében. Itt dolgozik a megye munkásságának 10 százaléka, a város párttagságának egyhatoda. Az életszínvonal alakulásával kapcsolatosan a következőket mondotta: tartósan növelni, a meglevő feszültségeket feloldani csak akkor lehetséges, ha gyors ütemben nő a termelés hatékonysága. Felszólalását azzal zárta, hogy a sokat ígérő jövő feladataihoz megvannak a politikai és gazdasági feltételek. A vitában elhangzottakra Szilágyi Dezső válaszolt, majd megválasztották a 41 tagú pártbizottságot, az pedig soraiból a kilenc tagú végrehajtó bizottságot. A pártbizottság titkára ismét Szilágyi Dezső lett A visszafejlesztéssel párhuzamosan fejleszteni kell a nagybátonyi bányákat A NAGYBÁTONYI bányaüzem pártértekezletét szombaton tartották. A küldöttek írásban előre megkapták a négy év munkáját értékelő beszámolót. A legutóbbi pártértekezlet óta, ha gyakran gondokkal. akadályokkal küszködtek is, de igen jelentős eredményeket értek el a nagybátonyi bányaüzem dolgozói. Jelentősen fejlesztették a termelést, fokozták a gazdaságosságot, évről évre csökkentették a dotáció mértékét. Az eredmények taglalása mellett azonban nem feledkeztek meg a ma még meglevő hibákról sem, amelyekkel ha mértéktartóan is, de kritikusan foglalkoztak a legutóbb lezajlott vezetőségválasztó taggyűléseken és most a pártértekezleten is. Ezekről beszélt többek között vitaindítójában Toldi Miklós, a pártbizottság titkára. Az idei eredmények nem megfelelőek. Korábban vagonhiány akadályozta a munkát. Ezenkívül a gépi beszerzések korlátozottsága is sok gondot okozott, de az utóbbi időben a munkafegyelem sem javult kellően. Elsősorban a vezetőknél kell kezdeni a munka- fegyelem megszilárdítását, és ha valahol, itt igen nagy szükség van a kommunisták példa- mutatására. Igen sok tartalék van még az üzemeknél a munkafegyelem szigorításában, a nagyfokú betegműszak- arány csökkentésében, ezenkívül a jobb létszámgazdálkodásban. A hibák taglalása után elismeréssel szólt a kongresz- szusi versenyben résztvevő brigádok eredményeiről és az élenjárókat név szerint is dicsérte. Janák Gyula, a pártbizottság szervező titkára a kongresszusi irányelvekről, a Szervezeti Szabályzat módosításáról, illetve az erről folyó taggyűlési vitákról számolt be a pártértekezletnek. A kommunista dolgozók véleményét tolmácsolta, amikor arról beszélt, hogy aggódnak a bánya jövőjéért. Ügy látják, hogy a szénbányászat visszafejlesztése óta a melléküzem fejlesztése mellett a bányák háttérbe szorultak. Valamennyi helyen a műszaki színvonal javítását, a bányák korszerűsítését kérték. Sok szó esett erről a vitában is. Többen a munkaszervezés jelenlegi állapotát bírálták. Mások arról beszéltek, hogy nagyon sok még a bizonytalanság, ami foglalkoztatja a bányászokat. Javasolták: azt is vegyék figyelembe, hogy milyen munkakörülmények között kell dolgozni, mert ha a szociális és munkakörülményeket egyes helyeken nem sikerül sürgősen javítani, még több ember hagyja el a bányát. A VITÁBAN tizenöten vették részt. Felszólalt Szoó Béla, a megyei pártbizottság titkára. Tolmácsolta a megyei pártbizottság üdvözletét. Elöljáróban a IX. kongresszus határozatainak a végrehajtásáról beszélt. Talán a legnagyobb eredmény, hogy a megye ipari szerkezete igen pozitív változáson megy keresztül. Űj üzemek települnek Nógrádba, és a foglalkoztatási gondokat végső soron a harmadik ötéves terv végére sikerült megoldani. Az új iparfejlesztési terv ma már mintegy 15—20 éves távra is perspektívát biztosít. A közelgő kongresszusról szólva elmondotta a pártbizottság titkára, hogy a párt politikája alapjában nem változik. A reform továbbfejlesztése van kibontakozóban. Továbbra is a társadalmi munka hatékonyságának a növelése, a munka termelékenységének a fokozása lesz a fő kérdés. Az elkövetkezendő ötéves tervben még vannak gondjaink, hiszen az új üzemek még nem tudják pótolni a szénbányászat visz- szafejlesztését. Az eltúlzott létszámgond olyan fontos kérdésektől vonta el a figyelmet, mint a műszaki fejlesztés és a munkafegyelem megszilárdításában rejlő lehetőségek. A szemlélet megváltoztatásáért, elsősorban a kommunistáknak, még nagyon sokat kell tenni. Szoó Béla elmondta, hogy a negyedik ötéves terv előkészítése során végeredményben tisztázódott az egész magyar szénbányászat jövője. Ma már ismertek azok a számok, amelyekre alapozva ki lehet dolgozni a szükséges intézkedéseket, amelyekkel befolyásolni tudjuk a jövőt. A visszafejlesztéssel párhuzamosan fejleszteni kell a nagybátonyi bányákat és ebben a megyei pártvezetés álláspontja nem változott. Viszont csak szociálpolitikai elvekből, meggondolásokból nem lehet 15—20 évre bányászkodást biztosítani. Nagyon okosan és jól kell dolgozni Nógrádban még azért is, hogy a többi hazai szenekkel tartani tudjuk a versenyt, összefogással, • megalapozottsággal viszont még 1980 után is termelhetnek a nógrádi bányászok. Éppen ezért kell felülvizsgálni az eddigi elképzeléseket, számba venni az ösz- szes lehetőséget, vállalati, szinttől az aknákig. A VITAT Toldi Miklós foglalta össze, majd megválasztották a huszonöttagú pártbizottságot, valamint a vállalati páriértekezlet küldötteit. 2 NŰCRÁD - 1970. október 4., vasárnap Vendégünk: V. V. Giri, az Indiai Köztársaság elnöke Magas rangú, kedves vendég tiszteli meg vasárnap hazánkat: az Elnöki Tanács meghívására —r Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke múlt évi látogatásának viszonzására — Budapestre érkezik V. V. Giri, az Indiai Köztársaság elnöke. A hosszú ideje gyümölcsözően fejlődő magyar—indiai kapcsolatok kimagasló eseménye iránt indokolt várakozással tekint a közvélemény. Annál is inkább, mert mind a gazdasági és kulturális együttműködés távlatait, mind a nemzetközi helyzet alakulását illetően jó alkalom kínálkozik a nézetek magas • szintű kölcsönös tisztázására. A 76 éves Varahgiri Venkata Giri személyében az indiai függetlenségi harc, a gyarmatosítók ellen sok évtizedes, szívós küzdelem, a kontinensünk mércéjével mérve fiatal indiai szakszervezeti mozgalom nagy tekintélyű vezéralakját köszönthetjük hazánkban. Ügyvéd család gyermekeként az I. világháború idején az indiai Orissza államból — szülőhelyéről — az írországi Dublinbe kerül. A fiatal egyetemi hallgató hamarosan bekapcsolódik az ír fiatalok nacionalista mozgalmába. A brit hatóságok kiutasítják. Tanulmányainak befejeztével hazájában folytathatta volna a családjukban apáról fiúra szálló ügyvédi hivatást. V. V. Giri azonban — 26 évesen — küzdelmesebb pálya mellett dönt: a Bengália—Nagpur vasúttársaság .. alkalmazottainak szövetsége elnökévé választja. Két esztendővel később, mint Gandhi lelkes követője, az indiai függetlenségi harc bátor szószólója, a brit gyarmatosítók ádáz ellenfele a szervezett indiai dolgozók bizalmából a szakszervezeti szövetség élére kerül. Tisztségében sok sikeres bérharcot vívnak meg a szakszervezetek, a gombamódra szaporodó üzemek szervezett munkásai és alkalmazottak A szókimondó politikus kellemetlen ellenfél a gyarmatosítók számára: neve a „veszélyes elemek” listájára kerül. Ügyszólván nyomban a II. világháború kitörése után a brit hatóságok Girit őrizetbe veszik. Fogságából csak 1945-ben szabadul. V. V. Giri nevével a n. világháború után magas állami tisztségekben találkozunk. Több állam élén kormányzó, nagykövet Ceylonban, majd az indiai kormány munkaügyi minisztere. Nem kétséges, hogy a szakszervezeti mozgalomban szerzett gazdag- tapasztalatait a tárca élén g^ü- mölcsöztette: az ötvenes évek első felében kivívott jogok, a munkáltatókkal szemben elért eredmények, elsősorban a munkakörülmények javításában, a munkaidő csökkentésében, a gyermekek és a nők foglalkoztatósában, az ő nevéhez fűződnek. Három esztendeje választották India alelnökévé, a múlt év augusztus 16. óta pedig az Indiai Köztársaság elnöke. A nagy népszerűségnek örvendő államférfi — akárcsak Indira Gandhi miniszterelnök-asz- szony — a reformok, a társadalmi haladás törhetetlen hívei. Az idén két jelentős ügyben haragította magára India konzervatív és reakciós köreit: februárban hozzájárult a 14 legnagyobb indiai bankház államosításához, szeptemberben pedig — a parlament felsőházának állásfoglalása ellenére —, külön rendelettel megszüntette India 554 maharadzsájának előjogait, ősi kiváltságait. Giri elnök külpolitikai vonalvezetését a következetes el nem kötelezettség hangsúlyozásán kívül a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítása jellemzi, őszinte híve a nemzetközi együttműködésnek, a konfliktusok békés rendezésének és a népek barátságának. Népűnk nagy várakozással tekint a magas szintű magyar—indiai eszmecserék elé és hagyományos vendégszeretettel várja V. V. Girit. Látogatása bizonyára hozzájárul a két ország és népeink barátságának elmélyítéséhez, kapcsolataink kölcsönös előnyökön alapuló feljesztéséhez. r így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: A nagy temetés — Elmaradt a flottagyakorlat — Nyugat-iierlin VÁRATLAN és tragikus eseménnyel kezdődött a hét: Nasszer elnök hirtelen halálával. Az egyiptomi államférfi még holtában is befolyást gyakorolt a nemzetközi események menetére. A jordániai fegyvernyugvás megvalósulásában igen nagy része lehetett a megdöbbenésnek és a gyásznak, egyesekben pedig még a bűntudatnak is... Másik következmény: az Európába érkezett Nixon-elnök Nasszer halálának hírére lefújta a földközi-tengeri 6. flotta tervezett hadgyakorlatát, amelynek az erőfitogtatás lett volna a célja a Közel-Kelet tengeri kapui előtt... Nasszer elnök csütörtöki temetése nemcsak az arab milliók megindító látványt nyújtó gyászának kifejezésére volt alkalmas, hanem — ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem — „a ravatal melletti csúcstalálkozóvá” változott. Hetven ország kormánydelegációja volt ott Kairóban, 18 államfő és 9 miniszterelnök vett részt a gyászmenetben, jelenlétük amellett, hogy az arab nemzet nagy fiának a végtisztesség méltó megadását célozta, lehetőséget szolgáltatott rendkívüli jelentőségű politikai találkozókra, eszmecserékre, tárgyalásokra. Nasszer olyan államférfi volt, akit vagy szeretni, vagy gyűlölni lehetett. Az arab világban — az Atlanti-óceán partjától a Perzsa-öbölig — tíz és tízmilliók rajongtak érte, fanatikusan, szenvedélyesen követték... E sorok írója Párizsban élt tudósítóként, amikor a Szuezi- csatorna francia és angol tőkéseit Nasszer kibillentette pozícióikból, amikor aztán a francia—angol—izraeli agresz- szió igyekezett visszavágni az egiptomi politikusnak. Tizenegy évvel később, a „villámháború” ’idején megint csak egy nyugati utazás közben érezhettem, milyen feneketlen gyűlölet él az imperialista politikusok, a monopoltőkések Soraiban Nasszerrel szemben. Ha most a gyűlölködők közül számosán Nasszer koporsójánál kénytelenek voltak elismerni államférfim nagyságát, akkor ez az Egyesült Arab napirenden Köztársaság megerősödését, nemzetközi súlyát, általában pedig az arab világ fontosságát mutatta. Az EAK és a haladó arab országok nemzetközi szerepének alakulása pedig elválaszthatatlan attól, hogy a világban állandóan módosulnak az erőviszonyoka szocialista országok javára! A SZOVJETUNIÓ és az EAK viszonyára, szövetségére nézve fontos tárgyalásokat folytatott Koszigin szovjet miniszterelnök az egyiptomi államférfiakkal, a szovjet kormányfő kíséretében levő katonai személyiségek pedig az EAK katonai vezetőivel. Koszigin Kairóban találkozott számos más arab ország állam, illetve kormányfőjével. A szovjet—arab eszmecserékhez kapcsolódik Leonyid Brezsnyevnek legutóbbi, bakui beszédének ez a mondata: „a jövőben is megadunk minden segítséget az arabok igazságos harcához, az agresszorok által elfoglalt területek felszabadításáért, a szilárd béke megteremtéséért a Közel-Kelet térségében”. Már említettem, hogy Nasz- szer halála bizonyos fokig módosította Nixon amerikai elnök európai programját, — elmaradt a látogatás csúcspontjának szánt flottagyakorlat — a kairói temetés pedig mindenképpen elterelte a világközvélemény és a világsajtó figyelmét a Rómát, Belgrá- dot, Madridot érintő Nixon- útról. Amiért — ha jól belegondolunk — az amerikai elnök talán még hálás is lehet... Hiszen a Nixon-út valaminek a visszaszerzését célozta, ami már elveszett: az Egyesült Államok döntő és kizárólagos befolyásáról van szó a Földközi-tenger térségében, az arab világban, a Közel-Keleten. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Nixon látogatásának szovjetellenes éle átmenetileg beárnyékolta a nemzetközi horizontot. Csak az a kérdés, hogy hetekkel vagy hónapokkal mérhető-e ez az átmeneti periódus? Talán összefüggésben van az amerikai választásokkal: novemberben az urnák elé szólítják a választókat, hogy voksaikkal újítsák meg a szenátus egyharmadát, illetve a képviselőházat. Nixon alighanem úgy számítja, hogy a sokat emlegetett „hallgatag többség” megnyerése érdekében hasznos, ha erélyt mutat a nemzetközi porondon. A vietnami háborút ellenző, „hangos kisebbség” az ő számára kevesebbet jelent. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy — bizony, ilyen bonyolult az amerikai politikai helyzet! — Valójában milyen sok amerikai ellenzi a vietnami háborút, de ugyanakkor helyesli Izrael feltétlen támogatását! Ha tehát Nixon újra kiáll Izrael mellett, azt abban a reményben teszi, hogy ezzel lemorzsolhat valamelyest a vietnami háború miatti „hangos kisebbségből”... A szovjet—amerikai viszony pillanatnyi alakulása rányomhatja bélyegét a különböző kelet—nyugati tárgyalásokra, amelyek közül e héten a Nyu- gat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi (szovjet, amerikai, angol, francia) tárgyalások folytatódása érdemelt figyelmet. Az ülés nem hozott eredményt, csak annyit, hogy előbbre hozták a tervezett következő találkozó dátumát. A NYUGAT-BERLINI kérdésben természetesen igen hasznos lenne valamilyen előrehaladás a megoldás felé, mert köztudomású, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a jobboldali ellenzék a két hónapja Moszkvában aláírt szovjet—nyugatnémet szerződést csak akkor hajlandó elfogadni vagy legalábbis nem támadni, ha éppen Nyu- gat-Berlin dolgában a revan- •sista követelésekkel a Brandt- kormány is azonosítaná magát. Egy négyhatalmi megegyezés kifogná a szelet a Kiesingerek és Straussok vitorláiból... Bármilyen előrelépés a nyugat-berlini kérdés rendezése irányában javítaná az összeurópai légkört is. Fülembe cseng Brosio NATO- főtitkár szava a római NATO- konferencia emelvényéről, amikor az újságírók előtt felsorolja egy európai biztonsági értekezlet feltételei között Nyugat-Berlin ügyét is. i X
