Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-01 / 230. szám
Kongresszusra készülünk Pesti villamosmotorok Nagybatonyban A nagyibátonyi gépüzemben már tavaly megkezdjék a Budapesti Közlekedési Vállalat számára az egyenáramú villamosmotorok nagyjavítását, karbantartását. Az idei évre 400 motor javítására kötöttek szerződést úgy, hogy az igényektől íüggően ez a mennyiség lehet húsz százalékkal több is, kevesebb is. A motorok javítását Zsidai László és Márton Ottó szocialista brigádja végzi. Az első negyedévben a villamos üzemrész csak 77 százalékra tudta teljesíteni árbevételi tervét. Hátráltatta őket a munkában a javításra váró villamosmotorok leszállítása és a szükséges anyag késése is. Ígéretet tettek, hogy az eredetileg vállalt mennyiséget a kongresz- •szus tiszteletére mégis kijavítják, ha igény lesz rá. Eddie már kétszáz villamosmo- tort ki is javítottak. Közben természetesen más vállalatok, elsősorban a bányák számára végeztek vülamosmotor-javí- tást, -tekercselést. Kongresz- szuei felajánlásukat teljesítik. Az udvarön a megérkezett villamosmotorokat szerelik, illetve előkészítik a javításra. Végig a piacon PSzelékflélek. zöldség és gyümölcs — a kedvezőtlen idő ellenére is — bőven van a tarjáni piacon. Legfeljebb akkor borul eű a háziasszonyok homloka, ha az árak után érdeklődnek. Salgótarján a közismerten drága piacú városok közé tartozik. Az árak most is szinte hónapról hónapra növekedtek. A szebb paprika kilóját 6—8 forintért mérik. Paradicsomot, akkor sem lehetett vásárolni 3 forintnál olcsóbban, amikor a szezonja volt. Magas volt a dinnye ára, s most a szőlőért 10—12 forintot- kérnek' a kiskereskedők. tor sal más standok A város lakosságának ellátásában egyre fontosabb szerephez jutnak a mezőgazda- sági nagyüzemek: az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. Augusztusban meghaladta a 2 millió forintot a piaci forgalom, s ebből mintegy másfél milliót közvetlenül a standok árultak. A többit a TÁSZ1 közreműködésével bonyolították le a szövetkezetek. Nem kétséges, a viszonylag zavartalan áruellátás volt az alapja a forgalom erőteljes növekedésének. A legtöbb szövetkezeti stand jól állta a versenyt a kiskereskedőkkel, az őstermelőkkel. Mindenekelőtt a gyöngyösi Mátra Kincse, á törteti Rákóczi és a szegedi Haladás Termelőszövetkezet biztosítottá a friss árok széles választékát. A gyöngyösi szövetkezet két árudát nyitott a megyeszékhelyen és ötöt a salgótarjáni járásban. A két salgótarjáni áruda több mint 200 ezer forint forgalmat bonyolított le augusztusban. A szegedi Haladás Tsz nemcsak a két piaci bolt korszerűsítésére költött nagyobb összeget. A friss áruval megrakott tehergépkocsik hetente két alkalommal teszik meg az utat Szeged és Salgótarján között. A szép zöldség, gyümölcs, a szolid árak meghozták az eredményt: a havi 200—210 ezer forintos forgalmat. Olcsón. jót termelni Ami a megyei mezőgazda- sági üzemeket illeti, korántsem ilyen hízelgő a róluk alkotott vélemény. Csak egészen kevés helyet foglalnak a tarjáni piacon, s árukínálatuk sem kielégítő. Egyedül a pásztói Béke Termelőszövetkezet standjában tudtak zöldséget, gyümölcsöt ajánlani a vásárlóknak egész nyáron át. A magyarrtárudori Mikszáth Tsz bezárta boltját, mert a szállítási költségek elvitték csaknem a teljes bevételt. Lucfalva ugyan közéi van a városhoz, de csak akkor tudtak árulni, ha a TÁSZI közbenjárására, a szövetkezetek összeadták az árut. Saját termelésükből alig értékesítettek valamit. Így aztán egy kicsit természetesnek is tűnik, hogy 3 szövetkezet vezetői azon gondolkodnak, vajon 30—40 ezer forintért érdemes-e standot fenntartaniok? Mindenesetre a helyzet reális értékelése, a megfelelő következtetések levonása nem ártana néhány más zöldségtermelő gazdaságbán sem. Történetesen arról van szó, hogy a szegedi Haladás Termelőszövetkezetnek miért éri meg utaztatni a zöldséget, gyümölcsöt ok országon át? Mert ezt teszik 3 nyári hónapokban, még árudömping idején is. Valószínűleg azért, mert az olcsón előállított, jó minőségű áru „kifizeti” magát, Kár, hogy ezzel az alapvető ténnyel nem számolnak eléggé azokban a nógrádi gazdaságokban sem, ahol az adottságok esetleg az öntözéses kertészetet is jövedelmezővé tennék. Leszorítani az árakat Mert a termelőszövetkezeteknek a bőséges, olcsó árutermelés jelenti a hasznot, nem pedig az ügyeskedés néhány keresett árufajtával. Erre az utóbbira ma még sajnos gyakran szolgál példával 3 tarjáni piac. A közelmúltban vizsgálatot folytattak az egyik tsz-árudavezető ellen, mert a friss, olcsó árut úgy ahogy érkezett, továbbadta a szomszédjának, egy kiskereskedőnek. Így történhet meg aztán, hogy az áru egészen furcsa változáson megy keresztül. Ugyanaz az őszibarack, amely 7 forinttal érkezett a szövetkezeti árudába, a a kiskereskedőnél mér V)—12 forintért kapható. Érthető, ha nemrégiben is hosszú sorokban álltak a vásárlók a gyöngyöspatai Béke, meg a hevesi Rákóczi Tsz . standja előtt. A gépkocsik sok, szép és olcsó árut hoztak. A csemegeszőMőt 7, az őszibarackot 4—6, a tojást meg 80 fillérért árulták. Ez a fajta kerekedelem az, amiről úgy beszélünk, hogy érvényesül az állami és szövetkezeti boltok árszabályozó szerepe. A szövetkezeti boltok forgalmát is növelné, a vásárló ig jól járna. ha sűrűbben ejthetnénk szót erről. Vmeze Istvánná » Két díszes brigádnaplót forgattam a kezemben a pásztói Szerszám- és Készülékgyárban. Nemsokkal később a Mező Imre lakatos szocialista brigád és a Dózsa György ifjúsági szocialista brigád vezetőivel, Széles Imrével és Bognár Gáborral is megismerkedtem. A csöppnyi igazgatói irodában ültünk össze egy kis beszélgetésre, amelyen ott volt Padár Sándor főmérnök, Tóth József párttitkár és Marek Sándor szakszervezeti titkár. Arra kerestem választ, hogyan vélekednek a dolgozók és a vezetők a brigádmozgalomról és a szocialista munkaversenyről ? Vele, vagy nélküle? A főmérnököt egy kicsit feszélyezte a kérdés, mintha attól tartott volna, hogy jelenlétében a brigád vezetők nem mondják el nyíltan a véleményüket. Talán arra is gondolt, hogy a brigádmozgalom, a szocialista munkaverseny jó és szükséges, mit lehet erről beszélni? Fenntartásait az is táplálhatta, hogy néhol a közös törekvések idővel formális színezetet kapnak, az összetartozás érzése lanyhul, a versenyszellem megszürkül és elveszíti emberi töltését. Néhány mondat után kiderült azonban, hogy — minden formális és gépies mozzanat ellenére — ez a két dolog a dolgozók mindennapi munkájának annyira természetes közege, hogy szinte elképzelhetetlennek tartják a munkahelyi együttélést enélkül. Kicsit furcsa, de valaminek az értékét sokszor csak akkor tudjuk igazán megítélni, ha a hiányával számolnunk kell. Lenini stílus SZEPTEMBER elején fiatal építőművészek csoportjával Skandináviában jártam. Fiataljaink sok mindent láttak, egyebek között a jólét számtalan jelét is. Itt, ott el is ámultak valamelyik pompás épület vagy gazdag áruház láttán, végül mégis alig várták, hogy itthon legyenek. Azt mondták, hogy nálunk nemcsak az éghajlat melegebb, hanem az érzések, az emberek egymáshoz való kapcsolata is. Odakint sok minden épül a tőke hideg számítása alapján, de nem érezték úgy a tettek hevét, mint itthon, egy-egy alkotás láttán, az emberek tekintete sem villant össze bensőségesen. Ezt. vagy azt az épületet, parkot valakik építették valakinek, mi viszont közösen építkezünk, és mindent magunknak csinálunk. Egyszóval nálunk vonzóbb, emberségesebb az élet stílusa. Valóban, az utóbbi tizennégy év talán legnagyobb vívmánya volt ennek a vonzó stílusnak a kialakítása, amely tulajdonképpen nem is új, nem is saját találmány, hiszen Lenintől örököltük. S milyen egyszerű és magától értetődőnek látszó stílus ez: segítségül hívni a népet, közös tanácskozások, fejtörések alapján megteremteni az élet rendjét és megszabni a tennivalókat, S, ha közös az elhatározás, a munka és a felelősség, közös az eredmények, győzelmek fölötti öröm is. Így elmondva, illetve leírva egyszerűnek látszik, mégsem az. Nem az, mert ezen az úton haladni csak megfeszített akarattal, következetességgel lehet. Sok a csábítás, amely könnyebb, gyorsabb eredményt ígér. A személyi kultusz idején nálunk is sokan engedtek a csábításnak. Az akkori vezetők nem tanulták meg Lenintől, hogy a szocializmust nem lehet „elrendelni”. A szocialista rend ugyanis az életnek nem csupán új kereteit és formáját jelenti, hanem elsősorban tartalmi, tudati vagy belső változást. Az ötvenes évek elején rengeteg szó esett például az új típusú szocialista emberről. Némelyek általánosítva és konkrét példák alapján is, szívesen elmélkedtek arról, hogy társadalmunk már ezrével szüli ezt a vonzó emberideált. Ma sem változott a cél. Szocialista emberré válni ma is a legszebb célkitűzésnek számít. De ma már tudjuk, hogy ez nem póz, nem csupán kiállás kérdése. Nem elég akár ezer százalékra teljesíteni a normát, nem elég meggyőző felszólalásokat tartani. Csak az évtizedes helytállás, a közösségért való élet, rendünk igazának hirdetése, méltó képviselete és az eszméhez való töretlen hűség emelheti az embert erre a magas rangra. Ahogyan egy mai fantasztikus-tudományos filmben mondanák: az emberek egész értelmi és érzelemvilágát át kell programozni az új életre. S ez a munka sem csodaszerek, sem rendeletek útján nem megy. Űj életünk egészét kell megértetni és megszerettetni ahhoz, hogy minden gondolkodó, értő ember az eszével és a szívével elfogadja. Ezt a fontos követelményt értette meg a politikát formaló pártunk az ellenforradalmi zűrzavar után. Ezért tette életünk alapjává a humánus hangot, a bizalmat, a kölcsönös megbecsülést, a közös megbeszéléseket és tervezéseket, az élet rendjébe, a jövő építésébe való beleszólás jogát, és ezzel együtt természetesen a közös erőfeszítések és a felelősség megtisztelő terhét is. Lenin stílusa ez, amely a bizalom fundamentumán állva hívta dolgozni, küzdeni az embermilliókat, önnön szabad életük megteremtéséért. S az emberek a tapasztalás szerint mindig hallgatnak az ilyen szóra. Hallgattak nálunk is. Nemcsak azok, akiket származásuk, sorsuk eleve az új rend építőinek sorába állított. Jöttek azok is, akik addig idegenként, vagy közömbös szemlélőként figyelték erőfeszítéseinket. S jöttek még távolabbról is, bizonyítva, hogy a jó hang, az okos szó, ha segítő szándékú emberséggel párosul, megfékezi a káros indulatokat is. S ez a jő hang, a dolgozó emberek biztonságos életét garantáló szocialista humanizmus megteremtette az alkotómunka légkörét, nem csupán a műhelyekben, a földeken, hanem a közéletben is. A bátorítás, a fentről érkező biztatás vitázó és bíráló, a véleményeket szabadon hangoztató politikus légkört teremtett. Kiderült, hogy az emberek — ha tudják miről van szó — nagyon is megértik a gondokat, s indulataikat a fékező erők ellen fordítják. Elég csak a reformok bevezetése előtti vitákra gondolni. Szinte az egész ország tanácskozott. A közös felelősségnek olyan jeleit láthatta itt az ember, amilyeneket azelőtt még soha. S a mostani pártkongresszusra való készülődés idején is hasonló a kép. Nemcsak a párttagság, hanem a pártonkívüliek sokasága is készül a naj*y eseményre. Készül, mert az emberek a közös alkotások esztendeiben megértették, hogy a párt nemcsak a kommunistákért van, hanem az egész népért. Nem arról van szó, hogy ma már fenékig tejföl az életünk, s arról sem, hogy 1970-ben már sehol sem vétenek Lenin stílusa ellen. Ilyen tetszetős képet nyilván még sokáig nem festhetünk. Sajnos, napról napra felüti a fejét — még pá> tagok között is — az önzés, az önelégültség, a befelé fordulás, s főként a gyűjtögető szenvedély, a harácsolás vágya. A bírálatot sem fogadják mindenütt szívesen} s bizony előfordul még, hogy aki szól, az megbánja. S nemcsak a villamoson rideg a hang, hanem itt-ott a hivatalokban is, ahol megrögzött bürokraták az embert is aktaként kezelik. De mégis van egy nagyon nagy különbség a múlt és a jelen között: ma már mindenki tudja, hogy ezek a tünetek nem rendünket jellemzik általában, hanem csupán azt a néhány embert, aki maga körül próbálja forgatni a világot. S reméljük, őket sem jellemzi sokáig, hiszen a lenini stílus egyik jellemzője, hogy hibák esetén segítségül hívja a mindent látó, szókimondó közvéleményt. S EZ A hatalmas erő szívesen segít, mert magáénak vallja pártunk jó politikáját. S úgy vigyáz rá, mint saját legféltettebb értékemé. Kékesdi Gyula Senki nem vonhatja ki magát... Hogyan látják a dolgosok és a vesetők? Éppen ezért megfordítottam a kérdést, először nem arra kértem választ, hogy mit jelent a dolgozók számára a brigádmozgalom és a munkaverseny, hanem arra, mi történne, ha nem lenne?... Talán valamennyi beszélgető társamat meglepte a lényegnek ez a kissé különös megközelítése. Széles Imre brigádvezető pár pillanatig a homlokát ráncolta, s már-már rávágta, hogy semmi, a brigádtagok éppen úgy élnének és dolgoznának, mint különben, de aztán a formálódó szavakat elgondolkozva félbeharapta. Kis szünet után egymást követték az így felidézett „hiányérzetből” fakadó, a következményeket felismerő mondatok. Nem is az a fontos, hogy melyiket ki mondta el, a főmérnök, a szakszervezeti vezető. vagy a brigádvezető, hanem az egyetértés, ahogyan az egyik mondat a másikat alátámasztotta és kiegészítette. „A brigádtagok csak saját, kicsinyes és önző érdekeiket hajszolnák. Nem akadna senki, aki segítené a gyengébbeket. Ki-ki a legjobb munkát a többiek orra elől akarná elhalászni. A dolgozók szinte úgy dolgoznának egymás mellett, mint az idegenek. Az összetartozás helyett a széthúzás és az ellenségeskedés ütné fel a fejét. A munkaidő végeztével sokan közömbösen mennének el üzemük, munkatársaik gondjai és problémái mellett...” Miben rejlik a titok ? Ezek után már sokkal köny- nyebb megfogalmazni, miben rejlik a brigádmozgalom és a szocialista munkaverseny jelentősége, emberformáió, az eredmények elérését megköny- nyítő, ösztönző ereje. A brigádélet a közösségi tulajdonságok erősítésének egyik nagy iskolája. — A brigádban az egyik ember a másik becsületes munkája nélkül nem boldogul — mondta Bognár Gábor. — Senki sem vonhatja ki magát a közös tevékenységből, hiszen a követelmények mindenkire nézve kötelezőek. A barátság az összetartozás, a közösségi érzés olyan kötelékei alakulnak ki, amelyek nélkül az eredményes termelés elképzelhetetlen lenne... Ez aztán munkaidő után, a gyárkapun kívül is szorosabban fűzi egymáshoz az embereket, akár társadalmi munkáról, vagy közös programról legyen szó. Arra ösztönöz, hogy amennyire a képességei engedik ki-ki a brigád értékes és megbecsült tagja legyen. A két brigád között az első félévi munkájuk értékelésekor mindössze egy pontnyi különbség volt. A kongresszus tiszteletére azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy a szocialista munkaversenyben a felszabadulásunk negyedszázados jubileumára és a Lenin- centenáriumra tett felajánlásaikat túlteljesítik. Kell a versengés Az ez évi munkaverseny várható helyezési sorrendjét ma még nehéz lenne megjósolni. Annyi bizonyos, hogy végső soron tulajdonképpen már most mindkét brigád nyertesnek tekinthető, hiszen a nagyobb teljesítmény után magasabb bér jár, s ha az üzem jó eredménnyel zárja az évet, töibb pénz jut nyereség- részesedésre és béremelésre. Tovább korszerűsíthetik a termelést, javulnak a munkakörülmények, ami a dolgozók érdeke is. Ezzel arra a fel sem tett kérdésre is választ kaptam, hogy miért csinálják? A versen ykedv az ember lényegi tulajdonsága, arra sarkall, hogy mindenki igyekezzen lépést tartani a legjóbbakkal. Van arra példa az üzemben, hogy a gyengébb kollektívákat a jobbak eredményed felzárkózásra késztetik, aminek szintén az egész üzem látja hasznát. S befejezésül: van-e annál természetesebb, mintha a munkaverseny egyes szakaszai ünnephez, egy-egy jelentősebb évfordulóhoz vagy eseményhez kötődnek? Kiss Sándor NÓGRÁD — 1970. október 1., csütörtök 3 t
