Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

Hőxlemény a Kose*-Keletről Maximális erőfeszítéseket tesznek a rendezés érdekében VILÁGHÍR ADÓ A Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország külügyminisztere pén­teken közel egy óra hosszat ta­nácskozott az Egyesült Nem­zetek Szervezetének székházá­ban a közel-keleti helyzetről. Egy ENSZ-szóvivő közlése szerint csak a közel-keleti helyzetről volt szó. Jelen volt a találkozón Gunnar Jarring, U Thant ENSZ-főtitkár közel- keleti különmegbízott ja is. A külügyminiszterek ta­nácskozásairól közleményt ad­tak ki, amelyet U Thant ol­vasott fel: ,,A négy külügyminiszter hasznos eszmecserét folytatott a főtitkárral és Jarring nagy­követtel a közel-keleti hely­zetről. Megállapodtak abban, hogy maximális erőfeszítéseket fejtenek ki annak érdekében, hogy: 1. Jarring nagykövet a le­hető leggyorsabban újra hoz­záláthasson feladata teljesíté­séhez; 8. a közvetlenül érdekéit fe­lek közötti megálapodás ré­vén sikerüljön a tűzszünetet egy később meghatározandó időpontig meghosszabbítani; 3. a Biztonsági Tanács 2í2- es határozata (az 1967. novem­ber 22-én hozott határozatról van szó) alapján békés megol­dást találjanak. A négy nagyhatalom foly­tatni fogja tanácskozásait, New York-i állandó képvise­lőik október 28-án ülnek leg­közelebb össze.” (MTI) U Thant a% egyetemességet sürgeti ü Thant, ENSZ-főtitkár szombaton beszédet mondott az ENSZ-közgyűlésnek azon az ülésén, amelyet a jubileu­mi üléssorozat záróakkordja­ként tartottak meg, az alapok­mány életbe lépésének 25. év­fordulóján. ü Thant kijelentette: Amikor a szűk nemzeti ér­dekek hajháezása, a katasztró­fa szélére juttatta a világot, könnyű volt azt mondani, hogy az ENSZ vallott kudar­cot. A világszervezet eredmé­nyei jelentősek még akkor is, ha hiányosaknak bizonyulnak. Ez azonban nem ok, vagy esetleges ürügy a kétségbe­esésre. A főtitkár helytelenítsen szólt a fegyverkezési verseny­ről, állást foglalt a gyarmato­sítás minden formájának fel­számolása mellett, figyelmez­tetett az élelmiszerhiányban, a túlzott városiasodásban, a szegénységben, a természeti Chile új Salvador Szombaton délután együttes ülést tartott a chilei parlament két háza. Az egyetlen napiren­di pont a köztársasági elnök megválasztása volt A kommunistákat, szocialis­tákat, valamint más baloldali csoportokat tömörítő népi egy­ségfront jelöltje Salvador Al- lende 153 szavaaatot kapott. erőforrás okkai folytatott rab­lógazdálkodásban és a kör­nyezet szennyezésében rejlő veszélyekre, amelyekkel — mint mondotta — a világszer­vezet tulajdonképpen túl ké­sőn kezdett el foglalkozni. El­ismerte, hogy drámaian fo­galmaz, de hozzáfűzte, hogy elsősorban a kérdések értek 'el drámai fokot, s a dráma köny- nyen tragédiába torkollhat. U Thaní szót emelt a vi­lágszervezet egyetemessége mellett, félreérthetetlenül sürgetve ezzel a Kínai Nép- köztársaság és az úgynevezett megosztott országok jelenlétét. Az ENSZ-et olyan szerve­zetté kell tennünk — mondot­ta a főtitkár —, amely felül­emelkedik a nemzetek és né­peket elválasztó régi vitákon és konfliktusokon. Arra van szükség, hogy kialakuljon a „földhazafiság” a globális szolidaritás — jelentette ki U Thant. (MTI) elnöke Allende Ellenfele, Jorge Allesaandrí, a jobboldal jelöltje mindössze 35-töt. Hét képviselő tartóz­kodott a szavazástól, öten nem jelentek meg. A magát marxistának valló Salvador Allende november 3- án lép a jelenlegi keresztény­demokrata elnök, Aduardo Frei örökébe. (MTI) Budapestre látogat az NSZK oazdaságűuyi minisztere Vasarnap este Budapestre érkezik dr. Kari Schiller, a Német Szövetségi Köztársa­ság gazdaságügyi minisztere, hogy eleget tegyen annak a meghívásnak, amelyet dr. Bí­ró József külkereskedelmi mi­niszter ez év márciusában az NSZK-ban tett látogatásakor adott át. Dr. Kari Schiller két­napos magyarországi tartózko­dása során aláirja a magyar— NSZK hosszú lejáratú árucse­re-forgalmi, gazdasági és mű­szaki együttműködési megál­lapodást. (MTI) r Újabb csúcs Kairóban Szarni Saraf egyiptomi ál­lamminiszter szombaton Tri- poliba utazott, hogy átnyújt­sa Anvar Szadat elnök üzene­tét, Kadhafinak, a Líbiai For­radalmi Parancsnokság Ta­nácsa elnökének. Saraf a repülőtéren elmon­dotta, hogy megbízása a közeli napokban Kairóban megren­dezésre kerülő hármas csúcs- találkozó előkészítésével kap­csolatos. A találkozón az EAK, Líbia és Szudán vezetői vesz­nek majd részt. Hoveida állammin Sszter ugyancsak szombaton indult Khartoumba hasonló megbíza­tással, az egyiptomi elnöknek Nimeri szudáni államfőhöz címzett üzenetével. (MTI) Győzőt! a népi egységfront Kína — Kanada ENSZ Néhány nappal ezelőtt Ka­nada kormánya bejelentette, hogy elismerd a Kínai Nép- köztársaságot. A tajvani báb­rezsim képviselője már el is hagyta a fővárost és rövide­sen megjelennék Kanadában Kína diplomáciai képviselői, illetve Kanada megbízottja Pekingiben. A Szovjetunió és a szocialista országok már 1949 óta töretlen energiával har­colnak a legkülönbözőbb nem­zetközi fórumokon a Kínai Népköztársaság törvényes jo­gainak elismertetéséért, bele­értve Kína ENSZ-tagságát is. Ami az ENSZ-et illeti, ezek a törvényes jogok kiterjednek a Biztonsági Tanács tagságára is. Az ENSZ-aiapokmány ér­telmében Kína az „öt nagy egyike”. Mint ilyen állandó tagja a Biztonsági Tanács­nak és — hasonlóképpen a Szovjetunióhoz, az Egyesült Államokhoz, Nagy-Britanniá- hoz és Franciaországhoz — vétójoga is van. A nemzetkö­zi politikai élet kétségkívül legképteienebb és legtörvény- telenebb jelenségei közé tar­tozik, hogy ezt a helyet mindmáig a tajvani Csang Kaj-sek-rezsim bitorolja. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a Szovjetunió és a többi szo­cialista országok Kína diplo­máciai elismerésének és a kí­nai ENSZ-tagságnak az ügyé­ben mindig következetes elvi politikát folytattak. Támogat­ták ezt a törvényes és igazsá­gos követelést — függetlenül ettől, hogy milyen változáso­kon ment keresztül kapcsola­tuk Kínával, s miképpen szemlélték Kína egyes külpo­litikai akcióit. Általános vélemény, hogy a Kanada részéről létesített dip­lomáciai kapcsodat újabb ko­moly rést üt az amerikai po­litika merev frontvonalán. Nemcsak azért, mert ez az el­ső eset, hogy Kína az észak- amerikai kontinens egyik or­szágával diplomáciai kapcso­latot létesít, hanem azért is, mert számítani lehet a kana­dai döntés láncreakciójára. Tudvalevő, hogy Olaszország, Belgium és Ausztria tárgyalá­sokat folytat Kínával a diplo­máciai kapcsolat felvételéről és a legutóbbi napokban Üj- Zéland és Malaysia is ilyen szándékokat jeleztek. Az új helyzet kétségkívül befolyásolhatja a kínai ENSZ- felvétel ügyében esedékes ENSZ-szavazást. Ez lesz a hu­szadik eset. hogy a kínai fel­vétel ügyében szavaznak. Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében kialakult erőviszony- változások mindig megmutat­koztak a szavazati arányok­ban is. 1952-ben például mindössze heten szavaztak Kína tagfelvétele mellett, negyvenketten ellene, tizenegy tagállam pedig tartózkodott. Nem utolsósorban a szovjet diplomácia szívós szervező- munkájának is köszönhető, hogy 1965-ig következetesen és fokozatosan romlott ebben a kérdésben az Egyesült Ál­lamok diplomáciai pozíciója. 1965-ben történt meg először, hogy Washington nem tudott többséget szerezni a kínai tagfelvétel ügyében. Ebben az esztendőben már nem keve­sebb, mint 47 állam követelte Kína felvételét, ugyancsak negyvenhéten szavaztak a fel­vétel ellen, húszán pedig tar­tózkodtak. E fokozatos pozícióromlást az utóbbi évtizedben az Egye­sült Államok azzal akarja el­lensúlyozni,. hogy minden esztendőben úgynevezett „fon­tos kérdésnek” nyilváníttatja Kína tagfelvételét. Ez ugyanis azt jelenti, hogy Kína törvé­nyes jogainak érvényesítésé­hez az ENSZ-ben kétharma­dos többségre van szükség. Magától értetődik, hogy a kínai diplomácia akcióinak, magatartásának és vélemény- nyilvánításainak igen komoly szerepe van — különösen a kérdésben ingadozó, a szava­zásnál rendszeresen tartózko­dó ENSZ-tagállamok befolyá­solásában. 1965 és 1968 között például az 1965-ben már elért helyzethez képest jó néhány árnyalattal romlott Kína NÓGRAD m 1970. október 23.. vasárnap így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Jubiláns hét az ENSZ-ben AZ EGYESÜLT Nemzetek Szervezetének napja zárta a hetet, az esztendőnek az a napja, amelyen a világszerve­zetről szokás megemlékezni. 1945. október 24-én lépett ha­tályba ugyanis az ENSZ alapokmánya, a San Francis­co-! egyezmény. Mivel ennek most huszonöt esztendeje, ért­hető, hogy hosszú és látványos jubileumi ülésszakot rendez­tek. Volt olyan nap, amikor tucatnyi állam- és kormányfő váltotta fel egymást az ENSZ közgyűlési termének szónoki emelvényén. Az újságírók, az ENSZ-ből tudósító kollégáim aligha örülhettek ennek a „nagy emberinváziónak" hi­szen nem volt könnyű az egy­más után szónokló elnökök által mondottakat röviden összefoglalni. Talán csak a tolmácsok örültek a neves nagyságok felvonulásának, mert alig kellett fordítaniok: a felszólalók maguk gondos­kodtak arról, hogy beszédeik hiteles és pontos fordításban jossanak el mindenkihez... Sok szépet és jót is elmond­tak az ünnepi ülésszorozatón az ENSZ-ről, elhangzottak ki­fogások is. Észre lehet venni, hogy a nyugati nagyhatalmak szívesen hozzányulának az ENSZ alapokmányához, külö­nösen a Biztonsági Tanács jogkörének módosítása végett. Volt vita a jubiláris ülésso­rozatról kiadandó, 12 pontot tartalmazó különnyilatkozat megszövegezése körül is, fő­leg azért, mert abban név szerint megbélyegezték a faj­gyűlölet politikáját alkalmazó Dél-Afrikát és az utolsó gyar­matosító hatalmat, Portugá­liát. FEL-FELMERÜL ez a foga­lom: az ENSZ egyetemessége. Talán nem árt „lefordítani”: azt jelenti, hogy a világ min­den országa képviseltesse ma­gát az ENSZ-ben. Nem lehet „egyetemes”, „univerzális”, az egész emberiség nevében szól­ni jogosult vagy képes szer­vezet az ENSZ, ha nem tagja a két Németország, hiszen a{ NSZK és az NDK a világ első tíz ipari hatalma között szere­pei, vagy ha nincs ott a Kínai Népköztársaság. (Éppen a ju­biláris üléssorozat alatt került nyilvánosságra' az ENSZ de­mográfiai évkönyve: e szerint a Kínai Népköztársaság lakos­sága 740 millió.) A Szovjetunió és az Egye­sült Államok lélekszámát is ideiktatom: 240 millió a szov­jet emberek 6záma, az USA területét 224 millióan lakják. Ezé. a két hatalomé kétségte­lenül a döntő felelősség a vi­lág békéjének megmaradá­sáért, amint mondani szokás: e két ország „szupernagyhata­lom”. Nos, az elmúlt hét több alkalmat teremtett a szovjet— amerikai viszony tisztázásá­hoz, a két fél álláspontjának kölcsönös megismertetéséhez. A múlt heti Gromiko—Rogers- találkozót a hét elején követ­te az a vacsora, amelyet a New York-i Waldorf Astoria Szállóban adott az amerikai külügyminiszter szovjet kol­légája tiszteletére. Pusztán a jelenlevők névsorából már kö­vetkeztetni lehetett arra, hogy ezen a ,munkavacsorán" mi­lyen témák jöhettek , szóba, hiszen ott volt egy-egy ame­rikai diplomata, a közel-kele­ti, a nyugat-berlini, az indokí­nai, a leszerelési ügyek fele­lőseként. .. Aztán létrejött egy Nixon—Gromiko-találkozó is. Az amerikai elnök a washing­toni Fehér Házban fogadta a szovjet külügyminisztert. A két és fél órás megbeszélésen szóba került a két nagyhuta* lom viszonya, az európai kér­déscsoport, a fegyverzet kor­látozása, a Közel-Kelet és Vietnam problémája. Érdekes volt megfigyelni, hogy Nixon és Rogers mellett ott volt Henry Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadó­ja. Az amerikai—szovjet esz­mecsere után washingtoni diplomáciai körökben azt mondták, hogy valamelyest javult a helyzet a két ország viszonyában. (Emlékezetes, hogy a közel-keleti vádasko­dások, majd a Kuba földjén levő állítólagos szovjet ten­geralattjáró-támaszpontról szóló amerikai kitalálások, to­vábbá a Nixon-kormányzat más „kemény hangú” meg­nyilatkozásai megrontották a légkört.) két- és többoldalú megbeszé­lésre került sor, amelyeknek témája a közel-keleti válság, a fegyverszünet meghosszab­bítása és a Jarring-féle tár­gyalások esetleges megindítása volt. így például U Thant fő­titkár vacsoráján tulajdonkép­pen szovjet—amerikai—angol —francia külügyminiszteri megbeszélést tartottak — Gunnar Jarring, a svéd diplo­mata, a közvetítő tárgyalások leendő lebonyolítója és termé­szetesen maga a vendéglátó házigazda, az ENSZ-főtitkár jelenlétében. Az egyiptomi külügyminiszter. Riad, sorban tárgyalt a nagyhatalmak kül­ügyminisztereivel, akik New Yorkban tartózkodnak. Abba Eban a hét végén indult el az ENSZ székhelyére, előrelátha­tólag négy hétig marad ott. Van tehát idő és alkalom a közel-keleti közvetett érint­kezésfelvételre. ÁTTÉRVE a Közel-Keletre" két ország belső helyzetére irányul az érdeklődés reflek­torfénye, az EAK-rá és Szí­riára. Az Egyesült Arab Köz­társaságban az új kormány megalakításával és az Arab Szocialista Unió főtitkárának megválasztásával befejeződött a Nasszer elnök halálával fel­vetődött utódlási kérdés meg­válaszolása. Az egyiptomi kor­mányelnök dr. Mahmud Fav- zi, az idős, tapasztalt diplo­mata és meggondolt államfér­fi lett. Az új kormányban egyébként csak az volt az egyetlen — bár kétségtelenül jelentős — változás, hogy Heikal, az Al-Ahram főszer­kesztője átadta a tájékoztatás­ügyi tárcát Mohamed Fajek- nak. Az Arab Szocialista Unió új főtitkára Abdel Moh- szen Abul Nur, aki egy, éve az ASZÚ delegációja élén ha­zánkban is járt. Szíriában a hét elején olyan hírek terjedtek el, hogy Nu- reddin Atasszi államfő le­mondott, s hogy a Baath-párt saraiban válságot okoztak a viták: Szíria csatlakozzék-e a közel-keleti fegyvernyugvás­hoz és részt vegyen-e a köz­vetett tárgyalásokon? A hely­zet áttekintéséhez valószínűleg meg kell várni a jövő hétre szempontjából a szavazás aránya. Ebben a kínai külpo­litika egyéb, vitatható akciói mellett szerepe volt annak, hogy a pekingi diplomácia su­galmazta, majd üdvözölte In­donézia kilépést az ENSZ-ből és olyan gondolatokat is fel­vetett, hogy a jelenlegivel szemben új világszervezetet kell létrehozni. Ez megkönnyí­tette az amerikai diplomácia helyzetét. Washington azzal érvelt, hogy Kínát valójában ,,nem érdekli” az ENSZ-tag- ság, s hogy , a világszervezet szétbomlasztására törekszik. 1968 óta a kínai hivatalos nyi­latkozatok hangja ebben a vo­natkozásban fokozatos módo­suláson ment keresztül. 1969 szeptemberében, amikor már javában folytak a kanadai— kínai tárgyalások — Sharp kanadai külügyminiszter kö­zölte: Kína felkérte Kanadát, a maga részéről is nyújtson segítséget ahhoz, hogy Kína törvényes ENSZ-jogait helyre­állítsák. Hasonló kijelentése­ket tartalmaznak azok a kínai kommentárok, amelyek most az Ottava—Peking-megegye­zés jelentőségét méltatják. A jelek szerint ily módon az egész kérdés fejlődése új sza­kaszba lépett. Az ENSZ mos­tani ülésszakán döntő fordu­latra még nem lehet számíta­ni. Történelmileg azonban vi­lágos, hogy az Egyesült Álla­mok utóvédharcot folytat, s Kína előbb-utóbb elfoglalja törvényes helyét az ENSZ- ben, ahonnan el kell távoz- niok a Csang Kaj-sek-rezsiim képviselőinek. ■— ie — AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉSSEL beharangozott rendkívüli párt- párhuzamosan egész sor olyan kongresszust. Bányásmtrájb Lolharingiában A lotharingiaf szénmedencében utasítsák a lotbaringta! szenba- pénteken meghirdetett általános nyák vezetőit, hogy kezdjenek bányászsztrájk a dolgozók nagy fo- azonnal tárgyalásokat a helyi kú egységéről tett tanúságot: a szakszervezetekkel a hányj) zok szénfejtésen dolgozó bányászok 90 jogos követeléseinek rendezésére, százaléka nem szállt le az aknák- ellenkező esetben a bányászok tó­ba. A CGT és a CFDT bányász- vább folytatják sztrájkjukat, szakszervezetek felszólították az Hétfőtől kezdve egy héten át a iparügyi minisztériumot és az ál- francia postán Is részleges mun- lami szénbányászat igazgatóságát, kabeszüntetések lesznek. (MTI) Péter János külügyminiszter szombaton délelőtt hivatalá­ban fogadta a hivatalos baráti látogatásra hazánkba érke­zett Xuan Thuy-t, a Vietnami Dolgozók Pártja KB titká­rát, államminisztert, a VDK Párizsban tárgyaló küldött­ségének vezetőjét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom