Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

Az írószer Ktsz salgótarjáni telepén megfelelő körülményeket teremtettek a dolgozók szá­mára. A ktsz jelentős összegeket költött a munkahelyek korszerűsítésére Visszatérünk rá Ellentét — fíatalok közöttf Elkülönülés. Kovács Sándor, 6 KISZ balassagyarmati váro­si bizottságának titkára me­sélte: — A múltkor a vágó­hídra, egy KISZ-gyűlésre vol­tam hivatalos. Meglepett, hogy a „nemzedéki ellentét” a KISZ-korosztályú fiatalok kö­zött is milyen élesen meg­nyilvánul. Még nem kezdődött meg a gyűlés — az ipari tanu­lók az egyik sarokban ültek, s egy táskamagnetofonon beatzenét hallgattak. A hu­szonévesek mask, külön cso­portot alkottak. Náluk a ke­resetről, a munkáról folyt a szó. Egy pillantást sem vetet­tek egymásra. A tények. A Húsipari Vál­lalat KISZ-szervezete 45 ta­got számlál. Nagyobbik ré­szük — 34 fő — szakmunkás- tanuló, idejük egy részét a mezőgazdasági szakiskolában töltik le. Húsosok második és harmadik osztályosok. A má­sik csoport — a húsz és har­minc közöttiek — 11 tagú. Ebből a korosztályból az utób­bi időben 5 főt vettek fel párttagnak. Ahogy a titkár látja. Antal- ka István, az alapszervezet KISZ-titkára a második kor­osztályból került ki, (ez egyéb­ként nem meglepő), s hovatar­tozását nem is igyekszik tit­kolni: „véleményem szerint a kereset különbözősége a »-ti­tok« nyitja. Az ipari tanulók alig keresnek valamit, és így nem is nagyon van pénzük arra, hogy külön-külön eljár­janak szórakozni. Legfeljebb a kultúrházba mennek el, ott olcsón táncolhatnak, hallgat­hatnak zenét. Rájuk jobban tudok alapozni, ha kirándulás­ra kerül sor. Az „öregek” nagy részének motorba van, nem csodálom, hogy nem akarnak busszal menni, mikor saját járművükön is mehet­nek, méghozzá kettesben. A kultúrházba már nem járnak táncolni, ezt nem érzik mél­tónak magukhoz... Ami azt illeti, én sem megyek el... Igen, nekem is van motorom. Az idősebbeket általában ne­hezen le hét mozgatni, külö­nösen a leszerelt katonáknak van elegük a szervezeti élet­ből, inkább a „keresetre men­nek rá.” Külön-külön. A tanulók te­hát kirándulni járnak — már ami a vállalati KISZ által szervezett akciókat illeti — máshová nem. A KlSZ-szer- vezet ugyan most kezdemé­nyez számukra egy iskolai futballbajnoKságot, kétséges Számítógepek Svédországban a teljes egészségügyi hálózatot kom- puteresítik. A Stockholmban épülő komputerközpontba be­kapcsolt rendelőintézetek és kórházak révén minden egyes ember egészségi állapotára vonatkozó adatok összegyűjt­azonban, hogy lesz-e ebből valami. Az idősebbek nagyné- ha részt vesznek egy-egy „sörmeccsen”, szervezeti éle­tük erre korlátozódik. Közös akcióra nemigen kerül sor, nemhogy egymás kereszt-, még vezetéknevét sem isme­rik. Hajtás. A tények ismereté­hez erről is tudni kell. „Itt nincs mese, itt hajtani kell” — mondta az egyik KISZ-áag. Igaza volt, a vágóhídon nagy a „hajtás”. Komoly fizikai munkát kell végezni, a rom­landó húsárut nem lehet más­napra hagyni. Ilyen körülmé­nyek között nem csoda, ha a két korosztálynak munkaidő alatt nem sok ideje, kedve van barátkozni egymással. De munkaidőn kívül? Egy született vezető. Magas, jó kötésű fiatalember. Az a fajta, akinek széles vállán minden öltözék úgy áll, mint­ha ráöntötték volna. Bár még csak 17 éves, megfontoltan beszél, igyekszik a probléma gyökeréig nyúlni. — A kerese­ti külöbség...? Nem hiszem, hogy ezen múlna a dolog. Ha volna mondjuk egy vállalati, üzemrészek közötti bajnokság — fociban, kézilabdában, vagy akár atlétikában —, azon min­denki szívesen részt venne. Az előadásokon (időszerű politi­kai kérdéseket népszerűén tárgyaló előadásokról van szó) is egyaránt részt vettek a fiatalok meg az öregek — de ezek is befejeződtek már... Hogy én meg tudnám-e szer­vezni a sportversenyeket? A fiatalok között biztosan... Lehetőségek. A téma kap­csán felmerült: nem kellene-e a KISZ-tagok túlnyomó több­ségét kitevő tanulóknak egy összekötőt vagy küldöttet — mindegy minek nevezzük — választani maguk közül, aki képviseli érdekeiket. Furcsa, de a KISZ vezetőségében az ő korosztályukból nincs kép­viselő. „Megígérték, hogy tanul­mányi kirándulásra visznek minket Pestre” — mondja egyikük. „Másfél éve en­nek, a fővárosban azóta sem voltunk.” Az sem helyes, hogy a 22—25 évesek maguk­ba zárkóznak; a szórványos sportoláson kívül más feladat, lehetőség is várna rájuk. Végkövetkeztetés? Erre nem­hogy az újságíró, még a témát adó városi KISZ-titkár sem mer hirtelenjében vállalkozni. betegsfy» ellen ve megtalálhatók majd egy szám alapján. Ily módon rö­vid úton megállapítható lesz mindenkiről, milyen betegsé­geken esett át, milyen gyógy­kezelést, milyen gyógyszereket kapott, jelenleg milyen egész­ségi állapotban van. Nehéz feladat ez, s Balassa­gyarmaton a korosztály- és rétegmunka nemeseik a vágó­hídon okoz gondot, hanem például a finomkötöttárugyár­ban és a finomkerámiában is. Mi volna a helyesebb? Külön- külön foglalkozni a két kor­osztállyal? Akkor két akció- programot kellene kidolgozni egy alapszervezetein belül. A köztük levő felfogásbeli sza­kadék szélesedése így fenye­gető veszélyt jelentene, bár ezt még le lehetne küzdeni. Közö6 program? Ekkor meg az igények összehangolása okozna gondot... Az is felme­rült már, hogy a tanulók ala­kítsanak iskolai alapszerve­zeteket; így saját vezetőségük, szélesebb hatáskörű lenne. Az üzemben viszont nagyobb ön­állóságot mozgási szabadságot élvezhetnek, nagyobb felada­tokkal birkózhatnak meg... A legelső tennivaló az, hogy a KISZ-veaetést fiatalokkal fel­töltsék — ezután kerülhet sor a bonyolult, a szervezet „testére szabott”, program felvázolására. Baranyai László Az események valódiak, csak a szereplók neve kSltótt. Mai történet a ran®kórságróU Az asszony nékitámaszlko- dott a konyhaszekrénynek. Igazított egyet a keményített, hófehér, hímzett térítőn. Odébb tolt egy poharat. Az­tán felegyenesedett, a köténye zsebébe süllyesztette a kezét. A szeme se rebbent, amikor mondta: — Az én küszöbömet többet nem lépi át. Megmondtam neki még az esküvő előtt. Ide nem kellenek. Se nekem, se az uramnak. Vagy ha jön, b.át jöjjön, a gyerekével, de azt a férfit látni se akarom! Akiről szó volt, a lánya. Egyetlen, dédelgetett, és fine a szülői nevelés „csődjévé” vált lány, Zsuzsa. E Az előzményhez tudhi kell egyet-mást. Zsuzsa technikum­ba járt. Nem volt kiváló tanuló. Csak az a típus, akire azt mondják, hogy alapos, meg­bízható, mindig pontos, de többet nem lehet várni tőle. A tanárai szerették, valahogy mindig elérte a négyes tanul­mányi átlagot. Kedves volt, vidám, pontosan olyan, mint a korabeli lányok. Az anyjának nagy tervei voltak Zsuzsával. Ö valamikor tanulni akart, de az apja nem engedte. Ezért a lányára összpontosította minden ter­vét, vágyát. Zsuzsa lesz az, aki megvalósítja a régi ál­mot, katedrára áll, tanárnő lesz. Az asszony kicsi korától ar­ról beszélt Zsuzsának, milyen Világra nyitott ablakok... Palócz Imre, a síküveggyár volt főmérnöke, akit a salgótarjáni pártértekezleten, városi titkárnak választottak meg, felszólalásában érzékeltette, milyen változást hoz a síküveg­gyárban az irányítástechnika bevezetése a Zagyva III. kemence építésénél. A számítá­sok szerint h korábbi 400 ember helyett 130 is el tudja majd látni a kemence kiszolgálá­sát. Hozzátette, hogy kezeléséhez magas kép­zettségű szakemberekre van szükség. A balassagyarmati porcelángyár budapesti központjának vezetői tárgyalásokat folytat­nak egy nyugatnémet céggel kondenzátor­gyártó automata berendezés megvásárlásáról. A berendezés kiszolgálásához tíz fő elegendő, egy hónap alatt annyit termelnek, mint je­lenleg 300 asszony, lány. A Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben alkalmazott számítástech­nikai gép sokat segít a gyár vezetőinek a gazdálkodás helyes irányának kialakításában, a célravezető intézkedések meghozatalában, a jövő céljainak megvalósításában. Az előbb említett gyárak vezetői cseleke­deteikkel nemcsak a mát helyezik biztosabb alapra, hanem felkészülnek a jövőre. Elha­tározásaikat nemcsak a jövőbe tekintés szüli, hanem más kényszerítő körülmények is köz­rejátszanak bennük. Közismert, hogy az enyhe munkaerő-keres­letet megyénkben is igyekeznék egyesek a maguk javára gyümölcsöztetni. Ez az állapot sokakban táplálja a harácsolás szellemét, azt a felfogást; ha most jól ügyeskedsz, mindent megnyerhetsz. Erősítik ezt a szellemet a vál­lalatok vezetői azzal, hogy a munkahelyüket gyakran változtatóknak sokszor nagyobb bért adnak, mint amennyit megérdemelnének. Ha­tásaként tovább gyűrűzik a követelődzési hullám, amelynek során mindenki béremelés­re áhítozik -függetlenül attól, hogy többet, vagy jobbat termel-e. Mi tagadás, a béreme­lésre indított kampánynak áldozatul estek az üzemek vezetőd. Igen kevés azoknak a gyá­raknak a száma, ahol az új dolgozó jelent­kezésekor a munkaügyi osztály határozottan kimondja: csak annyit kaphat, mint az előz» munkahelyén. Mondjuk meg nyíltan: a munkaerő-csábí­tással gyáraink, üzemeink vezetői egymás munkáját nehezítették, és nehezítik meg. S amíg a jelenlegi helyzeten önszántukból nem változtatnák, még jobban kiszolgáltatják ma­gukat a konjunktúra-lovagoknak, miközben elvesztik azoknak a régi dolgozóknak bizal­mát, esetleg cselekvő támogatását, akikre mindig és minden időben számíthatnak. Hiba volna azonban a modem technika al­kalmazásának gyorsabb ütemű bevezetését csak az előbbivel indokolni. Ezzel kapcsolat­ban a jövőben bevezetendő közgazdasági sza­bályozók megpróbálnak valamelyest segíteni. Más, fontosabb dologról van szó. Gyáraink el­ső számú vezetői, különböző beosztásban dol­gozó műszaki és kereskedelmi szakemberek külföldi útjuk során meggyőződtek arról, hogy a rájuk bízott gyár dolgozóinak biztonságos jövője csak a technikai vívmányok széles körű alkalmazásával lehetséges. Ütőn, útfélen ta­pasztalták, hogy a csak kézi munkára alapo­zott termelés még a legkülönlegesebb igények kielégítésénél sem biztosít tartós eredménye­ket. Ezért üzletszerző kőrútjaik során egyre többen, új, nagy teljesítményű, modem gé­pek, berendezések vásárlását szolgalmazzák. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekből az idén különböző feladattal több mint har­mincán jártak a szocialista és a nyugat-euró­pai legfejlettebb kapitalista államokban. A Német Szövetségi Köztársaságban és Angliá­ban a szalagbevonósor telepítése ügyében tár­gyaltak. Az öblösüveggyárból Varga Gyula igazgató Franciaországban és Szovjetunióban, üzletkötő útja során, nyitott szemmel figyelte a versenytársak produktumait. Kazinczy Gyu­la, ugyanennek a gyárnak műszaki igazgató- helyettese a Német Szövetségi Köztársaság­ban és Olaszországban tanulmányozta Stark Ferenc főtechnológussal és Sólyom Károly technológussal az Olaszországból vásárolt automata gép gyártástechnológiáját. Ugyan­csak az öblösüveggyárból 17-en, a .Német Demokratikus Köztársaságban alkalmazott üveggyártási módszerekkel ismerkedtek. öt-hat évvel ezelőtt még csak elvétve ke­rült a külföldi piaci igények közvetlen köze­lébe gyári szakember, vagy szakmunkás. Ma már ez többé-kevésbé természetes dolog. A külhonban járt szakemberek igyekeznek hasz­nosítani a tapasztalatokat, a látottakat. Az ily módon világra nyitott ablakokon keresz­tül az új, megnagyobbodott követelmények szelleme áramlik be gyárainkba, kér magá­nak helyet a vezetésben, a napi munkában. Az új igények elöl kitérni ideig-óráig ugyan lehet, de felmérhetetlen hátrányt jelent. A külföldi utak nemcsak ráeszmélésre, az új utak keresésére, következetesebb, cél­tudatosabb munkára serkentik gazdasági ve­zetőinket, hanem minden irányban tágítják látókörüket. Az így szerzett tükörben jobban meglátják saját munkájuk gyengeségeit, ve­zetési mulasztásaikat, a munkamódszerbeli problémákat, ugyanakkor újabb össztön2ést kapnak a technikai színvonal gyorsabb nö­veléséhez. Szükség van erre, mert a piac számtalanszor bebizonyította: aki időt nyer, csatát nyer. Erre utal más megfogalmazás­ban a X. pártkongresszus irányelve, amikor a következőkre hívja fel a figyelmet: „Veze­tési módszerüket emeljék magasabb színvo­nalra, éljenek bátrabban megnövekedett ha­táskörükkel, tartsanak lépést a fejlődéssel. Tanuljanak meg távlatokban gondolkodni, rendelkezzenek kellő nemzetközi tájékozott­sággal. képezzék magukat.” Nem könnyű dolog öt-tíz, vagy tizenöt évre előre megtervezni a jövőt, kialakítani azokat a tennivalókat, amelyek biztosítják a folyamatos termelést, rendszeres és tartós jö­vedelemgyarapodást garantálnak a dolgozók­nak, olyan piacok megszerzését teszik lehető­vé, amelyek nem időlegesek, s többé kevés­bé mentesek a versenytársak idegeket őrlő konkurrenciájától. Ezért aki ma vezető tiszt­séget vállal, számolnia kell azzal, hogy a ma tennivalóinak jó elvégzése mellett első­sorban a jövő megalapozásával kell foglal­koznia. A külföldi utakon szerzett ta­pasztalatok nem maradhatnak az íróasztal fiókjában, hanem testet kell ölteniök az új, modem, több és jobb termékekben. Venesz Károly Történet egy házasságról szép az, ha valaki gyereke­ket taníthat, szép, tiszta kö­penyben, osztálykönyvvel a kezében a tanári asztal mögé áll. Mindenki őt figyeli majd, és a gyerekek kinyitják előtte az ajtót. Ennek az érzésnek mindent alárendelt. Zsuzsa úgy élt ott­hon, mint egy mesebeli ki­rálykisasszony. Még csak a hi­deg vízbe se dugta a kisujját, mert az anyja mindent elvég­zett helyette. A biztatás min­dig egyforma volt: — Te csak tanulj, hogy föl­vegyenek az egyetemre. Érettségi után kétszer pró­bálkozott sikertelenül. Először nem érte el a szükséges pont­számot. Másodszor úgy kapta az értesítést, hogy megfelelt ugyan, de helyhiány miatt nem tudják felvenni. Zsuzsa ezután kijelentette: — Anyukám, meggondoltam, nem megyek egyetemre. Az én bizonyítványommal úgyse vesznek fel. Ha véletlenül be­kerülnék is, csak kínlódás lenne az egész. Nem próbál­kozom, dolgozni fogok, aztán összeházasodunk Lacival. Laci évek óta kerülgette Zsuzsát. Az egyik gyárban dolgozott, esztergályos volt. Az anyja egészen elhűlt. Hogy az én lányom ne tanul­jon tovább? — Ezt te sem gondolod ko­molyan — mondta. — Nem azért neveltelek, adtam meg neked mindent, hogy férjhez menj egy esztergályoshoz. Ta­nulj tovább, kaphatsz te mér­nököt, orvost is! Csak rajtad múlik. — Oklevél van a kezemben. Jó szakmám van, szeretnek a műhelyben. Laci is keres. Egy-kettőre összeszedjük ma­gunkat. Ha itt lakhatnánk ná­latok az egyik szobában, egy­két éven belül szövetkezeti la­kásra tudnánk befizetni... Az anya hangja megkemé­nyedett. — Itt ugyan nem! Férjhez mehetsz, felnőtt ember vagy. Nincs szükséged az én bele­egyezésemre. De akkor töb­bet ne lépd át a küszöbömet. Ez az utolsó szavam. Zsuzsa és Laci összeháza­sodtak. Albérletbe költöztek. Amikor meglett a gyerek, a főbérlő felmondott: — Nem szeretjük a gyerek­sírást, meg a sok pelenkamo­sást. Keressenek másik helyet. Nagy nehezen sikerült fel­hajtani egy újabb albérletet. Zsuzsa megpróbálkozott, hogy beszél a szüleivel. Ha az ő kedvükért nem Is. legalább a kicsi maitt engedjék oda őket. Ugyanúgy megfizetik, mintha más lakna ott albérletben. Az anyja nem engedett. — Ha neked jó volt férj­nek az az ember, most szerez­zen lakást is, ne csak gyere­ket. Nekem nem kellenek al­bérlők. Zsuzsa sarkon fordult, fi­zették továbbra is a hétszáz forintos albérletet. Beadták a lakáskérvényüket a tanácsra. Egyszobás szövetkezeti lakást kértek. Az igénylő sok volt, a lakás kevé6. Zsuzsáék kima­radtak. s A főbérlő megint felmondót' A gyerekkel sehová nem tud tak menni. Amikor a lakás tulajdonosok megtudták, hog; hárman vannak, rögtön visz 6zamondták az albérletet. Zsuzsa ezek után visszaköl tözött a szüleihez a kisgye rekkel. A férje nélkül. A anyja elégtétellel jelentheti ki: — Megmondtam, hogy e lesz a vége. Nem való vol hozzád az az ember. Még fia tál vagy, újra kezdheted a életedet. Ha elválsz, akad hoz zád való, aki elvesz, nem eg: esztergályos. Tudtam, hog; megjön az eszed. Csak aztái még egyszer el ne hamarkodd Zsuzsa hallgatott. Az anyja újra a régi volt mintha ml sem történt volna Meg volt győződve róla, hogj helyrehozta a lánya életét. Cs. E. NÓGRAD — 1970. október 25., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom