Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

fefo Kral kiállítása Egy év eredményei Ö| üj munkaalkalmak Ferő Kral csehszlovák festőművész és grafikus kiállítása vasárnap délelőtt nyílt meg Salgótarjánban, a megyei József Attila művelődési központ üvegcsarnokában. A tárlat, amely november 1-ig tart nyitva, az érdemrenddel kitüntetett művész életművéből ad ízelítőt, illetve áttekintést. Kral Liptovsky Mikuláson született 1919-ben, ma Zilinán la­kik és alkot, önálló kiállítása volt Csehszlovákián kívül, a Német Demokratikus Köztár­saságban, Lengyelországban, Franciaországban, Egyiptom ban, Olaszországban, a Német Szö­vetségi Köztársaságban és az USA-ban. A képernyő előtt A közérdekűség dicsérete A budapesti művészeti hetek emblémája a múlt héten egy tévébemutató fölé került. E művészeti eseménysorozatról a televízió — véleményünk sze­rint nagyon helyesen — rend­szeresen tájékoztatja az egész ország közvéleményét, hatását így több millió néző szellemi fejlődésén is lemérhetjük. (Nem vagyunk ilyen nyugod­tak azonban, ha azt vizsgál­juk, közművelődési dolgozóink mennyi energiát fordítanak ez adások megtekintésének szer­vezésére, hatásuk vizsgálatá­ra? Ha tetszik, ha nem. a te­levízió ma már egyik legjelen­tősebb „népművelővé” is vált, vagy legalábbis azzá kel­lene válnia. Népművelőinken múlik, mennyire lesz nemcsak egy-egy otthon, hanem egy egész falu vagy város szerves tartozékává, tudatformálójá­vá.) Németh László; Eklézsia megkövetése című történelmi darabja a XVII. századi Er­délybe visz bennünket. Az „aranykor”-t követő időszak­ban vagyunk, Bethlen Miklós, Pápai Páriz Ferenc, Misztót- falusi Kis Miklós tipográfus­mester korában. Misztótfalusi életének tanulságai azonban a mának is szólanak a darab ak­tualitása ezért vitathatatlan. A mindenkor időszerű nemzeti Lelkiismeretvizsgálatra tereli fi­gyelmünket Németh László. A darab a történelemmel érvel­ve a mának szól és a jövőbe mutat. A televíziós változat hi­teles, atmoszférateremtő vol­táért Hajdúfy Miklós rendezőt és Siklós Olgát dicséret illeti. A legutóbbi pécsi filmszem­lén elhangzottak szerint is, irodalmunkból, fimművésze- tünkből hiányzik a munkás­ság. parasztság mai változó életének ábrázolása. Fájó hiá­nyosságról van szó, okainak kutatása feltétlenül indokolt­nak látszik. Ha erre nem is, arra feltétlenül vállalkozott Megyeri Gabriella filmje, A vérségi krónikásasszony, hogy egy negyedszázados me­nyecskesors hiteles bemutatá­sán túl, újabb ismereteket szerezzünk a mai magyar fa­luról, s örömmel köszöntsünk egy sajátos tehetségű, s min­den ízében közéleti gondolko­dású asszonyt. Ügy véljük, nemcsak az 57 éves Márton Pálné művei, hanem e doku­mentumfilm is szérencsésen tömörített szociográfiai tanul­mány, amelyből mind a tele­vízióban, mind pedig másutt több kellene. Jóval több. Közélet! A Hét című műsor, amely Szepesi György vezető­riporterrel másodszor jelent­kezett, a X. kongresszus előtt, álló ország, s a párttagság készülődéseiről számolt be. Biszku Béla, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára tájékoztatott a pártalapszer- vezetek vezetőségválasztó gyű­léseinek légköréről, eredmé­nyéről. Mint megtudtuk, több mint százezer párttag mond­ta el véleményét, mintegy a tagság egyharmada az irány­elvekről, a Szervezeti Szabály­zat tervezetéről. Az összes je­lentős társadalmi kérdések terítékre kerültek. Ha meg akarnánk vonni a mérleget, azt mondhatjuk, a IX. kong­resszus határozatait végrehaj­tottuk, a társadalom fejlődése a tervezettnek megfelelően alakult, de érthetően nagy nyo­matékkai tették szóvá a tag­gyűléseken a még meglevő visszásságokat, gondokat is, amelyek megoldásán még munkálkodnunk kell. Mint Biszku Béla mondotta, termé­szetesen nemcsak a kommu­nistáknak, hanem az egész népnek épül a szocializmus, ezért a munkából a nép min­den rétegének tehetségéhez képest a legjobban ki kell vennie a részét. A Hét jó szolgálatot tesz akkor, amikor népünk vezetőit „invitálja” szobánkba, effajta komoly be­szélgetésre. Sarlós Istvánnal készült in­terjú is ebben erősít meg bennünket A Hét különben egyre népszerűbb műsora lesz a televíziónak, bizonyítva egy­fajta, helyesen vett társadal­mi érdeklődést és aktivitást, amelynek további erősítésére is hivatott. Egyik néző már az „elődöt”. Kiss József A Hét című folyóiratát is felkutatta, s elküldte a stúdióba. fte) Az utóbbi években sorra te­lepülnek kisebb és nagyobb üzemek a balassagyarmati já­rásba. Ezerkilencszázhatvan- kilenc értékes éve volt a já­rásnak: egy év alatt több munkalehetőség teremtődött a járásban, mint korábban hosszú időn keresztül A járás vezetői elsősorban a nagyobb beruházást nem igénylő, ki­sebb termelőüzemek letelepí­tését, a helyi munkaalkalmak gyarapítását szorgalmazták. Ennek eredményeiről Eszmé­nyi József, a járás ipari fő­előadója adott tájékoztatást. Telem itt dolgozhatnak A helyi jellegű mun­kaalkalmakat szaporította a bedolgozói rendszer kiépí­tése. Galgaguta községben huszonöt női dolgozó foglal­kozik bedolgozóként varrási munkákkal. Az általuk vég­zett gondos munka eredmé­nye, hogy az elkészített le­ánykaruhákat a Szovjetunióba exportálják. A budapesti Ha­ladás Htsz, a bedolgozói konst­rukció további kiszélesítését tanulmányozza. A péceli Há­ziipari Szövetkezet Patak, Mo­hóra, Szandaváralja községek­ben szervezett bedolgozói rendszert, és számos falusi háziasszonynak biztosított var­rást munkát. Hozom-viszem formában túra járattal, heten­ként egy alkalommal keresik fel a községeket, hozzák a kiszabott ruhaanyagot, és vi­szik az elkészített késztermé­ket. Jelenleg Drégelypalánk, Becske, Herencsény, Terény. Szanda tanácsai tanulmányoz­zák a bedolgozói rendszer szervezésének lehetőségeit, hogy a falusi asszonyok téli foglalkoztatási gondjait meg­oldják. Társadalompolitikai érvek­kel indokolható, hogy iparte­lepítésre kapott lehetőséget a Budapesten helyiségproblé­mákkal küzdő „MŰDÉKOR” Ktsz. Magyamándor közös ta­nácsától bérleményként át­vette Cserháthalápon a volt tanácsháza épületét, melyben a falújítás és közművesítés után kulturált munkakörülménye­ket teremtett. Negyvennyolc dolgozója között csökkent munkaképességűek is akad­nak. Méltó versenytársuk Ez év februárjában szövet­kezeti erőforrásból vidéki kis­üzem szervezésére került sor Bercelen, a községi tanács ál­tal rendelkezésre bocsátott Kastélyépületben. Nagy szük­ség volt erre az üzemre, amit az is igazol, hogy százhúsz lány és asszony jelentkezett felvételre az üzem beindulá­sakor, akik közül negyvenha­tot alkalmaztak. A budapesti Textilfeldolgozó Ktsz hulla­dékszőrme felhasználásával a kereskedelemben hiánycikk­nek számító munkaruha, illet­ve speciális védőmellény gyár­tását indította be, amely ked­vező ára miatt is széles kör­ben keresett. Az üzem máris kétműszakos termelésre állt át, hogy a megrendeléseknek idejében eleget tehessen. A részleg egyébként „kiszolgáló­ja”, tehermentesítője a helyi­ségproblémákkal küzdő buda­pesti központi műhelynek. A berceli részleg asszonyai, lá­nyai — most már ötvennyolc fő —, a beinduláskor tett vál­lalásaiknak folyamatosan be­csülettel eleget tesznek és el­ismert versenytársai a több éves szakmai gyakorlattal ren­delkező budapesti női törzs­gárdának. Ennek hatása nem­csak az erkölcsi megbecsülés­ben, hanem a teljesítmények és keresetek kedvező alakulá­sában is megmutatkozik. Fejlődés minden vonalon A múlt év szeptemberében 35 alapító taggal alakult meg Drégelypalánkon a „Szondi” Általános Lakatos Szak­szerelőipari Ktsz. A községi tanács telekkel és épületekkel támogatta a kezdést. Az eltelt egy év alatt a tagság mintegy hatszorosára nőtt, alkalma­zottakkal együtt már 260 dol­gozót foglalkoztatnak. Terme­lési eredményeik, nyereséges működésük fejlődést tükröz. A végzett munkák minőségével, a vállalási határidők betartá­sával, áraikkal kiérdemelték megrendelőik bizalmát. En­nek alapján máris újabb meg­rendelők jelentkeztek, így például a hűtőgépszerelési és felújítási munkák végzésé­re az ország különböző ré­szeiből kaptak megrendelést. Az év második félévére ter­melési tervük 12 millió fo­rint, melyben a lakossági ja­vító-szolgáltató tevékenység is helyet kapott. Tárgyaltak a Nógrád megyei Fémipari Vál­lalattal, hogy lakatosrészle­gük alumínium-munkadara­bok megmunkálását vállalja, és ezzel „kiszolgálják” a nagy­üzemet. A szomszédos Hont községben, a tsz-től bérle­ményként átvett épületben korszerű lámpa, illetve mű­anyag lámpaernyő gyártását kezdték meg huszonöt dolgo­zóval. A tetszetős termékekből a megyei kereskedelem is ren­delt. Patvarcon a több mint két éve húzódó üzemtelepítést vállalta át a budapesti Elekt­ronika-, Átviteltechnikai Szö­vetkezet. Gyártmányaik: spe­ciális telefontechnikai mérő­műszerek, berendezések és al­katrészeik. Ezeknek 75—80 százaléka exoortra, 20—25 szá­zaléka belföldi megrendelé­sekre készül. A települő ktsz- nek jelenleg 409 tagja van. Termelési értékük 1970-re 68 millió forint. A legutóbbi lip­csei kiállításon a szövetkezet aranyérmet kapott. K. S. Csökkenő háztáji Negyvenhat százalékkal csökkent a háztáji szarvas­marha-állomány az eltelt négy esztendő alatt a balas­sagyarmati járás községeiben. A csökkenés jól érzékelhető a vágóállat-felvásárlás alaku­lásában. Míg 1966-ban az ösz- szes hízómarha-felvásárlás 17,1 százalékát a háztáji gaz­daságok biztosították, addig ez a szám tavaly csak 6 szá­zalékot tett ki. Bár az Állat­forgalmi Vállalat 51 vemhes üszőt helyezett ki háztáji gazdaságokba, ez az akció is csak mérsékelni tudta a csök­kenést. Ez legjelentősebb Dré- gelypalánkom és Hontan: 56— 64 százalékos. Kislány a liftben _ fel tetszik vinni a liften? Van nekünk is kulcsunk, d e ma anyukám elvitte. Gyalog meg nem szeretek menni, mert sok a lépcső. És tetszik tudni, nagyon elfáradok. Pedig most még horgolni is kell nekem. Az iskolában horgolni ta­nulunk, és muszáj) megcsinálni. — Szeretsz horgolni? — Nem nagyon. De muszáj. Ha egyszer tanulni kell, mit lehet tenni. Ugye, így van? Különben is hamarosan be­fejezzük a horgolást. — Aztán? — Jön a kötés. Tessék elképzelni, az iskolában ötven­hat forintért kell venni a kötéshez fonalat, meg mindent. — Olyan sok? — Igen. Nekem anyukám nem is veszd meg. Legalábbis azt mondta. — Mi lesz akkor? — Mi lenne? Kapok egy csikót. Aztán jól van. Már itt is vagyunk. Máskor is megkérhetem a nénit, ha nem lesz kulcsom? Köszönöm, hogy fel tetszett hozni. — csatai — NÓGRÁD - 1970. október 20.. kedd ASZÓDI JANOS: A KRIMINALISZTIKA kai a ni i IOs rÖRTÉNETE Gátat a tolvajok útjába A „La Joconde” eltűnése óta már két év és három hó­nap telt el, amikor 1913. de­cember 11-én Alfredo Geri fi­renzei képkeresikedő furcsa le­velet kap: „Olasz vagyok. Én vittem el Mosa Lisát a Louv- re-ből.” „Ismét egy bolond” — gondolja magában Geri, de mégis válaszol a levélre. És két nappal később találkozik is a levél írójával. Rosszul öltözött férfi, kis, harmadran­gú szállodában lakik. A ho­telszoba ágya alól előkerül egy fából készült utazóláda, amelynek dupla feneke vörös selyembe burkolt, lapos tár­gyat rejt. A selyemhuzat leke­rül, s a nyomorúságos szobát egyszerre beragyogja Giocom- da mosolya. 1913. december 31-én, húsz rendőrfelügyelő kíséretében Mona Lisa visszatér Párizsba. Leonardo Perrugia szoba­festő egyike annak a négy munkásnak, akik 1910-ben vé­dőüveget szereltek Mona Lisa arcmása elé. Beleszeretett volna Mona Lisába? Vajon ezért lopta el, ez lett volna az ok, amiért egymagában élt, csak a festmény társaságában, szerény és csendes szállodai szobácskájábán? „Nem — je­lentette ki Perrugia a vizsgá­lat során. — Olvastam, hogy a La Giocondá-t Napoleon ra­bolta el Firenzéből. É6 hazafi vagyok, vissza akartam jut­tatni Olaszországnak.” Perru- gia tehát nem ismerte Leonar­do da Vinci festményének igazi történetét. E tájékozat­lanság nem befolyásolta azon­ban a törvényszéket, amely 1914. június 4-én egy év és tizenöt nap szabadságvesztés­re ítélte Perrugiát. A bünte­tést azonban két hónapra csökkentették, s amikor Per­rugia útban szülőfaluja felé Firenzében megszakította út­ját, régi szállodája a „Tipoli- Italia” helyén egy teljesen új­já alakított épületet talált. Fő­bejárata fölött frissen festett cégtábla: „Hotel della Giocon- da.” A világ 12 000 múzeumát évente 220 millió látogató ke­resi fel. Az óvintézkedések napjainkban tehát szüksége­sebbek, mint bármikor. Nem az UNESCO, hanem a Mú­zeumok Nemzetközi Szerveze­te is szoros kapcsolatban áll az Interpollal. Ha valamely lopott műtárgy feltételezhe­tően külföldre került, a nyo­mozás nemzetközi jelleget ölt, következésképpen az Interpol hatáskörébe tartozik. Ilyen esetekben az Interpol, miután tájékoztatták az ügyről, az OKI-k útján haladéktalanul értesíti hálózatát a lopás kö­rülményeiről, megküldi a mű­tárgy fényképét és részletes leírását, a képlopással foglal­kozó gonosztevők nyilvántartó lapjait és ujjlenyomatait. Ily módon szakemberek széles köre részletesen megismeri az eltűnt festményt, szobrot, vagy mellszobrát, gobelint vagy ékszert. A műkincs- űzérkedés, a lopott műkincsek továbbadása így szinte lehe­tetlenné válik. A szélhámosok számára nem marad más le­hetőség, mint a zsarolás és a váltságdíj. A múzeumokban elektroni­kus vagy infravörös sugarak­kal működő védőberendezések helyettesítik az őröket. A megtéveszthető emberi szem és fül szerepét elektromagne- tikus szerkezetek veszik át. A diszkréten elhelyezett televí­ziós kamerák lehetővé teszik, hogy egyetlen őr a képtár termeinek hosszú sorát meg­figyelje. S minthogy a betö­rők rendszerint éjjel dolgoz­nak a néptelen csarnokokban radarképernyők és infravörös sugarakkal működő detekto­rok felfognak minden gyanús mozgást. A tolvaj azt hiszi, hogy egyedül van az üres múzeumban, és nem is sejti, hogy belépése pillanatától automatikus készülékek egész sora figyeli minden mozdula­tát. A szőnyeg például, ame­lyen jár, nem azért van ott, hogy felfogja a léptek zaját. Jelzőszőnyeg ez, valóságos kelepce, amely akkor lép mű­ködésbe, amikor az utolsó lá­togató is elhagyta a múzeum épületét. Már egyszerű érin­tésre is önműködően meg­gyújtja a múzeum összes lám­páit és bekapcsolja a riasztó­készüléket. De tegyük fel, hogy a betö­rőnek sikerült elkerülni az első akadályokat és eljutott az antik ékszerek gyűjtemé­nyét őrző páncélkamrához. Korszerű lemezvágó készüléke teljesen zajtalanul működik, de hatalmas hőt fejleszt. Mi­vel a páncélkamra acéllemezei hőjelző készülékekkel vannak összekapcsolva, a vágópisztoly működésbe hozza a riasztóbe­rendezést. De menjünk to­vább feltételezéseinkkel. A tolvajnak sikerült kiürítenie a páncélkamrát, vagy kivágnia keretéből néhány festményt, mit sem törődve azzal, hogy megcsonkítja-e őket vagy sem, és zsákmányával a kijá­rat felé indul. Ekkor azonban önműködően működésbe lép­nek a infravörös sugarú fény­képezőgépek. s ezek az éj sö­tétjében felvételt készítenek róla, esetleg le is filmezik. Fényképe már másnap ott fekszik a rendőrfelügyelő asz­talán és az Interpolnál, sőt megjelenik az aznapi újságok első oldalán. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom