Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
Az Ermitázs remekei Budapesten A múzeumi hónap kiemelkedő eseménye a leningrádi Ermitáas legszebb rajzainak kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. A két nemzetközi rangú intézmény baráti kapcsolatának nem ez az első példája. Tavaly francia mestereit remekeit kaptuk bemutatásra, s cserébe a méltán világhírű spanyol gyűjteményünket ismerhették meg a leningrádiaík. Ez a mostani is cserekiállítás. A Szovjetunióból .elsősorban olyan művészek grafikáit küldték tárlatunkra, akik egyáltalán nincsenek, vagy csak hiányosan a mi kollekciónkban, Mint például, a korai olasz mesterek, vagy Rubens. Viszonzásul majd modern rajzgyűjteményünk válogatását kapják tőlünk, .-amiben ők. — bár modern festményanyaguk hasonlíthatatlanul gazdagabb a miénknél, — szegényebbek nálunk, A kiállítás 120 lapjának- mindegy harmada olasz mesterek alkotása. Köztük olyan ritkaságok, mint Tiziano Ámort hegedűvel ‘ábrázoló tolirajza, Tintoretto szenvedélyes vonalú akttanuimánya, az első európai Művészeti Aíkadémia egyik megalapítójának, Anni- bäe Carraccinak élettel jes Fiú-feje, vagy a mennyezet* képfestés utolsó nagy mesterének, Tlepolónak szép Madonna-képe. A német művészet virágkorát a „német Leonardo”, Albrecht Dürer két műve képviseli a legszebben. A német- alföldi mesterek grafikái közűi kiválik Rembrandt három, és Rubens négy lapja. Az utóbbiaknak különösen örülünk, mert a nagy flamand mestertől múzeumunk csupán egy másodrangú rajzot őriz. A leningrádi lapok közt látható rémek tanulmánya egy antik görög Nagy Nándor márvány- fejről, és egy unikumnak számító színes tájképe. Különösen gazdag a francia anyag. A francia reneszánsz udvari festőjének, Francois Clouetna-k II. Henrik királyról Jacques Callot képviseli, valamint az antlik szellem hazájába, Itáliába szakadt két francia mester, Nicolas Poussin és~ Claude Lorrain. Az antik és a reneszánsz hagyományát őrző főúri barokkot a hanyatlás kora követi. A XVIII. század a késői feudalizmus kora: a királyi kurtizánok, mad-aifnme Pompadour, Pubarry asszony élvhaj- hászó világa, amelyet kérlelhetetlen szükségszerűséggel dönt majd romba a Nagy Francia Forradalom. Ennek a talmi csiUogású Világnak is megvoltak a kiemelkedő művészei; a piperkőc, parókás- púderes gavallérokat és ledér, krlnolinszOknyás dámákat festő Antoine Watteau, az erotikus témákat kedvelő Francois Boucher és a műveiben már a felvilágosodás eszméit kife jező J. B. Greuze (Ez időben, 1700- ban alapozzák meg az Ermitázs Immár 200 éves grafikai gyűjteményét.) Greuze művészete vezet át a XIX, századba, amelynek első stílusa a klasszicizmus, vezető mestere pedig J. A. Ingres, Egyik műve Voltaire híres ülő szobrát örökíti meg, a másik, szűkszavúan realista rajz pedig talán Lucián Bonaparte leányát, Letíciát ábrázolja, A higgadt, „antikos” harmóniára törekvő klasszicizmust végletes ellentéte, a szenvedélyes romantika váltja fel. Zászlóbontó nagy mestere, Delacroix, egy pompás oroszlántanul- mánnyal szerepel a kiállításon a késői romantika érzelmes német piktora, a drezdai C. D. Friedrich pedig „Felkelő hold” című grafikájával, amely egykor a Téld Palota dísze volt. A lázadó romantikát újra lehiggadás: a modern realizmus követi. Ezt az irányzatot szemlélteti a parasztok sanyarú életét együttérzéssel ábrázoló barbizoni mester, Francois Millet illusztrációja és a Don Quijote metszeteiről híres Gustave Dórénak a londoni szegénynegyedet megörökítő lapja. Az utolsó száz év mesterei közül kiválik az impresszioC. D. Friedrich: FELKELŐ HOLD, (1837). készített színes rajza tanul- nizmus angol előfutárának, mány a híres portréhoz. A I. Whistler-nek a tengeri tája és XVII, századot a „Napkirály”, a stílus francia eündítőjának, XIV Lajos kegyence, Charles Edouard Manemnak bájos női Lebrun és a harmincéves há- feje. Századunk modern mű- ború borzalmairól döbbenetes vészeiét, kiválóan képviseli a rézkarcok sorozatát készítő „Vadak” festőcsoport merész 8 NÖGRAD - 1970. október 18., vasárnap E. Manet: MADAME GUILLEMET ARCKÉPE, (1880). újítójának, Henri Matisee-nak bárom finom vonalú rajza, amelyeket az Idén ajándékozott az Ermitáasnak a mester orosz éleit area, L. N. Gyelek- torszkája. Az utóbbiakat első ízben itt a budapesti kiállításon láthatja a közönség. A két intézmény vezetőd « rendszeressé kívánják tenni a hasonló cserekiállításokat Tárgyalások folynak a modem szovjet és magyar művészek alkotásainak cseréjéről is, ami a két múzeumnak éppúgy hasznára válna, mint a művészetszerető közönségnek. Artner Tivadar László Anna: A bíró elmeséli A szokott bírói emelvényen ültem. Tagbaszakadt vádlott állt előttem, tudtam róla, hogy Cser- rténak hívják, Csjerna patetikusan és szünet nélkül ordított: — Ártatlan vágyok! Ártatlan vagyok! A sok emelet minden fala eZt visszhangozta, az ordítás betöltötte a bíróság épületét, Dobhártyám fájt az irtózatos hangerőtől. Befogtam a fülem, de nem segített. Már attól féltem: az agresszív óriás zaj kettéhasítja a koponyámat. Túl- klabálni úgysem tudtam volna a vádlottat, csak szájam mozgatáséval, a hangzók domború megformálásával igyekeztem csitítani: ne üvöltáön, nyugodjon meg! De ő nem válaszolt, ugyanazt a két szót ordította tovább, ezredszer is. Ekkor odafordultam Ágihoz — a jegyzőkönywezetőmhöz —. érdeklődje meg, miért visszhangozza az egész épület Cserna ártatlanságát, hiszen nekem kell ítélnem róla. és én tökéletesen tisztában vagyok Véle, hogy ártatlan. Felfüggesztettem a tárgyalást, vártam Ágit. Nem jött, és a ráz- kódtató ordítás sem szűnt meg. Lemenekültem az utcára. Ott a* „Ártatlan vagyok!” összestírűsödött, s mint a tömény gumilabda pattant Ide- oda az egymással szembenálló házak között. Ütésétől a házak hátra hőköltek, majd visz- szamerevedtek helyükre, ritmikusan. Ági jí hang pofonjaitól jobbra-balra tántorogva közeledett felém. Intett, hogy kövessem. ' Cserna egy hivatali helyiség hatalmas íróasztalánál trónolt. Mi, Ágival, az iratszekrény polcán kuporogtunk láthatatlanul. Mélységes csend volt, a kutak csendje, ahol fü se nő, más növény sem lélegzik Meghallottam a szívdobogásomat. Belépett egy éjszakázástól vörös szemű, vézna férfi, s már a küszöbön mondta, sőt folytatta a magáét: — ... az utcára hajított rothadó gyümölcsöt és ételmara- dékot belepik a legyek, rtieg- fertőzhetiK a várost, az országot, a földrészt... Éppúgy, mint a kloákatartalom, ha nem lenne csatorna. Nos, a zaj ugyanilyen veszélyes szenny. Az én találmányom a lárma csatornázása. Világméretű exportcikk. temérdek valuta öm- lene hazánkba. A civilizált államok mohón ráharapnának. Miskolci tájkép üdülőtcraszról Az Avat, melynek hűvös oldalában pihenni vágytam, rámborítva éjét elűzi álmom, s nyugtomat: kutatni csábít íratlan múltját — míg jövőjét térképtömbökre vési komputerből vezérelt körzős-érctoll — őstüzekre, $ fortyogó lávát fojtó őskutaknak mélyére látok, ringva, lengedezve a képzelet, s való szőtt fémrácsos hajóján, a távolság már értékelhetetlen, fekszem és járok, élek, mint az őslény Icövíllt csontváza: értek érthetetlent. Mint egykor vulkán méhéböt e sziklát az új tájat eszmélet úgy vajúdja kérge fölé múltjának, örökérvün — az állandót tagadja így tagadva! Osztálytársak A főosztályvezető rosszul lett hivatalában, az előhívott orvos veserohamot állapított meg. Húsz perccel később a beteg már a kórházban volt. A sebész főorvos beadta az injekciót és a beteg fájdalmai megszűnteik. — Ha nem tér vissza a roham, nem kell operálni. Ha azonban újból... A főorvos elhallgatott. Jól megnézte betegét és megkérdezte: — Nem a Barcsayba járt? — De igen; — Akkor te vagy a Gombóc! — Én. És te vagy a Kopasz. Nahát, hogy te sebész főorvos lettél! Emlékszem, sírtál, amikor szálka ment a kezedbe. — Emlékszel? Annak mér közel negyven éve. És te? — Főosztályvezető vagyok az Aaérthan, a számvitelin. A sebész elmosolyodott! — Te? Hiszen mindig pótvizsgán mentél át számtanból. Na, szervusz. Mindjárt visszajövök, egy vakbelest kell megnéznem. A főosztályvezető emlékezni kezdett... Egyszer összevesztek valami szamárságon, verekedés lett a dologból. Ö a fejesvonalzóval jól fejbe csapta Kopaszt. Akköf sokáig haragban voltak és később sem békültek ki egészen. És most ő fogja megoperálnl? Biztos, hogy nem felejthette el a fejesvonalzót I És most kés lesz a kezében, Az ápolónő jött be: — Hallom, a főorvos úr iskolatársa. Arany keze van a főorvos úrnak! álmát Találmányom lényégé röviden a következő.,. Csern« unottan közbeszólt: — A szakértő bizottság majd megvizsgálja. A Feltaláló a hatalmas íróasztalra ugrott, ugyancsak mint a gumilabda, és mindkét karjával hadonászott, bal lábát dühösen lóbálta Cserna orra előtt: — De nehogy botoljanak rajta, nehogy évekig totojázzanak! Évek alatt újabb tömegek nyomorodnának meg, az elmegyógyintézetbe Is ... Cserna akkorát ásított, hogy lefújta vele az íróasztalról a Feltalálót. A padlón gurult, mint akit a hurtkárt görget. Cserna víziló szájában láttam, a vastagbordás szájpadlására. Hangját elnyújtotta, lustán, öblösen meghemper- gette az ásítás: — Gyorsan intézkedünk, a lehetőségekhez képest a leggyorsabban. Ekkor a Feltaláló kirángatott engem az iratszekrényből és húzott magával. Leírhatatlanui tarka és dús. a legváltozatosabb virággal bori hát réthez értünk. Nem örülhettem a látványnak, annyira féltem A rét kitágult, a tömött virágtakarón Azzal az aranykezével adott neki a Kopasz negyven évvel, ezelőtt egy nagy pofont és akkor vágta ő fejbe a vonalzóval. De talán elfelejtette,.. Egy ilyen híres orvos szórakozott, feledékeny. A főorvos visszaérkezett: — Emlékszel, hogy egyszer fejbe vágtál a nagy fejesvonalzóval? Négy öltéssel varrták be a sebet. Sokáig látszott a helye a koponyáman. Nna, reggel megnézlek, Este kapsz még egy injekciót, talán elkerülhetjük a műtétet. Ha nem, akkor én foglak operálni. Kapsz altatót is. Szervusz, Az altató csak éjfélig tartott. A főosztályvezető arcát kiverte a verejték. Félt,., Mindig gyáva és borúlátó, pesszimista ember volt, A hivatalban 1« félénknek ismerték. És most félt a Kopasztól. Lám, az orvos nem felejtette el a fejesvonalzót! És ha műtétre kerül sor, ki lesz szolgáltatva volt osztálytársának. No, de orvosi eskü is van a világon. És egy gyermekkori verekedés miatt nem fog negyven év után elégtételt venni, hiszen az gyilkosság lenne! Vagy műhiba? Nem, nem, őrültség. Másnap az orvosi uszály élén bejött a főorvos. — Gratulálok — mondta —, hallom a főnővértől, hogy semmi fájdalmad sincs, Nine# szükség műtétre! örülsz? — Nagyon — válaszolta felszabadultan a beteg és arra gondolt, amennyiben egyszer megint rohamot kapna, azon le6z, hogy más kórházba kerüljön. Palásti László őrültek ültek és hevertek. Az egyik nem szólt semmit, csak állandóan pisszegett. A másik felezőkként, tenyerét fülére tapasztva rohangált, és visszahuppant a helyére. A harmadik a hátán feküdt, az eget bámulta és időről időre egy-egy felhőre bökött csupa- csont Ujjával: „Klpüffogó!” „Aszfaittorő!” „Nagykalapées!” „DzseSsZdob!” „Csónakmotor!” Es rozsdásan kacagott mindegyik Után. Most én ordítottam. A Feltaláló fülébe: — Menjünk innen! Ragaszkodott hozzá, högy maradjunk. Diadalmas volt, meg is nőtt, meg is hízott tőle, vagy félméternyit, húsz- kilónyit. Bebizonyosodott az 8 igaza. Zajártalom, íme! Az álomban hónapok teltek, körülbelül fél év. A Feltaláló megint ott állt Cserna hatalmas íróasztala előtt. Cséthia megint ásított, noha ezúttal diszkrétebben. Majd tunyán, de világos tagolással beszelt: A szakértő bizottság megvizsgálta a dolgot. A dolog nem megy. — Miért?! — Máftott a Feltaláló és a mennyezetig pattant. Kissé be is verte a fejét, koponyája enyhén hozzá- koeeant n plafonhoz. — Egyrészt azért tiem megy, mert hátha beválik a találmány. Ebben az esetben világméretű exportcikké fejlődhet, és temérdek valuta ömölhet hazánkba. Kvázi rázúdulhat hazánkra, mint a szökőár, Mi pedig nem lennénk í
