Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-15 / 242. szám
Ammanban új egyezmény született. Képünk: az aláírás után készült. Balról jobbra: Husszein király, Arafat, a palesztin gerilláik vezetője és Bahi Ldgham tunéziai miniszterelnök, az arabközi közvetítő bizottság feje Más véleményen a szélsőségesek A szélsőséges Palesztinái Népi Felszabad'!tási Front szóvivője Bejrutban tartott szerdai sajtóértekezletén elutasította a Palesztinái ellenállási mozgalom és a jordániai hatóságok viszonyát szabályozó kedden megkötött egyezményt és kijelentette, hogy a szervezet folytatja harcát „a jordániai reakciós rezsim ellen, egészen annak megdöntéséig.” A szóvivő nevetségesnek minősítette az 1958 óta Párizsban élő Abu Szameh Tukan tábornok kedden tett kijelentéseit, amelyek szerint Izraellel tárgyalni kívánó .,ideiglenes forradalmi kormányában” Habbas, a PNFF vezetője'tárcát fogadott volna el. „Tukan, aki hallucináclóinak világában él, és legfeljebb az orvosi kezelést érdemli meg, tíz éve képzeletbeli kormányokat alakítgat” — közölte a szóvivő. (MTI) Kormányválság Argentínaiban Kedden este lemondott az argentínai belügyminiszter Eduardo McLoughiin és ezzel kormányválságot robbantott ki Roberto Marcelo Levings- ton négy hónapja hatalmon levő kormányában. A kormány elfogadta a belügyminiszter lemondását. Hivatalosan nem közölték McLoughiin lemondásának okát, de a kormányhoz közelálló forrásokból úgy hírlik, hogy a volt miniszter nem értett egyet a javasolt amnesztia-törvénnyel, amely a száműzött Peron diktátort felmentené összes politikai bűnei alól. A volt belügyminiszter és helyettese meg nem erősített hírek szerint összefcülönfo ózott az alkotmányos kormányzás visszaállításának kérdésében. Levingston elnök még legalább négy-öt évig nem akart általános választásokat tartani Argentínában, de a légierő, amely elősegítette McLoughiin belügyminiszteri kinevezését, megbízható források szerint követelte, hogy még ebben az évben tartsanak választásokat. (MTI) Botrány a sajtóértekezleten Viharos körülmények között zajlott le kedden este Montrealban a szélsőséges szeparatista Québeci Felszabadítása Front sajtóértekezlete, amelyen Fokozódó harci tevékenység a „Fegyverbarátság" gyakorlatán Vágó Tibor, az MTI 'kiküldött tudtimtója jelenti: A Német Demokratikus Köztársaság területén zajló „Fegyverbarátság” fedőnevű hadgyakorlaton szerdán újabb erők kapcsolódtak be az egyre fokozódó harci tevékenységbe. A Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei erőteljes támadásba lendültek. A bolgár néphadsereg műszaki alakulatai, a csehszlovák néphadsereg gépesített lövész- és páncélos csapatai, illetve tüzérsége — szorosan együttműködve a légierővél — magas fokú harci felkészültségről tettek tanúságot. A csapatok valamennyi harci tevékenysége a harci kiképzés igen magas színvonalát, a parancsnokok, a törzsek, a csapatok kiváló felkészültségét bizonyították. A szerdai mozzanatokban a harci cselekmények csúcspontja egy nagyobb vízi akadályon történt erőszakos átkelés volt. (MTI) Az FBI négyhónapi körözés után elfogta és letartóztatta Angela Davist, az amerikai négerek egyik szószólóját, a kaliforniai egyetem volt tanárát, akit azért bocsátottak el, mert bevallotta, hogy tagja a kommunista pártnak. Az a vád ellene, hogy ő vásárolta a fegyvereket, amelyekkel egy kaliforniai bíróság tárgyalásáról ki akarták szabadítani a vádlottakat. Képünkön: Angela Davist az FBI ügynökei elvezetik NÓGRAD - 1970. október 15., csütörtök Robert Lemieux ügyvéd tájékoztatta a tudósítókat a kormánnyal folytatott tárgyalások állásáról. A botrány akkor tört ki, amikor Ron Gordon, a Reuter tüdósítójá udvariasan félbeszakította az ügyvédet és arra kérte, hogy az addig elmondottakat legyen szíves a nemzetközi sajtó kedvéért angolul is elismételni. Még be sem fejezte kérését, amikor több jelenlevő hisztérikus kiáltásokkal követelte, hogy franciául beszéljen. Mikor Gordon újra elő akarta adni kérését, az őrjöngő francia-kanadaiak rávetették magukat. leteperték a földre és ütlegelni kezdték. Az angol tudósítót néhány hatalmas rúgás és ökölcsapás kíséretében kirepítették a teremből. (MTI) Megkezdődött a vita az SZISZ ütésén A Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának Moszkvában folyó húszadik ülésszakán szerdán megkezdődött a vita Pierre Gensaus-mak, az SZVSZ főtitkárának beszámoló járólu Az egyes szakszervezeti központok vezetői az európai kontinens életének fontos eseményeként értékelték a Szovjetunió és az NSZK között aláírt szerződést. Ilyen értelemben szólt Wolfgang Bay- reuither, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség kép- visialője és Roza Koritarova, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának étaöke. Ignacy Loga-Sowinskd, a Lengyel Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa elnökségének elnöke felszólalásában támogatta azt a javaslatot. hogy hívjanak össze európai szakszervezeti konferenciát, amelyen az egyes országok szakszervezeti központjainak képviselői közösen megvitathatnák a legfontosabb európai problémákat. ■ Az ülésszak felszólalói megállapították, hogy á nemzet* közi szakszervezeti, és munkásmozgalom egyik legfontosabb feladata Vietnam, Laosz és Kambodzsa népednek fokozott támogatása az amerikai imperialista agresszió ellen folytatott harcukban. (MTI) Nyílt megbeszélés volt Szerdán délután elutazott Prágából Jürgen von Alten követségi tanácsos, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériumának megbízottja, aki a csehszlovák fővárosban tájékozódó jellegű megbeszéléseket folytatott Jiri Götz nagykövettel, a csehszlovák külügyminisztérium osztályvezetőjével. Jiri Götz a repülőtéri búcsúztatás után a csehszlovák távirati iroda tudósítója előtt kijelentette, hogy a „tárgyilagos és nyílt megbeszélések a nézetek tisztázását szolgálták. Hangsúlyoztuk, hogy nem sietünk, de hajlandók vagyunk és egyben fel is vagyunk készülve arra, hogy bármikor megkezdjük a tárgyalásokat a Német Szövetségi Köztársasággal. (MTI) Ssovjei—francia egyullmüködé» Kiwéte lem fogadtatás volt A szovjet—francia gazdasági együttműködésnek még sohasem voltak olyan ragyogó távlatai mint ma. Georges Pompidou francia elnök tárgyalásai a szovjet vezetőkkel ismét alátámasztották a két ország kormányának azt a készségét, hogy minden erőfeszítést megtesz a még intenzívebb kereskedelmi és tudományos-műszaki együttműködés érdekében, —, írja Borisz Jakovlev, a TASZSZ hírmagyarázója. A hírmagyarázó, foglalkozva a két ország 36 esztendős gazdasági kapcsolataival, rámutat, hogy az utóbbi években mélyreható minőségi változások mentek végbe e téren. A rendszertelen kereskedelmi ügyletektől áttértek az átfogó, hosszú lejáratú együttműködésre. Már a múlt évben 417 millió rubelt tett ki a szovjet— francia áruforgalom és Franciaország' a Szovjetunió legfőbb kereskedelmi partnereinek sorába lépett. Az új 1970—74-es évekre szóló szovjet—francia egyezmény szerint ez a kereskedelmi forgalom az előző öt évhez viszonyítva megkétszereződik. Jakovlev ezzel kapcsolatban kiemeli a gépkocsdipar, a nagy energiák fizikája, a színes televíziógyártás területén létrejött együttműködést. A TASZSZ hírmagyarázója nagy elismeréssel szól a két ország gázipari együttműködéséről. 4A francia minisztertanács szerdai ülésén Schumann külügyminiszter részletesen beszámolt Pompidou elnök szov- jetumóbeli újtáról. A minisztertanácson megjelent Pompidou elnök ezt követően maga is méltatta a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalások jelentőségét. A kormány szóvivője, Leo Hámon államtitkár a minisztertanács ülése után újságírók előtt kijelentette, hogy Schumann külügyminiszter beszámolójában mindenekelőtt hangsúlyozta: mind a köztársasági elnökre, mind kíséretének tagjaira nagy benyomást tett útjuk során az a tapasztalat, hogy a Szovjetunió milyen páratlanul gazdag természeti kincsekben, s milyen hatalmas erőfeszítéseket tesz azok kiaknázására. Az a fogadtatás, amelyben a francia vendégek részesültek, valóban kivételes volt — mutatott rá a külügyminiszter, Pompidou köztársasági elnök - a minisztertanács ülésén ugyancsak hangsúlyozta, hogy nagy hatást tett rá az a rendkívüli meleg baráti fogadtatás, amelyben része volt, majd rámutatott, hogy a szovjet vezetőkkel rendkívül szívélyes, őszinte hangú és konstruktív megbeszéléseket folytatott. Mélységes meggyőződése — hangsúlyozta a köztársasági elnök —, hogy a látogatás eredményeként, a két ország közötti együttműködés új és erőteljes lendületet vesz majd. A kormány szóvivője tájékoztató jában megjegyezte: a köztársasági elnök útja megerősítette azt a meggyőződést, hogy a Szovjetunió vonatkozásában folytatott politika alapvető irányvonalai helyesek. A francia politika, melynek célja a nemzeti függetlenség megőrzése és ugyanakkor a nemzetközi enyhüléshez való hozzájárulás, nem akarja megtagadni a nyugati országokkal való baráti kapcsolatokat és szövetségeket akkor, amikor együttműködésre törekszik a keleti országokkal, és azok közül elsősorban a Szovjetunióval — mondotta Hamon. A kormányszóvivő végül bejelentette. hogy a minisztertanács foglalkozott a délkelet- ázsiai helyzettel is. (MTI) Eltemették Adam Rapackit Szerdán délután a varsói Powazki temetőben eltemették Adam Rapacki volt lengyel külügyminisztert, a lengyel munkásmozgalom kiemelkedő személyiségét, aki hosszas betegség után, 61 éves korában szombaton hunyt el. A sírnál Jozef Cyrankiewicz miniszterelnök, a LEMP PB tagja mondott búcsúbeszédet. „Búcsúzunk Adam Rapacki- tód, az embertől, és elvtárstól — mondotta —, aki közel negyven éven át munkáját és legnemesebb gondolatait a munkásmozgalom ügyének, a szocialista eszmék szolgálatának szentelte. Cyrankiewicz mély elismeréssel szólott Rapacki külügyminiszteri tevékenységéről „a rábízott területen meggyőződéssel és szívvel tevékenykedett Lengyelország és a Szovjetunió szövetségének és a szooiaiista országok szolidaritásának erősítésén” — hangoztatta. Ezt a tevékenységét szakította meg a súlyos betegség, amely kezdettől fogva végzetesnek mutatkozott. Szellemi képességeinek teljes birtokában, fiatalon távozott sorainkból. Munkájával jól szolgálta pártját és hazáját, — fejezte be Cyrankiewicz. A sírnál a lengyel néphadsereg díszszázada állt őrséget, a koporsót az elhúnyt legközelebbi családtagjai és a LEMP vezetői állták körül. Ott volt Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára és Zénón Kliszko, a PB tagja, a KB titkára. A herceg Azon az estén, amikor Szu- fanuvong herceg abban a megtiszteltetésben részesített, hogy fogadott, a következő történetet mesélte el. „A hegyek csak úgy remegtek az erős bombatámadástól. Egy hadianyagot és iratokat szállító teherautót támadtak- Egy repeszdarab átütötte annak a ládikónak a fedelét, amelyet a Központi Bizottság részére szállítottak. A dolog nem látszott komolynak. A ládikót szobám sarkában helyeztük el. Egyszer szükségem volt a ládi- kóban található Iratokra. Leszakítottam a már sérült deszkát és kezemet a nyílásba dugtam. A barlangban sötét volt. A papírok között ujjaim hirtelen valami hidegbe és nedvesbe ütköztek- Azt hittem, hogy egér. Kiderült, hogy fel nem robbant golyósbomba.” Óvatosan, egyetlen felesleges mozdulatot sem téve, Szufanuvong az ajtóhoz ment, tenyerébe tartva a halálos játékszert. Szárnysegédje elA vörös Mekong (ív.) mondta: soha nem felejti el azt a pillanatot, amikor meglátta a laoszi "forradalom vezetőjét, amint bombával a kezében elhalad mellette. A herceg szívből nevetett, amikor hétköznapjainak ezt az epizódját elmesélte nekemAz a „különleges háború”, melyet az amerikaiak Laosz- ban folytatnak, végső stádiumába érkezett. A barbár módszerek ellenére is vereséget szenved az agresszió. A kérdés politikai megoldása, amelyet a Hazafias Front ajánlott, lehetőséget teremt az amerikaiaknak, hogy kikecmeregjenek a „Lao -csapdájából”, amelyekben — egyik szenátorunk kifejezésével élve — „nyakig benne vannak”. Ugyanakkor a bombázásokat kétszeres kegyetlenséggel folytatják. Ami az amerikai hadsereg katonáit illeti, egy dolog arra enged következtem, hogy számuk és veszteségeik is meghaladják a "hivatalos adatokat: a Laoszi Hazafias Front és a Vietnami Demokratikus Köztársaság információs irodái tucatjával kapják a leveleket amerikai anyáktól és feleségektől. Ezekben a levelekben közlik a katonák sorszámát, elküldik fényképeiket, s kérik a Frontot, hogy a Laosz földjén vívott csatákban eltűnt amerikai katonák sorsáról hírt adjanak.-. A barlangban tartott kis ünnepség után hajnalban átléptem a Laoszt és a Vietnami Demokratikus Köztársaságot elválasztó határt. A Hanoi felé vezető úton fényes nappal csodáltam meg azokat, a vidékeket, amelyeket egykor éjszaka bombarobbaná- soik és rakétafénycsóvák közepette láttam. A rizsültetvényeken. amelyek tömör zöld szőnyegként egészen a látóhatár széléig nyúltak, érett a termés. A nagyszerű Hamrong-híd „jó egészségnek örvend”, bár sok-sok seb tarkítja. Üjra a magasba emelkedtek a gyárak falai, amelyek teljes erővel dolgoznak. Nappal most nyüzsög a sok ember a piacokon, a gyerekek iskolába mennek„Ha legyőzzük a jenkiket, tízszer szebbre építjük országunkat.” Ho Sí Miohnek ezek a szavai minden vietnami szívében gyökeret vertek. Meggyőződésemmé vált: harcolni fognak egészen addig, amíg az utolsó agresszor is el nem hagyja a szülőföldet. Amikor rizspálinkával telt poharunkat a győzelemre emeltük, egy laoszi paraszt azt mondta nekem: „Harr nélkül nincs győzelem. Mi tudjuk, hogy ott a világ másik végén önök együtt harcolnak velünk.” És hozzátette: „Együtt harcolunk, együtt is fogunk gyyőzni”. Madelaine Riffaux VÉGE J
