Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-15 / 242. szám

Ammanban új egyezmény született. Képünk: az aláírás után készült. Balról jobbra: Husszein király, Arafat, a palesz­tin gerilláik vezetője és Bahi Ldgham tunéziai miniszterelnök, az arabközi közvetítő bizottság feje Más véleményen a szélsőségesek A szélsőséges Palesztinái Né­pi Felszabad'!tási Front szóvi­vője Bejrutban tartott szerdai sajtóértekezletén elutasította a Palesztinái ellenállási mozga­lom és a jordániai hatóságok viszonyát szabályozó kedden megkötött egyezményt és ki­jelentette, hogy a szervezet folytatja harcát „a jordániai reakciós rezsim ellen, egé­szen annak megdöntéséig.” A szóvivő nevetségesnek mi­nősítette az 1958 óta Párizs­ban élő Abu Szameh Tukan tábornok kedden tett kijelen­téseit, amelyek szerint Izrael­lel tárgyalni kívánó .,ideigle­nes forradalmi kormányában” Habbas, a PNFF vezetője'tár­cát fogadott volna el. „Tukan, aki hallucináclóinak világában él, és legfeljebb az orvosi kezelést érdemli meg, tíz éve képzeletbeli kormányo­kat alakítgat” — közölte a szóvivő. (MTI) Kormányválság Argentínaiban Kedden este lemondott az argentínai belügyminiszter Eduardo McLoughiin és ezzel kormányválságot robbantott ki Roberto Marcelo Levings- ton négy hónapja hatalmon levő kormányában. A kormány elfogadta a belügyminiszter lemondását. Hivatalosan nem közölték McLoughiin lemondásának okát, de a kormányhoz közel­álló forrásokból úgy hírlik, hogy a volt miniszter nem ér­tett egyet a javasolt amnesz­tia-törvénnyel, amely a szám­űzött Peron diktátort felmen­tené összes politikai bűnei alól. A volt belügyminiszter és helyettese meg nem erősített hírek szerint összefcülönfo ózott az alkotmányos kormányzás visszaállításának kérdésében. Levingston elnök még leg­alább négy-öt évig nem akart általános választásokat tarta­ni Argentínában, de a légierő, amely elősegítette McLoughiin belügyminiszteri kinevezését, megbízható források szerint követelte, hogy még ebben az évben tartsanak választáso­kat. (MTI) Botrány a sajtóértekezleten Viharos körülmények között zajlott le kedden este Mont­realban a szélsőséges szepara­tista Québeci Felszabadítása Front sajtóértekezlete, amelyen Fokozódó harci tevékenység a „Fegyverbarátság" gyakorlatán Vágó Tibor, az MTI 'kikül­dött tudtimtója jelenti: A Német Demokratikus Köztársaság területén zajló „Fegyverbarátság” fedőnevű hadgyakorlaton szerdán újabb erők kapcsolódtak be az egy­re fokozódó harci tevékeny­ségbe. A Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei erő­teljes támadásba lendültek. A bolgár néphadsereg műszaki alakulatai, a csehszlovák nép­hadsereg gépesített lövész- és páncélos csapatai, illetve tü­zérsége — szorosan együttmű­ködve a légierővél — magas fokú harci felkészültségről tettek tanúságot. A csapatok valamennyi har­ci tevékenysége a harci ki­képzés igen magas színvona­lát, a parancsnokok, a tör­zsek, a csapatok kiváló fel­készültségét bizonyították. A szerdai mozzanatokban a harci cselekmények csúcs­pontja egy nagyobb vízi aka­dályon történt erőszakos át­kelés volt. (MTI) Az FBI négyhónapi körözés után elfogta és letartóztatta An­gela Davist, az amerikai négerek egyik szószólóját, a kali­forniai egyetem volt tanárát, akit azért bocsátottak el, mert bevallotta, hogy tagja a kommunista pártnak. Az a vád el­lene, hogy ő vásárolta a fegyvereket, amelyekkel egy kali­forniai bíróság tárgyalásáról ki akarták szabadítani a vád­lottakat. Képünkön: Angela Davist az FBI ügynökei elve­zetik NÓGRAD - 1970. október 15., csütörtök Robert Lemieux ügyvéd tá­jékoztatta a tudósítókat a kor­mánnyal folytatott tárgyalá­sok állásáról. A botrány akkor tört ki, amikor Ron Gordon, a Reuter tüdósítójá udvariasan félbeszakította az ügyvédet és arra kérte, hogy az addig el­mondottakat legyen szíves a nemzetközi sajtó kedvéért an­golul is elismételni. Még be sem fejezte kérését, amikor több jelenlevő hiszté­rikus kiáltásokkal követelte, hogy franciául beszéljen. Mi­kor Gordon újra elő akarta adni kérését, az őrjöngő fran­cia-kanadaiak rávetették ma­gukat. leteperték a földre és ütlegelni kezdték. Az angol tudósítót néhány hatalmas rú­gás és ökölcsapás kíséretében kirepítették a teremből. (MTI) Megkezdődött a vita az SZISZ ütésén A Szakszervezeti Világszö­vetség főtanácsának Moszkvá­ban folyó húszadik üléssza­kán szerdán megkezdődött a vita Pierre Gensaus-mak, az SZVSZ főtitkárának beszámo­ló járólu Az egyes szakszervezeti köz­pontok vezetői az európai kontinens életének fontos ese­ményeként értékelték a Szov­jetunió és az NSZK között aláírt szerződést. Ilyen érte­lemben szólt Wolfgang Bay- reuither, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség kép- visialője és Roza Koritarova, a Bolgár Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának étaöke. Ignacy Loga-Sowinskd, a Lengyel Szakszervezeti Szö­vetség Központi Tanácsa el­nökségének elnöke felszólalá­sában támogatta azt a javas­latot. hogy hívjanak össze európai szakszervezeti kon­ferenciát, amelyen az egyes országok szakszervezeti köz­pontjainak képviselői közösen megvitathatnák a legfonto­sabb európai problémákat. ■ Az ülésszak felszólalói meg­állapították, hogy á nemzet* közi szakszervezeti, és mun­kásmozgalom egyik legfonto­sabb feladata Vietnam, Laosz és Kambodzsa népednek foko­zott támogatása az amerikai imperialista agresszió ellen folytatott harcukban. (MTI) Nyílt megbeszélés volt Szerdán délután elutazott Prágából Jürgen von Alten követségi tanácsos, a Német Szövetségi Köztársaság kül­ügyminisztériumának megbí­zottja, aki a csehszlovák fő­városban tájékozódó jellegű megbeszéléseket folytatott Jiri Götz nagykövettel, a csehszlo­vák külügyminisztérium osz­tályvezetőjével. Jiri Götz a repülőtéri bú­csúztatás után a csehszlovák távirati iroda tudósítója előtt kijelentette, hogy a „tárgyila­gos és nyílt megbeszélések a nézetek tisztázását szolgálták. Hangsúlyoztuk, hogy nem si­etünk, de hajlandók vagyunk és egyben fel is vagyunk ké­szülve arra, hogy bármikor megkezdjük a tárgyalásokat a Német Szövetségi Köztársa­sággal. (MTI) Ssovjei—francia egyullmüködé» Kiwéte lem fogadtatás volt A szovjet—francia gazdasá­gi együttműködésnek még so­hasem voltak olyan ragyogó távlatai mint ma. Georges Pompidou francia elnök tár­gyalásai a szovjet vezetőkkel ismét alátámasztották a két ország kormányának azt a készségét, hogy minden erőfe­szítést megtesz a még inten­zívebb kereskedelmi és tudo­mányos-műszaki együttműkö­dés érdekében, —, írja Borisz Jakovlev, a TASZSZ hírma­gyarázója. A hírmagyarázó, foglalkoz­va a két ország 36 esztendős gazdasági kapcsolataival, rá­mutat, hogy az utóbbi évek­ben mélyreható minőségi vál­tozások mentek végbe e téren. A rendszertelen kereskedelmi ügyletektől áttértek az átfogó, hosszú lejáratú együttműködés­re. Már a múlt évben 417 mil­lió rubelt tett ki a szovjet— francia áruforgalom és Fran­ciaország' a Szovjetunió leg­főbb kereskedelmi partnerei­nek sorába lépett. Az új 1970—74-es évekre szóló szov­jet—francia egyezmény sze­rint ez a kereskedelmi for­galom az előző öt évhez vi­szonyítva megkétszereződik. Jakovlev ezzel kapcsolatban kiemeli a gépkocsdipar, a nagy energiák fizikája, a színes te­levíziógyártás területén létre­jött együttműködést. A TASZSZ hírmagyarázója nagy elisme­réssel szól a két ország gáz­ipari együttműködéséről. 4­A francia minisztertanács szerdai ülésén Schumann kül­ügyminiszter részletesen be­számolt Pompidou elnök szov- jetumóbeli újtáról. A mi­nisztertanácson megjelent Pompidou elnök ezt követően maga is méltatta a szovjet ve­zetőkkel folytatott tárgyalások jelentőségét. A kormány szóvivője, Leo Hámon államtitkár a minisz­tertanács ülése után újságírók előtt kijelentette, hogy Schu­mann külügyminiszter beszá­molójában mindenekelőtt hangsúlyozta: mind a köztár­sasági elnökre, mind kíséretének tagjaira nagy benyomást tett útjuk során az a tapasztalat, hogy a Szovjetunió milyen páratlanul gazdag természeti kincsekben, s milyen hatal­mas erőfeszítéseket tesz azok kiaknázására. Az a fogadtatás, amelyben a francia vendégek részesültek, valóban kivételes volt — mutatott rá a külügy­miniszter, Pompidou köztársasági el­nök - a minisztertanács ülésén ugyancsak hangsúlyozta, hogy nagy hatást tett rá az a rend­kívüli meleg baráti fogadtatás, amelyben része volt, majd rámutatott, hogy a szovjet ve­zetőkkel rendkívül szívélyes, őszinte hangú és konstruktív megbeszéléseket folytatott. Mélységes meggyőződése — hangsúlyozta a köztársasági elnök —, hogy a látogatás eredményeként, a két or­szág közötti együttműködés új és erőteljes lendületet vesz majd. A kormány szóvivője tájé­koztató jában megjegyezte: a köztársasági elnök útja meg­erősítette azt a meggyőződést, hogy a Szovjetunió vonatkozá­sában folytatott politika alap­vető irányvonalai helyesek. A francia politika, melynek cél­ja a nemzeti függetlenség megőrzése és ugyanakkor a nemzetközi enyhüléshez való hozzájárulás, nem akarja megtagadni a nyugati orszá­gokkal való baráti kapcsola­tokat és szövetségeket akkor, amikor együttműködésre tö­rekszik a keleti országokkal, és azok közül elsősorban a Szovjetunióval — mondotta Hamon. A kormányszóvivő végül be­jelentette. hogy a miniszterta­nács foglalkozott a délkelet- ázsiai helyzettel is. (MTI) Eltemették Adam Rapackit Szerdán délután a varsói Powazki temetőben eltemet­ték Adam Rapacki volt len­gyel külügyminisztert, a len­gyel munkásmozgalom ki­emelkedő személyiségét, aki hosszas betegség után, 61 éves korában szombaton hunyt el. A sírnál Jozef Cyrankiewicz miniszterelnök, a LEMP PB tagja mondott búcsúbeszédet. „Búcsúzunk Adam Rapacki- tód, az embertől, és elvtárstól — mondotta —, aki közel negyven éven át munkáját és legnemesebb gondolatait a munkásmozgalom ügyének, a szocialista eszmék szolgálatá­nak szentelte. Cyrankiewicz mély elisme­réssel szólott Rapacki külügy­miniszteri tevékenységéről „a rábízott területen meggyőző­déssel és szívvel tevékenyke­dett Lengyelország és a Szov­jetunió szövetségének és a szooiaiista országok szolidari­tásának erősítésén” — han­goztatta. Ezt a tevékenységét szakí­totta meg a súlyos betegség, amely kezdettől fogva végze­tesnek mutatkozott. Szellemi képességeinek teljes birtoká­ban, fiatalon távozott soraink­ból. Munkájával jól szolgálta pártját és hazáját, — fejezte be Cyrankiewicz. A sírnál a lengyel néphad­sereg díszszázada állt őrséget, a koporsót az elhúnyt legkö­zelebbi családtagjai és a LEMP vezetői állták körül. Ott volt Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára és Zénón Kliszko, a PB tagja, a KB titkára. A herceg Azon az estén, amikor Szu- fanuvong herceg abban a megtiszteltetésben részesített, hogy fogadott, a következő történetet mesélte el. „A he­gyek csak úgy remegtek az erős bombatámadástól. Egy hadianyagot és iratokat szál­lító teherautót támadtak- Egy repeszdarab átütötte an­nak a ládikónak a fedelét, amelyet a Központi Bizottság részére szállítottak. A dolog nem látszott ko­molynak. A ládikót szobám sarkában helyeztük el. Egy­szer szükségem volt a ládi- kóban található Iratokra. Le­szakítottam a már sérült desz­kát és kezemet a nyílásba dugtam. A barlangban sötét volt. A papírok között ujjaim hirtelen valami hidegbe és nedvesbe ütköztek- Azt hit­tem, hogy egér. Kiderült, hogy fel nem robbant golyós­bomba.” Óvatosan, egyetlen felesle­ges mozdulatot sem téve, Szufanuvong az ajtóhoz ment, tenyerébe tartva a halálos játékszert. Szárnysegédje el­A vörös Mekong (ív.) mondta: soha nem felejti el azt a pillanatot, amikor meg­látta a laoszi "forradalom ve­zetőjét, amint bombával a kezében elhalad mellette. A herceg szívből nevetett, ami­kor hétköznapjainak ezt az epizódját elmesélte nekem­Az a „különleges háború”, melyet az amerikaiak Laosz- ban folytatnak, végső stádi­umába érkezett. A barbár módszerek ellenére is vere­séget szenved az agresszió. A kérdés politikai megoldása, amelyet a Hazafias Front ajánlott, lehetőséget teremt az amerikaiaknak, hogy ki­kecmeregjenek a „Lao -csap­dájából”, amelyekben — egyik szenátorunk kifejezé­sével élve — „nyakig benne vannak”. Ugyanakkor a bom­bázásokat kétszeres kegyet­lenséggel folytatják. Ami az amerikai hadsereg katonáit illeti, egy dolog ar­ra enged következtem, hogy számuk és veszteségeik is meghaladják a "hivatalos ada­tokat: a Laoszi Hazafias Front és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság informá­ciós irodái tucatjával kapják a leveleket amerikai anyák­tól és feleségektől. Ezekben a levelekben közlik a katonák sorszámát, elküldik fényké­peiket, s kérik a Frontot, hogy a Laosz földjén vívott csatákban eltűnt amerikai ka­tonák sorsáról hírt adjanak.-. A barlangban tartott kis ünnepség után hajnalban át­léptem a Laoszt és a Vietna­mi Demokratikus Köztársasá­got elválasztó határt. A Ha­noi felé vezető úton fényes nappal csodáltam meg azokat, a vidékeket, amelyeket egy­kor éjszaka bombarobbaná- soik és rakétafénycsóvák kö­zepette láttam. A rizsültet­vényeken. amelyek tömör zöld szőnyegként egészen a látóhatár széléig nyúltak, érett a termés. A nagyszerű Hamrong-híd „jó egészség­nek örvend”, bár sok-sok seb tarkítja. Üjra a magasba emelked­tek a gyárak falai, amelyek teljes erővel dolgoznak. Nap­pal most nyüzsög a sok em­ber a piacokon, a gyerekek iskolába mennek­„Ha legyőzzük a jenkiket, tízszer szebbre építjük orszá­gunkat.” Ho Sí Miohnek ezek a szavai minden vietna­mi szívében gyökeret vertek. Meggyőződésemmé vált: har­colni fognak egészen addig, amíg az utolsó agresszor is el nem hagyja a szülőföldet. Amikor rizspálinkával telt poharunkat a győzelemre emeltük, egy laoszi paraszt azt mondta nekem: „Harr nélkül nincs győzelem. Mi tudjuk, hogy ott a világ má­sik végén önök együtt har­colnak velünk.” És hozzátet­te: „Együtt harcolunk, együtt is fogunk gyyőzni”. Madelaine Riffaux VÉGE J

Next

/
Oldalképek
Tartalom