Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-15 / 242. szám

A második napon kirukkoltak a Minden esztendő egyik leg­Rív.--—^.yjhJÚ V vJX OOiV.'CÁ'ííiSZySlS e semenye a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben a három­napos nagy véradás. Amel­lett még izgalmas is, hiszen évről évre új módszereket kell kitalálni, amelyek se­gítségével meg lehet haladni a legutóbbi eredményt­Tegnap, az idei véradás második napján már az volt a szervezők véleménye, hogy nem hiába remélték a tava­lyi eredmény túlszárnyalását. Délben már a 400. véradó­nak nyújtották át a minden ötvenediknek kijáró üveg bort és cserép virágot. — Olyan alapos volt az előkészítés. mint még talán egyik esztendőiben sem — mondta Salók József né. a nagyüzemi Vöröskereszt szer­vezet titkára. — Külön erre az alkalomra intézkedési ter­vet készítettünk, amelyet megkaptak a politikai, gaz­dasági és tömegszervezeti ve­zetők, hogy segítsék célunk megvalósítását. Nem is • csa­lódtunk, a legmagasabb szin­tű fórumokon is propagálták a, véradást- Mind a 19 alap­szervezetünknél igen nagy látogatottság mellett zajlot­Az őszi felvásárlási tenniva­lók mellett már a lakosság té­li ellátását szervezi a Szövet­kezetek Nógrád megyei Érté­kesítő Központja. A tervek szerint 500 vagon árut tárol­nak a téli és a kora tavaszi hónapokra. Ennek legnagyobb része, mintegy 300 vagon bur­gonya. Ezenkívül 90 vagon fe­jes káposztát, 15 vagon sárga­répát, 10 vagon gyökeret, 25 vagon vöröshagymát, 20 va­gon vegyes zöldséget és 40 va­gon almát tesznek el a téli hónapokra. A zöldséget, gyü­mölcsöt és a burgonyát nagy­részt a szécsényi, a pásztói és a dejtári -telepen tárolják. A MÉK salgótarjáni hűtőházá­ban nagyobb mennyiségű al­mát készleteznek. A burgonyát, a fejes káposz­tát, a sárgarépát és a gyökeret a megye termelőszövetkeze­teitől vásárolja fel a MÉK. A vöröshagymát, a fokhagymát, a vegyes zöldséget és az alma egy részét más megyékből szállítják hozzá. Ezekből ugyanis nem termelnek any- nyit a nógrádi gazdaságok, amely elég volna a lakosság véradók tak le az ors/osi előadások, ezeket a megyei kórház 7 orvosa és az üzemi főorvos tartotta. Több helyen, filmet is vetítettünk. A második emeleti tanács­teremben kilenc ágy sorako­zik egymás mellett A dél­előtti órákban egyik sem üres. az ajtó előtt is vára­koznak a fehér köpenyes, „beöltözött” véradók. Ki a tapasztaltak fölényes nyugal­mával, ki ijedten felrezzenve minden ajtónyitásra. A KISZ-szervezet az idén is védnökséget vállalt a vér­adónapok felett. Gyakran érdeklődik egy-egy KISZ-ak- tíva: jönnek-e a fiaitalok? Jönnek bizony. Csoportosan, „négyes-, ötösfogatokat” ala­kítva jelentkeznek a véradást megelőző alapos orvosi vizs­gálatra, bátorítják, vagy ép­pen heccelik egymást, kinek mekkora a mersae. Nem ta­gadják meg magukat a fia­talok, a véradóknak mintegy fele várhatóan most is KISZ- korú lesz. Huszkó István, a huzalmű gyárrészleg dolgozója három­százötvenedikként ajánlotta fel vérét. Maga is meglepő­dik. amikor az étkeztető he­téli és kora tavaszi ellátására. A Szövetkezetek Nógrád megyei Értékesítő Központja időben megtette a szükséges intézkedéseket a téli tárolás­ra. A napokban már a mun­ka is megkezdődött. Eddig mintegy 120 vagon burgonyát, 25 vagon vöröshagymát, 1 va­gon fokhagymát és 1 vagon gyökeret szállítottak a gazda­ságok a MÉK-telephelyekre. Az érkező áruk tárolása fo­lyamatosan történik. Megindult a munka a MÉK tartósítóüzamében is. Mint­egy 35 vagon savanyúkáposz­tát, uborkát, paprikát tettek el télire. A készítmények áru­sítása már megkezdődött a MÉK, valamint a fogyasztási szövetkezetek boltjaiban. A MÉK a közelmúltban szerző­dést kötött a FŰSZERT Vál­lalattal is, és ennek megfele­lően a kiskereskedelmi bol­tok is forgalomba hozzák a tartósítóüzem' készítményeit. Uborka, paprika és vegyes vá­gott savanyúság a kisebb ház­tartások igényeinek megfelelő, egyliteres üvegekben is kap­ható a boltokban. gyári lyisegöen elébe állnak a ked­ves köszöntéssel és az aján­dékkal. A KSZGY munkabrigádja már szedelőzködik az étkez­tetőben- Ebben a kis közös­ségben az járja, hogy vala­mennyi véradásra együtt jönnek a brigádtagok. Éppen találgatják, vajon sikerült-e a fénykép, amely őket ábrá­zolja véradás közben. Nem mindegy ez, hiszen a kép be­kerül majd a brigádnaplóba is. Igaz. a mai napon még alaposan megváltozhatnak az eredmények, de azért tegnap már megpróbálkoztunk egy hevenyészett „ranglista” ösz- szeállításával. Eszerint kiug­róan jó eredményt mondhat magáénak a kovácsoló gyár­részleg „A” üzeme, a GYEGO és a központosított irodák. S ami a számok böngészése közben feltűnt: az idén min­den várakozást felülmúlt a női véradók száma- Mintha csak összebeszéltek volna, hogy jól meglepnek minden­kit. egymás után nyújtották karjukat vérvételre. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek mindig kitett magá­ért, ha véradásról volt szó. Ez már tradíció a gyárban, ragaszkodnak is hozzá. A mai napon elválik: vajon sikerül-e az úja'bb rekord beállítása? — szendi — Balassagyarmat párttag­jainak szánna nemcsak ösz- szegébein változik, hanem összetételében is. Az eltelt négy esztendő alatt az alap­szervezetek többsége „meg­fiatalodott”. Míg 1966-ban 66,1 százalék volt a 40 éven felüliek aránya, addig ma csak 55 százalék — 45 szá­zalékuk 40 éven aluli. Jelen­tősen, több mint duplájára nőtt a 30 éven aluli pártta­gok száma is: 5,3-ról 12,9 százalékra. A balassagyar­mati párt alapszervezetek tagfelvételi munkájukban a jövőben is támaszkodni kí­vánnak a KlSZ-szervezetek- re. A városban jelenleg 2436 KISZ-tag van; a KISZ-kor- osztályú fiatalok 47 százalé­ka. Negy venkét év egy munka­helyen. Ennyi ideje dolgozik Szőke István edzőüzemi cso­portvezető a salgótarjáni sík­üveggyárban. Szinte hihetet­len és elképzelhetetlen azok számára, akik évente kétszer- háromszor változtatnak mun­kahelyet. Mi tartotta vissza évizedeken keresztül, miért nem kereste máshol a boldo­gulását? Hogyan tudott ennyi ideig kitartóan, hűséggel és becsülettel dolgozni ugyanab­ban a gyárban? Vajon meg­érte-e? S ha újra kezdhet­né, újra ezt az utat járná-e végig? Ahhoz, hogy ezt a négy év­tizedet megértsük, ismerni kell a kort. amely Szőke Ist­vánt felnőtté érlelte. Mi, fiatalok azt a másik világot, társadalmi berendezkedését, farkastörvényeit már csak hallomásból ismerjük. Valljuk be, nem is vesszük mindig komolyan a mai világunktól idegen tényeket és ismerete­ket, amelyekről a történelem- könyvek lapjairól értesülünk. Pedig akkor ez nem tananyag volt, hanem könyörtelen va­lóság­— Huszonhétben kerültem a gyárba. Tizenegynéhány éves, kis kölyök voltam — így emlékezik vissza arra az időre Szőke István. — Örül­tem,. hogy felvettek, hogy a gyárkapun belül tudhattam magamat. Hiszen akkor a munka volt a legnagyobb földi kincs. ... Amikor mi vol­tunk fiatalok, szegény világ Csomagolás Olvasom az újságban, hogy nemzetközi csomagolási ki­állítás nyílik Budapesten. Méghozzá az első ilyen kiállítás. Ez mindenképpen nagyszerű. A magyarok mellett bemutat­ja csomagolási tudományát egy sereg külhoni vállalat is. Még felsorolni is sok lenne, hány cég képviselője néz majd büszkén szembe a látogatókkal: íme a legújabb csomagolási csodák. Nézzétek és vigadjon a szívetek... Legalább itt, a kiállításon... Az is külön örömet jelent minden egyes vevő szamara _ és lényegében mindannyian vevők vagyunk —, hogy ezen a kiállításon a látogatók is szóhoz jutnak. Megtisztelő fela­datuk lesz eldönteni, melyik a legtetszetősebb és célszerűbb csomagolás. Mert ok azok, akik a gyakorlat­ból tudják, hogy melyik nem az. Véleményüket szavazólapra írják és a zsűri ennek alapján ítéli oda az ötezer forintos különdíjas. . Nem akarok pesszimista lenni, és előre eUttababm a dolgokat. Ezért csak nagyon csöndesen és szerényen jegy­zem meg: bár úgy lenne, hogy valóban taXáikoznank ezekkel a célszerű és korszerű formákkal majdan, mindennapi bevá­sárlásainkon is az üzletekben. Akkor is, ha már elmúlik a csomagolási kiállítás izgalma, kiosztották a dijakat, és a nyertes vállalat felvette azt a bizonyos ötezret. Ami pedig a lényeg: őszintén szeretném remélni, hogy kereskedelmi szakembereink is tüzetesen végigböngészik a kiállítást. És utána olyan csomagolással rendelik az árut, amelyről bebizonyosodott, hogy jó. Sok bosszúságtól mene­külne meg eladó és vevő egyaránt. És akkor talán azt is el lehetne érni, hogy nem akkorka kis papírba csomagolják a kenyeret, amely még az önkiszolgáló kosárban lehull róla. Hiába erőlködik kétségbeesetten a vevő, hogy a szatyorban azzal együtt gyömöszölje a kenyeret. Az erőlködés meddő­nek bizonyul. Ilyenkor aztán nem csoda, ha szépeket gon­dol magában az eladó kedves rokonságáról. Persze azért a papír kicsi marad. A reményt mindenesetre nem szabad feladni. Az emberi tudás és energia olyan csodákra képes manapság, amely el­képesztő távlatokra enged következtetni. Ezért biztos vagyok benne, elérkezik az az idő is, amikor pontosan úgy csoma­golják a kenyeret és minden mást, ahogy kell... — csatai — ——■aeaag*­Közeleg a tél Megkezdődött a munka a MÉK-telepeken A szavak aranyfedezete A tettek és ismételten csak 4a tettek sorozata. Erre utal a párt X. kongresszusának irányelve, amikor félreérthe­tetlenül kimondja: „Az étet- szírwonal további emelésének, az életkörülménybe javításá­nak feltételeit a jövőben is a termelés, a termelékenység emelésével kell megteremte­ni.” A Salgóitarjám Kohászati Üzemekben az elmúlt négy év ala-tt a termelésnövekedés — amelynek üteme elmaradt az országos átlagból — itöbb mint 90 százalékát a termelékeny­ség növekedésével énték el. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az 1966. évi 14,9 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedés 1969-ben 21,6 napra növeke­dett, hogy 102 családnak 32 000 (KM) forintot biztosítot­tak lakásgondjaik megoldásá­hoz, hogy a gyári lakótelepen 47 család kapott fürdőszobát, hogy a pénzbem juttatások mértéke elérte a 38 000 000 fo­rintot, hogy megduplázták az étkezési hozzájárulás címén kifizetett összeget, hogy az átlagkereset 1704 forintról 2083 forintra emelkedett. A tettek sokasága Van olyan üzemünk, ahol ennél még gyorsabb, de van olyan, ahol az előbbinél las­súbb volt a gyarapodás, attól függően, hogyan alakult a : termelés, a termelékenység, milyen hatékony volt a gaz­dálkodás. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek távlati terve azt mu­tatja, hogy a szavak aranyfe- dezetének továbbra is a tettek sokaságát tartják. A negyedik ötéves tervben gyorsabb üte­met diktálnak mint a termelés növelésében, mind pedig a munka hatékonyságában, a je­lenleginél magasabb műszaki, technikai színvonal, jobb etet­és munkakörülmények megte­remtése mellett. Szükség van erre, ha a gyár a haibszáz la- kásigényűő közül több mint kétszáznak új otthont akar nyújtani. Csupán erre a célra 27 000 000 forintot terveztek. Milliókba kerül, hogy a föld­gázt további lakásokba beve­zessék, a munkásszállítás, a különböző szociális szolgálta­tások kibővítése. Nagy erőfe­szítéseket követel az évenkén­ti négyszázalékos -béremelés megvalósítása. Hasonló tervek formálódnak megyénk más üzemeiben, vál­lalataiban, gyáradban. A ko­rábbi időszaktól eltérően mos­tanában a lehetőségektől in­dulnak ki, s ehhez szabják a követelményeket. A progra­mok világosan és egyértelmű­en mutatják: mikorra és mi­lyen feltétetek teljesítése mel­lett lesz jobb az étet, válik lehetővé a vállalati és egyéni gyarapodás. Az igények per­sze sokszor jóval nagyobbak mint a lehetőségek, máskor meg a korábbi reál« terve­zést a dolgozók lelkesedése, szorgalma, igyekezete másítja meg előnyösen. Egy azonban biztos: igazodva a párt és a kormány korrekt magatartá­sához, üzemeinkben sem épí­tenek légvárakat a jövő el­képzeléseinek felvázolásaikor. Valamivel többet, valamivel jobbat A világos és félreérthetetlen igenek és nemek termékenyí­tőén hatnak a dolgozók tevé­kenységére, amire a jövőben még nagyobb szükség lesz. Ezért került bele a X. párt­kongresszus irányelveibe a többi között ez a megfogalma­zás : „Cél jattok eléréségek nagy emelője a dolgozó milli­ók szocialista munkaversenyé- nek széles körű ki'bontakozá­A pártkongresszus tisztele­tére kibontakozott versenyben a szavaik aranyfedezetével, tettekkel szolgálják közös és egyéni érdeküket a verseny­zők. Megyénkben több mint 1700 szocialista brigád küzd a megtisztelő címért. Ezek a kollektívák, ahol szükséges, többet termelnek, máskor pe­dig jobb, olcsóbb termelést, hatékonyabb gazdálkodást ígérnek, illetve annak érdeké­ben cselekszenek. Tevékeny­ségük nyomán teremtődnék meg a gyár fejlesztéséhez, egyéni gazdálkodásukhoz szük­séges forintok. Tudják, hogy szocializmust építő hazánkban az életszínvonal-emelésnek az előbbi az egyetlen járható út­ja. Naivitás votes, ha azt hin­nénk, hogy mindenki a jobb, a hatékonyabb munka lázá­ban törekszik a boldogabb és gazdagabb holnapra. Vannak még ügyeskedők, zavarosban halászók, rendéleteink gyen­geségeit ügyesen kihasználók, akik devalválni szeretnék a munka értékét, annak emfoer- fonmáló, társadalomépítő, gyarapító szerepét. Az elmúlt öt évben elért eredményiek vi­szont épp az ellenkezőjét bizo­nyítják: azért léptünk előre, azért tett jobb az életünk, azért teljesítettük túl az élet­színvonal emelésére irányuló elképzeléseinket, mert valami­vel többet és jobban dolgoz­tunk mint az előző időszak­ban, mert nem feledkeztünk meg arról, hogy elképzelése­ink, vágyaink totós megvaló­sításának egyedüli alapja volt és maradt a termelékenyebb, körültekintőbb munka. Vott só program Ezért kell már most fellép­nünk a munkafegyelem lazí- tóival, a technológiai fegyelem megsértőivel, a régi techniká­hoz, technológiához ragaszko­dó dolgozókkal szemben. Nem lehetünk elégedettek az élő munkával való takarékosság­gal, a gyártás- és gyártmány­fejlesztéssel. Megreformálásra szorul Vállalataink belső mechanizmusa, újabb gyara­podás forrása lehet a rend­szeres nonmakanbamtantás, a termelésben résztvevők szá­mának növelése, a korszerűbb, célravezetőbb munka- és üzemszervezés, a túlórák szá­mának jelentős csökkentése, az igazolatlanul mulasztók megrendszabályozása, a mun­kaerővándorlás mérséklése, hogy csak a jelentősebbeket említsük. A negyedik ötéves terv irányszámai, elképzelései töb- bé-kevésbé ismertek vállala­tainknál. Ez a szép, vonzó program, amely találkozik a dolgozók elképzeléseivel, egyetértésével csak akkor va­lósul meg, ha ennek szilárd alapját a hatékonyabb, terme­lékenyebb munkával megte­remtjük. Venesz Károly Ipoly-bútorok A Fémipari Vállalat után az Ipoly Bútorgyár is jól sike­rült, tetszetős gyártmányis­mertetővel lepte meg ügyfe­leit Balassagyarmaton. A kis alakú, könnyen kezelhető prospektus a vállalat tevé­kenységéről, termelékenységé­ről ad rövid, néhány szám­adattal megtűzdelt ismerte­tést, majd hét egész oldalas képpel a gyár létesítményeit, gépeit mutatja be. Ezután a gyártmányok: a bútorok, ká­beldobok 12 képen át törté­nő bemutatása következik. A jól sikerült színes fotóik hoz­zájárulnak ahhoz, hogy a bú­torgyár. termékeit a megyén kívül is megismerjék. Aranygyűrűs törzsgárdatagok „Hiszek az ifjúságban..." volt- Semmitől sem féltünk annyira, mint attól, hogy nem jutunk munkához. A tanulást a mieink közül csak kevesen engedhették meg maguknak. A mi sorsunk és a „legjobb- jő” az volt, hogy gyerekfej­jel beadhattunk a keresők közé és hordhattuk a nehéz üveghengereket __ K ell-e magyarázat ezekhez a mondatokhoz? Nem szíve­sen emlékszik a múltra Sző­ke István, Mi is tenne idéz­getni való azon, amiben olyan kevés volt a szép és a jó? Csak pihenjenek békén a ki­látástalan évek. a keserű ta­pasztalatok és emlékek- S ebben benne a válasz is, ho­gyan élne, ha újra kezdhet­né? Akkor nem nagyon le­hetett másképpen élni... Né­hány mondat után inkább a máról, a mai fiatalokról és lehetőségekről beszél: — Azóta annyi változás tör­tént. Elegendő csak a város­ban körülnézni, mennyi új épület, mennyi új gyár!.. • Kell-e félni attól, hogy va­laki nem tud elhelyezkedni? A gyermek mindannyiunk 6zemefénye — melegszik fel a hangja. — Arra törekszünk, hogy minél többre vigyék. Ehhez igyekszünk mindent megadni, minden feltételt megteremteni. Én hiszek az ifjúságban, nagyra értékelem a fiatalokat, mert tehetsége­sek, élni tudnak a lehetősé­gekkel, amennyire körülmé­nyeik és képességeik megen­gedik. Aki negyvenkét éve dolgo­zik egy munkahelyen, véle­ményét és értékítéleteit álta­lában megérlelte az idő- Arra is választ tud adni, igaz-e, hogy a mai fiatalok meggon­dolatlanok és könnyelműek, s ha valami sérelem éri őket, vagy jobb állást kínálnak, könnyeg „veszik a kalapju­kat”, kikérik munkakönyvü­ket és totábbállnak? Mi le­het az oka, hogy ilyen mé­reteket öltött a munkaerő­vándorlás? — A fiatalok többsége min­denhol megállja a helyét, a munkában, a sportban és a művészetben — vélekedik Szőke István, aki egy percig sem titkolja, hogy szereti a fiatalokat. Nemcsak azért. mert neki is katonafia van, hanem azért, mert érdemesek a megértésre, szeretettre és megbecsülésre. — A körül­mények kedveznek azoknak — folytatja —, akik úgy vál­togatják munkahelyüket, mint a fehérneműt. Én úgy látom, hogy az első lépést teszi meg a lejtőn, aki sehol sem tud megállapodni. Fáj, amikor ezt tapasztalom, hogy néhá- nyüknak félreslkliik az éle­tük. Többször megismétli, mert nem szeretné, ha félreérte­ném, s különös hangsúlyt kívánna adni neki, hogy az emberek, a fiatalok többsége nem ilyen. A szomorú sta­tisztikát a sajmálnivaló keve­sek csinálják, akik az évek múlásával legszebb lehetősé­geiket fecsérlik el­— Pedig nem érdemes el­játszani a becsületet — teszi hozzá. — Aki türelemmel ki­tart egy munkahely mellett, meg kell, hogy találja a szá­mítását. Mondtam is a fiam­nak. amikor a gyár háromne­gyed évszázados jubileumán kapott aranygyűrűhöz gratu­lált: „A nyomomba lépj. fiam: Ügy igyekezz itt a gyárban. hogy majd te is azok között légy, akik egy egész élet szorgalmas munká­jával a megbecsülést kiérdem­lik. ..” Kiss Sándor NÓGRÁD — 1970. október 15., csütörtök 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom