Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-12 / 214. szám

Nógrád megye története Nehéz idők hullámaiban... Áiszik a tábor?... A című kötete gyalja a megye Szerzője dr. Molnár Pál és dr. Szomszéd Imre. Előző, va­sárnapi számunkban dr. Mól­nál’ Pál szólott az általa fel­dolgozott anyagról. Ezúttal dr. Szomszéd Imrével beszél­getünk a könyvről. — Az általam kutatott kor­szak 1939-től 1944 decembe­réig tant, a második világhá­ború éveit foglalja magába — mondja a szerző. — Termé­szetesen nem törekedhettünk a teljességre, a leglényege­sebb gazdasági, társadalmi és politikai kérdéseket igyekez­tünk megmutatni. S minde­nekelőtt a munkásosztálynak a háború éveiben folytatott küzdelmeivel foglalkoztunk. Számot kívántunk adni arról is: hogyan dolgoztak az ille­galitás éveiben a fasizmus el­len a kommunisták. E rész tehát a mozgalmat vizsgálja, s meg kell jegyeznem, hogy nehezen tud választ adni a munkásmozgalom bizonyos kérdéseire, hiszen a fasiszta terror a háború éveiben volt a legerősebb, 1939 után egy­re fokozódott. Ügy gondolom azonban, hogy sikerült meg­mutatni a nehéz idők hullá­maiban is a baloldali szemé­lyek, e nagyszerű emberek tetteit, akik félelmet n-em is­merve vállalták a harcot és az orvost. — Ruskó Józsefnéről van szó — kezdi a történetet. — Ruskó néni idős, 70 éves asz- szony. Férje agyvérzéses fek­vőbeteg, teljesen magatehetet­len, szükségét végezni sem tud felkelni. Etetni, mosdatni, ápolni kell, forgatni az ágy­ban. A néni — bár maga sem örvend már valami jó erőnek, lelkiismerettel, szeretettel gondozza férjét. — Valósággal ’ csodálatra méltó, hogy milyen szépen el­látja a beteget — szól közbe az orvos felesége. Nem is volt addig semmi baj, amíg Ruskó néni is beteg nem lett. Belázasodott, s a láz levette a lábáról. Kihívták az orvost, aki kórházba utalta. Öt napig volt maradása a kórházban. Akkor felpakolta kis holmiját és váratlanul ha­zajött. Az orvos kérdésére ázt mondta, hogy az őt megláto­gató ismerősök elmesélték, hogy Ruskó bácsit nem gon­dozzak rendesen. Az idős asszony azonban saját felelősségére otthagyta s kórházat... — Ügy láttam, hogy a be­tegség megtámadta a néni tü­dejét — folytatja dr. Ma­gyarfalvi András. — Elküld­tem a Tbc- és Tüdőbeteg­gondozó Intézetbe, ahol ki­vizsgálás céljából Mátraházá­ra jegyezték elő. Előbb jú­niusban, majd — mivel ha­lasztást kapott — júliusban kellett volna megjelennie Mátraházán. Férje gondozását nem tudja kire hagyni, hát inkább nem megy. — Nincsenek gyerekei,' akik vállalhatnák a bácsi ápolását? — Hiszen éppen ez az, hogy vannak — sóhajt fel az orvos. — két fia és egy lánya van. Mind a három gyerek itt, Kisterenyén él, sőt egy ud­varban laknak a gyerekek az idős szülőkkel. — Ruskó nénit én szoktam meglátogatni — veszi át a szót az orvos felesége. — Egy ízben korábban mentem a megszokottnál, nem találtam ágyban. Főzött. Láza akkor .39 fok . felett volt. „Hát nem hoz­nak át a gyerekek valami kis helytállása, a -partizánok te­vékenysége, az ellenállási küz­delem, a termelés bénítása, és így tovább. — Képet adunk a megye iparáról is. Arról, hogy mi­lyen módon kapcsolták be a győri program után a megye gazdaságát a haditermelésbe. Nógrád bányáit és nagyobb üzemeit — mint az acéláru­gyárat, a táblaüveggyárat, a tűzhelygyárat, de a kisebb üzemeket is — részben, vagy teljesen hadiüzemmé nyilvá­nították. A megye dolgozói számára átmenetileg ez bizo­nyos munkaalkalmat jelen­tett, megszüntette a munka­nélküliséget, de a nyomor to­vább fokozódott, hisz’ az árak állandóan emelkedtek és az áruk fogytak. A jegyrendszer ugyancsak mutatta, hogy a dolgozók ellátása milyen színvonalon állott. — E megállapítások általá­ban a mezőgazdaságra is ér­vényesek, hiszen az uradalmi birtokokon, vagy az egyéni földeken gazdálkodó dolgozók is gyorsan megérezték a há­ború terheit. Bevezették a Jurcsek-féle beszolgáltatási rendszert, amely újabb meg­szorítást jelentett a paraszt­ság számára, őket érintette elsősorban. — Lehetne szólni arról is, hogy -ilyen körülmények kö­zött jogosan háborodtak fel a munkások és a parasztok, s adtak kifejezést elkeseredett­ségüknek. Több helyen mun­kabeszüntetésre is sor került, például a bányaüzemekben 1939-ben, 40-ben. és így to­vább. — Mivel a megyében ilyen erős volt a terror, és a dol­gozók embertelen körülmé­nyek között való foglalkozta­tottsága méltán vált e terü­let az ellenállási mozgalom melegágyává, bázisává. Ezért adtunk jelentős helyet az el­lenállási mozgalom és a par­tizánharc megmutatásának is. A megye felszabadításáról szóló rész pedig összegezi a szovjet hadsereg tevékenysé­gét, melyet Nógrád felszaba­dításáért folytatott. Számot ad arról az ádáz harcról, ame­lyet a német hadsereg és a Horthy-hadsereg maradvá­nyaival vívott. Megmutatjuk, hogy a szovjet hadsereg mi­lyen áldozatok árán hozta el hozzánk a szabadságot. Rög­zítjük egy-egy település fel- szabadulásának dátumát is. Ügy vélem, hogy ez a rész is sokat segíthet az ifjúság ne­velésében, a Szovjetunióval való barátságunk erősítésé­ben. — Hallhatnánk-e néhány szót az anyaggyűjtésről is? — Nem merítettünk ki minden részt, sok nyitott ka­pu maradt még, bizonyos kér­déseket csak érintettünk az anyagban. Úgy gondolom pél­dául, hogy olyan témát, mint a munkásosztály egészének, a parasztságnak, vagy az értel­miségnek tevékenysége, kü- lön-külön is még több mun­kát igényelne, és haszonnal járna a nevelőmunkában. Ügy látom, hogy a tudományos munka feltételei egyre jobbak Nógrád megyében. Ha csak az elmúlt évekre tekintünk vissza, akkor is azt látjuk, hogy például rendelkezünk megyei levéltárral. Munkás- mozgalmi Múzeummal, de a helytörténeti kutatások, a kü­lönböző folyóiratok és a saj­tó is jó lehetőségeket nyújt e munka továbbfejlesztéséhez. — Milyen személyes tervei vannak a jövőre vonatkozó­an? — Szeretnék tovább dol­gozni ezen az anyagon. Első­sorban a munkásosztály hely­zetét szeretném alaposabban megvizsgálni ebben a törté­nelmi korszakban. 60. Hogyan kerültek ide Kühn- nék, hogy a japánoknak kém­kedjenek? Korábban már szó volt a honolului Kühn-féle szalonról, amelyet Ruth Kühn vezetett. Bemard Julius Otto Kühn tizennyolc éves korában be­lépett a Német Császári Ten­gerészeihez, és egy cirkálón teljesített szolgálatot. 1915-ben az angolok elsüllyesztették hajóját, őt felvették, és hadi­fogolyként Angliába szállítot­ták. Hogy elüsse az unalmas órákat, amelyeket a hadifog­ság biztosított számára, el­kezdett angolul tanulni és ebben , kiváló eredményeket ért el. A fegyverszünet után visszatért Németországba, s mivel nem volt foglalkozása, elhatározta, hogy orvostan­hallgató lesz. Mint annyi más német fiatal a huszas évek­ben ő sem tudta folytatni foglalkozását, egyre nehezebb lett a számára a megélhetés, s ez elkeserítette. Amikor a ná­cik elözönlötték a német vá­rosokat, megígérték, hogy a weimari Németország szörnyű életkörülményeit a nemzet­szocialisták megváltoztatják. Szerte az országban ki­hunytak az úttörők tábortü­zei. A Balaton partjának cso­dás koszorúja, a folyóparti füzesek, erdei tisztások nem­rég a táborozó úttörők har­sány dalaitól, vidám kacajá­tól volt hangos. Ma már itt­hon vannak a táborozók és nem fogynak ki a szóból, amikor szüleiknek, itthon ma­radt társaiknak tábori élmé­nyeikről áradoznak. A SZÜLŐ ÖRÖMMEL LÁTJA, hogy gyermeke a táborban megerősödött, sok tekintet­ben ügyesebb és okosabb lett. Az is öröm a szülőnek, ami­kor olyan tájakról, városok­ról beszél a gyermek, ahová ő máig sem tudott eljutni. A tábori élet sajátos romanti­kája, testi-lelki fejlesztő ha­tása, élménydús atmoszférája egy életre szólóan nyomot hagy a gyermekben. Sajnos, sok gyermek az is­kolás kor végéig nem jut el úttörőtáborba. Részint azért, mert a szülő nem engedi el gyermekét attól féltvén, hogy vízbefúl, megbetegszik vagy más baj éri. Erre csak azt mondhatjuk, hogy a nyári gyermekbalesetek és betegsé­gek túlnyomórészt nem a ne­velői felügyelettel táborozok közül szedik áldozataikat. Gyermekeink soha nincsenek oly szigorú orvosi és baleset- védelmi rendszabályok alatt, mint a táborozás előtti és alatti időszakban. VANNAK SZÜLÖK, akik szívesen engednék tá­borba gyermekeiket, de nem tudják vállalni a táborozási költségeket. Ezekre a szülői munkaközösségeknek, társa­dalmi szerveknek, magának az úttörőcsapat közösségének kell több figyelmet fordítani. Részükre a táborozási költsé­gek kollektív alapjaiból fo­kozott kedvezményeket kell biztosítani és más módon se­gítségükre lenni. Sok gyermek azért nem jut el nyári táborba, mert ke­vés az úttörőtábor, nincs ele­gendő sátor, kiépített csapat­tábor és váltótáborok. Az el­múlt év nyarán 165 ezer gyer­mek részesült nyári üdülte­tésben és úttörőtáborozás­ban. Ez az ország általános iskolásainak mindössze 13,2 százaléka. Pontos számadata­ink nincsenek még csak any­Dr. Kühn szívesen hallgatta szavaikat, s később lelkesen követte a nácikat. Megismerkedett és szemé­lyes barátságot kötött Hein­rich Himmlerrel, a későbbi hóhérral, aki állást szerzett neki a Gestapónál. Nem va­lami fényes, még csak nem is jövedelmező állás volt az, de értésére adták, hogy csupán ugródeszka számára a kisze­melt pozíció felé: az egyik német város rendőrfőnöke lesz. Himmlerről közismert volt, hogy barátainak tett ko­rábbi ígéreteit megtartotta. Kühnnel mégsem ez történt. 1935. augusztus 15-én dr. Kühn feleségével és két gyer­mekével, a 18 éves Ruthtal és a hatéves Hanssal, partra lé­pett a Hawaii-szigeteken. En­nek a különös, távoli költöz­ködésnek az oka tulajdonkép­pen Ruth volt. Kühnéknek volt még egy fiuk, Leopold, aki dr. Joseph Goebbels, náci propaganda- és tájékoztatásügyi miniszter magántitkáraként tevékeny­kedett. 1935 elején történt, hogy Leopold főnöke, a kis tuskólábú doktor, estélyt ren­dezett a minisztérium sze­mélyzete számára. Mivel Leo­pold Kühnnek nem volt menyasszonya, de még barát­nyiit tudunk, hogy az idén Nógrád megyéből közel 7000 SZERENCSÉS gyermek élvezte a SZOT-gyermeküdül- tetés, országjárás és táboro­zás örömeit. -Sok ez, vagy ke­vés? Lehetne több! A fejlő­dés ütemével semmi esetre siem lehetünk elégedettek, öt évvel ezelőtt országosan min­den tizedik általános isko­lást, az idén kb. minden he­tediket tudtunk nyári üdülte­tésben és táborozásban része­síteni, Nógrád megyében sem jobb a helyzet, mint ál­talában. Éppen ezért jogos a kérdés: MIT HOZ A JÖVÖ? Minden okunk megvan ab­ban bizakodni, hogy nagy­szabású fellendülést. A jövő év júniusában ünnepli a Ma­gyar Üttörők Szövetsége meg­alakulásának 25. évfordulóját. Ekkor nyílik meg az új lé­tesítményekkel gazdagodott, újjáépített csillebérci nagy tá­bor. Gyors ütemben épül Zánkán, a Balaton mellett az az úttörőváro6, amely már a jubileumi esztendőben öt­hatszáz gyermeket fogad. Tel­jes kiépülése után ez az ult­ramodern gyermekparadicsom egyszerre háromezer úttörőt lesz képes fogadni az ország minden részéből. A központi beruházással létesített úttörőtáborok azon­ban csak enyhítik, de nem oldják meg táboroztatási gondjainkat. Űjabb táborhe­lyek létesítéséért helyileg is többet kell tennünk. „Társa­dalmi összefogással tovább kell folytatni a váltótábor­építő akciót!’’ — hangsúlyozza az Üttörőszövetség 1970/71. évi jubileumi programja. Nekünk minden okunk megvan a felhívást megszív­A fiatalok A fiatalok részére is elérhe­tővé tették a törzsgárdatagság megszerzését a pásztói szer­szám- és készülékgyárban. Ügy alakították ki a feltétele­ket, hogy vonzók legyenek a fiatal korosztály számára is. A mindössze hatéves múltra visszatekintő gyárban 201 dolgozó közül 87-en már broz­nője sem, partneréül húgát, Ruthot vitte magával. Ruth rendkívül szép lány volt, lát­szott rajta a bimbózó érettség frissesége, romlatlansága. Dr. Kühn szigorú erkölcsi törvé­nyek szerint nevelte fiát és lányát. Egészen a miniszté­riumi estélyig Ruthnak hatá­rozott szándéka volt, hogy érintetlenül megy férjhez... Már javában tartott az es­tély, amikor Leopold odave­zette húgát a nyomorék Goeb- belshez, aki mélyen megha­jolt. Mintha valamivel tovább tartotta volna a lány kezét a kezében, mint az egyébként szokásos a bemutatkozásnál... Ruth azonban túlságosan ta­pasztalatlan volt, hogy meg­értse a jelet. Legalábbis még akkor. S bár a kifejezetten csúnya, nyomorék, szinte tör­peszerű Goebbels visszataszító volt, Ruth nem mondhatott el­lent, amikor rendkívül behízel­gő hangon táncra kérte a kis gnóm. A feljegyzések szerint Goebbels, tuskólába ellenére is, igen jól táncolt. Bizalmas együttlétben, karjával a lány derekán, a hatalmának csú­csán levő Goebbels feltehe­tően hatott a fiatal lányra. Goebbels köztudottan ké- jenc volt. Márpedig a kéjenc lelni, mert túl kevés a vál­tótáborunk. Ami van, szegé­nyes és korszerűtlen — és kevés. Az alföldi és dunántú­li érdeklődőknek nem tudunk cseretáborozási lehetőséget kí­nálni, mert a csodálatos ter­mészeti szépségű Nógrádban nincs elég kiépített úttörőtá­borunk. Oly nagy járásnak, mint a salgótarjáni, pl. egyál­talán nincs kiépített úttörő­táborhelye. A „Televíziót minden isko­lának” akció országos és me­gyei sikere azt bizonyítja, hogy az ipari és mezőgazda- sági üzemek, intézmények munkásai, dolgozói készsége­sen sietnek az ifjúság segítsé­gére. TUDJÁK ÖK JÓL, hogy saját gyermekeik ügyé­ről van szó. Csak éppen szer­vezni, irányítani, mindenek­előtt kérni kell az üzemi kol­lektívák, szocialista brigádok segítségét. Végtére is, ők nem tarthatják számon a közneve­lés és az úttörőmozgalom minden gondját. Az úttörő­váltótáborok építésénél bizto­san számíthatunk a társadal­mi segítségre, csak legyen aki ezt igényli és koordinálja. Mi, felnőttek: az úttörőmoz­galom felnőtt vezetői, peda­gógusok, gazdasági vezetők, pártmunkások és tanácstagok — közülünk úgy is, mint haj­dan’ úttörőkből lett kommu­nisták és saját gyermekein­ket is nevelő szülők — össze­fogva mi is tegyük magunké­vá gyermekeink jubileumi jelmondatát: „Tettekkel kö­szöntjük az úttörőmozgalom negyedszázados évfordulóját!” Tetteink eredményeként léte­süljön járásunk, megyénk út­törői részére minél több jól felszerelt váltótábor. számára is jelvényes törzsgárdatagok. Kö­zülük 56-an, többségükben fiatalok 1969-ben nyerték el a bronz fokozatot, 42-en pe­dig a jelvény és oklevél mel­lé 350 forint jutalmat is kap­tak. Érdekességként említjük, hogy a gyár dolgozóinak átla­gos életkora jelenleg 26 év, míg 1967-ben 34 év volt. számára a szüzesség jelenti az egyik legnagyobb szexuális vonzóerőt. Ruthnak nem sok esélye lehetett egy Goebbelsszel szembeni • hadakozásra: már akkoriban is mint morális kö­telességet hirdették a nácik, hogy mindenkinek alá kell vetnie magát a führer akara­tának, vagy annak, aki a füh­rer akaratát képviseli. S Ruth azok közé tartozott, akik haj­landók voltak feláldozni ma­gukat a tisztaság oltárán, ha a führer legbizalmasabb ba­rátjáról volt szó. Néhány nap múlva Ruth Kühn az idétlen törpe szere­tője lett. Persze, nem tudta, hogy csak egyike a nagy ha­talmú tájékoztatásügyi mi­niszter sok-sok szerelmi ál­dozatának; Goebbels letépte ezeket a nőket, amikor meg­kívánta — és eldobta, amikor már úgy érezte, hogy unalma­sak. Ráadásul a náci vezér nem is volt elég titoktartó ah­hoz, hogy kiterjedt szerelmi ügyeinek részletei ne kerülje­nek nyilvánosságra. Szerelmi ügyein mulatott mindenki, a führertől egészen a kabinet, magántitkáráig. Bizonyára tu­dott ezekről Goebbelsné is, de Úgy látszik, hogy az a különös varázs, a pozíció, a rang, amely elbűvölte’ a nácikat, őt is hatalmába kerítette, mert sohasem okozott férjének ez­zel kapcsolatban kelletmetlen- séget, és végül 1945-ben, a háború utolsó napjaiban is megelégedett azzal, hogy fér­je kezéből vegye át a mérget saját maga és gyerekei szá­mára. ... (Folytatjuk). SztileilcIceB se törődnek Dr. Magyarfalvi András, kisterenyei körzeti orvos meg­kereste szerkesztőségünket, hogy a segítségünket kérje egy megdöbbentő családi ügyben. Rendelőjében látogattuk meg ebédet?” — kérdeztem meg­döbbenve. A néni nagyon szé- gyellte magát, lesütötte sze­mét és nem válaszolt. Hát persze, hogy nem javult az állapota, ha állandóan fel­kel! Az orvos azonban nem hagyta annyiban. Felkereste Szilágyi Gábor községi párt­titkárt és Varga Józsefet, a ta­nácstitkárt. Kérte, segítsenek elrendezni az öregek ügyét, beszéljenek a gyerekekkel. — Sor került a „gyermeki találkozóra” — folytatja ke­serűen az orvos. — Ott voltam én is. A néni lánya, Oláh Miklósné akkor már valóság-' gal gyűlölt, hogy „nem ha­gyom békén őket”. Azt mond­ta, ez az egész osak arra jó, hogy kitoljak velük, a „tüdő- gondozós históriát” is csak azért találtam ki. Megmutat­tam a levelet, amit a Tbc- és Tüdőbeteggondozó Intézet igazgató-főorvosa, dr. Szászi Éva írt. Ebben közölte, hogy Mátraházán már kétszer is felkészültek Ruskó Józsefné fogadására, sürgetett, hogy most már küldjem a beteget. Erre aztán a gyerekek ta­nakodni kezdtek. Mindegyik a másikra várt, de az apa gondozását egyik sem akarta vállalni. — Azt az ajánlatot tettem, hogy ha már maguk nem akarják ápolni a magatehetet­len embert, adjanak össze pénzt, s fogadjanak fel vala­kit, aki vállalná. Azt mond­ták, hogy alaposan meghány- ják-vetik egymás között, az­tán majd jelentkeznek nálam. Megállapodtunk a határidő­ben, s én vártam, hogy felke­ressenek a válasszal. Dr. Magyarfalvi András aj­taját azonban egyik gyerek se nyitotta be. Maradt minden a régiben. Ruskó Józsefné köhög, ful­lad, a Tbc- és Tüdőbeteggon­dozó Intézet sürget, az orvos pedig vár. Többet már nem tud tenni. Jön a tél, jönnek a fagyok. Ha a néni még egyszer meg­fázik, számára végzetes le­het. .. emberek gondozásából az állam Ápolásuk, ellátásuk Szendi Márta Az idős, magatehetetlen egyre nagyobb terhet vállal magára, azonban elsősorban a család kötelessége... 4 NÓGRÁD - 1970. szeptember 12., szombat Nógrád megye története szem beszálltak az einyomók­monográfia harmadik kai. Ezt különösen szépen 1919-től 1944-ig tár- példázza a bányászok harca, történetét. (tóth) / Kiss István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom