Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-12 / 214. szám
Egy kis séta. • • Se szeri, se száma azoknak az autóbuszoknak, amelyek a nógrádi mezőgazdasá- . gi üzemekből indultak Budapestre az elmúlt hetekben. Érthetően nagy volt a forgalom megyén^ bemutatónapján. A -nógrádmarcali Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke feleségével járta a vásárt. — Amolyan előzetes lenne ez — magyarázta derűsen. — Vasárnap 120 tagot hozunk a szövetkezetből. Learattunk, elcsépeltünk, a hónap közepén már az árpát vetjük. Ügy 150 hold földet előkészítettünk a munkára. így már jöhet a kirándulás, a séta a kiállításon. Kiváltképpen akkor, ha szinte minden hazai pavilon tartogat valami meglepetést a nógrádiak számára. A megye növénytermesztését az őrhalmi, a szécsényi és az érsekvadkerti termelőszövetkezet reprezentálja. Elég egyetlen pillantás a vitrinekre, s kiderül, nincs Okuk szégyenkezni. Az országos hírű-nevű nádudvari Vörös Csillag nagydíja mellett, aranyérem jutott a szécsényi és az őrhalmi cukorrépának is, A szécsényiek száz holdon termelnek cukorrépát, s a holdanként! hozam 287 mázsa, örhalomban kisebb területen, 348 mázsa az átlagtermés, Szemlélődés közben erdemes egy kicsit visszapillantani is. Jó hírű gazdaságok : Tiszaiöldvár, Túrkeve, Balmazújváros „állnak” mögöttük. — Alig győzök eleget tenni a sok hívásnak. — Tóth István, az érsekvadkerti Magyar —Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet elnöke zsörtölődött tréfásan. A nyilvánosságot megszokta, nem először szerepel a szövetkezet országos bemutatón. Most éppen harmadik alkalommal mutatják meg, mire képesek a vadkerti dohányosok. Sikerük volt mindig, de ennyi elismerést még egyetlen alkalommal sem kaptak. Csaknem 15 mázsa termés, 150 hold átlagában. A milliós bevételen kívül aranyérmet és teljesítménydíjat hozott a gazdaságnak. Elismerés kísérte a nógrádi állattenyésztő gazdaságok tevékenységét is. A Magyarnán- dori Állami Gazdaság te- nyészsertései — akárcsak az őrhalmi jószágok csoportja — aranyérmet nyertek. — Évi két, két és fél milliós jövedelmet hoz a gazdaságnak a sertéstenyésztés és hizlalás — tájékoztatott Kurcveil István főkönyvelő. Az egészen természetes, hogy a több éves, jó tapasztalatok alapján a sertéstenyésztést továbbfejlesztik Magyarnán- dorban. Már a következő esztendőben új, korszerű telep kialakítását kezdik meg, és 1972-ben teljesen befejezik a Sokan megtekintették a kiállításon a salgótarjáni Kohászati Üzemek DEXION-SAX.GÖ perforált elemekből készített kukoricatároló egységét is. Ez az építmény egyike azoknak a Különleges mező- gazdasági tárolóknak, amelyek a sokaik által ismert, széles körűen alkalmazható DEXION-SALGÖ perforált elemekből készülnek. Mint kiderült, a kiállított tárolóegység nagyon tetszett a mezőgazdasági szakembereknek. Az ötletes tárolóra már eddig is számos megrendelést írt fel a vállalat képviselője Felcsillant nézők szeme Csalogányok Hogy a bábozás nemcsak a gyermekek műfaja, azt szemléltetően bizonyítja a balassagyarmati óvónők Kisze-báb- együttesének előadása. Azt munkát. Kurcveil István hat- gondoltuk, hogy a bábuk meg- vampillióban jelölte meg az jelenésével az idősebb koroszA sorsjáték főnyereményének, az 5,5 mázsás nehéz hízónak mindig sok csodálója vajn. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy a hatalmas állat nógrádi gazdaságból, M agyamándorból keirült a borotai Egyesülés Tsz-hez. új sertéstelep értékét, amely 1973-tól kezdve évi 10 OOO hízósertést „termel”. ' Érdemes sétálgatni, nyitott szemmel járni a kiállításon. Már csak azért is, mert a pavilonokat járva kiderül: a mostoha gazdálkodási viszonyok ellenére is erősödnek a “anyujuk"kezéből, nógrádi gazdasagok. Közülük a legjobbak kitűnően állták a versenyt ezen az országos kiállításon és bemutatón is. tály otthagyja ezt a műsor- számot, inkább a vásár forgatagát választja. Nem így történt. A „hűtlenkedés” helyett felcsillant a nézők szeme. A gyerekek, akik messziről látták meg a bábokat, kitépték az „Nem lehet megunni...” ty*“ ™>l! Még meg sem kezdődött a műsor, de a nógrádi menyecskék máris vonzották az érdeklődőket. A tizenöt asz- szony két körben helyezkedett el, s a fák között a népviselet színes csokorként hatott. Aki nem tudott a Nógrád megyeiek napjáról — pedig ezek sokan voltak —, ott ragadtak már puszta megjelenésüknél. Mire felhangzott A nógrádi vár alatt című népdal, a kör kifli alakú karéjjá nőtt. A harmonika kísérő hangja az asszonyok mosolygósságával vígságot teremtett. Aki reggel talán bal lábbal kelt fel, még az is tágra nyitott szájjal figyelte a szöveget, a népdal dallamát, a ruhák hímzését. A nógrádi asszonyok a Galambos- házaspár vezetésével már többször szerepeltek a tévében, a rádióban. Egyszóval nemcsak a krónikás számára voltak ismerősek. A helyi gyűjtésű dalok, amellyel a bemutatóra csalogatták a vásárra érkezőket, lehelletfinom könnyedséggel szólaltak meg •az asszonyok előadásában. A téeszben dolgozók nemcsak közösen énekelnek szívesén, hanem a közösben is, munka közben. Sokan csodálták meg ruháikat, köztük a szombathelyi Szabóék, akik háromszor tekintették meg a műsort, azzal a jelszóval, hogy „ezt nem lehet megunni”. Elragadtatással beszéltek a nógrádi menyecskékről, akik „hamisítatlan eredeti színt hoztak Nógrád képviseletében a vásárra.” A szurdokpüspökiek zenész ezermestere, Szabó Imre, megcsodál- koztatta a látogatókat. — Ilyen még nem volt — hallatszott a sorok között. Megbámulták tökhe- gedüjét, díszes citeráját. Legfőképpen azt a produkciót tapsolták meg, amikor kombinált ,»saját” szerkesztésű zenegépén játszott. Nagydob, csörgő, kisdob, csengő, csattogó, kis citera, harmonika, tökhegedű, szájharmonika szólt egyszerre. Szabó Imre két fellépése között elmondotta, hogy a tökhegedű a legkedvesebb hangszere. A kiállításon nemcsak ő nyújtott meglepetést a nézőknek, hanem a szlovák együttes felléptekor még őt is meglepték a zenészek, aki pe előadás színhelyére szaladtak, furakodtak egy kicsit, s máris szájtátva figyelték az első sorbán a felsorolást: Deák Márt meg Koncz Julis, meg Tóth Margit, meg Pintér Margit... A „hűséget” igazolja egyik kedves élményünk is, mikor egy villamosvezetőt alig tudott elvinni kalauznője. — Mennünk kell — mondogatta erőteljesen, de ő is csak-csak „odapislogott” az előadásra. A vezetőt nem érdekelte a sárga „járgány”, s nagyot derült, mikor a szalmabábot jelképesen bedobták a folyóba. De együtt derült a közönség is a szöveg .. d ig ezer dalt tud. A szurdokpüs , , pöki népzenész húsz hangszert — Ha masok is megértik készített eddig, de elhatározta/ . hogy jövőre újabb hússzal kibő- ieKunK víti készletét „egyszemélyes ze- akkor valójában érdemes volt nekarként” szórakoztatja közönségét. erre a kiállításra felutazni. Csonka János és a szécsényi zenekar nyitotta meg szeti csoportok műsorát Országos tapasztalatcsere Mint kiderült, a szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet nemcsak kiállít, vezetői, szakemberei, tagjai hasznos tapasztalatokat is gyűjtenek Budapesten. Így volt ezzel dr. Papp Lajos, a szövetkezet állatorvosa is. Nyitott szemmel járta a korszerű falu, a háztáji gazdaság korszerű eszközeinek, gépeinek bemutatóját. S, hogy milyen „vásárfiát” visz haza? — Sok-sok Jó tapasztalatot — mondta az állatorvos. — A közös állatállomány mellett több éve gondom van a háztájira is. Szeretném, ha a/, itt látottakat, hallottakat minél többen hasznosíthatnák a megyénkben. Arra is van ötlete, hogyan lehet ezt megvalósítani. — A télen meginvitáljuk Szécsénybe a baksai tsz elnökét. Náluk egészen jól alakul a közös és a háztáji kapcsolata. Hát így válik a mezőgazda- sági kiállítás országra szóló tapasztalatcserévé. Kíváncsi lennék, vajon hány tiak ;,csalogánya” székely bátmegy én kbeli tudja: milyen ládákkal lépett föl az irodalmi hallatán: — Behoztuk az gazdagok vagyunk mi éneke- színpad műsorában. Drámát egészséget, kivittük a betegsé- sekben. Most csak kettőjüket varázsolt az aszfaltra. Az oremlítem, akik oroszlánrészt szag különböző vidékeiről a vállaltak a vásár bemutatói- vásárra sereglett nézők egyíknak sikerében, Petróczy And- másikának még a könnye is rásnót és Für Évát. kicsordult, amikor félcsendül— De ismerős az a népvi- tek a viráigénekek. Az irodal- seletes asszony! — hangzott fel mi színpaddal és Fogárasi többször ez a mondat, ami- Béla virtuóz gitárkíséretével kor megpillantották Petróczy- hegyeket, virágokat, folyókat nét. S annál nagyobb volt az teremtették a kis terecskére, öröm, amikor szóba került a ameiy körül szüntelenül ems&jzikxss’msr* «•*>• művészetét. kön: Für Eva, a balassagyarFür Éva, a balassagyarma- matiak „csalogánya” énekek ■ get. Erre az egyik óvónő, Gutt- man Kati, csak azt mondta: jáértelmét, az egészet, nógrádi művéAz Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron szeptember 9-én rendezték meg megyénk napját. Üjdonságot jelentett a gépek és az állatok mellett az is, hogy első ízben kapott pavilont a művelődés: ezzel is megmutatva, mit fejlődött a falu kulturális élete huszonöt év alatt. Mint valamennyi megye, Nógrád is bemutatta népművészetét: dalait, zenéjét, irodalmát, tájait, de az ország elé tárta művelődésügyének reprezentatív kiadványait is. A Művelődés Házában azonban nemcsak népi kultúrát kaptak a látogatók, nemcsak az őszinte érzésekről daloló népdalokból ismerhették meg a megyét, hanem belelapozgatva a megye monográfiájába, megtudhatták a múltat is, honnan lépett elő ez a daloló országrész, a múzeumi füzetek — igenis merjük használni ezt a szót — a bányaigazgató levelétől, Szügy község monográfiáján keresztül a Napsütésben című antológiáig megmutatták: mit tettünk 25 év alatt a kultúráért. A falusi művelődés pavilonja korántsem csak a kultúrával törődött. Bárki végiglapozhatta a Palócföld számait, s áttekintést nyerhetett megyénk iparáról, az itt folyó életről. Salgótarján makettje előtt megállva kisebbek és nagyobbak elragadtatással szemlélték az épületecskéket, amelyek most már nemcsak nekünk jelentenek életet, hanem számukra is. Üj életet hirdetnek a fotók, akár a pataki iskola, akár a karancs- lapujtői házasságkötő terem, vagy a pásztói művelődési központ szerepelt rajtuk. Egy nap Nógrádé volt a kiállításon. De nyugodtan mondhatjuk, nemcsak ez az egy nap, mert ott szerepelnek termékeink is, amelyefcj most már így együtt, egységet alkotva rajzolnak képet erről á közel negyedmillió hektáros területről, amely csaknem kétszázezer embernek ad otthont. Munkatársaink VINCZE ÜSTVÁNNE, MOLNÁR ZSOLT és KOP^ PANY GYÖRGY fotóriporter ennek az egy napnak a hangulatát ke resték, próbálták Összegyűjteni.
