Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-04 / 207. szám
Négyen as irányelvekről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei többek között a következőket mondja: „A Központi Bizottság a X. pártkongresszustól az eddig követett politika jóváhagyását kéri. Javasolja, hogy pártunk és népünk nagy társadalmi programja a legközelebbi négy esztendőben: a szocializmus teljes felépítésének magasabb szinten való folytatása legyen”. A párt irányelvei eljutottak megyénk legkisebb településére is. A dolgozók széles rétegei nagy érdeklődéssel tanulmányozzák, igyekeznek a maguk munkaterületére alkalmazni. Számtalan gondolat ébred bennük, hogyan váltsák valóra az irányelveket. Tolmácson, ebben a Nógrád megyei kis községben széles körű viták bontakoztak ki arról, hogy milyen tennivalók várnak a dolgozókra, hogy az irányelveknek megfelelően végezzék a mindennapi munkájukat: A vitákon kialakult véleményeket idézzük összeállításunkban. tés érdekében sokat tanuljunk. Az állattenyésztésben dolgozók a Szocialista brigád címért harcolnak, sokat tanulnak. Munkájukért anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesülnek. Én abban látom az irányelvek legnagyobb jelentőségét, hogy megerősített a munkámban. Még nagyobb odaadással fogunk dolgozni. MOGYORÖ IMRE általános iskolai igazgató CSEHEK JÓZSEF tsz-rakodómunkás nyeit a pártnak ez a fontos okmánya olyan nagyszerűen összegez. Tisztában vagyok azzal, hogy sikereinket a dolgozók legszélesebb rétegeinek áldozatvállalásával értük el. Vonatkozik ez a mi kis üzemünkre is. Az irányelvek nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy teremtsünk meg mindent a dolgozó ember számára a zavartalan munkához. Örömmel mondhatom, hogy az idén nálunk elkészült a dolgozók új fürdője, öltözője. Alkotmányunk napján avattuk fel szép kultúrtermünket. Azért építettük, hogy dolgozóink életét megszépítsük. Az irányelveknek megfelelően őrködünk, hogy a dolgozók véleménye érvényre jusson, hogy mindenki érezze: részese azoknak az eredményeknek, amelyek ebben az üzemben születnek. — A község dolgozóival már sokat beszélgettem az irányelvekről. Való igaz, amit a pártokmány leszögez, hogy megnőtt az emberek műveltsége. Nekünk ehhez kell a munkánkat alkalmazni. Felkészíteni a gyerekeket, hogy a mi magasabb rendű társadat ■ > munkban jó állampolgárai leAz irányelveket tanul- _ irányelveket is meg- gyenek a hazának. Képzetten mányozni kell. Amikor ától- beszéljük párttagokkal, pánt- lépjenek az életbe. A X. vastam egymást követően több tonkívüliekkel egyaránt. Biz- kongresszus tiszteletére meg- alkalommal, mindig újabb és vagyok abban, hogy sok valósítjuk a gyerekekkel az újabb gondolatok ebredtek mondanak. Mi ezeket eljuttat- osztályküubot, ahol könyvtárt bennem. Ügy érzem, hogy az juk a X. pártkongresszushoz, rendezünk be. Itt helyezzük el elkövetkező négy esztendőben A közelmúltban pártnapot a tv-t, rádiót. A pedagógusok nemcsak a párttagoknak, ha- ’ t^tottunk, ahol kitűnt, hogy vállalták, hogy közreműködném minden hazáját szerető dolgozó embernek ez lesz a legfőbb támasza munkájában. Hiszen megvilágítja az elmúlt négy esztendőben végzett munkánkat és megjelöli, milyen irányban haladjunk. — Engem az ragadott meg dolgozóinkat mennyire foglalkoztatja a X. pártkongresszus. Egyöntetűen vállalták, hogy a kongresszus tiszteletére az üzem termelési tervét 1,5 szár nek a klubban és tanítják a gyerekeket. — Az iskolából kikerült fiatalokkal is többet kívánunk Zaláikkal túlteljesítik. Ez pénz- foglalkozni. Tervezzük, hogy a ben 800 000 forintot jelent. KISZ-szervezetek kultúrcso. ^ portjait és sportolóit össze- DÄVID BÉLÁNÉ vonjuk. Könnyebb lesz a taa legjobban, hogy az irányéi- tsz ánaUenyéSztési agronómus §ok oktatása és mozgatása. ■>nl. JV— 11.1---------------- T/1! «rí! r. ínlti vulr n r, rfrr a tAW _ v ek felhívja a pártalapszer- vezetek figyelmét a párt további erősítésére. Itt a mi községünkben is a pártalap- szervezet irányította az embereket a jobb életünket eredményező munkára. Érthető, hogy tovább kell erősíteni a pártalapszervezetet. Egyszerű párttag vagyok. Figyelemmel kísérem fiatal munkatársaimat. Közülük a legjobbakkal beszélgettem már a pártról, a párttagok példamutatásáról. Meggyőződésem, hogy kiváló emberek válnak belőlük és a pártban a helyük. Én a X. kongresszus tiszteletére vállalom, hogy oktatom, nevelem fiatalabb munkatársaimat. DÁVID JÁNOS. — öt esztendő óta vagyok a az erdokemia partul kara áliattenyésztő. Ugye érthető, hogy az irányelvekből a mezőgazdaságra vonatkozó megállapítások ragadták meg a figyelmemet. Abból is az, hogy a növénytermesztés mel lett elmaradt az állattenyésztés. Ez így igaz. Még sokat kell tennünk annak érdeké' ben, hogy a nagyüzemi gazdálkodáshoz méltó legyen az állatállományunk. Mi ezért fáradozunk. Termelőszövetkezetünkben az idén befejezzük a szarvasmarhák gümőkórtól mentesítését. Az egy tehénre jutó tejtermelést az év végéig 3000 literre emeljük. Most egy új 108 férőhelyes tehénis- tállót építünk, amelyet saját _ Az irányelveket több al- neveIésű állatokkal telepí- kalommal átolvastam és ta- hink be. nulmányoztam. Nagyon büsz- _ iránvelvek arra ösz- ke vagyok arra, hogy párttag Af ^»nyelvek arra ősz lehetek és részese annak a tökeinek bennünket, hogy a munkának, amelynek eredmé- magasabb szintű áliattenyészKicsi a falunk, de nagy a tennivalónk, amihez sok-sok támogatást nyújtottak nekünk is a X. kongresszusra megjelent irányelvek. Bobál Gyula Vezetés és felelősség Az MSZMP IX. kongresszusának határozata a párt vezető szerepének további erősítéséért az alábbi feladatot tűzte a pánt elé: „A következő évek egyik legfontosabb feladata, előrehaladásunk gyorsításának kulcskérdése a párt vezetőszerepének továbbfejlesztése, a pártvezetés módszereinek, formáinak a társadalmi fejlődéssel összhangban álló tökéletesítése.” Most — majd négy évvel később —, az MSZMP Központi Bizottságának a párt X. kongresszusára kiadott irányelvei megállapítják: „A IX. kongresszus óta erősödött a párt vezető szerepe.” És ugyancsak most, négy évvel a IX. kongresszus után vannak — ha nem is sokan —, akik kétségbevonják a pártvezetés, a pártirányítás hatékonyságát. Ha valahol ragacsos a kenyér, ha a cipész rosszul talpal —. vagy nem talpal sehogy, mert nincs —, ha egy gyárban kevés az anyag, vagy rossz a munka- szervezés, ha nem tetszik a tv-műsor, vagy drága a piac, rögtön a pártvezetést okolják, a párt felelősségét hangsúlyozzák. Ezek, a legtöbbször jó szándékú önberek — párttagok vagy pértonkívüliek — elvárnák ma is, hogyha nincs alkatrész a kombájnhoz, szerezzen a járási pártbizottság, hogy a vasárnapi vagonkirakodást a párt szervezze, hogy az üzemben a munkaversenyt a pártszervezet is- tápolja és ha valakit bárhol vagy bárhonnét jogos, avagy jogtalan sérelem ér, a pártot teszi felelőssé. Miért van ez így? Azért, mert bár sokszor elhangzott ez: „pártvezetés”, „felelősség” — egyesek még most sem értik eléggé, mit is jelentenek ezek a fogalmak. Egyesek a pártvezetést ügyintézéssé szűkítik, olyan operatív munkának tekintik ma is, amely szerint a párttitkár kötelessége alkatrészek után futkosni, kombájnt rajonírozni, vagy beleszólni a műkedvelő színjátszók „összeállításába”. Nem felejtették el ugyanis még most sem, hogy volt időszak, amikor a pártszervek ténylegesen sok állami, gazdasági, közigazgatási gondot és dolgot vettek a nyakukba. Volt ilyen idő ez tény, mint ahogy tény az is, hogy ami logikus, jogos és helyes volt például 1956 végén vagy 1957 elején, az már semmiképpen sem jogos, helyes a konszolidáció után. És főleg nem logikus, nem jogos, nem helyes ma! Ma már megvannak a pártnak a vezetéshez a partnerei. Az eltelt évtizedben erősödtek annyit az államhatalom, az államigazgatás, a gazdasági szervek és a tömegszervezetek, hogy mentesíteni tudják a pártot az operatív jellegű gazdasági, kulturális és minden olyan egyéb tennivalótól, amelyekkel az ellenforradalom utáni időben szükségszerűen kellett foglalkoznia, de — mint ahogy a IX. kongresszus határozata megállapította — „... amelyek elvonták ereje egy részét a tudományos elemző, eivi-poidtikai irányító munkától”. A közelmúltban megjelent irányelvek már ezt állapíthatják meg: „A párt tevékenységében fokozottabban előtérbe kerül az elvi-politikai irányítás. Jobban elhatárolódtak egymástól a párt-, az állami, a társadalmi és a gazdasági szervek sajátos, önálló feladatai. A párt elvi-politikai állásfoglalásokkal, a fejlődés irányának meghatározásával biztosítja vezető szerepét. A gyakorlati munka irányításában, szervezésében, ellenőrzésében növekedett az állami, a gazdasági és a társadalmi szervek szerepe. Ugyanakkor a pártnak, szerveinek és szervezeteinek, amennyiben a helyzet megköveteli, minden politikai jelentőségű kérdéssel foglalkoznia kell, bármely szerv, vagy szervezet feladatkörébe tartozik is.” Az irányelvekből tehát világosan kiderül: a párt vezető szerepe azt jelenti ma, hogy a párt idejében feltárja a társadalmi fejlődés legfontosabb kérdéseit, kidolgozza megvalósulásuk módját és a célok megválóéitására szervezi, mozgósítja a tömegeket, elvi-politikai támogatást nyújt a nép előtt álló feladatok megvalósításához. Egyetlen példát erre: amikor 1956 után újjászerveződött a társadalom legfőbb ereje: a párt, vezetésével viszonylag rövid idő alatt sikerült konszolidálni a társadalmat, és napirendre tűzhette a szocializmus építése egyik alapvető kérdésének megvalósítását, — a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A mezőgazdaság átszervezése, a gazdasági élet, a termelés, a felhalmozás és a fogyasztás alakulása, változása napirendre tűzte a gazdasági irányítás reformját, amely 1968. január 1-évél életbe is lépett. Ez utóbbi sem valósulhatott volna meg a párt vezetése, kezdeményezése nélkül. A párt ismerte fel azokat a fékező tényezőket, amelyek akadályozták a társadalmi fejlődést, a párt tette az első lépést a gyorsabb, hatékonyabb fejlődés, a szocializmus építése gyorsításának érdekében. Társadalmunk fejlődése ^egyensúlyozott, gazdasági életünk egészségesen fejlődik, az életkörülmények javulnak, — ez tükröződik az irányelvekből. S az, hogy a párt vezető szerepe a gazdasági élet minden területén, a politikai irányításban, az erők összefogásában, mozgósításában és az ellenőrzésben egyaránt megnyilvánul. A 'féladatok helyes megosztása erősítette a párt irányító tevékenységét, növelte más államhatalmi, állam- igazgatási, gazdasági szervek felelősségét. Vannak gondjaink, találkozunk még bosz- szantó mulasztásokkal, közönnyel, lélektelen- séggel is. És hányszor, de hányszor teszik szóvá mindezért a párt felelősségét. Jog'os-e mindig a párt. csak a párt felelősségét hangsúlyozni? Semmiesetre sem! Kétségtelen, hogy politikai értelemben az egész magyar társadalomért, jelenéért, jövőjéért a párt a felglös. A pártnak nincs joga és szándékában sem áll ezt a felelősséget megosztani! Ebben, úgy gondolom nincs is vita. De abban már lehet, és van is, hogy a hétköznapok taposómalmában, gyakorlatában milyen felelősséget vállal ion a párt és milyet az egyén? Vállalhat-e a párt mindenért. minden szerv, minden párttag vagy pártonkívüli tettéért felelősséget? A párt felelős a kenyér minőségéért, az anyaghiányért, a rossz munkaszervezésért? Miért a párt? Miért nem az a párt-, állami vagy gazdasági vezető, vagy éppen állampolgár, aki nem teljesíti megfelelően kötelességét, nem végzi el jól azt a munkát, amiért — sokszor jól — megfizetik. Igaz, előfordul, hogy nem sikerül eljutni a felelőshöz, van úgy, hogy a felelősségre vonás is elmarad. Ilyenkor aztán köny- nyen éri azt az elmarasztaló szó, ami szem előtt van, ami a köztudatban, ami az élen van. (Hozzájárul még persze az is, hogy volt idő, amikor másként vélekedtünk a párt, a kommunisták felelősségéről. Mindenért csak a kommunistát tettük felelőssé, ezzel, a többség, az állampolgárok nagy része lerázta nyakából a felelősséget.) Vezetés és felelősség. Azt hiszem, akkor ke-’ rülnek ezek a fogalmak az őket megillető helyre, ha azt valljuk: a párt a társadalom nagy kérdéseivel - foglalkozik, alapvető elvipolitikai kérdésekben dönt, mennyiségben és minőségben is szorosabb ellenőrzést gyakorol a célkitűzések megvalósítása során. Vezetni, így vezet A pp! amely felé a párt vezetésével ™ be«, eredményesen haladunk, az egész népé. a nem kommunistáké éppúgy, mint a kommunistáké. Fáradozzon hát e cél eléréséért áldozatkész munkával kommunista és nem kommunista, minden ember — felelősséggel. Papp János A Mezőgazdasági Vásár aranyérmét nyerte el az Élelmiszeripari Gépgyár kiállításon látható és működés közben is tanulmányozható tejfeldolgozó- üzeme
