Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Politik»! felelősséggel az elszórtan jelentkező vélemé- nyék, amelyek a jelenlegi gazda­sági irányítás bevezetésekor és utána még elhangzottak: a párt csak agitáljon, a gazda­sági vezetés pedig intézkedjen — végtelenül rosszul értelmezték a párt vezető szerepét, a termelést ellenőrző és segítő munkáját. A vélemények mögött kimondatlanul az húzódott meg, hogy egyik-másik gazdasági vezető függetleníteni akarta magát attól a politikai felelősségtől, amely minden egy­személyi vezetőre hárul, legyen az kommu­nista, vagy pártonkívpli. Szerencsére az előbbiekhez hasonló, különböző árnyalatok­ban jelentkező téves vélemények csak tisza­virág életűek voltak. Ebben része van me­gyénk üzemi pártszervezeteinek, a pártbi­zottságoknak, akik elvi, politikai állásfogla­lásukban számtalan módon kifejezésre jut­tatták: nemcsak gazdasági vezetőkre, ha­nem politikus gazdasági vezetőikre van szük­ség az új gazdaságirányítási szituációban, akik ismerik a párt gazdaságpolitikáját, ké­pesek azt helyesen magyarázni, annak szel­lemében cselekedni. A politikus gazdasági vezető nemcsak azt látja, hogy egy-egy intézkedése milyen gaz­dasági eredményt hoz, s mikorra, hanem számol azzal is, hogy a gyár egészében, vagy részlegeiben a különböző rétegek között egy- egy döntés milyen politikai állásfoglalással találkozik, kik, és miért támogatják, kik és miért lépnek fel ellene, milyen érveket, bi­zonyító tényeket kell összeszedni, hogy a fejlődést szolgáló intézkedések, elképzelések, a dolgozók minél szélesebb körét nyerjék meg. Ez a fajta vezetési felfogás és gyakorlat ne­hezebb, de tartósabb eredményeket hoz. Er­ről győződhették meg kommunista, és pár- tonkívüli gazdasági vezetőinek az ötéves terv végrehajtása során, a gazdaságirányítás új modelljében. A félreértések elkerülése vé­gett hangsúlyozzuk: az első számú gazdasá­gi vezetőknek nem apró, hanem az egész kol­lektívát érintő fontos és lényeges, a gyár egész fejlődését alapvetően meghatározó kér­désekben kell politikailag alátámasztani a döntések miértjét, és válaszolni a felvető­dő kérdésekre, a távlatok és a miértek egy­értelmű tisztázása érdekében. Politikus gazdasági vezető sok van me­gyénk üzemeiben. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, az öblösüveggyárban, a síküveg­gyárban, az ötvözetgyárban, a bányaüzemek­ben, az Ipoly Bútorgyárban és még sok he­lyen természetesnek tartják az új követel­ményeket, igyekeznek élni a lehetőségekkel és az adottságokkal. Az acélgyárban, figyelembe véve a tizgnöt éves távlati tervet, mar megtették az előké­születeket a számítástechnika széles körű al­kalmazására. Az öblösüveggyárban zajló tech­nikai, technológiai korszerűsítés nemcsak a jelen feladatainak jobb elvégzését szolgálja. Az Ipoly Bútorgyár párt- és gazdasági veze­tőinek erőfeszítése, az új gyár létrehozására, az új termékek meghonosítására, a jövő biz­tos megalapozása érdekében történik. A sík­üveggyárban a Zagyva II. kemence átépíté­se, a politikai felelősséggel dolgozó kommu­nista vezetők hozzáértését, bátorságát, kezde­ményező készségét, kockázatvállalását bizo­nyítja még akkor is, ha ehhez a nagy fela­dathoz maximális segítséget kaptak a vál­lalat országos központjától és a különböző üveggyáraktól. Amikor a lehetőségeket, adottságokat és az eredményeket vetjük össze, rögtön kiviláglik a X. pártkongresszus irányelveinek ez a megállapítása: „Gazdasági építőmunkánk­ban az egyre növekvő feladatok a vezetőktől is nagyobb teljesítményeket kívánnak, na­gyobb követelményeket támasztanak velük szemben. A gazdasági vezetők politikai fele­lősséggel dolgozó szakértők legyenek, érvé­nyesítsék a párt gazdaságpolitikáját. Vezeté­si módszerüket emeljék magasabb színvonal­ra. éljenek bátrabban megnövekedett ha­táskörükkel, tartsanak lépést a fejlődéssel" — különböző formában és változatban érvényes megyénk üzemeire'is. Üzemeinkben, vállalatainkban és gyáraink­ban nem elsősorban az első számú vezetők­től — de sok helyen tőlük is —, hanem a különböző főosztály-, osztály-, üzem-, gyár­részlegvezetőktől, — építésvezetőktől, vala­mint művezetőktől kell a jövőben jobban számon kérni az előbbieket, mint a hatéko­nyabb munka előfeltételeit. Számtalan példa bizonyítja, hogy a sokszor ' legeredményesebbnek látszó intézkedés is megfeneklik, zsákutcába kerül, ha az üzem­ben keveset tesznek azért, hogy sikerüljön. ■Sokszor leírtuk, hogy a megszokotthoz való ragaszkodás, a .rest gondolkodás, a minden rossz, ami új, ami az első pillanatra többlet- munkát okoz szemlélet jelentős eredmények­től fosztja meg a vállalatokat, a népgazda­ságot, és komoly károkat okoz az egészséges közgondolkodás formálásában. Előfordul, hogy üzemi párt- és szakszer­vezeti bizottsági titkáraink sem mindig a korszerű, a haladó, a gyorsabb fejlődést biz- v tosító intézkedések mellett törnek lándzsát, nehogy szembe kerüljenek a tagság egy részének maradiságot konzerváló véleményé­vel, vagy nem akarják, hogy a hangadó, „a főnökök szekértolója” titulust ragasszák rá­juk. Pedig régi igazság, hogy az új csak a régivel szembeni küzdelemben születik meg. Tények bizonyítják, hogy az esetek többsé­gében nem népszerű az újért fáradozó em­ber. Pedig megtehetné, hogy ölbe rakja a kezét és csak ösztökélésre csináljon valamit. Ez a felfogás és gyakorlat azonban teljesen idegen a kommunistáktól. A népet szolgáló tervek csak állhatatos, rendszeres és követ­kezetes munkával, a vélemények és ellenvé­lemények összecsapásával valósulnak meg. S aki erről elfeledkezik, afelett eljár az idő, olyan embert kell helyébe állítani, akinek van mersze az újért hadakozni. Az a biztatás, resszus irányelveiből amely ez ügyben ki- csendül a X. pártkong- jelentékeny hatást gya­korol majd mindazokra a kommunista és nem kommunista, kisebb és nagyobb be­osztásban dolgozó vezetőkre, akiknek jő vagy rossz munkájától, politikus magatartásától függ, milyen gyorsan haladunk előre, mi­ként tudjuk a nép javát szolgáló terveinket valóra váltani. Venesz Károly A jelölő bizottság alapos “ munkát végzett. Min­dent számításba vettek. Lu- dányhalászi nagyközség, az emberek hozzáértő gazdálko­dók, a termelőszövetkezet sokoldalú és gazdag. A párt- szervezet titkárának képzett­nek kell lennie, hogy a dol­gozók elismerjék és kövessék. Senki sem irigyelte a bi­zottság tagjait, amikor szinte emberről emberre keresték, ki legyen az új párttitkár. Mert Serfőző Pál, ez a lelkiis­meretes, hosszú évek során a párt élén álló ember elfáradt, egészsége meggyengült, nyu­galomra vágyik, ö volt az el­ső, aki kimondta Géczi Erzsé­bet nevét. Évék óta vele dol­gozik a lány a brigádban. Igaz, hogy éveinek száma a húszon még alig van feljebb, de a fia­talos kedvet meghagyja ak­korra, mikor a kötelességét elvégezte. Megfontol minden szót. Tekintetében látni, hogy átéli, amit kimond. Nem is ta­gadja, hogy ő ilyen. De azt sem, hogy így találja értelmét az életnek. Két esztendeje tag­ja a pártvezetőségnek is, ahol mindig körültekintően nyilat­kozott és amit rábíztak tisz­tességgel elvégezte. Azért a taggyűlésen, amely nagyon formásán, szabályosan zajlott le, a szemében volt, hogy izgalom fűti. Mindez abból fakadt, hogy nyugtalaní­totta: fiatalon, ilyen nagy gazdaságban, nagy tudású em­berek között párttitkárnak len­ni? A jelölő bizottság tagjai már ismerték az emberek vé­leményét. Nemcsafc a pártta­gokkal,' de még a pártonkívü- liekkel is beszélgettek arról, hogy a ludányhalászi tsz párt- alapszervezetének titkárául Géczi Erzsébetet, a növényter­mesztési brigádvezetőt java­solják. A taggyűlésen^ a ja­vaslat hallatán a parttagok magasba emelték a kezüket. Megbízatás Amikor a szavazatokat össze­gyűjtötték, két tag ellenében igent mondtak. Géczi Erzsé­betet párttitkámak választot­ták. Nagy Ferenccel, a községi tanács elnökével beszélget­tünk a napokban a titkárnő­ről. Az elnök arról nevezetes, hogy a dicséreteket ritkán osz­togatja. Amikor Erzsébet ki­került a mezőgazdasági isko­lából, Nógrádszakálba irányí­tották, a tsz-be. Akkoriban Nagy abban a községben volt párttitkár. Figyelemmel kí­sérte a lányt, hogyan ismerke­dik az élettel. — Megszerették nálunk is, mert szorgalmas és nagyon tiszteli az embereket — mond­ta. A szakái iák tudják a legjob­ban, hogy milyen göröngyö­sen kezdődött ennek a lány­nak az élete, találkozása a hétköznapokkal. Tele remé­nyekkel lépett ki az iskolá­ból, kezében a technikusi ok­levéllel. Nagy elképzelésekkel, megváltó gondolatokkal. Ép­pen aratás ideje volt. a munka özönét találta a faluban. _És amikor dolgozni akart, úgy ahogyan az iskolából útra bocsátották, a főagronómus ráparancsolt: — Fogd az ételhordót és vidd az ebédet az emberek­nek! A lány elsápadt, szemei ri­adtan tágra meredtek. Gyülem. lett benne az indulat, hogy visszautasítja ezt a hangot, de az agronómus már a hetedik szomszédban száguldott. A lány ott vívódott önmagával, hogy mit tegyen? Az emberek nem éhezhetnek. Hajnaltól a cséplőgépnél dolgoznak. Fog­ta az ételhordót és indult a Burgyin felé. Tehetetlen ke­servében kövér könnycseppek gördültek le az arcán. Amikor letette az ételhordót és az em­berek jó .étvággyal ettek és a jókedv ébredt közöttük, meg­nyugodott Az egyik ember felállt, és megragadta a lány két vállát. — Édeském. ez azért esett olyan jól, mert maga hozta... A lány arra számított, hogy majd kigúnyolják. Helyette hálás pillantásokat vetettek rá. Visszatért a kedve. Ilyen kis fáradsággal is örömet le­het szerezni az embereknek? Ott maradt közöttük még egy ideig. Később, amikor a mun­kára irányította az embere­ket, soha nem fordult elő, hogy nemet mondtak neki. Na­gyon megszerette őket. Ott élt közöttük, amíg a gazdaságot nem egyesítették a Ludányha- lászivai. Ezután , irányították őt jelenlegi munkahelyire. Ludányba. Serfőző Pál a megmondhatója, hogy az egyik legjobb mun­katársát találta meg a lányban. Pedig' mennyi vita, meg nem értés van egy ilyen közgsség- ben. Az egyik ember ezt akar­ja, a másik az ellenkezőjét. Sokszínű a gondolat, de ezt a lányt soha nem lehetett elté­ríteni arról, ahogyan ő azt eltervezte a jobb érdekében. Serfőző ezt a határozottságot fedezte fel benne. Vitte ma­gával, ha örülni kellett akkpr is, de ha küzdeni, akkor is. Történt egy alkalommal, amikor az őszi betakarítás ezernyi tennivalója nehezedett az emberekre, hogy az asszo­nyok egy csoportja keveselte a járandóságot. Munka helyett a Elsőként tizenhat lakás A Salgótarjáni Kohászati Üzemek és a városi tanács képviselői között megállapo­dás jött létre a közös lakás- építési akció megindításáról. Az üzem, dolgozód lakásgond­jainak megoldására saját anyagi ráfordítással lakásokat épít. A mostani megállapodás szerint elsőként tizenhat lakás kivitelezését kezdik el a Mali- novszkij úton. A Karamcsvöl- gyi Ktsz-szel már megkötötték a szerződést, az építési mun­kák a napokban elkezdődnek. Fiatal egészségőrök Népszerűek az iskolákban az egészségügyi témájú rendez­vények, illetve szakkörök, képzések. A tanulók szívesen hallgatnák egészségügyi felvi- Lágosító-nevelő előadásokat, s maguk is kedvvel vesznek részt az egészségügyi kultúra terjesztésében. Az idei tanév elején a sal­gótarjáni járás területén nyolc általános iskola kérte ifjú egészségőr szakkör létesítését. A szakkör alakítására vala­mennyien 1 engedélyt kaptak. Az érdekes, változatos szakkö­ri program összeállításában sokat segít az is, hogy az idén a járás több iskolája ke&keny- filmvetítő gépet kapott, ami meggyorsíthatja az ismeretek elsajátítását. Falusi téli esték Kellemes hangulatú téli es­tékre számíthatnak ebben az évben a szécsényi járás köz­ségei. A szécsényi művelődési központ öntevékeny művé­szeti csoportjai teljes estét betöltő műsorral kedvesked­nek majd a falvak lakóinak. A műsorban szerepelnek a tánc-, a színjátszó- és a báb­szakkör tagjai, valamint a zenekar is, biztosítva a mű­sor sokszínűségét. Azt terve­zik, hogy a téli estéken Szál* mater csre, Varsányba, Mi­hály gergére, Lükére, Karancs- ságra, Endrefalvára és Nóg- rádmegyerbe látogatnak majd el. Az együttesek már megkezdték a felkészülést a falvak lakóival való találko­zásokra. Vita kerekedett fleKH közöttük. Viharos órák voltak ezek. Er­zsi számára szokatlan. Serfő­ző indult lecsillapítani az ‘in­dulatokat Véle a lány is. A vitából megértette, hogy az asszonyok között elszabadultak az érzések. A megfeszített munka kikezdte idegeiket. De azt is látta, hogy jogtalan "a követelésük. Hiszen nem vé­gezték el a munkát, amely rá­juk várt. Nagy volt a hang­zavar. Égtek az arcok. Ser­főző szavát túlkiabálták. Géczi Erzsébet meg odament az egyik asszonyhoz és nyugodtan mondta néki: — De ‘ hiszen, ha elvégzik a burgonyszedést, akkor meg­kapják az érte járó bért. Ha pedig nem, akkor jogtalan fi­zetést kémek... Csend lett. A csípős őszi szél is mintha elfáradt volna. Nem vágott úgy az arcukba. Az asszonyok egymásra néztek. Megkérdezték: — Ha elvégezzük, megkap­juk? — Természetesen — vála­szolta a lány. Még maradtak az asszonyok között, beszélgettek minden­ről. A jókedv is visszatért közéjük. Mikor Serfőzőyel el­indultak a falu felé, Pali gzt mondta Erzsinek: — Jól van kislányom, csak szeresd ezeket az embereket. Veszekednek, de aranyat ér­nek. .. Ott a taggyűlésen sok minden eszébe jutott Géczi Erzsinek, az új párttit­kárnak. Ügy érezte, nagy te­her nehezedik rá. Akkor köny- nyebbült meg, amikor mele­gen szorongatták a kezét és ígérték, hogy segítik. Hová is lennék ő nélkülük? — fordult meg gondolatában. Egymás után rajzolódott ki előtte: mi minden vár rá. hogy az em­berek boldogabbak legyenek. Bobál Gyula Fegyneres erőink A KEDDI-NAP a katonáké, határőröké, karhatalmástáké, rendőröké, munkásőröké, vagyis mindazoké, akiket a fegyve­res erőink gyűjtőfogalom alatt értünk, s akiknek az a meg­tisztelő hivatás jutott osztályrészül, hogy hazánk függetlensé­gén, biztonságán, határaink sérthetetlenségén, állami és tár­sadalmi rendünk szilárdságán őrködjenek. A fegyveres erők napja alkalom arra, hogy emlékezzünk a múltra, mérlegre tegyük a jelent és egy pillantást vessünk a közeli jövőbe is. A múltból a tiszteletreméltó, haladó ka­tonai hagyományokat idézzük fel ezen a napon, amelyen 122 éve a honvédhadsereg az emlékezetes pákozd—sukorói győ­zelmet aratta. Kegyelettel idézzük szabadságharcos elődeink példáját, a tizenkiiences vöröskatonákét, az orosz és spanyol polgárháborúban harcolt magyar internacionalistákét, és min­den igaz hazafiét, aki fegyverrel a kézben küzdött a szabad Magyarországért, szocialista társadalmi rendünkért. S a jelen? Ennek mérlege egyértelműleg kedvező és biz­tató. Különösen az utóbbi néhány év alatt minőségileg is változtak fegyveres erőink. Ennek során kialakult a néphad­sereg új szervezete, lezajlott a csapatok átfegyverzése mo­dern technikára, új harceszközökre. Mindennek eredménye­ként hazánk, a Magyar Népköztársaság védelme a külső és belső ellenség ellen biztosítottnak mondható, lakosságunk békében és biztonságban él és dolgozik. Fegyveres erőink és testületeink erősek, ütőképesek, további fejlesztésükre tett erőfeszítéseink pedig összhangban vannak népünk érdekei­vel, az ország teherbíró képességével és megfelelnek a nem­zetközi helyzet alakulásából eredő követelményeknek. Sokszor hallani, hogy egy ilyen kis országnak, mint Magyarország, nincs nagy jelentősége katonai szempontból, felesleges tehát nagyobb erőfeszítéseket tennünk honvédel­münk fejlesztéséért. Ez mindenképpen tarthatatlan, mond­hatnánk kapátuláns nézet, amely semmibe veszi népünk és hazánk érdekeit és a terheket szövetségeseink vállára hárí­taná át, „mellesleg” a legkevésbé sem volna igazságos, be­csületes. A két szemben álló világrendszer feltételei között egyedül csakugyan nem tudnánk megőrizni nemzeti függet­lenségünket, megvédeni határainkat, szocialista rendünket. Erőnket és honvédelmi képességünket azonban megsokszo­rozza az a tény, hogy hazánk tagja a szocialista országok Varsói Szerződésének. Mégpedig teljes jogú tagja és ehhez mérten ki is veszi részét a közös feladatokból. Meggyőződésünk, hogy a Varsói Szerződéshez való tarto­zásunkkal, a szovjet hadsereggel és a testvéri szocialista fegyveres erőkkel szilárd fegyverbarátságban szolgálhatjuk csak népünk biztonságát, békés alkotómunkáját, szocialista jövőjét. Éppen ezért, amíg a NATO létezik, továbbra is min­dent el fogunk követni, hogy az együttes és külön bizton­ságunkat egyaránt garantáló Varsói Szerződést a magunk részéről minden lehető eszközzel tovább erősítsük. A MAI ünnepnapon meleg szeretettel köszöntjük fegy­veres erőink minden tagját, kívánunk újabb sikereket áldo­zatos hivatásuk teljesítéséhez, hazánk és népünk, mindany- nyiunik békéje és biztonsága javára. A. X Készülődés a télre Mintegy 500 vagem árut, burgonyát, zöldséget és gyü­mölcsöt tárol a lakosság té­li ellátására a MÉK. Előrelát­hatólag mintegy 300 vagon burgonya, 40—50 vagon alma és 150-—160 vagon zöldség ad­ja majd a zavartalan ellátás­hoz szükséges téli készletet Ä munka már elkezdődött Szé- csénybe mintegy 8—10 vagon burgonya érkezett a környe­ző szövetkezetektől.' A jövő hét elején megkézdődik a téli tárolás a v MÉK dejtári és pásztói telephelyein is. * A MEK szécsényi telepén mintegy 60 vagon burgonyát, Jelentős mennyiségű zöldséget és káposztát tárolnak. Képünkön: a szécsé­nyi II. Rákóczi Tsz-töl érkezik téli áru, a káposzta. NÓGRÁD — 1970. szeptember 27,, vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom