Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
Hétfőn kezdődik V. nevelésügyi kongresszus Szeptember 28-án kezdi meg háromnapos tanácskozását az V. nevelésügyi kongresszus. Az első nap délelőttjén az Országház kongresszusi termében plenáris ülésre kerül sor. Megnyitót mond Gáspár Sándor. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ezt követi Péter Ernőnek, a Pedagógusok Szakszervezete főtitkárának a beszámolója. A kongresszus előkészítésében résztvevő szervek képviselői- <*2-. és Aczél Györgynek, az MSZMP KB titkárának a hozzászólása zárja az ülést. Ezek után, a kongresszus öt szekcióiban folytatja munkáját A szeptember 30-i záróülésre ügyancsak az Országház kongresszusi termében kerül sor. Az V. nevelésügyi kongresz- szuson 600 küldött vesz részt. A küldöttek ötvep százaléka gyakorló pedagógus. A kongresszus eíőkészüieti munkálatai három évvel ezelőtt kezdődtek meg. E munkában a következő szervek vettek részt: a Pedagógusok Szakszervezete, a Magyar Pedagógiai Társaság, a Művelődésügyi Minisztérium, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Tudományos Akadémia, a Miagyar Nők Országos Tanácsa, a Munkaügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a Műszaki és Természettudományi Egyesü, letek Szövetsége. A kongresszusi témabizottságok 1969 tavaszán téziseket készítették, s ezeket mintegy 70 000 pedagógus, különböző szervek, tudósok, kutatók igazgatási szakembereik megvitatták. Szót kaptak e vitákban a szülők és a tanulóifjúság képviselői is. A viták nyomán elhangzott javaslatokat a témabizottságok feldolgozták, összegezték és „A témabizottságok jelentésed” című kiadványban, tárják a kongresszusi küldöttek élé. A gondosan előkészített anyagok számos probléma felvetésével gazdagították a tézisekben megfogalmazottakat, a témabizottságok messzemenően figyelembe vették a széles körű társadalmi, szakmai viták során elhangzott javaslatokat. . ' Az V. nevelésügyi kongresz- szus a magyar nevelésügy demokratikus, átfogó és egyetemes fóruma, amely arra vállalkozott, hogy áttekintse a jelen és a jövő várható pedagógiai problematikáját, ráirányítsa a figyelmet a nevelés legfontosabb kérdéseire, fokozza a társadalom érdeklődését és felelősségét e problémák iránt. Kisfiú az utcán A kisfiút apukája vezette az utcán. Sétáltak szépen, kézenfogva, ahogy az egy apukához és kisfiúhoz ülik. Jöttek egymás után az ismerősök, nénik és bácsik. Az apuka kö- szöngetett jobbra-balra. Hasonlóan a kisfiú. Ügy látszik be- lésúlykolták: akinek a kedves szülei köszönnek, neki is illik. Aztán szembe jött egy ismerős. Az apuka üdvözölte, de kisfia egy árva szót sem szólt. Amikor elment, a papa fed- dően kérdezte: — Kisfiam, miért nem köszöntél a bácsinak? Nem ismerted tálán meg? Mire a kisfiú őszinte felháborodással: — De, apu! Minek köszönjek neki? Már tegnap is találkoztunk és akkor köszöntem„»«, *— cs —* Kikapós menyecske: — Drágám, az utóbbi időben olyan érzésem van, mintha a férjem figyelne bennünket. Esőfelhőt loptak Rendkívül szokatlan feljelentést tettek nemrégiben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságánál. . .Véleményünk szerint Nevada állam törvénytelenül eltulajdonította azp- kat a felhőket, amelyekből bőséges «sőnek kellett volna zuhognia Utah államunk területére. . Kiderült, hogy Nevada állam tudósai a nyáron gyakorlatilag próbálták megvalósítani azt a találmányt, hpgy felhőből esőt teremtsenek, mégpedig ezüstjód-pára segítségével. Nos, a kísérlet sikerült: a békés bárányfelhők hamarosan összesűrűsödtek és esőt zúdítottak alá. A magyarázat egyszerű: az ezüst-jód- pána összesűríti a felhők pára- tartalmát és csapadékot idéz elő. Utah állam most arra az álláspontra helyezkedett, hogy Nevada állam ellopta tőle az őt megillető esőt és ennek megfelelően panaszt tett a legfelsőbb bíróságnál, anyagi kártérítést követelve. NÓGRÁD - 1970. szeptember 27., vasárnap J Együttműködés a KISZ és a művelődési központ között A fiatalok szabad idejének célszerűbb kihasználása és az ifjúság hatékonyabb nvelése érdekében a KISZ pásztói járási bizottsága és a járási művelődési központ együttműködési szerződést dolgoz ki. A művelődési központ eddig is sokat tett a helyi fiatalok kulturált szórakozásáért — a jövőfben éppen a lói bevált gyakorlatot szeretnék rendszeressé. hatékonyabbá tenni. A művelődési központ dolgozói részt vesznek a KISZ testületi ülésein, s a jövőben rendszeres segítséget adnak a kulturális jellegű rendezvények lebonyolításához is. A sorrendben harmadik pásztói ismeretterjesztő napok. — amelyek nagyrészt a művelődési központ rendezvényedből állnak — legközelebb külön ifjúsági napot is felvesz egyhetes _ programjába, amikor járási szintű találkozót rendeznek a fiataloknak. Sikerült a felvétel? Már az egyetemeken, főiskolákon és a felsőfokú technikumokban hallgatják az előadásokat és végzik a gyakorlatokat azok a „szerencsés” nógrádi fiatalok, akik az érettségi után felvételt nyertek. Többen örömmel vonultak be egyéves katonai szolgálatra, „zsebükben” a következő tanévre szóló felvéteti értesítéssel. Sok próbálkozó azonban csalódottan nézett munka után, alig keresve a sikertelenség okát. Az iskolák, az egyéni visszajelentésék és a statisztikai tájékoztatások alapján többnyire azt látják, hogy nem növekedett a felvettek száma és különösen az egyetemi felvételi vizsgaeredmények gyengébbek az érettségi átlagoknál. A sikertelenségek miatt — különösen ebben az időszakban — sok olyan szülői, tanulói véleményt lehet hallani, amelyek szerint nem is érdemes „próbálkozni” és „kínlódni”. Az egyik legdöntőbb ellenvéleményt azok állítják ki, akik a tapasztalatok birtokában kettőzött szorgalommal készülnek a következő vizsgákra, hiszen azt is látják, hogy a felvettek között sok a korábbi években érettségizett, az aki „speciálisan a felvételire” készült. Melyek azok a legfontosabb tanulságok, amelyek most, a pályaválasztást és a felkészülést segíthetik? Az első és a legfontosabb talán az, hogy a célkitűzés és a felkészítés soha nem lehet csak a végzős, az érettségi előtt álló tanuló problémája. A határozott és a második, harmadik osztálytól kezdve, kitartó szorgalommal készülőknek sokszorosan megnövekednek az esélyek A felvételi pontok szerzése már az első évben megindul, elsősorban nem az osztályátlag, hanem a választott szakfelvételi tárgyaiban elért év végi jegyek eredményeivel. A második alapvető igazságot maga a statisztika tükrözi, amely szerint — nagy átlagban — az alkalmas jelentkezőknek jó esélyeik vannak. A felvettek aránya egyenletesen emelkedik. Az 1966-os 36,7 százalékos aránnyal szemben tavaly a nappali tagozatos jelöltek 43,5 százalékát felvették. Ha úgy tekintjük, hogy minden tíz hallgató közül legalább ötöt elutasítanak, akkor azt hihetnénk, hogy az előbb említett szülői közvéleménynek van igaza, hiszen elég nagy a csalódott jelöltek száma. Ha azonban azt is figyelembe vesszük, Jjogy miért utasították el őket, akkor reálisabb a helyzetmegítélésünk. A legtöbb intézményben, szakon, átlagosan 12—15 pont volt a megfelelés alsó határa, így a jó és a közepes előmenetelű, illetve felkészültségű jelöltek általában felvételt nyertek. Egyes műszaki jellegű felsőoktatási intézményben 10—11 pontig is le kellett szállítani a mércét! A jelentkezési aránytalanságok következtében több szakon a magas (17—18) pont- számot elértek közül sem tudtak azonban mindenkit felvenni. összegezve: az elutasítottak többsége önmagában, vagy esetleg a felvétel módszerében keresheti a hibát, a felvételizőknek 42,5 százaléka ugyanis nem felelt meg a felvételi vizsgán. Igen magas volt a két elégtelen dolgozatot író jelöltek száma. Különös«! szembetűnő ez a központilag kiadott matematika- és fizikafeladatok megoldása esetében, amelyeknek követelményei nem haladták meg a középiskolai követelményeket, az elégtelen dolgozatot írók száma mégis 40 százalék felett van. Nem indokolt tehát az a jelentős csökkenés, ami a jelentkezettek számában mutatkozik, különösen nem, ha sikerülne például megyénkből is szélesíteni a választott intézmények körét. Évről évre nagyon aránytalan a jelentkezések megoszlása; az egyik szakról túljelentkezés miatt kiváló képességűek is kimaradnak, a másikon pedig gyengébb tanulókat is kénytelen felvenni a bizottság, mert olyan kevés a jelentke; zés. A harmadik tanulság az első -kettőből következik. A középiskola általános felkészítése mellett, vagy talán inkább azzal együtt speciálisan kell készülni a felvételi vizsgára is! Erre nem azért van szükség, mert a felsőoktatási intézményben többet, vagy mái^t kémek, mint a középiskolai tantervi anyag, hanem, mert sok tekintetben másként „kérdeznek” és biztosabban, az alkalmazás körében kell ismerni az anyagot Az esetek nagy többségében — különösen a felsőoktatási intézményektől távoli iskolák, városok esetében — a jelentkezettek csak nagyon felszínes tájékozottsággal rendelkeztek a vizsgakövetelményekről, az alkalmazott módszerekről (például feladatlapok), és többnyire csak az érettségi és a felvételi vizsga közötti heteket, napokat használták fel a felkészülésre. Nem sok segítséget tudott adni az iskola sem, hiszen azok tájékoztatása is nagyon egyedi és esetleges volt. Néhány év óta fokozatosan változott a helyzet, javult a tájékoztatás és a kapcsolat a felsőoktatási intézményekkel, egyre több formában indult meg a felkészítés szervezett, központi segítséggel. Különösen szép eredményeket hozott a salgótarjáni „előkészítő” folyamatos munkája, ahol elsősorban a korábban érettségizett dolgozó fiatalok tanultak. Kiterjedt és igen tervszerű munkával indult meg a matematika és a fizika tárgyakban történő „előkészítés” is, amelyről a NÓGRÁD már több alkalommal beszámolt. Feltétlenül szükséges kiemelni, hogy a szervezett előkészítés elsősorban a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei számára nyújt jó lehetőségeket, olyanokat, amelyeket a szülői ház aligha tudna, ihletve tudott adni. Rövid és csak a legfontosabb összetevőket érintő problémafelvetésemet egy olyan tanuló véleményével szeretném zárni, aki a második vizsgára igen alapos, gyqfcrő munkával készült fel sikeresen: „Mégis csak érdemes volt »hajtani«, nagyon sajnálom, hogy nem kezdtem meg előbb és az első évben inkább csak próbálkoztam a felkészülés helyett.” Andrássy Péter ASZÓDI JÁNOS: A KRIMINALISZTIKA halanűO s TÖRTÉNETE A doktiloszkópia hívei jól tudták, hogy a két férfi hüvelykujjlenyomatának egyszerű összehasonlítása azonnal tisztázta volna az ügyet, halomra döntötte volna a tanúk és szakértők vallomásait.. Igen, egyetlen ujjlenyomat diadalt arathatott volna az egész elavult azonosítási rendszeren, amelyet, mint látni fogjuk, csak hosszú idő elteltével és ádáz küzdelem után számolt fel a törvényszéki orvostan, szerológia, toxikológia, vegyészet és ballisztika. Létrejön az Interpol A négy esztendeig dühöngő világégést a bűnözés óriás méretű fellendülése követte. A gyilkosságok, a lopások, az emberrablás, a szélhámosság, a bankjegyhamisítás szinte hétköznapi tényékké váltak. A háború az erkölcsök fellazulásához vezetett, előmozdította a kábítószer-fogyasztás, az alkoholizmus, a prostitúció térhódítását. A nemzetközi bűnözés fokozódását ezenfelül serkentették a gyors közlekedési eszközök is. Amikor 1923-ban Becsben összeült a bűnügyi rendőrség második nemzetközi kongreszszusa, a világ országűtjata több mint 18 000 000 gépkocsi közlekedett, s rendszeressé vált néhány , kontinentális repülőjárat is. A kongresszus, a Monacóban leszögezett tételek alapján, elhatározta, hogy Bécs székhellyel megalakítja a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottságot (Comité internationale de la Police Criminelle — CIPC). Így tehát 46 esztendővel ezelőtt megalakult és azon nyomban működésbe is lépett az első olyan nemzetközi szervezet, amelynek célkitűzéseit sűrítve — a következőkben foglalták öszsze: „Előmozdítani és biztosítani valamennyi bűnügyi rendőrségi szervezet messzemenő együttműködését a különböző államokban érvényben levő törvények keretében. Előkészíteni, létrehozni és megszervezni minden olyan intézményt, amely alkalmas arra, hogy részt vegyen a köztörvényi bűnözés elleni hatékony küzdelemben.” A CIPC tehát munkához látott és csakhamar ki is vívta első győzelmeit a nemzetközi bűnözők elleni harcban. 1930- ban harminc ország ismerte el a CIPC szükségességét, és csatlakozott hozzá. A szervezetet egy főtitkárság vezette, amelynek rendelkezésére állott egy központi nemzetközi iroda a hamisítók üldözésére, továbbá a nemzetközi gonosztevők ujjlenyomatait és fényképeit nyilvántartó osztály; a szervezetnek saját folyóirata is volt, a La Sécrarüé Publique Internationale. 1934-ben kiépítették a CIPC saját nemzetközi rádióhálózatát is. Egyszóval, a bizottság fokozatosan fejlődött, s idővel azzá az erős, független szervezetté alakult, amelyet ma INTERPOL néven ismerünk. Mint már szó esett róla, a CIPC székhelye kezdetben Bécs volt, s ezért — főleg az anyagi források hiánya folytán — Ausztria rendőrminisztériuroától függött. Kötelező módon osztrák volt továbbá, egészen 1938-ig a szervezet elnöke is. A második világháborút, éppúgy mint az elsőt, a bűnözés rendikívüli fellendülése követte. A háború befejezése után egy évvel, 1946 júniusának elején, a belga kormány kezdeményezésére Brüsszelben kongresszust tartottak, s ez újjáalakította a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottságot, ezúttal azonban Párizs székhellyel. „Visszaemlékszem arra az 1946-os találkozásra — meséli Franssen, az INTERPOL volt elnöke —, amikor mint csak néhány órája megválasztott titkárnak mindössze egy írógép és egy háborúviselt sokszorosító gép állt rendelkezésemre.’’ A „nemzetközi rendőrség” újjászületését és rohamos fejlődését három fontos tény jellemzi. Ezek közül az első: a tagállamok számának növekedése. Az 1946. évi brüsszeli kongresszuson mindössze 19 állam képviseltette magát, míg jelenleg öt világrész 102 országa tagja ennek a bűnüldöző szervezetnek. A második tény az, hogy a „bizottság” elnevezést 1956- baa a „szervezet” kifejezéssel cserélték fel. Ily módon elejét vették mindennemű félreértésnek. A „bizottság” ugyanis - valami ideiglenességet jelent, míg a „szervezet” állandó tevékenységet jelölő fogalom. Az új szervezet végleges összefoglaló elnevezése tehát Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet (Organisation Internationale de Police Criminelle — CIPC), röviden INTERPOL. A harmadik tény: az INTERPOL új alapszabálya határozottan kimondja, hogy a szervezet kizárólagos célja a köztörvényi bűncselekmények megtorlása, illetve megelőzése. (Folytatjuk) >