Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-24 / 224. szám
Vallalhat-e szövetkezeten kívül munkát a tsz-tag? 1. Z. olvasónknak csak rendszertelenül tud munkát adni a termelőszövetkezet, ezért ő máshol is szeretne dolgozni. Mielőtt az elnökhöz fordulna tőlünk kér tanácsol. A termelőszövetkezeti törvény kimondja, hogy a termelőszövetkezeti tag csak ideiglenesen, a vezetőség előzetes engedélyével létesíthet munkaviszonyt. Ilyen engedély csak írásban érvényes, és csak akkor, ha a termelőszövetkezet nem tudja a kérelmezőt huzamosabb időn át rendszeresen, vagy a szakmai képesítésének megfelelő beosztásban foglalkoztatni. Olvasónknak azt tanácsoljuk, forduljon a tsz vezetőségéhez, és ne lepődjön meg, ha az engedély megadását a tagsági viszonyból eredő egyes kötelezettségek teljesítésétől teszik függővé. Erre ugyanis a jogszabály lehetőséget ad. S, hogy mit kell érteni az alatt, hogy a tsz-tagot huzamosabb időn át nem tudja foglalkoztatni a szövetkezet, aura az alábbiakat közöljük: A foglalkoztatás huzamosabb hiányát akkor lehet megállapítani, ha a termelőszövetkezet a tag részére előreláthatóan 30 napon belül vagy már legalább 30 napja nem tud megfelelő munkát adni. A szakmai képesítésnek megfelelő beosztás hiányáról pedig csak akkor lehet nyilatkozni, ha a tsz-tag előzetesen már képesítésének megfelelő beosztásban dolgozott, vagy a képesítéshez kötött munkakör-ellátáshoz szükséges okiratnak (szakmunkás-bizonyítvány, technikumi érettségi bizonyítvány, felsőfokú technikumi, főiskolai vagy egyetemi oklevél) a vezetőség részére történt bemutatása óta legalább 3 hónap eltelt. Rehabilitálható-e a dolgozó fegyelmi büntetés alól? K. V. olvasónkat 1 évvel ezelőtt áthelyezés, fegyelmi büntetéssel sújtották és fizetését 200 forinttal csökkentették. Azóta kapott jutalmat, és most a fegyelmi büntetés alól szeretne mentesítést kérni. Nem tudja, joga van-e erre, ezért hozzánk fordult tanácsért. A Munika Törvénykönyve szerint áthelyezés esetén két évig áll a dolgozó fegyelmi büntetés hatálya alatt. Ez idő alatt a büntetésről a dolgozó köteles számot adni, a vállalat pedig köteles a munkaviszony megszűnése esetén a fegyelmit a dolgozót alkalmazó új vállalat tudomására hozni. Ha a dolgozó a fegyelmi büntetés hatályának tartama alatt munkahelyet változtat, a határidő eltelte előtti memtesítés- ’ hez az új vállalat köteles a büntetést kiszabó szerv véleményét előzetesen kikérni. Ez utóbbiról azért világosítjuk fel olvasóinkat, mert P. M. leveléből megállapíthatóan az a szándéka, hogy amennyiben nem rehabilitálják, kilép a vállalattól. Egyébként az igazgatónak joga van ahhoz, hogy levélírónkat lsét év eltelte előtt is mentesítse a büntetéshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Olvasónk azonban téved, ha azt gondolja, hogy a mentesítés azzal jár, hogy visszahelyezik régi munkakörébe, és a fizetéstöbbletet is megkapja. Ä fegyelmi áthelyezés határozatlan időre szól, ugyancsak az alacsonyabb fizetés megállapítása is, tehát a mentesítéssel sem kerülhet abba helyzetbe, mint korábban volt. Ezek szerint a mentesítés kérésének lényegében nincs gyakorlatilag semmi jelentősége, csak akkor, ha ezután kíván munkahelyet változtatni. Meghosszabbodik-e a betegség idejével a szülési szabadság? N. Gy-né olvasónk szülési szabadsága alatt megbetegedett. Kérte, hogy erre az időre vegyék táppénzes állományba, és betegségének idejével hosszabbítsák meg szülési szabadságát. Levélírónk kérelmének elutasítását sérelmezi, különösen azért, mert — mint ahogy írja — így rosszabbul jár. Ugyanis ő nem rendelkezik 270 nap előzetes társadalombiztosítással, ezért a szülési segélye havi keresetének csupán a fele. Ha viszont nem most szül, akkor betegsége alatt — mint írja —, 75 százalékos táppénzt kapott volna. A táppénzt illetően tévedésben van levélírónk. Semmi szín alatt sem járna neki 75 százalékos táppénz, mivel arra az a dolgozó jogosult, aki legalább 2 éves munkaviszonnyal rendelkezik. Ha ezrei rendelkezne, akkor terhességi, szülési segély címén nem a fél fizetésével azonos összeget, hanem a teljes havi fizetésének megfelelő összegű segélyt kapná húsz hétig. Az ötvenszázalékos segély azt feltételezi tehát, hogy legfeljebb 65 százalékos táppénzre lenne jogosult. A jelenlegi rendelkezések szerint nincs lehetőség a szülési szabadság idejének meghosszabbítására, és arra sem, hogy ezen idő alatt, betegség esetén táppénzt kapjon. Mikor kell pénzben megváltani a szabadságot? Tiszteli T Többek nevében fordulok önökhöz a következő ügyben, amely Baglyasalján talán közügynek számít. Tavaly nyáron ide hoztak egy aszfaltkeverő gépet, amely nagyon sok borsot tör a lakosság orra alá. Ugyanis már hajnali három órakor bekapcsolják és délután 16—17 óráig ,^zakatol”. Akkora porfelhőt kavar, hogy ablakot, ajtókat nyitni képtelenség. Ha a lakást mégis szellőztetni akarjuk, ha csak öt percre is, vastagon áll a por mindenünkön, s a beáradó bűz ugyancsak elviselhetetlen. Azok, akik három műszakban dolgoznak, sokat bosszankodnak, mert nappal aludni sem tudnak. A pihenésre pedig mindenkinek szüksége van. S ami még bosszantóbb: az itt dolgozók — akik a gép kezelésével vannak megbízva — nagyon furcsa munkamegosztásban láthatók. Hatan vannak, (le csupán 2—3 ember dolgozik, a többi csak megközelíti munkahelyét. nézi, hogyan dolgoznak a többiek. Nem egy esetben a bitumen, illetve az aszfalt már elkészül, de mivel a gép mellett nincs ember, az tovább üzemel. Nem lenne-e jobb ezt a munkamegosztást úgy összpontosítani, hogy mindenki dolgozna, s így a gép üzemeltetése sem venne egyszeri keverésnél annyi időt igénybe? Ezzel a laltosság felháborodása is enyhülne. Mindez megoldható henne egy erélyes munkavezető beállításával, alti napjában többször ellenőrizné a dolgozókat, s ilyen „munkamegosztást” nem tűrne meg. Most csak egy vagy két művezető van, de ők más, távoleső munkahelyeken dolgoznak, ellenőriznek. Jobb szervezéssel azonban meg tudnák oldani, hogy a munka itt is megfelelő ütemben és felelősséggel haladjon. Bízunk abban, hogy a felvetett hiányosságok megszüntetésére az illetékes vállalat nem késlelkedik az intézkedéssel. T. E. Baglyasalja Válasz egy névtelen levélírónak A Balassagyarmati városi Tanács VB titkárságához naponta több bejelentés érkezik, hol közügyekben, hol egyéni kérések teljesítésére. Most a tanács egy névtelen levél-' írójának ezúton kíván válaszolni: Kedves Figyelő! Tudja, hogy szinte már hiányaik a levele. Hol késik? Megszoktuk, hogy időnként — azonos írással, azonos levelezőlapon — valamit bejelent, valamire felhívja a figyelmünket. Legutóbb ugyan már nem mint „Figyelő” jelentkezett, hanem Szécsi Béla aláírással, de lakcíme megjelölése nélkül O. N. olvasónkat beleegyezésével másik vállalathoz helyezték, és új munkahelyén csak az ott töltött hónapok után járó szabadságot akarják részére kiadni, pedig ebben az évben még egy napot sem vett ki. Üj munkahelyén azt a felvilágosítást adták, hogy forduljon korábbi munkáltatójához, és kér je a szabadságidő pénzbeni megváltását. Tévesen tájékoztatták levélírónkat, mert ha év közben más vállalathoz helyezik át, szabadságát a két vállalattól együttesen kapja meg. A 6/1967. (X. 8.) MüM. sz. rendelet szerint a korábbi munkahelyen ki nem adott szabadságot a dolgozónak új munkahelyén kell megkapnia. Egyébként volt munkáltatója köteles lett volna a MIL-lapra feljegyezni a ki nem adott szabadságot. A szabadság pénzbeni megváltásáról csak akkor lehet szó, ha a dolgozó munkaviszonya év közben szűnik meg, vagy pedig sorkatonai szolgalatra hívták be, és az évben a vállalatnál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg. Krokodilusiskola Néhány kilométerre Playa Jirontól, a Laguna del Tesoro- ban, a maga nemében párját ritkító intézmény, krokodilusiskola található. Az iskola a matansasi, las-villias-i és havannai tartományokban ösz- szefogott 50 csúszómászóval kezdte meg működését. Az állomány ma már 12 000-re nőtt. Az állatok bőréből igen értékes lábbeliket és díszműárukat készítenek, amelyeket nagy tételekben exportálnak. A terv szerint a védett területen a krokodilusok számát 90 000-re akarják emelni. A Laguna del Tesoroban sok tudós dolgozik. Azt tanulmányozzák, hogyan lehetne a számos országban kipusztult csúszómászók számát hatékony tenyésztési módszerekkel megnövelni. Fel nem foghatom, miért kell önnek az álnév, vagy a névtelenség homályába burkolóznia? — Tudja, hogy névtelen levelekkel nem kell foglalkoznunk? De hát ön eddig közérdekű témákat érintett (bár legtöbb esetben már előzőleg történt intézkedés a bejelentései tárgyában), a legutóbb az augusztusban írt felhívása alapján jártunk el. Látja tehát, hogy kivételt tettünk önnel! Kérésünk: nyugodtan fedje fel kilétét! Higgye él: nem lesz ebből semmi baja! A közérdekű bejelentéseket mindenkor kivizsgáljuk — s ha kell — a szükséges intézkedéseket megtesszük és a bejelentőt tájékoztatjuk a részletekről, a lehetőségekről. Azért válaszolok most önnek kdeves Figyelő, a sajtón keresztül, mert névtelenségével megfosztott bennünket másféle lehetőségtől! Kérem tehát, lépjen ki az ismeretlenség homályából és legközelebb nyugodtan írja levele alá nevét és címét, s ne késztessen arra. hogy oda tegyük, ahol a névtelen soroknak helye van — a papírkosárba! Buday Györgyné AZ OLVASÓK Tegyük kellemesebbé az utazást Naponta rendszeresen utazóim több társammal a Vác és Balassagyarmat között közlekedő vonaton munkába és munka után vissza. Az utazás naponta mintegy másfél Órát vesz igénybe, így jogosan várnák el az utasok, illetve a munkába járó dolgozók, hogy az utazási idő kellemesen teljen el. Ehhez azonban a MÁV-nak biztosítania kellene a feltételeket. Az utazók 90—95 százaléka örömmel vette tudomásul a MÁV Vezérigazgatóságának az intézkedését, hogy megtiltotta a rádiózást a vasúti személykocsikban, illetve az állomások területén. Ez nagyon időszerű és reális rendelkezés volt, mivel az egész napos munka után kikapcsolódást jelenített és jelent, ha az utasok beszélgetni tudnak akár a várakozási, akár az utazási idő alatt. Nem idegesíti őket a -bömbölő rádiók sokasága (tisztelet a kivételnek). Nagyon hasznos lenne az is, ha a MÁV illetékesei nagyobb gondot fordítanának a vasúti személykocsik tisztaságára. a szemetelő, a kocsi szennyeződését előidéző fegyelmezetlen utasok megbírságolására! Többször is lehet tapasztalni, hogy a személy- kocsik piszkosak. Szezon idején például szétszórt és eltaposott gyümölccsel, paradicsommal, barackmagokkal van tele a kocsi, nem is beszélve a tökmaghéjról és a napraforgómagról. A rendet és a tisztaságot szeretők emiatt felháborodnak. Az ülések gyakran ugyanolyan szennyesek, mint a padlózat, és ha egy ilyenre az utas figyelmetlenül leül, viheti ruháját tisztítóba. Az eddig elmondottak megszüntetéséhez a közönség is nagy segítséget adhat, ha betartja azokat az előírásokat, melyeket a vasúti kocsikban kifüggesztve mindenki megtalálhat. Szükséges azonban, hogy a kalauzok is felfigyeljenek a hasonló jelenségekre és alkalmazzák a büntető szankciókat, mert a közérdek ezt megköveteli. Az Alábbi hiányosságok megszüntetése azonban kimondottan a MÁV illetékeseire hárul. Hetek óta gurul olyan kocái, amelyből egy- egy ablaküveg hiányzik. Szót kell emelni ez ellen is, mivel reggelenként már hűvös az idő, kellemetlen tehát olyan kocsiban ülni, melybe az eső, a korom és a füst minden akadály nélkül bejut. De veszélyt is rejt magában: a sűrűn becsapódó szikrák az ülésre hullanak, ami könnyen itüzet okozhat. Ha kigyullad egy kocsi, nagy kár éri a MÁV-ot, ezzel egyidejűleg a népgazdaságot, nem szólva arról a pánikról, ami az utasok között keletkezne. A kocsik ablakai annyira szennyezettek, hogy már lassan nem lehet kilátni rajtuk.. Jogosan kérdezik az utasok, miért nem mossák meg időközönként, hiszen Balassagyarmaton vagy Vácott állandó takarítószemélyzet áll rendelkezésre. Több utazótársam nevében remélem, hogy a MÁV illetékesei megteszik a szüksége intézkedéseket és ezért előre is köszönetét mondok. Benedek László utas Cserliátlialáp posta nélkül Bizonyára különösnek tartja mindenki, hogy egy községnek 1970-ben nincs postája. A kis község a Cserhát- hegység mellett fekszik. A felszabadulás előtt egy nagyobb és három középnagyságú úri birtokból állt. Több középpanaszt, kispa- raszt meg zsellér élt itt, és szakértelemmel művelték a határt. Szorgalmas, béke- és munkaszerető emberek. Valljuk azonban meg, hogy a község lakosságának mintegy 80 százaléka alaposan megdolgozik a holnapért. Nem panaszkodunk azonban, mivel kormányzatunk munkájából arra következtetünk, hogy a dolgozó népért mindent megtesz. De azért még sincs nálunk minden rendben. Községünk nem fejlődik úgy, mint a többi. A felszabadulás után postát is kapott Cerháthaláp. Sajnos azonban most nincs, pedig a postai feladatok ellátása nem követelne akkora anyagi áldozatot, hogy azt a község, illetve a posta ne tudná a jövőben is viselni. Magyamándorba járunk át a postáért, ami nemcsak különlköltséget jelent, hanem például télen 2—3 kilométert gyalogolni sem kellemes. Tudjuk, hogy a volt postaépület helyett már másik kellene. Szeretnénk, ha kérésünket felkarolnák, s intézkedés követné, mert most posta nélkül úgy érezzük, megállt az élet Cserháih alápon. F. Nándor Cserháthaláp f. Kotljárszkij; Plusz két szabadnap... Amikor Nydlkolaj marós felébredt, az óra mutatója már fél kilencet mutatott. — Elkéstem, — állapította meg ijedten, miközben nézte az ébresztőórát. — El ám, egy egész , fél órát. Álomszuszék, buta öreg, alvó medve — korholta magát ébredező lelkiismerettel. Gondolatai azonban már az ellenkező végletbe csaptak. — Na bumm, elkéstem, hát elkéstem: — egyezett ki háborgó lelkiismeretével — Legalább végre egyszer kialszom magam. Aztán meg lesz, ahogy lesz! — és megfordulva a másik oldalára, aludt még egy-két órácskát. A munkahelyén a nap második felében jelent meg. — Hol járt maga délelőtt? — kérdezte tőle szigorúan Szidorov, a műhelymester, amikor hívására jelentkezett az irodában. — A főmérnök elvtársnál voltam. Érdekli őt az újítási előterjesztésem — füllentette közönyösen. — A főmérnök járt itt, és kereste magát — mondta élesen a mester. — Kérdezte, hogy miért áll árván a maga munkapadja? „Lebuktam” — villant át Nyikolaj agyán. De már el is mosolyodért, mint aki most tér észhez, és a hcanlo. kára csapott: — Mit mondtam? A főmérnöknél? Ha-ha-ha! Teljesen elment az eszem. Azt akartam mondani, hogy az üzemi bizottság elnökénél... — Az üzemi bizottság elnöke a főmérnökkel járt itt. Nyikolaj úgy érezte, hogy minden összeomlik körülötte. Minden erejét összeszedve, ernyedt hangon nyögni kezdett: — Nem akartam én erről beszólni, de ha már így jött... Ma reggelre meghalt az egyetlen, hőn szeretett nagynéném. A nagybácsikám teljesen oda van a bánattól. Hozzá utaztam ki, hogy részvétemet nyilvánítsam. — A megboldogult pedig üdvözletét küldi magának — mondta nyugodt hangon Szidorov. — Ö maga telefonált, hogyléte felől is érdeklődött. Nyikolaj Afanaszjevicsot, forróság öntötte el, szégyenében rákvörös lett amiatt, hogy hazudott, hogy be akarta csapni a világot. Ügy érezte magát, mint egy rajtakapott kisfiú. Végül is bátran a főnöke szemébe nézett: — Egyszerűen elaludtam. Ezért jöttem be osak ebéd után. Vétkemért vállalom a teljes felelősséget és a következményeket. Kérem, adjon papírt, ceruzát és már írom is a jelentést. — Elment az eszel — mondta ijedten Szidorov — Hisz magát, galambocskám, akkor elbocsátják! És pontosan akkor, amikor úgyis baj van a termeléssel, amikor minden munkás aranyat ér. — Nem! Ezt nem! — vágta rá keményen Nyikolaj. — Elaludtam, és ezért megérdemlőm a büntetést. — De gondoljon ránit, a brigád kollektívájára! Maga veszélybe sodorhatja a terv teljesítését. És végül is ez tiszta önzés lenne magától. Nem szégyenli magát? Nyikolaj még sokáig kö- nyörgött, nyugtatgatta Kruglikov lelkiismeretét, míg végre sikerült leszerelnie az ellenkezését. Hanem, biztos talajt érezvén a lába alatt, a marós visszanyerte önbizalmát: — No, rendben van — egyezett bele — nem írok semmiféle jelentést, maga viszont ennek fejében ad nekem még két szabadnapot. — De mire, az a két szabadnap? — A hiányzók listáján szerepelek egynéhány szórakozóhelyen. Miit lehetett tenni? — Megkapta. Fordította: Sigér Imre NOGRAD — 1970. szeptember 24., csütörtök 5
