Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-22 / 222. szám

Ezer kilométer Kuzbaszban (1-) Műteremlátogatás Lenin-Kuznyeck Leszállás előtt beszélgetnek a kommunista brigád tagjai a XXIV. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások teljesí­tésére. A* arcok derűs hangulatot tükröznek, biztos jól megy minden riai Kemerovóban jártam tíz napig, megyei laptársunk, a Kuzbasz Szarkesztőségének vendegeként Az az út, ame­lyet ott-tartozkodásom alatt •lejártám, eaer kilométert tett ki, Kemerovó megye egy ré­szét öleli fel. A meglátogatott varosok az ipari fejlődés fel­legvárait képviselik a megye politikai és gazdasági életében. Ide tartozik a megyeszék­helytől néhány kilométerre le­vő Lenin-Xuznyeok is. Az a ..néhány kilométer” kilencvenet jelentett. Az „ide a szomszéd­ba utazunk” pedig it* 40—50 kilométert jelent, de legalább harmincat. Így hát az első ta­pasztalatok birtokában módo­sítottam elképzelésemet a né­hányról. a „szomszédba uta­zunk”-ról — és a távolságok­ról. Ij arcú Szibéria Sokat olvastam Szibéria fej­lődéséről, a valóság azonban sok meglepetéssel szolgált. Azt hiszem én is egy kicsit oda- érkezésem élőt* a régi Szibé­riára gondoltam. A szépen megművelt földek, ahol em­bert jóformán nem is látni, a szó igazi értelmében vett gyáróriások, az egyre kulturál­tabbá váló városok, a gyors ütemű lakásépítkezés az élet- színvonal emelkedésének kül­sődleges megnyilvánulásai; di­vatos öltözködés, ápoltsúg stb., mind megannyi jele az új arcú, gyorsan formálódó ter­mészeti kincsekben igen gaz­dag Szibériának, illetve Ke­merovo megyének. Igaza volt szibériai újságíró kollégámnak. Morozov Ale- xandr Pantelejevics rovatveze­tőnek. aki az egyik orosz köz­mondást idézve a következőket mondotta: — Ha hétszer hal­lod ugyanazt, ha hétszer ol­vasol ugyanarról, ha hétszer mutatnak neked ugyanarról fényképeket, akkor sem kapsz annyit mint amikor személye­sen győződsz meg a valóságról. Bányászváros Au az előbbi mondás Lenin­Kuznveokre Is. A bályászváros- ban Feljuskln Alexandr iva- novics, a városi pártbizottság első titkára fogadott. Beveze­tőben elmondta, hogy városuk­ban én vagyok az első magyar újságíró (megyénkből pártde­van, felesége nem dolgozik. Havonta 500 nibelt keres Ezért naponta 32 tagú brigád­jával 500—600 tonna szenet kell adnia A beszélgetés néhány perc­re megszakadt, mert újra be kell szabályoznia a szénkom- bájnt. Amikor kész volt, bein­dította a gépet az belemart a másfél méter magas szántaiba, hatalmas szénpor keletkezett, s hullt a fekete gyémánt a szállítószalagra. — A XXIV. pártkongresszus tiszteletére márciusig tízezer torma szenet adunk terven fe­lül — állítja a határozatban a kommunista ifjúsági brigád vezetője, aki Lenin születésé­nek 100 évfordulója alkalmá­ból kiváló termelési eredmé­nyeiért Lentn-emlékérmel ka­pott. Ugyanitt, találkoztam Ar- tyemjev Gyuri) Vasziljevivs mérnökkel, aki édesapjával dolgozik együtt. A papa a komplexbrigád vezetője, a fel­ügyeletet viszont Öa látja el. A fiatal mérnök vájárként kezd­te, s öt évvel ezelőtt szerezte meg a mérnöki diplomát. Be­osztása szerint műszaki mér­nök. s az előkészítő brigád tartozik hozzá. Ebben a kol­lektívában tizenöten dolgoznak. Munkatársairól a következőket. amelyet új gépek vásárlására fordítanak. Ha új épületre van szükségük, ahhoz külön Összeget kapnak az államtól. 4 szabad idő és a lehelősejgek Mii csinálnak a munkaidő után? Készázötvenr—háromszázan az esti iskolába járnak, ahol szakmát tanulnak. Az iskolá­sok számára hetenként négy­szer van előadás, minden nap három órában. Sokan a 38 ezer kötetes könyvtár olvasó­termét. keresik fel, mások sportolnák, vagy éppen oda­haza segítenek, a hét végén akinek kedve van, az viken- dezni megy. A várostól 25 kilométerre levő víkendtele- pen 50 fő részére van szállása. A víkendházak a bánya tu­lajdonában vannak. A Komszomolec-hányát a legjobbak között emlegetik a városban. A bánya párttitkára búcsúzáéikor megkért. hogy adjam árt az ottani bányászok szívélyes üdvözletét nógrádi kollégáiknak. Ezúttal most megteszem. Venesz Károly (Folytatjuk) „ Picasso ott klasszikusnak, számítana..." Lóránt János festőművész Európát járta, augusztus ele­jén érkezeti haza. Jugoszlá­viában, Olaszországban, Fran­ciaországban, Nyugat-Német- országban és Ausztriában járt. Megnézte az Adriát, a Föld­közi-tengert és az Atlanti- óceánt. La Rochelle-nél figyel­te az ár-apályt, amely egyszer egy medúzát vetett ki. Velencében látta a 35. bien- nálét, amely június 24-től ok­tóber 25-ig tart. Más, mint az eddigiek. Ez évtői például nem adnak ki díjakat, csaik bemutatókat' tar­tanak. Sőt, az olasz művészeti szövetség levelet juttatott el a résztvevő országoknak, hogy ne vegyenek részt a biennálén, mert ez már nem a művésze­tet, hanem az üzletet szolgál­ja, Igaz, hogy ennek a felhí­vásnak egyedül a szlovákok tettek eleget, harminc ország művészei szerepelnek a bien­nálén. A velencei üvegművé­szetet — hagyományosam — külön mutatják be. A Salgótarjánban élő mű­vésznek mit adott ez a bien- nálé? — Először néhány szót ar­ról, ami tetszett — mondja Lóránt János. — Számomra a lengyel pavilon döbbenetes erejű volt. Nem festészetet és szobrászatot mutatnak, hanem egy enteriőrt rendezett be WÍadyslan Hasior és Jozef Szajna. Az egész pavilont erő­teljes tiltakozás hatja át a fa­sizmus ellen. Milyen eszkö­zökkel érték el a hátáét? Egy­részt a tárgyak jól megvá­lasztott elrendezésével, más­részt magukkal a tárgyakkal, amelyek között haláltóborok- ból kikerült cipőket,' ruhada­rabokat és más tárgyakat ta­lálunk. Erről a pavilonról Pá­rizsban is beszéltek, dicsérték. A szovjet művészeknek, Alek- sander Deiner« festőnek és Nicolai Andreev szobrásznak ugyancsak van közölnivalójuk a társadalom számára. A ha­gyományos értelemben vett táblaképekkel és szobrokkal szerepelnek a biennálén, ahol Magyarországot Hincz Gyula és Somogyi József képviseli. Hincz kisméretű, figurális ke­rámiákkal is, amelyeket itt­hon még nem láttunk, Somo­gyi erőteljes, friss szobrokkal. Az idei bienmálé alaphang­ját azonban nem ezek, hanem a különböző anyagokból lét­rehozott térformák és díszítő­elemek határozzák meg. öt­letesen felhasználnak a mű­anyagoktól a textíliáig minden elképzelhető anyagot. Mi erről Lóránt János véleménye? Salgótarjánban élő festőmű­vészt a Madridban és Bolog­nában nyíló kiállításra is meghívták (Fotó: Koppány György) — Az eredeti anyagok, a lószőr, a gyapjú, a len, a ken­der nekem szknpu tik usabbak voltak, mint a műanyagok és fémek. Például erősen a népi iparművészet hatása alatt ké­szült a román és a jugoszláv pavilon, eredeti anyagokból. A nyugatnémetek színes üveg­es és müanyagmobilókat csi­náltak hallatlan eleganciával és precizitással. A német pre­cizitástól azonban hideg lett az egész. Egészen vad ötletek­kel is találkoztam. Az argen- tinek például, úgy vélték, a természetet viszik be a terem­be. Egy méhcsaládot állítottak ki, s eleven sáskákat, bogara­kat mutattak nagyító alatt. Látszott, hogy a méhek ho­gyan dolgoznak. Az olaszok az üres terem két végébe hangszórókat szereltek, ame­lyek időnként „felhördültek”. Végigsétálva a pavilonokon alapjában véve nagy nyugal­mat találtunk, kevés a láto­gató, azok is főleg hippik. Az úgynevezett hagyományos képzőművészet, táblakép, szo­bor, kisplasztika, grafika, ide­gen volt a 35. velencei bien­nálén, inkább az anyagok öt­letes felhasználását láttuk, többé-kevésbé funkcionális céllal. Az anyagok úgy tűnik, véglegesen bevonultak a kép­zőművészetbe, ha nem is a hagyományos módon értelme­zik ás használják őket. Picas­so ott már „klasszikus” mű­vésznek számítana. Lóránt János több kiállítás­ra készül. A Magyar Képző­művészek Szövetségének tár­latát november 7-én nyitják meg a Műcsarnokban. Ide, to­vábbá a veszprémi őszi, s a miskolci téli tárlatra is küld anyagot. A Magyar Televízió TV Galériája című műsorában október 22-én mutatja be a közönségnek Lóránt Jánost, Még a télen Madríban famet- szet-világkiáililítá»t nyitnak meg, Bolognában pedig októ­ber- 31. és november 7. között rendezik a magyar heteket, amelyen képzőművészeti kiál­lítás is nyílik. Mindkét kiállí­tásra meghívták. Közben Csobánc- és Körö- sök-sorozatot tervez famet­szetben, illetve táblaképben S többször hazautazik szülőfa­lujába, Békésszentandrásra. Tóth Elemér Kényszer elvonó kúra A Bolgár Nemzetgyűlés El- tott szakorvosi vizsgálat nyo- nőksége rendeletet bocsátott mán hozott bírói Ítélet alap­ki az alkoholisták vagy egyéb ján alkalmazzák. Az elvonó- kábitószer-élvezők kötelező kúra ideje ö-r-12 hónap. A be- gyógyitásáról. A kényszerelvo- legeket külön erre a célra núkúrákat az áUamügyész ja- szakosított kórházukban he- vaslata és az előzőleg folyta-; lyezik el. legáció már járt ott). Közölte, hogy a történelmi adatok ta­núsága szerint, 1883-ban ez a település még bányászfalucs­ka volt, a szovjet hatalom el­ső éveiben, 1925-ben lett város, jelenleg 170 000 lakosa van. Mivel a lakosság hatvan szá­zaiéira bányászatból él, elláto­gattunk a Komszomolec-bá- nyába, ahol Szidorenko Vaszi­lij Grigorjevics igazgatóhelyet­tessel, Pruszakov Fjodor Konsztantinovics főmérnökkel és Szafcmov Ivan Ivanovics párttitkárral beszélgettünk. — A föld alatt 1850-en dol­goznak. Napi előírásunk 5700 tonna. A XXIV. pártkongresz- szüsra készülődve ígéretünk­nek megfelelően 6200 tonnái termelünk. Szenünk 7000 ka- lóriás és kokszolható. A napi termelésből 2000 tonnát ex­portálunk. elsősorban Japán­ba és Bulgáriába — kezdi a főmérnök. — Hatvanmillió tonna a szénvagyonunk, ami harminc évig biztosit folyamatos mun­kát — folytatja az igazgató­helyettes. A termelést majdnem kizá­rólag nagyteljesítményű gé­pekkel végzik. Erről győződ­tem meg a föld alatt, amikor Mosz Anatolij Alexandrovics kombájnvezetővel beszélget­tem. Elmondta, hogy katona­idejének letöltése után jött ide Szibériába. katonapajtása! hívására. Egyébként Kirovszk megyében lakott azelőtt. Szi­bériában megházasodott, s i I tmaradt. Három gyermeke 4 NÓGRÁD - 1970. mondja: nagyon jó emberek, öröm velük dolgozni, majd né­hány nevet említ, köztük Ka- tyesov Zulejt és Grescsov Pri- tyovkát. Az utazás nem számít munkának Arra a kérdésre, hogy a munkaidőbe beszámítják-e az utazást, azt válaszolták: nem A napi munkaidőt, a hat órái a szénfalnál kell eltölteni munkával. A föld alatt dol­gozó vájárok keresete 230 ru­bel, de van olyan csapat, ame­lyik megkeresi a 280—300 ru­belt is. Ezért a pénzért bi­zony nagyon keményen meg kell dolgozni. — A keresetek nálunk job­bak, mint a hozzánk hasonló többi Gúnyákban. — jegyzi meg a főmérnök, majd így folytat­ja: — Az idén 350 000 rubel i fizettünk ki hűségpénz címén, Az évek számától és a végzett munka eredményétől függ. hogy ki, mennyi visz haza. öt­száz rubelnél azonban többel senki sem kap. Megtudtam, hogy a bánya nyereségesen termel. Idei elő­irányzatát előreláthatóan 500 ezer rubellel túlteljesíti. A tervben megjelölt összeget tel­jes egészében befizetik az ál­lamnak, az azon felül szer­zett nyereséget pedig tizenhar­madik havi fizetésként kioszt­ják a dolgozók között. Beru­házásra viszont az állam ad pénzt. Erre az évre, ilven címen 555 000 rubelt kaptak, szeptember 22., kedd 1 ASZÓDI JÁNOS: A KRIMINALISZTIKA kalandos TÖRTÉNETE Másodsorban azt kell fel­deríteni, hogy nem visszaeső bűnözőről van-e szó, akit már elítéltek, s aki álnév mögé rejtőzve ismét bűnözik. A tü­zes vassal való megbélyegzés, amelyet a múlt században még alkalmaztak, éppen e célt szolgálta. A tüzes bélyeg azt jelezte, hogy az illető előzőleg már büntetett, visszaeső bű­nöző. A tüzes bélyeg — a személyazonosság megállapí­tásának megkönnyitése mel­lett — mintegy tetőzte, kiegé­szítette a gonosztevőre mért ítéletet. Alphonse Bertillon, a pári­zsi rendőr preiektúra segéd­jegyzője, 1879 júliusában je­lentést terjesztett a rendőrfő­nök elé. Ebben javasolta, hogy a gonosztevők személyazonos­ságának megállapítása céljá­ból alkalmazzanak bizonyos antropológiai méréseket. Ber- tillon elmélete arra a felte­vésre épült, hogy nem létez­het azonos testrészekkel ren­delkező két ember, továbbá, hogy az emberi csontváz, mé­reteit tekintve, a változatok végtelen sokaságát mutatja. Bertillon módszerének alapját a test méreteinek megállapí­tása képezte. Tehát: a test és a fej méretei, a bal láb hossz- sza, a bal kéz középső ujjúnak hossza, a bal alkar és a ka­rok kiterjesztett hossza, a felsőtest méretei stb. Mint lát­hatjuk, Bertillon a test bal ol­dalán végezte ei a méréseket, mivel ez kevésbé van kitéve a fizikai munka okozta elválto­zásoknak, torzulásoknak. Bertillon ötlete a főkapi­tányság kicsiny és poros szo­lgájában született, ahol mun­káját végezte: kartotékokra, törzslapokra vezette rá a go­nosztevők ismertető jeleit. Hamar rájött, hogy a sze­mélyazonosság megállapításá­nak ez a módszere sztereotip megfogalmazásokra épül (óit — kicsi, nagy, rendes; száj — mint előbb; szem — fekete, kék, zöld; áll — borotvált, és így tovább), s mint ilyen szinte teljesen értéktelen, használhatatlan, hiszen ezer és ezer ember ismertető jelel teljességgel azonosak. Bertil­lon antropometriája olyan időpontban született, amikor a bűnözők számára — nemzet­közi vonatkozásban is — szün­telenül emelkedett. A rendőr­ségek nyilvántartása, amely szerte a világon elavult sze­mélyazonosítási rendszerekre épült, túl volt zsúfolva gya­korlatilag alig használható kartonokkal, bűnügyi nyil­vántartó lapokkal, kartotékok­kal. A visszaeső bűnözésre és a száműzetésre vonatkozó tör­vények következtében Fran­ciaországban és egyebütt is nagyszámú gonosztevő élt ál­név alatt, kilétét elpalástolva. Bertillon 1679-ben nyújtot­ta be javaslatát, ámde kerek két esztendeig kellett várnia, amikor is a régi rendőrfőnö­köt leváltották. Utódja meg­értőbbnek mutatkozott, s így Bertillon elkezdhette a mun­kát. Rövid idő alatt számot­tevően megszaporodtak a kar­totékok, s a személyazonosí­tások is. 1884-ben Bertiilonnak sikerül* felderítenie 300 olyan bünte­tett előéletű személyt, akik a régi személyazonosítási mód­szerek rostáján egyszer sem akadtak fenn. A rendőrnyo­mozók azonban korlátozottak­nak tekintették az elért ered­ményeket. Jogosan tették fel a kérdést: „A rendszer jó. ha már lefüleltünk egy gonosz­tevőt. De hogyan alkalmaz­zuk a letartóztatás előtt, ami­kor a bűnözőt keressük, de még nem kaptuk el?” Bertiilon mint buzgó felta­láló nem csüggedt, g csakha­mar kibővítette rendszerét a bűnözők fényképeivel (szem­ből és oldalnézetből), majd olyan ismertető jeleket írt a kartonlapra, mint például az arcbőr színe, az arckifejezés, esetleges hegek, a haj színe, az orr formája stb. Es így a rendőröknek a gonosztevők olyan pontos és részletes le­írása állt rendelkezésükre, amilyen még soha ezelőtt. Ebben a diadalmas pillanat­ban úgy tűnt. hogy Bertillon módszere végérvényes győzel­met aratott. Valójában éppen akkor állt a legközelebb a bukáshoz. Bertillon megkísérelte egy tudományos alapokra helye­zett használható nyilvántar­tási rendszer kidolgozását. És ezt vitathatatlan érdemének tudjuk be. De gyakorlati szempontból a törvényszéki antropometria tudományta­lannak és használhatatlannak bizonyult. Tekintettel árra, hogy az egyének közötti eltérések rendkívül változatosak, az antropometriai mérések jegy­zéke nem kevesebb mint 61- re szaporodott. Még ez sem tette azonban lehetővé, hogy kiküszöböljék a bertillonálás tévedéseit és hibáit, amelyek­nek fő forrása annak a té­telnek az elfogadása, hogy a csontozat fejlődése a 20. élet­év betöltése után megáll. Ér­dekes viszont az. hogy az In­terpol ma átvette Bertillon rendszerének néhány gondo­latát és — valahányszor nem áll rendelkezésre valamely nemzetközi gonosztevő ujjle­nyomata — alkalmazza is azo­kat. (Folytatjukt i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom