Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-22 / 222. szám

„Kiveszem” a táppénzemet Benne van a nyolc órában (Nem emelkedett kielégí­tően a munka termelé­kenysége és a termelés mű­szaki színvonala. Az ipari termelés emelkedésének a tervezettnél kisebb hánya­da származik a termelé­kenység növekedéséből;... Lazaságok vannak a válla­latok munkaerő-gazdálko­dásában és a munkafegye­lemben. A párt X. kong­resszusának Irányelveiből.) Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor többi között egyik cél volt, hogy megszűnjenek a vállalatoknál a meddő és haszontalan érte­kezletek, csak a valóban szük­séges és eredményes megbe­szélésekre kerülhessen sor. Nyíltan kimondtuk: a szósza- porításo'kra fecsérelt drága idő alatt inkább a termeléssel kell foglalkozni. Végül Is a munkahelyen töltött időt nem az órák múlásával, hanem a 8 óra alatt felmutatott ered­ménnyel kell mérni. Mi van hát a munkahelyen eltöltött 8 órában? Sok helyen nem az és nem annyi, amennyit fizetése elle­nében bárkitől joggal el lehet­ne várni. Adminisztratív munkakör­ben dolgozó ismerősöm elke­seredetten kifakadt a minap: — Fantasztikus, hogy mi megy! Egyik kollégám például órákon át saját aláírását gya­korolja. Azt mondja, egy fér­finek fontos, hogy intelligens és megnyerő aláírása legyen. Sajnos, nem egyedülálló dolog ez. Szű'kebb baráti kör­befejezödäk az a tarafoljiani, amit a KIOSZ szervezett Salgótarjánban, a villany­szerelő kisiparosok számára. A tanfolyamon 22 villany- szerelő kisiparos vetít részt, akik az ORION-szerviz ve­zető mérnökétől sajátították el, 120 órás foglalkozás ke­retében a televízió javításá­hoz szükséges ismereteket. ben nem ritkán hangzanak el ilyen kijelentések: — Két-három óra alatt ké­nyelmesen ed tudnám végezni az egész napra való munkát. De mert órákon át nem ülhe­tek tétlenül, ezt a keveset kell beosztanom úgy, hogy egész napra jusson. Mondhatom, nem könnyű... Ismét más arra panaszko­dott, hogy agyre-másra jár be a főnökségre, hogy adjanak neki valami munkát, végül is azért jött a vállalathoz, hogy tanuljon, megismerje a vál­lalat életét, hasznossá tegye magát. Munkatársai azonban rövid idő alatt rásütötték a sitréberség bélyegét, mondván, így akarja kijárni magának a párnás széket. Ezek a példák természete­sen nem a teljesség igényével íródtak. De hogy ilyen pél­dákról egyáltalán szó eshetik, az azt bizonyítja, hogy a vál­lalatok munkaerő-gazdálkodá­sában, a munkafegyelemben ugyancsak akadnak megbírál­ni valók. Kétségtelen, egyes területe­ken munkaerőhiánnyal küzde­nek, a vállalatok tehát óvato­sak. Hogy ne legyen gondjuk a hiányzó emberekkel, már jó előre intézkednek. Dolgozókat „tartalékolnak”, hogy kellő időben hozzányúlhassanak a „készhez”. Csakhogy a tarta­lék nem ülhet ölbe tett kézzel, hát munkát keresnek és talál­nak neki. Szaporodnak az író­asztalok az irodákban, és sok az unatkozva merengő arc. Az üzemekben, a gépek mellett szerencsére jobb a A KIOSZ céstfa a tanfo­lyam szervezésével az voít, hogy lehetőleg minden köz­ségben biztosítani tudja a televízióhoz értő javító szak­embereket. Az érdeklődés nagy és éppen ezért legköze­lebb októberben Salgótar­jánban újabb 20, Balassa­gyarmaton ugyanennyi vil­lanyszerelő kisiparos részvé­telével indítanak újabb tan­folyamod« helyzet. Forog a kerék, dohog a motor, itt nem lehet sem- tmttenni, a tempót a gép dik­tálja. Nagy tévedés lenne azonban adminisztratívokat és fizikai munkásokat két külön­böző emberfajtába sorolni. Az üzembe is leáll olykor a gép, holott a szerkezetnek semmi baja, s nem ritkán látni a gyárudvarokon üldögélő, be­szélgető embereket^ De ami ennél sokkal na­gyobb súllyal esik latba: so­kasodnak a kilépő cédulák, különféle indokokkal (orvos­hoz megyék, rendezvényre va­gyok hivatalos stb.) a dolgo­zók tekintélyes számban hagy­ják el munkahelyüket. Igaz, esetenként mindössze 2—3 óráról van szó, a baj csak ott von, hogy e csekély időre ugyancsak gyakran formálnak jogot. És a sok kicsi sokra megy törvénye szerint hatal­masra duzzad a munkából ki­esett órák száma. Hozzájárul ehhez a magas táppénzes százalék is. Jó­múltkor egy furcsa kifejezés­re lettem figyelmes: „kive­szem” a táppénzemet. Mintha csak azt hallottam volna: ki­veszem az évi rendes szabad­ságomat. A dolgozók egy ré;)ze törvényes jogának tartja, hogy évente 3—4 hetet — ha beteg, ha nem — táppénzes állo­mányiban töltsön. Mindezek, s bizonyára még jó néhány tényező az oka an­nak, hogy a munka termelé­kenységének emelkedése jócs­kán elmaradt a tervezettől. S hogy ez így van, az nemcsak azon múlik, hogy több korsze­rű, hatékony gépet kell mun­káiba fogni. Legalább ennyit el lehet érni az emberek oldalá­ról is. Azzal ugyanis, hogy ne lehessenek olyanok, akik mun­kaidejük alatt aláírásukat gyakorolják, ne lehessenek, tartalékom bér efk tartalékíró­asztalokkal. azaz ne lehessen kapun belüli munkanélküliség, sehol sem. Persze nem terülj-terülj asz­talkám ez, a szemléletbeli vál­tozások bekövetkezése nem napok műve. De mint sok minden más, hatékony gazda­sági ösztönzőkkel a munka­termelékenység is befolyásol­ható. Megszüntethető minden­nemű lazaság, mert ezt végső soron valamennyiünk pénztár­cája megsínyli. Szénül Márta A b al assa gyarmati területi szövetség hozta össze az asz- szonyokat és a tsz-einököket. Az „ürügy” a Központi Bi­zottság februári határozatá­nak megvalósítása, á szövet­kezetben dolgozó asszonyok helyzetének értékelése volt. A nógrádi szövetkezeteknek mintegy 11—12 ezer asszony­tagja van. Sok százra tehető a nagyobb munkák idején be­segítő családtagok, főképpen lányók, asszonyok száma is. Telitalálat volt hát Molnár Pálnak, a terényj termelőszö­vetkezet elnökének minden szava. Nagy szükség van a szövetkezetben az asszonyok­ra, nélkülük, sokkal nehezeb­ben boldogulnának a gaz­daságok — mondta. 4z asszonyok dolga A megye egyik legnagyobb , szövetkezetében, az érsekvad­kerti Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz-iben mintegy 400 asszony dolgozik. Bereden többen vannak, mint a fér- *fiak. Vvszmeg István, az el­nök számolt: a' 1*40 asszony, leány mellett nincs egészen száz férfitag a szövetkezet­ben. Hogy mi az asszonyok dolga? Kertész Ignácné, a berceli tsz tagja, a nőbizott- ság elnöke magyarázta, hogy ők jelentik a kézi munkaerőt a tsz-ben, Rájuk vár a nö­vényápolás, dolgoznak a ker­tészetben meg, ahol éppen szükség van rájuk. Mert a gyakorlatban mindenféle munkát vállalnak, elvégeznek az asszonyok. Hogy mi kényszeríti erre Interpelláció Heintiből SOK-SOK pénzből, kövezett utakat építettek Remiiben. Régóta tervezték, nagy volt az öröm, amikor felvonultak az útépítők, s jött a szuszogó úthenger, aztán kitűzték az uta­kat, neki kezdtek a munkának, Így az ősz már másképpen én a községbelieket, A mellékutcákon sem húzza majd a sár a cipőket. Az öröm azonban mégsem osztatlan. Csak kevés jóaka­rat és több figyelem kellett volna, s nagyobb megelégedésre készült volna el az út a nemtieknek. Talán azt is mondhat­nánk, kicsit gazda nélkül történt a számadás, főleg a Dózsa György utcában. Mérnöki hozzáértés nélkül is könnyű meg­állapítani, hogy az új útszakasz egy részét rosszul tűzték ki. Ezért több lakónak le kellett vágni a portájából, de ahol a valamikori út haladt nagyapák emlékezete óta, az parlagon maradt. Kerítést bontottak, a kertek helyén csatorna épült. Ez kelt rossz szájízt a nemtiekben, legalábbis a Dózsa György utca érintett lakóiban, Petre Jánosékban, Juhász Györgyökben, Durcsák Sándorékban és másokban. Kérlelték a helyi tanács vezetőit, azok pedig elnéztek a szavak fölött, noha talán a jogos észrevételeket tanácsülés elé is lehetett volna vinni. Tévedés ne essék, nem a néhány négyszögölről van szó, hanem attól félnek az érdekeltek, hogy ha megerednek az ég csatornái, s elindul az áradat a Rezes-hegy felől, az új- onan épített csatornák nem tudják elvezetni a vizet. Elmos­sa a kertek alját, s talán még az ingatlanokban is kárt tesz. Amikor ezt is felemlítették az utca lakói, ökyanféle választ kaptak, hogy a kárt majd megtérítik... A bajokat inkább meg kellene előzni. Szerény, teljesít­hető kérésről van szó, s ha már így építették, vagy így kel­lett vezetni az utat, akkor támfalat kellene építeni. Ez is pénzbe kerülne, de közel sem annyiba, amennyiből az ingat­lanok kártalanítását kellene majd megoldani. TERMÉSZETESEN nem lehet minden kérést méltányol­ni. Jogtalant kívánságok is akadnak. Ami azonban nyilván­való, annak helyet kell adni, legalább a veszett fejszének maradjon meg a nyele és a tanács vezetőin múlik, hogy ez megtörténjen. Meg kell hallgatni a lakosokat, hiszen nem­csak joguk van hangoztatni véleményüket, hanem elvárni azt is, hogy a többség ésszerű érdeke érvényesüljön. T év észerei est t anulnak Saeptowber végén még háromnapos foglalkozással Kézlegyintéssel nem lehel Lebet, bogy nem mutatják teljes egészében a valóságot, de felhívják a figyelmet azok az észrevételek, megjegyzé­sek, amikor a dolgozó mun­kahelyének változtatását ek­képpen indokolja: sokszor kell szólni, míg valamit meg­csinálnak az ember egész­ségének, testi épségének vé­delmében, nem érzem magam elég biztonságban, rosszak a mukafeörülmények stb. Háttérbe »sorúit A biztonsági szemlék jegy­zőkönyvei igen sokszor azt bizonyítják, hogy a dolgozók munkakörülményeinek biz­tonságossá tétele, egészségük és testi épségük védelme nem mindig és kizárólag pénz kér­dése. Az igazsághoz tartozik, hogy a korábbi elmaradást még nem sikerült teljesen megszüntetni Régi üzemeink megfiatalításakor elsősorban a termelő üzemrészek mo­dernizálására fordították a fő gondot, s ha a beruházási összegből jutott még pénz a szociális létesítményekre, ak­kor azokat is tető alá hozták. S bizony előfordult, hogy nem, vagy alig maradt pénz ilyen célra, bár a beruházási költségbe . belekalkulálták. Hiába méltatlankodtak a szak- szervezetek, a KÖJÁL, smás szervek, a helyzet nem na­gyon változott. Be kellett lát­niuk, hogy engedniöfk kell a követelményekből, mert na­gyobb tétről: a foglalkoztatá­si gondok megoldásáról van ■szó. Ez elsősorban politikai kérdés volt. Így aztán az üze­mekben, a termelés technikai korszerűsítése mellett háttér­be szorult a munkakörülmé- ;nyek javítását célzó tevékeny­ség. Méltán került a X. párt- kongresszus irányelveibe töb­bi között a következői Tovább kell javítani a munkakörül­ményeket, előtérbe állítva a nehéz és egészségre különösen ártalmas munkafolyamotokat, valamint a szállítást.* Megyénkre ez fokozattan ^érvényes, mert az u tóbbi évek­ben bekövetkezett iparszerke­zet előnyös átalakulása elle­nére, még mindig a nehéz­ipari ágaizat dominál. Ezek­ben az üzemekben a nehéz fizikai munka megviseli va­lóban az emberek egészségét, erejét. Előfordul, hogy az öt­vözetgyár környékén vastag fehér függönyt alkot a fel­szálló por. Lekötésére épül már az új elszívó berendezés. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben évente 5—7 millió forintot fordítanak a munka- és egészségvédelmi körülmé­nyek javítására, több tízmil­liót pedig a nehéz fizikai munka megkönnyítésére, mé­gis nehezen tudják utolérni magukat. A ZIM salgótarjáni gyárának rekonstrukciójával sikerült előnyösen megváltoz­tatni a korábbi éveket jel­lemző rossz szociális és egész­ségügyi körülményeket. Űj 800 személyes öltözőt, fürdőt építenek az öblösüveggyárban, a volt generátortelep helyén. ISlem a kereset miatt Az utóbbi időben bekövet­kezett előnyös változásoknak több eredőjg van. A gazdasá­gi vezetők rájöttek, hogy nem mindig a keleset miatt men­nek el a jól dolgozó munká­sok, hanem sokszor azért, mert megúntak szólni a rossz munkakörülmények miatt. Az­tán megnőttek az igények is. Versenytársként jelentkeznek az új üzemek is. Kezd fosz­ladozni aZ a szemlélet, amely kézlegyintéssel próbálta elin­tézni a munka- és egészség- védelmi tennivalókat. A vál­lalati önállóság bevezetésével pedig megszűnt a hivatkozási lehetőség a „szöröß szívű fel­sőbb szervekre”, akiknek nem szívügye a dolgozók egészsége, életkörülményeinek állandó javítása. Ha most szidni kell valakit, az csak a vállalatok vezetői lehetnek. Nekik kell előteremtem, majd megvaló­sítani a kollektíva segítségé­vel a munkakörülményeket, javító terveket. Az új irányítási rendszer első évében még tartotta ma­gát az a felfogás és gyakorlat, hogy nincs pénz az előbb em­lített célokra, mert almi van, az kell a termelés technikai színvonalának emeléséhez. Ezért kerülitek a feladatokat kijelölő lista aljára a mun­kakörülményeket szolgáló lé­tesítmények megvalósítása. Hatására egyes tanácsi válla­latoknál és másutt láforaka- pott egy olyan közhangulat, mely szerint kevesebbet tö­rődnek ezzel a kérdéssel, mint korábban. Egyik-másik igazgató, ami­kor a különböző fórumokon elővették a mulasztásokért, nem átallotta bevallani: ne­ki elég gondot okoz a terme­lés feltételeinek megteremtése, a folyamatos termelés meg­szervezése. Következménye .meg is látszott a beteglétszám alakulásában és a balesetek számának növekedésében. Csak a szakszervezet erőtel­jes fellépésére változott vala­mit a helyzet. Érdekes, hogy egy-egy gép leállításakor az érintettek rögtön meg tudták oldani az előzőleg megvaló- síthatatlannak látszó problé­mát. Tények bizonyítják, hogy gyakran nem is az első számú vezetők a hibásak, ha­nem azok, akiknek feladata lett volna dolgozótársaik munka- és életkörülményeinev javítása. Ilyen esetekben az a bűvös szó hogy nincs rá pénz, elvesztette varázserejét. Hamar kitudódott hogy más hiányzik; az életrevalóság, a tenniakarás, a gyors cselekvő segítség. Bírság — javulás Az SZMT munkavédelmi bizottságának vezetője gyak­ran méltatlankodott, hogy hiá­ba figyelmezteti a gazdasági vezetőket a munkakörülmé­nyek javítására, a baleseti veszélyforrások felszámolásá­ra — alig tesznek valamit Amikor, az SZMT elnöksége kivetette az első bírságot, s el­ső határozott fellépését kö­vette a többi, rögtön megol­dódtak a régen vajúdó nehéz­ségek. Amikor pedig néhány vezetőtől megvonták a prémi­um egy részét is, ugrásszerű­en javult a helyzet. Igaz, gyakran sok pénzbe kerül a gyökeres megoldás, amire hoztunk is példát De van sok olyan apró, kis költ­séggel megoldható feladat, amivel egy percet sem szabad várni. Ha a dolgozók látják, hogy gondolnak rájuk, törőd­nek velük, vigyázzák testi épségüket, egészségüket, a je­lenleginél is ritkábban mond­ják majd munkahelyük elha­gyásakor: rosszak voltak a munkakörülmények. Vencsz Károly Elnökök és asszonyok őket? Mindenekelőtt az, hogy szűknek találják a konyhát még a házikertet is. Az meg gondolom, természetes igénye Kanyó Jánosnének, az őrhal­mi tsz tagjának, ha már dol­goznak, akkor keresni is sze­retnének. Szövetkezete válo­gatja, hogy 100—120 vagy 150-ben jelölték meg a köte­lező munkanapok számát, amely után háztáji föld, fi­zetett szabadság illeti meg az asszonyokat. A folyamatos munka bizto­sítása az asszonyoknak csak egyik gond a sok közül, ame­lyek a szövetkezti elnökök vállát nyomják. Papp László, a magyamándori Mikszáth Tsz elnöke mondotta, hogy áprilisban kezdődik és novem­ber elején befejeződik a műn. ka a határban, s ezzel lénye­gében megszűnik az asszo­nyok foglalkoztatása is. Kivé­tel az a néhány asszony, le­ány, akikre az állattenyésztés­ben, a baromfitelepen szük­ség van. A férfiaknak adják elsősorban a folyamatos mun­kát Bercelen is. Azt tartják: ä férfi elmegy, ha nincs dol­ga. Az asszonyok hűségeseb­bek, azok úgyis visszajönnek tavasszal. A mezőgazdasági munka­folyamatok gépesítésére mil- ! iákat fordítottak az elmúlt években a szövetkezetek. Visz- meg István a berceli, Tóth István az érsekvadteenfci és Berta István a dejtári tsz- elnök mind megegyezett ab­ban, hogy a gépesítés min­denekelőtt a férfiak munká­ját könnyítette meg. Eddig is, most is az asszonyok dol­goznak ott, ahol a kézi erőt. még nem váltotta fel a gép. A változás, szükséges, de korántsem egyszerű. Egy­részt azért, mert a szövetke­zetek többsége tőke hiányá­ban nem tudja máról holnap­ra gépesíteni a munkafolya­matok mindegyikét. De sok­szor nehéz helyzetben vannak azok a gazdaságok is, ahol volna pénz a vásárlásra, csak éppen megfelelő gépet, beren­dezést nem kapnak. Aztán a harmadik, ugyancsak figye­lemre méltó tény, hogy az asszonyok nagy többsége nem rendelkezik a gépek irányítá­sához szükséges szakmai is­meretekkel sem. A távlatok Mirsdezért a ,»mutatásért” nem lőhet felelősségre vonni egyetlen szövetkezeti asszonyt sem. A család, a közös mun­ka, a háztáji gazdaság ellá­tása bizony aßg-aiäg hagy időt a tanulásra, a szórako­zásra. Hogy van ilyen igé­szakmai tanfolyamok sikere bizonyítja. Tervszerű és kö­vetkezetes munkával meg kell teremteni a lehetőségét an­nak, hogy a falusi asszonyok pótolni tudják az évszázados elmaradást. Jobb ellátást Imre Józsefné, a balassa­gyarmati járási pártbizottság munkatársa magyarázta, hogy sok intézkedés született már a dolgozó asszonyok érdeké­ben, de még többre van szük­ség. A balassagyarmati járás­ban szépen nőtt az óvodák száma, azonban iskola-napkö­zi talán 1—2 akad. A községi tanácsok, a termelőszövetke­zetek vezetői sokat tehetnek a szolgáltatások további javí­táséiért. Dejtáron zöldség-, tej_ kenyér- és élelmiszerboltot nyitott a szövetkezet. Az áru­ellátást, a nyitvatartás idejét úgy szabályozzák, hogy meg­feleljen a szövetkezetben dol­gozó asszonyoknak. Az üzemi konyhák, a für­dőik, az öltözők, nem kevés többletköltséget jelentenek, a szövetkezetnek. Mégis érde­mes előre felmérni a szüksé­ges kiadásokat, s velük a ter­melési tervekben is számolni, így egyetelen esztendőben sem érheti meglepetés a szö­vetkezeti vezetőket. Az asz- szonyok gondjainak enyhíté­se, megoldása mindenképpen ésszerű befektetés, mert az egész közösségnek hasznot hoz. Vincze Islvánné NÚGRÁD -s TSTO. szeptember 22., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom