Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
/ László Miklós Noszty Mari esete a Tóth fiúval Veres Péter kiadatlan kézirataiból Kevés író tud egy életen át mindig szoros közelségben maradni a természettel, ö végig megmaradt ebben a közelségben. A Hortobágy szélén született, a pusztán gyerekeskedett. Itt boj- tárkodott, a lett vasúti pályamunkás és napszámos, majd gaz- dálkodó kisparaszt. Negyvennyolc éves koráig fizikai munkából élt. Később mint politikusnak és írónak az emberek és gondok sűrűjéből is volt szellemi ideje a makró- és mikrokozmoszra Is figyelni, s mindarra, ami az embert élteti, és ami az ember körül él. Az 50-ea évek vége felé egy kötetet tervezett, „A természet könyve” címmel. Az ember és a természet viszonyáról való gondolatait, töprengéseit akarta ebben a könyvben kiadni. De új, sürgetőbb dolgok Jöttek: cikkek, tanulmányok Aztán hozzáfogott a „Kelletlen lány»’ megírásához. A terv így csak terv maradt. De a kötet anyaga jórészt megíródott. Egy kis része meg Is jelent „Olvasónaplóiban*’, a nagyobbik rész még kiadatlan. Ezekből az írásokból adunk ,ltt közre néhány szemelvényt. Nádasdi Péter Széljegyzet a természet könyvéhez 1851-1957 !. Noszty Marit a főiskola hírneves tanára keresztelte Nősz. ty Marivá. A név megmaradt, legálissá vált. Nedelkó Mariska, a fel- szabadulás utáni első művészgeneráció legszebb színészleánya volt. Tehetségesebb akadt — üdébb, Jobb alakú, férfiszemeket vonzóbb aligha. A szőke naivát Tóth Ferenc a kollégium társalgójában látta meg. A Szabad Nemzettől jött, főnöke. Bárót - Ottokár küldte körinterjút készíteni az Ifjú Gárda színpadi premierje előtt a Magyar Ljubov Sevcovákkal, Radik Jurkinok- kal, Uljana Gromovákkal. Vallatta Marit is, csak éppen Krasznodár helyett Csör- nyeföldről kérdezte, szülőfalujáról, apjáról, anyjáról, önmagáról. Sőt, Feri — újságírótól szokatlan módon — mesélte saját életét, sorsát. Kiszámították: kettejük közül Mari három órával idősebb. A cikk a Szabad Nemzet vasárnapi számában megjelent. Hétfőn délelőtt Mari a szerkesztőségi értekezletről hivatta telefonhoz Ferit; a 82 sorból a róla szóló tizenkettőt megköszönte. Kedden találkoztak. Szerdán is. Csütörtökön szintúgy. Pénteken az Akadémia előtt várta Feri Marit, szombaton a nyomdai inspekcióból éjféltájt haza induló fiút a lány. Hajnalig mászkáltak a Körúton. Vitáztak. Határoztak: Tóth Ferenc szocialista drámát ír a Nemzeti Színháznak az új, megváltozott valóságról, a főszerepet Noszty Mari játssza... Tóth Ferenc szocialista filmet ír az új, megváltozott valóságról, főszerepre a Hunnia igazgatója Noszty Marit szerződteti. .. Tóth Ferenc szocialista novelláját az új, megváltozott valóságról a rádióban Noszty Mari olvassa fel... A vasárnap Noszty Mari és Tóth Feri ünnepe volt. Hétfőn a redakcióbán a fiú bemutatta a lányt Bárót Ottokárnak. A főnök fejét jellegzetesen féloldalra hajtva nézett Marira. A telefon szólt. Feri mondat közben vitte ki Marit Bárót szobájából. Moziba mentek, szabadjeggyel. A híradóig hirdetéseket vetítettek. Mari és Feri nevették a hangos reklámot: Matracába? Epeda! Rekamié- jába? Epeda! II. — A gazda már háromszor keresett — fogadta másnap Tóthot a szerkesztőségben a hivatalsegéd. A fiú a szeretett, tisztelt Otihoz sietett. Bárót — Tóthnál két évtizeddel idősebb, sokat próbált férfiú — egyetlen szavára sem lehetett nemet mondani. (Nem is próbálta senki.) A főnök Feri jövőjéről szólott: iskolára javasolják. A beszélgetés végén, szóra sem érdemes apróságként említette: — Te... az a tegnapi színésznő. .. hogy is hívják. .. a Noszty-lány nem hozzád való... Többet nem is találkoztak. Az iskolán Tóth Ferenc megismerte az egyetemi rektor leányát. A Noszty Mari külleméhez semmiképp sem hasonlítható Hámos Évát is bemutatta a Szabad Nemzetnél. Bárót Ottokár gratulált. III. A Tóth fiú hírlapíró ma is Pesten. Nem több — nem kevesebb. Szikár, alig őszülő. Nincs adóssága. (Autója, telke, másodállása sincs.) Törvényesen elvált. Mostanában korhatárig te- gezödik: az 1940-es évjáratnál fiatalabbakat magázza. Ugyanakkor nem prédikál az újdondászoknak a régi csúf időkről, kriptamamuszokról, s más maradi marhaságokról. Tudatosan nem akar gyűlölt- röhögött Vén Hülye lenni. Vigyáz magára. Sokat ír, még többet olvas. Hobbyja: alkoholja, hódítója, sikerült durchmarscha a munka. Hiúsága: semmiből, lehetetlen témákból valamit produkálni. A múltkor is lenézett feladatot: háromperces rádióhirdetést vállalt. Munkásokat toborozni, mindegy, honnan, mindegy, hogy kit a Kerepesi úti gyárba. A „szempontcédulát” olvasva eszébe jutott az ifjúkori, kacagott mozi reklám: „Matracába? Epeda! Rekamiéjába? Epeda!. Máris transzponált: „Jó kereset? Cordaticl Szabad szombat? Cordatic!... Jöjjön a Cordaticba, várja a Cordatic. A filmszínházban annak idején mellette ülő leányra nem gondolt. IV. Noszty Mária a Z.-i színház komikája. Húsz éve törzstag — mint mondja — a világvégi társulatnál. Mindent játszott — mindent játszik. Tájol is. Az évadszüneteket Budapesten tölti. Pénzt keres. Statisztál filmgyárban, televízióban, szinkronnál, rádióban. A kollégiumi romantikát „kamatoztatja”, egy napra, két percre protezsálják érdemes művésszé avanzsált öreglányok. hívják Kossuth-díjas agg fiúk. Tegnapelőtt a rádióban hirdetésfelvétel volt. Egy most végzett legénykével „csinálták” a reklámot: — Szabad szombat? — Cordatic! — Jó kereset? — Cordatic!... Jöjjön a Cordaticba... Várja a Cordatic! Ahogyan kevesbedik az öregedő ember előtt a még várható tavaszok száma, úgy lesz szebb és becsesebb minden elért tavasz. Ifjúkorában az ember inkább csak a saját, de még- inkább a lányok tavaszát látja. s a természet csak háttér, később mint családapa, a gyermekei tavaszát látja, és a természetet haszonleső szemmel nézi, hogy mit várhat a tavasz után következő nyártól, de az öregember már tud a tavaszban önmagában is, esztétikusán gyönyörködni. Az öregeknek ez a törvénye rám is érvényes. De szép is ez az 1951-es tavasz. Sok eső, elhúzódó virágzás, gazdag, buja május! Még a szemétdombok és a kőhalmok is szénát teremnek, vagy legalább gazt szü'nek. 0 Régi földesuraknak halastavaik is voltak, hogy mindig friss halat ehessenek. Nem tudom, ha az ö'q^üéses gazdálkodást nagy területekre kiterjesztjük, nem volna-e helyes, ha nálunk is mindem falunak lenne víztárolója, illetve halastava. Minden szerves anyagot fel kell használni, és minél több anyagot kell bevonni ebbe a termelő körforgásba. És a földben és a vizekben még kiszámíthatatlan mennyiségű, a szerves ve- gyületekhez szükséges alkatrész van. Hátha még az esővizet is megtakarítanánk ezekben az álló vizekben? Minden álló vízben gazdag szerves vegetáció keletkezik. Milyen messze van még az ember a föld meghódításától. • Harminc fokon felül a meleg, ez nem sok, de gőzös, párás a levegő, rosszabb a gázkamránál. Mindenki búvik, menekül a hőség elől, a strandok tömve vannak. Csak a paraszt és munkás nem bújhatik. A munkást szorítja a mindennapi, a parasztot a jövő évi kenyér és minden egyéb, ami szoríthatja még. Aki teheti, üzemben, hivatalban, iskolában tágít, de ők nem tágíthatnak. Még én is tágítok, ha lel- kiismeretfurdalással is, de hűvösre húzódok. De szabad-e erről elfelejtkezni ? Nem, nem soha. Mert a munka nemcsak öröm. még a jó munkával is velejár a szenvedés. Ez nem baj, csak öröm Is váltsa. Hadd harcoljon az emberfia, csak ne hiába! • Amikor énekel az ember ez a gonosz, buja és telhetetlen állat, akkor az „Isten” szól belőle, a természetben és a világban ott levő örök Szép, örök Jó, de mi a magyarázat a többire. Arra. amikor a feleségét veri, a szomszédot lopja, amikor a gyengét megtapossa, a legyőzöttet megalázza, amikor gőgösen és nagypofával kiáll az emberek elé, és buta képiét az Ég felé emeli, és azt is be akarja csapni ? * Jó termés — rossz termés, már a régi időkben is mindenütt ismeretes volt ez a két fogalom. De hogy mi a jó termés titka — a sok és jó emberi munkán kívül, ami más kérdés, mert attól még rossz termés is lehet — ezt még nem tudják, Az ugyanis, hogy ez csak a bő esőzéstől van. nem igaz. Valószínű, hogy az esőnek és a melegnek, a napfénynek, és a szélnek és minden egyéb természeti tényezőnek egy olyan szerencsés aránya és szerencsés megoszlása adja a jó termést. illetve a bő nyarat, ami igen ritkán következik be, mert vagy az egyik, vagy a másik, vagy az eső. vagy a meleg, vagy a szél több a kelleténél. De az esőben is van hasznos és káros. Az eső a levegőből — azt mondják — oxigént és nitrogént is hoz magával, de valószínű, hogy nem minden eső egyformán. Egyszóval na, még erről is keveset tudunk. Az biztos, hogy ez az év — 1951 — rendkívül gazdag termést ad. Tíz évben, ha egyszer adódik ilyen. S hogy mennyi megy belőle pocsékba, valóságos nemzeti szerencsétlenség! Nekem a repülőgépnél, de még annál is. hogyha az ember műszárnyakkal, s a hó. na alá akasztott apró motorral repülni tudna, nagyobb titok: hogyan tud egy kövér, gömbölyű, potrohos, fekete darázs repülni? Hiszen olyan mint egy hízott disznó kicsiben. s a szárnyai is aprók. A szárnyak gyors rezgetésében volna a titok? 0 Ki meri azt állítani, hogy a szúnyognak nincs esze. Dehogy nincs, az ördög vigye eL Ha észreveszi az ember tenyerét, hogy emelkedik, céloz és le akar rá csapni, ész nélkül menekül. Honnan tudja, hogy a kéz éppen reá emelkedik, hiszen a szúnyogocska csak pár napos és nincsenek még harci tapasztalatai? Örökölte ezt a védekező ösztönt? Nyilvánvalóan, de akkor a dolog még bonyolultabb lesz, mert hol a határ az ösztönös reflexcselekedetek és a tudatos, észtől irányított cselekvés között? Ha valaki most azt mondaná, hogy ez nem általános, igazság, mert sok szúnyogot agyon lehet ütni, annak én azt mondanám, úgy van, de ez nem változtat ezen az alaptényen, mert csak azt a szúnyogot lehet agyonütni, amelyik már beszúrta a szívóját, és nem tudja könnyedén kihúzni az ember bőréből. Az is lehet, hogy a szívás kéje elnehezíti őket, mert hiszen az egyszeri vérszívásból peték lesznek: ez tehát anyai élethalálharc, létparancs. No, de ne csodálkozzunk: mindenki csak az egyetlen törvényt követi; élni — szülni — megmaradni! VIHAR BÉLA: BÚZA SZEM Mit tudja azt a búzaszem, egyre távolibb a nap, amikor lefele, egyre közéig az éj, a föld mélyébe veti le a rögbe záró éjszaka, a gazda két keze, amely körülveszi, hogy most vezet éppen az út és a gödör vak börtöne, a kéklő egekig, a sírja lesz neki; s amint mélyebbre hull alá, holott innen vezeti majd akként emelkedik. magasba fel a fény, Csak azt tudja, zuhan, zuhan, ahogy regék kedvesét és elnyeli a mély, a hősi vőlegény. Madách Imre-az újságíró A Madách családban régi hagyomány a betűvetés. Az Árpád-kori első ismert Madách-ős dédunokája mái' a „lite- rátus” melléknevet viseli, tehát író ember. Aztán a család szinte minden nemzedékében felveszi valaki a toll stafétáját, s nevéhez ragad a rangos „litierátus” nevezet. A kora-tizienhetedik századi Madách Gáspár már komoly költőnek számít, „llterátus medicus”. Szorgalmasan másolgat- ja rokonának, Rimay Jánosnak verseit, s maga is számosat ír. Madách Imre dédapja, János, szintén versel és versfordító. A Madáchok írói hajlama aztán a Tragédia írójában bontakozik teljességre. Ezúttal Madách Imre írói munkásságának egyik érdekes szeletéről emlékezünk meg: újságíróként mutatjuk be röviden. Mert a „fekete tenger”-bői, ahogy tintatartóját nevezte erre is tellett. Litteratúrai Kevercs: A költő serdülő korától, az 1830- as évektől több folyóirat Indul hazánkban: Jelenkor. Társalkodó, Regélő, Rajzolatok, Auróra Egyike-másika eljut a sztregoval kúriába is. Sőt külföldi újságok is. Látásuk-for- gatásuk ösztönzi a meglevő hajlamot, s a tízegynéhány éves Madách Imre „újság”-ot indít. Amolyan kézzel írt kis családi hetilapocska volt ez — édesanyjának ajánlva —, de címe . — Litteratúrai Kevercs — nagyosan, irodalmat és változatosságot ígér. Jeligéié Berzsenyitől: „Az ész az Isten, mely minket vezet, Melynek hatalmán minden meghajol.” Szerkesztőtárs a méggverekebb Pál, olvasóközönség: a ház népe. A kis újságíró bevezetőül az „őskori homályelvűség” ellenében dicséri az újkort, „melynek jelleme a világosság”. A Litteratúrai Kevercs egyetlen ismert példánya mosolyogtatóan megható képet mutat: Imre „Sólyom”. Pál „Ligeti” írói álnéven archeológiái, természettudományi — ,.a körvonal hét egyenlő részre osztása” —. csillagászati cikkecskéket írnak 8 NOGRÁD - 1970. augusztus 9., vasárnap bele, nyilván háziiskolai tanulmányaik nyomán. , Játékos, naív, de megható és sokat ígérő szárnypróbálgatás. Hogy a Litteratúrai Keverésből hány „szám” jelent meg, a kutatásnak eddig nem sikerült kiderítenie. Mixtúra, Madách Imre 1837-ben Pestre kerül, egyetemre. Fontos korszak kezdődik életében: döntő hatás politikai és írói életere egyaránt. A „nyolcak köre” nyolc tehetséges és ambiciózus fiatalember közéleti pályakészülésének valóságos műhelye: ebben találjuk költőnket. Lapot indítanak „Mixtúra” címmel. A név összecseng a Litteratúrai Kevercs-csel, s arról vall, hogy a gondolat felvetője és a címadó — Madách Imre. A nyolcak egyike. Lányai Menyhért meg Is írja, hogy Madách a lap legszorgalmasabb írója. Kéziratos újság ez is, írói próbálkozások színtere. Egyúttal összekötő kapocs — Madáché benne a főszerep. Akárcsak a Litteratúrai Kevercs, a Mixtúra címe is a tartalmi változatosság igényére és szándékára utal. Ez is jelmondattal indul: „Wo allerhand curiosa In Versen und Prosa”: ígéri, hogy a lapban vers és próza, minden érdekes lesz. A nyolcak köre a Mixtúrát nem a nyilvánosságnak szánja. A terjesztés a cenzúra nyomása alatt nem is lett volna lehetséges. Egy 1839-ben kelt titkosrendőri jelentés mutatja, hogy a nyolcak köre, a hozzá hasonlókkal együtt konspirativ jellegűnek számított a hatóságok szemében. Jellemző, hogy Madách a Mixtúráról még anyjának sem írt soha, pedig neki, szinte kisfiúsán, mindent megírt. A Lányai fiúk lakásán járnak össze, ott szerkesztik a lapot Is — a Mixtúra „földalatti” tennék. Lónyai Menyhért életrajzi töredékéből, s Madách Lónyaihoz írt, csak nemrégiben előkerült leveleiből bontakozik elénk a kör és lap célja: ......A komolyságot é s szorgalmas tanulást tartottuk kötelességünknek . .. nemes irányt tűztünk ki magunknak. Igyekezettel tanultunk, nem az iskolai disciplina következtében, de saját elhatározásunkból. .. Mondottuk egymásnak, hogy hasznos polgáraivá akarunk lenni a hazának, s erre kell, hogy tanuljunk, ismereteket gyűj tsünk...” Romantikus baráti közösség volt. de nemes törekvéssel, komoly szándékkal, s az altkori viszonyok között nem kevés veszéllyel. Lányai a rendszeresen összejáró, Mixtúra-szerkesztő nyolcak között első helyen mindig Madáchot említi. Lónyal feljegyzéséből tudjuk azt Is, hogy a Mixtúrába a nyolcak mindegyike írt, mégpedig rovatszerűen, és Madách volt a kis lap lírikusa. Ez nyilvánvalóan összefügg a Lónyai-ház 14 éves kisleánya, Etelka Iránt érzett első szerelmével. S mivel Madách első publikációja, a 26 szerelmes verset tartalmazó „Lantvirágok” 1840-ben, tehát ezidőtájt jelent meg, bizonyosra vehető, hogy annak „az azúrszemű lányka”-ihlette nem egy darabja a Mixtúrában látott először napvilágot. Nem tudjuk, hogy a Mixtúrából hány szám jelent meg. Sajnálatos, hogy az eddigi kutatás egyetlen megmaradt példányról sem tud, pedig a Mixtúrából a fiatal Madách, költői bontaikozása pontosabban nyomon kísérhető lett volna. Timon. Madách Imre 1842-ben kezdi meg vármegyei hivatalnokoskodását Balassagyarmaton, Sréter János alispán mellett. Sréter nagyműveltségű, felvilágosult, haladó gondol- kozású ember, Széchenyi reformpolitikájának híve. Patva- ristáját, Madách Imrét, komolyságáért, szerény modoráért hamar megszerette, és sokra becsülte. Házában adott neki gyarmati otthont, és nagy könyvtárát Is megnyitotta búvárkodásra a széles érdeklődésű fiatalember előtt. Sréter, haladó szellemére jellemzően, elhatározta, hogy feltárja a vármegye közigazgatási életének hiányait és visz- szá.sságait, okmányokkal is leleplezve azokat. Patvaristájával, Madáchcsal együtt bújták terhelő adatokért a régi aktákat. A szándékolt purifikálást azonban megakadályozta Sréter korai halála. Utóda Fráter Pál — Sréterrel ellentétben — az eltus- solás és visszahúzás embere volt. (Lévén Fráter Erzsi nagybátyja, ő közvetíti majd Madách házasságát és — bár akaratán kívül — a költő családi tragédiáját.) Sréter János Madách segítségével gyűjtött leleplező ielentésanyaga ad acta került. Madách, érthetően, elkedvetlenedett, s 1843. augusztus 22-én, családja és barátai minden kapacitálása ellenére lemondott aljegyzői tisztéről. A költő életrajzírói torokbaját említik a lemondás okául. Leköszönő levelében 6 maga is ezt írja: „.. .torkom gya-
