Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-29 / 202. szám

/ Leonyíd Srezsnyeu beszéde Jllma-J&tcibein » a notJet—nyugatnémet «sersődévrőí, «I KIVK é« a Szovjetunió kapcsolatairól, valamint a köxel-keleti rendevés esélyeiről Leonyld Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára pénteken beszédet mon­dott Alma-Atában, a Kazah SZSZK és a köztársaság kom­munista pártja fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi nagygyűlé­sen. „Az NSZK-val kötött szer­ződést úgy értékeljük, mint na­gyon fontos eseményt, amely pozitív hatást gyakorol majd nemcsak a két ország kapcso­latainak további fejlődésére, de az egész európai helyzetre, most és a jövőben egyaránt”. — mondotta. Az SZKP főtitkára hangsú­lyozta, hogy a szerződés az európai határok sérthetetlen­ségének egyértelmű és vilá­gos elismerését tartalmazza, beleértve az Odera—Neisse- vonalat és az NSZK és NDK közötti határt, s ezzel két­ségkívül komoly hozzájárulást jelent az európai feszültség csökkentéséhez, az összes euró­pai országok békés egymás mellett éléséhez és gyümölcsö­ző együttműködéséhez: Az NSZK kormányával foly­tatott több hónapos tárgyalá­sok eredményeként született szerződés lényegében a szocia­lista országok, a Varsói Szer­ződés országai közös politiká­jának eredménye. A továbbiakban az SZKP főtitkára rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság kapcsolatainak normalizálása megfelel mind­két ország érdekeinek, a szo­cialista világrendszer és az elnyomott népek felszabadító mozgalmai érdekeinek, hozzá­járul a béke megerősítéséhez. „A jövőben is a marxiz­mus—leninizmus elvei alap­ján rendíthetetlenül folytatjuk harcunkat a szocialista orszá­gok és a nemzetközi kommu­nista mozgalom összeforrott- ságáért. Ezt az elvi vonalat követve az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány kész arra, hogy a Szov­jetunió és a Kínai Népköz- társaság közötti állami kap­csolatok normalizálásán túl a két nép közötti lószomszédság és barátság helyreállításán munkálkodjék, a két népnek az imperializmus ás a reakció ellen kifejtett erőfeszítései egyesítésére törekedjék”. Leonyid Brezsnyev hangsú­lyozta: napjainkban lehetőség Van a közel-keleti konfliktus megoldására a realizmus és a felelősségérzet álláspontjáról kiindulva. „A szovjet kor­mány. a múlthoz hasonlóan a jövőben is abból indul ki, hogy a Közel-Keleten az igazságos és tartós béke nem teremthető meg oly módon, hogy megjutalmazza az ag- resszort elkövetett bűntettei­ért. Az Ilyen békét csakis az izraeli agresszió következmé­nyeinek felszámolásával lehet Biztosítani, részben az Izraeli csap>atok kivonásával az Összes megszállt területekről. „E körzet valamennyi álla­ma biztonságának, független­ségének. nemzeti jogainak ga­rantálása mellett széliünk sík­ra, beleértve a Palesztinái nép jogainak biztosítását is” *- mondotta az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. (MTI) Indokínai helyzetjelentés Több mint egy tucat támadás Dél-Vietnam területén U Thant Belgrádiba érkezett Példátlan biztonsági intézkedések Agnew látogatásánál A közelmúltban aránylag csendesebb időszak után a legutóbbi néhány nap során ismét megélénkült a harci te­vékenység Dél-Vietnamban. A felszabadító erők sorozatve­tőkkel és aknavetőkkel lőttek több amerikai támaszpontot. Egy amerikai szóvivő szerint a péntekre virradó éjszaka több mint egy tucat támadás történt Dél-Vietnam területén. A felszabadítási front had­erői két amerikai helikoptert lőttek le ismét; egyiket a del­tavidéken, a másika a közép­ső Binh Dinh tartományban. Az AP hírügynöksége tájéko­zott körökre hivatkozva közli, hogy az indokínai háborúban az Egyesült Államok eddig négyezer helikoptert veszített. Egy nemhivatalos lista szerint 1780 helikoptert lőttek le a légvédelmi ágyúk Vietnam, Kambodzsa és Laosz területe fölött, további 2220 pusztult el aknavetők, rakéták tüzében és egyéb harci cselekmények során. Az amerikai parancs­nokság ugyancsak pénteken jelentette be egy F—100-as vadászbombázó elvesztését, amelyet a felszabadító erők semmisítettek meg Dak To kö­zelében, a központi fennsíkon. Valóságnak bizonyult az a hír, amely azt jelentette be, hogy a Lön Nol-rezsim iránti szolidaritás kifejezése és meg­erősítése érdekében Agnew amerikai alelnök a kambod­zsai fővárosba is ellátogat saigoni tárgyalásai után. Az alelnök különgépe magyar idő szerint péntekre virradóra érkezett Phnom Penhbe, ahol példátlan biztonsági in­tézkedéseket foganatosítottak a látogatás idejére. Agnew 4 óra 40 percet töl­tött az ostromlott rezsim ven­dégeként a kambodzsai fővá­rosban. Az alelnök kíséreté­hez tartozó hivatalos szemé­lyek abból a tájékoztatásból idézve, amelyet Agnew Phnom Penhben kapott, elmon­dották. hogy a kormányelle­nes erők „továbbra is elég közel tartózkodnak” a fővá­roshoz. Ennek tulajdonítható, hogy a repülőtérre nem en­gedtek be egyetlen újságírót sem, a légi kikötőhöz vezető útvonalat lezárták és a fo­gadtatás külsőségeit is a mi­nimálisra korlátozták. Az al- elnököt a repülőtéren egy he­likopter vette fedélzetére és szállította az államfői rezi­denciára. Jól mutatja a nem­zeti felszabadító erők igen kö­zeli jelenlétét, hogy az alelnö­ki helikoptert négy amerikai katonai helikopter fedezte ki­biztosított fedélzeti fegyve­rekkel. Ugyanakkor a város­ba vezető úton 15 méteren­ként álltak karabéllyal felsze­relt katonák. A rövid kambodzsai „köz­játékot” követően pénteken Thaiföld fővárosába érkezett az amerikai alelnök. Megbe­szélései az itteni vezetőkkel szombaton kezdődnek. Megfi­gyelők várakozása szerint ezek témája főképpen a 12 000 thaiföldi katona Del-Vietnam- ból történő esetleges kivoná­sa. valamint az országban tartózkodó amerikai haderők létszámcsökkentése lesz. Napirenden (Folytatás az 1. oldalról) mértékig a mezőgazdasági üze­mek, valamint az iskolák kö­zött. A tapasztalat az, ha a tanulók üzemlátogatások so­rán megismerkedhetnek a szakmákkal, a napi munkával, személyes tapasztalataik alap­ján könnyebben és határozot­tabban tudnak pályát válasz­tani. A jelentés ezt követően a közösségi, az esztétikai, a tes­ti nevelés eredményeit méltat­ta, majd a gazdasági felada­tok megvalósításáról adott szá­mot. A járási tanácsülés a köz­oktatási terv értékelése mel­lett a fejlesztési és fenntartási költségvetés első féléves meg­valósítását vitatta meg, majd elfogadta a járási tanácstagok idei beszámolójának ütemter­vét. 2 NÖGRAD m 1970. augusztus 29.. szombat j U Thant, az ENSZ-főtitkára pénteken délután négynapos hivatalos látogatásra Belgrád- ba érkezett. U Thant megérkezésekor a sajtó számára adott nyilatko­zatában elmondotta, nagy ér­deklődéssel tekint a jugoszláv köztársasági elnökkel, a kor­mányelnökkel és á külügymi­niszterrel, valamint a kormány más tagjaival való találkozás elé. Belgrádban eszmecserét folytat majd a Jugoszláviát és az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Elmondotta még, hogy jugo­szláviai látogatásának befeje­zése után Addisz Abebába uta­zik. hogy részt vegyen az Af­rikai Egységszervezet szeptem­ber 1-én megnyüó értekezle­tén. (MTI) Nelson Rockefeller New York-i kormányzó 1969-ben egy figyelemre méltó megál­lapítást repített világgá. Így hangzott: „Az Egyesült Álla­mok ma már nincs abban a helyzetben, hogy a kormá­nyokra gyakorolt nyomással meg tudná akadályozni az amerikai vállalatok államosí­tását.” A kormány számára nagyon kellemetlen kijelentés közvetlenül a dél-amerikai ál­lapotokra vonatkozott, de egy­ben azt is jelezte, hogy mind kisebb lesz az a térkép, ame­lyet úgy jelölhetnek meg Wa­shingtonban, hogy a rajta le­vő országokban nem lehet baj, a kormányok feltétel nél­kül kiszolgálják az Egyesült Államok katonai, politikai és gazdasági érdekeit. A csatlós országok száma és területi elhelyezkedése lénye­ges volt az imperialista poli­tika szempontjából. A hideg- háborús korszakban fontos szerepet töltött be a „kom­munista veszély elleni harc­ban”, abban a nem titkolt végcélú küzdelemben, amit a Szovjetunió és a szocialista tábor ellen folytatott a min­denkori amerikai adminisztrá­ció. Az egységgel hosszú ideig nem volt különösebb baj: új gyarmatosító szerepében lép­hetett fel az Egyesült Álla­mok Dél-Amerikában, Afriká­ban, Ázsia bizonyos terüle­tein, de még néhány európai országban is. Napjainkban azonban igen szembetűnő változásokat fi­gyelhetünk meg. Jócskán mu­tatkoznak repedések a koráb­ban egységesnek látszó töm­bön, s nem egy ország kor­mánya mond nemet olyan — Izrael folyamatosan megsérti a tűzszünetet Visszautasítják a katonai aaranciát — Nagyszabású ütközet a Jordán völgyében — Tanácskozik Ammanban a PNT Az egyiptomi kormány 24 órán belül immár másodízben tiltakozott az amerikai kor­mánynál és az ENSZ közel- keleti megfigyelőinél a tűz­szünet! megállapodás Izrael részéről történő folyamatos megsértése miatt. A tiltako­zásról a kairói Al Ahram szá­mol be pénteki számában. A lap közli Heikal tájékoztatás­ügyi miniszter cikkét, amely cáfolja azokat a Vádakat, hogy Egyiptom nagy mennyi­ségű fegyverszállítmányokat kap a Szovjetuniótól. Megállapítja még a cikk, hogy a közel-keleti konflik­tusban tíz ország érdekelt. Közülük Izrael Olyan akna szerepét játssza, amely képes felrobbantani a többi résztve­vő elképzeléseit. illetve tö­rekvéseit. Ezért erre az or­szágra különös figyelmet kell fordítani. Izrael egyébként határozot­tan visszautasította Fulbright amerikai szenátor javaslatait, amelyek előirányozzák, hogy az Egyesült Államok katonai garanciát vállaljon Izrael ál­lami létének biztosítására az 1967-es háború előtti határo­kon belül. Golda Melr minisz­terelnök a kérdéssel kapcso­latban elhangzott tv-nyilatko- zatában attól féltette az or­szágot, hogy az protektorátus­sá válna, amelynek, sorsa má­sok ítéletétől függ. Dajan hadügyminiszter a javaslatok­ra utalva kijelentette: ' „Izra­el elég erős ahhoz, hogy meg­védje magát.” A Palesztinái Nemzeti Ta­nács megnyitó ülése után csü­törtökön a késő éjszakába nyúló tanácskozáson folytatta munkáját. Az Al Fatah című lap közlése szerint az ülésen .aj palesztlnaiák ügyének leg­újabb fejleményeit” vitatták meg. Két témakörnek szentel­tek különös figyelmet: a Rö- gers-javaslatok elutasításának, valamint az ellenállási moz­galom és a Jordániái tömegek kapcsolatának. Az Al Fatah beszámol arról is. hogy a Jordán völgyének középső részén gerillaegysé- gek nagyszabású ütközetet vívtak Izraeli erőkkel. Erre válaszként izraeli repülőgépek a „gerillaakciók megtorlására" hivatkozva 20 percen át tá­madták a Holt-tengertől északra fekvő jordániai tele­püléseket. RÖVIDEN Elnökjelöltek Chilében Chilében szeptember 4-én tartják meg az elnökválasztáso­kat. Képünkön: a három elnökjelölt (balról jobbra) Jorge Alessandrt volt elnök, a független jobboldal jelöltje, Radoml- re Tomlc volt amerikai nagykövet, a kereszténydemokraták és Salvador Allende, a baloldali Népi Unió Párt jelöltje Választások Marokkóban... Pénteken hét év óta először tartottak parlamenti választá­sokat Marokkóban. A leendő új parlament 240 mandátumá­ból 90-ért versengtek a jelöl­tek. A másik 150 mandátum birtokosát ellenjelölt nélkül már a múlt héten kijelölték a községi tanácsok, s az úgyne­vezett szakmai szervezetek. Ezek a király politikájának feltétel nélküli támogatói. A további 90 parlamenti mandá­tumért harcoló jelöltek között nincs senki, aki Hasszán király ellenzéke közé tartozna. A választások végső eredmé­nyét előreláthatólag vasárnap hozzák nyilvánosságra. Vladimir Koueky Csehszlo­vákia moszkvai nagykövete pénteken átnyújtotta „A fegy­verbarátság megerősítéséért” érdemérmet a Csehszlovákia felszabadításában részt vett szovjet parancsnokok egy nagy csoportjának. * Az amerikai szenátus pén­teken elutasította a katonai költségvetés hétszázalékos csökkentésére tett javaslatot. Az indítvány a Pentagon ki­adásaira maximálisan hatvan- hatmilliárd dollárt javasolt, a kormányzat által kért 71,2 milliárd helyett. Kennedy és Fulbright demokrata szenáto­rok a vitában azzal érveltek, hogy a költségekből a külföl­dön állomásozó amerikai csa­patok létszámának csökkenté­sével lehetne lefaragni. •* Andrej Kirilenko, az SZKP KB titkára és Konsz- tantyin Katusev az SZKP KB titkára pénteken találko­zott a Szovjetunióban üdülő Cedenballal a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának első titkárával. ★ Gerald Götting az NDK Ál­lamtanácsának alelnöke pén­teken fogadta Kállai Gyulát, az országgyűlés elnökét, és baráti megbeszélést folytatott vele. Kállai Gyula szabadsá­gát tölti az NDK-ban. Zsugorodó térkép neki szánt — amerikai fel­adatra, amelyet korábban en­gedékeny fejbólintással vett tudomásul és hajtott végre. Az sem ritka, hogy a koráb­bi „feltétlen szövetséges” csak fokozottabb gazdasági vagy katonai segély eredményekép­pen marad a korlátokon belül és tekint el attól, hogy a ko­rábbitól különböző, gyakran az amerikai tőke ellen irá­nyuló önálló nemzeti politikát alakítson ki. A mindinkább felismerhető átalakulások egyáltalán nem azon múltak, hogy megválto­zott a szóban forgó kapitalis­ta ország nemzeti burzsoáziá­jának természete. Az azonban már jelentős szerepet játszott a csatlós országok politikájá­ban, hogy a saját uralkodó rezsim csak másodikként jut­hatott profithoz, mivel az amerikai tőke előtte már le­fölözte a hasznot. Nagyon je­lentős az a függetlenségi moz­galom, amely elsősorban a haladó pártok és a néptöme­gek oldaláról indult, s egy- egy ország gazdasági és poli­tikai önállóságának kivívásá­ra irányult. Nem maradt ha­tástalan az a vonzás sem, amit a szocialista országok lé­te, gyarapodása, gazdasági és politikai megerősödése jelen­tett. Különösen a fejlődő or­szágok esetében figyelhettük még ezt, amelyek politikai vagy gazdasági megkötöttsé­gek nélkül kaptak sokoldalú segítséget a nemzetgazdaság fellendítéséhez a szocialista tábortól. Van a zsugorodási folya­matnak egy kimondottan ka­tonai oldala is. Megdőlt az a mítosz, hogy az amerikai hadsereg legyőzhetetlen, mert a ma technikai fejlettségi színvonalának legjobban meg­felelő felszereléssel rendelke­zik. A nimbusz szertefoszlása már az ötvenes években el­kezdődött, de leginkább nap­jainkban bizonyosodik be megalapozatlansága. Közel félmilliós létszámú haderő próbál évek óta döntést kicsi­karni Dél-Vietnamban és Indokína más országaiban. A katonai siker helyett azonban gyakoribbak a kudarcok. Ezek közül az egyik legsúlyosabb az volt, ami Kambodzsában érte az amerikai hadvezetést. Érthető, ha a korábbi szövet­ségesek bizalma megrendült, s mind kevésbé hiszik el a legyőzhetetlenség meséjét. Meg aztán ki ellen is kellene megvédelmeznie bárkit az amerikai hadseregnek ? A Szovjetunió és a szocialista országok születésük pillana­tától kezdve a béke, a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésének szószólói, s a vitás kérdéseket nem fegyverekkel, hanem tárgyalások útján kí­vánják rendezni. Ha volt va­lakinek efelől kétsége, azt úgy hisszük eloszlatta az a szerző­dés, ami a Szovjetunió és Nyugat-Németor$zág kormá­nya között jött létre az erő­szakról való kölcsönös lemon­dásról, s amely kiindulópontja lehet több olyan megállapo­dásnak, amelyek véglegesen rendezik az Európában még nyitott kérdéseket. Hogy egy sor ország a nem kapitalista fejlődés útját vá­lasztja és szakít az imperializ­mus kiszolgálásával, az a kö­vetkezőknek tudható be: ezen országok néptömegei megelé­gelték a politikai, gazdasági és katonai függőséget, világo­san látják, hogy az imperia­lizmus érdekszférájába való tartozás önálló nemzeti létü­ket veszélyezteti, s amennyi­ben megmaradnak a régi ke­retek között, kettős kizsák­mányolás terhét kell visel­niük. Ugyanakkor például az amerikai szövetséges megkö­veteli, hogy közreműködjenek érdekeiktől teljesen függet­len háborús kalandokban is. Olyan érvek ezek, amelyeket nem ellensúlyozhat sem egy Nixon-látogatás, sem valami hasonló. A világ holnapja szem­pontjából nagy jelentőségű folyamatnak lehetünk szem­tanúi. Fokozatosan, de az em­beri haladás irányának meg­felelően rendeződik át a vi­lág atlasza. Zsugorodik a há­borúra, földünk valamilyen újrafelosztására spekuláló imperializmus érdekszférája, s gyarapodnak azok az erők, amelyek ha még nem is min­den esetben a szocializmus, de feltétlenül a béke útját akarják járni. Szolnoki István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom