Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

\ Á jubiláló síküveggyár Történelmi visszapillantás Az első vagon táblaüveg A földgáz bevezetésével javult a húzott üveg minősége A múlt század második fe­lében gyors fejlődésnek in­dult Salgótarján. Megkezdő­dött a főid alatti szénvagyon feltárása, vasút épült, amely bekapcsolta a bányásztelepü­lést az ország gazdasági vér­keringésébe. Ipari üzemek te­lepültek a későbbi városba, amely néhány évtized alatt bányászmegmozdulásaival szerzett nevet magának a ha­zai munkásmozgalomban. A forrongó, a forradalmi eszméket mindig megérteni és támogatni kész bányászfalu szomszédságában, Zagyvapál- I falván kezdte meg a terme­lést hetvenöt évvel ezelőtt a salgótarjáni síküveggyár. A háromnegyedszázad tör­ténete egy mondatban: tíz­szer annyi munkás és har­mincszor annyi a termelés, mint az indulás évében, 1894- ben. A hetvenöt év főbb állo* Nyilatkozik az igazgató Mit hoz a holnap? Két kérdést tettem fel Ju­hász Gyulának, agyár igazga­tójának. Mit ad ma a gyár az országnak? Mit ad és milyen lesz az üzem holnap? — A jubileum jó alkalom a számvetésre — kezdte nyilat­kozatát. — Az új gazdaság- irányítási rendszerben a gyár az eredményesen gazdálkodó üzemek közé küzdötte fel magát. 1965-ben még veszte­ségesen dolgoztunk. 1966-ban már sikerült valamelyest eredményt elérnünk. Ettől kezdve fokozatosan javult a helyzet, nőtt a termelés és a termelékenység. Ebben az év­ben már képesek vagyunk arra, hogy hatvan—hatvanöt millió forint nyereséget ér­jünk el. S mindezt áremelés, új termelőegység beállítása nélkül, csupán a meglevő adottságokra támaszkodva. Tavaly 240 millió forint volt a termelésünk, az idén elér­heti a kétszázkilencvenmillió forintot, szinte létszámemelés nélkül, a termelékenység ja­vításával, új termékek beve­zetése és a Zagyva II. átépí­tése mellett, amelyet sáját magunk végeztünk el. Csupán ennek ötmillió forint több­lettermelést és ötmillió for'nt megtakarítást köszönhetünk. Későbben és drágábban készül el a munka, ha a gyárké- ményépítőkkel dolgoztatunk. Arra törekszünk, hogy az ország rendelkezésre bocsás­suk azokat a termékeket, amelyek a korszerű építkezé­seknél, az Iparban és jármű­program megvalósításnál nél­külözhetetlenek. Ebben az év­ben csaknem kilencmillió négyzetméter síküveget, 200— 22U 000 négyzetméter jármű­üveget, mintegy hatszázezer petricsészét, egymillió sík­üvegtálkát, ezer négyzetméter színes üvegmozaikot, ötezer négyzetméter ragasztott biz­tonsági üveget gyártunk. Zo­máncüvegből 15 000 és csi­szolt bútorüvegből 40 000 négyzetmétert aduink a keres­kedelemnek. Tőkés exportunk 800 000 négyzetméter síküveg. Termékeink eljutnak az Egye­sült Államokba, Hollandiába, Olaszországba, az NSZK-ba és Törökországba. A hazai piaci igényeknek maradéktalanul eleget tesz a gyár. A régebbi üveghiány végérvényesen megszűnt. Mit hoz a holnap? — A gyár kollektívája ed­digi munkájával kiérdemelte a bizalmat és a megbecsülést. Közös erőfeszítéseink sikere a biztosíték, hogy a lehetősé­gekkel a jövőben is élni tu­dunk. Köszönet és elismerés illeti valamennyi dolgozón­kat, akik segítették megterem­teni a további fejlesztés fel­tételeit. A következő ötéves tervben háromszázmillió fo­rintos beruházással megépít­jük a Zagyva III. új húzó­üzemet és berendezkedünk a járműipar igényeinek kielégí­tésére. A Zagyva I. özemet, a múlt utolsó bástyáját előrelátható­an végleg eltakarítjuk az út­ból, hogy helyére új üzem épüljön, amely színes síküve­get és üvegfóliát ad az or­szágnak. Nem zárjuk ki an­nak lehetőségét sem, hogy a dolgozók együttműködésével és támogatásával idővel újabb fejlesztési elképzelésekkel áll­junk elő. Keressük az üveg­gyártás új útjait, a habüveg- éé a fotokrómüveg előállítá­sának lehetőségeit. Jövőre már tízmillió négy­zetméter síküveget gyártunk. Piacra dobjuk új termékein­ket: az üvegcsempéit, a hajlí­tott és az edzett üveget. Ha felépült ja Zagyva III., s ezzel egyidejűleg a Zagyva I. üze­meltetését beszüntethetjük, éves termelésünk legalább 12—13 millió négyzetméter síküvegre emelkedik, amely­ből a tőkés piacon a jelenlé­ginek két-háromszorosát ad­juk eL Nem a dolgozók számát, ha­nem elsősorban az összetétel színvonalát kívánjuk emelni. Arra törekszünk, hogy a ter­melésben magas technikai színvonlát érjünk el, és a dol­gozók szociális és kulturális igényeit hasonló módon elé­gítsük ki. Sokaknak gond még a lakás, sokan évről év­re nem jutnak hozzá a meg­érdemelt pihenéshez, az üdü­léshez. Nem felel meg a kö­vetelményeknek a sportpálya és a kultúrotthon. Hiányos a szolgáltató hálózat, kicsi az üzlet, néha akadozik az ellá­tás. Kevés a sportolási, szó­rakozási és művelődési lehe­tőség. Ezeknek a gondoknak az enyhüléséhez és megoldá­sához Igyekszünk a jövőben egyre több segítséget adni — fejezte be nyilatkozatát Ju­hász Gyula igazgató. Az elmúlt hetekben állították munkába azt az új olasz gyárt­mányú csiszológépet, amelyet járművek ablakai szélének csi­szolására használnak másai és mérföldkövei a tör­ténelmet idézik. A századfor­duló előtti évtized közepén tizenöt kisebb üveggyár volt az országban. A zagyvapálfal- vi üzem már akkor kiemelke­dett a többi közül. Egyedül a hazai táblaüveggyártás egy- harmadát adta. Néhány év múlva mégis le* állt a gyár, mert a szomszé­dos országok fejlett üvegipa­rával nem tudta felvenni a versenyt. Pock Jenő hámori üveggyáros indította újra be az üzemet, amely ettől kezd* ve az első világháború kitö­réséig folyamatosan dolgozott. Nem termelt a gyár a hábo­rú első éveiben, a Tanács- köztársaság idején és a ro­mán megszállás alatt. Közben többször gazdát cserélt, az üzem végül részvénytársaság­gá szerveződött át- megala* kult a Zagyvapálfalví Üveg­gyár Rt. Űjabb kemence épült. áttértek a külföldi nyersanyag feldolgozására és megkétszerezték a termelést. 1929. november 28-án az utolsó üveghenger elkészítésé­vel búcsút mondtak a manu­fakturális táblaüveggyártás­nak. Felépült a Zagyva X. kádkemence és áttértek a gépi üveghúzásra. Rövid idő múlva a Cseh Táblaüveggyá­rak Társasága megszerezte a részvények többségét és ha­talmas tőkebefektetéssel át­építtette a kemencét. A har­mincas évek elejétől a gyár gyors fejlődésnek indult. A fokozódó háborús konjunktúra hatására rohamosan nőtt a termelés. Szomorú dátum a gyár tör­ténetében 1944. december 17. A németek megbénították a gyárat, az üzem teljes be­rendezését Teplicz-Schönauba szállították. Ezt a kifosztott gyá»at teremtették újjá a felszabadulás után az üzem dolgozói. 1946. augusztus 21- én felvirágozva indult útnak Budapest felé az első vagon táblaüveg. ____ K ét történet A mérnök úr „gavallér” Nyakó Józsi bácsi meséli, aki harmincötben került a síküveg­gyárba és rövid idő alatt „karri- ért” csinált. Lakatos segédlevél­lel a zsebében előbb salakozó volt a generátortelepen, aztán évekig szignáló a ládamühelyben, mig satupad mellé állhatott. Jelenleg egy héttagú ifjúsági karbantartó brigád tiszteletbeli tagja és egy­ben a kis kollektíva csoportveze­tője. —* A negyvenes évek elején tör­tént. Éppen neki voltam dőlve a satupadnak, amikor a mérnök úr belépett a műhelybe. Odajön hoz­zám. barátságosan megveregeti a váltamat és azt mondja: ,,Maga ügyes ember, Nyakól Jöjjön fel hozzám úgy tíz óra körül. Negy­ven fillérrel emelem az órabérét*\ Nagy pénz volt az akkor, izgal­Együtt a munkában Negyvenegy éve dolgozik a gyárban Szarvas Béla főmű­vezető, aki a Zagyva I. felépí­tésétől maga is átélte a gyár történetének valamennyi vál­ságos időszakát. — Nagy munkát végeztünk az embereimmel a kemencék átépítése idején — mondta. — A földgázhoz át kellett sze­relni az áramelosztó beren­dezéseket, az egész villamos hálózatot. S mindezt úgy, hogy ezalatt más karbantartási munkákat sem hanyagoltunk el. Most egy 150 kilo wattos kemence építése vár ránk, amit legkésőbb szeptember vé­géig szeretnénk átadni. Nem kis munka lesz a leendő ke­mence helyén álló hat csiszo­lógép elköltöztetése és átsze­relése sem. Az év végéig még a kompresszorház átépítéséhez is hozzákezdünk ... A villany- szerelők és a műszerészek a nap minden szakában ké­szen állnak, hogy az üzemza­vart elhárítsák. Évtizedek óta a villamosság a területem, de emiatt termeléskiesés még so­ha nem volt a gyárban. így szeretnék nyugdíjba menni In­nen ... Nagy László kőműves-cso­portvezető tizennégy emberé­vel részt vett a Zagyva II. átépítésében. — Ügy csináltuk, mint a sajátunkat — mondta, i— Nem is bántuk meg, mert megta­láltuk a számításunkat. Ha jól emlékszem, a felszabadulás utáni első kemence átépítése volt a legnehezebb és a leg­hosszabb. Három hónapig tar­tott. A Zagyva II. kemencét már hat hét alatt befejeztük. Két fiam van, Laci kőműves, most éppen katona, István bá­dogos, vízvezetékszerelő és labdarúgó. Mindkettőjük itt tanult, itt szabadult, itt dol­gozik, vagy ide várják visz- sza... Lörlncz Miklósné értékesíté­si előadó, és Juhász József KISZ-titkár a fiatalokról szólt: — A gyár másfél ezer dolgo­zója között három—négyszáza fiatal. A többség úgy került ide, hogy szüleik is itt dol­goztak, vagy dolgoznak, így szinte második otthonuknak érzik az üzemet. A négy gyári KISZ-alapszervezetnek száz- harmincöt tagja van. Elége­dettek-e. jól érzik-e magukat az üzemben? Ha akad Is gondjuk és panaszuk, a több­ség bizonyára igen. Amennyi­re a lehetőségek engedik, a gyár megbecsüli a fiatalokat. Nem feledkeznek el róluk béremelésnél, számon tartják jogos kéréseiket és igényeiket. Élénk a klubélet, kéthetenként táncos összejöveteleket rende­zünk, van könyvtár és sza­bad idejükben hat-nyolc sportág között válogathatnak. S ami még gond, arra is ke­ressük a megoldást... Rendszeresen ellenőrzik > v» I. és Zagyva Ii-ben a füstgaz mennyiségét mambón és Örömömben azt sem tudtam, hová nyúljak, mit csi­náljak. Már számolgattam, mire költjük, amennyivel többet fcere- sek. Aztán eljött a tíz óra. Föl- mentem a mérnökhöz Öt pengőt vonatott le a fizetésemből. Mert akkor éppen nem dolgoztam, ami­kor belépett a műhelybe .., Mit tud a főművezető? Körülnézek a tágas üzemvezetői irodában, amelyből a vasvázas üvegfalon keresztül kilátni a Zagyva I. üzembe. Odakinn a ke­mence körül figyelők és kezelők sürögnek. Az emeleti részen hat húzógép ontja a különböző vas­tagságú táblaüveget. A délutáni műszakban harmincegynéhányan dolgoznak, csoportvezetőjük a fi­atal Kiss Béla, aki tíz éve van a gyárban. Az üzem naponta 17— 18 000 négyzetméter síküveget gyárt. Éppen az egyik húzógépet készülnek átalakítani éjszakára fotóüveg húzására. Körülnézek az irodában, de a „főművezetőt”, akit Huszár Ga­bi, a fiatal művezető mosolyogva emleget, sehol nem találom. A helyiség közepén hosszú asztal áll székekkel és körbe csupa-csupa műszer. Némelyik embernél ma­gasabb hatalmas alkotmány, de akad kisebb is. rajtuk az óra számlapjához hasonlatos mérő­szerkezetek, grafikonok, ábrák és billentyűk. De rajtunk kívül terem­tett lélek sincs a közelben. — Ezt az éjjeliszekrény nagy­ságú automatikát hívjuk főműve­zetőnek — nevet Húszé'- Gabi. — Az átépítés után. amikor földgázt kapott a Zagyva 1., akkor sze­relték fel. Automatikusan be­gyújtja a kemencét, átváltja a tüzelést, szabályoz, irányit és jel­zi az üzemzavart. . . Mindent tud. Talán csak a főművezető csi­nálná utána ... A gyár egyik legfontosabb terméke a járművek ablaküvege, amellyel naponta találkozhatunk az autóbuszokon. Ké­pünkön az Ikarus—250 típusú autóbusz, a gyár által készített ablakokkal Koppány György felvételei Jubileumot ünnepel a hetvenöt éves salgótarjáni sík­üveggyár. Ebből az alkalomból idéztük a múltat, igye­keztünk képet adni a jelenről és a holnapokról. Egész olda­las összeállításunkkal köszöntjük a gyár valamennyi dolgozóját, és további munkájukhoz sok sikert, eredmé­nyekben gazdag munkás hétköznapokat, egyre szebb és gondtalanabb ünnepnapokat, békés és kiegyensúlyozott éveket kívánunk. (Az ünnepi oldalt irta és összeállította Kiss Sándor,. A fényképfelvételeket Koppány György ké­szítette.) >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom