Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-16 / 192. szám

A vidéki ipartelepítés során mintegy 120—130 000 000 forintos költséggel új üzemet épí­tett Szentesen a Kontakta Alkatrészgyár. A villamosszerelesi anyagokat készítő üzem ma már 1300 dolgozót foglalkoztat, ennek 70—75 százaléka nő. 1962 óta az építkezés üte­mének megfelelően folyamatosan indították be az üzemrészeket. A teljes beruházás a galvánüzem elkészültével az idén. szeptember 1-én fejeződik be. A szentesi gyár termé­keit öt világrész 41 országába szállítják Ki mit tad a polgári védelmi gyakorlatról Mit tudnak az emberek Ba­lassagyarmaton a városban augusztus 29—30-án sorra ke­rülő polgári védelmi gyakor­latról? Ismerik-e célját, lebo­nyolításának módját, tarta­nak-e tőle? Különálló, mégis egységes egésat alkotó kérdések ezek — a rájuk adott feleletekből lemérhető a lakosság hangu­lata és hozzáállása, mellyel a gyakorlatra készül, A Kőbányai Porcelángyár III. számú balassagyarmati te­lepén — népszerű nevén Fi­nomkerámiában — Szecsei János raktáros a kérdésekre szabatosan fogalmazva igyek­szik megadni a választ: — A polgári védelmi gya­korlat feltétlenül előnyére szolgál a városnak, olyan ér­telemben. hogy így fel lehet készülni egy esetleges hábo­rúra. — Közbevetett kérdé­semre: — vplt-e már Balas­sagyarmaton ehhez hasonló gyakorlat? — már felszaba­dultabban válaszol. — Ekkora még nem volt, de polgári védelmi oktatás rendszeresen folyt, magam is rész vettem benne, öt évvel ezelőtt egy vegyvédelmi sza­kasz tagja voltam, egészen komoly, gázálarcos felkészü­lést folytattunk. — Es most? Kapott-e va­lami megbízatást a 29—30-án sorra kerülő gyakorlatra? — Én nem — adja meg a választ, s gyorsan hozzáteszi: — de az üzemben van, aki szerepet vállalt. Lengyel Ká­roly például egy egészségvé­delmi alakulatnál szakasz­parancsnok ... A Finomkerámiában zömé­ben nők dolgoznak; vajon ők is felkészültek a gyakorlatra? Baczka Istvánná meóközl el­lenőr ad választ erre a kér­désre. — Sokan járnak ide dolgoz­ni a Süvítő-telepről, ahonnan a kimenekltési gyakorlatot hajtják majd végre — hogy­ne tudnának róla az asszo­nyok. Ötszáz embert Szügybe, ötszázat meg Mohorára visz­nek. Az ablakokat be kell fed­ni; a 3 éven aluliak és a 65 éven felüliek otthon marad­hatnak, ápolók is lehetnek ve­lük. — Én is a Damjanich utcá­ban lakom, engem is érint a kimenekítés. Az édesapám otthon maradhat, elmúlt már hatvanöt éves. Hogy félek-e a gyakorlattól? Már miért fél­nék? A NÓGRÁD is megírta, hogy fél nap alatt simán le­zajlik a kimenekítés, legalább kirándulok majd egyet.. Az ebédről gondoskodnak a szá­munkra — mondom: az egész nem lesz egyéb, mint egy hasznos gyakorlat és kirándu­A gyakorlatig jó pár nap van még hátra, így hát meg­lepő a finomkerámiások fel- készültsége, tájékozottsága. Igaz, az üzemben sok helyen látni erről szóló hirdetményt. Wagner Ottóné igazgatónő — mikor beszámolok neki a ta­pasztalataimról — elmondja: — Azért a napokban tartok egy rövid, nyilvános eligazí­tást. Hátha mégis van, aki nem tudja pontosan, hogy ml a tennivalója. Bár már a Finomkerámiá­ban is szúrópróbaszerűen vá­lasztottam ki riportalanyai­mat, az utcán — hogy való­ban a lakosság mondja el véleményét — megszólítok va­lakit. Méghozzá egy kézikocsi­ban krumpliszsákkal bajmoló* dó idős nénit; ha ő is tudja, amit a polgári védelmi gyakorlat­ról tudni kell, akkor jelesre vizsgázik Balassagyarmat a felkészülésből. Sajnos, nem tudja. Legalább* is nem sokat tud. — Azt mondja, gyakorlat? Igen, hal­lottam valamit, dehát engem már nem érdekelnek ezek... —• No, de a plakátokat csak látta, néni — próbálkozom, az egyik, a városban szinte minden házon megtalálható hirdetményre célozva. — Aprók már nekem azok a betűk — védekezik, s így folytatja: — Attól nem kell félni, hogy elhagyom a házat — különben az Óváros téren lakom —, otthon vagyok én reggeltől napestig. Most csak a vejemtől hozom ezt a kis krumplit... Miközben azon tűnődöm, hogy ezt a beszélgetést ku­darcnak könyveljem-e el, oda­jön egy soványnak ép­pen nem mondható fiú. — A polgári védelmi gya­korlat iránt tetszik érdeklőd­ni? — próbál segíteni —, mert arról elmondhatom, ho­gyan lesz. — Na hogyan? — El lesz sötétítve az egész város pár óráig, meg aztán az utcákra sem lehet majd ki­menni. Szóval úgy kell visel­kedni az embereknek, mint­ha háború volna, azzal a kü­lönbséggel, hogy mégsincs há­ború. — Hm.:.; sajátos megfo­galmazás, de helytálló. Aztán ha beleírom az újságba, amit most elmondtál, kire hivat­kozzam? — Strihó Ferencnek hívnak, hatodik osztályos tanuló va­gyok. A legnagyobb meglepetés a vasútállomáson. a szertár­irodában ért. Mihály László szénszerelő szinte betűről be­tűre idézi a polgári védelmi gyakorlattal kapcsolatban megjelent hirdetmény szöve­gét. Ilyen felkészültségre nem számítottam, s ezt meg is mondom neki. — Nézze — feleli —, az ember, ha elolvassa az újsá­got, meg is jegyzi. Meg az­tán nem megy el csukott szemmel a plakátok előtt. Ami végképp meglep: a szénporos ruhájú, -arcú ember — az előbbihez hasonló pontosság­gal — Hirosimát idézi. — Most van 25 esztendeje, hogy az atombombától egy­szerre 80 ezer ember pusztult el, és még ma is sokan hal­nak meg az akkor kapott su- gárszennyeződés miatt. — Be­lemelegszik a téma fejtegeté­sébe, feltűnően világoskék sze­me villog arca közepén. — Érthető, hogy mi nem aka­runk így járni, és felkészü­lünk a veszélyre. Igen, érthető! Baranyai László Célok és változások Érthető érdeklődés kíséri gazdasági életünk alakulását 1970-ben. A III. ötéves terv utolsó, a reform harmadik esztendejének eredményeire, tapasztalataira épül az újabb ötéves időszak. S az idei hat hónap eredményei biztatóak. Csökkentek az 1969 során joggal bírált hibák, mérsék­lődtek a nemkívánatos fo­lyamatok, s erősödtek a gaz­daság pozitív vonásai. Az első félévi statisztikai adatokból a legszembetűnőbb: gyorsult gazdasági növekedésünk üte­me, s javult a munka haté­konysága. Az ipari termelés mintegy 7 százalékkal volt magasabb, mint egy esztendő­vel ezelőtt. A termelésnöveke­dés túlnyomó többsége szár­mazott a munka termelékeny­ségének emeléséből, az ipar­ban foglalkoztatottak száma csupán 0,9 százalékkal növe­kedett. Több más, első félévi sta­tisztikai adat is figyelemre méltó. így az értékesítés gyor­sabban nőtt, mint a termelés, mérséklődtek tehát a terme­lői készletek. A kül- és bel­kereskedelem gyorsan fej­lődött, a terveknek megfele­lően alakult a termelt és értékesített áru összetétele. Az év első 5 hónapjában a fo­gyasztói árak színvonala átla­gosan 0,7 százalékkal növeke­dett. Ezen belül a piaci ár­színvonal — főként a tavalvi jó mezőgazdasági termésered­mények hatására — 10 szá­zalékkal csökkent. A kedvező irányú változáso­kat fél év tapasztalatai alap­ján persze nem szabad túl­értékelni, mint ahogy az 1969-es esztendő, esetenként túlságosan éles és egyoldalú bírálata sem volt indokolt. Az eredményekben szerepet ját­szott a növekvő belföldi ke­reslet, a változatlanul élénk világpiaci konjunktúra, s min­dezeknek megfelelően a ter­melés gyorsabb növekedése (Tavaly főleg a termelés las­súbb fejlődése miatt stagnált* a munka termelékenysége, bár időközben valamelyest a lét­szám növekedése is mérséklő­dött.) A vállalati gazdálkodást, a vezetői döntéseket befolyásoló közgazdasági szabályozó eszkö­zök kisebb módosítása ez év elején beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. De az idei tendencia-változásoknál az objektív hatásoknál is na­gyobb szerepet játszottak a szubjektív tényezők. Ha sze­rény mértékben is, de sike­rült szemléletbeli változást el­érni a vezetőknél, az irányí­tásban. Az MSZMP Központi Bizottság tavaly novemberi határozata, amely mélyreható­an elemezte a reformtapaszta­latokat és keményen ostorozta a fogyatékosságokat, pezsgést vitt az irányító hatóságok, fő­ként az ágazati minisztériu­mok munkájába, aktivizálta a pártszervezeteket és felébresz­tette a vállalati vezetők fe­lelősségérzetét. Ügy tűnik, hogy e fontos párthatározat, amely nagy fi­gyelmet szentelt a hatékony gazdálkodás „játékszabályai­nak” finomítására is, minde­nekelőtt eredményesen lépett fel a vállalati érdekek fetisi- zálása ellen. Bebizonyosodott, hogy lehet, sőt nékülözhetet- len építeni a népgazdasági ér­dekképviseletére, a vezetők fe­lelősségérzetére. Jóllehet a vál­lalati érdek, s a gazdasági szabályozás ezután is meg­határozó szerepet játszik a he­lyi elhatározásokban, kezde­ményezésekben. de nem sza­bad ezt mechanikusan értel­mezni, minden vezetői mérle­gelés kizárólagos alapjának, hátterének tekinteni. Minden vezetőtől a jövőben is elvár­ható, megkövetelhető, akár a létszám- és bérpolitikáról, akár a fogyasztói árszínvonalat be­folyásoló vállalati intézkedé­sekről. akár más. fontos té­máról van szó. hogy a népgazda­sági, a társadalmi, a fogyasztói érdekeket megfelelő súllyal mérlegelje. Gazdaságunk szilárdságát bizonyítja, hogy sikerrel kiáll­ta az árvíz próbáját. Nem került és nem kerül sor olyan rendkívüli intézke­désekre, amelyek a váratlan kiadások, károk egy részét át­hárítanák a lakosságra. Nem árt azonban hangsúlyozni, hogy az árvíz okozta többlet- kiadások java majd a máso­dik félévben esedékes, sőt egy része áttolódik 1971-re. S ebből feladatok is adódnak. Az árvízkárok pótlásához szük­ség van a nemzeti jövedelem terven felüli növelésére. E többletfeladat teljesítése egyi­ke a pártkongresszus tisztele­tére indított munkaverseny céljainak. A nemzeti jövedelem terven felüli növekedését nem sza­bad azonban mennyiségi fel­adatokra leegyszerűsíteni. Jól­lehet esetenként a termelési tervek túlteljesítése is kívá­natos, például az építő- és az építőanyag-iparban, az ilyen keresett fogyasztási cikkek és a különösen jövedelmező ex­porttermékek gyártásában. De népgazdasági méretekben mégsem ez a fő feladat, ha­nem a hatékonyság javítása, a termelékenység emelése, a meglevő gépek, berendezések jobb kihasználása, a készletek ésszerű csökkentése, a szük­séges többletanyagi erőforrá­sok előteremtésének legjárha­tóbb útja. Ez az intenzív fej­lődés alapozhatja meg legin­kább jövőre kezdődő XV. öt­éves tervünket is. Kovács József Átvevőhely Karancsságon Házhoz jön a gáz A szécsényi ktsz vezetősége nagy gondot fordít a lakosság egyre növekvő igényeinek ki­elégítésére. Karancsság és a környező községek lakóinak egyik legnagyobb gondja az vplt, hogy csak Szécsényben javították meg az elromlott háztartási és elektromos gé­peket. A ktsz vezetősége or­vosolta a lakosság panaszát, és Karancsságon átvevőhelyet létesített, ahol leadhatják az elromlott gépeket, műszaki és elektromos készülékeket. In­nen aztán Szécsénybe szállít­ják javításra őket, s megja­vítva kerülnek vissza Ka­ran ess,ágra. A későbbi időben Nagylócon hasonló átvevő- helyet létesítenék. A Szécsény környéki fal­vakban pedig a zavartalan gázellátás érdekében tettek intézkedéseket. Eddig ugyanis a gázpalackokat csak a szé­csényi telephelyen tudták cse­rélni. A ktsz ebben az eset­ben is a lakosság segítségére sietett. Ügy tervezik, hogy a következő hónapokban — a szécsényi ÁFÉSZ-ázel koope­rálva — házhoz szállítják a gázpalackot A mérték, amit alkalmazunk A z elmúlt huszonöt esz- tendő alatt Magyaror­szágon a nők kétharmada vállalt munkát Olyan szám ez, amelyen érdemes elgon­dolkodni. Ma már megszo­kott dolog, hogy a nők ott áll. nak a sebészeti műtőkben, laboratóriumokban. gépko­csik volánja mellett ülnek. A gyárakban nem ritka jelen­ség a mérnöknő, — méghoz­zá kék köpenyben. Vannak területek. ahol egyszerűen nélkülözhetetle­nek. Gondoljunk csak arra, hányszor elmondtuk, leírtuk, hogy a termelőszövetkezetek­ben elsősorban az asszo­nyokra hárul a közös gazda­ság gondja. Ök végzik a nö­vényápolást, a betakarítást, segédkeznek az állattenyész­tésben. Mindig és mindenütt ott vannak, ahol szükség van rájuk. Az elmúlt években, évtizedekben nem egyszer bi­zonyítottak. Vagy a pedagógusok. A ta­nárok, tanítók nyolcvan szá­zaléka nő. A katedrán állnak, napközi otthont vezetnek, óvodában foglalkoznak a gye­rekkel. egyetemi előadást tar­tanak. Hivatásuk van, pótolni szinte lehetetlen őket. Hogy helyüket megállják, a jutal­mak, kitüntetések bizonyítják. A sort még hosszan lehet­ne folytatni. Vannak kimon­dottan „női” gyárak. A szö­vőnők, varrónők, a műszer­ipar betanított munkásnői, szakmunkásai nélkül ma már nehezen képzelhető el a ter­melés. Egyre több leány jelentke­zik az egyetemre és szerez jogászi, mérnöki, orvosi, mű­vészi oklevelet. Egyenértékűt — néha még jobbat is — a férfiakéval. Lassan megszűnik a velük szembeni bizamatlanság. Volt idő. amikor az orvos­nőre azt mondták, „Mégis­csak nő, inkább kezeljen fér­fi”. Most természetes, hogy egyre több körzeti orvosi táblára, szakrendelőbe, kór­házba kerül ki a nevük. Mert szükség van munkájukra és szaktudásukra. Az orvosi pá­lya elképzelhetetlen nélkü­lük. A múltkoriban egy elka­pott beszélgetés során hallot­tam a következő mondatot: „Alig várom, hogy férjhez menjek. Ha sikerül, többé nem dolgozom. Tartson el a férjem”. Fiatal, csinos lány volt, aki mondta. Nyilván tájékozott az élet dolgaihan, korához illően modern, gon­dolhatná az ember. Furcsá­nak hatott a mondat. Igen, mert minden egészséges gon­dolkozásé fiatal lány a saját lábára akar állni, keresni szeretne. IV emcsak azért, mert a 1 ’ dolgozó, önálló kere­settel rendelkező asszonynak megvan a kellő önbizalma és társadalmi megbecsülése. Munkahelyén közösségbe ke­rül, ■ amely formálja egyéni­ségét, jellemét, gondolkozá­sát. Várnak tőle valamit, számítanak rá. Annak a gyárnak, üzemnek, hivatalnak fontos, amit csinál. Ez, ami rangot ad a női munkának. Nem közömbös a pénz sem, amellyel hozzájárulnak a családi jövedelemhez. Van­nak asszonyok, akiket kizá­rólag csak ez vezet. Tagad­nánk a valóságot, ha az el­lenkezőjét állítanánk. De vannak — és egyre többen lesznek azok —, akiket a hi­vatás, a munka szeretete, a közösség ereje állított a munkapad vagy íróasztal mellé. Egyik közgazdász ismerő­söm azt mondta ezzel kap­csolatban : bármennyi pén­zem lenne, akkor is dolgoz­nék. Nem tudnám elképzelni, hogy mindig otthon üljek. Szeretem a foglalkozásomat. Ezért nem kárpótolna sem utazás, sem ruha. Szüksé­gem van rá. Az életem egy részét képezi. Ez nem jelenti — és nem is jelentheti — azt, hogy csak­is a dolgozó asszonyok azok, akik megbecsülést, törődést érdemelnek. A nőnek bármi­lyen társadalomban éljen is, hivatása, hogy életet adjon, gyermekeket szüljön. A csa­lád, az új nemzedék nevelé­se is sokban rájuk hárul. Az édesanyák pedig vállalják. Mindazzal a segítséggel élve, amelyeket az állam biztosít. Kezdve azokon a kedvezmé­nyeken, amelyek a terhes kismamákat körülveszik. Szigorú törvények és rende­letek szabályozzák a terhes nők foglalkoztatását, védve az édesanya és a gyermek épségét, egészségét. Amikor a csecsemő világra jön, kelengye várja, segít a munkahely és a szakszerve­zet. A gyermekgondozási se­gély pedig lehetővé teszi. hogy minden édesanya — aki erre igényt tart — három esztendeig otthon maradjon gyermeke mellett. Közben nem szakad el munkahelyétől sem. Tudja, hogy visszavárják, helyét fenntartják, számítanak rá. A rendelet humanitását, jelen­tőségét talán legjobban a felnövekvő, édesanyjukhoz szilárdabban kötődő gyerme­kek érzik. Államunk ezzel az anyai hivatás fontosságát ismerte el. Azt a hivatást, amely elválaszthatatlan a dolgozó asszonyoktól. Lehe­tőséget és módot nyújtva ar­ra, hogy a választott és az anyai hivatás ne kerüljön el­lentétbe egymással. K étségtelen, hogy itt-ott előfordul az ősi elv: asszonynak otthon a helye, a családi fészekben. Ha gyere­keket szül, ellátja a férjét, összetartja a családot, eleget tett hivatásának. Ennél töb­bet senki nem kívánhat. Természetes, hogy megbe­csülést ós egyenlő jogokat él­veznek azok az asszonyok is, akik „csak” a háztartásban dolgoznak. Néha-néha még többet — gyakran tíz-tizen- két órát — mint a gyárban, vagy hivatalban. Egyenjo­gúak ők is a dolgozó asszo­nyokkal. Azonban a válasz­tás lehetősége nyitott. Aki úgy érzi, hogy ez számára elegendő, maradjon otthon. De a mai dolgozó asszonyo­kat az önállóság, a társadal­mi megbecsülés, a közösség­ben végzett munka alakítja. Ez adja meg azt a rangot, amely a mi társadalmunk dolgozó asszonyait jellemzi. Csatai Erzsébet NÓGRÁD i- 1970. augusztus 16., vasárnap 5 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom