Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
vagy Komoly vidám szórakozásra Egy hasznos kezdeményezés Asztaltársaságban. fiatal orvosok, tanárok — szűk baráti körben — arról beszélgettek. hogy milyen távol élnek egymástól még a kisváros emberei is; milyen ritkák a lehetőségek az azonos fogalkozásúak vagy azonos érdeklődésűek közti baráti kapcsolatok kialakítására. A városnak minden lakójára vonatkoztatták ezt a gondot, de persze hovatartozásuknak megfelelően elsősorban az értelmiségiekre. Többször szóba került a szép emlékű, de rövid életű művészeti klub, a műszaki klub. Okok, todokok keringtek a levegőben arról, hogy miképp lehetne szervezett keretek közt. s nem alkalomszerűen egy asztalhoz ültetni a város szellemi munkásait. Fehér asztal mellé komoly szóra, vagy vidám tréfálkozásra. E társaságban szereztem tudomást arról, hogy a TIT kebelében működik egy klub, mely a természettudományos érdeklődésű értelmiségiek egy csoportját fogja össze. Hogy e klubról többet is megtudjak, felkerestem Fekete Lászlót, a TIT természettudományi fakultásának szaktitkárát, aki maga is tagja az említett klubnak. — A TTK — természettudományos klub — az év elején alakult meg. Tajai olyan TIT-esek, akik „szakmából” is foglalkoznak a természet- tudományokkal. Az alapítók között találunk orvosokat, mérnököket, tanárokat. — Mi a klub tulajdonképpeni célja? — Működése szervesen kapcsolódik az ismeretterjesztő munka kiszélesítéséhez, mintegy annak segítését szolgálja. A természettudományos ismeretterjesztés elhanyagolt terület az egész országban. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, szükség van arra, hogy az előadók, a szakemGyorsabban, mint a számológép Villámgyors karriert fu- és alaposan megvizsgálták tott be egy romániai fűrész- képességeit. Az egyszerű setelep segédmunkása, Vasile gédmunkás a hétszámjegyes Sitaru. Alighogy az üzembe feszegek szorzását hamarább került, észrevették, hogy ki- végezte el, mint a számolóváló fejszámoló és remekül gép. használható az épületfa bo- Sitam egyébként juhász- nyolult méreteinek mégha- legényként kezdte pályalu- tórozására. Ezután a szak- tását, mielőtt a fűrésztelep- értők is felfigyeltek Sitarura re került. PÓTMAMA Idol augusztus tizenkettő. Fizetésnap. Színhely: az ÁFÉSZ mátra- verebélyi irodája. A környék boltvezetői egymás után lépnek az „úr asztalához”, felvenni a fizetést. Alacsony, zömök fiatalember a következő, az egyik vendéglátóipari egység vezetője. Átszámolja a pénzt, aztán két százas és néhány tízes, húszas kivételével visszaadja. — Ezt tessék a többihez tenni. Az igazgatónő mosolyogva tünteti el. Nem állom meg szó nélkül. de a válasz igencsak egyszerű: — A fiú budapesti. Szülei a fővárosban élnek, s édesanyja helyett én „felügyelik rá”. Még nőtlen. Szép tervei vámnak, de teljesítésükhöz pénz kell. S nehogy elköltse — tudja, ilyenkor még könnyen megy a pénz — biztos ami biztos jelszóval rám bízza. Én meg viszem a takarékba. — S mennyit mutat a betétkönyv? — Ezt lén nem árulhatom el. — Miért ne? — kérdi a fiú. — Tizenötezer van már együtt. Nem sok, de lesz az még több is. El is hiszem. Na persze: „pótmamával” könnyű legény- kedrü. (s. n. s.) Naturalizmus berek egybehangoltan dolgozzanak. A klub tehát nem hasonlít a szokványos klubformához. Tagjai nem a szórakozás, ki- kapcsolódás kedvéért járnak össze, hanem hogy mélyrehatóbban megismerhessék egymás szakterületét, s ezt saját területükön is hasznosíthassák. — Nem szórakozni járunk a klubba és mégis szórakozunk. Helyesebben: szórakozva tanulunk. Ennek magyarázata, hogy olyan témákkal foglalkozunk, melyek tudományosságuk mellett szóra- koztatóak is. Nézegetem a klub eddigi programját, s már világos előttem az állítás. A témák a természettudományok minden területét érintik. Hogy csak néhányat ragadjak ki a sok közül; a hegyvidéki gazdálkodás; bemutató Mátranová- kon, látogatás a Visontai Hőerőműben, vagy a KÖJÁL munkájának megtekintése és végül az Apollo-program. Utóbbiról Fekete László így nyilatkozik; — Gergely István mérnök az Apollo-prog- ramról olyan diapozitívot készített, melyet eredeti dokumentumok, fényképek alapján állított össze. Ennek megtekintése minden tagnak nagy élményt jelentett. — Milyen formában zajlanak az előadások? — Merev, kötött forma nincs. Egy ember felkészül a szakterületéhez kapcsolódó témakörből, mi meghallgatjuk s aztán néha éjfélig, egyig is vitatkozunk róla. Ez azért lehetséges, mert a tagok között a szakmain kívül, mélyebb emberi kapcsolat is kialakult. — A további program? — Szeretnénk egy kicsit a társadalomtudományok területére is ellátogatni a későbbiekben. Az ősszel voltunk az acélgyárban is, hogy közelebbről megismerhessük az ott dolgozó mérnökök munkáját. Végül szeretnénk vendégelőadókat is meghívói egy-egy összejövetelre. A havonta kétszer összeülő TTK önfenntartó. A tagok saját zsebükből fedezik az anyagi költségeket. Nem szórakozni járnak a klubba és mégis szórakoznak. Szórakozva tanulnak. — vkm — Utazás Detektíviába ^;. két nő szívében egy kés. Ki a tettes? } __A nagy detektív megtömi pipáját ( Talán azért tiszteljük úgy e pályát), Rágyújt, s nyomoz, nyomoz, nyomoz, nyomoz. Míg győz a jó és meglakol a rossz. Ó, népszerű, félpengős árucikk! Egy-egy halottra öt fillér esik.” (Heltai Jenő) A címet Kolozs Páltól kölcsönöztük, aki hasonló cím alatt mutatja be Poe-tól... Bürrenmattig az írók, szerzők, jótollú iparosok, sőt ponyvagyártók legjellemzőbb művein keresztül, miként jutott ez a műfaj indokolt és indokolatlan népszerűséghez, hogyan szerzett „könyvpiaci imperializmust”. A krimi jelenleg a szórakoztató irodalom világszerte legnépszerűbb műfaja, az ilyen műveket, vagy gyűjteményeket szinte elkapkodják. A televízió és könyvkiadásunk jóvoltából napjainkban nálunk is virágkorát éli ez a műfaj, hisz’ a végletesen feszült konfliktusok, a kalandosság, a rejtélyesség, a szenzáció, a bűntények krónikái már-már feledtetik Montesquieu megállapítását: „Aki rossz könyvet olvas, olyan, mint a rossz társaságban élő ember.” Mi a magyarázata ennek az egyre szélesedő érdeklődésinek? A detektívregény közkedveltségének igen jelentős tényezője az a kompromdsz- szum-mentes, kérlelhetetlen igazságosztó tendencia, amely a realista regényben nem mindig érvényesül, a morális lelkületű olvasót kielégítő mértékben. Nagyon sokan, köztük nagy kultúrájú értelmiségiek is — csak példaképpen említjük Babits Mihályt, egyik legnagyobb irodalmi műveltséggel rendelkező költőnket, aki minden este detektívTegényt olvasott élalvás előtt —, azzal indokolják a krimi iránti érdeklődésüket, hogy a nyomozás intellektuális logikája, Szerb Anitái szavaival „ű könnyű, de izgalmas logikai öröm”, az ismeretlen meghódításáért vívott játék öröme vonzza fogíroAz országos népművelési konferencia anyaga megállapította, hogy általában a szórakoztató irodalom olvasótáborát nem lehet homogén rétegnek felfogni. Az ilyen olvasók között találhatók olyanok, akik valóban „igazi” irodalomként ják föl a szórakoztató dalmat, tudatuk tehát hamis. Más olvasók pontosan tudják, hogy mit kapnak szórakoztató irodaiamként, elsősorban nem is ezzel élnek, csak pihenésként, kikapcsolódásként olvasnak krimit. elöljáróban tehát megállapíthatjuk, hogy nem a krimi- történetek olvasásában van a hiba, hanem abban, ha ezek kizárólagos jogot szereznek egyes olvasóknál. A másik kérdés már maga a krimiműfaj minősége. A kezdet nem volt rossz. A „Holló” halhatatlan költőjének, Edgar Allan Poe-nak „A Morgue utcai kettős gyilkosság”, 1841-ben megjelent művét tekintjük a műfaj első alkotásának. Ebben a véres gyilkosság csak háttér, a bűn csupán ürügyet szolgáltat arra, hogy Auguste Du- pim, a világ első magándetektíve, zseniális logikai és analitikai képességeivel kibogozza a bűnügyet és végül leleplezze a tettest. Utódai és követői között említést érdemel Sir Arthur Conan. Doyle ír orvos, akinek a tollán megszületett a legendás detektív, Sherlock Holmes. De a gombamódra szaporodó szerzők „műveiben” már kiütköztek ennek a műfajnak hullafoltjai, mindazok a túlzások, amelyek miatt a ponyva mocsarába fuladt a detektívregény is. Itt már nem logikai játékról volt szó többé, hanem alantas ösztönök kiéléséről, az abszurditásig vitt kegyetlenségről, a valóságtól való legteljesebb elrugaszkodásról. Talán egy bíőd favicc mutatja meg legjobban az effajta művek belső logikáját Felteszik a kérdést* Mi az, amá a fán függ, zöld és fütyül? Felelet: egy hering. Hogy miért függ a fán? Természetesen, mert zsineggel felakasztották! Hogy miért zöld? Mert bemázolták zöld festékkel! De miért fütyöl? Hat csak azért, hogy a feleletet nehezebb legyen kitalálni. Ez ellen az elposványoso- dás ellen alapította meg a detektívirodalom immár klasszikusnak számító tagja G. K. Chesterton, a ragyogó Father Brown-tórténetek írója a Nyomozó Klubot, amelynek csak azok lehettek tagjai, akik ünnepélyes esküt tettek, hogy műveikben tiszteletben tartják a logika és a nyelv törvényeit. Regényeikben nem alkalmaznak sem elmebajos gyilkost, sem rejtélyes kínait, sem a tudomány előtt ismeretlen hatású mérgeket. A nyomozás során egyetlen lényeges nyomot, vagy bizonyítékot nem titkolnak el az olvasó előtt. A cselekmény bonyolítása során kerülnek minden tisztességtelen hókusz-pókuszt, sugallatot, nőies megsejtést, telepátiát stb. A szigorú megkötöttségek természetesen csak a klubtagok számára lehettek kötelezőek, a nálunk annak idején 10 fillértől 2 pengőig terjedő könyvek szerzőire nem. Ezekben a „művekben* az ököljogon alapuló erkölcs és világszemlélet uralkodik, a bűnözők alakját sokszor dicsfény veszi körül. Joggal mondja Kahn Játék a halállal című könyvében: „A bűnnek és erőszaknak ebben a dzsungelében szuper-deték- tívek, szuper-rendőrök, sza- per-cowboyok, vagy másfajta felsőbbrendű emberek szolgáltatnak igazságot, akik dacolva a természeti és emberi törvényekkel, saját maguk veszik kézbe a törvényt, maguk szolgáltatnak igazságot.” Ellenben, ha íróemberek alkotják a detektívregénye- ket, akkor olyan műveket nyerünk, mint Capek: Az ellopott gyilkosság, Huxley: A Gioconda-mosoly, Hughes? A kísértet, Dürrenmatt: Az ígéret vagy Graham Greene az Orient Express. Greene neve a magyar közönség előtt leginkább Á csendes amerikai című regényéből ismerős, amelyben szem befőri dúl az amerikai imperial!»- mus vietnami politikájával; Bűnügyi regényeiben is tte lajdonképpen „becsapja” aa olvasót, mert bűnügyet hirdet, de az izgalmas cseleké ményen belül mély lélekraj- zot ad. De ennek a kép^ désnek vizsgálata, hogy a bűnügyi regényt mi választja él az igazán nagy irodalomtól, egy következő cikk feladata lesz. Csuftly László /Lm.£o Juí&dt» — $•***£■' ÉLETRE-] »8. Conolly utasította a chdcazát. De Conolly nem tudta elNeu bauert? — kérdezte nyomban a tájékoztatás után Conolly Daschtól. Conolly vezette a második cső- — Nem, ilyen nevűt nem is- port nyomozását is, s ehhez merek... ismét megkereste Dascht. Már — Kerlingnek ki a legjobb reggel tudta, hogy ennek a barátja? csoportnak a parancsnokával — Hermann Nicholas. Hosz- volt már dolga az FBI-mak. szabb időt töltött az USA- csípni a floridai csoport egyik Amikor ugyanis Dasch Kerling ban, mindenféle mesterséggel tagját sem. nevét említette, Conolly el- megpróbálkozott már. Tessék gondolkozott. Aztán tüstént elmondani, mit tudnak róla, telefonált az FBI irattári fő- talán azonosítani tudom — nőkének, s egy óra múltán kö- mondta Dasch. S ekkor Conolly felolvasta -ie^en eSy_eSy mindazt, amit Neubauer amerikai pályafutásáról tudtak. — Ez ő, Nicholas, vagyis Neubauer. wer némi türelmet kért, s alig harminc perc múlva már ott volt a szállodában. — Halljuk! — szólt Dasch- nak, ahogy belépett a szobába. — Megvan az Abwehr amerikai ügynökeinek teljes névsora ... Akik nem buktak le, s akikkel nekünk, meg a floridai csoportnak kapcsolatot kellene tartanunk... — Fejből tudja? — Ahogy vesiszük... — gói ügynökséget, hogy tartsák mosolygott Dasch, mert sejtet- megfigyelés alatt azokat a te, ha most megmondja, hogy helyeket, ahol azelőtt Herbert a zsebkendőre írták titkosírás- Haupt megfordult, és erősen sál, elveszik tőle, s esetleg egy figyeljék Hans Max Haupt há- fityinget sem lát. Közben Dascht még mindig faggatták a különböző kémelhárító szervezetek emberei. A Értem! — Mit ér meg önöknek? — Erről tárgyalhatunk. De egyelőre okosabb lenne a lista. Mondja el. — Hát rendben van, ismét előlegezem a bizalmat... —■ 4 NOGRAD - 1970. augusztus 16., vasárnap zölték vele Kerling nacioná- léját. Kerling megtartotta eredeti nevét, s így könnyen kiderült róla, hogy 1940 nyarán, amikor az FBI már hosszabb ideje megfigyelés alatt tartotta, mint a fasiszta Bund-szer- _ _____ _________ v ezet egyik amerikai vezető- mádik tagja Werner Thomas, jét, meg akart szökni az USA- ^z FBI irattárából hamarosan ból. Egy másik, hasonló náci ej|g jg került az anyaga, épp- társaságban indult el Floridá- úgy, mint Herbert Haupté. Ez ból, egy kis jachton, minden utóbbi anyagából kitűnt, hogy bizonnyal Franciaországba. az apja is nagy nácibarát, s Balszerencséjére — vagy ép- jelenleg Chicagóban él... pen szerencséjére — nem Hanis Max Haupt, német, a sokat konyított a hajózáshoz, chicagói Bund aktív tagja s a parti őrség éppen ideje- Egyik fia 1940-ben eltűnt az Ekkor mondta él Dasch azt mondani önöknek, a kérdés is, hogy a floridai csoport har- most mar beszélgetéseken mindannyiszor felelte Dasch, majd kivette a FBI-ügy- zsebéből a zsebkendőjét, s nők. Egyszer csak Dasch, átadta Howemek. — Ennek a mintha most jutna az eszébe, segítségével megtalálhatja va- a homlokára csapott: lamennyit, szerintem még a — Tudnék még valamit floridai csoportot is. Hoower átvette az összecsupán az: mit ér hajtogatott zsebkendőt, s né- meg? zegette élőiről, hátulról. Az FBI-ügynök felkapta a — Preparált? — kérdezte, fejét: — Amikor ezt átadták ne— Attól függ, miről van kém, Berlinből való éiindulászó... sunk előtt, közölték, hogyha — Az Abwehr amerikai jódba áztatom, megjelenik ügynökeinek teljes névsora és rajta a rejtett írás, amely tar- telefonszáma... talmazza az ügynökök névAz ügynök egy szót sem sorát és telefonszámart. \ Az szólt, a telefonhoz lépett, s utasítás szerint valamennyivel ben érkezett, hogy mindkettő jüket kimentse a hullámokból. A kis jacht ugyanis felborult. Az irattári adatok szerint Kerling útitársát Hermann Neu- bauemek hívták. országból.” — Biztos vagyok benne, hogy Herbert, amilyen gyor- csak tud, elutazik majd máris hívta Edgard Hoowert. — Itt Spencer! A főnökkel kell beszélnem! Rövidesen kapcsolták Hooaz apjához, pedig szigorúan wert. Spencer elmondta, mit — Nem ismer megtiltották neki, hogy érint- semmiféle kezest keressen a családjával. titkolt el eddig előttük Dasch, mit tudna most feltárni. Hooérintkezésbe kellett volna lépnünk, hogy ők igazítsanak él bennünket a szabotázscselekménynél. — Mindent feltettek egy lapra? — csodálkozott Hoower. (Folytatjuk) i i