Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
Minek megvárni... Ha nehezen is, de gyáraink vezetői, főleg a megye két városában, ha időnként panaszkodnak is a férfimunkáskéz hiányára, belátják, hogy siránkozássá] nem lehet ezt a gondot megoldani. Hiába vetik tekintetüket a felsőbb szervek felé, hiába ágálnak a szabad munkavállalás jogának visszaszorításáért — egyik sem vezetett célra. Nem maradt más hátra, mint az önállóság adta lehetőségekkel élve meghozni azokat az intézkedéseket. amelyekre már egy évvel ezelőtt is szükség lett volna. A Salgótarjáni Kohászati üzemekben a 4-es számú igazgatói utasításban előírtak jól példázzák, hogy a gyár vezetői jó úton járnak. Az öblösüveggyárban is úgy vélekednek a gyár első számú vezetői, hogy nem csábítással, nem az egyes emberek képességeinek anyagi túlbecsülésével, hanem helyből, átcsoportosításokkal, átképzésekkel lehet és kell megoldani a férfimunkaerő-gondokat. Ma már senkit sem lehet kényszerrel visszatartani munkahelyén, ha menni akar. A munkaerőgondok túlhangsúlyozása. a meglevő munkáskezekkel való rossz gazdálkodás elindította azt a tömeghangulatot, hogy csak nagyarányú béremelésssel lehet helyrebillenteni a rmmkaerőmérieget. Hatására megindult az ígérgetés, a csábítás. Gyakorta tapasztaltuk, hogy a dolgozók amikor a keresetről, a munkahelyről esett szó, igen gyakran a másik gyárat dicsérték, sajátjukat becsmérelték. Előfordult, amikor a megjegyzések igaznak bizonyultak, később azonban ők is rájöttek, hogy új helyükön is csak dolgozni kell, ha egyről a kettőre akarnak jutni. Amiben különbség volt, az a munka szervezettsége, illetve szervezetlensége. Megyénk üzemeiben ugyanis nem egyformán követelték és követelik -meg a rendet és a rendes munkát Az egyik helyen gondoskodnak a folyamatos termeléshez szükséges feltételekről, a másik üzemrészben laza követelményeket állítanak fel, aminek következtében kevesebb munkával is lehet jó pénzt keresni. Azért viszont senkire sem szabad megharagudni, ha a kisebb követelményekkel is megelégedő munkahelyet választja. Egyes üzemekben tetézték ezt még azzal, hogy indokolatlanul növelték az időbérben dolgozók számát a teljesítménybéresek rovására. De sok középvezető sutba dobva a fegyelmezés jogát, elnézte azokat a munkafegyelmi vétségeket, amelyeket szigorúan meg kellett volna torolni. Mentségként azzal takaródzott: ha szól, a' dolgozó tovább áll. Mindez tovább rontotta az egyébként sem kifogástalan munka- és technológiai fegyelmet. Az elnézésnek, a hibák takargatásának következtében csökkent a termelés és a termelékenység. Bonyolította a munkaerőgazdálkodásban jelentkező gondokat gyáraink, üzemeink műszaki felkészületlensége, valamint az a szeihlélet és gyakorlat, mely szerint a termelés növelését csak létszám- emeléssel lehet megoldani. Erre álltak be, de erre ösztönözték őket a közgazdasági szabályozók is. Azok a gazdasági vezetők, akik hosszú távon gondolkodtak, látták, hogy a jelenlegi állapot tiszavirágHasznos vakáció ifi I if fit /fül/// SgBjM ’ f f I * : í J 1 ff: U ft f #*§ fpi;l életű, és csak a műszaki, tech nikai színvonal emelése, az új technológiák kikísérletezése és bevezetése hozhat tartós sikert, teremthet biztos jövőt. Ha az öblösüveggyárban még ma is a régi módon állítanák elő az egyszerű formájú poharakat, jóval nagyobb lenne a munkaerőgondjuk. A meglevők megoldásának érdekében tovább gyorsítják a műszaki, technikai színvonal emelését, olyan célok elérésén fáradoznak, amelyeknek megvalósítása újabb létszám-átcsoportosítást tesz lehetővé. Nemcsak mennek. hanem vissza is jönnek a dolgozók. Az ÜM szerszám- és készü lékgyárában az első félévben 10 dolgozó állt tovább, köztük nyolc szakmunkás. Ugyanakkor öten kérték felvételüket a korábban távozottak közül. Kettőt újra befogadtak, hármat pedig eltanácsoltak. Az ilyen és ehhez hasonló példák mutatják, hogy a gazdaságvezetők többsége rájött: akik könnyen váltogatják munkahelyüket, azokra hosszabb távon, nehéz'helyzetekben nem lehet számítani. Számos üzem példája tanúsítja, hogy nem üres frázis, amikor az üzem- és munkaszervezésben rejlő lehetőségekre hívjuk fel a figyelmet. Az Ipoly-bútorgyár az első félévbál négymillió- négyszáztizenötezer forinttal nagyobb termelési értéket produkált, ugyanakkor létszámát 31 fővel csökkentette. Mindezek a példák bizonyítják, hogy a munkaerő-gazdálkodásra is vonatkozik a hatékonyság növelésének igénye. Ezen a területen is hozzá kell kezdeni a belterjes gazdálkodáshoz. Gyáraink, üzemeink vezetői még azt sem mondhatják, hogy az országos szervek részéről az előbbivel ellentétes biztatást kapnak. Sőt a jövőben. a hatékonyság mérésének együk mutatója az egy főre eső munkabérrel kitermelt nyereség lesz. Ez nyilván kisebb létszámfelhasználásra ösztönzi majd vállalatainkat. De minek megvárni ezt az m- ■ézkedést, amikor a gondok megoldása már ma is ezt az utat igényli. Venesz Károly If jú vagyok, p* Angliában jártam így akartam — sikerült••• FOGOM a csodálatos sötétsárga repülőtáskát, mely ismertetőjelem lesz a londoni reptéren. Lépteim könnyűek. Indulhatok végre a 3 éve tervezett „nagy útra” — Angliába. Pár percig súlytalannak érzem a táskát, pedig iszonyú nehéz. Ebbe gyömöszöltem mindent, amiről azt hittem, hogy nem megy bele a személyenként megengedett 20 kg-ba. Ómega-nagylemeztől képekkel teli Magyarország útikönyvtől a magyar barackpálinkáig minden megtalálható benne. Ha megkérdeznék a vámnál, az utóbbiról azt kellene mondanom, személyesen fogom felhasználni. Persze jövendő házigazdámnak szánom ajándékba. De azért lelki szemeimmel látom magam. amint esténként *gy nagy angol ház, nagy angol ágyában, barack- pálinkát kortyolgatok bánatomban. Én és a pálinka! Akkor már inkább az ő wiskhy- jüket választóin, az tovább is tart, mint az én egy üvegem. Ezen mosolyognom kell, hátradőlök a repülőgép kényelmes ülésén, s lehunyom a szemem, fészkelődök egy kicsit. — Nem jól érzi magát? — áll meg mellettem a három szép arcú, csupa csont stewardess közül az egyik. — Oh, no... — Folytatnám tovább, és mondanék még valamit ennek a kedves idegen lánynak az utolsó hónap izzasztó vizsgáiról és szigorlatáról, az utolsó két nap lázas készülődéseiről és egyáltalán mindenről, amit ebben a pillanatban szeretnék megosztani valakivel. Közbevág, egy hosszú mondatot mond, amelynek felét sem értem. — Bocsásson meg — nézek rá tanácstalanul — nem tudok olyan jól angolul, lenne szíves megismételni. — Azt hittem angol. De most már „hallom”, hogy nem az. — Kötelezően udvarias mosoly, némi elnézés a hangjában. — Dehát miből gondolta, hogy angol lehetek? — kérdezem most kíváncsian. — Abból. ahogyan azt mondta: „Óh, no. ” — neveti el magát, s nevetek én is. Miért ne? Az első csatát megnyertem. két szót már úgy mondok, mint a született angolok. Hát ez igazán remek. Ami a többi szót illeti. . . hát azokról most ne beszéljünk. Egész más dolog otthon jól beszélni angolul és más, ha az embert bedobják a mély vízbe, olyanok közé, akik mind nagyszerűen úsznak. míg a szerencsétlen bedobott éppen csak hogy éviekéi. A SZAKÁLLAS, kékszemű pilóta, aki a beszálláskor kedvesen üdvözölte az utasokat . úgy emelte fel a gépet, hogy meg sem lehetett érezni. 7—8000 m magasan lehetünk, valami ilyesmit mondtak az előbb. A gép szárnyán napfény csillan, sajnos, a szárny fölött ülök, de szerencsére nem takar el előlem mindent. Láthatom a szalag- nyi folyókat, játék-építmény- szerű városokat. És a felhőket. A felhők alulról mindig csak felhők, de innen felülről egészen mások, olykor tengernek, óceánnak. máskor jéghegynek, óriási vattacukornak látszanak. A kék és zöld- desszürke ezernyi tompa, egymásba mosódó árnyalata tűnik ki a gomolygó fehérségből — órákig tudnám nézni. Ám, amíg Szepsi Gs. Márton, az első magyar emlékirat és utikönyvírok egyikének több mint másfél napra volt szüksége, hogy Franciaországból Angliába jusson, az én utam Budapestről Londonba alig több, mint másfél óra. A repülőtér hatalmas, szinte ijesztő. Valamivel barátságosabbá válik, amikor a Message Boardon megtalálom a nevemre szóló üzenetet, hol töltsem az éjszakát Londonban. A címet a tőlem telhető legbájosabb mosollyal a taxisofőr kezébe nyomom, jobb az ilyesmit nem a kiejtésre bízni. Szép város, első látásra. Szepsi Cs. Márton még azt írta: az első dolog, ami feltűnt neki a szigetországba való belépéskor, az a felmérhetetlen szemét, melyben gázoltak. Talán olvasták az Europica Varietast. s elszé- gyellték magukat, mert. most vakító tisztaságú utcákat látok mindenfelé. Sajnos, csak egy éjszakát tölthetek itt, holnap megyek tovább „állomáshelyemre”, e Yorkshire fővárosa, Leeds melletti Otlyba. Időmből csak egy nagyon finom vacsorára és egy nagyon gyors autósvárosnézésre telik. Megízlelhetem a Maogham- regényekben emlegetett gyömbérsört és élőben láthatom a képeslapokról ismert Picadllly Circust, a Trafalgar Square-t, Westminster Abbey-t. Az esti kivilágítás gyönyörű. Eszembe jut. milyen szép a mi várunk is ünnepi fényárban. Rögtön közlöm is kísérőimmel. hadd tudják, kivel van dolguk! Dr. Johnson, a híres 18. századi angol publicista, kritikus és író valami olyanfélét mondott, hogy ha az ember belefárad Londonba, belefáradt az egész életbe, mert Londonban megtalálható mindaz, amit az Élet nyújtani képes. ÜGY TŰNIK, igaza volt, bár a megállapítás igaz lehet bármely más ország fővárosára is. Ilyesmit éreztem Varsóban és Bécsben. és ezt érezheti egy külföldi Pesten. A főváros Johnson számára olyan, mint egy „koncentrált életmetszet”, s Igaznak kell lennie, hogy a pulzuson kitapintható az egész vérkeringés üteme, ritmusa. Egyelőre azonban távolabbi cél felé vezet utam, a lon- don—leeds-i gyorsvonaton. Faruley Itallba megyek. A nevéről ítélve ez valami kastélyféle lehet. Vajon milyenek lesznek vendéglátóim? Éppen a Faruley Művészeti Vásárra érkezem; hogy pontosan mit állítanak ki és adnak el, még nem tudom. Erről a következő levelemben számolok be. Liptai Katalin (Folytatjuk). Ajcl&o XájtiLÖÍ— So&f**** • ÉLETRE A Velencei-tó partján, az agárdi madárvártán — kéthetes turnusokban — 50—60 középiskolás és egyetemista fiatal tölti szabad idejét hasznos kutatómunkával Radetzky Jenő biológustanár irányításával betekintést nyernek az ornitológia, a mikrobiológia és a meteorológia tudományába. Az itt szerzett elméleti és gyakorlati ismereteket egyetemi felvételi vizsgákon és tudományos dolgozatokban hasznosítják a növény- és állatvilág iránt érdeklődő fiatalok. Képünkön: Ismerkedés a madárfényképezés ala.pelemeivel. (MTI fotó — Jászai Csaba felv.) 4 NÓGRÁD — 1970. augusztus 2., vasárnap j 2«. Minden feltételezés szerint az angolok megadják Washingtonnak a műszer leírását, s ebből kiderül, hogy a németek ellopták a terveket a Norden • gyárból. Rendkívül fontossá és sürgőssé vált tehát, hogy Lang mielőbb elhagyja az Egyesült Államok területét, és visszatérjen Németországba. Ugyanis abban a pillanatban, ha a nagyszabású kémkedés az USA-ban kipattan. ez esetleg szikra lehet a Rib- bentropék által múgy is féltve őrzött, és már-már teljesen meglazult amerikai—német kapcsolatok lángra lob- bantásához. Canarist nem humánus szempontok vezették tehát, amikor utasítást adott Sebőidon keresztül Duquesne-nek, hogy Lang és felesége Dél- Amerikán keresztül térjen vissza Németországba, és a költségeket a New York-i német konzulátus bocsátja a rendelkezésükre. Lahuosen naplójába ezt jegyezte fel erről: „Feltételezésünk az volt, hogy ha amerikai kézbe kerül a német mintájú célzókészülék, arról azonnal meg tudják állapítani, hogy valaki a Norden-gyárból lopta ki a terveket. A tervek viszonylag szűk körhöz jutottak csak el, s így Langra. mint amerikai németre terelődhet a gyanú. A külügyminisztérium újból felhívta a führer figyelmét, óvja az Abwehrt minden olyan akciótól, amely alkalmas lehetne Amerika belépésére a háborúba”. Az angol tengerzár azonban megszakította az összeköttetést. Így a közvetlen összeköttetés elmaradt Lánggal. Az üzenetet Sebőidhoz kellett továbbítani. Utasították, hogy teremtsen kapcsolatot Lánggal, aki még mindig a Norden-gyárban dolgozott. S Lang 1940. április 7- én jelentkezett is a New York-i Sebold- cég hivatali helyiségében. Sebold röviden elmondta, hogy az Abwehr számára tevékenykedik, majd elmondta, hogy mi a feladat: — Biztonságosan visszatérni Németországba. Harmincezer dollár készpénzt adok át. — Nem értem, mit akar ezzel mondani! — csodálkozott Lang, akinek eszébe sem jutott, hogy Berliniben már erősen aggódnak sorsa miatt, nem éppen a személyes biztonságáért, hanem mert sok— Öh, azt hiszem csak egy villanykörte ment szét... Még egyszer kérem, legyen elnézéssel Irántam, tájékozatlanságomért, és ígérje meg, hogy a jövőben is kitart mellettünk, s akkor büszkén szoríthatok magával kezet, mint a führer jó katonájával. — S mikor kell utaznom? — Megadom a választ, rövidesen, ha a formaságokat elkal nagyobb tét forgott koc- intéztem válaszolt Sebold kán az ajtóban álló Lángnak. — Ha jól tudom, ön a Norden-gyárban dolgozik? Hát szóval arról lenne szó .. azt kellene csinálni, hogy mielőtt visszatér Németországba, meg- kellene szerezni a Norden-fé- le célzókészülék terveit... — A módosításokat? — Az eredeti is kellene. .. — Tulajdonképpen miről beszél ön? — kiáltott fel izgatottan Lang. — Hiszen az első terveket már régen átadtam. — Ja, bocsánat. Én ezt nem tudhattam ... Én azóta kapcsolódtam a munkába ... Csak egyszerűen arról van szó, úgy gondoltam, hogy jó lenne hazavinni ezeket a terveket... Lang megkönnyebbült. — Értem most már.. . Persze, hogy nem tudhatta... És Lang elmesélte Sebőidnak, hogyan utazott Németországba, hogyan mutatta és magyarázta meg a náci szakértőknek a célzókészülék titkait... Ebben a pillanatban erős fény villant, mintha valami felrobbant volna, s Lang elvakítva a nagy világosságtól, azt sem tudta, mit gondoljon. — Mi volt ez? Amikor a Norden-gyár főellenőre kiment a helyiségből. Sebold elégedetten felnevetett. S elégedettségére minden oka megvolt, hiszen egy váratlan elszólás folytán tudta meg. hogy Lang már eljuttatta a németeknek a célzókészüléket — Reméljük a módosított változatra már nem lesz alkalma — kiáltott át a szomszéd szobából Sebold, amikor Lang már elment. S nevetve lépett elő az FBI másik tisztje, hogy gratuláljon kollégájának. Így jutott az FBI az Egyesült ÁUamokban működő náci kémszervezet legfontosabb embereinek a nyomára. Cana- ris persze nem tudhatta, hogy Sebold, a letartóztatottak között szereplő amerikai német tulajdonképpen az FBI ügynöke volt már akkor is. amikor átküldték Európába, s az Abwehr beszervezte őt. Nem tudhatta, hiszen a hivatalos kommünikét, amely a lapokban megjelent, az FBI állította össze. Sebold neve ugyan szerepelt benne, de továbbra Is szabadon maradt, mégpedig most már álnéven. (Folytatjuk) 0 l
