Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
Újrakezdik az életet Jándon nincs m inden rendben Az egész ország heteken keresztül megrendültén figyelte azt a hősies küzdelmet, amit a Szamos és a Tisza mentén élő családok vívtak az árral. Azóta a földekről, a kertejkböl és udvarokból elvonult a víz, s elkezdődött a helyreállítás, az új otthonok felépítése. sokan újrakezdik az életet. A nógrádi építők három községben dolgoznak, hozzájuk látogatott el lapunk két munkatársa, hogy az itthoniaknak beszámoljanak munkájukról és életükről. Éppen dél tájban érkeztünk Jándra, abba a Szabolcs megyei községbe, ahol a Nóg- rád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szervezésében, irányításával és közreműködésével, harmincnégy családi házat építenek a nógrádiak. A kis szabolcsi falucska kul- túrháza előtt akadtunk rá a munkások egyik csoportjára. Amikor kiszálltunk a kocsiból, Citov István kőműves, aki a nógrádi szénbányáktól érkezett Jándra, már messziről felénk kiáltott: — Ismerős arcokat látok — integetett. — Fogadjunk,, hogy Salgótarjánból jöttek... Néhányan nyomban körülfogtak bennünket. Jókedvű, vidám társaság, akikről az első pillanatban nem is gondoltuk volna, hogy nemsokára megannyi panaszt zúdítanak ránk. — Milyen az ellátás és a szállás? Hogyan halad a munka? — tettem fel a kérdéseket. — Hát, az ellátás nem a legjobb... Most is szaga volt a húsnak, amit kaptunk. Menjen be a konyhára, nézze csak meg! Nem lehetett megenni. Pedig aki naponta 12—13 órát dolgozik, annak kell a kalória... — Reggelire meg vacsorára hideg ételt, konzerveket és töltelékárut vásárolunk magunknak. Lassan már az ösz- szes konzervet elhordjuk az üzletből — tette hozzá a másik kőműves. — Felvágott vagy kolbász pedig hol van, hol nincs... Illés Emil üzletvezető tehetetlenül tárta szét a karját: —• Hiába rendelek, nem kapok eleget. Az egész megyét összetelefonáltam, mire kaptam ötven kiló szalámit. Ebből csak az építőknek adok, — Elöl van két szoba, itt pedig konyha, kamra és előszoba lesz — magyarázta Szabó Kálmán jándi szövetkezeti tag épülő családi házában —- Én jószántamból jöttem ide, hiszen a rokonaim itt laknak . Csengersimán. Segíteni akartam az ittenieken, de bizony egy kicsit elment a kedvem az egésztől. Megmondom maguknak, nem volt ez megszervezve rendesen... Gortva Gyulával,- a szénbányák kőművesbrigád-vezető- jével mentünk ki a cigányelőkészítve semmi... A szakmunkásokat kellett nekiállítani a bozótirtásnak, a meszesgödör és az alapok ásásának. Ráadásul több helyen kiástuk az alapot, betonoztunk, aztán be kellett temetni, mert módosították a terveket. A mai napig sem tudjuk, ki fogja nekünk ezt megfizetni, s egyáltalán mennyit kapunk érte. Akiknek építünk, azok meg csak nézték, mit csinálunk. Rakodnak az építők a falunak egy dekagramm se jut belőle. .. A főhadiszálláson Nagy Pál művezető hasonlóan elkedvetlenítő mondatokkal fogadott: sorra, ahol veszélyessé nyilvánított putrik helyén szép utJ casort építenek fel. — A semmire jöttünk le — jelentette ki. — Nem volt itt Egy mokány kis cigányember higgadt hangon magyarázta: — Ha már építünk, mindenki szeretne szép, nagy házhoz jutni. De csak ezt a kicsit engedik. Azt sem tudtuk, milyen tervet írunk alá. Amikor még abból a kicsiből is lecsíptek majd másfél métert, az emberek letették az ásót. — Látja, a szervezetlenségnek mi isszuk meg a levét — mutatott körbe Drajkó István ács, aki Drégelypalánkról érkezett Jándra. — Így aztán még sehol sem tartunk... A faluban elszórtan épülő parasztházaknál sokkal kevesebb a probléma. Szabó Kálmán tsz-tagnál már állnak a falak. Toldi Lászlóéknál pedig az egész rokonság — 10— 15-en lehetnek — kivonult az építkezéshez. — Becsülettel helyt állnak a nógrádiak — mondta Toldi Laci bácsi — Nem rajtuk múlik, hogy még sem megy minden úgy, ahogy szeretnénk... Jándi tartózkodásunk alatt a tanácsi építők egyetlen kétkezi munkásával nem találkoztunk. Szinte úgy tűnik, hogy ők, a „fővállalkozók” csak nevüket, az irányító és adminisztratív állományt adták a helyreállításhoz. A munkát talán éppen ezért kellő gondossággal nem készítették elő. Akad nézeteltérés, vontatottan halad a munka, akadozik az anyagellátás. A helyi vezetőkkel sem megfelelő a kapcsolat. Közülük még senki sem látogatta meg az építkezéseket, hogy az ott dolgozó nógrádiakkal szót értsen... Irta: Kiss Sándor Fényképezte: Koppány György (Folytatjuk). „A fiatalok vakációja és örömei” Franci Salgótarjánban Azt hiszem, semmi túlzás nincs abban, hogy az a húsz francia fiatal, aki az „Expressz" és a francia „A fiatalok vakációja és örömei’’ elenevezésű ifjúsági utazási iroda vendégeként három napot Salgótarjánban töltött — őszinte érdeklődőként érkezett és barátként távozott tőlünk. Nagy szerepe van ebben annak a társadalmi segítségnyújtásnak, amely azonnal felismerte, hogy nem szokványos turistacsoportot — sokkol inkább politikai delegációt lát vendégül a munkásváros. Nincs abban semmi csodálatos, hogy a hivatalos Expressz-programot jó néhány egyéni ötlettel és kezdeményezéssel segítették és semmiképpen nem említeném, ha maguk a francia fiatalok, közöttük a nyolc fiatal kommunista nem hangsúlyozza — több mint két hétig tartó magyarországi programjukból a salgótarjáni napokra, itt szerzett barátaikra és élményeikre emlékeznek a legszívesebben. INFORMÁCIÓÉHSÉG? Nem szeretem az idézeteket, mert. gyakran az egyéni vélemény hiányát pótolják, s ha most mégis Boldizsár Ivánhoz fordulok, aki az Élet és Irodalomban ezekben a hetekben közölte újabb amerikai naplóját, csak azért teszem, mert találkozásom a francia fiatalokkal hasonló gondolatot ébresztett bennem, és persze mindazokban, akik kapcsolatba kerültek velük- Azt írja: „.. .Mert ezek a diákok (és sok tanáruk) őszintén érdeklődnek Magyarország iránt, nem azért — mint még négy esztendővel ezelőtt —, mert 1956-ban felkeltették az érdeklődésüket, hanem azért, mert Magyarország szocialista ország és a szocializmus mindennél jobban érdekli, izgatja, feszíti. nyugtalanítja és ihleti őket...” A francia fiatalok, akik körülbelül ötezer forint értékű frankért (!) járták július 12- től a hónap végéig az országot — elmondták: elsősorban a személyes kontroll miatt jöttek hozzánk (többségük korábban már járt legalább egy szocialista országban), s bem titkolták, hogy érveket, meggyőző véleményeket, megnyugtató információkat szerettek volna gyűjteni otthoni vitáikhoz. A főleg értelmiségiekből álló csoport (mindössze három szakmunkás volt közöttük) véleménye, hogy nem csak Amerikában, hanem például Franciaországban, de általában Nyugat- Európában is új utakat keres az ifjúság. Érdeklődésükre jellemző, hogy a KISZ salgótarjáni járási és városi bizottságának rendezésében létrejött találkozó több mint négy óra „kérd ezz-fele lek” után sem érhetett véget, csupán megszakadt rövid időre, és este a Karancs. Szálló mo- zaiktermében már a vacsora után, az éjszakába is jócskán belenyúlva folytatódott. Az információéhség oka kettős- A francia és általában a nyugati burzsoá sajtóban mostanában gyakran jelennek meg olyan „gazdasági” cikkek. amelyek a mi gazdasági reformunkat feltűnő jóindulattal és sanda következtetésekkel kommentálják. (Erről írt Horváth József a Népszabadság július 26-i számában, amelyet Miloyan Grégoire fiatal kommunista újságíróval együtt vitattunk meg.) A másik ok: magyarországi útjuk során elsősorban a legendás vendégszeretettel ismerkedhettek meg a francia ifjú- komunisták. A számos baráti találkozón hamar megemelkedett a hangulat és abból a „magasságból” csak keveset sikerült láttatni-észrevenni. Ök a programot hibáztatták. Szerintem a disztingváltság és a különbségtevés hiánya a hazai vendéglátásban az igazi ok. •. PERSPEKTÍVA ÉS PROPAGANDA. A differenciáltságnak persze a propagandái ban és az immár hagyományos magyar szerénységben is érvényesülnie kell. Mindezt azért említem, mert a nyugati tőkés országokból érkezett barátaink többet várnak tőlünk annál, az uniformizált idegenforgalmi gyakorlatnál, amely akkor is elkerüli a „direkt propagandát”, ha kifejezetten erre az egészen nyilvánvaló dicsekvésre, vagy inkább : eredményeink közvetlenebb felmutatására van szükség. A már említett kommunista újságíró, Miloyan Grégoire ezt így fogalmazta meg: — Nem mindig célravezető, ha a vendégre bízzuk, mit vesz észre értékeinkből. Személy szerint én azért jöttem a gazdálkodásáról, szocialista demokráciájáról és nagyon hatékony külpolitikájáról ismert és elismert Magyarországra. hogy az ideált a valósággal szembesítsem- A perspektívát kerestem és találtam meg itt... (Miloyan Grégoire a „Marseilles” című kommunista lapnál dolgozik, tagja a kommunista pártnak, felesége pedagógus. A lap 100 000 példányban jelenik meg naponta, terjesztése öt megyére terjed ki. A fiatal újságíró havonta ezer forintnak megfelelő összeggel keres kevesebbet, mint a polgári lapoknál dolgozó kollégái, ugyanakkor — mert kevesen vannak — napi tíz—tizenkét órát dolgozik. Áldozatot vállal. de mint mondta, nem érzi magát áldozatnak- Szívesen bemutatnám a többieket is, Miloyan feleségét, aki képesítés nélküli pedagógusként kezdte és tíz év kellett ahhoz, hogy a diplomával rendelkezőkkel egyenrangú legyen (!), Danielle Princayt a párizsi titkárnőt, a francia fiatalok csoportvezetőjét, vagy a spanyolos-olaszos nevű tours-i orvostanhallgatót, aki a reakciós oktatási rendszer borotvaélén táncol, és azért járt tavaly a Szovjetunióban, az idén pedig hazánkban, hogy a két világ oktatási rendszereit összehasonlítsa —. de a helyszűke ezt most nem engedi. mit Írok meg? Éppen az orvostanhallgató Jósé Po- letti kérdezte meg tőlem: mit írok meg abból a nyolc órát, tehát egy teljes műszakot kitevő beszélgetésből, amelyet a városi bizottságon, szűkebb körben nálunk, a Kun Béla utcában és újra kiegészülve legalább egy tucatra, a szálló mozaiktermében folytattunk. (S csak azért nem tovább, mert Tönköl Katalin, a franciát franciás könnyedséggel beszélő egyetemista tolmácslány már-már lefordult a székről a fáradtságtól-) A perspektívakeresésről, a rendkívül mélyrehatóié és őszinte érdeklődésről már szóltam. Amit semmiképpen sem szeretnék kihagyni ebből a beszámolóból, már néhány sorban elfér. Az az országunkról szóló érv, amely tízegynéhány évvel ezelőtt a burzsoá propaganda kezében furkósbotként hatva kergette. szét barátainkat a nyugati világban — jó ideje a visszájára fordult és egyre súlyosabb bumerángként vág vissza azoknak, akik útjára engedték. Rendünk, életünk iránt érdeklődő barátaink tudják ezt, és azt várják, hogy hozzánk érkezve segítsünk nekik a társadalmi ideál és a szocialista valóság összehasonlításában. Pataki László Az iskolán kívüli népművelés helyzete hazánkban Magyarország az iskolán kívüli népművelés terén elért eredményei alapján az európai országok sorában középtájon helyezkedik él. Az utóbbi években hazánkban is érezhető a rádió és televízió térhódítása, ami változásokat idézett elő a népművelés szerkezetében. Különösen a mozik látogatottsága esett vissza arányosan a televízió előretörésével. Sokkal kisebb mértékű a csökkenés a magasabb művészi Igényeket kielégítő színházak látogatottságában. Ennek területi eloszlása megmutatja művelődéspolitikánk hiányosságait: a zömmel mezőgazdasági lakosságú megyékben jelentős visszaesés tapasztalható. A múzeumok és az ismeretterjesztő előadássorozatok iránt viszont növekszik az érdeklődés. A közelmúltban megtartott országos népművelési tanácskozás feladata éppen az volt, hogy a megváltozott művelődési feltételekhez igazodva, társadalmunk minden rétegében felkeltse a művelődés igényét. Különösen szükséges ez a munkásság és parasztság körében, ahol a felmérések szerint stagnálás tapasztalható. B0RS0B-A6AUJzempleN. 1969—1 Az 1000 fokosra jutó .„„rí ritjió-elofizetok 1365 if. szama 1369-M Az 1000 falusra jutó televízió- . előfizetők száma. 13651969 1965 ■ Az 1000fakóira BUDAPEST jutó színház- látogatók száma NÓGRÁD — 1970, augusztus 2„ vasárnap 5
