Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

Változásait előszele Hem ígérnek csodát Kis túlzással akár azt is mondhatjuk: Csipkerózsika ál­mából ebredt tel sok vállalat. Arra értjük ezt, hogy sok he­lyen olyan lendülettel, sőt lel­kesedéssel tűzték napirendre a nők helyzetének javítását, hogy már-már félő: nem lo­had-e le a hirtelen lelkesedés. De ne fessük az ördögöt a fal­ra. .. Remekbe szabott terveket készítenek a megyei Akarna Építőipari Vállalatinál is. A Központi Bizottságnak a nők helyzetérőd szóló határozata után azonnal nekiláttak a munkainak, s mér ez a gyor­saság magában véve is dicsé­retes. Először felmérésekéit ké­szítettek, s most készül az in­tézkedési terv, amely az el­következő öt, sőt akár tíz év­re is megszabja a tennivaló - kat. I>r. Barth a Róberttal, a vál­lalat igazgatójával a KB-ha- tározat utáni nagy lendületről beszélgetünk. — Nálunk eddig is több minden történt a nőikért — mondja az igazgató, aztán hamarjában kimutatásokat, statisztikákat vesz elő, s már­is sorolja: — A 407 női dol­gozónkból 75-en politikai, tö- tnegszervezeti funkciókat lát­nak el. Ogy gondolom, ez az arány nem rossz. A nők szak­mai fejlődését sem altattuk el, példa erre a gépkezelőd tan­dlött, hogy azt lőhetett volna gondolni: hamvába holt do­log lesz az egész. A vállalat­tól többen és több alkalom­mal kimentek a munkásszál­lásra, hogy agitálják a nőket. Nem is agitáció volt az, ha­nem valóságos szuggerálás. Az asszonyok húzódoztak, a véüluikat vonogatták: Jó ne­künk így is, nem tudunk mi már tanulni... Aztán mégis sikerült. Akik elvégezték a tanfolyamét, ma már könnyebb miunkát végez­nek — több pénzért. — Korábhan az sem volt divat nálunk, hogy a nők mű­szaki képzésekre menjenek. Valahogy mintha elkönyvel­tük volna: a műszaki témák a férfiaké. És most nézzük a számokat: a legutóbbi öt év alatt a műszaki beosztásban dolgozó nők száma több mint megháromszorozódott, ami vi­szont nem jelenti azt, hogy innen már nem lehet meríte­ni. Mérnöknőink például egy sincs. Az árképző tanfolya­mon most három nő végez. Itt is nagyon szép kifutási lehetőség előtt állnak tudás­ban is, na meg forintban is. Gépkezelőink abszolút többsé­ge ma már nő .— hála annak a bizonyos tanfolyamnak. — És mi az, amiben sarka­latos változások varr hatók? — Amondó vagyok én is, hogy ha már ilyen nagy mun­kába vágtunk, ne féljünk a kri'titeáitóűL sem — nevet az igazgató. — Nos, hogy csak folytam, amelyen több mint néhányat mondjak: jólformán busz asszony szerzett képasí- fogalmánk sincs, hogy milyen test. sajátos gondokkal küzdenek Pedig ez a nevezetes gápfce- az adminisztratív, vagy mű- zelőd tanfolyam úgy kezdő- szaki beosztásban levő nők. A könyv nyáron Ne utazzon útikönyv nélkül — hangzik a Panoráma útikönyve­ket propagáló felhívás. A hőmérő biganyszála magasra futott, itt a nyár. Ez az évszak a közhiedelem szerint távolról sem a könyv, az olvadás ideje. A hiedelemmel ellentétben azonban lássuk a ténye­ket, amelyek azt igazolják, hogy a könyv nyáron is .ió barátunk. Az ünnepi könyvhét után a könyvesboltokban, könyvtárakban Is összegezték a tapasztalatokat. Mi volt Nógrád megyében és Sal­gótarjánban a legnagyobb könyvsiker a könyv ünnepén, és mi­ért? Komjáti Istvánná, a salgótarjáni 3S3. számú bolt helyettes ve­zetője tájékoztat. — A legkeresettebb köny- helyett legfeljebb három— vek voltak Kolozsvári Grand- négyéves késéssel lát napvilá- páerre Emil A nők apróban, got, s ez a késés is állandóan Jókai Anna Tartozik és kö­vetel című művek, valamint a csökken. A nyelvtanulási kedv hiányát jelzi Salgótarjánban Körkép ’70 és a Szép versek az, hogy a nyelvkönyvek, s 1969. A könyvhéten körülbelül általában az idegen nyelvű nyolcvanezer forintos forgal- könyvek iránt roncs érdeklő- mát bonyolítottunk le, ez dés. Három évvel ezelőtt Sal- magyjából a tavalyi könyvheti gótarjánban viszonylag jelen- forgalmunkkal azonos. Sál- tős igény mutatkozott irántuk, gótarjánban és a járásban azonban ez megszűnt. Csupán mintegy hetven terjesztőnk is a kis útiszótárakat keresik, dolgozik. Gondot hogy a könyvheti kis példányszámban jelentett, ebből kellene még cseh és könyvek szlovák. A képzőművészeti ki­jelentek adványok iránti érdeklődés is meg. több is elkelt volna be- csökkent, különösen az albu- lődük. Miért éppen ezek a mok iránt, ezek ára ugyanis könyvek voltak a legkereset- eléggé borsos. Az Olcsó könyv­tebbek? Talán azért, mert tár könyveit pedig szinte szerzőik ismert írók Nógrád- nem is vásárolják. Ügy Iái­ban, s általános ízlést elégíte- szik, a 4—6 forintos kény­nek ki. vek nem kellenek ma már a — Milyen könyveket olvas- közönségnek. Ezzel kapcsolat­nak az emberek az idei nyá- ban talán elmondanám, hogy ron? Elsősorban a könnyebb, tapasztalatunk szerint a vásár­lók jelentős része csupán la­szórakoztatóbb olvasmányokai kásáinak díszítésére vásárol keresik, a bűnügyi könyveket könyvet. Ez megállapítható a és a ponyvát, annak ellené- szinte teljes tájékozottság hiá- re, hogy ezek ára az utóbbi nyából is. időben jelentősen emelkedett. A megyei Balassi Bálint Természetesen nagy az érdek- könyvtárában Osztajin hász- lődés az Ütikönyvek sorozal Ióné, az olvasószolgálat mun­kötetei iránt is. Sajnos, e so­rozatból jelenleg nem tudunk katársa válaszol kérdéseinkre. — Jelenleg 101 000 kötettel szolgálni a Szovjetunió, Bul- rendelkezünk — mondja. — gária és az NDK című köte- Év végéig 4000 beiratkozott ol- tekkel. Keresettek a Magvető vasóra számítunk, félévkor Világkönyvtár, s a Helikon 3400 olvasónk volt. Évi terve­zett kötetforgalmunk 130 000, félévkor 77 000 kötet volt. A Csillagai sorozatok könyvei is. S természetesen, a térképek. — Általában milyen az ér-, könyvhét legkenesettebt deklődés nálunk a könyvek könyved nálunk Zsukov Emlé­iránt? — Azt mondhatom, kék, gondolatok, Sík Endre hogy Bem rakparti évek, Szabó növekszik. 1968-tól évente Magda Okút és Jókai Anna mintegy háromszázezer forint Tartozik és követel című mű­forgalmat bonyolítunk le. Kö- vei voltak. Előbbi kettőt fő­leg a férfiak, a pártmunká­sok keresték, Jókai Anna rülbelül 1965-től kezdődött a jelentősebb fellendülés a for­galomban. Két év óta körül- könyvheti vendégünk volt. belül azonos szinten áll. A» Sajnos, a könyvheti könyvek utóbbi időben növekedett aa késéssel érkeztek meg, a leg- érdeklődés a közgazdasági és keresettebbeket június 24-én a műszaki könyvek iránt. Ál- vehettük csak leltárba. A nyá- talános vélemény szerint, ri olvasottsággal elégedettek vagy éppen a cigámymők, Ed­dig ugyanis édeskeveset fog­lalkoztunk a nők rétegeivel külön-külön. Hogy milyen formában oldjuk meg ezt a feladatot, azon még gondol­koznunk kell, de a téma sem­mi esetre sem kerülhet le a „listáról”. Nagy fordulatnak kéül bekövetkeznie az egye­dül álló, többgyermekes édes­anyáik segítségénél. Töhben vannak, akik még soha éle­tükben nem üdültek, nem tudják, milyen a teljes ki- kapesolódás. Akad javítani való a bérezési arányok te­kintetében is, bár itt nem ál­lunk rosszul. Ami pedig a szolgáltatásokat illeti: büfét létesítünk, ahol zöldségfélét, élelmiszereiket vásárolhatnak majd az asszonyok. Gondol­tunk arra is. hogy patyolat­felvevő helyet alakítunk ki havi néhány alkalommal, ta­lán ez is könnyebbség lesz majd. A „kapom” oldallal szem­ben mindig az „adom” áll. Ez az „adom” a nők részéről a társadalmi igényeknek való megfeieiés. A magasabb szin­tű politikai képzésben részvé­telük csaknem a nullával egyenlő. Az esiti egyetemen, egy nő sem tanul a vállalat­tól.. Ezen bizony változtatni kell. A munka melletti tanu­lással járó áldozatok csök­kentése már a vállalat dolga, s úgy tűnik, a vállalat nem is zárkózik el az elől. — Lehet szó munkaidő-ked­vezményről, vagy a támogatás más formáiról — szól elgon­dolkozva dr. Bantha Róbert. — Ezt esetenként meg lehet beszélni. És még valamit. Azt mondják, a nők nagybeszédű- ek. Ami az értekezleteket, ta­nácskozásokat illeti, ezt eddig nemigen vettük észre. Pedig biztatjuk őket, mondják el a véleményüket, hiszen a nők olyan javaslatokkal is előáll­hatnának, amit egy férfi eset­leg észre sem vesz. Ami most történik a megyei Állami Építőipari Vállalatnál a nőkért, az nagyon szép táv­latok télé nyit utat. Máról holnapra persze csodát nem lehet várni, de nem is csodá­ra van itt szükség. Inkább arra, hogy a szavak helyére tettek lépjenek. S ennek ezek a szakkönyvek frissek, lehetünk, az követik a gyorsan változó igé- könyvek iránt nyékét. A nyugati szakiroda- lom a korábbi tízéves késés érdeklődés a tapasztalatunk szerint alig csökkent. (Tóth) változásnak az előszele érezhető a vállalatnál. mar Szendi Márta Három község közös gondja A tágas irodában a falom tervrajzok függenek. Az egyik a rétsági művelődési házat ábrázolja, a másik a bámká strandot. Modern, szép épület mind a kettő. Ha elkészülnek, minden bizonnyal díszére vál­nak a községeknek. Kellene a strand — Csak az építéssel van na­gyon sok baj — pillant oda Nagy Sándor, a Rétsági köz­ségi Tanács VB elnöke. — A bániki strand építése elhúzó­dott. Már szezon elején át kellett volna adniuk az épí­tőknek. Szinte állandóan anyaghiánnyal küszködünk. Most például sehol az ország­ban nem tudunk folyami ka­vicsot szerezni. Pedig nagyon kellene már Bánikra az a strand. A Rétség—Bánk—Tolmács összevont községi tanács egy esztendeje alaikult. Tavaly jú­lius 15-ón tartották az ünne­pélyes tanácsülést, amely ki­mondta, hogy a három köz­ség ezután közösen intézi ügyeit, tervezi jövőjét. Az elmúlt esztendő sok ta­pasztalatot hozott. Eredmé­nyek és gondok egyformán adódtak. Bizonyos számvetést azonban már lehet készíteni. A legfontosabb talán az, mit jelenített az összevonás a köz­ség lakódnak? — Ha rövidéin akarom meg­fogalmazni az erők összefogá­sát — mondja Nagy Sándor, egyrészt az eddiginél jóval jelentősebb összeggel, tizen- négyimillió forinttal rendel­kezünk. Ez már olyan összeg, amely alkalmat ad a nagyobb beruházásokra. Az elaprózott bak, felmerült a kérdés: va­jon a szélkhelyközség fejlesz­tése nem a másik két község rovására történik-e? Az ag­godalmak jogosak és érthető­ek voltak. Az összevonás újat jelentett. Az emberek nem tudták, hogy ez az új lépés mindenben megfelel-e majd elképzeléseiknek. — Elcsendesedett a kezdeti ellenzés — mondja a tanács­elnök. — Az emberek biza­lommal fordulnak hozzánk. Elintézetlen ügyekről, meg nem hallgatott panaszokról n em tudok. Van, aki még nin­csen teljesem tisztáiban az ügyintézéssel. Általában ők azok, akik bdzalmatlankodinaik. A nagy tervekkel, elképzelé­sekkel nincs is baj. Annál több a végrehajtással. Mégis csak három község gomdja- baja torlódik össze itt a taná­cson. Előfordul, hogy két-há­rom helyire is hívnak egyszer­re. Ezt összehangolni nem is olyan egyszerű dolog. Még az összevonás idején elhangzott: nem kell-e sokat utazgatniok Bánk és Tolmács lakóinak. Mert a községi ta­nács Rétságon van. A tanács­elnök válasza gyors és meg­nyugtató. Beosztóan — Bánkon is. Tolmácson is helyi tanácsi kirendeltség van. A kisebb ügyeket ott helyiben, rögtön elintézik. Ha például esküvő van valamelyik köz­ségben és a fiatalok ragasz­kodnak ahhoz, hogy helyben kössenek házasságot, az anya- könyvvezető minden esetben kimegy. A tanácsüléseket és a végrehajtó bizottsági üléseket felváltva, hol Rétságon, hol rálls és gazdasági vonatko­zásban egyaránt — kisugar- zódik. Sokat beszéltünk már az épülő új kultúrházról. Mond­hatnám azt is, hogy művelő­dési központ lesz. Az építke­zés a nyár közepén megkez­dődik. Hatmillió farlmtot szán­tunk rá. Ezzel Réitsáig lakói­nak régi kívánsága teljesül. De sorolhatnám a többit is. A tornaterem, amely közel kétmillió forintba kerül. Itt remélhetőleg mér szeptem­berben megindul a munka, a gyerekek őrömére. Rótsá- gon a rendezési terv szerint többszintes házakat építünk. Ehhez csatornázni kell, vizet biztosítani, hogy csak a leg­fontosabbakról beszéljek. Ezt folyamatosan építjük. Jelenleg legnagyobb gondunk, hogy a gyermekorvosnak még szep­temberben lakást tudjunk ad­ni, mert a mostani épület he­lyén tärsasiház épül. Egyre több i-pari üzem települ Rút­ságra, aminek mi nagyon örülünk. Ehhez utakat épí­tünk és energiáról gondosko­dunk számukra. — Bánk és Tolmács? pénzek hátráltatták a fejlő- Bánkon, hol Tolmácson tart­dlést. Vagy évekig keltett vár­ni, amíg összejön a szükséges pénz, vagy csak kisebb dolgo­kat építettek. De jelenti a szellemi erők összefogását is. Olyan községiben, ahol egy ta­nácselnök és egy tanácstitkár van, nyilván nem tudnak olyan eredményesen dolgozni, mint a közös községi taná­csoknál. Nálunk minden ügy olyan előadó kezébe kerül, aki valóban érti a szakmáját. Egy évvel ezelőtt, amikor a községben gyűléseket tartót­juk. így minden község egy­formán részt vesz a tanács munkájában. A közlekedés is jó, ha utazásról van szó, az sem jelenthet akadályt. — A fejlesztések? — Sok gondot okoz nekünk, hogy tervszerűen, okosan köLtsük el a pénzünket. El­sőrendű célunk, hogy olyan székhelyközséget alakítsunk ki, amelynek hatása — kultu­Keresett hely — Bánk szerencsés helyzet­ben van, mert egyre inkább keresett fürdőhellyé válik. A tó az ország minden részéből ide vonzza a vizet és farmé- sízetet kedvelőket. A strand­építés gondjairól már beszél­tem. Egyre több hétvégi ház­helyet adunk el, ahová a tu­lajdonosok építenek. Tolmá­cson járdát és utat terveztünk és már megrendeltük egy olyan épület építési tervét, amelyben helyet kap a taná­csi kirendeltség, az orvosi rendelő és a művelődési ház. Egy esztendő valóban nem hosszú idő. A mostani tapasz­talatok segítik a további mun­kát, a közös feladatok meg- oldá'sát. Az eltelt idő és a mindennapok gyakorlata a három községben az összevo­nások jogosságát igazolta. Csatái Erzsébet ÉLETRE-! francia családok nevét és cí­mét viselik. — Mit változtatna a ténye­ken, ha valóban zsidók és kommuniisták lennének?! Azért tették kockára az életü­ket, a családjuk életét és va­gyonukat, hogy Amerika fel­szabadíthassa Franciaországot. Miértünk harcoltak és adósaik voltunk, adósaik is marad­tunk. — Fütyülök az ilyen adós­tájékoz- életűiket, naponita egy tányér ságra! Szükségünk volt rájuk, hadveze- levesnek nevezett moslékot elvégezték a dolgukat és ezzel test, .hogy Viohy kémeihárftó kaptak. A nappali forróságban kész. Washingtonból azt apa­Mindennél beszédesebben ügynökségének, a SecuriitéMi- szinte égtek a falak, a pries- ran,csőt kaptam, hogy szaba­invítia ezt Oharle« Bede- li+jaine-.ne.V m,!+ A;.,....I-- ___ j..u___________ ,,___________ 8 . Guy Calvet időben tatta az amerikai bizonyítja ezt Charles Bede aux története Észak-Afriká- ban. A Vichy-kormány titkos­szolgálatának, a francia Se- curité Müitaire-nek volt két gerie rendkívül ügyes ügynöke: Guy és Jacques Calvet. A litaire-nek mit sikerült meg- esek, éjszaka viszont meg le- dúljunk meg az ilyen nyug­mm kai hetett fagyni. Takarót nem hatatlan alakoktól Nekem vette kaptak a foglyok, és naponta kényelmesebb, ha a franciák tudni terveiből. Ebben az üzletben fel a közvetlen kapcsolatokat az OSS-szel d’Astier de la Vi- francia royalista cso­portja is. Később ez a cso­port gyilkolta meg a Gestapo za* ^ az áruló Vichy-kor_ testvérek még 1942 elején fel- egyik hírhedt ügynökét, Dar- m,ány ellen küzdő franciák ez- ajánlották szolgálataikat az ‘ ' * ■ ................. ™----->u -— f él pohár vizet, osztottak ki közöttük. Ebben a koncentrá­ciós táborban a köztársaságért harcoló spanyol hazafiak szá­amerikaiaknak, hogy segítsé­gükre legyenek a tervezett parancsára vaiamennyiüket a lant. A partraszállás után az re’ szenvedtek. Itt tartották ideiglenes Giraud-kormány azonban^ fogva a francia tit­4 NÓGRÁD - 1970. július 12., vasárnap partraszállásban. A Calvet testvéreknek Algírban, a Michelet utcában volt egy nőiruhaüzletük. Számos be­járattal rendelkezett ez az üz­let, amely egy vasaló alakú sarkon állt. A pincehelyisé­gekből is kijárat nyílt két szomszédos üzletre, amelyek­nek tulajdonosai szintén a Securité Militate© szervezeté­hez tartoztak, és Caiveték ügynökeiként szerepelitek a nyilvántartási listán. Az amerikaiak még a part­raszállás előtt is itt találkoztak többször is Mast tábornokkal, Jousse alezredessel, akik a Vichy-kormány algíri helyőr­ségének parancsnokai voltak. Szaharában felállított centrációs táborba zárták. Az _ kosszolgálat kezére került kon- külföldieket is, mindenekelőtt a németeket, olaszokat, ma­OSS francia részlegének ve- gyarokat, akik a fasizmus elől zetője Algírba utazott és kö­vetelte szabadon bocsátásu­kat. Az FBI washingtoni köz­pontjának küldötte, Robert szöktek Franciaországba, hogy ott életüket a nácizmus elleni harcnak szenteljék. Az OSS francia irodája vezetőjé­Muirphy kereken, megtagadta, nek nem sikerült a 'royalista hogy közben járjon érdekük- csoportot megmenteni. ben. — Ezeket a nyavalyás kis franciákat mi tettük hidegre. Remélem, hamar kinyiffan­nak a Szaharában. Arthur Roseborough, OSS francia részlegének ve­zetője tudta, hogy Murphy re­ményei nem alaptalanok. A Szahara közepén, egy vasfoe­Nincsen jobb dolgod itt Afrikában, minit ezekkel a nyomorult zsidókkal és kom­munistákkal törődni ? — kér­dezte felháborodva Murphy. — Ezek az emberek a mi az ügynökeink voltak és Ameri­ka érdekében tették életüket kockára. Nem az ő szabadsá­gukról, hanem a mi becsüle­tünkről van most szú! — ér­Találkoztak azonban más tonból épült pokolban tartót- veit Arthur Roseborough. francia tisztekkel is, akik ké­sőbb lehetőivé tették: vég­eredményben simán és szá­mottevő vérálriozat nélkül ták fogva a franciák mind- Hiába magyarázta, hogy a azokat az embereket, akiket a csoport tagjai valamennyien Giraud-kormány bűnösnek keresztények és egyetlen kom- miinősített Betonpiriccseken, munista sincs közöttük. A történjék a partraszállás, szűk cellákban tengették az Legtöbben közülük régi, nagy pusztítják el a saját emberei­ket. Mert ezek ott, a Szaha­rában elpusztulnak, erre mér­get vehetsz! Robert Murphynak igaza volt: a csoport egyetlen tagja sem hagyta el élve a Szaha­ra! koncentrációs tábort. Ami­kor azonban az FBI így hagy­ta elpusztulni a legjobb fran­cia hazafiakat, mindent meg­tett Charles Bedeaux meg- menitiéséért. Az amerikai ál­lampolgárságú Bedeaux-t az egész világ a siettetés kirá­lyának ismerte. Az ő agyában született meg az a rendszer, amelynek segítségével az ipa­ri üzemek a lehető legtöbb munkát préselték ki munká­saikból a lehető legkevesebb fizetésért. Bedeaux rendszere hírhedtté vált az egész vilá­gom. Nem csupán a szakszer­vezetek és a legkülönbözőbb munkásszövetségek, szerveze­tek, egyesületek ítélték el, ha­nem az emberi jóérzésre, tisztességre valamit is adó üzemvezetők is. Nem vélet­len, hogy Bedeaux rendszerét a legkövetkezetesebben Hitler Németországa valósította meg. (Folytatjuk) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom