Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
Számvetésre készülnek Az osakai Expo 70 világkiállításon a látogatók a legmodernebb elektronikus gépeket és berendezéseket csodálhatják meg. Több mint száz komputert lehet látni a pavilonokban, sőt a vendégeket is ilyen gépek igazítják útba. A képen: a japán ipar egyik újdonsága, a lézerrel működő tv-telefon a világkiállításon. Vallatóra fogott föld Sok esztendő nagyon aprólékos, nem is látványos munkájának beérését hívtak megtekinteni a közelmúltban a karancskeszi Március 15. Tsz- be. Megvallom, kezdetben nem értettem a dolog lényegét. Tudós emberek igazodnak el az ilyen dolgokban. Asztalnyi nagyságú papírlapokon számoszlopok sokasága, kémiai jelek, vegyületek világának mutatói megszédítik az egyszerű halandót. Akkor kezd világosodni az ember előtt a dolog, amikor egészen szürkén leegyszerűsítve elmondja a tudós kutató: csupán arról van szó. hogy a termőföldet emberi beavatkozással nagyobb termelőképességre kényszerítik. Azt gondolom, ennél izgalmasabbat elképzelni sem lehet. A laikus egyszerűen elveszti türelmét, minden idegszálával követni próbálja a tudóst. — Vallott a föld, több termésre is alkalmas... Gyűjtötte a földet Egy évtizeddel ezelőtt egy fiatal kutató érkezett Salgótarjánba. Duck Tivadar a neve. Széles vállú, szép szál férfi, kinek korát megelőzve, őszbe fordult a haja. Nyugtalan tekintetű és természetű ember. Másodpercig sem láttam még nyugodtan ülni. Itt, a hegyek között járkált napokon keresztül. Karancskeszi megszelídült dombjain, ahonnét a nyugvó nap szokott búcsút inteni a vidéknek. Az egyik dűlőből is, a másikból is maréknyi földet gyűjtött a mindig kéznél levő üvegedényeibe. Méregette a szél járását, a források vizének útját, folyásuknak sebességét. A napi munkával elfoglalt embereknek csak rövid ideig volt újdonság, amit csinált. Később ugyanebből a témakörből előadásokat tartott. Mintha boncolná, úgy magyarázta, elemezte termőföldjeinket. Duck Tivadar bizalmat keltett. — Jobb belátásra bírjuk ezt a földet. Ami jó volt apáinknak, nekünk már nem jó... A Bámyapuszta mellett jelöltek ki részére egy tábla földet, ahol kukoricával kísérletezett. Ez is évekig tartott. Keresztezte a fajtákat. Az első termés silány lett, a második megugrott De amilyen nyugtalan ez az ember, olyan türelmes. Táplálta a földet különböző minőségű, mennyiségű műtrágyával, míg végül vaskosod tak a kukoricacsövék. De tulajdonképpen a tudóst nem ez érdekelte. A búza. Mire képes a felvidéki dombos hát, ha búzát kell termelnie. Két parcella egymás mellett A múltkoriban kikísértem a határba. Messze kint, a falutól, közel az erdős vidékhez állapodtunk meg. Az egyre magasabbra törekvő hegyek derekán járhattunk, ahol síkságot utánoz a hegyvidék és gabona hullámzik, amerre a szem ellát. Szép, erőteljes a gabona. Egy foghíjas sövény mentén a többihez képest apró parcellácskák sorakoznak egymás mellett. Felgereblyézett utak választják el a parcellákat egymástól, fehérre meszelt karócskákon csak a kutató számára érthető számjelek. Mutatja és számolja az esztendőket, öt év türelmes munkája után azt kutatják már: a vallatóra fogott föld, mit mond. Két parcelláról tudnék ösz- szehasonlítást tenni. Az egyik: ahogy ősidők óta földbe kerül ezen a vidéken a búza. A másik, ahogyan a kutató elgondolta. A különbség...? Farkas Ferenc, a főagronómus becsülte fel. A parcella közepén széttárt karjával végigsimította a kalászokat. A holdankén- ti eltérés hét, nyolc, de lehet, hogy kilenc mázsa. Ha termett azelőtt holdanként kilenc mázsa, akkor most, amikor Duck a földet vallomásra kónyszerítette, tizenhat, vagy tizennyolc vagy húsz. A főagronómus bólogat, örül. A kutató pedig maga elé néz. Kalászt morzsol ujjal között. Mit csinált? Műtrágyát kevert össze. Ahogyan ők, a szakemberek mondják, emelték a dózist, a hatóanyagot. De belekeverte a gyomirtó szert is és egyszerre szórta a földre. Emelte a hatóanyagot, de csökkenteti« a mennyiséget, mert kiszámolta, hogy szinte képtelenség ideszállítani azt a sok műtrágyát, ami erre a hegyes vidékre kellene. — És a jövő? — kérdezem. — Valahol a környéken egy keverőüzem, ahonnét messze kilométerekre eljuttatják az azonos összetételű talajokra a tápanyagot... A fele is elég Annyira egyszerűnek tűnik, hogy gondolkodni kell rajta. Bonyolítani, hogy kirajzolódjon a maga valóságában. Tehát ha a jelenben, mondjuk százezer mázsa műtrágya kell ahhoz, hogy megfelelő termést adjon a föld, ahogy a kutató kikísérletezte, a jövőben a felére lesz szükség. Bólogat Duck Tivadar, és Farkas Ferenc Is. Ez a végső cél és a legfontosabb, a nagyobb termés. A sokéves faggatás után a makacs felvidéki föld meghajtotta magát az ember előtt... Bobál Gyula A negyedik ötéves terv megvalósítása mindenkitől nagyobb erőfeszítést követel. Fokozottan áU ez a vállalatok felelős Irányítóira. Sok függ rátermettségüktől, vezetőkészségük- től, következetességüktől és a kollektívákhoz fűződő kapcsolatuktól. Mivel az építőipar társadalompolitikai szerepe tovább nő, a közvélemény, az e területen tevékenykedő vezetőktől a korábbinál még felelősségteljesebb, színvonalasabb mun. kát kíván. Ennek megalapozására az elmúlt években sok kezdeményezés történt. Egyre több fiatal ntűszaki—gazdasági szakember került kisebb- nagyobb vezető tisztségbe, nagyobb részük meg Is állta a helyét. Hogyan lehetne a kívánt gyorsabb ütemet elérni? E tekintetben a párt-, szakszervezeti- és KISZ-szervek gazdaságvezető munkájuk során jelentős erőfeszítéseket tettek. Nagy szerepük van abban, hogy a harmadik ötéves tervet megyénk építőipara teljesíti és jó a dolgozók hangulata is. A régi fájó problémát azonban még mindig nem sikerült megoldani. A beruházási tevékenységben érdekelt szervek munkája elmaradt a lehetőségek és még inkább a követelmények mögött. Nem volt kielégítő a vezetés színvonala, a gyakorlatban nem érvényesült kellően az a sokszor kimondott alapelv, hogy egy-egy létesítmény kivitelezése komplex, nagyobb összehangoltságot igénylő feladat. Jelenleg mindenki a másikban keresi és véli megtalálni a hibát, ugyanakkor úgy tesznek, mintha saü pártfagfalc példa mutatására van szükség A NÖGRÄD megyei Textilipari Vállalat salgótarjáni központjának pártszervezete is megkezdte az előkészületet a taggyűlési beszámolóra. A párttitkámő, Ducsai József,né jegyzetfüzetében már számos feljegyzés található. Pozitív is, negatív is, ami az elmúlt négy évben a pár talapszervezetben. a vállalatnál történt. Érdemes betekinteni ebbe a j egyzetf üaetbe. A vállalat három telephelyen, Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Jobbágyiban fejti ki tevékenységét. Valamennyi telephely önálló párt- alapsaervezettel rendelkezik, a legnépesebb azonban a salgótarjáni. Itt a hatszáz dolgozó közül — 99 százalékuk asszony és leány — 54 párttag. — Nálunk az ellenforradalom után öt-hat taggal alakult meg a pártszervezet — mondja jegyzetét lapozgatva Ducsai József né. — Az elmúlt négy évben viszont már tizenöt dolgozót vettünk fel a párttagok sorába, zömében harminc éven aluliakat. Közülük többen a termelés közvetlen irányításában vesznek részt. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a jövő legfontosabb feladata a párttagság fiatalítása. Különböző rövid megjegyzések is olvashatók a párttit- kár jegyzetfüzetében. A pártépítés mellett igen fontos helyet kap a tömegszervezetek erősítése, az ott dolgozó kommunisták pártmegbízatásának ellenőrzése. — Ügy érezzük, hogy a szakszervezet már a „helyén von”. A dolgozók szervezettsége eléri a kilencvennyolc százalékot. Függetlenített az szb-titkárunk, aki most az esti egyetemen tanul, politikailag is képezi magát. Több gondunk van azonban a KISZ-szervezettel. A hatvan fős alapszervezet tervszerű munkáját még nem sikerült megoldanunk. Lehet, hogy ennek egyik oka az, hogy az alapszervezet tagjainak nagyobbik fele fiatalasszonyokból tevődik össze, sok a harmadik műszakból rájuk eső feladat. Valamit azonban tenni kell. Ezért Is javasoljuk majd a taggyűlésnek, hogy a tömegszervezetek irányításánál minél több párttagunk* vállaljon pártmegbízatást. Ez ugyan eddig is megvolt, hiszen általában harminc tagunk vállalja ezt • megbízatásit. hiba volt azonban, hogy a pártmegbízatás teljesítését soha nem kértük számon. A másik ok pedig abban keresendő, hogy ez a tevékenységünk inkább kampányszerű volt. A taggyűlési beszámolóban pozitívan értékelik majd a pártoktatást. A párttagokon kívül számosán vesznek részt az oktatásban, a szocializmus építése, a közgazdasági alapismeret« tanfolyamán. E téren előbbre kívánnak lépni, s jövőre már magasabb szintű oktatási formát is bevezetnek. — A BESZÁMOLÓBAN gondként szerepel majd a gazdasági probléma — folytatja a beszélgetést a párttitkárnő. — Véleményünk szerint ezt eddig is összefüggéseiben vizsgáltuk, a? önállóság megsértése nélkül. Például taggyűlésen már vitattuk a műszaki szervezettség alacsony színvonalát. Igaz, az iparágnak a megyében nincs hagyománya, ezért kevés a műszaki káder is, valamit azonban tennünk kell. Nemrégen kaptunk egy ruhaipari mérnököt, de gondunk, hogy nem tudunk lakást biztosítani számára. Jelenleg négyen járnak a Textilipari Technikumba, jövőre többet szeretnénk beiskoláztatni. Módosítani kell az üzem speciális gépelláitásán is, hogy a gépi felszereltség megfeleljen a követelményeknek. Hogy mindezeket miért szerepeltetjük majd a taggyűlési beszámolóban ? Azért, mert míg tavaly több mint harminchétmilliós nyereséggel zártuk az évet, csaknem három és fél millió forintot osztottunk ki részesedésre, az idén lemaradással küzdünk már az első félévben is. Nem a vészcsengőt kívánjuk megszólaltatni, erre nincs Is szükség, de el akarjuk érni, hogy alapszervezetünk tagjai megértsék: a párttagok példamutatása szükséges akár a tanulásban, akár a munkában, elsősorban a brigádmoz- galmakban. Számítanunk kell erre azért is, mert a párttagság igen nagy százaléka a termelés közvetlen irányítója, jelentős közük van a termelés alakuláséhoz. Szeretnénk a szocialista brigádmozgalmat is kiszélesíteni, mert meggyőződésünk, hogy a textiliparban dolgozóknál is a brigádmozgalmon belül jobban érvényesül a hármas jelszó, előnyét látja az egyén, a brigád, végső soron pe|dig a vállalat. Ezekben a napokban a vállalat valamennyi telepén sok szó esik a Központi Bizottság februári határozatáról. A párttitkárnő jegyzetfüzetében is több megállapítás szerepek a taggyűlésen szeretnének javaslatot tenni néhány módosításra. — Tapasztalatok bizonyítják, hogy a vállalatnál jelenleg alkalmazott munkarend nem jó, kinőtte magát. A hat plusz kettős munkarend nem teszi vonzóvá a szakmát, hiszen az asszonyoknak éjjel is és vasárnap is dolgozniok kelL Ebbe nem lehet belenyugodni, feltétlen változtatni kell rajta. Javítani szükséges a munka feltételeit is. Ezen talán segít majd, hogy a negyedik ötéves tervben bővítjük a salgótarjáni telepet, a bővítés elsősorban a szociális ellátottság javítását szolgálja majd. — Végül még egy dologról beszélnünk kell a taggyűlésen. Ez pedig a vezetők viszonya a dolgozókhoz. Ügy érezzük, hogy szemléletbeli változás szükséges a vezetésnél. A gazdasági vezetőik keveset tartózkodnak a tömegek között, a pártszervezet pedig úgy ítéli meg, hogy a jobb munka egyik feltétele a dolgozókkal való gyakoribb érintkezés gondjaiik-bajaik, örömeik ismerete, a hasznos vélemény- csere egy-egy állásfoglalás előtt. Hiszen ha a dolgozók is egyetértenek a gazdasági vezetés intézkedésével, akkor az elképzelés valóra is válik. CSAK CSOKORBA szedtük mi mindenről kell számot ad^- ni a Nógrád megyei Textilipari Vállalat pártalapsaerve- zefe vezetőségének a közeli taggyűlésen. Sokoldalú a mondanivalójuk. Ha a párttagság összefog a vezetéssel, példát mutat a tanulásban, munkában, enyhülhetnek a gondok ennél a vállalatnál is. Somogyvári László Őszintén az építőiparról (III.) Ne csali a másikban... ját házuk táján minden rendben lenne. Ennek az állapotnak a megváltoztatásában valamennyi érdekelt szervnek van tennivalója. Ügy látjuk, hogy pozíciójánál fogva-az ügy érdekében legtöbbet a kivitelező tehet, bár ő van a legnehezebb helyzetben is. Nála jelentkeznek az előkészítésnél előforduló mulasztások, késések, a módosításokból adódó időkiesések, rá hárul a technikai és munkaerőgondok megoldása. A jelenlegi gyakorlaton csak akkor lehet változtatni, ha a beruházás lebonyolításában érdekeltek kölcsönösen keresik a munka eredményességéhez vezető utat, érdemben tárgyalnak a végnélküli viták helyett. Szükség van az együttműködés űj, etikai normáinak kialakítására, mert az együttműködő szervek jó vagy rossz intézkedése kedvezően vagy kedvezőtlenül érinti a lakosságot. A vitás ügyek tisztázásakor az érdekelteknek a közvélemény előtti felelősségüket is kalkulálni kell. Mostanában egyes kivitelező vállalatok, élvé a piaci konjunkturális helyzettel, kiváltságos szerepükből kiindulva nem méltányolják eléggé a beruházók kívánságait, a költségvetés tárgyalásakor és a ha. táridőknél. Ellenhatásként a beruházók gyakran abból indulnak ki, és ezt hangoztatják is: én fizetek, én parancsolok. Ha ez a tárgyalási módszer továbbra is létjogosultságot élvez, akkor vajmi keveset jutunk előre a közös ügy szolgálatában. Ennek az állapotnak a megszüntetésében sokat tehetnek az építőipari pártszervezetek, szakszervezetek, KISZ- szervezetek. Keressék a szocialista együttműködés új célravezető formáit, tegyék rendszeresebbé a beruházó vállalatoknál működő párt- szervezetekkel a kölcsönös véleménycserét. A gyorsabb előrehaladás érdekében jó lenne megnézni a vállalati belső lehetőségek kihasználásának fokát. A gazdaságirányítás jelenlegi formája erősíti a decentralizálási folyamatot. Ez új helyzetet teremt a központ és a munkahelyi vezetés között. Bővül az alsóbb szintű vezetők intézkedési jogköre. Több jelenség viszont arra figyelmeztet, hogy ez a munka lassan halad, hosszú időt vesz el a jogok és hatáskörök tisztázása közben és bizony sok tekintetben elég gyakori az átfedés is. Segítené a célok mielőbbi elérését, ha a központi apparátusokból megerősítené a helyi vezetést. A sokrétű és bonyolult tennivalók arra sarkallják az építőipar vezetőit, hogy ne csak keressék, hanem késlekedés nélkül be is vezessék a korszerű munkaszervezési módszereket. Amikor ezt teszik, tovább szilárdítják a munkafegyelmet, a vártnál gyorsabb lehetőséget teremtenek a termelékenységemeléshez. s hamar meg tudják állapítani, hogy ki az aki dolgozik, s ki az akire nincs szüksége a vállalatnak, nymodon kerülnek majd felszínre azok a tartalékok, amelyek ma még érintetlenek. Az új, korszerű üzemi munkaszervezés megvalósítása sok segítséget nyújt a teljesítmények reális felméréséhez, az újabb követelmények kialakításához, az anyagi érdekeltség helyes megvalósításához, a jutalmazáshoz. Hamarabb elkészülne egy- egy létesítmény, ha a kivitelezésben érdekelt építési szak- és segédipari vállalatok közösen tennének felajánlásokat. Szükség van az ilyen megoldásokra, mert a különböző szakemberek gyakran egymás munkáját akadályozzák. Ha ilyen egyezségre sor kerülne, célszerű a jutalmat előre meghatározni. Beruházási politikánk megvalósítóitól joggal várja el megyénk közvéleménye, hogy ne csak problémáikat mondják el őszintén, hanem nagyobb felelősséggel is végezzék a megye lakosságának gazdasági, kulturális, egészségügyi gyarapodását szolgáló építési feladatokat, úgy, hogy megtalálják egyéni érdekeiket, s ne okozzanak zavart a területfejlesztési elképzelések ■ végrehajtásában sem. Solymosi Imre NÚGRAD — 1970. július 12., vasárnap 1
