Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-23 / 171. szám

Egy lSTESUÍ»egy«8ÍIct tükrében teiMcibblcepz©®« Mér mikképsö eióadáaak — Érdekes javaslat o* m Ketsegtelen, hogy a gazda­ságirányítás új rendszere nem csupán tágas perspektívát nyitott a műszaki fejlesztés előtt, hanem a megnöveke­dőit feladatokhoz mérten meg is követeli ezt a fejlődést. A vállalatok műszaki, technikai fejlődésében tapasztalható vi­szonylagos elmaradás minden­képpen összefüggésben áll a műszakiak — mérnökök és technikusok — továbbképzé­sének jelenlegi színvonalával, szervezettségével — vagy ép­pen szervezetlenségével. A jövőnek dolgozni Ismeretes, hogy a megyé­ből — szinte utolsónak az ország más vidékeihez viszo­nyítva — csak nemrégiben alakult meg a tudományos egyesületeket összefogó MTESZ megyei szervezete. Jelenleg hét egyesület működik Nógrádban, közülük a bányászati-kohásza­ti és a Magyar Elektrotechni­kai Egyesület megyei csoport­ja a legidősebb társulás. A műszakiak képzésében sokat tehetnek a MTESZ keretein belül iparáganként speciali­zálódott tudományos egyesüle­tek, amelyek igyekeznek a megyei pártbizottság és taná­csok regionális terveihez kapcsolódva a „jövőnek dol- kozni”, részt vállalni azokból a feladatokból, amelyek a táv­lati fejlesztésben a tudomá­nyos-technikai előrehaladást jelölik. Mit tesz az elektrotechnikai egyesület a műszakiak tovább­képzése érdekében — erre a kérdésre kértünk választ az ÉMÁSZ salgótarjáni Igazgató­ságának két vezetőjétől: Scholtz Lajos főmérnöktől, az egyesület elnökétől és Kovács István titkártól. — Az elektrotechnikai egye­sület négyéves múltra tekint vissza, jelenleg 72 tagja van — mondja Kovács István. — Érdekes azonban a százalékos megoszlás: az ÉMÁSZ dolgo­zói negyven százalékban kép­viselik a vállalatot — tehát nem fogható fel még ilyen formában sem, hogy „az igaz­gatóság tudományos csoport­ja” lenne! —, ugyanakkor azonban megfordul az arány, ha a tagok aktivitását, tudo­mányos-technikai érdeklődé­sét nézzük. Jelentősebb inten­zitásról huszonöt tagunk tesz taraútaizoinyisagot. A MTESZ megyei szervezetének megala­kulását azért fogadtuk öröm­mel, mert ezután várható, hogy éppen a jövőt szolgáló előadások, tapasztalatcserék szervezése összehangoltabb lesz — elsősorban természete­sen a megyében. Az elektrotechnikai egyesü­letnek jelenleg az ÉMÁSZ igazgatósága ad helyet. Nem rendelkeznek különösebb propagandával, ezért viszony­lag kevés olyan javaslat ér­kezik az üzemektől, tanácsok­tól és más szervektől, amelyek érdekes és hasznos programot jeleníthetnének az egyesület munkaitervében. Határmenti szakmai kapcsolat Scholtz Lajos és Kovács Ist­ván „határmenti szakmai kap­csolatként” említi a szomszé­dos csehszlovák villamossági szakemberekkel kialakított ba­rátságot. — Kétoldalú tapasztalatcse réket szervezünk évek óta. Mindez jelentős mértékben hozzájárul mérnökeink, tech­nikusaink képzéséhez is. Cseh­szlovák szaktársainknál olyan villamos állomásokat ismer­tünk meg, amelyek nagyfokú miniatürizálást mutatnak, s amelyek nálunk esetleg csak évek múlva alakíthatók ki. Nem mindenben hátrányos részünkre az összehasonlítás. A villamos hálózatok állagát te­kintve mi jobb eredményeket tudunk felmutatni. A kapcso­lat tudományos igényű mun­kát is ad a csoportnak: éven­ként összegezzük az így szer­zett rendkívül hasznos tapasz­talatokat. Tavaly érintésvédelmi tan­folyamot rendezett az elektro­technikai egyesület; ez a to­vábbképzési forma egyaránt szolgálta a szakemberek és a lakosság érdekeit. Jelentős szakmai képzés a vülamosmű- kezelői tanfolyam is, amely­nek három fokozatán vehetnek részt, szerezhetnek magasabb szakmai képzettséget az ÉMÁSZ dolgozói. Jelenleg 68 hallgatója van ennek a to­vábbképzésnek. Mindent ösz- szevetve: a tudományos egye­sület szervezésében évente át­lagosan 120 mérnök, techni­kus és szakember továbbkép­zését segítik elő, előadásokat tartanak például a kisiparo­soknak, sőt részükre külön tanfolyamokat is rendeznek. Tervezik az iparban és a vál­lalatnál dolgozó technikusok szervezett, programszerű to­vábbképzését, szívesen vállal­nak kisebb tervezéseket, villa­mos méréseket is. — Az egyesület tagjai el­készítették a villamos hálózati üzemzavarok elhárítási idejé­nek csökkentését elősegítő >_• folyama tgrafikont” — ezt jelenleg a gyöngyösi igazga­tóságnál próbálják ki a gya­korlatban — mondja Scholtz Lajos elnök. — Mérnökeink továbbkép­zését szolgálják azok az elő­adások és kiállítások, amelye­ket részben mi rendezünk. Az ÉMÁSZ miskolci központja ép­pen most kért meg bennün­ket, hogy az őszi programban adjunk helyet a VEIKI (or­szágos kutató intézet) salgó­tarjáni előadásának is, amely a villamosenergia-ipar idősze­rű feladataival foglalkozik majd. 4 műszaki .«enyesséoért Ezzel függ össze a tudomá­nyos egyesület javaslata is: az eddiginél szorosabb kap­csolatot kellene kialakítani a párt- és tanácsi szervekkel. Korábban jó példaként emlí­tették azt a feladattervet, amelyet az egyesület a megye iparszerkezetének változásával kapcsolatban készített. A mű­szaki igényesség, a feladat- vállalás tükröződik a tervből, amelyre azonban mind a mai napig nem kaptak választ, vagy beleegyezést az illetéke­sektől. Pedig a Magyar Elekt­rotechnikai Egyesület megyei csoportja minden tevékeny­ségét elsősorban a gyakorlati feladatok előmozdítása érde­kében szeretné kifejteni. Ezt így fogalmazzák meg: — Nem lehet célunk a „tu­dományos befeléfordulás”,.. Ezért várjuk az üzemek, vál­lalatok, a párt- és tanácsi szervek, intézetek igényét a profilunknak megfelelő mun­kák elvégzésére. Vegyék igény­be az egyesület szellemi ener­giáját — ez roindannyiunk közös érdeke! Pataki László gyozsafob útemö fejlődést nehezíti, hogy a mezőgazdaság­ban foglalkoztatottaik aránya csökkent. Az átlagos életkor — 5.7 év —, négy évvel maga­sabb az országos átlagnál.” (Idézet az 1966-os megyei párt- értekezlet anyagából.) A szécsényi termelőszövet - ékezetben dolgozó fiatal szak­emberek és szakmunkások legfőbb gondja most az, hogy nincs elegendő lakás. Sok he­lyen szóvátették: hiába dol­goznak sokat és jól a közös gazdaságban, mégis éveknek keli eltelni ahhoz, hogy la­káshoz jussanak. Ezért aztán a pártszervezet titkára, Tomis István vette kezébe a fiata­lok ügyét. Vizsgálódtak veze­tőségi ülésen, párttaggyűlésen vitatták meg, hogyan lehet­ne segíteni a fiatal fészek- rakóknak. A termelőszövetkezet veze­tősége — a pártszervezet ja­vaslatára — azóta mái- ha­tározatot hozott: az OTP hat­vanezer forintos lakásépítési kölcsönét húszezerrel meg­toldja a gazdaság. A kölcsön törlesztését csak öt év után kezdd meg a fiatal szakem­ber, szakmunkás. Ha azonban akkor is változatlan a szán­déka, s a termelőszövetkezet­ben kíván dolgozni továbbra is, és ezt 15 évre szóló szer­ződésben rögzíti, a húszezer forint visszafizetésétől a ter­melőszövetkezet eltekint. A fiatalok körében érthető­en nagy érdeklődés kíséri a vezetőség, a közgyűlés hatá­A lazeias és a me shanizmus Becskén, a Galga-patak part­ján áll a műhely. Itt dolgozik Mészáros Pál fazekasmester. Nógrád megyében ma már csak egyedül műveli ezt a hajdan híres mesterséget. A cserépedényeket felváltotta a fém. az üveg, de csibeitató, vi- rágcserép és esetenként még csörgőkorsó ma is kell. Négy évvel ezelőtt jártam itt és most is úgy tűnik, azóta sem változott semmi. Ott áll a sarokban a korong, amelyi­ken annyit gyalogolt már Mé­száros Pál, hogy akár megke­rülhette volna a földgolyót. Az iszapoló, vagy ahogy ő mondja az agyagrothasztó is a régi, akár a szikkasztóáll­ványok, vagy a másik helyi­ségben a kemence, a mázőrlő. Ha abbahagyja a mesterséget bizonyára múzeumi tárgyak lesznek. Valami mégis változott a négy év alatt. Pirospozsgásabb és fehérebb lett a mester. Ak­kor sokat panaszkodott. A mesterlevelét is mutatta, amit a Képzőművészeti Főiskolán állítottak ki, amikor sikeres vizsgát tett 1948-ban. Azóta önálló kisiparos. Fiai nem kö­vették a szakmában. — Megoldódott a régi pa­nasz? — Igen. Akkor nem kaptam elég megrendelést. A vásáro­zásra csak ráfizettem volna. A kére: kedelem a kisiparostól nem vásárolt, de jött az új mechanizmus. Én csak azt nondhatom, hogy korábban is jöhetett volna. Nekem csak jót hozott. Van megrendelé­sem. Amennyit tudok termel­ni, annyit átvesznek tőlem. — Tegnap négyezer forint értékű árumat — virágcsere­peket — vittek el Balassa­gyarmatra az iparcikk-kisker- hez. Ha összejön egy rako­mány készáru, bejelentem és küldenek érte kocsit. Látja, már a fuvarról sem kell nekem gon­doskodnom, elviszik az árut Az üzleti árban benne van az én munkadíjam és a kereske­delmi haszon is. Sokat nem rak rá a kereskedelem, csak a tisztességes hasznot — mondja. A korong közben forog és a jól meggyúrt agyag formáló­dik. A nyers cserép egymás után kerül a szikkasztóra. — Nem jó ez az idő, nehe­zen szárítunk. Tegnap a fele­ségemmel — ő az örökös se­gítőm — kirakodtunk a nap­ra, de jött az eső. Itt meg lassabban szárad. Addig kell ám ezt a munkát szorítani, ameddig az idő is kedvez. Agyagot hozni, előkészíteni, rothasztani, azután még ala­posan meggyúrni. Olyan ez, mint a kenyér. Az is csak ak­kor jó ízű, ha jól megdagaszt­ják. A korongozás csak egy része a munkának. A szárítás után még jön a kemencézés. az égetés. Szállítani csak ez­után lehet és a pénzt is ak­kor adják — magyarázza, mi­közben újabb cserép kerül a szikkasztóra. — Látja, majd elfelejtet­tem, volt ám egy másik prob­lémám is. Sokáig 20 százalé­kos forgalmi adót fizettem. Gyanús volt nekem ez az egész; — sokalltam az össze­get. Megrendeltem a ránk, fa­zekasokra, illetve a kerámiára sjóló rendeletet. Abban van két kategória. A finomkerá- r.iiára 20 százalék a forgalmi adó, a durvakerámiára csak 10 százalék. Miért fizetek én ennyit a virágcserépre? — gondoltam és írtam is —, már a rendelet ismeretében — az adóközösséghez. Igazat adtak és néhány hónapra visszame­nőleg is jóváírták az adótöbb­letemet. Ebből az a tanulság, hogy az ember a saját magá­ra vonatkozó rendeletet pró­bálja megtanulni — mondja. Az idő eljárt már az idős mester felett, de munkaked­ve talán ma még nagyobb, mint korábban volt. A koron­got hajnaltól későig hajtja, de ahogy mondja: megelégedett, nincs oka panaszra. B. J. A szécsényi kezdeményezés mzatát, és szeretnének minél többen élni ezzel a lehetőség­gel. Eddig tizennyolc házhe­lyet már kiadtak az igénylők­nek és az idén néhány an el­kezdik az építkezést is. Ki­alakult a segítség, a támo­gatás formája is. A termelő­szövetkezet anyagi erejét fi­gyelembe véve, minden évben öt fiatal kapja meg a lakás­építéshez szükséges húszezer forintot. Az építkezéssel, a kölcsönnel együtt járó intéz­kedés, az ide-oda járkálás sem vonja el a fiatalok figyelmét a munkától, mert ezt is ma­gára vállalta a szövetkezet párttitkára. A szövetkezeti tagok elöre­gedése, a nemzedékváltás gondja erősen szorítja a szé­csényi II. Rákóczi Termelő­szövetkezetet is. Az idén is sokan vannak, akik hosszú, dolgos esztendők után nyuga­lomba vonulnak. A szövetke­zet vezetőit kényszer hajtja, hogy ne csak beszéljenek a fiatalításról, hanem hathatós intézkedéseket tegyenek an­nak érdekében, hogy minél több fiatal vállaljon munkát náluk. Látják, arra van szük­ség, hogy a gazdaság szoros kapcsolatot építsen ki az is­kolával, szakmai látogatások­kal segítse a mezőgazdaságot megkedveltető politechnikai oktatást és mindennek érde­kében a mezőgazdasági tanu­lók ösztöndíját csupán elő­legnek tekintik. Tudják már: a fiatalokkal nemcsak akkor kell igazán törődni, amikor már a termelőszövetkezet­ben dolgoznak. Tapasztalatból mondjak ezt a szécsényiek. A II. Rákóczi­ban ugyanis most már vi­szonylag sók fiatal ember, leány dolgozik. A közös gaz­daság vezetői számolnak az­zal. hogy a fiatalok igénye egészen más, mint az idősebb termelőszövetkezeti tagoké. Nem vitás, a fiatal szakmun­kások a kasza helyett a kom­bájnra, a kapa helyett a gyomirtó vegyszerre szavaz­nak. A gazdaság húszmilliós pulykatelepén csak fiatalok dolgoznak. Ez is példázza, hogy a fiúk, a lányok szíve­sen dolgoznak a mezőgazda­ságban, ha ott az iparhoz ha­sonló körülményeket, szerve­zettséget, meghatározott mun­kaidőt, megfelelő kereseti le­hetőséget találnak. A tsz vezetői mindezt idő­ben felismerték, s nem saj­náltak bizonyos áldozatokat sem a fiataloktól, a fiatalo­kért. a havi készpénzfizetés, a fiatalok klubja, most a la­kásépítési kölcsön az idősebb tagok teljes egyetértésével ta­lálkozott. Hiszen így oszlik el lassan fejük felől a fel­hő, mert alakul már a szak­munkásgárda, amely a nyug­díjasok helyébe áll, s hozzá­értésével, igyekezetével to­vább gyorsítja, erősíti a kö­zös gazdaságot. Még valamit. A megyében talán több szövetkezet is akad, ahol érdemes lenne megnézni, milyen lehetőség kínálkozik a szécsényi kez­deményezés megvalósítására. Vincze Istvánná Országos gyomnövényfel­mérés kezdődött hazánk 200 községének határában, dr. Új­városi Miklós, a vácrátóti bo­tanikus kert vezetőjének irá­nyításával. Meghatározott te­rületen végzi munkatársaival a gabona- és kukoricatáblák növényi kártevőinek adatfel­vételeit. A nagy munkával az idén végeznek, s a szerzett több százezer adatot a jövő évben dolgozzák fel. Ennek se­gítségével tájanként állapít­ják meg a gyomnövények faj­táját, s a biológiájuk ismere­tében a védekezés idejét és esiranövény-mintákat rendsze- módját. Képünkön: dr. Űjvá- rezi. rosi Miklós az ország külön- (MTI fotó — Bereth Ferenc böző helyein begyűjtött gyom- felvétele) Pályázat alapján A soron következő ötves terv­ben a lakosság javító-szolgáltató igényeinek jobb kielégítése céljá­ból szolgáltatási-fejlesztési pénz­alapot hoznak létre megyénkben. Odaítélésével kettős célt kívánnak elérni: bővüljön a hálózat, ezzel párhuzamosan szélesedjék a javí­tó-szolgáltató tevékenység. Elsősorban azok a vállalatok kapnak anyagi segítséget, ame-lyázat útján lehet megkapni. lyek vállalkoznak a kiemelt te­vékenységek elvégzésére, vala­mint az elmaradott területeken meglevő hiányosságok felszá­molására. De csak abban az eset­ben, ha a legkedvezőbb ajánlatot teszik, illetve a legkisebb hozzá­járulást igénylik. A rendelkezésre álló pénzt pá­Munkás—paraszt találkozó Balassagyarmaton Az államalapító I. István ki­rály születésének ezeréves évfordulója alkalmából au­gusztus 20-án az ország öt városában — többi között Bu­dapesten és Székesfehérvá­rott — rendeznek nagyszabá­sú ünnepséget. Az öt város között van Balassagyarmat is, ahol ezen a napon munkás— paraszt találkozót tartanak. Reggel hét órakor zenés éb­resztő köszönti a város la­kosságát. Az ünnepi nagygyű­lésre délelőtt tíz órakor ke­rül sor a Palóc-ligetben. Utá­na kezdődik az ünnepi mű­sor. A kulturális rendezvény- sorozat délután három óra­kor folytatódik, népi tánccso­portok mutatják be műsoru­kat. Ugyancsak délután sport­műsor, az autóklub ügyességi versenye stb. szórakoztatja az érdeklődőket, majd sza­badtéri bál kezdődik. A terv szerint, a környező termelő- szövetkezetekből mintegy ezer dolgozó érkezik az ünnepi ta­lálkozóra. A vendégek részt vesznek az ünnepélyes ke- nyérszegésen, s a nap egyéb programjában is. A termelő- szövetkezetek a vendéglátás­ban is jeleskednek. NÓGRÁD — 1970. július 23., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom