Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
Balassagyarmaton jártunk „ffa sorsom ide sodor” ÍA, IkliasiSHifcus eposzok úgynevezett invokációval kezdődnek. Ezek bevezető sorok voltak, amelyekben a költők aiz istenek segítségéit kérték, hogy munkáljuk; méltó legyen a szándékhoz, amellyel a mű készült. Nem tudom, kihez fordulhatnék invokációival, hogy segítsen a következőkben, hacsak folyton száradozó golyó.Stellámhoz nem.. Segítsen ez a kicsi jószág: úgy írjam meg, amit Balassagyarmaton, a városi Szociális Betegött- honlban láttam, hogy méltó Hegyen ahhoz a sóik szépséghez, melegséghez, áradó szeretedhez, szinte anyai, körüfltte- káinjtiő gondoskodáshoz, amit az ápolószemélyzet — „személyzet”? kedves húgok, igyekvő idős barátnők, tisztelő fiatalok! — ott gyakorolnak nap-map után. Önökkel, kedves olvasók és hozzátartozók, közölhetem: nincs ott semmi baj, die nincs semmi csoda sem. A 220 ápoltra berendezett helyiségek szépek, hangulatosak, patyolat tisztáik. Nem is „helyiségek” ezek, hanem valamennyi szóiba egy-egy meleg otthon. Képekkel díszített, olyan ké »munkákkal é'kesí- ■ tett otthon, aimely kézimum- káfcért a pesti. Váci utcád nép- művészeti bolt vagyont fizetne. — De nem eladók ám! Dehogy adjuk el! — tiltiakozik Farkas Animus néni bűbájos mad ár hangon, de olyan határozottsággal, hogy érződik: Itt hiába kereskedne bárki, aranyért se kapnia egy tenyérnyi kézimunkát sem. Küllőmben, Annus néni nagy funkcionárius a házban: a virágokat is ő gondozza. Nem, nem tudok szabályos riportert sorrendet tartani, pedig ennek a mesterségnek szabályai vannak. Most arról kéne beszélnem, hogy ahová nézel, virág, virág, virág. Trópusi virág, hazad virág, magasból leomló virág, földifőd felkapaszkodó virág, szétterpesaíkedő virág — és botanikus legyen, aki megmondja, melyik mlesodás. Egy bizonyos: a főldszíinten, az emeleten a szobákban, a folyosókon bámulatos virág- őzöm. E sorok íróija sokfelé csatangolt már életében, hol kínjában, hol passzióból. Gyakran járt ős-öregek között is. Es nem ritkán tapasztalt ilyesmit: valaki susogva félrehúzta az egyik sarokba: „Ez ilyen. Az oüyan. Eiz sértő hangon beszél. Az durva, amaz keveset ad enni” — és még ezer közlést hallgatott végiig, sok igazait, de bizony gyakran kemény igazságtalanságokat is. Itt, Gyarmaton, a volt megyeháza ódon, hűvös falad között csak ezt hallotta: „Inni fog rólunk? Aztán széipet írjon ám! Jól élünk itten, nyugodtan. Szeretnek bennünket.” És ülnek a virágpompás folyosókon, tipegnek emeletre föl, emeletről le, mint önmaguk igazának soké-sokáig élő bizonyítékai. Lehet — bizonyos —, vannak panaszaik is. Az egyik ápolónő keményebben fogta meg a karját, amikor a fürdőkádba besegítette. A másik táléin magasabbra emelte a lábáit, amikor megmosta, és az a kutya ízület megsiajidulit. Am bizonyára nem akadt közöttük, aki szándékosan okozott volna fájdalmait akár a Nemcsak a mára gondoltak A lakossági textiltisztítást megyénkben kizárólag a Nóg- rád megyei Patyolat Vállalat végzi. Mivel Salgótarjánból látja el az egész megyét, így sem időben sem elég hatékonysággal nem tudja elvégezni feladatát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a vállalat jelenlegi üzeme csak mosodának készült, majd a későbbi bővítések során vált alkalmassá a vegytisztítás és színezés munkálatainak elvégzésére. Nehezíti továbbá a helyzetet, hogy kevés gépük van. s azok jó része is igen elavult. Tekintettel arra, hogy megyénk a textiltisztításban jóval az országos vidéki átlag alatt van, nagyarányú fejlesztést tervez a megyei tanács. A negyedik ötéves tervben sorra kerülő rekonstrukciót úgy oldják meg, hogy a megfiatalított üzem az 1980-as igényeket is ki tudja majd elégíteni. Szó van még arról is, hogy az előbb említett szolgáltatói tevékenységbe a szövetkezeteket is bekapcsolják. legkényesebbnek is. Mint írtaim, húgok ők, az ápolónők, barátnőik, akik okosan tudják: etgy. koron felül szóra, tettre érzékenyebb az ember, s ha feljajdul, nem kérnyeskediéslből teszi, fájdalma nagyon is igazi. Csábító volna statisztikákat közölind, mit kap még a „lakáson” kívül a 93 éves Elekes. Illés Ági néni, mit a 92 éves Pongrácz Eleménné — Margó néni, mit a 9 gyermekes Balázs Pélné és mi.t és mit a többi 80—90 évesek. Mit? Naponta a belgyógyászait!, orvosi vizsgálatot, orvosságot ha kell, hetenként kétszer fogorvosi kezelést — de nem pályázom a „jó riporter” jelzőre. Aki az eddigiekből nem érzékeli, hogy mit kapnak, azoknak szegényes statisztikám, (amiit a zsebemben hagytam), csaik néhány számot jelentene. Ezt majd egy helyi, ide illő felmérés közzé teszi. Az én célom csak ez volt: megnyugtatni az ittenieket (ha kellene) és képet mutatni a kívülieknek. Szép, jó, kedves, meleg szívből fakadó minden, amiit itt kapnak. De egy fiú, egy unoka, dédunoka, vagy egy meny látogatása bizony nagy öröm számúikra. Az ilyesmi azonban sajnos, elég ritkásan fordul elő. De mégis el kell mondani, hogy volt idő, amikor az itteni vezetők szinte stafétát futottak egymással. A stafétabotra csak általuk olvasható írással ezt írta valami titokzatos kéz: „Jó állás!” Jó ál lás lehetett, mert az öregek bizony kezdetben is szépen kaptak, amiből azonban aránylag kevés került a tányérjukba. Árián más vette át a stafétabotot, ismét más, és alig akadt közöttük, aki csukva tudta volna tartani a markát, s üres kézzel távozott volna. Baj volt a legitötbbjé vei Végre azonban kialakult a rend, a dolgok megjavultak, a javulás állandósult. Ma mér jó néhány éve — hiába tiltakozik, megírom — Aradi Istvánná a gondnokinő. Először a világért sem akadt megszólalni, aztán ezt mondta: „Ügy igyekszem dolgozni, hogy megnyugodjak: nekem is jó lesz majd-, ilyen lesz ma-j-d, ha a sorsom úgy hozza, hogy idekerüljek.” — kussinszky — Gebinesek a szövetkezetben A lakossági javító-szolgáltató igények kielégítése nemcsak a hálózatfejlesztés gyorsabb ütemét kívánja meg, hanem olyan egyszerű szervezeti formák bevezetését is, amelyeknek során megtalálja számítását a szövetkezeti tag, ugyanakkor jól jár a szolgáltatást kérő dolgozó is. E tekintetben az úttörő szerepet a salgótarjáni Cipész Ktsz vállalta magára. Itt alakították ki az első geblnes részlegeket. Még 1988-ban öt, addig ebben az évben már tizennégy részleg működik geblnes formában megyénk szövetkezeteiben. Ennek további terjesztését, tökéletesítését tűzték célul a szövetkezet megyei vezetői. Júlia szép leány — Debrecenben A Népművelési Intézet művészeti főosztálya meghívta a balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpadot a debreceni nyári egyetemre. Az alföldi városban a Magyarok Világszövetsége a nyelvészettel foglalkozó tagjai számára tart tudományos előadásokat. Számos vendég érkezett a világ minden tájáról, szinte valamennyi kontinensről. A nyelvészeti előadásokat Lő- rincze Lajos tartja, ezenkívül népművelési előadások is elhangzanak. Az előadás- sorozat befejezéseképpen egy jelentős művészeti eseményre is sor kerül majd,, ahol Debrecen vendégei megismerkedhetnek Magyar- ország jelenlegi öntevékeny művészeti mozgalmának legkiválóbb] aival augúsztus fián és 9-én. Ez utóbbi napon mutatja be Júlia szép leány című műsorát a balassagyar mati színpad. A műsort székely népballadákból és csángó népdalokból állították össze. A NÓGRÁD - 1970. július 23., csütörtök Hajdúszoboszló, 1970 július.. Éppen negyvenöt esztendeje, 1925. október 26-án különös színjáték helye volt a Debrecentől alig húsz kilométerre levő hajdútelepülés: Szobosz- ló. Akkor jó esztendeje már kísérleti fúrások folytak arrafelé a határban, mert a tudományos vizsgálatok nálunk ritka kincset, olajat és gázt sejtettek á szikes föld mélyében. A nevezetes napon, a város felé induló országút mentén hatalmas fúrótorony egyszeriben párafelhőbe borult, ezt követően huszonöt méteres forró vlzoszlop szökött a levegőbe. Tulajdonképpen ez a véletlen alapozta meg a ma már világhírűnek mondható fürdőt. Ám a hírnévig még sok mindennek kellett történnie. A fürdő fejlesztésével és építésével Hajdúszoboszló akkori vezetősége édeskeveset törődött. Inkább csapásnak tekintette a vizet, semmint áldásnak, ami réteket, legelőket hódít el a községtől szüntelen áradásával. Pedig az eseménynek csakhamar híre futott, kíváncsiskodók százait vonzotta a környező vidékről, s akik megmártóztak a vízben, csodaforrásnak kezdték emlegetni. A szóbeszédet aztán tudományos vegyelemzések hitelesítették, megállapítva, hogy az időközben háromra szaporodott, 65, 73 és 78 vízhőfokos kút napi hatmillió, literes hozama több mint húszezer kiló különféle sót, nyolcezer kiló szódát, mintegy száz kiló bró- mot, 50 kiló jódot hordoz, mert a hajdúszoboszlói víz nem más, mint az őskori tengerek feltörő maradványa. A hévíz összetétele konyhasó tartalmában ötszörös hígítású tengervíznek felel meg. Az első, fürdőzésre használt kubikgödröket mégis csak nehézkesen és lassan követte a tudatos fürdőépítkezés, ez is sokkal inkább a gyors haszonszerzés, mint a gyógyítás felé törekedett, holott a víz főképp a mozgásszerv! megbetegedésekre, izületi fájdalmakra, gyermekbénulásra, női megbetegedésekre, sebek utókezelésére, bőrmegbetegedésekre valóban ezerszám bizonyítható hatású. Hajdúszoboszló a második világháborút megelőző esztendőkben inkább divatos fürdőhely, mintsem gyógyfürdő volt; az előkelő világ, a pénznagyságok nyári találkozó „Csendélet” a szoboszlói hullámmedencében Kalmár István felvétele központja, s csak a felszabadulás után vált . igazán rendeltetéséhez méltóvá. 1946 telén az immár városi rangra nőtt Hajdúszoboszló megrendezte a gyógyfürdőorvosok nemzetközi kongresszusát, s ez időtől télen-nyáron az üdül-. ni-gyógyulni kívánók ezrei látogatják a rohamtempóban növekedő fürdőkombinátot. S a beutaltak mellett, a szak- szervezeti akció szolgáltatásain túl egész sereg üzem, vállalat, intézmény épített és tart fenn itt üdülőtelepeket, nem lebecsülendő számban Nógrád megyeiek is. S főképp nyári szezonban a palóc tájegység minden részéből találunk pihenni, vagy gyógyulni vágyókat a hajdúsági fürdővárosban. Különösen» azóta, hogy vasárnapokon gyors céljáratok hozzák közelebb Szo- boszlót az északi országrészhez. A salgótarjáni nyári fürdővonatok hétről hétre megtelnek bányászokkal, gyári munkásokkal, tsz-tagokkal, vállalati dolgozókkal, s akiknek nem a jászsági Berekfürdő az úticéljuk, azok Hajdúszoboszlón ütnek tanyát egy-két hétre, esetleg csak egyetlen vasárnapra, mert a fáradtság így is kifizetődik a víz jótékony hatásában. A hajdúszoboszlói fürdő, és üdülőkombinát szinte esztendőről esztendőre gyarapodik és változó arculattal lepi meg vendégeit. Aki például csak egyetlen szezont is mulasztott, most könnyen eltévedhet a fürdőkomplexum új bejárati rendszerében. A régit ugyanis rendkívül Impozáns látványé, méreteiben is lenyűgöző betonú/-konstrukció váltotta fel, s a változás folyamata jelenleg is tart. Ennek persze bizonyos hátrányai is vannak. Eltűnt például a vendégek szeme elől az önkiszolgáló étterem —, ezzel a gyors és olcsó étkezési lehetőség — hihetőleg csak átmeneti időre, mert a felszolgáló vendéglők meglehetősen drágák, a „vendégáteresztés” lassú, torlódásokkal járó. Erről panaszkodtak azok a nógrádiak, akikkel a júliusi nyárban itt találkoztam. És a szúnyoginvázióról, amely elárasztja a várost, feldúlja a pihenést, az éjszaka óráit. Talán intézményes hadjárattal segíteni lehetne a dolgon, s akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy Hajdúszoboszló az üdül- ni-gyógyulni vágyók tökéletes paradicsoma. Az elmúlt évben — csupán a beutaltakat számlálva —, több mint huszonhatezer ember töltött itt egy, vagy két hetet. Az eddigi forgalom azt jelzi, hogy az Idén sem lesz kevesebb vendége a városnak. A SZOT- üdülők főhatósága az ellátási színvonal érdekében jelentősen megemelte a költségvetést, ez a tény a Nógrádból beutalóval bíróknak sem érdektelen. A nyári ezakú üdülő üzemegység vezetője, Licz János szerint minden alapvető feltétel biztosított, hogy vendégeik kellemes hetek élményeivel, gyógyító hatásával búcsúzva tovább növeljék Hajdúszobosz. ló már eddig méltán kiérdemelt jó hírnevét. (barna) ELETRE17. A titkos laboratóriumok, pénzhamisító műhelyek —elsősorban a sachsenihiauseni koncentrációs táborban — persze bőven ontották a' hamis fontot. Igaz, Scheltemberg lassan még azt az ötvenezer valódi fontot is sajnálta, amit az első négy tekercs filmért fizettek a töröknek, ezért Mojri&cht utasította, hogy szervezzen meg egy akciót arra az esetre, ha már nem vasizáik igénybe Cicero szolgálatait. Puhatolja ki. hová rejti a pénzt és készítse fel embereit az ötvenezer font visszaszerzéséire. Talán nem is kapzsiság volt ez Schellenberg részéről, hiszen a pénz úgysem az övé, csupán kisstílűség. .. Mért amilyen nagystílű volt az SD, ha emberek élete árán kellett valamilyen titkos anyaghoz hozzájutnia, olyan kisstílű és garasoskodó lett, amikor pénzt kellett kiadni. Egyelőre azonban Cicero miég szállította az anyagokat, s ezek kivétel nélkül miind az angol külügyminiaz- lérium politikai értékeléseit tartalmazták. És az értékelések konkrét anyagokat is tartalmaztak. 1943 végén Mojzisch azt jelentette, hogy kétségek merültek fel Cicero őszinteségével kapcsolatban. A náci tiszt ugyanis jelen volt az egyik filmtekercs előhívásénál, s az Ankarába küldött titkos fotospeciailsta felhívta Moj- zls.ch figyelmét, hogy az egyik kömény felvételén a szövegnek egy részét eltakarja egy ujj. Mojzisch nyomban felfigyelt erre, s ő is átvilágította a filmet.. Jól megnézte a kópiát, és valóiban, aiaoikon két ujj volt látható. — Eszerint Cicero nem egyedül végzi az okmányok fényképezését. — mondta a fotósnak, aki ugyanolyan hírszerző tiszt volt, mint ő. Agyában villámgyorsan kergették egymást a gondolatok: Cicero korábban azt mondta, hogy a,z okmányok fényképezését teljesen egyedül készí- ti, mégpedig akkor, amikor a nagykövet lefekszik aludni. Mojzisch kérdésére részletesen el is mondta, hogyan hajtja végre az akciót. A nagykövet, aki rendszeresen altatót szád, a ezért gyorsan elalszik, már korábban azt az utasítást adta inasának, hogy ebben az időben tisztítsa és vasalja ki a ruháit., . Ruha- Msztítás alatt Cicero kiveszi a /.sebből a kulcsokat, kinyitja a páncélszekrényt, kiszedi az okmányokat, és erős megvilágítás mellett egy Leica fényképezőgéppel elkészíti a reprodukciót. Mojzisch mindezt gyanúsnak találta. Faggatta a fototechnikust, s megpróbálta rekonstruáltaitni vele Cicero totózás,i módszereit. — Ha én az okmányt fogom, lehetséges, hogy saját. magam fényképezem is? — kérdezte. — Próbáljuk ki... Mojzisch megfogott egy papírlapot, aztán a kezébe adott Leica fényképezőgéppel megpróbálta azt lefényképezni. De csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült úgy véghez, vinnie, hogy mutató és középső ujja abban az állásban helyezkedjék el a papíron, ahogyan azt a Cicero által átadott fotókon látta. Egyébként is, ahányszor fél kézzel akarta a gépet elkatt ntani, mindannyiszor elmozdult. Az viszont teljesen valószínűtlen, hogy Cicero állványos módszerrel fényképezzen. ., Nemcsak azért, mert ez komplikáltabb, és azt jelentené, hogy neki kellene beállnia a rögzített lencse eié és találomra fényképezni a kópiát, hanem azért is. mert ez nagy mozgással jár. . . Ha rögzített géppel dolgozik. akkor sem lehetett rajta a két ujja... Mojzisch végül arra a következtetésre' jutott, hogy Cicero nem- egyedül készíti a fényképfelvételeket. A két ujj két ember jelenlétére utal... Eszerint tehát Cicero hazudott... Mojzisch máris a követség távirászseobájába rohant, és diktálta a Berlinbe küldendő szöveget: „Megállapítottam, hogy Cicero nem egyedül fényképezi az okmányokat, Az egyik kópián két ujj, a mutató és középső ujj látható. Korábban art mondta, hogy mindent egyedül csinál. Utasítást kérek.” Rövidesen megérkezett a válasz: „Számion kérni Cicerótól, hogy miért hazudott. Az okmányok valódiaknak látszanak, a führer mindegyiket külön -külön is látni akarja.” Mojzisch azt már nem tudhatta, hogy Hitler ezeknek az okmányoknak olvasásában gyönyörűségét lelte, mert bizonyos alapkoncepcióit látta igazoltnak.,. S báricét- séigtelenné vált, hogy Cicero becsapta az összekötőjét, az továbbra is sürgette nála az újabb és újabb anyagokat. Sőt, odáig ment a dolog, hogy Mojzisch utasította az angol nagykövet inasát, viasz segítségével készítsen lenyo- matot. a nagykövet széfkulcsairól, másolat készül róla. S mindjárt át is adott neki egy különleges viaszt, majd megfelelő használati utasítással látta el, hogyan készítse el a lényomatot, s hogyan helyezze el a speciális dobozban. Ennek során kérte számon Mojzásch a legutóbbi filmanyagnál tapasztalt „különlegességet”: Cicero két ujját. De az inas ezzel ütötte el a dolgot: (Folytatunk)
