Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

Se film, se vendéglátás? Testvérek, csaladok egymásra találnak Ha máskor nem is. keddi napokon általában megtelik vendégekkel a salgótarjáni Tarján-vendéglő. Az étterem az esti órákban filmszínházzá alakul át, vagy ahogyan ezt jó „magyaros” kifejezéssel emlegetni szokták: mopresszó- vá. E hét keddjén különösen sokan gyűltek össze (s talán még többen rekedtek kívül) az étteremben, mert az Egy férfi és egy nő című nagysi­kerű filmet tűzték műsorra. A nézők meleg perceknek néz­tek elébe. Nemcsak azért, mert a helyiség szellőztetése nem kielégítő, ventillátor, vagy elszívó berendezés nin­csen, a füstben és a hőség­ben szinte mindenkit a ful­ladás és a hőguta kerülgetett, hanem azért is, mert ez a film magában is képes lehet arra, hogy meggyorsítsa a szívdobogást. Hogy mennyire filmszínház­zá alakult át az étterem, mi se bizonyítja jobban, mint az a néhány furcsa epizód, ami ezen az estén megesett. Fél nyolckor már elfogyott a na­rancslé, bár kevesen sajnál­ták, mert amúgy is langyos volt. Egy idő után csak birs­lét ikínálgattak a pincérek, ami feltehetően szintén lan­gyos volt, arról nem is be­szélve, hogy ezt a rostos, sű­rű italt kevesen kedvelik. Volt azonban palackozott bor, és vagy kétféle vermuth, ter­mészetesen a legdrágábbak. Nem állítom, hogy ezzel ki­merült volna a választék, de annyi bizonyos, a készlet meglehetősen szegényes volt. Ezzel szemben — bár hétre hirdették az előadást — fél nyolckor még csak a „próba­üzemelés” történt meg. Hadd legyen egy kis öröme a ked­ves nézővendégnek! S hogyan járt, aki unalmában, hogy a várakozás perceit agyonüsse és izgalmát palástolja, éhségét kívánta csillapítani? A „nin- csek” zuhataga zúdult a fe­jére. Nincs szendvics és vag­dalt hús, se pogácsa, se virs­li. S ki merne néhány perc­cel a filmvetítés kezdete előtt nagyszabású vacsorát rendel­ni? — Akkor hozzon talán egy adag fagylaltot — kérte megtörtén az egyik porig súj­tott vengéd. A pincér tehe­tetlenül tárta szét a karját: — Sajncw, elfogyott. .. Nagy lód gondok Lászlók Frigyessel, a Nagylóci községi Tanács elnöké­vel, a község gondjairól, problémáiról beszélgettünk. — Nehogy azt gondolja, hogy nekünk csak gondjaink- és problémáink vannak. Van egy csomó eredményünk. Csak hat úgy van ezzel az ember, hogy nem az eredmé­, nyeiről beszél, dicsekszik, inkább a gondok, problémák ■megoldásához kér segítséget. Lászlók Frigyesnek az egyik legnagyobb gondja az is­kola. Mégpedig az, amelyik egyelőre nincs. __ Iskolánk régi uradalmi épületben működik. Bizony e rre a legjobb indulattal sem lehet ráfogni, hogy a község­ben a tudomány fellegvára. Nagylóc körzeti központ. Hozzátartozik Zsunypuszta, s a közelben fekszik Hollókő is. Bizony körzetesíteni a meg­levő épületben rendkívül bajos dolog lenne. De nemhogy a körzet, de a nagylóci szülők és gyermekek igényét sem elégíti ki jelenlegi állapotában. Korszerű oktatás vajmi ne­hezen képzelhető el a jelenlegi körülmények között. — Aztán az orvos! — itt megáll és elgondolkodik. — Valahogy kezdem azt hinni, hogy a szerencse végleg elpár­tolt tőlünk. Van egy korszerű orvosi rendelőnk orvosi la­kással. de orvost csak akkor lát a falu népe, ha elutazik Sziécsénybc. Nagylóoon közel háromezer lelket számlálnak. A kör­zethez tartozik Zsunypuszta és Hollókő is, orvos azonban nincs a községben. Bizony megjerta az ember a tanácselnök aggodalmait. Mi lenne, ha az illetékesek legalább olyan problémát csinálnak az ügyből, mint a község vezetője. Az egészen biztos, hogy a község már nem lenne orvos nélkül. A tanácselnök gondjai közül nem maradhat ki a leg­általánosabb: a község fejlesztése, rendezése sem. — Égető probléma a Bajcsy-Zsilinszky, a Petőfi és a Felszabadulás út korszerűsítése. Tavaly több mint egymillió forintos költségvetéssel korszerűsítettünk három utcát, de még mindig vannak gondjaink velük. Az említett három ut­cában nincs járda, egy kis eső után már nem lehet behaj­tani. Az anyagi lehetőségeink azonban szűkek. Mit tehet a tanácselnök ilyenkor? A posta épülete iránt már én érdeklődöm. Egy helyi­ség. korszerűtlen épület, a vakolat pereg a falról, az eső bevág a folyosóra. Olyan kicsi a helyiség, hogy egy sze­mélynek ki kell jönni, hogy a harmadik bemehessen — Vétek lenne rákölteni — mondotta Lászlók Frigyes. — A posta-vezérigazgatóságot négy éve sürgetjük, hogy építtessenek egy új épületet, de eddig minden kérésünk sü­ket fülekre talált. Ha egyszer újra Nagylócon járok, remélem, hogy a tanácselnök a jelenlegi gondokról úgy fog nyilatkozni, hogy csak voltak, és újabb gondokról, problémákról beszél, mert ahogy ő mondotta: „Nekünk sohasem szabad beletörődni és megelégedni azzal, ami van, mindig új és új feladatokat kell megoldani.” így Nagylócon is mindig lesznek gondok. Szenográdi Ferenc Cikkünk nyomán késedelmeken, de elkéssül Egyik korábbi írásunkban szóvá tettük, hogy vontatot­tan halad Salgótarjánban a Dimitrov utca útburkolatának felújítása, pedig ennek befe­jezésétől függ, mikor tudja az Autóközlekedési Vállalat ezt a városrészt is bekapcsolni a városi közlekedésbe. Mi ennek az oka? A feltett kérdésre Gellért­hegyi Gyula, a városi tanács építési és közlekedési osztá­4 NÓGRÁD - 1970. lyanak vezetője válaszolt. F,l- mondta, hogy számos problé­ma nehezítette az (előrehala­dást. Az árvíz következmé­nyei még tovább súlyosbítot­ták a helyzetet. Ennek elle­nére — ha a tervezettnél las­sabban is — folytatódik az út. javítás és legkésőbb a tél be- köszöntéig ezt az útszakaszt is birtokba vehetik a környék lakossága által régóta hiá­nyolt menetrendszerű autó- buszjáratok. 17., péntek Állítólag az sem járt job­ban, aki szabályszerű va­csorát próbált rendelni. Négy — az étlapon feltüntetett — ételig sorolta mihez lenne gusztusa, de amikor egyikkel sem tudtak szolgálni, könyör- gőre fogva a dolgot, esdeklő hangon kérdezte: legalább azt mondják meg, mi van? De nemcsak az étel és az ital kö­rül hibázott valami, még gyu­fát sem lehetett kapni... Ezek után már sokan nem is lepődtek meg, amikor a beharangozott nagysikerű film, az Egy férfi és egy nő helyett, (aminek kedvéért annyian kisereglettek a Tar- ján-vendéglőbe), váratlanul és előzetes bejelentés nélkül egy egészen más filmet kezd­tek vetíteni. Hozzáértők és gyakori mozilátogatók szerint (bár erre nem esküszöm meg), ezt is a második filmszalag elejétől. Magam annyira bosz- szús voltam, hogy a filmnek még a címét sem jegyeztem meg. Néhányan pár perc eltelté­vel zúgolódni kezdtek. Mi ez? Ezt fogják játszani? Minket ne akarjanak becsapni, mi nem erre fizettünk be. . . A gépkezelő. aki feltehetően nem tehetett semmiről, csen­desen mentegetőzött. „Másik tekercset küldtek. Talán, vé- leltenül összecserélték a do­bozokat ... Én csak azt tudom lejátszani, amit küldtek”. A jegyszedő bácsi is tördelte a kezét. Mit csináljon? Neki a jegytömbbel el kell számol­ni... Néhány vendégnek, akik távozni akartak, titkon mégis visszafizette a belépődíjat. A vendégek többsége ma­radt. Ha már befizettek, nem akarták veszni hagyni forint­jaikat. Armyd azonban bizo­nyos, hogy szinte valameny- nylen rossz szájízzel távoztak az étteremből. Vajon legkö­zelebb elmermek-e majd egy kis mozinézésre a Tarján- vendéglőbe? Nem szeretnénk elvenni a kisvendéglő gazdájának. a szövetkezetnek a kedvét a si­keresnek induló, ügyes vál­lalkozástól. De be kell látni — tulajdonképpen az anyagi érdekeltségnek is erre kelle­ne ösztönözni, nem értjük, miért tévesztik ezt is szem elől —, hogy rendes vendég­látás, bőséges választék, gyors, pontos és udvarias kiszolgálás nélkül, kiszámíthatatlan kez­dési időpontokkal, és a meg­hirdetettől eltérő filmekkel ez nem megy... Kiss Sándor A VÖRÖSKERESZT hosszú idő óta a segítőkészség, a hu­manizmus szimbóluma. Há- borúik, természeti csapások, árvíz, földrengés sújtotta csa­ládok felkarolása a mindenki által ismert tevékenysége. Jó­val kevesebben tudnak azon­ban egy ugyancsak sok-sok embert érintő működési terü­letéről: a szétszakított, egy­mástól távol került családta­gok egymásra találását segítő Keresőszolgálatról. Levélben, személyesen, te­lefonon sokan érdeklődnek a Vöröskereszt keresőszolgálatá­nál. „Kérem, segítsenek 20 éve Kanadába költözött húgom felkutatásálbain.” ^Gyermekotthonban nevel­kedtem, ha jói emlékszem, Veszprémben. Anyámról, apámról nem tudok semmit, örülnék, ha a Vöröskereszt segítségével megtalálnám őket.” Vannak egészen különös esetek is. Két ikertestvért pici koruk­ban örökbe fogadott két csa­lád. A gyerekek, mint ba­rátnők összejártaík. Az egyik házaspár és kislány Ausztrá­liába vándorolt. Egy ideig le­veleztek, azután abbahagyták. Az itthon maradt kislány most — hogyan, hogyan, nem — megtudta, hogy neki iker­testvére van. Az örökbefoga­dó szülők, a gyerekek nyugal­ma érdekében tagadják. A kislány levelet írt a Vöröske­resztnek. A tények — té­nyek. De vajon jót tesznek-e, ha közük a kislánnyal — töp­rengenek a keresőszolgálat munkatársai. Levél Üzbegisztánból G. V. Nyifcolaj magyar nemzetiségű fiatalember Uz- begisztánból írt. Apja a má­sodik világháborúban eltűnt, talán Magyarországon él. A keresőszolgálat meghirdette a vöröskeresztes Családi Lap­ban. Jelentkezett a keresett apa — sőt miég egy rokonnak vélt nagynéni is. AZ ANGOL Vöröskereszt közreműködésével találták meg dr. G. József Angliába 30 éve (kivándorolt testvérét, aki időközben férjhezment, s most örömmel fogadta testvé­re jelentkezését. Külföldre szakadt magyaro­kat, itthon elkeveredett csa­ládtagokat, háborúiban eltűnt, férjeket, apáikat keresnek a hozzátartozók. Nem mindig öröm a meg­találás. Sok az olyan fiú, lány, akikkel szülei nem törődnek, pici korukban gyermekott­honiba adnak, aztán többet feléjük se néznek. A gyerekek felnőve anyjuk, apjuk után kutatnak. A keresőszolgálat legtöbbször meg is találja az anyát, aki már új házasság­ban él. Nem akarja feldúlni rendezett életét a váratlanul felbukkanó gyerekkel. Nem akar kapcsolatba lépni fiával, lányéival. Ilyenkor nem köny- nyű a válaszadás. A Vöröskereszt segítségével gyakran lelnek egymásra fel­nőtt korukban testvérek, akik különböző gyermekotthonok­ban nevelkedtek. A kérésé» módszerei Negyvenötezer karton, negy­venötezer keresett személy. Tizennégy év óta gyűlik a levelek, bejelentések halmaza. Sokszor csak minimális adatot tud közölni a kereső, máskor részleteket, utolsó címet, pon­tos dátumokat. A keresőszód^ gáláit változatos módszerek­kel dolgozik. Leveleket írnak, egy-egy ügyben húszat, har­mincat is. Az itthon eltűntek megkeresésében segítség a lafcbejelentő ív, a helyi ta­nácsok információja. Máskor újsághirdetéssel pórbálkoz- nak. Vagy vöröskereszites ak­tívák indulnak el a nyomon, amiit támpontul a kereső csa­ládtag meg tudott adni. Kül­IUI fi I HU9 KOSSUT RADIO: 8.00: Hírek. — 8.20: A pásztói szövetkezet népi zenekara játszik. — 8.50: Fúvóspol­kák. — 9.00: Nemesítés Rádiházán. — 9.10: Zenekari muzsika. — 19.59: Lottóeredmények. — lil.oo: Édes anyanyelvűnk. — 11.05: Részletek Huszka Jenő operettjeiből. — 11.27: Éneklő világ. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei kok­tél. — 13.15: Zentai Anna és Svéd Sándor énekel. — 13.45: Új lap in­dul. . . Látogatás a Nagyító szer­kesztőségében. — 14.00: Róka Mó­ka bábszínháza. — 14.30: Kamara­zene. — 15.10: Kóruspódium. — 15.20: Zenekari muzsika. — 15.44: Dalok a fekete Afrikából. — 15.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Miért halt meg Erzsébet? Doku­mentumjáték. — 17.05: Külpoliti­kai figyelő. — 17.20: Egy zongora­kísérő emlékeiből. — 18.11: Mik- rofórum. 18.26: Budai Ilona nép­dalokat énekel. — 18.47: Sena Ju- rinac Mozart: Figaro házassága c. „operájából énekel. — 19.25: Rá­diószínház. Kaliforniai ballada. — — 20.55: Végvári: Inaktelki mu­zsika. — 21.07: Az évszázad nagy Beethoven-előadói. — 22.50: Me­ditáció. — 23.00: Ritmusturmix. — 23.43—0.25: A varázshegedű. Ope­rarészletek. PETŐFI RADIO: 8.05: Román művészek' operafelvételeiből. — 8.50: Időszerű nemzetközi kérdé­sek. — 9.00—10.00: Ezeregy dél­AjeJZo — Soty*** 1 *» a*. Az „is” szócskát külön meg­nyomta, ezzel jelezve, hogy Ribbembrop nem szándékozik teljesen átengedni az ügyet... Wagner a továbbiakban el­mondta, hogy von Papén, a német birodalom ankarai nagykövete rejtjelezett távi­ratot küldött a külügyminisz­ternek, amelyben közölte: az ankarai angol nagykövet, sir Kmatshbull Hughessen inasa telajánlkozott a német nagy- követség egyik attaséjánál, s közölte, hajlandó a német hír­szerzés részére dolgozni. .. Schellenberg mosolygott mia- gáhan, s egy szót sem szólt arról, hogy von Papén rejtjeil- zett távirata néhány árával Berlinbe érkezése után már ott feküdt az ő íróasztalán is. Természetesen most sem volt szándékában elárulni, hogy a Sicherheitsdienst ugyanúgy megfejti a kü 1 ügym i.n isztéri u- mi táviratokat, mint Ribbent- rop emberei, sőt olykor talán még gyorsabban, s előbb ke­rülnek elemzésre mint odaát, a néhány épülettel arrébb le­vő Aussenministeriumban. A náci kémszervezet ugyanis nemcsak szerre a világon épí­tette ki hatalmas és jól pén­zelt apparátusát, hanem benn, a harmadik birodalomban is. így aztán nem vollt nehéz hozzájutni a külüigyimini&zté- riumii códokhoz, amelyekkel az összes külföldi német kö­vetségről érkező rejitjelzett táviratokat, jelentéseket meg­fejthették. Schellenlberg tehát tudta, hogy miről akar vele beszélni Wagner, s milyen üzenetet hozott Ribbentroptóű, de nem szólt semmit. Ügy tett, mint aki figyelmesen hallgatja a követség! tanácsost. — A távirat szerint az inas fantasztikus összegért hajlan­dó az angol nagykövet pán­célszekrényéből megszerzői és átadni számunkra különböző nagy jelentőségű okmányokat. Azt állítja, hogy már eddig is több okmány fotómásolata van a birtokában, s ezekért 20 000 fontot kért. Minden to­vábbi filmtekercsért 15 000 fontot várna tőlünk... — Ez valóban érdekes — szólalt meg Schellenberg, s szürke szemét az ablakra függesztette^ mintha erősen gondolkodna. — ön miit gon­dol, megéri ez nekünk? — Én nem tudom eldönte­ni. mindenesetre a külügymi­niszter úr rendkívül érdekes­nek tartja az ajánlatot, de an­nak elfogadását az ön véle­ményétől teszi függővé. Egy­ben szoros egyttttiműlködést kér az ügy további bonyolítá­sában, — önnél van a távirat szö­vege? — Igen. természetesen... — felelte Wagner készségesen, és gondosan lezárt aktatáská­jából elővette a meigfejitett távirati szöveget. — Tessék — nyújtotta át Schéllenbergnek. — Igen... igen.. . — mor­molta az SD főnöke, mint akinek naponta kerül a kezé­be valami hasonló, s már semmi sem tudja felcsigázni az érdeklődését. — Kérem, közölje a kül­ügyminiszter úrral, akivel majd magam is beszélni fo­gok, hogy szakértőimmel megtanácskozom, elfogadjuk-e az ajánlatot. Elsietni nem szabod, de arra is vigyázni kell, nehogy lekéssünk. . . Schelienibérg felállt, jelez­ve, hogy a maga részéről be­fejezettnek tekinti a megbe­szélést. Wagner a szokásos Hitler köszöntésre lendítette karját, s eltávozott. Néhány perc múlva már négyein ültek Schellenberg szobájában: egyikőjük a török ügyek szakértője, a másik az angol vonal referense, a húr­földi vöröskereszt*« szervek­kel gyakran veszik fel a kap­csolatot. Olykor a keresőszolgálat válasza derít fényt, hogy a „karriert csinált”, irigyelt külföldi rokon — idegenlé­giós volt, s néhány éve meg­halt Hanoiiban, A keresőszolgálat mindem esetben megkísérli a közvet­len családtagok felkutatását, még akkor is, ha eleve re- mény+eleinnek látszúlk aiz ügy. Ha az első, vagy a második világháborúban eltűnt kato­na sorsát kutatják. L. Gizella is csak azt tud­ta, hogy a háború előtt a Szovjetunióban éltek, apja katonatisztként jött Magyar- országra, itt fogságba esett és talán Becsbe vitték. Néhány levélváltás és máris közölhet­ték L. Gizellával édesapja kárpátukrajnai címét. A LEGKÜLÖNÖSEBB le­velet egy tizenöt éves kislány írta. öccsével együtt tavaly kerülitek Kanadába, ott élő édesapjukhoz. Szívesen men­tek, ajbban a reményben, hogy végre megkapják a családi otthon szeretetét. Mostoha­anyjuk jól is bánt velük, de apjuk nem sokat törődött a gyerekekkel. A kislány azt írja, nem tudnak beilleszked­ni aiz. ottani környezetbe, ha­za vágjalak Magyarországra, még akkor is, ha itt intézet­be kell élniük. Kádár Márta előtt. — 10.00—12.00: Zenés műsor üdülőknek. — 12.00: Zenekari mu­zsika. — 12.48: Őserdőben, siva­tagban. — 13.03: Esthajnal. Emlé­kezés Pákozdi Ferenc költőre. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00—18.00: Kettőtől hatig. —< 18.10: Wolf- és Richard Strauss­dalok. — 18.36: Mi közöm hozzá? 19.06: Mesélő hangszerek. — 19.34: Vendégségben Ratkó József költő­nél. — 19.54: Jó estét, gyerekek. — 20.25: Új könyvek. — 20.28: Skó­ciai zenés képeskönyv. — 21.35 Nó­tacsokor. — 22.00: Kórusok magyar költők verseire. — 22.18: Részletek Abrahám Pál operettjéből. — 23.15: Magyarországon először. . , — 23.43: A Harmónia- és a Deák-együttes műsorából. TELEVÍZIÓ: 17.00: Szolnoki Dó­zsa— OSC vízilabda-mérkőzés köz­vetítése. — 18.05: Jubileumi arc­képcsarnok. — 18.25: A zenemű­vészeti szakközépiskolák dísz­hangversenye. — 19.00: Reklám. — 19.05: Esti mese. — 19.15: Hat nap. . . — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Vízszintes—függőleges. —: 21.55: Tv-híradó — 2. kiadás. — 22.05— 22.55: Péntek esti bemutató. Gőz. BESZTERCEBÁNYA: 17.30: Cseh­szlovák tudósok a Déli-sarkon. —» 19.00 és 21.30: Tv-híradó. — 21.50: Orvosság a szerelemre. (Lengyel filmvígjáték.) mad'iik Schellenberg egyik közvetlen tanácsadója. — Gondolkodtam tegnap óta ... — mondta az SD nagy­hatalmú főnöke, amikor vala­mennyien helyet foglaltak a tanácsikozóaszrtalnál. — Van egy érzésem, amely azt súg­ja. hogy valami nem stimmel az ajánlatban... Túlságosan kézenfekvő, hogy pénzért akarná eladni a megszerzett inatokat ez az inas... * — Én is többször végigol­vastam a távirat szövegét, s jó néhány zavaró körülmény­re lettem figyelmes, továbbá egy sói- logikus kérdés me­rült. fel bennem — szólalt meg a török ügyek referense, miután engedélyt kért véle­ményének kifejtésére. — Ben­nem a következők merültek fel: ki ez az inas; őszinte le­het-e felajánlkozása; nincs-e mögötte valamelyik titkos­szolgálat? Különösen az an­gol- ■. — Szerintem túl sokat nem veszíthetünk, az ajánlatot gyarsan el kell fogadni, mert esetleg más valaki is jelent­kezik, s megelőz bennünket — tett ellenvetést az angol szak­értő. — Különben is mind­össze három nap áll a rendel­kezésünkre. hogy el fogad - iuk-e. Mivel az első filmte­kercs már most átvehető, ab­ból úgyis meg tudjuk állapí­tani. hogy megéri-e a további pénzt. . . — Mi lenne, ha abból a fontból adnánk? — kérdez­te a többieket Schellenberg, s egy félreérthetetlen mozdula­tot tett a fejével, amelyből mindhárman ’üdítők. hogy fő­nökük a tömegméretekben hamisított fontokra utal... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom