Nógrád. 1970. július (26. évfolyam. 152-178. szám)
1970-07-17 / 166. szám
A tanév munkarendjéről A MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTERNEK a tanév rendjét szabályozó utasítása többek között évről évre előírja, hogy „július 15-től augusztus 24-ig bezárólag biztosítani kell a pedagógusok szabadságának zavartalanságát.” Kétségtelen, hogy ez az utasítás eredetileg a pedagógusok jogos igényeit fejezte ki. Emlékszünk még azokra az évekre, amikor a pedagógusokat különböző feladatok ellátására nyáron is berendelték az iskolába. Ügyeleti és egyéb feladatokkal bízták meg, ezáltal széttördelték nyári szabadságukat. A miniszteri utasítást tehát a pedagógusok érdekvédelme inspirálta, egyszersmind azt a társadalmi érdeket is kifejezi, hogy szeptemberben testileg és szellemileg felfrissült pedagógusok kezdjék meg az iskolákban a munkát. A tanügyigazgatás alsóbb szerveinek, az iskolák igazgatóinak és nevelőinek tapasztalatait figyelembe véve mégis szükséges lenne a rendelkezés módosítása. Ezt többféle szem. pont is indokolja. Vitatható, az az immár hagyományos gyakorlat, mely szerint az új tanév előkészítésével kapcsolatos tanfolyamokat, továbbképzéseket június végén, július elején rendezik a felügyelők, igazgatók, egyes szaktanárok számára. E tanfolyamok hatásfokát önmagában az a tény is lerontja, hogy a tanév végére alaposan elfáradt pedagógusokat késztetünk intenzív szellemi munkára. Arról nem is beszélve, hogy a tanfolyami tapasztalatok és ismeretek jelentős része a nyár folyamán feledésbe merül. Ezzel az indokolással kérték Nógrád megye általános iskoláinak igazgatói a múlt év végi igazgatói tanfolyamon, hogy a jövőben tegyék át az ilyen jellegű továbbképzést augusztusra. Szívesen bejönnek augusztus 15-én — mondták —, csak júliusban hagyják már őket pihenni. Az, hogy igazgatókat augusztus 22-e előtt, a nevelőket augusztus 24-e előtt nem szabad a tanév előkészítésére berendelni, éppenséggel nem szolgálja a tanévkezdés zavartalanságát, de nem is szolgálja a pedagógusok érdekvédelmét sem. Ez a rendelkezés évenként olyan negatív jelenségeket fiadzik, mint az igazgatók és nevelők tanév eleji időzavara, feladatokkal való túl- halmozása, az emiatti bosz- szankodás, az első tanítási napok improduktivitása, a kapkodás, az idegeskedés, a fáradtság tünetei már szeptember első napjaiban. A TANÉVNYITAST megelőző egyetlen hét folyamán a nevelőknek részt kell venniük különböző szakmai tanácskozásokon, csapatvezetői értekezletén, az alakuló tantestületi értekezleten, le kell bonyolítani a pótbeírásokat, a javító- és osztályozó vizsgákat, anyakönyveket és bi- ' zonyítványokat kell záradékolni, fel kell fektetni pz osztály haladási naplóját, el kell készíteni vagy ki kell egészíteni a tanmeneteket stb. Az igazgató helyzete sem Lengyel fiatalok a „júliusi ünnepeken”, a szag születésnapján népi Lengyeloririgylésre méltó. Részt keli vennie igazgatói tanácskozáson, el kell készítenie az iskola éves munkatervét, a tantárgyfelosztást, a kombinatív órarendet, fel kell készülnie az alakuló értekezletre, a tanévnyitó ünnepélyre, közben gondoskodni kell arról, hogy az oktató-nevelő munka tárgyi feltételei rendelkezésre álljanak stb., stb. MAGÄTÖL értetődik, hogy mindezekre és a még nem is említett helyileg jelentkező feladatokra augusztus utolsó hetében nem jut idő. Ezért sokan vannak, akik — miniszteri utasításra tekintet nélkül — a saját érdekükben és az iskola érdekében augusztus közepén már munkához látnak. Ahol nem, ott a tanév-előkészítő írásbeli és szervezeti teendők kérlelhetetlenül áthúzódnak szeptember első tanítási napjaira. Ezek szerint azt is mondhatjuk, hogy sok helyen a szorgalmi idő nem kezdődik szeptember elsején, hanem csak később, miután a nevelők túl vannak az ügyviteli, szervezési, adminisztrációs tennivalókon. Az a paradox helyzet áll elő, hogy a nevelők tanmeneteket írnak, amikor már ennek alapján tanítani kellene, nyomtatványokkal bajlódnak, amikor a gyermekek felmérő dolgozatait kellene javítaniuk, tankönyveket árusítanak, amikor azokat már használni kellene stb. kétségtelen, a nevelők idegrendszere és a nevelés-oktatás ügye egyaránt megsínyli a tanév eleji kapkodást AKI MÉG SOHA NEM CSINÁLTA, az is el tudja képzelni, milyen tempóban kell dolgozni az iskola igazgatójának és helyettesének (ahol van!), ha eleget akar tenni a Rendtartás előírásainak. Ezek szerint ugyanis az augusztus 30—31-én megtartandó alakuló értekezleten kell jóváhagyni a tantestületnek az iskola globális munkatervét. A kiegészítésekkel, módosításokkal jóváhagyott munkatervet, tantárgyfelosztást és órarendet szeptember 2-ára kell felterjeszteni a művelődésügyi osztályra. Vajon nem lehetne több időt biztosítani rendeletileg is annak a helyi dokumentumnak elkészítésére, amely az egész iskolaközösség, a különböző nevelési tényezők egész évi feladatait jelöli ki és koordinálja? A pedagógusok tanév eleji túlterhelését vajon nem lehetne intézményesen csökkenteni? Bizonyára ez lehetséges. Lehetséges és szükséges az iskolai ügyvitel egyszerűsítése útján is, de azáltal is, hogy a pedagógusok nyári folyamatos szabadságát, július 1-től augusztus 15-ig terjedő időszakban, biztosítjuk. Bizonyos, hogy ez ellen a pedagógusok nem tiltakoznának, hiszen nyári szabadságukat kedvezőbb időpontban kezdhetnék mint jelenleg. Így elejét vennék a tanév eleji kapkodásnak, zaklatott munkatempónak, s ez értékes hozzájárulás lenne a tanévkezdés zavartalansága ügyéhez. Kiss István Termelés és közművelődés AZ ORSZÁGOS népművelési konferencia hullámai napjainkban nemcsak a közművelődés dolgozói körében gyűrűznek tovább, s .ez önmagában is ömvendetes tény. Szemtanúi vagyunk egy folyamat elindulása kezdeteinek, a közművelődés társadalmi gonddá válásának. Természetesein, még csalk aiz eléjén tartunk elméleti és gyaikorlati tenniiwalóínlk kimunkálásának. Keressük, kutatjuk, feltárjuk az összefüggéseket a művelődéspolitika elemei között. Népművelőink is mindinkább igénylik az elméleti megalapozottságot, amely a gyakorlati tevékenység egyik elengedhetetlen feltétele. Társadalmi, gazdasági életünk jelenlegi szakaszában, a tudományos-technikai forradalom időszakában sok szó esik — egyében kívül — arról is, hogy a tudomány termelőerővé válásának lehetünk egyre inkább szemtanúi, részesei S itt nemcsak a tudomány szerepét, emlegetjük, hanem azokét is, akik átviszik a tudást a dolgozók tudatába. Ilyen, értelemben a népművelés is termelőerő, s ez a megállapítás a kötzművelődés mai fontosságára, gyakorlati szerepére utal. Ezúttal a termelés és a kozműivelődés kapcsolatáról kívánunk néhány szót ejteni. & itt nemcsak az iskolán kívüli népművelésről vian szó. A témával összefüggő vitai, eszmecsere nemcsak nálunk gyűrűzik, világszerte így van ez. Egy sokat mondó adatra hívjuk fel a figyelmet. Az UNESCO felmérése szerint a föld munkaképes lakosságénak, illetve dolgozóinak jelenleg hatvan százaléka' írástudatlan. A napokban Egerben lezajlott audio- vizuális konferencia résztvevői nemzetközi tapasztalatok alapján értesülhettek az oktató-nevelő munka mai gondjairól, válságjeleiről. Az általános iskola nyolc osztályát el nem végzettek száma Nóigrádban is meglehetősen magas, az ezzel összefüggő gondok újratermelődésének vagyunk tanúi. UgyanaMtor a felnőttoktatás jelenlegi formáinak hatékonysága különböző okokból csökken. (Igaz, Nógrád megyéiben is találkozunk hasznos, országos szempontból is figyelmet érdemlő kezdeményezésekkel; elég ha csak Szabó Béla mizserfai példájára gondolunk, ahol az ismeretterjesztés eszközeivel értek el eredményeket a felnőttoktatásban, A gondok azonban még távolról sem oldódtak meg.) Hói kezdődik a gond? Hazánkban is eléggé isimert az a nézet, mely szerint nincs is szükség olyan nagy létszámú szakmunkásgárdára, mint gondolnánk. Ez a nézet elsősorban a szűk látókörű gazdasági vezetőkre jellemző. Talán nem is jó nekünk, ha sok általánosan művelt, szakmailag képzett munkással rendelkezünk — érvelnek —, ki fogja meg akkor majd a lapátot? Nos, ez a bizonyos lapát ma még nálunk is számottevő tényező mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban. Egyáltalán, a termelőmunkában. Munkaképes lakosságunk nyolcvan százaléka hazánkban fizikai dolgozó. Azonban ma már nálunk is közismert és elismert tény, hogy az iparfejlesztés extenzív szakasza lezárulóban van, mindinkább az úgynevezett intenzív tényezők előtérbe kerülésének vagyunk szemtanúi. A termelékenység emelésének szükségessége, a minőségi követelmények előtérbe kerülése szintén a „lapáttal” szembeni tényezők közé tartozik. S itt ejtsünk néhány szóit az úgynevezett műveltségi modellekről. Ma ez is az egész világon vita tárgya, még .akkor is, ha a kétféle modellt nem kívánjuk szembeállítani egymással. Miről van szó? Az egyik modellt — s ez inkább jellemző még a máj állapotokra — egy egyenlő szárú háromszög jelképezheti.. A háromszög alsó és legtágasabb részében helyezkedik el a szakképzetlen .munkaerő, a segédmunkások nagy tömege, és így tovább. Szűkebb réteg az úgynevezett középkáderek csoportja, a szakmunkásgárda. A háromszög csúcsánál találjuk a képzett műszaki vezetői gárdát, az értelmiség különböző csoportjait stb. Az új modell (ezt svéd kutatóik dolgozták ki) ezzel szemben leginkább egy felállított tojáshoz hasonlítható, amelynek vastagabb része van alul. Ifit a tojás középső részében helyezkedik el a korábbi modellnél sokkal szélesebb réteget magába foglaló középszintű dolgozók csoportja, s természetszerűleg kisebb szerep jut a szakképzetlen munkaerőnek. A kélt modellt ezúttal természetesen csupán a szemléltetés kedvéért közöltük. Többi között azonban az elmondottakból is kitűnik a politikai és a gazdasági vezetés felelőssége a közművelődés iránt. Egyáltalán* a közművelődés társadalmi gonddá váláséra utal. Társadalmi, gazdasági életünk jelen szakaszában ez a felelősség mindinkább növekszik. Az MSZMP X. kongresszusára készülünk. Miniden bizonnyal ezen a legrangosabb fórumon is szó lesz a közművelődéssel ösz- sízeíüggő gondokról, teendőkről is. Bizonyára ismételtem leszögezik, hogy a közművelődést sem lehet „albérletbe” adni tisztelet- díjasoknak éis viszonylag kis népművelési csoportoknak. MINDEN kulturális intézményünknek már ma is megvan a közművelődési oldala. Azonban ennek erősítése, a tartalommal való megtöltése az elmondottakkal kapcsolatban is mind inkább igényli a fokozott támogatást — az egész társadalom részéről. Tóth Elemér Soha sertésól nem szolgált nemesebb célt. mint a valaha a Gyarmat vásárterén bűzölgő. Még pedig azzal, hogy fenntartotta a helyet a múzeum számára. A Palóc Múzeumot ugyanis 1914m ben egy sertésól helyén építették. A millennium idején a vásártéren a város minden intézménye egy-egy fát ültetett a majdani park számára. Ebből lett a csodás, kis arborétum, a múzeum mai bájos kerete. — Ha megfeszülök, akkor sem érteim. Kérem én tizenkét éve vagyok csoport- vezető, s olyan vagyok az emberekhez, mint egy falat kenyér. És most ezt kapom. Értse meg, nekem minden ember egyforma. Ha bérfejlesztést kapok, emelek mindenkinek, ha jutalmat osztok, mindenki bent van a kalapban. Az a baj kérem, hogy önzőek, anyagiasak az emberek. Itt van például a Kovács. Igaz, le a kalappal, jó szakember. De meg is fizetjük kérem. Mégis egy szép napon fogta magát, és továbbállt. Azt mondják, nem hajlandó olyan csoportban dolgozni, ahol ő csak annyit kereshet, mint a Kiss. Na jó, persze, hogy van különbség a két ember munkája között, de a Kovács még csak 26 éves, a Kiss pedig már negyven. A Kiss húsz éve dolgozik itt, a Kovács pedig hat éve. Nálam minien ember egyforma, én nem sértek meg senkit, és a végén mégis rajtam csattan az ostor. A múltkor is a termelési tanácskozáson feláll az egyik ember és ott. mindenki előtt kijelenti, hogy itt hagyja a csoportomat, mert én egyenlősdi- rendszert valósítottam meg, és. hogy az 'én csoportomban nem ösztönzi semmi az embereket. Hát éppen az ösztönözhetné őket. hogy nálam mindenki egyforma, nálam nincs protekció, kivételezés, itt mindnek egyforma vastag „Nálam mindenki egyforma ff Lgy csoportvezető sirámai a borítékja. Persze, hogy van különbség az embereik és munkájuk között Deha én a különbséget keresném, és nem a közös érdeket, akkor mi lesz kérem? Ha nem egyformán adom a jutalmat, akkor napokig, hetekig az megy. hogy ennek miért annyi, annak miért csak ennyi. Kombinálnak, spekulálna« az emberek —* ha pedig mindenki nett egyformán tömöm be a száját, mindegyik hallgat. Illetve hallgatott! Most már nerr hallgatnak. A Kovács elkezdte, itt ha gyott, a másik beolvas a termelési tanácskozáson, a harmadik, negyedik megint csak elkészül és a többi is morog, zsörtölődik. Van néhány emberem, akik hallgatnak, nem szólnak semmit, de megmondom őszintén, ezek nagyon gyengén muzsikálnak a munkapadoknál. És ami a nagyobb baj! Már két alkalommal Is lemaradtunk nincs jutalom, nincs mit elosztani, nincs vita sem. Igen ám, de eddig mindig csak csurrant-cseppent valami, és ha nem is szólnak az emberek, látom rajtuk, valamit gondolnak, nem jó szemmel néznek rám. No, de nézze csatk, én is azt mondom, nincs ez így rendjén. Tizenhét ilyen csoport van a gyárban mint az enyém. Nem mondom, mind kap jutalmat, csak én nem, csak az én csoportom nem. Ez már kivételezés. Valakinek, vagy valakiknek nem tetszik a fizimiskám. Tehetek én arról, hogy az egyik ember nem olyan, mint a másik? Én azt szeretném, ha mindnyájan egyformák volnánk .. . És csak mondja, csak mondja! Mondja, mintha most született volna, most csöppent volna bele a csoportvezetésbe, mintha nem lett volna részese az új irányítási rendszer előkészítésének és megvalósulásának, mondja. mintha életében nem hallott volna a szocialista bérezés elveiről, az anyagi érdekeltség alkalmazásáról. ' Mondja és hangja mögött ott bújkál a gondolat: hát érdemes jó fiúnak lenni? Hát ez a hála? Hát megértik az embert? Gondolom, idő kérdése és csak rádöbben ez a „jó fiú” is, hogy divatjamúlt az 6 gondolkodása, és ahogy mondani szokták: elmaradt néhány brosúrával. Papp János ' ÉRTÉKES LELET Országosan páratlan román kori templom romjaira bukkantak a székesfehérvári István király Múzeum régészei, Álba Régia várának területén egy lebontott XVIII. századi lakóház alatt. A 80 négyzetméter alapterületű, háromkaréjos alaprajzú épületet annak idején római fehérmárvány oszlopok tartották, amelyeket — feltételezhetően — a táci római kori település romjaiból „zsákmányoltak" a XI. század leleményes kőmívesei. NÓGRÁD — 1970. július 17., péntek
