Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

Ml valósult meg-, mit vár a megye ? Az idő süraet TaflÄn egy év sincs még bátra ahhoz, hogy megyénk országgyűlési képviselői, a megyei, városi és községi ta­nácstagok újra a választók elé állítanak, s számot adnak egy válás zitáisri ciklus alatt végzett munkájukról. Ezeken a beszélgetéseken legtöbb s<zó bizonyára arról esik majd: a választott testületek tagjai hogyan teljesítették azokat a kéréseket, melyeket a vá- lasztópolgárok az 1967-es vá­lasztásokat megelőző jelölő- gyűléseken kértek képviselő- ítetől, tanácstagjaiktól. Ismeretes, hogy az 1967-es választásokat megelőző jeilö- tőgyűléseken a választásra jo­gosultok mintegy 80 százalé­ka vetít részt megyénkben. A gyűléseken több mint tízezer választópolgár tett különböző javaslatot, közérdekű bejelen­tést. Az elhangzott javaslatok többsége — mint eddig is több fórumon megállapították — jogos, olyan reális közös« ségi igényeket tükrözött, ame­lyeknek kielégítése az anyagi lehetőségeken belül indokolt A jelölőgyűléseken elhangzott 9726 javaslat mintegy három­ezer feUádátot jelentett a ta­nácsok száméira. A feldolgo­zást a járási és városi taná­csok által létrehozott szakbi­zottságok végezték és fontos­sági sorrendét állapítottak meg. A választások óta eltelt há­rom. óv után az állapítható mag, hoigy a jelölőgyűlési ja­vaslatok, a város- és község- politikai munka a tanácsok gazdasági, kulturális és szo­ciális célkitűzéseinek közép­pontjába kerültek. A párt- és Lömeigszervezetek segítségével nagy erőfeszítéseket tettek megvalósításukra, ennek so­rán jelentős tömegeket sike­rült bevonni a város- és köz- ségifejlesztési célok teljesítésé­nek munkájába. Az anyagi eredmények mellett figyelem­re méltó hatást gyakoroltak a szocialista demokratizmus fejlesztésére Is. A javaslatok megvalósítá­sában tanácsaink eddig is ér­tékes eredményeket értek eh A megyei tanács végrehajtó bizottsága például a rendel­kezésére álló anyagi eszközök elosztásánál is figyelembe vette a jelölőgyűlési hozzá­szólásokban kifejeződő lakos­sági igényeket. A pénz el­osztásánál például terven fe­lül 13,5 millió forintot utak, hidak felújítására, később 17,5 millió forintot a kommu­nális ellátás javítására, első­sorban. vízrendezési és belső vízelvezetési feladatokra jut­tatott a járási és városi taná­csok részére. A választások óta eltelt idő alatt tanácsaink nagy ered­ményeket értek el a jelöiő- gyiűJésii javaslatok megvalósí­tásában. Az anyagi ráfordí­tást igénylő javaslatoknak csaknem fele valósult meg, több mint 200 millió forint költséggel. Ebben közreját­szott az is, hogy a javaslatok egy része megegyezett a mór jóváhagyott tanácsi tervekkel. Elkészült 80 kilométer út építésé, illetve felújítása, 35 000 négyzetméternyi parko­sítás, több mint 100 kilomé­ter járda, bővítették a vil­lanyhálózatot, szaporították a közvilágítási lámpákat, orvosi lakásokat és rendelőket, álta­lános iskolai tantermeket és peda.góguslaikáisok.ait, óvodá­kat, boltokat építettek. Ezzel számos község régen húzódó problémáját sikerült megol­dani. A többi között új isko­la épült Rútságon, Szurdok- püspökin és Dejtáron. Óvo­dát kapott Drógelypalánk és Cered. Művelődési otthon épült Pásatón és Szügyben. Törpe vízmű létesült Pásztó, Szécsény és Sómsomháoa köz­ségben. Közismertek és elis­merésre méltóak, a városaink fejlesztésében elért eredmé­nyek is, Több alkatommal megálla- pfltást nyert azonban az is, hogy a helyi erőforrások — lakossági hozzájárulás, társa­dalmi munka — növelésének még számos tartaléka van. A lakosság és a termel őszövet- kezetek hozzájárulásának szervezésében is csak kezdeti eredmények vannak. Ezek jobb igénybevétele további ja­vaslatok megvalósítását tenné lehetővé. Ma miár megállapít­ható, hogy tanácsaink elsősor­ban a kisebb költséget igény­lő, de a lakosság széles körét érintő javaslatok megvalósí­tására törekedtek. Továbbra is sok gondot okoz az utak és hidak állapota, a vízműves ivóvízellátásban mutatkozó elmaradás, a szolgáltatások, a kereskedelmi hálózatfejlesz­tés, az egészségügyi és műve­lődésügyi intézmények terén jelentkező hiányok pótlása. Az anyagi eszközök felhasz­nálásánál, a tervek kidolgo­zásánál az elkövetkező hóna­pokban ezekre a területekre különös fiigyeimet kell fordí­tani. Az idő sürget. A választó­polgárok számon kérik javas­lataiknak sorsát. Éppen ezért az új választást megelőző idő­szakban még lehet számve­tést készíteni, s pótolni mind­azt — az anyagi erőforráso­kat figyelembe véve, — ami jogos a választópolgárok szempontjából és reális ké­rést, igényt elégíthet ki. Ezért az szükséges, hogy a jelölő- gyűlési javaslatok végrehaj­tásának szervezését a taná­csok továbbra is egyik legfon­tosabb feladatuknak tekint­sék. A helyi, főleg a községi és városi tanácsok és a létre­hozott szakbizottságok to­vábbra is alaposan foglalkoz­zanak a javaslatok megvalósí­tásával. Az éves költségvetés és fejlesztési terv, még in­kább a negyedik ötéves terv készítésénél a jelölőgyűlések javaslatait mint fontos poli­tikai tényezőt vegyék figye­lembe. A rendelkezésre álló anyagi eszközöket úgy kell felhasználni, hogy biztosítsák a javaslatok miinél nagyobb arányú megvalósítását. Az eddiginél sízélesebb körben kell keresni annak módját, hogy a különböző létesítmé­nyeket közös fedezeti forrás­ból hozzák létre. A jelölőgyűlési javaslatok összegezése, feldolgozása és órtékelése az elkövetkező vá­lasztások előkészítésében rendkívül fontos feliadat. Ezért végrehajtásukra az eddiginél is nagyobb figyelmet kell for­dítani. Ki kell használni mindazt a lehetőséget, me­lyet a közéleti demokratizmus fejlesztéséhez, a városi- és községpolifikai tervek telje­sítéséhez a jelölőgyűlési ja­vaslatok megvalósítása nyújt Somogyvári László Döntött a Legfelsőbb Bíróság Nemcsak az elnök köthet üzletet Egy építőipari vállalat el­fekvő készletének eladását újságban hirdette. Az újság­közleményre felfigyelt egy mezőgazdasági termelőszö­vetkezet anyagbeszerzője és a vállalat telepén 35 000 forint értékű villanyszerelési anyagot rendelt. Az eladási lapra a tsz cégbélyegzőjét is ráütötte. Az árut a vállalat leszállította, egy részüket azonban a tsz épí­tési csoportvezetője nem ta­lálta megfelelőnek, és vissza akarta küldeni, de ezt a vál­lalat nem volt hajlandó tu­domásul venni. A tsz nem fi­zetett, mire per indult ellene. A járásbíróság megállapította: az adásvételi ügylet érvény­telen. mert a szerződéshez a termelőszövetkezet elnökének aláírása, és főkönyvelőjének ellenjegyzése is szükséges. — Ez a megállapítás téves — mondta lei a Legfelsőbb Bíróság, ahová az ügy a leg­főbb ügyész fellebbezési óvá­sára került. Az elnök, vagy a tsz képviseletére jogosult két más személy együttes aláírása csak írásbeli kötelezettségvál­laláshoz szükséges. Ingók adás­vétele nincs írásbeliséghez kötve, ezért az ilyen szerző­déshez az elnök aláírására nincs szükség. A termelőszö­vetkezet főkönyvelőjének, vagy helyettesének ellenjegy­zése pedig csak a bank- és hitelügyletek körében történt kötelezettségvállaláshoz szük­séges. A vezetőség a tsz bár­mely tagjának, vagy alkalma­zottjának megbízást adhat, hogy képviseletében eljárjon, és őket meghatározott kötele­zettség vállalására is felhatal­mazhatja. Az anyagbeszerző — állítása szerint — a tsz al­kalmazottja volt és munkakö­rében bonyolította le a szó- banforgó ügyletet, mégpedig a tsz által rendelkezésére bo­csátott bélyegző felhasználó­sával. Hasonlóképpen járt el más alkalmaikkor Is. s ilyen­kor a tsz sohasem kifogásolta tevékenységét. Mindezekből következik, hogy ha az anyag- beszerző akár a vezetőség írásbeli megbízása, akár a munkakörére vonatkozó írás­beli megállapodás alapján járt el, az általa kötött adás­vételi szerződés — mivel írás­beliséghez nincs kötve — ér­vényesen jött létre. A járás- bíróság állásfoglalása csak akkor lenne helytálló, ha a tsz alkalmazottja írásbeli meghatalmazás nélkül járt vol­na el. Tekintettel arra, hogy a járásbíróság nem vizsgálta, vajon az anyagbeszerző állí­tása megfelel-e a valóságnak, vagyis hogy a tsz alkalmazott­ja, ezzel a munkával meg­bízták és az a megbízatás az írásbeli alakszerűségi követel­ményeknek megfelelően tör­tént Ezért a Legfelsőbb Bíró­ság az elsőfokú ítéletet hatá­lyon kívül helyezte és a bí­róságot újabb tárgyalásra, il­letve újabb határozat hoza­talára utasította. A vagyon fele az asszonyé Szívből kacagnak Egy falusi házaspár elvált. A vagyonközösség megszünte­tésével kapcsolatban a járás­bíróság megállapította: a kö­zös vagyon 36 000 forintot tesz ki. amely részben külön­böző berendezési tárgyakból, részben a férjnél levő taka- rékbetétkönyben elhelyezett összegből áll. Tehát mind­egyiküket 28 000 forint illeti meg. Ennek alapján a volt férjet kötelezte: a nála levő 12 000 forint értékű ingósá­gokat vagy adja ki, vagy el­lenértékűket készpénzben egyenlítse ki, ezenkívül még 16 000 forintot fizessen. A férfi azonban az ítéletnek nem tett eleget, sőt amikor az asszony végrehajtást kért ellene, a végrehajtót nem en­gedte be a lakásba. Ezek után az asszony kérelmére a járás- bíróság kötelezte az exférjet. hogy a 28 000 forintot kész­pénzben fizesse ki és utasí­tást adott a férfi bárhol ta­lálható vagyonánaik, munka­bérének lefoglalására. A járásbíróság végzése el­len emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság elutasí­totta, kimondva: a volt férj a legdurvább módon igyeke­zett magakadályozni, hogy az asszony a rá eső vagyonrész­hez jusson. Ilyen körülmények között a járásbíróság indokol­tan kötelezte a 28 000 forint készpénzben történő' kifizeté­sére és indokolt volt a végre­hajtás elrendelése is. H. E Fekete tej Egyik, ismerősöm felkeresett szerkesztőségi szobámban és megajándékozott egy féllite­res üvegnyi fekete tejjel. Ügy mondta, hogy az élelmiszer­gazdaság újabb vívmányai­hoz hozzátartozik ez a szo­katlan termék, bizonyára ér­tékesíteni tudom a lakosság hasznára. Kért, hogy csapjak jó propagandát neki. Az üveg tejet szekrényembe tette és elment. Titokban újból ke­zembe vettem az üveget és arra a megállapításra jutot­tam, hogy ez a tej nem U fe­kete, legfeljebb szürke. S nem is a tej a hibás, hanem az üveg, amely belülről olyan maszaiosan, sárosán fekete mint seprés előtt a pápai ut­ca. Az is lehet, hogy ezt az üveget vasporral „pucolták’. mint régen a palóc tűzhelyet. De ha az üveg piszkos is. te­tején a kupak fényesen, tisz- tán, káprázatosán kéklik. Még az is tisztán kiolvasható rajta, hogy „Gyöngyösi tejüzem.’’ I. gy* Piramisok föld’én Éjszakák és nappalok fi) Mielőtt elindultam, több­ször láttam a MALÉV csábító fürdetését. Az Ezeregyéjszaka csodáit ígérte, hallatlan rövid idő alatt. Mindössze néhány órai repülés után. Amikor Ferihegyen beszáll­ni készültem, olvastam a kur­ta hírt: az izraeli légierő va­dászbombázói végrehajtották első légitámadásukat a Szuezi- csatorna déli részén. Az Ezeregyéjszaka csodái földjén sokan nem érték meg a következő éjszakát. És Kairó földjén már nem az Ezeregy­éjszaka csodáit vártam. Annál is kevésbé, mert a gép landolásának időpontjá­ban a csatorna mentén újból dörögtek a fegyverek, a va­dászbombázók szórták a száz­szoros halált. Az Ezeregvéjs'aka csodáit Kairóban elfedik, eltakarják az ember szeme és fantáziája elől a házak kapuja elé épí­tett mellvédek. S azok az ara­bok sem a régi mesék vissza­idézgetésével foglalkoznak, akik a mellvédek mellett a pa­dokon ülnek az est hűvösében. A vendég számára meglepő, hogy Kairó szinte sohasem al­szik. Ennek az állandó éb­renlétnek szimbóluma a boáb (a mi fogalmaink szerint ház- felügyelő, csak munkaköre, feladata egészen más). Éjjel ő az utolsó, akivel ta­lálkozik az ember, s reggel ő az első, aki fogadja a köszö­nést. Napnyugtakor még ott ül a ház előtt a pádon, napkelte­kor viszont már ott ül. Éjjel a kapu alatt, alszik egy priccsen, őrzi a házat. Kairóban nem ismerik a ka­puzárást. Liftkezelésből sem kell vizsgát, tenni senkinek. Ha valaki bizonytalan keze­lésében. azt a boáb szívesen felviszi, egyébként zavartala­nul tölti napját a kapu előtt a lócán. Mellette táskarádiója. Mindig szól. Minderről még fogalmam sem volt, amikor először köszön­tem Kairónak jó reggelt. A szállodai szobám erkélyerői — tiszta időben — majd’ a Nílus deltájáig lehet látni a házak felett. Ébredés után — ha tehettem — első utam az erkélyre vezetett. összesen nem volt sok ilyen alkalmam, de ez a kevés is mindig rejtegetett valami meglepőt. Például azt, hogy a város, mint ahogy valójában nem aludt, nem is ébredt — csak folytatta életét, de már a Nap fényénél. Nálunk reggelenként min­denki siet. Mindenki aggódik, hogy lemarad a villamosról vagy autóbuszról. Kairóban senki sem aggódik emiatt. Az emberek nem sietnek. Mint­ha az idő az örökkévalóságig tartana mindenki számára. Már az első nap meglátogat tam a piramisokat. A modern Egyiptom megtartotta jelké­pének e nagyszerű alkotáso­kat, a szfinxszel együtt... Persze, ha valaki európai ritmusban akar Kairóban él­ni, közlekedni, egyáltalán lé­tezni, az tulajdonképpen ön­gyilkosjelölt. Még a téli hó­napok „hideg”, -)- 30 fokos — napjai is nehezen elviselhetők; még a hivatalos, napi hatórás munkaidő mellett is. A nyár melege pedig — amelyhez még a 70—80 százalékos páratarta­lom is csatlakozik — egyene­sen elviselhetetlen, s nemcsak a jövevény számára. mégis könnyen rásüti a bélye­get az egyiptomi emberre: lus­ta. Az állítólagos „lu6ta” arab azonban minden reggel azzal kezdi napját, hogy végiglo­csolja féltve Őrzött és gondo­zott virágait erkélyén, vagy az utcán. Azt is megteszi, hogy két vödör vízzel kilométere­sei a 40 fokos melegben. Egy­szerűen azért, mert másnap harmadnap is akar még vize: hozni. Valóban nem gyorsa­ság ez, de kitartás kell hozzá a végsőkig és mélységes türe­lem. Türelem a gondok elvise­léséhez, és megoldásának ki­várásához. Türelem egymás­hoz. Persze számunkra furcsa vi­lág ez. És nehezen megszok­ható. Itt sokkalta , fontosabb az emberekhez „aklimatizálód- ni”, mint másutt. Ha valakinek nem sikerül gondolkodásmód­jukhoz, életszemléletükhöz aí- kalmazkodni, az nemcsak ide­gen marad mindvégig, hanem boldogtalan is. Megértettem ezt, s ez egy­ben azt jelentette számomra, "alami csodával határos mó­dón egyetlen alkalommal sem voltam türelmetlen, ha vala­mit nem tudtam azonnal é- ntézni Habozás nélkül hai- lamos voltam arra, hogy va­lóban elhiggyem: Allah nem akarta, ezért nem sikerült. Allah nem akarta, hogy fényképész nehány óra ala'■ elkészítse a megrendelt igazol­ványképeket. S tudtam, hogv ő a maga részéről mindent el­követett a kérésem teljesítésé­ért,. dehát. . Szőllösy Tibor Következik: A háborús Kairó NÖGRÁD - 1970. június 5„ péntek Építészeti csodák Viszont a jövevény, a ven- két gyalogol a sivatag szélé- dég, a látogató, a turista, aki re —. ami a város végét is szintén csak vonszolja magát jelenti — hogy az oda ültetett Kairó utcáin, s egyetlen alka- fákat megmentse az enyészet­lommal sem képes sietni —„ tői. Nyilván, nem szalad a víz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom