Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
Nyilatkozik a főkapitány Mőgrád megye közrendje — közbiztonsága Utazik az újság A rétsági és a balassagyarmati járás számos községében élő előfizetők mindennapi panasza, hogy csak egy-két napos késéssel kapják késihez lapunkat, a NÓGRÁD-ot. Alig múlik el nap, hogy ne csörögne a szerkesztőség telefonja: előfizetők érdeklődnek, mi történt a lappal, miért nem kapták kézhez. Az MSZMP Központi Bizottsága 1969 november 28-i, a Belügyminisztérium tevékenységével foglalkozó — határozata fontos megállapításokat tett, amikor elismeri, hogy a rendőrség a társadalmi, gazdasági rend védelmében, a párt és a kormány irányításával, a párt politikájának megfelelően, a törvényes követelmények szerint végzi feladatát. Mindezek a megállapítások vonatkoznak megyénkre is. Felkerestük Lipták Gyula rendőrezredest, a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjét, hogy tájékoztatást kérjünk Nógrád megye közrendjéről és közbiztonságáról. — Megyénk közrendje, köz- biztonsága általában megfelelő. Sok más tényező mellett, rendőreink hivatásszeretete, szakmai ismerete, technikai ellátottsága biztosítja ezt. Megyénkben a bűnözéssel kapcsolatos gondok főként Salgótarjánban és Balassagyarmaton jelentkeztek. Ez megkövetelte, hogy a garázda, huligán elemekkel szemben gyors és határozott intézkedéseket tegyünk — kezdte a beszélgetést a rendőr-főkapitány. — Garázda és erőszakos elemek. Idézhetnénk néhány adatot? — Igen. Bűnügyi statisztikánk mutatja, hogy amíg 1968- ban 24, addig 1969-ben 64 esetben indítottunk büntető eljárást garázdaság miatt. Az intézkedések gyorsaságát jellemzi, hogy amikor a jogszabályban foglalt lehetőségünk megvolt rá, a bűncselekmény elkövetésétől számított három napon belül az elkövetőt bíróság elé állítottuk. A múlt évben megyénkben a bíróságok gyorsított eljárás során 100 személlyel szabtak ki jogerős ítéletet. Közülük 46 erőszakos, garázda, 31 a közúti közlekedés biztonságát veszélyeztető, 23 pedig vagyon elleni bűntettet követett eL Az eljárások száma az időben történt rendőri intézkedések mellett azt is mutatja, hogy az ügyészségek és bíróságok következetesebbek a társadalom védelmében. — Lapunkban többször írunk vagyon elleni bűncselekményekről. Ezek számáról és az elkövetőkről kérnénk tájékoztatást. — Kétségtelen, hogy a durva, erősisakos bűntettek váltják ki a legnagyobb felháborodást, mégis a bűnözés struktúrájában — országosan és megyénkben is — a vagyon elleni támadások vannak túlsúlyban. A büntető eljárások mintegy 60—70 százalékát teszik ki. A vagyon elleni bűntetteknél az elmúlt öt évben a betöréses lopások száma fokozatosan emelkedett. Ebben a bűncselekmény-kategóriában az elmúlt évek során jelentős, „minőséginek” is mondható változások történtek. Az elkövetők között mind nagyobb számban szerepelnek fiatalkorúak. Nem egy „elkövető” még a 14. életévét sem töltötte be. A közrend és közbiztonság helyzetére, az ifjúkori bűnözés sajátos megjelenési formája fokozott veszélyt jelent még akkor is, ha a bűncselekményben való részvételi arányuk nem haladja meg a felnőtt korú elkövetőkét. A másik nagy csoportba tartoznak azok, akik a társadalmi együttélés szabályaival makacsul szembeelyezkednek, megrögzött bűnözök. Ezek tevékenysége nem xorlátozódik egy adott területre, jó néhány esetben az egész országra kiterjed. — Hogyan tudnak segíteni az állampolgárok a vagyon elleni bűncselekmények megelőzésénél? — A lakosság akkor tud értékes segítséget adni a betörő tolvajok, besurranó tolvajok, 4 NÓGRÁD - 1970. vagy más bűnözők felderítésében. ha felhívja — és időben hívja fel — rendőreink, önkéntes rendőreink figyelmét az olyan személyekre vagy csoportokra, akik bűncselekmény elkövetésére utaló magatartást tanúsítanak. A megtörtént bűntettek elemzése azt mutatja, hogy ezek a bűnözők gyakran a kedvező alkalmat használják ki bűncselekményeik elkövetésére. Oda törnek be, ahol nem megfelelőek a biztonsági berendezések, ahol a pénzt vagy más értéktárgyakat könnyen meg tudják szerezni. Az is jelentős segítség, hogy ahol már bűntett történt, azonnal értesítést adnak, és nem változtatják meg a helyszínt. Említettem a „kedvező alkalmat.” A vagyon elleni támadásoknál ez jellemző. Nemrégiben lepleztünk le egy jórészt fiatal- és gyermekkorú- akból álló csoportot — mint arról a NÓGRÁD is hírt adott — amelynek tagjai a Centrum és a Pécskő Üzletházban és azok környékén lopásokat követtek el. A vásárlók táskáinak tetejére tett pénztárcákat loptak. A táskák nyitva voltak, s a megkárosítottak szinte valamennyien nők. — Az alkohol és a bűn- cselekmények kapcsolatáról kérdeznénk ezredes elvtársat? — Gyakran lesznek bűncselekmény áldozatai azok a férfiak, akik illuminált állapotban italboltokban, vagy azok környékén szerzett alkalmi nőismerőseik előtt, a náluk levő pénzzel vagy értéktárgyakkal dicsekednek. Közülük sok még szerencsésnek mondhatja magát, mert egyszerűen csak meglopták. A kaland vége rendszerint az, hogy az esetleges ellenállás megtörésére, a későbbi felismerés meghiúsítására velük szemben erőszakot alkalmaznak, leütik őket. A rendőrség megelőző intézkedései közé tartozik, hogy megvédje ezeket a magukról megfeledkezett embereket, akik nem csupán sértettéi, hanem elkövetői is lehetnek a bűntetteknek. Ismert, hogy az élet elleni bűncselekményeknél, a garázdaságnál, a magánlaksértéseknél — hogy csak néhányat említsek — többségükben az alkoholos befolyásoltság is fontos szerepet játszik. Megelőző intézkedéseink között nemcsak a rendőri fellépésről van szó, hanem orvosi beavatkozás is szükséges. A megyei tanács vb intézkedése, amellyel létrehozta a megyeszékhelyen a detoxikáló állomást, közvetlen előnyös hatással van a közbiztonság alakulására. Salgótarjánban például az elmúlt év utolsó négy hónapjában 500 embert kezeltek a kijózanító állomáson, akiket saját — közvetve a társadalom — érdekében kellett odaszállítani. — A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények és más bűntettek alakulásáról érdeklődnénk— A fiatalkorú bűnelkövetők száma 1969-ben az előző évhez viszonyítva emelkedett. Az összes felelősségre vontak 9,3 százaléka közülük került ki. Tevékenységük főleg Salgótarjánra és Balassagyarmatra koncentrálódik, ám egyes zenekarok fellépéseit követve, más helységekben is előfordult rendbontó magatartás. Rendőrszerveink erőfeszítéseket tesznek a fiatalkorúak bűnözésének visszaszorítására. Ennek érdekében a múlt évben 11 galerit számoltunk fel, amelyekben 49 fiatalkorú vett részt és 39 ismertté vált bűntettet követtek el. A népgazdaságot és a társadalmi tulajdont károsító bűn- cselekmények száma a múlt évben tovább csökkent. Ez a csökkenés elsősorban annak köszönhető, hogy a gazdaság- irányítás jelenlegi rendszeréjúnius 14., vasárnap ben tovább nőtt, jobban ki- szélesedett az állami, társadalmi és gazdasági szervek, a dolgozók felelőssége a közös vagyon őrzéséért. Ebben a kedvező irányú folyamatban néhány disszonáns jelenséggel is találkozunk. Elsősorban ott, ahol a csoportérdeket úgy helyezték előtérbe, hogy az a népgazdasági érdeket sértette. Vannak olyan bűntettek vagy szabálysértések, amelyek bár jelentős károkat okoznak, mégis „bocsánatos bűnnek” számítanak. Ilyenek mindenekelőtt a vám_ és devizabűntettek, a különböző társadalmi tulajdont károsító csalások. Talán a nem megfelelő jogi felvilágosítás miatt, a lakosság nagy része, ha ilyet tapasztal, közömbös, ezeknek a jogsértéseknek elkövetőit még morálisan sem ítéli el. Figyelmet érdemel az is, hogy növekszik a kisebb-nagyobb rongálások száma, s ezek összessége igen jelentős kárt okoz a népgazdaságnak. Mindannyian tapasztaltuk már, milyen vandál rongálásokat végeztek egyesek az autóbuszok, vasúti kocsik felszereléseiben, a tereken vagy a parkokban. Erőnk kevés ahhoz —, s ilyen feltételeket nem is lehet teremteni —, hogy ezeknek a rongálásoknak kizárólag a rendőrség állja útját. Az életünket szépítő, kényelmünket szolgáló, a társadalom erőfeszítéseiből létrehozott javakat a társadalomnak együttesen kell megvédeni. — A közúti fegyelemről, a balesetek alakulásáról szeretnénk kérdezni főkapitány elvtársait. — Az a társadalmi összefogás, amit a közlekedési fegyelem megszilárdítása érdekében eddig tettünk, nem hozta meg a kívánt eredményt. A balesetek száma a múlt évben tovább emelkedett Íme a bizonyíték: 1969-ben 647 közúti baleset történt, amelyből 17 halálos, 162 súlyos és 177 könnyű sérüléssel járt. Az anyagi kár meghaladta a kétmillió forintot. (Itt jegyzem meg, ha az elmúlt év adatait hasonlítjuk össze az idei év eddig eltelt időszakával, a helyzet tovább romlott. Az idén lényegesen több a közúti baleset, mint tavaly.) A közúti balesetek többsége az emberek helytelen magatartásából adódik. Ellenőrzéseink — számos panasz és bejelentés is bizonyítja — mutatják, hogy alacsony a közlekedési kultúra. Sok a durva, udvariatalan, több esetben a céltudatosan veszélyhelyzetet teremtő gép- járművezető. Ezért rendőri szerveink egyik fő feladata a jövőben is, hogy hatékonyabb intézkedéseket tegyenek a közúti fegyelem megszilárdításáért. Még jobban együtt kell működni a társadalmi, gazdasági szervekkel, minden segítőkész állampolgárral. E- mellett természetesen más eszközök is szükségesek. A közeljövőben módosítani kívánják a KRESZ néhány rendelkezését. Lehetőséget kívánnak biztosítani arra, hogy az intézkedő rendőr meghatározott esetekben azonnal megvonhatja a gépjárműhatóság jelzést, a rendőrhatóságok időszakosan bevonhatják a gép. járművezetői igazolványt, súlyosabb szabálysértések elkövetőit újabb vizsgára kötelezhetik stb. Amikor a mindannyiunkat érintő gondokat feltártam, az a cél vezetett, hogy a lakosság és a rendőrség együttműködését tovább javítsuk. Ennek az együttműködésnek szilárd alapja van. A szocialista törvényesség a mi pártunk és kormányunk egyik legnagyobb vívmánya. Államunk védelmet biztosít minden polgárnak, de felelősségre von mindenkit, aki a törvényeket megszegi — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát Lipták Gyula rendőr-főkapitány. Szokács László Mielőtt az okok taglalásával egyáltalán tovább mennénk, a kedves posta is engedjen meg egy nagyon egyszerű, de találóan jó mondást: az újság az egyik legromlandóbb áru; a keddi példányt szerdán már nem lehet eladni, sőt az olvasót sem érdekli, hiszen huszonnégy óra alatt rengeteg más történik a világban, az országban és a megyében egyaránt. A panaszok után —, amelyek sajnos, már több mint egyévesek — most ismét az okokat kerestük mi is. A vizsgálat során azt kellett megállapítani, hogy amíg a rétsági és a balassagyarmati járás községeibe irányuló újságot Salgótarján —Balassagyarmat közötti szállítással bonyolították le, az égvilágon semmi baj nem történt. Valamennyi előfizető időben kézhez kapta a mindennapi NÓGRÁD-ot. Egy éve, hogy a posta, még közvetlenebbül a Budapest Vidéki Postaigazgatóság gondolt egyet, s „átszervezte” a két járásba irányuló újságok szállítási rendjét. Most Balassagyarmat helyett Hatvanba küldi gépkocsival napilapunkat, hosz- szú, hosszú kilométereket utaztatva ahhoz, hogy eljusson az előfizetőhöz az újság. Most ugyanis az történik, hogy éjjel egy óra után útnak indítják Salgótarjánból, nyomda elől a gépkocsit Hatvanba, postai küldeményekkel, csomagokkal és az újsággal megrakva. A postai küldemények körül nincs is különösebb baj. Csak és c s a k az újsággal. Az történik ugyanis, hogy a hatvani vasutasok vagy átveszik az újságot vagy nem. Ha átveszik, számos esetben „tévedésből” nem a rendeltetési állomáson, hanem másutt adják le. A legjobbik esetben a NÓGRÁD hosszú kilométereket utazik: Salgótarján — Hatvan — Budapest Kelteti, Budapest Nyugati pályaudvar, avagy éppen Budapest Engels téri AKOV -pályaudvaron át rendeltetési helyére Mohorára, Szügybe, Becskére, Galgagutára, avagy éppen Magyarnándor- ba, vagy Szécsénkébe. No, már most. Ha csak egyetlen láncszem is kimarad a kapocsból, előfizetőink hiába várják kedden a keddi lapot, azt vagy szerdán, avagy éppen csütörtökön kapják kézhez. De Kinek kell akkor már az újság, ami éppen azért újság, mert új dolgokat tartalmaz, új híreket visz az olvasó asztalára. Lapkiadó Vállalatunk az első levelet éppen egy esztendeje, 1969. június 8-án juttatta el a Budapest Vidéki Postaigazgatóság szállítási osztálya vezetőjének. Bejelentette, hogy 12 községbe nem jutott el lapunk. 1969. november 10-én az igazgatóság vezetőjének jelezte, hogy baj van a szállítással, s mintegy 50 községben „másnapos” újsághoz jutnak az olvasók. Az eredmény egyenlő a nullával. Az idei levelezések már a postaigazgatóság forgalmi osztályának vezetője címére indultak, kérve a segítséget, a megoldást. Javulás semmi, annak ellenére hogy a megyei pártbizottság is sürgette a szállítás azonnali megoldását. Most a nyilvánosság erejére apellálunk. Olvasóink, előfizetőink nevében kérjük a Budapest Vidéki Postaigazgatóság vezetőit, sürgősen oldják meg a szállítás jelenlegi problémáját, de úgy, hogy a rétsági és a balassagyarmati járás valamennyi községébe a megjelenés napján jusson el olvasóinkhoz napilapunk, a NÓGRÁD! Ehhez pedig csak az ésszerűséghez kellene fordulni. Ne utaztassák a NÓGRÁD-ot Budapesten át ki tudja hová, hanem állítsák vissza a régi, de lényegesen rövidebb szállítási utat Salgótarján és Balassagyarmat között. Ez a kérés nem sok, teljesítését az olvasók tisztelete mindenképpen megkívánja. Még akkor is, ha a „régi szállítási rendszer” visszaállítása ott fenn, az igazgatóságon valakinek presztízs-veszteséget is okoz. Az olvasók, előfizetők, az újságírók és postások nevében! Somogyvári László Történet egy sarokház lakóiról A • történet úgy kezdődik, mint a mesében. Van Salgótarjánban egy szép, nagy sarokház. Lakott benne nyolc család. Azért múlt időben, mert most már csak kettő lakik ott. A sors és a városfejlesztési tervek úgy hozták, hogy ez a ház útjában áll egy másik épületnek. Mint ilyenkor történni szokott, a ház lebontásra ítéltetett. Ez idáig rendben van. Ha egyszer szükség van a helyre, hát le kell bontani, és lehetőleg minél hamarabb, hogy megkezdődhessék az új építkezés. De mi legyen az ott lakó családokkal? Nyilvánvaló, hogy akiknek lakását lebontják, azoknak újat kell adni. Megkezdődtek hát a tárgyalások a városi tanáccsal. Mindenkit külön megkérdeztek, milyen lakást kér a régi helyett, milyen felelne meg legjobban az igényeinek? Ment minden, mint a karikacsapás. A lakók elmondták 6zivük óhaját, a városi tanács igazgatási osztályán pedig mindent feljegyeztek a nagykönyvbe. És amikor átadható lakások akadtak, megkezdődött a költözés. A lakók elbúcsúztak egymástól és a lebontásra ítélt háztól. Majd teherautót fogadtak, felrakták holmijukat és beköltöztek az új lakásba, amelyet a tanács kiutalt nekik. Maradi kellő... A nyolc család közül hat rendben és megelégedetten távozott. Maradt kettő, aki viszont nem ment. Ennek már közel fél esztendeje. És közben hónapok óta folyik az alkudozás, a vita a tanáccsal. Hiába, hogy bontani kell, ők nem mennek. Addig nem, amíg az igényeiket a „legmesszebbmenőkig” ki nem elégítik. Az egyik család: Kökény Gyuláék. Kökényék az elmúlt öt év alatt nem először költöznek. Évekkel ezelőtt megvettek a mostani Rákóczi úti szövetkezeti házak helyén egy kis házikót. Potom pénzért. Alig laktak ott kis ideig, amikor — csodálatos véletlen — kiderült, hogy a házat lebontják. A tanács kártérítést ajánlott fel nekik. Ezt keve- selték, bár több volt, mint a vásárlási összeg. Nyomban a bírósághoz fordultak, amely néhány ezer forinttal fel is emelte a kifizetendő összeget. Melléje pedig kaptak, a főtéri 13-as épületben egy kétszobás távfűtéses lakást. Ügy festett a dolog, hogy Kökényéknek íme, teljesült minden kívánsága. Ha a vége jó, minden jó. Are az élet nem ilyen egyszerű. Talán egy évet sem laktak a lakásban. amikor „rájöttek”, hogy az mégsem nekik való. mert túl sok a havi kiadás. Mentek hát újra a tanácshoz: szeretnék elcserélni. Már a csere- partner is megvolt, aki nyilván örömmel költözött a modern lakásba Kökényék pedig elköltöztek a sarokházba, amely most csákány alá kerül. Aztán következett a meglepetés. A tanácson elképedtek Kökényné kijelentette, Ismét távfűtéses lakásra tart igényt. A tanácson elképedtek: — A múltkor azért cserélte el a távfűtéses lakást, mert nem bírta anyagilag. Akkor most hogy fogja bírni? — Maga azzal ne törődjön — hangzott a válasz rögtön — én ragaszkodom a kényelmes lakáshoz. A tanácsnál viszont törődtek vele, és nagyon helyesen, mást lakást jelöltek ki Kökényéknek. Egy kétszobásat a Vásártéren. Kökényné ebbe nem nyugodott bele, fellebbezett a megyei tanácshoz. Amikor fellebbezését elutasították, kijelentette: nem költözik. Legyen akármi, ő addig nem megy. amíg távfűtéses lakást nem kap. A másik alkudozó család Szegöék. Az ö háromszobásuk helyett a tanács íeljánlott három lakást is. Válogathattak bőven. Közülük kettő a Vásártéren van. egy a Rákóczi úton. Kettő ebből három szobás, egy pedig két és fél szobás. távfűtéses. Szegőék egyiket sem fogadták el azzal érvelve, hogy nem eléggé szépek, illetve nekik a két és fél szobás kicsi. Vannak összesen négyen, lányuk pedig Pesten jár egyetemre és ott is lakik. A dolgok aztán meglepő fordulatot vettek. Szegőék belenyugodtak, hogy kapnak egy kétszobás lakást a 22-es bérházban, az Arany János utcában. Talán még aznap elcserélték a főtéri 13-as egyik lakójával, Azonban mégsem költöztek. Nekik ugyanis még műhelyre is szükségük lenne. Kérték, hogy utaljanak ki számukra valahol az alagsorban egy helyiséget — a gyermekko. esi megőrzőt, vagy valami mást. Ebbe a tanács természetesen nem egyezett bele. Ezeket a helyiségeket sokkal fontosabb célra sem adták oda más igénylőknek sem, nyilvánvalóan ők sem kaphatták meg. Majd a szeméti edobó! Űjabb variációként a szemét, ledobót akarják megszerezni. Bár a másik három lakó beleegyezett, ezt kiutalni nem lehet. Most az Ingatlankezelő Vállalathoz fordultak, hogy szentesítse a helyzetet. Az Ingatlankezelő Vállalat még nem döntött, de mindenesetre ez ellentétes a rendeltetésszerű használattal. Mi lenne, ha minden házban különböző célokra használnák fel a sze- métledobókat? Jelenleg így áll a helyzet. Talán arra várnak Kökényék is. Szegőék is, hogy a tanács megunja a követelőzést és teljesíti a túlzott igényeket? Egy ház lebontása még nem lehet ürügy arra, hogy valaki ezt saját céljainak érdekében kihasználja. A vitának mindenesetre rövidesen vége lesz. Mindkét kijelölt lakás kifestve, üresen várja, hogy beköltözzenek. A bontást a régi házban rövidesen elkezdik. A városi tanács igazgatási osztályán pedig elkészült a kiköltöztetés végrehajtási határozata. Június 20-ig azonban még meggondolhatják. Ha addig nem költöznek, megkezdődik a kilakoltatás. Csatai Erzsébet.
