Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)
1970-06-13 / 137. szám
Pedagógusszemmel Pdlfy J6s8e.fi üz iskolai bizonyituäny értéke Latin-amerikai útinapló 1. A rendőr lelövi fiát Iskolás gyermekeink rö- .... * videsen megkapják bizonyítványukat, azt a dokumentumot, amelynek bejegyzései az egyéni életpálya alakulásában is jelentősek lehetnek. A bizonyítvány osztályzatai hozzávetőlegesen tájékoztatjuk a szülőket a gyermek személyiségének néhány jellemzőjéről, mindenekelőtt értelmi képességeiről, jártasságainak, készségeinek színvonaláról. Tudnunk kell azonban. hogy a bizonyítvány önmagában nem tükrözi a személyiség teljes gazdagságát. A pszichológusok több ezerre teszik az ember személyiségvonásainak számát. Ezek közül a bizonyítvány csak néhány személyiségvonás fejlődésére enged következtetni. A gyermek jelenlegi iskolai elbírálására az oktatásközpontúság jellemző. Adunk a gyermeknek 8—10 tantárgyi érdemjegyet, ezzel szemben mindössze a magatartás és szorgalom érdemjegyével jellemezzük az embert. Pedig a gyermek nemcsak tanuló, hanem mindenekelőtt ember. Ez az arány hűen tükrözi a tantárgyszempontúság és in- tellektualizmus egyeduralmát iskolai pedagógiánkban Elgondolkodtató, hogy míg egyrészt a nevelés elsődlegességét hangsúlyoztuk, másrészt nincsenek eszközeink a nevelés eredményeinek jelzéseire. S ajnos, azt kell mondanunk, hogy egészen pontos, megbízható mércéink a tantárgyi teljesítmények mérésére sincsenek. Az érdemjegyek megállapításakor a padagógus csak a Rendtartás szűkszavú és általános útmutatásaira, de végső soron egyéni értékítéletére, tárgyilagosságára, igazságossággal párosult humanitására, nevelői lelkiismeretének szavára támaszkodhat. Addig, amíg az érdemjegyeket csak becslés útján képes a pedagógus megállapítani, kisebb-nagyobb tévedések lehetőségével is számolnunk kell. A pedagógusok ennek tudatában vannak, átérzik az osztályozás pedagógiai műveletének felelősségét. Ezért nem egy személyben, hanem osztályozó értekezleteken, kollektív tanácskozás eredményeként állapítják meg az év végi érdemjegyeket, különös tekintettel a magatartás és szorgalom jegyeire. Ha a bizonyítvány nem is ábrázolja az egész embert, mégis sokat elárul a gyermek egész évi teljesítményéről, fejlődéséről. Ha a szülő rendszeres kapcsolatot tartott az iskolával, nem éri meglepetés. Előfordul sajnos, nem kis ^ számban, hogy a szülő félreismeri saját gyermekét, és irreális teljesítményt vár tőle. Emberileg érthető — különösen napjainkban, az átlagosztályzatok bűvöletének légkörében —, hogy a szülő minden téren kitűnő teljesítményt, illetőleg érdemjegyet vár gyermekétől. Ebben sok esetben nem is a tényleges teljesítmény a fontos, hanem az érdemjegy. De egy közepes általános képességű gyermektől jeles átlagosztályzatot elvárni annyi, mintha a féldrágakőből valódi gyémántot akarnánk köszörülni. A gyermekek is, miként a felnőttek, nagyjából három csoportot alkotnak az általános képességeket (intelligenciát) illetően: a gyengébbek, a közepesek és kiválók csoportját. Ezért indokolatlan elrendelni családi gyászt a gyermek gyenge vagy éppen közepes bizonyítványa láttán. Ha a gyermek szorgalomosztályzata gyenge, akkor van okunk feltételezni, hogy egyes tantárgyakból vagy minden tárgyból nagyobb teljesítményre lett volna képes. Ez esetben higgadtan végig kell gondolnunk, vajon miért nem dolgozott képességeinek megfelelő szinten. Ennek különböző okai lehetnek, s ezekről feltétlenül tanácskoznunk kell a padagógussal, főleg ha ezt eddig nem tettük meg. A magatartás osztályza"ta a gyermek erkölcsi arculatát, közösségi aktivitásat van hivatva kifejezni. A Jó szerencsét — invitálja a föld alá a látogatót a sal- gótar j ani föld alatti bányászati múzeum felirata. S az érdeklődő idegen szívesen le is megy a hajdani bányába. Európában még két hasonló jellegű múzeumot tartanaik nyilván, érthető tehát az érdeklődés. Az ősi bányászköszöovtés azonban — úgy tűnik — csak a látogatóknak hoz szerencsét, látványosságot. Mirt tehet hát — a szobor? Igen, a szobor. Amelyik már több mint egy éve ide került a bejarat közelébe, szimbolizálni... Márt is? A közömbösséget. A kezében csákányt tartó bányászfigurát ugyanis nem állították talpra azóta sem. Hanyatt fekszik, szemébe suta nap, arcul csapja az eső. Ha úgy vélik a városi tanácson, hogy nem jó szobor, szállítsák el imnen. Ha pedig jónak tartják, állítsák fel, keltsék életre. Miért ne lehetne hosszú idő óta végre neki is jó szerencséje? szülő számára sem lehet közömbös, hogy tanulmányi eredményei mellett milyen minősítést kap a gyermek ne- veltségi szintje. Példás magatartás érdemjegyet a közösség életétől elzárkózó, passzív gyermek nem kaphat. A szocialista pedagógia fogalmai szerint nem az a „jó gyermek”, aki észrevétlenül meghúzódik a közösségben. A mi embereszményünk a kezdeményező, cselekvő, aktív közösségi ember. Gyermekeinkből ilyen felnőtteket akarunk nevelni. Ezért az osztály, és iskolaközösség, az ifjúsági szervezet kollektívájának ügyeitől elzárkózó, csendben meghúzódó, csak önmagának élő gyermek éppúgy nem kaphat példás érdemjegyet, mint az. aki magatartásával zavarja vagy bomlasztja a közösséget. A szülők különböző csoportjai különbözőképpen fogadják a bizonyítványt. Vannak, akik teljesen közömbösek gyermekeik teljesítményei iránt. Ez éppoly hiba mint az, ha a szülő túlértékeli a gyermek tehetségét, ha a jeles bizonyítvány mögött lángészt sejt. Vannak továbbá, akik a gyengébb teljesítmény miatt saját gyermeküket végérvényesen beskatulyázzák a buták közé, megjósolják kilátástalan jövőjét, és végképp aláássák a gyermek önbizalmát. Igaz, nem nagy öröm, ha a gyermek fejlődésében zavarok vannak, netán megbukik. De ez esetben nincs más hátra, mint feltárni a gyenge teljesítmény okait. Kritikusan, főleg önkritikával kell számba venni azokat a tényezőket, amelyek bukáshoz vezettek. kJ em egy esetben a tan- ' év végén elszabadulnak a szülői szenvedélyek. Nem ritka, hogy a gyenge bizonyítvány miatt a szülő egyoldalúan és az esetek többségében igazságtalanul az iskolát, a pedagógust marasztalja el. Ez a magatartás a gyermek személyiségének fejlődését csak gátolja, mivel a szülő mintegy felmenti gyermekét önnön kötelességei, felelőssége alól. Akkor járunk el helyesen, ha az év végi bizonyítványosztás alkalmát is felhasználjuk az iskola és a szülők közötti padagógiai kapcsolatok erősítésére, az őszinteség, a kölcsönös bizalom, a gyermek fejlődéséért érzett közös felelősség jegyében. Kiss István Mostanában gyakran találkozik az újságolvasó Mexikó nevével: a világ legjobb labdarúgó-válogatottjai ebben a közép-amerikai országban küzdenek a Rimet Kupáért és a világbajnoki címért. De amint ez 1968 őszén, az olimpia előtt is történt, talán politikai termé. szetű híreket és tudósításokat is tovaröpítenek a távírók Mexikóból. Az országban — s ezt egyhetes ott-tartózkodá- som alatt magam is tapasztalhattam — zsarátnokként izzik az elégedetlenség. Egyes vidékeken lázonganak a parasztok. A diákság egyetemi autonómiát követel és a másfél esztendővel ezelőtt elesett fiatalokra gondol. A munkások a lassú infláció kártételeit érzik. A hatóságok annyival is inkább idegesek, mert az idei esztendő- elnökválasztási év: júliusban az urnákhoz járulnak a mexikóiak, hogy hat évre szóló megbízást adjanak az új elnöknek. Ha nem jön semmi közbe, a Mexikói Egyesült Államoknak — igen, ez az ország hivatalos neve! — első embere az lesz, akinek nevét kezdőbetűivel LEA-nak emlegetik. Luis Echeverria Alvarez a kormánypárt, az alkotmányos forradalmi párt jelöltje. Belügyminiszter volt az olimpia előtti viharos hetekben, amikor a diákok fellázadtak, s amikor a rendőrök kegyetlenül lesújtottak a fiatalokra. Suttogó beszélgetésekben a hivatalos számadatoknál tíz- szer-százszor nagyobb számokat hallani, hány ifjút is sebeztek halálra a rendőrgolyók az egyetemi városban, meg a Három Kultúra terén... Most is könnyen eldördülnek a rendőrök fegyverei. Ott- jártamkor megdöbbentő hírt közöltek a lapok: Justino Castro Pérez rendőr Arénái helységben szóváltásba keveredett egy 15 tagú csoporttal, amelynek tagjai mind fiatalok voltak. A rendőr nem sokáig vitatkozott, hanem szolgálati fegyverével rálőtt az ifjákra. Kettőt közülük halálosan eltalált. Az egyik halott — a saját fia volt! Mexikó történelmében tömérdek a véres-tragikus esemény. A spanyol hódítóknak mintegy négy és fél évszázaddal ezelőtti megjelenése előtt olyan ősi kultúrák alakultak ki ezen a földön, amelyek ugyan fejlett építészettel, szép városokat és az egyiptomiakhoz hasonló piramisokat teremtettek, de a papi uralom rengeEmlék a munka hőseinek Egy vödör volt a Kányás-bányatelepen, közel a bányaüzemhez, gondosan ápolt virágoskert pompázik. Vermes Jenő nyugdíjas napjainak jelentős részét ott tölti. Azonban nemcsak a kertápolás a szenvedélye. Egy másik nemes „szórakozásnak” is hódol: szobrokat farag. Háza mellé műtermet épített. most ott dolgozik. Körös-körül a falon agyagmo- dellek. fafaragások. — Három hónapja vagyok nyugdíjas — mondja. — A kányási aknaüzemtől mentem nyugdíjba. Itt dolgozom tizenkét évig, a bányánál pedig harmincöt évet húztam le a lakatos és az esztergá- ivos szakmában. Sokat megértem a bányában. Többek között azt is. amikor égett a szén Mizserfán. A bánya külön világ, a munka frontja. Ezt a front-hangulatot is szedetném kifejezni faragásaimban, szobraimban. Mikor kezdődött a szobrok. i faragás iránti vonzalma? Erre nehezen tud válaszolni. Mindenesetre nagyon régen. — Először talán inas koromban. a baglyasi műhelyen Akkor — még az inas- kólában — táskavizit volt. Megnézték, nincs-e cigaretta, 'agy boxer a holmik között? Eevik ilyen vizitkor az én kiborult eev szn- >r Pontosabban, egy tej. Mi az, talán szobrász akarsz lenni ? Így ripakodott rám a táskáik ellenőre. Egy jó iparos jobban keres, mint egy szobrász. tette hozzá. A többiek nevettek, én azonban nem szégyelltem magamat. Szobrász szerettem volna lenni. Azóta sok idő telt el. Vermes Jenő nehéz, munkásélete után meg mindig szobrokat farag. Gyerekkori, ifjúkori szenvedélyéhez nem maradt hűtlen, körülbelül tíz ev óta rendszeresen szobrász- kodik. Nagy tisztelettel az anyag, a művészet iránt. Tudja, hogy amit csinál, nem hibátlan alkotás. Évek óta sokat tanul, olvas. Főleg képzőművészeti könyveket, kiadványokat, össze is gyűlt belőlük egy kis könyvtárra való. Ezek a könyvek mindennapi olvasmányai. Életében nem sok ideje volt szakmája mellett például az anatómia rejtelmeinek megismerésére Most van. Barcsay könyvei is ott sorakoznak a polcon. Kipillant műterme ablakán és azt mondja: — Sokat dolgoztam, tapasztaltam. Voltam oiyan üzemoen. ahol valamikor egy vödör volt a fürdő. Ez a világ a múlté. Most itt lakom az út mellett, sok-sok gépkocsi szalad el mellettünk. Más a világ, mint régen volt. Persze, a tudatban még nincs minden rendben. A teg véráldozatot parancsolt a népre. Ma is elborzad az utas, amikor Teotihuacanban végigmegy a halálra kiszemeltek útján, és sasra, kígyóra (A Mexikó címerében látható állatok ezek!) emlékeztető szörnyek szoborfői között megáll az emberáldozatok piramisának lépcsői előtt. A mexikói világhírű Antropológiai Múzeumban furcsa, fejformájú szobfiroi Diaz diktatúráját. A kizsákmányoló osztályok tagjainak is meg kell hozniok a maguk véráldozatát múltbeli bűneikért. Mexikóban ma is sokan hivatkoznak az akkori forradalomra. De félévszázad alatt úi kizsákmányoló osztály, új „felső tízezer” alakult ki. Az előttük járt generációk forradalmára való hivatkozás Az Azték-stadion előtt élelmes árusok százai árulják » labdarúgó-világbajnokság emléktárgyait: labdáktól kalapokig rok, szokatlanul nagy és öblös fülekkel: e fülekben tartott a családok a feláldozott „,aladtag vérét... A spanyol hódítás megszámlálhatatlan áldozatot követelt. Montezuma azték birodalmát ötszáznál alig több felfegyverzett spanyol ötven lóval és tucatnyi ágyúval el tudta foglalni — csellel és kegyetlenséggel. A mai Mexikó dicséretére legyen mondva, hogy Cortez- nak, a spanyolnak, sehol sem áll szobra. Véres volt a mexikói függetlenségi harc, idestova másfél évszázad a spanyol gyarmati iga levetésére, sok vér folyt az Egyesült Államoknak Mexikó elleni rablóháborújában, majd a franciák elleni harcokban, amelyek eredményeként átmenetileg egy Habsburg — Miksa — főherceg ült a frissen elkészített mexikói császári trónra. De ő is életével fizetett .. Ismét csak vér: 1911-től kezdve forradalmi harcok — a kizsákmányolt peonok Fran. cisco Madero vezetésével meg- döntik a gyűlölt diktátor, Parfürdő gépkocsis zarándokok, akik ünnepek alkalmával enoiele mennek a bücsúheiyre, erre is figyelmeztetnek. Én a szobraimmal, fafaragásaimmal a tudathoz szeretnék szólni. Vermes Jenő nemes szenvedélyét, törekvéset ismerik a bányatelepen es a környéken. Munkái között egy vöröskatona, munkásiigura, Le- nin-portré is sorakozik. — Jelenleg bányaszfigurán dolgozom — mondja. Odamegy a mintázóasztalhoz, amelyre már fel van rakva az agyag. — Azoknak az embereknek akarok emléket állítani, akik az évek során meghaltak. elégtek a munka frontján. A gyárakban, a bányákban ismertem meg őket. Munkájuk a legtöbbször nem látványos, viszont minden élet alapja. Egy munkában eltöltött élet is lehet hősi. Ezt akarom kifejezni evvel a szobrommal. És a többiekkel is, amelyeket ezután készítek. i A kertre végre jó idő jött. Szépen virulnak a virágok a műterem ablakai alatt. Vermes Jenő itt tölti nyugdíjas napjait. Szép szenvedély fűti. Ha elfárad a munkában, kimegy a virágok közé. Nem messze van innen az üzem. amelyben eddig dolgozott. (te) csak üres szólam náluk. Az országban az igazi úr az amerikai nagytőke. S az embernek az az érzése támad, hogy ha Mexikó meg is nyitja határai! a más latin-amerikai országokból — Guatemalából és Brazíliából, Argentínából és Kolumbiából — érkező politikai menekültek előtt, és menedékjogot ad igazi vagy álforradalmároknak, akkor ezt egyrészt azért teszi, hogy egyfajta forradalmi alibit teremtsen, másrészt pedig — ki tudja — talán, mert közel van az USA és a CIA itt szemmel tarthatja ezeket a számára veszedelmes elemeket... Vér? Még valami kívánkozik ide: Mexikóvárosban van a világ legnagyobb arénája bikaviadalok rendezésére. Tisztelem Hemingway-t, de nem tudtam egyetérteni vele a bikaviadalok iránti lelkesedésében. A vérző, nyögő, őrjöngő állat látványa felkavart, s nem tudtam élvezni a torreádorok balettszerű mozgását sem. Pedig egy délután láttam szinte mindent, amit a bikaviadal nyújthat: egy fiatal állat át tudta vetni magát a vaskerítésen is, egy torreádort felöklelt a bika, egy másik megsebesített egy banderilleról. s olyan eset is előfordult, ami ritkaság: a megadott időben a torreádor nem tudta leszúrni a bikát. (Az állatnak szurkoltam.. ..) Magyarral mindenütt találkozni és minden szakmában. Az arénában előkerült egy fiatal torreádor, El Hungaro — A magyar. Papp Józsefnek hívták az apjátOI Va»Ó úttörők Több mint ötszáz úttörő vett részt a megyei könyvtár és a megyéi úttörőelnökség által közösen meghirdetett olvasónapló-pályázaton — említették a legjobb eredmény, elért úttörők versenyén tegnap. a megyei József Atjua művelődési központban. A v j’.kí. : i >n szán verek részt, akik af:-.- szabadulásunk 25. évforduló, ja. valamim a Lenin-cantená- riufnmal kapcsolatos kérdésekre válaszoltak — olvasmányélményeik alapján, A színvonalas versenyen kettős nernti siker született. Az első és a második helyezést Gere Erzsébet és Pintér Friderika szerezte meg. A salgótarjáni Gagarin iskolába járó Szabó Gábor let! a harmadik. A humoros írásért iáró különdíjat. amelyet a helyszínen írtak a versenyzők, a zagyvapálfalvi Nagy Emese érdemelte meg. sanyző értékes könyvj utalót», ban részesüli.
