Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

■ Kétszer ad, ki gyorsan ad KÉT ÉS FÉL MILLIARD fo­rinttal kellene növelni az idén a nemzeti jövedelmet, hogy az ország keleti részét ért súlyos árvízkárokat pótolni tudjuk, anélkül, hogy akár csak egy jottányit is módosítani kelle­ne az életszínvonal emelését célzó kormányintézkedéseket. Mivel a különböző népgaz­dasági ágazatok különböző mértékben járulnak hozzá a nemzeti jövedelemhez, nehéz pontosan megmondani, hogy megyénk üzemei, vállalatai, gyárai milyen többlettermelést, illetve költségcsökkentést ér­jenek. el, azaz mennyivel já­ruljanak az előbb említett ösz- 6zeg előteremtéséhez. Leszámítva az egyes válla­latainknál bekövetkezett év eleji átmeneti megtorpanást, van remény arra, hogy ugyan­úgy az elsők között lesznek a szükséges két és fél milliárd- dal nagyobb nemzeti jövede­lem megtermelésében, mint ahogy elsők voltak az árvízká­rosultak gyors megsegítésében. A LELKESEDÉSEN TÜL van-e az előbb említetteknek reális alapja? Általában igen. A lehetőségek azonban igen különbözők. Gyáraink jelle­gét, a bennük előállított termé­kek széles skáláját, valamint a piaci lehetőségeket is figye­lembe véve nyugodtak lehe­tünk, mert termékeink zömét jól el tudjuk adni, sőt néhány­ból a megnövekedett bel- és külföldi igényeket sem tudjuk kielégíteni. E termékek közé tartozik a kő, a szeg, egyes ko­vácsolt termékek, gáztűzhe­lyek, bébi-, leányka, és bak- fisruhák, divatos üvegáruk, síküveg —, főleg közszükség- ségleti cikkek. Ha nem is tel­jesen kifogástalanok, de alap­jában véve jók az eladási le­hetőségek. A különböző piac­kutató intézetek előjegyzései szerint a harmadik negyedév végén, illetve a negyedik ele­jén néhány terméknél, köztük az acélszalagnál, elsősorban a külföldi piacokon valószínűleg csökken majd a kereslet. Legtöbb gyárunkban azon­ban ilyen gondok nincsenek. Az öblösüveggyáriak az idén is abból indultak ki, hogy az év elején kell megalapozni a ter­melési elképzeléseket. Ennek köszönhető, hogy ma már úgy számolnak: ha továbbra sem csökken az ütem, s megma­radnak az előnyös értékesítési lehetőségek, akkor az eredeti 207 milliós évi termelési tervet 230—235 millióra növelik, a tervezett nyereséget pedig 10— 15 millióval megtetézik. A népgazdaság többlettermelést vár megyénk kőbányászaitól, a téglagyárak dolgozóitól, a sík­üveggyártól, bizonyos tekintet­ben az acélgyári dolgozóktól. Egyébként megyénk minden vállalata kisebb vagy na­gyobb mértékben képes olyan árut adni, amit szívesen vesz a piac, amellyel növelni tud­ják a társadalmi termék mennyiségét, illetve a nemzeti jövedelmet. KÉTSZER AD, AKI GYOR­SAN AD — tartja a közmon­dás. Az árvízkárosultak gyors megsegítése már érzékeltette, hogy megyénk munkásai, al­kalmazottai, szellemi dolgozói ismerik ennek igazságát, és mélységét. Reméljük, az újabb gyors válasz most már a ter­melés különböző területein hangzik el egyértelműen: több, jobb és olcsóbb terméket adunk a keresett cikkekből a népgazdaságnak, így növel­jük a nyereséget, és az ál­lamnak juttatandó részesedést. Azok a vállalatok, gyárak, amelyek ezt az utat választják és számolva a nehézségekkel, gondokkal, a felelősségérzéstől áthatva törnek lándzsát a több és jobb munka mellett, azok­ról csak az elismerés és dicsé­ret hangján szólhatunk. Tudják, hogy lesznek anyag- beszerzési nehézségeik, nem lesz könnyű a megváltozott körülményekhez igazítani a kooperációs feladatokat, ele­get tenni a piac meg-megúju- ló növekvő igényeinek. Szá­molnak azzal, hogy akadozik majd a nyersanyagszállítás, hogy időnként nem lesz ele­gendő vasúti kocsi az export- termékekhez stb. A két és fél milliárd forint­tal nagyobb nemzeti jövedelem elérése azonban nemcsak a többlettermelést és a na­gyobb terheket vállaló vállala­tok, gyárak, üzemek dolgozói­tól követel többet, hanem a felsőbb szervektől is. Az irá­nyító hatóságok esetenként konkrétan, máskor meg csak hasznos tanáccsal, javaslattal kell közreműködniük a szerte­ágazó, és bonyolult koordiná­ciós akadályok ügyes, prakti­kus elhárításában. Mert a munkapadoknál csak akkor valósul meg a legjobb szán­dék, a legnemesebb cél, ha azok is akarják elérését, akik a különböző irodákban ülnek, különböző beosztásokban és nagyon sokat tehetnek az ügy sikeréért. KÖZHELYNEK HANGZIK. még sem árt hangsúlyozni: csak a nagyfokú szervezettség és helytállás hozhatja meg az egyéni és társadalmi közös érdeket jól kifejező egyszáza­lékos nemzetijövedelem-több- letet. Ennek érdekében mun­kálkodni nemcsak emberbaráti cselekedet, hanem testvéri se­gítséget is jelent Titok a közös ismerős lakásán Venesz Károly Ismerik, mint a rossz pénzt falujában, Nógrádmarcalon a 29 éves Szőrös Józsefet. Több­ször volt már büntetve és rendőri felügyelet alatt is állt Szőrös törzshelye Balassa­gyarmaton a Csempés nevű kocsma volt, ahol ez év janu­árjának egyik napján is béké­sen iszogatott. Csakhamar ivó- cimbora is akadt a 25 éves Jánosi János balassagyarmati lakos személyében. Beszélget­tek erről-arrol, s ahogy len­ni szokott, a nőkről is. Kide­rült, egy helyre udvaroltak mindketten. Ismertek ugyanis egy hölgyet, mindössze azzal a különbséggel, hogy Szőrös a múlt év decemberében, Jánosi pedig a múlt év októberéiben ismerkedett meg az asszony­nyal. Szőrös, közös lévén a hölgyismerős, elárult egy tit­kot Jánosinak, s kikérte véle­ményét. Elmondta, úgy tudja, a nőismerős lakásán pillanat­nyilag egy férfi tartózkodik, akit ő jól ismer, mert koráb­ban börtöntársa volt. „Ezzel a férfivel nekem leszámolni va­lóm van”, — súgta Jánosinak, s indítványozta, keressék fél az asszonyt. Jánosi azonnal kötélnek állt, mert a látoga­tástól a kapcsolat felújítását remélte. Alig múlt dél, amikor az asszony házához értek, s be­másztak a kerítésen. Jánosi Embert ölt születésnapján Jókedvűen tért haza laká­sára, Mátraszelére Radios Gé­za 28 éves segédmunkás. Kö­szöntötte feleségét és kétszáz forintot kért ital vásárlására. Születésnapi ünnepséghez kel­lett az ital, mert Radics Géza 1970. március 19-én töltötte be 28. életévét. Délután öt óra volt, amikor Radics bement az italboltba, ahol két- és fél órán át tartózkodott. Ez alatt öt korsó sört és egy fél decit ivott születésnapi előzetesként. Időközben megérkezett só­gora is. Megvásárolták az italt. Egy láda sörrel és egy liter pálinkával kezükben in­dultak haza. Ütjük a cukrász­da mellett vezetett. Radics megállt, s közölte sógorával, nem megy még haza, beugrik egy kávéra. A sógor haza in­dult a láda sörrel, Radics pe­dig belépett a cukrászdába. A helyiségben nyolcán-ti zen lehettek. Az egyik asztalnál a pult melletti bejárati ajtó­nál ott ült Csikós Lajos, 30 éves bányász. Ittasnak lát­szott, s előtte két üveg sör állt. Radics egy szót sem szólt Csikóshoz, a pulthoz lé­pett és kávét kért. Amikor megkapta a feketét, ő is he­lyet foglalt. A cukrászda ud­var felöli kijárata mellett egy asztalnál kortyolgatta a ká­vét, amikor testvére, Lajos köszöntötte. Az öccs a báty­jához lépett, s kérte, jöjjön haza. „Nem, csak akkor, ha te is iszol valamit” — mond­ta Radics Géza. Amíg öccse a pulthoz ment, hogy egy fél­deci Hubertust kérjen, ez­alatt felállt asztala mellől Csikós Lajos, és kiment az ud. varra. Radics asztala mellett vezetett útja, s nem szólt egy szót sem. Radics öccse vissza­jött a féldecivel a pulttól az asztalhoz, de ekkor Csikós már az asztaluknál állt. Jobb kezét kabátjában tartotta, odalépett Radics Gézához és sértegetni kezdte. Radics Gézát meglepte a durva hang, mert közte és Csikós között nem volt ko­rábban nézeteltérés. Csikóst különben kötekedő, verekedő természetű embernek ismerték Mátraszelén. Több ízben volt összeütközése a törvénnyel, és súlyos testi sértésért nem is egyszer elítélte már a bíró­ság. Radics megpróbált szé­pen beszélni Csikóssal. Kér­dőre vonta, magyarázza meg, mivel szolgáltatott okot a sértegetésre. A kérdésre nem kapott választ, ellenben Csi­kós kijelentette: azért vol­tam kinn az udvaron, hogy a kést előkészítsem. Radics öcs- cse közbelépett. Eltolta Csi­kóst az asztaltól, majd báty­ját maga előtt tuszkolva hazaindultak a cukrászdából. Csikós is menni akart, de az ajtónál Radics öccse vissza­lökte a kötekedő férfit, s be­csapta előtte a kijárati ajtót. Radics Géza és testvére a cukrászda előtt rövid pihenőt tartott. A korlátnál álltaik, amikor kinyílt az ajtó, s az ittas Csikós kilépett. Se sízó, se beszéd, Radics Géza és öccse ütni kezdte az ittas fér­fit. Meglökték, mégpedig olyan erővel, hogy a lökéstől kitört a csőkorlát egyik szára és Csikós a virágágyra esett. Ra­dies Géza levette kabátját, s lement a cukrászda előtti lép­csőn. Újabb vita és dulako­dás támadt, amelynek során Radics Géza előrántotta csont­nyel ű zsebkését. Nagy erővel szúrt, a penge Csikós mellka­sát találta. A szúrást követő­en pár percig még dulakodott a két férfi, aztán Csikós ha­nyattesett és meghalt. A mel- ü regbe hatoló kés a jobb tü­dő felső lebenyét átszúrta, felnyitotta a szívburkot és be­hatolt a főverőérbe. A főve­rőér sérülése kapcsán létrejött szívburki vérömleny okozta Csikós halálát — állapította meg az orvosszakértő. Radics Géza a földön fekvő halott férfibe még belerúgott, majd öccsével együtt hazament la­kására. A Balassagyarmati megyei Bíróság Radics Gézát ember­ölésben mondta ki bűnösnek és tíz év börtönre ítélte. Nyolc évre — mellékbüntetésként — a közügyek gyakorlásától is eltiltotta. Az ítélet nem jog­erős. Sz. L. egy nála levő álkulccsal ki­nyitotta az előszoba ajtaját. Bementek a lakásba, s a kony­hában kiderült, hogy a Csem- pésben Szőrös igazat mondott. Szőrös és Jánosi felszólította a meglepett férfit, igazolja ma­gát. Kérték a személyi igazol­ványát, miközben főhadnagy­nak szólították egymást. A férfi non állt kötélnek, mire Jánosi és Szőrös ököllel több­ször az arcába sújtott. Hogy, hogy nem a megtámadott egy légpuskával igyekezett véde­kezni, ezt azonban Szőrösék kicsavarták a kezéből. Közben az asszony is „beállt a kör­be”, kicsavarta Jánosi kezéből azt az ollót, amivel sakkban tartotta a rajtakapott idegent. No, több sem kellett a két ál­kulcsos vendégnek. Nekiláttak az asszonynak. Ide-oda rán­gatták, egyik szobából a má­sikba. Jánosi közben meg is ütötte. Ezalatt Szőrös a kony­haszekrényből zsebre tett egy halkonzervet és a férfi bőr­kesztyűjét is magához vette. Az asszony látogatója közben kiugrott az ablakon és elme­nekült. Szőrös József lelkét még egy bűncselekmény nyomja. Ez év májusában egyik ismerősével ugyancsak a Csempésben ita­lozott. Az ismerős a lakására invitálta, de Szőrös nem ment Az italpajtás hazaindult, le­feküdt orkánkabátját és nylon­ingét szépen a székre rakta. Mintha csak Szőrös akarta volna így, mert este 11 óra körül besurrant ismerőse la­kásába — az ajtó nem volt be­zárva — és szépen elemelte az orkánkabátot és a nylonin' get. A Balassagyarmati Járásbí­róság Szőrös Józsefet és Já­nosi Jánost több személy ál­tal együttesen, erőszakkal és hivatalos minőség színlelésé­vel elkövetett magánlaksértés­ben mondta ki bűnösnek. Szőröst kétrendbeli lopással elkövetett tulajdon elleni bűn­tettben is bűnösnek találta, ezért Szőrös Józsefet két év szigorított börtönre ítélte. Mel­lékbüntetésként három évre a közügyek gyakorlásától is el­tiltotta. Szőrös a feltételes szabadságra bocsátás ked­vezményében sem részesülhet. Jánosi büntetése egy év sza­badságvesztés, amelyet szigo­rított büntetésvégrehajtási munkahelyen kell eltöltenie. Mellékbüntetésként egy évre a közügyek gyakorlásától is el­tiltotta a bíróság. Az ítélet nem jogerős. (ács) Piramisok földjén A háború a sivatag, ellen is folyik (III.) Egykori leírásokból tudjuk, hogy a deltából elinduló hajós hosszú hetekig hajózhatott a Níluson, és útját mindenütt bőven termő, gazdag termé­szeti kultúra kísérte, s „amed­dig a szem ellátott”, minde­nütt ez a kincs volt látható. Az évezredek megtették a magukét. A sivatag elindult hódító útjára, és már-már úgy tűnt, hogy győzni fog. Ma már nem lehet azt mondani, hogy a Nílusról kitekint­ve „ameddig a szem el­lát”, mindenütt a valamikori gazdaság látható. Ellenkezőleg, ahogy ott mondják Egyiptom­ban: jobbról is sivatag, bal­ról is sivatag. És a sivatag bement a városokba is. A nyá­ri porviharok idején pedig szinte megbénul, nemegyszer meghal az élet Ezért folyik elszánt és na- gvon következetes harc a si­vatag ellen. Nem méltatlan e harc a forradalmi jelzőre, és joggal érez minden egyipto­mi büszke nemzeti öntudatot, ha egyre nagyobb területet hódít vissza a sivatagitól. Egyiptom társadalmi forra­dalmáról beszélni anélkül. hogy a sivatag visszahódításá- ért folytatott harcról ne be­széljünk, lehetetlen. S mind­kettő összefügg a nemzeti füg­getlenséggel is. A forradalom meghozta a nemzeti független­séget. A nemzeti függetlensé­get viszont csak úgy tudja megtartani Egyiptom, ha poli­tikai, katonai ellenfelein kívül a sivatagot is legyőzi. Nincs olyan paraszt, aki ne védené saját testével a siva­tagba telepített szőlővesszőt, míg megfogan, s termőre for­dul. Ha kell, éjjel-nappal ott van mellette. Őrzi. élete árán is. Erről beszélgetve mindig éreztem a döbbenetét. Minden szó, történés mögött ott volt a dráma, a nem tudott vagy a diszkréten, szemérmesen el­hallgatott apró részlet, vagy részletek, amelyek részei az egésznek, egy ország felemel­kedésének, egy ország forra­dalmi újjászületésének. És most kérem az olvasót, gondolja végig: mit jelentett e küzdelem szempontjából a hatnapos háború. Abban a tör­ténelmi pillanatban érte Egyip­tomot az agresszió, amikor nekirugaszkodott, hogy végle­ges csapást mérjen a homok­ra, amely bemerészkedett már a városokba is. 1967 júniusában Egyiptom olyan volt, mint az a magas­ugró, akit közvetlenül az elru­gaszkodás után, de még a léc előtt lefog egy láthatatlan kéz. És Egyiptom népének nagy- szerűsége ebben a pillanatban plasztikusan megmutatkozott. folytatta és folytatja a sivatag elleni háborúját, miközben vé­di országát, szabadságát a nemzetközi imperializmus el­len. Szándékosan nem azt írtam, hogy a betolakodó Izrael el­len. Hisz a valóság az, hogy Izrael csak eszköz, csak fal­törő kos. Persze, ahogy múlik az idő, ahogy a dolgok ke­gyetlen logikája mind jobban érvényre jut, úgy lesz Izrael­ből faltörő kos helyett bume­ráng. Sokan fogalmaznak úgy, hogy Egyiptom talán sohasem heveri ki a hatnapos háború okozta vereséget, veszteséget. Vita helyett mindössze csak annyit tegyünk meg, hogy a té­nyeket soroljuk egymás mellé. A háború valóban nagy anya­gi és vérveszteséggel járt, s látszólag az agresszor győ­t) NÓCRÁD — 1970. június 7., vasárnap zelmét hozta. Ugyamakkorhetetlen kincseit. Viskók, he- Egyiptom tovább építette Asz- lyett modern, századunkhoz szuánt, tovább fejlesztette a illő új falvak tucatjait építst- Tahrir tartomány által meg- te fel a núbiai nép számára, testesített csodát: termővé s a fákat, melyek a megélhe­tett® a sivatagot. Ha nemzet- tést biztosítják, tízezerszámra közi segítséggel is, de meg- gyökerestől telepítették átsok- védte Abu Simbel felbecsül- sok kilométerre ősi helyüktől, hogy helyet adjanak annak a tónak, mely a jövő nemzedék életét, kenyerét adja majd hálából. Ha egy népnek erre van ereje, ha egy nép ezt vállalja akkor csak nagy tisztelettel szabad erről a népről beszél­ni. Az asszuáni nagy gát 17 Kheopsz-piramissal egyenlő. A létrehozott Nasszer-tó ország- nyi nagyságú. A termővé tett 200 000 feddán föld, a núbiai sivatagban áttelepített 70 0()n család számára felépített új falvak, Heluan új nehézipara, a gomba módra szaporodó uj gyárak, üzemek, szerte az or­szágban, a tízezrével megnyíló új munkalehetőségek olyan győzelmeket jelentenek a fórra, dalmi Egyiptomnak, amely mögött eltörpül a hatnapos háborúban az agresszor ál­tal elért pirrhuszi győzelem. S tegyük hozzá: már Egyip­tomban tartózkodik és dolgo­zik az a szovjet szakértői bi­zottság, mely újabb 300 000 feddán föld termővé tételéhez ad felbecsülhetetlen segítsé­get Egyiptom népének. Egy egyszerű ember mondta nekem: — Amit a szovjettől kapunk, amit a szocialista országok nekünk erkölcsileg és anyagi eszközökkel, erőiekéi nyújta­nak, legalább olyan maradan­dó emlékművei lesznek Egyip. tómnak, mint a piramisok. Szöllősy Tibor A harcosok pihennek Következik: Kleopátra utódai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom