Nógrád. 1970. június (26. évfolyam. 127-151. szám)

1970-06-04 / 129. szám

A hépviselűassxony egy napja „Helyezze el a gyerekeimet 99 ••• Nagyon sokszor kattan a ki- jába három-négy gyerek ka- re van szüksége, lies a képviselőasszony lakásé- paszkodott, az egyik kicsi a minden ügyet ilyen nak ajtaján. Varga Tibornét bi- másik pici. A testvére betört tudnék elintézni! Bárcsak könnyen malommal keresik fel választó- ide a mi óvodánkba. A tár­körzetének lakói Pásztón. gyaláson a fiatalasszony sérte- •Tönnék személyesen, segítsé- gette az ügyészt. Ezt olyan get kérnek levélben vagy módon tette, aminek jogi kö- csaik meglátogatják olyanok, vetkezményei lettek. És jött akiknek már elintézte ügyes- kétségbeesetten hozzám men- bajos dolgát. tessem fel a büntetés alól. , Ez természetesen nem lehet­HOfa menjek séges. Az asszonynak le kei­A legnehezebb ügyek talán a lakással kapcsolatosak. Mert lakást adni — még a legrá- szorulóbbaknak sem — a kép­viselőasszony sem tud. Viszont jogos ügyekben felkeresi a tanácsot, hogy támogatást kérjen. Most minden ere­jét arra fordítja, hogy egy dolgozni ? lett töltenie a kiszabott bűn- terhes fiatalasszonynak, akinek tetésft. Viszont másnap tpegje' lent a nagymama kíséretében A képviselőasszony meséli: az egész család. A nagyma­— Nagyon sokszor keresnek toa már messziről rákezdte: íei fiatalok, főként a nyolc _ Ha már az anyjuk bör- általánost végzett lányok. A tönbe került, mit csináljak kérdés majdnem mindig egy- ezekkel a gyerekekkel? El- forma: hová menjek dolgoz- hoztam ide magának, intéz­ni? Tanácsot, segítséget vár- kedjen! nak életüknek ehhez a fontos _ Egy pillanatra megijed- lépéséhez. tem. mert a nagymama ko­Erre a kérdésre Varga Ti- molyán gondolta az egészet, bőmé könnyen tud válaszol- De aztán magamhoz tértem, ni. Azokat a lányokat, akik- és én kezdtem beszélni, nek megfelelő a kézügyessé- Mondtam neki, hogy ilyen fi­sé, elküldi a Kézműipari Vál- atal nagymama létére hogyan lalat pásztói üzemegységébe, van szíve megválni az unokái- Ott valamennyieket részlete- tói? Amíg az édesanyjuk sen tájékoztatják. milyen nincs otthon, lássa el őket! munkakörben tudják elhe- Amiben tudok, nagyon szíve- lyezni őket. sen segítek. Viszont, ha itt — Eddig nyolc_ kislányt hagyja a gyerekeket, mást küldtem a kézműhöz, még nem tudok tenni, mint hogy egyik sem jött_ vissza. Rémé- gyermekotthonba helyezem Írni, megtalálják a helyüket el őket. A nagymama meg- — mondhatnám úgyis, hogy gondolta magát, és elvonult a számításukat. gyermekekkel együtt. Gyakori vendégek az érett­ségizők is, akik egyetemen, _ ... .. vagy főiskolán szeretnének zm. SJEOKOll III* tovább tanulni. — Ilyenkor egy tanácsot ^ nö hetedanagával sző- adhatok. Mindenki készüljön kött meg az intézetből. Szü­léi becsületesen a felvételire. l®i kétségbeesetten _ jöttek^ pa- A többi aztán jön. magátöL naszkodni. A képviselőasz- Aki érdemes rá, minden bi- szony segítsen, szabadítsa ki zonnyal bekerül az egyetem- a fiút és intézze el, hogy haza. re vagy a főiskolára. A pro- kerüljön. Vargáné másnap tekci ázásban senkinek sem reggel elment a rendőrségre, segíthetek. hogy megnézze a gyereket, ••aki ennyi bajt okozott a szü- leinek. Ott felvilágosították, ** hogy a fiú rendetlen, hanyag, a «salad sőt mi több, kisebbfajta lo­pást is elkövetett. Mindenkép­Sokszor nagyon furcsa pen vissza kell térnie az in­ügyekkel is felkeresik Vargá- tézetbe. ■nét. Vagy mondhatnánk úgy- — Aztán mentem a gyám- is, az élet nem mindennapi ügyre — folytatja Vargáné — dolgokat hoz felszínre. ahol azt mondták, ha megfe­A képviselőasszony moso- lelően viselkedik a gyerek, lyog, amikor visszaemlékezik esetleg majd nyárra hazaen- a dologra. Pedig akkoriban gedik látogatóba a szüleihez, nem is volt olyan mosolyog- De egyelőre jobb helye van ni való. az intézetben. Ez csak elő­— Egy fiatalasszony keresett nyére válik. A szülők megér­tei egyik reggel. A szoknyá- tették, hogy gyereküknek er­két gyereke van már, legalább egyszoba-konyhás lakás jus­son a mostani vizes, kicsi szoba helyett. — Mindig örülök, ha láto­gatóm jön. Érzem, hogy szá­mítanak rám, bizalommal ke­resnek fel az emberek. Ez a bizalom nagyon fontos, mert erőt ad a további munkához. Cs. E. Szélhámos hetem 9 Éles csöngetés zavarta meg délutáni pihenésünket. Az aj­tóban egy jól öltözött, magas termetű, izmos férfi állt. — Hát nem ismer meg, fő­orvos úr? F. Sándor vagyok. Tíz évvel ezelőtt operált en­gem a főorvos úr. Ne haragud­rítékban, a földszinti levél- szekrénybe dobom. Az emelet miatt... * Néztem az ember arcát. Is­merem-e, operáltam-e? Nem emlékeztem. Gondolatok ci­káztak át agyamon. Úgy vesztette, rokkant lett, és nyugdíjazták, azóta csak szél­hámoskodásból éL Leszokott a becsületes munkáról, kérem. Kocsmázik, rézik, egymás után csapja be a jóhiszemű embere­ket. A károsultak aztán hoz­zám jönnek a követelésekkel. jón, hogy zavartam önöket, gyök vele, hogy senkitől sem Építkeztünk. Neki szántuk a Bajban vagyok. Embereket, alkalmi munkásokat fogadtam fel, salakot szállítunk, Víz­választóra igyekszünk, teher­kocsival. Képzelje, sört akar­tam fizetni az embereimnek, s kiderült, hogy nincs nálam pénz. Nagyon kérem, adjon nekem kölcsön 50 forintot. Amint a teherautó megjön, de legkésőbb délután 6 órára visszahozom a pénzt. Itt Sal­gótarjánban senkit nem isme­rek, csak a főorvos urat. Ezért is bátorkodtam felkeresni. A fél lábam elvitte a vonat, ezért ha nem haragszik, a visz- szahozott pénzt majd egy bo­Jelenet a Dühöngő ifjúság című angol filmből, amit a te­levízió június 13-i, szombati műsorában láthatunk szoktam pénzt kölcsön kérni, de adni sem. Felvillant ben­nem, lehet, hogy operáltam ezt az embert, s most hirtelen pénzzavarban van. Nincs is­merőse, csak én. A hála, a bi­zalom vezette hozzám. Talán az életét mentettem meg. Jó­zan gondolkodású ember nem tetézi adóssággal azt a tarto­zást, amit éreznie kell egy volt betegnek volt orvosával szemben. Ha mégis? Akkor ez az ember igazán nagy bajban van. Feleségemhez fordultam, aki odaadta a kért 50 forintot. A látogató elköszönt, s még egyszer ígérte, hogy a jelzett időben hozza a pénzt... + Megjelenése, modora, stílu­sa annyira megnyerő volt, hogy eszembe sem jutott eset­lég személyi igazolványát kér­ni. Délután a balkonról fi­gyeltük az utcát, a járókelőket. Bíztam emberemben. Felesé­gem nem szólt semmit. Csen­des fogadás volt ez közte és köztem. Elmúlt a délután, el­jött a 6 óra, aztán teltek a na­pok, egyik a másik után. En­gem pedig a kárvallott em­ber, a fogadást vesztett naiv lélek mérge rágott egész hé­ten át. Történt, hogy az egyik na­pon szakrendelésem volt, s egy bányászbetegem jelentkezett Karancsberényből. Faggatni kezdtem, ismer-« egy F. Sán­dor nevű férfit, s leírtam az illetőt. Elmondtam esetemet. A válasz igenlő volt. Betegem elmondta, hogy rokona az ille­tő, s nagy szélhámos hírében áll. „Megnyugtatott”, hogy azt most épülő kis házat, amire rámegy az én kis nyugdíjam is. Különmunkát is vállalok, csakhogy legyen miből megél­nünk. Velünk, öreg szüleivel egyáltalán nem törődik. Sem­mivel sem támogat. Fizetéskor megjelenik a faluba, felveszi a pénzt, a nyugdíját, aztán el­tűnik, kóborol. Nem tudnám megmondani most sem, hogy hol van. Nemrégiben Buda­pestről jött méhészismerősöm, tőle egy nagyobb összeget csi­kart ki. A napokban megállt a házunk előtt egy teherkocsi. El akarták szállítani az udva­runkról a salaktéglákat. A fiam eladta. Ezt az adósságot is nekem kellett megfizetnem. Kérdezem én, köteles vagyok erre? — panaszkodott keserűen az öreg, s az édesanya is köz­beszólt: — Súlyos betegen feküdtem a kórházban. Fiam meg sem látogatott. Pedig ő is volt be­teg. Balassagyarmaton kezel­ték az idegosztályon. A ter­mészete nem változik. Iszik, szeiriámoskodik. Nem lehet ellene tenni semmit. Megszegyenüiten hallgattam az öreg szülők keserű pana­szait. Szívfájdalmukat a fiuk viselkedése miatt. Mennyire eltörpül az én pénzvesztesé­gem az övék mellett. Hogy tudna itt segíteni a társada­lom? Hogyan lehetne ezeket a munkakerülő szélhámosokat hatósági intézkedéssel be­csületes munkára szoktatni? Mi, orvosi nyelven, rehabilitá­ciónak mondjuk a munkáról a pénzt úgysem látom többé, leszokott, de már gyógyult Karancsberénybe invitált, betegek újra munkába állítá- mondván: a férfi szülei ott él- sát. Kell, hogy legyen ebben az nek, s apja szokta rendezni fia tartozásait. Délután autóba ültem, s Karan csberényben először betegemet kerestem fel, aki áthívta az öregeket, s a kölcsönös bemutatkozás után az édesapa beszélni kezdett. * — Nem Ön az első, akit a fiam becsapott. Mióta egy vas­úti baleset során fél lábát él­ésé t.ben is valami megoldás. Hibásak vagyunk azért mi is. hogy „térítésmentes” kölcsö­nöket adunk. Az esetet azért is írtam meg, hogy senki ne adjon hasonló kölcsönt F. Sán­dornak, aki műlába ellenére tudna rendes munkát vállalni ha akarna. Dr. Fllarszki Nándor főorvos Máté György: Még egy „civilizátor”: Amerika Fejezetek Indokína miűltjühől (III«) Maidlác-h Imre a Bach-koi— szakban írt, kevésbé ismert színművében, a „Civilizátor”- bam szerepel a bárdolatian betolakodó: Strohm, akii a há­zigazda akarata ellenére ci­vilizálná akarja Miska-gazda házát. Ezen a címen fosztja ki a szerencsétlen embert, el Akarja rabolni tőle családjá­nak nőtagjadt. Undorító és enyves kezű őrökkel rakja te­le földjét, míg aztán Miska- gá,zda háza népével összefog­ja ki nem feszi a hívatlan civilizátorok szűrét. Efféle ciiválizáció-iküldetést hirdetve lépett az 1954-es ^emä egyezmény után. az Egyesült Államok hódító se- •ege Franciaország helyére az egykori Indokína földjére. Az Egyesült Államok expedíciós lódító hadseregének világné­zete azonban különbözik az iurópát leigázó német hódító­iétól és nem teljesen azonos az Indokínai a múlt század­iban leigázó franciákéval sem. A- német hadseregnek Hit­ler éts vezérkara gazdagságot, világuralmat ígért. Erkölcsi tartósa azonban összeomlott, amikor az ígért célok re­ménytelenné váltak. Francia- ország katonai erőit másféle indulat fűtötte. A francia ka­rma attól tartott, hogy a gyarmati területek elvesztése lerontja életszínvonalát. A sütőn" ás polí-íikaj siker te-. ienségék sorozata azonban ha­lálos csapást mért erre a szemléietne is. Indokína új raviüzátarai, az amerikai katonák, váltig ál­lítják, hogy nem akarnak hó­dítani. Azt mondják, hogy csak segítségül jöttek Dél- Vietnamba, Laosziba és Kam­bodzsába, hogy ezeket a terü­leteket „megvédjék a kommu­nista támadásitól”. Az ameri­kai katonák e tevékenységük­ért nagy zsoldot kapnak, kü­lön jövedelmet élveznek a fe­ketepiacom. Ha szolgálati ide­jük lejárt, hazatérnek Ameri­kába, ahol aztán élvezik a veteránoknak kijáró jelentős kedvezményeket, kitüntetése­ket, a frontharcosoknak fel­kínált jó állást és nyugdíjat. Az indokínai rablóháború ellen. tudvalevőleg aiz egész világon, így magában az Egyesült Államokban is je­lentős tiltakozás folyik. New Yorkban. Washingtonban, Chicagóiban tízezrek tüntetnek Nixon különféle háborús ak­ciói ellen. Ez azonban a ki­sebbség. Az amerikai átlag­emberre jellemző, hogy kriti­ka. nélkül elfogadja, amit mindenkori vezetője mond neki és szajkóként ismétli azok nyilatkozatait, a tévé- kommenitátorok előadását, az újságcikkeket. A Vietnamban, Laosziban és Kambodzsában harcoló amerikai katonák MÖGRÄD — 1970. június 4., csütörtök nagy többsége sem rendelke­zik más tájékozó; tsággaL Eh­hez járul a csapattestetanél kapott szélsőséges soviniszta tájékoztatás. Az amerikai ka­tona, aki felgyújtja most a békés kambodzsai falvakat, büszkén üzeni haza: Amerika szabadságát, gazdagságát, fel­sőbbrendűségét védem a nagy messzeségben is, amelyet a kommunisták megsemmisü­léssel fenyegetnek. Hogy miféle missziót tölt be az Egyesült Államok e tér­ségben, a Laosszal kapcsola­tos maga,tartása is bizonyít­ja. Laosziban a genfi egyez­mény értelmében 1954 után egy időre még megun áradhat­tak a francia támaszpontok. Az országban semleges nemzeti kormány alakult, Souvanna Phouma herceg ve­zetésével. Az 1958 májusi vá­lasztásokon a forradalmi erőik és szövetségeseik abszolút többséget kaptak a parla­mentben. Az Egyesült Álla­mok akkor lépett a porondra. Katonai és politikád tanács­adókat, fegyvereket küldött az országba a reakciós erők támogatására és 1960-ban polgárháborút robbantott ki. A zavaros helyzet tisztázásá­ra, a laoszi probléma megol­dására 1962-ben újabb genfi értekezlet ült össze. Itt meg­egyezés született: Laosz to­vábbra is. semleges lesz. Az országban nem állomásozhat­nak külföldi csapatok. Az egyezményt azonban az Egyesült Államok nem tartot­ta be. Azzal vádolta a lao forradalmi erőket, hogy hadianyaggal és utánpótlással segítik a dél-vietmami felsza­badító h arcosokat és ezen a címen állandósította a kato­nai beavatkozást Laosz terü­letén. Laiird amerikai had­ügyminiszter a napokban ezt nyíltan beismerte. A Dél-Vietnamban elszenve­Ilyen körülmények között buktatta meg az Egyesült Ál­lamok aktív támogatásával Szihanuk herceget egy Ame- rika-barát csoport, a LonNol —Sírik Matak-klikk. Támogatá­sára ez év május 1-én ameri­kai és dél-vietnami csapatok hatoltak be az ország terüle­téire. Azon a címen folytatnak most ott hadműveleteket:, hogy mega,Icádéi y ózzák a „kommunista behatolásit.”. Amerika „civilizátorai” dett amerikai vereségek ad­tak alkalmat az amerikai im­perialistáiknak ama is* hogy Kambodzsa belső fejlődésébe beavatkozzanak. Kambodzsá­ban 1954 óta Norodom Szi­hanuk herceg vezetésével, függetlenséget hirdető kor­mány intézte az ügyeket. Ezért visszautasította az or­szág függetlenségét veszé­lyeztető amerikai segélyt. A nagy amerikai nyomás ellené­re megőrizte semlegességét és függetlenségét. behatolnak Indokinába (A szerző felvétele) Mind ez ideig azonban semmi olyan eredményt nem tudtak felmutatni, amely állításukat igazolná. Elpusztítottak azon­ban számos virágzó kambod­zsai falut, feldúltak erdőiket, szántóföldeket és megsemmi­sítettek pótolhatatlan, kultu­rális kincseket. Az amerikai beavatkozás Nixon úgynevezett guami diók. .iája alapján történt. Dél-Vietnam és Laosz után most Kambodzsában akarják helyi erőkkel, de amerikai katonai nyomással #, maguk uralmát megerősíteni. Ezt a célt szolgálta a május köze­pére Indonéziáiba összehívót,: nemzetközi értekezletük is. amelyen csak Amerika-barát bábkormányok képviseltetitek magukat Az amerikai diplo­maták nem is titkolják, hogy egy Dél-Vietnamon, Kam­bodzsáin, Laoszon és Thaiföl- dön át húzódó új szövetség létrehozásán munkálkodnak. Ez az államszövetség tenne lehetővé az Egyesült Álla­mok számára-, hogy „cáváliziáj- ja” az egykori Indokína or­szágait, más szóval beiUessze azokat a szocialista országok ellen irányuló katonai tömb­be. A közös ellenség támadása azonban újra közelhozta egy­máshoz Vietnam, Kambodzsa es Laosz népét. A már régeb­ben működő Vietnami Haza­fias Front, a Laoszi Hazafias Arcvonal mellé, az imperia- ista támadás hatására lék' - jött az eltávolított kormány­fő, Norodom Szihanuk vezető síével a Kambodzsai Nemzet Egységfront is. A három szer­vezet megállapodott egymás­sal, hogy erejüket egyesítve harcolnak a tel jes szabadság - ért, a „civilizátor” képében jelentkező új hódító, az Egye­sült, Államok és támogatóik ellen. E társéig története bizonyk- ja, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek össze­fogása minden időikben győ­zelemmel. végződött. A? Egyesült Államok és szövetsé­geseik ellen folyó harcuk is igazságos háború. Ezért áll most is mellettük minden ha­ladó ember, minden demokra­tikus szervezet az. egész vilá­gion. (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom