Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
Akácz László KIVÁNCSI Kalász Márton: HIMNUSZ Hova ültesselek le, hova rendezzem, szálkás virágokkal a vázát, hova rakjam szem elé kedvenc könyveimet, mit mondjak, adjak, mire becsöngetsz, s elég volt-e a képeket egyszer letörölnöm, nem tükröződik-e rajtuk a lámpafényben majd a lányom kis keze nyoma, hogyan tereljem a szót e szép faragásra, a római kori kőre, néhány ritka kavicsra, múltamra, gyerekeimre, anyámra, s hogy néha úgy hiszem őrületemben, van már külön elméletem, de akár e székre, szőnyegre, csuporra, mindenre, amit látsz itt, és amibe, mint kegyetlen barlangba, vettem be magam, hogyan hívjam föl magányomra a figyelmed, szerelmeimre, nyomorúságomra, hogyan fedjek föl mindent előtted, a csupasz mámortalanságig, ha itt vagy, édes jövő? H ét engem Is visszahozott; az estefelé ha- aacsaitrtogó bécsi gyors. Jöhettem válnia, persze, hamarabb is. Akik ötvetnihaitíbain kifutottak, már háromszor-négyszer kaittogtotitak. bőröndjeiket a hegyeshalmi állomáson. De tudhatod, én mindig ilyen biztonsági ember voltam, nemhiába játszatott velem a kis KóLtai bekket az osztály- válogatottban Szóval, most jöttem esak haza, tizen.hcuro.ni év utón, s most nyiitogatom a szemem, mi is történt azóta, hogy arról a Pest felé kattogó teher vonatról le akartál rántaná. Kérdezed: tulajdoniképpen miért kapaszkodtam fel akkor az ütközőkre? Most is csak a váltam vo- nogatom. Csomagot kötött, térképet bújt akikor a fél kollégium, sodródtam én is a többiek utón. A Béos környéki láger kerítéséinek drót- szemeit számolgatva értettem meg végül, hogy hol vagyok, s hogy miképp is kerültem oda. Jó három hónapom télit el a lakatra zárt vaskapu mögött. Érdekelnek azok a napok? Gyerekkorodban biztosam szűköltél bezárt szobában; tatón ezt az érzést idézte fel, és fokozta már-már a kibírhatótlanságig az az idő. Na mindegy. A lényeg az, hogy egy reggel — éjszaka esett, éppen a havat lapétoL- tuk — valami svéd bizottság érkezett a táborba, hogy a menekültek között válogasson. Az én nevemet is kiáltották. A bizottság vezetője — egy zöld szemű, falfehér tamárféle — azit akarta tudni, hogy tényleg gagyogok-e, ahogy bediktáltam, angolul meg franciául. Emlékszel biztosam, mennyit magoltam a zuhanyozóban, így aztán el tudtam mondani, hogy ki vagyok, s hárman futottam. Arra a kérdésre, hogy mik a szándékaim. nem mondtam mást, mint azt, hogy tanulni. Lehetőleg közgazdaságtant tanulni. Ha gondolkodsz egy kicsit biztosan eszedbe jut. hogy annak idején mennyire vágytam a Duna-partí egyetemre. Kiküldtek, kétszer te behívtak, mire a zöld szemű kinyögte, hogy az 6 országukjobban lássa a föVlsrzintet, a kapu alját Bent a nyári meleg lakásban Pay orrúé, az anyja, és a nagynénje arról tanácskozott, mit egyenek Danival. Ha behívják, toporzé- kol. Drastrtikus eszközöket nem használhattak, sebesült gy^,re^ Később, fél kilenc tájban, a három nő együttes erővel be- húzha-vonszolta Danit a lakásba Lefektették Sirt aztán elaludt, bíztak benne, hogy nyugalom lesz. A kisifiú álmában többször fel&ikoltott. Payomé ésszerű és higgadt asszony volt, de a sikolyok kilódították az egyensúlyából. A hajába túrt és a hangja apró darabokra tört: — Én tehetek róla! Csak én! Az őrültségemmel. Hogy hazugság nélkül akartam felnevelni! „Apu hol van?” „Máshová költözött, szivem” Miiért nem mondtam, hogy vidékre helyezték?! Miért nem mondtam, akár azt, hogy meghalt?! — Lehetetlen. Ha Pali mindig telefonál. Ma is telefonált. .. — mormol*a Piayorné anyja — ma mit hazudott? — Hogy tegnap Somos Judit beteg volt. De ma biztosan eljön A gyerek kitépte a kezemből a kagylót. Neki külön megígérte. — Ne említsd a nevét — szólt rá a nagynénje — nem bírom a nevét hallani. — Hallgatom én eleget! Ez szándékos Palinál- Nehogy reménykedjem. Hogy újra és újra éreztesse: mivelünk végzett, Somos Judithoz joga van már. Ezt ugyan elhallgatja, de tudom: Somo6 Judit nem engedi hozzánk. Judit, mint valami pusztító. falánk. fekete szörny ereszkedett közéjük. A nagynéni összerázkódott. Ezért nem szabad névvel megidézni. — Mindent megértek — nyögte a fiatalasszony — kellhet más, frissebb, érdekesebb. . . aki új, atz persze érdekesebb . . mindent értek csak azt az egyetlenegyet nem. miiért éppen a leggono- szabbakhoz pártolnak a férfiak?! És őket el se hagyják. Mivel ezt az egyet nem értette, semmit, de semmit se értett. Anyja és nagynénje nem tudott segíteni rajta A gyerek ismét sikongott álmában Különben csend volt. Sötét káoszban és hallgatagon ültek. Payomé nézte az anyját, nagyinénjét. Hozzájuk is rendes ő. Mindenkihez. Nem is egyenrangú. Sem az élettel, sem a Judit-féle nőikkel- Nem gonosz. Kicsinek, kevésnek érezte magát. ★ Somos Judáiték házaiban, a hajdani viceháamester adujában egy* loncsos öreg mama lakott. Szerdán, a síkos járdán Lábát törte, a kórházban begjpezeliték. azutón házastól! kottáik, Egy-egy asszony szaladt a szomszédjához: mi lesz a nénivel elhagyaitottsó- gá-han. se kosztja, se ápolása... A szomszéd futott a következő szomszédhoz, s rémüldözött: a néninek se koszltja, se ápolása... Judit látta, hogy tovább adják a felelősséget, a másikhoz dobják, minit valami súlyos labdát, amely lehúzza a váltót, s amelytől szabadulni keli. Töprengett, miit tegyen, oly feszélyező a szamaritánusszeren, még Inkább a hálálkodós... Csütörtökön kora reggel iroda előtt bemerni a rendelő intézetbe. Harcolt a néniért, míg megígérték, hogy naponta küldenek ápolónői. Déliben kifizette az öregiasistzony egyhavi ebédjét, s meghagyta a vendéglőben: ne árulják ek ki küldi. Délután szenet rendelt neki. tíz mázsát, körülbelül a tél végéig Bőkezű borravalót adott a szenesem- bermek, hogy fütsön is be mindjárt. A néni élőbb csak feküdt a hidegben, éhesen és szeretett volna meghalni. De tudta. hogy az sem könnyű noha már nyolcvan is elmúlt. Mi mást tehetett: imádikozott. Addig imádkozott, míg egyszer csak ebédet hoztak, jobbat, mint amilyenhez hozzászokott. Később szenet hoztak, és befűtöttek, meleg Lett, akár a bálban. Másnap reggel eljött az ápolónő, kitakarított és forró teát vitt az ágyához. A néni agyában lerakodott a mész. a szeme meg hályogos... így hát csodában hitt. Hálálkodott az istennek, hogy ezt még megadta neki. Eat a belső fényt. A nyugalom sugárzását, hogy nem érheti baj többé. Gyakran biztosította a Teremtőt, viszonzásul ajándékaiért: nem voLt még ilyen boldog soha. Legalábbis nem emlékszik. Néha, józanabb óráiban, eszébe jutott, hogy talán ember küldte mindezt. Nem is sejtette, ki lehetett. Csak imádikozott. hogy áldja meg az isten, ezerszer. Somos Judit név tol en neve ldta,gítóttá és felfényesítette az egykori vicehazmiesiter szűk odúját. ★ Következő hétfőn elkezdődött a hajrá Év végén mindig felhalmozódott a munka az irodában. Tavaly egy hétig túlóráztok Kocsisaiéval. de akikor tizenegyig, éjfélig is. Kocsis né három gyereke azon a héten elanyátlanodortt. Megesett, hogy vacsora nélkül feküditek le, az apjukkal A HÍD ban foglalkozhatnék a közgazdaságtannal. Két feltételük van csupán. Először is, hogy szabott határidőre meg kell tanulnom svédül; másodszor pedig, legalább tíz évig náluk kell dolgoznom. Ha a két kikötést vállalom, a nyelvtanulás idejére állami segélyt, szállást adnak, aztán meg biztosain akad egy olyan cég. amely — ha diploma után náluk dolgozom — vállalja a taníttatásomat. Nem gondolkodtam. Megbuktattam a fejem és néztem, hol kell az előre kitöltött papírokat aláírni. Egiy kistauperált katonai gép szü kségü lésein rázódtam el Stockholmba, ahol előbb megint valami tábor-félében tartottak, majd az újabb fag- gatótósok után megkaptam a letelepedési engedélyt. Emlegettem már. hogyan pörgettem a szótár-topokat a zuhanyzóban. Hát aiz a miin- dieniesiti magolás semmisem volt abhoz. amit ón azokért a torokból kibukó, orron átszivárgó svéd szavakért tett- tem. Reggie! hatkor már javában Lapozgattam a csíkos nyelvtan füzetet, és estére mindig akadt tizenöt, húsiz olyan mondáit, amire art mondhattam, hogy végképp az enyém. Január végén értem ki, a következő karácsonykor vizsgáztam. A bizonyítványomban. v-atomá ilyesféle állt: „X. Y. a svéd nyelv megbízható és jól hasznosítható ismerője.” Kedden kaptam meg a papír-okait, csütörtökön már vént a levél, hogy az egyik nagy stockholmi áruház igazgatója szeretne velem beszélni. Felhívtam, másnap fogadott. Elmondta, hogy szívesen szerződtetnének. Ahogy ez náluk szokás, beíratnak az egyetemre, vállalják minden költségemet, és aztán, ha már kezemben a diploma, majd náluk kezdek dolgozná. Ha jól tanulok, és felszedek még egy-két nyelvet, nem a megszabott öt. hanem nyolc vagy tíz év alatt kell a rám- költött koronákat letörLeszte- nem. Üjra bólintottam. Két hét múlva kezemben volt az egvetemi index. Így, könyv forgatással. füzettől-- égetéssel telt el újabb együtt. Idén Judit magéra vállalta a túlórákat Erről nem szólt Pavomak. Esténként hazatelefonált: váratlanul befutott egy sürgős feladat. És képzeld, ma megint. Később majd hívj vissta drága, légy szíves, hogy legalább a hangod halljam. A régóta esedékes szereléseket és javításokat megcsinálta bta, délutánra hívta a szerelőt, meg az asztalost, Payor foglalkozott velük. Végül a cserépkályhát is átrakatta. Payor topogott a kályhások mellett a hidegben és a piszokban, több délután, késő estig. Judit nem győzte dicsérni az áldozaitosságát — a telefonban é® éjfél után. Azt mondta: ilyen férfi nincs még egy. most szerette meg igazán. Békén aludt végre a három gyerek, néhány percre Kocsisaié is megpihenhetett, — Az ember bizalmat!ainmő válik. .. — szólt halkan-las- sian a férjéhez — aztán meg iszonyúan szégyelli magát- Én. ezt már nem is hintem volna senkiről. .. Somos Judit ott robotol egyedül. .. a tetejébe: egyedül barátságtalan. sivár is. . . Egy-két telefon. de azon kívül jóformán fel sem néz reggelitől.. Ma megkérdeztem tőle, tulajdonképpen miért vállalta el? Rám nevetett: „Imádom a srácaidat! és ahogyan csinálja. t Nem hogy viszonzást nem vár. ma a táskámba dugta azt a nagy tábla csokit. ..Mi az. hogy nem viszed el? Nem a tiéd. a srácoké!” Mondd, te érted ezt? Ekkora önze-blemségiet idegen gyerekeként Vaiahngv átformálja a kialakult képet az emberekről... Igen... átformálja Somos Judit. négy év, amelynek végén megint ott ültem az igazgató ellőtt, hogy jelentsem, készen vagyok, munkára lehet fogni Előbb üzletkötőként alkalmaznak Egy hatalmas fekete táskával kopogtattam a különböző cégek ajtaján. Fél év sem telt el, már külföldre is elküldték. Két év múlva pedig, amikor kereskedelmi! főnökünk sport Volvójávaí egy fának ugrott — mivel akkor már németül is, olaszul is beszéltem — dupla fizetéssel engem állitottak a helyére. Ez, hia utánaszámolok, jő négy éve történt. Azóta megállás nélkül járom Európáit Hétfőn Párizsiban, szerdán Londonban, pénteken Becsben tárgyalok. Senki mástól, egyedül tőlem függ az egész áruház minden szerződése. Szóval, ahogy Itthon mom- dami szokás, befutottam; fej vagyok. Most, ugye, azt várod, hogy elkezdjem sorolni, milyen lakásom, kocsim van, mire vittem. Hidd el, tudnék mesélni ilyesmiről is! A házról, ahol Lakom, s ahol nincs lépcső, hanem autotmata liftek nyílnak, csukódnak az ajtók előtt, meg a sport Vol- vómrótL, amellyel egyelőre ón még nem ugrottam fának. Egyelőre, mondom, mert könnyen meglehet, hogy egy szombat vagy vasárnap este majd magam ugratom neki. Nyito'gasd csak a szemed, és kavargasd csak a levegőt, minit annak idejen a kollégiumban! Igen, már jó ideje megint egy ilyen fának ugratás előtt állok, de az is meglehet, hogy újra valami tabletta vagy egy fütyörésző gázcsap lese belőle. Jól értetted. Azt mondtam, hogy újra, ment már tabletta is, gázcsap is — volt. A tablettákkal még az egyetemi évek alatt próbálkoztam. Akkor, amikor egy sikeres szigorlóit után nem tudtom kinek elmondani, hogy az indexemben ott egy újabb jeles. Szombaton délután jött rám a beszéLhatnéík. Ültem a szobámban, néztem a kis, fekete fedelű könyvet, és azon tűnődtem, hogy kinek telefonáljak. Évfolyamtársaim valamennyien svédek voltak. Kalapot emeltek nekem, dicsérték politikai bátorságomat de az. hogy meghívjon agy konyakra, soha egyiknek sem jutott eszébe. Isonertem néhány magyar disszidenst is Rógiit, újat egyaránt. De- hát a régieknek saját klubjuk. külön futballcsapatuk van, ők nemigen állnak szóba holmi ötvenhatosokkal. Az ötvenhatosok meg. . Es a nők? A sárga hajú Ursulák? Azokra nem olyankor csönget rá az ember, amikor valamit mondani akar! Szóval rettenetesen egyedül voltaim Legalább olyan egyedül, min', amikor Becs melleit számolgattam a drótszie- meket. Hat óra tájban, amikor odakint újra esni kezdett, nyeltem le az első altatót. Aznan utána küldtem a többit i is. Húsz perc alatt másfél fiola fogyott el. Ha lett volna otthon még öt-hat szem. biztosan nem élem túl. L -gialább- is a gyomromat kimosó orvos szerint, akit egy józanabb pillanatban csöngettem fel. Másodszorra, ugyancsak egy szombation este. gázzal próbálkoztam. Megittam egy félüveg konyakot, oda támolyogtam a boyierhez, és elfordi- tottam a csapot. Valamelyik szomszéd ablakáig szivároghatott a gáiz. mert rámtörték az ajtót, és megmentetek. A hídig, látod, én még nem jutottam el... Jártak már a kezedben biztosan stockholmi városifotók. Talán emlékszel is arra a képre. amely két csatorna szürkés vize között egy kör alakú épületeiét mutat, természetesen úgy, hogy a többi világosra meszelt, 'églakoszo- rús házból is jó néhány látszom. A képeslapok ért a színes városrészt sokféle változatban szokták villogtatni. Olyan beállítást viszont még egyet sem láttam, amelyen a kerek épületek mögötti vasúid is feltűnne. Az a rozsdás, vashíd, amely valami raikodo- szierkezét sínjét tartja, s amely alatt tízwfázenkét méter mélyen húzódik Stockholm egyik iegforgalmasabb autóútja. Egy Göteborgban élő magyar munkással álltam ott. egyszer a könnyen elérhető magasságban, ö magyarázta el, hogy az alacsony korlátot miképp szokás átlépni egy üres pillanatban, s hogy miért jelentik a lehető legbiztosabb halált az odalent egymás, nyomában törtető autók. Azt is ez a göteborgi munkás mondta el, hogy a leggyakrabban szombaton és vasárnap. ez az elnéptelenedés a mentőautó. Igen. szombaton és vasárnap, amikor ón is helyére akartam tenni a legnagyobb pontot, és amikor ott annyi de annyi emberre rájön a búcsúakodás... Talán olvastál már róla, hogy néhány éve két; szabad napon pihenhet minden svédországi. A szombat és a vasárnap, ez az elnépteLenedés ideje; akkor mordulnak feL. és indulnak hosszabb útra a városi autók. Eat, ezt a két napot rettenetes kibírni! Aki nem rántja be maga mögött a kocsnajtót, azt a hirtelen börtönné váló lakása fojtogatja, aki pedig nábapos a gázpedálra, aat vagy a betonút egyforma sur- rogása, vagy egy erdősorok csendje keseríti el. Ilyenkor kerülnek elő a konvakosüvegek. ('yenkor ad magának fejlövést a békés polgár, ilyenkor nem akar semmiről siem tudni. Főképpen arról nem, hogy tulajdonképpen mennyire értelmetlen a hétfő reggelitől péntek délutánig tartó kapa- dozás. Itthon mindig találkozhatsz valakivel, aki ráüt a váltódna, s aztán meghív egy pohár sörre. De ott? Reggeltől estig mehetsz, míg egyáltalán köszönni tudsz valami felismerőének. Beszélgetés, vagy ahogy itthon mondják., egy jó kis dumcsi? Arrafelé olyasmiről seó sem lehet. Hiába van neked luxuslakásod rejtett hangfalakkal, meg akkora bárszekrényed, mint egy kredenc, mégis magiad maradsz. Mert az idegen ott idegen csak igazán! Munkádat elfogadják, meg is fizetnek becsülettel, de arra. hogy egy család is befogadjon, aligha száimítharsaz. & különben is! Mine mész egy olyan vacsorameghívással, ami úgy hangzik, mintha temetésre várnának .. Olvasom itthon az újságokat. Tudom, sokat beszéltek ti mostanában a hazaszeretetről. Nem akarok én ebbe a világba beleszólni, s különben is, ha valakinek, hát akkor éppen nekem nincs ehhez jogom, de hogy így fel. kavarodott bennem ez az egész, csak megmondom, hogy szerintem mi az a haziafiság meg a hazaszeretet. Tudod mi? Az, hogy az amiben tud leihez szólni. Hogy nem egyedül, egy luxuslakásban, vagy egy erdei tisztáson kell meginnia art az üveg italt, hanem, ha arra vágyik, mindig tud kinek tölteni az asztalánál. Igen, ez a bazafiság, hogy nincs egyedül az ember; hogyha káromkodik is, van kinek káromkodnia. Ez a visszhang a hazafiság. és ezt megérteni, az a hazaszeretet. Látod, még a végén art hiszed rólam, hogy nemcsak a konyáikra szoktam ró, de — eat a szót is mos(t tanú Ltom itthon — lelkizésre is. Pedig ne hidd. hogy ez alatt a tizienegynéhány év alatt kicserélőd tem Ha az lesz soron, úgy kapaszkodom fel a s ockholmi híd lépcsőiéin, mint amikor a kollégium padi-sóra mentünk teregetni. Tudom, mit váltattam, ante kor a megszabott határidőre nem jöttem vissza. Annyi történt csak, hogy néhány dolgot volt időm mesfogal mázni. Megfogalmazni,,és megérteni. Hogy áztam most mire megyek a szépen összerakongatott gondolatai m mai? Egyel ó- t e hátra van meg egy kis törleszteni viailóm; tudhatod : soha. senkiinek nem szerettem tartozni. És tan kibírom addig, a .legutolsó részlet után? Anyám is ezt kérdezte. neked is csak a váltóm vonoga- tom Jó lenne tudni, gondol- Kodhatom-e ón még ezen. Is- temem, de jó lenne tudni!
