Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
totem S- 1 ■ M flil íiiílilí* Az év sportfotója: A MÄGUS Fodor József: MÁJUSI DAL Virágzó május enyhe zöldjei, Most kezd a szép hérics tündökleni, Szép hérics, int, meghal a hóvirág, Szép ünnepükre fénylenek a fák. S fátylakkal, pírral hab-pihés begyen, Asszonyok húznak völgyön és hegyen, Szellő hordja száz édes énekét, Mézzel vegyítve május kék legét. Oh, víg zsongás, hang, merre indulok, S már telt szívem zajlásain fúlok; Oh dal, fogj, hogy lágy hőmben nem hűlök, S emlékezés, min forrok s enyhülök. Oh, ömlő lét, és rámáradt világ, Serkenjetek csak, bokrok, büszke fák, Szellő, dal, lomb. mely andalít, susog, És májusok, ti, régi májusok! Fény, ifjúság, s múlt, messze rettenet, Poklok, bajok, s hős, szüntelen menet, Bilincscsörgés, átok s víg harsonák: S győz május, mert nem áll meg a világ. Az élet, a szép, a nagy, szertelen, Oh, májusom, tűz, dal, harc, szerelem, Rendedben izzón, míg bírja, e láb — S ki majd utálnám jön: tovább, tovább! A kis kése« fehér, kötött sapkával a fején fekszik az ágyában. Nem szokott sapkában feküdni, nincs is miért, mikor mindig meleg a szoba, de a kis kései most beteg. Fülére ment az Influenza: jobbról-balról fel kellett szúrni hogy kijöjjön a genny. Ilyenkor szakad meg az ember szíve. A kis kései alig múlt fél éves. s születése óta — születése? fogantatása óta! — soha mást nem érzett, nem is érezhetett, csak azt, hogy őt mennyire szeretik. Már anyja is úgy várta, olyan repeső boldogsággal, ahogy csak első gyereküket szokták várni a fiatal kismamák, a tiszta szemű, tiszta arcú kis Szűz- máriák. S attól fogva, hogy a kis vakarcsot a világra hozta, az nem fogyott ki nemcsak az anyai mosolyokból, hanem az apaiakból, a testvériekből, rokonaiakból, barátaikból sem. A régiek azt hittek, nem szabad mutogatni a gyereket, meg ne verje valaki szemmel. A maiak mást hisznek: jó, ha egy gyerek kiesd komtól megszokja, hogy neki sokan örülnek. A kis kései azt szokta meg: a nagycsalád, a sok jóbaráit járását-kelését, jövését-mené- sét, rásugárzó szemefényét. Ahogy napról napra növekszik és okosodik, már legalább olyan figyelemmel lesi, nézegeti az ágya előtt ácsorgókat, üldögél óikéit, beszélgetőket, mint azok őt. Lesi, nézegeti, s nyilván különbséget is tesz apja, anyja, testvéred és a ritkábban látott vendégek között, de senkit nem érez idegennek. Senkinek a láttán nem sír, senkitől nem fél, minden ráderülő arctól az ö arca is feLderül, s a neki szóló kedveskedő szavakra a maga módján — gagyogva- grügyögive — még vissza is felel. Bízik az emberiségben, S akkor ezt az ártatlant elviszik orvoshoz, mert naipok óta lázban ég, s panaszosan kiabálja bele a világiba, hogy neki valami fáj. S kapkod a füléhez... csak nem a fülével van baj? Apja-anyja jól bebugyolálja és viszi a hólepte fehér utcákon, viszi a rendelőbe, ahol szintén minden fehér, az asztal is fehér, a székek is fehérék, a szekrény is fehér, a doktor bácsi köpenye is fehér. Nézi a gyerek — az utazástól, cipeléstől, zötykölődés- től, úgy látszik, elmyugodott kicsit — nézi, nézi a sok fehéret, amilyet ő még soha nem látott. De nem sokáig nézegetheti, mert az asztalnál ülő fehér köpenyes, fehér ötyulás néni már be is írta egy nagy könyvbe, hogy a beteg gyermek neve Júlia, kora hat és fél hónap, s most már nincs mentség, apjának le kell vele ülni egy székbe, hogy a szemben ülő doktor bácsi megnézhesse. A doktor bácsi homlokán egy féltenyérnyi homorú tükör van, azzal vetíti bele a falilámpa fényét a kis késeinek előbb a jobb, majd a bal fülébe, s mindjárt, közli is: kétoldali középfülgyulladás... A kis betegnek a fejét már eddig is erősen tartami kellett, két karját is leszorítani, két lábát is befogni apja térdei közé, ne tudjon rángatózVarga Domokos: A kis kései LÍRAI RIPORT EGY CSECSEMŐRŐL ni, kapálózni. De most még erősebben le kell fogni. A fehér fityulás néni is feláll az asztaltól, ő is odajön segíteni. Ketten fogják a kis hat és fél hónapost, ketten birkóznak vele, mert üvölt mint a sakál, s minden erejét megfeszítve próbálna szabadulni. De nincs szabadulás, az: a hosszú, hegyes tű van csak, amit a doktor bácsi határozott, biztos mozdulattal döf bele a fülébe, hogy a lyukon kijöhessen a genny. Még mindig jobb, mintha az agyára menne, minthogyha a koponyáját kellene majd meglékelni a felgyűlő genny miatt... Jobb, persze, hogy jobb. Mondogatja az ember magának, hogy mennyivel jobb így neki, siaegény ártatlannak, aki már csuromvizesre izzadta magát az erőlködéstől és az ordítástól, aki már vérvörös arccal vonyítja bel® a világba, hogy őt senki nem szereti, hogy őt csak markolják, szorítják, szúrják, gyötrik, hogy őt már eladta a kínzóknak a saját anyja és apja is. Ilyenkor szakad meg az ember szíve. így szakadozott régien isi, amikor a mostani nagygyerekek voltak kicsik? így, igen, így, de talán mégse ennyire. A húszegymé- hányéves fiatalok mintha még jobban bírnák az ilyet. Az öregedő szülők szíve viszont minden gyerekfájdalomra jóval érzékenyebb. Még az a szerencse, hogy a kis kései nem tart haragot. Minden oka megvolna rá, hogy ettől fogva sértett, morcos arccal nézzen a világba. Hogy megvesse a rá nevetőket, hogy rémülten rázkódjék össze, ha kedveskedő ancoal nyúlnak is érte. Hogy ne bízzon már senkiiben, semmiben. De nem. ö nem olyan. Neki már annyi szeretet jutott ebben a rövid kis életében, hogy úgy látszik, ő még egy ilyen méltántalanul mostoha bánásmódot is órák ala/tt el tud felejteni. Nemcsak bűnbánóan rá-rá mosolygó apját- anyját fogadja vissza birtokába, odatartott fülét-haját húz- aa-tépi-ráncigálja éppoly bi- zodaiimas buzgalommal, mint eddig, hanem egy-egy bevetődő és ágyától tisztes távolban megálló vendégtől sem riadozik: nem ismer idegent még most sem, csak igaz barátot. Pedig még mindig nyavalyás, még mindig vannak hő- emelkedései, éjszakára melegített sózacskót kap mind a két fülére, s nappal se kerül le fejéről az álla alatt összegombolható, könnyű fehér kötöttsapka. Fájdalmai is lehetnek, mert panaszosan fel- felvtnnyog, olykor még keserves bőgősre is fakad, úgy kell elcsiitítgatni, elnyugtatni. De embertől nem fél, sőt mintha még több embermele- get kívánna mint máskor: a másokhoz tartozás elringató, csendes biztonságát. Vagy a legtöbb kicsi így van? Alighanem, A fájdalom, a betegség csak ragasizkodób- bá teszi őket. Még vigyázni is kell, hogy elesett állapotukban nagyon rá ne kapjanak az ölben- és karonülésme, a szüntelen kedveskedésre, aj- nároiaásra. De sokan közülük megválogatják azért, kibe vessék, vagy ne vessék bizalmukat. Az egyik felnőtthez hozaásímiul- nak, bizalommal ráhagyat- koznak, a másiktól azonban elhúzódnak: rúgniák-kapálnak, zokognak, de nem engedik, hogy akárcsak az ölébe vegye őket. Magam is sokat tűnődtem már: mi válik nagyobb hasznára a gyereknek? Az-e, ha mindenkiben bízni tanul kicsi korában, az-e, ha még a neki okozott fájdalmakat sem rója fel a környezetének, vagy pedig az, ha korán különbséget tesz ember és ember, barát és idegien, jó és rossz között. De ma már túl vagyok az ilyen tűnődéseken. Nyugodtan kimondom: jobb azoknak a gyerekeknek, akiknek a szívét már a kezdet kezdetén oly ‘nagy bizalom sziállja meg nemcsak szülei, hanem más felnőttek iránt is, hogy azt a bizalmat se szigorú szemű doktor bácsik szurfcáiásai, se egyéb csalódások nem tudjak megrendíteni. Nagy gyerekeimen látom: szépen fedserdüitek, kezdenek már_már belenőni a nagyok társadalmába, de oly nyaltaik, közvetlenek mia is, akár kiskölyök korukban. Nem félnek az emberektől, annyi egészséges bizalommal és önbizalommal mozognak a világban, minit akik wtnderiestSi oflffion vannak benne. Honnan szerezték ezt a derűs biztonságot? Gondolom, onnan, ahonnan húguk, a kis kései kezdi most szintén megszerezni. Pici-, majd kicsi koruk éveiből, mikor ezer alkalmuk volt megtapasztalni : milyen sokan szeretik őket. A ház, ahol nőttek, soha nem fogyott ki vendégekből: barátokból, rokonokból, jó ismerősökből. Nem mintha nagy vendégeskedések folytak volna: nem volt arra pénze a szegény szülőknek, akik minden másfél évben újabb gyereket tettek a kiságyba és meg sem álltak a hatodikig. De így is vidám volt a ház: bor se kellett hozzá, hogy megoldódjék a vendégek és a háziak nyelve, s végé-hossza ne legyen szombat-vasárnaponként, de még hétköznap esténként is a mesélgetések - nek, dalolgatásoknak, a gyerekek lovagoltatásának, dobé Iga tásának, kacagtaitásának, közös fürdetésének, fektetésének, altatásának. Különösen az ismerős fiatalok szálltak bele szívesen ebbe a mulatságba: iegényfiúk és nagylányok, de gyakran a család idősebb barátai is, kivált akiknek a sors nem adott saját gyereket... Akárki jött a házhoz: közeli hozzátartozónak számított. Nem egyszer megtörtént, hogy mikor a vendégek menni készültek, egyikük is, másikuk is hívta valamelyik gyereket: „Nem jössz el velem?” ők tréfából mondták, de a kicsik komolyan vették, s mentek volna velük akár a világ végére. Holott talán aznap látták őket először életükben. így nőttek a mostani »nagyok”.' S ezt az útravalót, ki- csdkoruknak ezt a paradicsomi bizalmát máig a szívükben hordják. S a kis kései? Aki csaknem tizenhárom évig várt, hogy fiatalabbik nénije után ő is a világra jöhessen.? ö még csak most gyűjti az útravalót. Most a betegség miatt itt is nagyobb ugyan a csend. Kímélni kell a kis késeit, ahogy fehér kötött sapkával a fejéin ott fekszik az ágyában, felfel vinnyog néha a fájdalomtól, ménjeitől, rokonaitól, meg a sok jó baráttól, akik között a nagygyerekek nötté- vel megint egyre több a fiatal. Olykor kissé túl zajos is a ház, de azt is meg lehet szokni. Jobban, mint a kihalófélben levő családi otthonok gyásiZios csendességét. Váci Mihály: MÁJUS Széles szeleket az ég tereget; kibomlik a fény lobogója. Tapsos levelek csapnak tenyeret, fellép a Nap a magas dobogóra. Láng jegenyék friss lelke ég, kifeszítik az égre az út-szált és sorakozva mennek a dombra, a kivágják az égre a harsona hurrát. Himnuszokat énekelők, mennek a felkelt tájak előtt, madarat csalogat zokogásuk; viharban vezérek; a szelekbe tévedt bokrok bodorodnak utánuk. Szítja az álnok szél bennük az álmot: üvölteni, fájni, a fényre kiválni, — H gyökerüknél fájnak az árkok. Gyönyörű, göngyölű "átylakban az akácok, az áldott arák. mennek a mennynek elérni a fényre kitárt kapuját, fésülve a füzek, az aranyhajú szüzek; rajtuk a rügyek arany könnye patak; hegedülik a fejfákra kottázott dallamokat. Parti angyalraj: égtüzű hajjal tetten érve remegnek a nyírfák; térdeik közt feszített ki a szél sikolyos hintát. A büszke ekék tekintete ég, s a gazok gyökerét szaggatva vonulnak Utánuk örök sorban a zömök barázdák egymás vállára borulnak. Esküre új jak: a fényre kinyúlnak, fogadalmakat súgnak a hű búzaszálak; s a tavasz írt jelszavait egekre terítve a vadludak szállnak. László Anna: Ha Juditot emlegetik... Hélfcfő este a férfi haza akart látogatni a családjához. Etakor Juditot gyomor- fájdalmak lepték meg. Pál, Payor Pál biztosan ható orvosságot keresett elő a házá- patikáböL Majd készülődött, becsomagolta a Dani fiának szánt ajándékot. A biztosan ható orvosság gyorsan fokozta fel a fájdalmakat. Judit gyomrára szorította ezüst- gyöngyházzal lakkozott lce-í zét. Payor vigasztalta: mindjárt elmúlik, mindjárt, neki okvetlenül indulnia kell, már annyiszor ígérte. Dani már annyiszor várta hiába. Ekkor Jüditot a görcs durva lökése a rekamióra vetette. Payor Pál orvosit akar hívni. Judit nyöszörögve-búgva tiltakozott: majd holnap reggel, ne csapjunk pánikot este, amúgy is, ki tudija, mit talál, most nem viselné eL Vonaglott a kántól, nyitott pongyolában és ingerlő pózokban. Payor nem volt sem tompa agyú, sem hiszékeny ember. — Hisztéria — gondolta és tehetetlenül bosszankodott. A vonaglások folytatódtak, ritmikusam, a ritmus tűzében. — Judit különben nem hisztérikus — fogalmazta meg Payor, — a szerelem korbácsolja, nagyon szeret engem. Csak egy kis díszlámpa égett, lefelé fordított ernyővel. így még sohasem volt... ilyen fájdalmasan vad lüktetésben... mindig valami új és más... ilyen extázisbán. .. A férfi is a retkamiéna dobta magát. ■k Kedd délután Judit megvárta Payort a munkahelye előtt, az utcán. A férfi azonnal tudta, miről van szó. Reggel bejelentette, hogy ma rögtön munka után megy a családjához. Ingerülten fogadta szerelmesét. — Szépen is beszélhetünk — csillapította Judit —, mi értelme a veszekedésnek. Azért jöttem, hogy üljünk be egy presszóba, otthon nem lehet. .. El kell búcsúznunk egymástól, Patikám... sajnos nincs tovább... Payor megdöbbent, ezt várta a legkevésbé. Izgatottan faggatózott. Judit nem akarta az utcám.... presszót keresett. Az elsőt zsúfoltnak találta, a másodikat barátságtalannak, a harmadikat ismét zsúfoltnak, a negyediket fűtetlen- nek. Az ötödikben ott maradiak. A keresgéléssel sók idő telt. — Mi történt köztünk, Judit?! A lány gyerekkori emlékeit kezdte mesélni Náluk lakott egy unokabátyja érvekig, s az oly mohó volt, ételben, játékban, ébredező szerelmében... még rá is szemet vetett, üldözte, pedig ki se látszott a földből még... Judit akikor örökre megutálta a mohóságot. .. a gyerekkori hatások kiirthatatlanok ... Az emlék ágasi-bogas volt, feltárása, lassú kibontakozása hosszan tartott, bár igaz: Judit nagyon színesen, hangulatosan mesélt. A férfi gyötörte a fejét: hova lyukadnak ki. Nos. Judit tegnap szenvedett a gyomrával, Palit mégse érdekelte, más, mint a saját vágya. Oly mohón, vádiul... Az ember nem tehet róla, ha megcsömörlik... és egyszer csiak nincs tovább- .. Vagyis nem az ember, csak 6, a gyerekkori emlékei miatt Páyor magyarázta, hogy nem így volt. Any- nyiira nem így volt, hogy most sután bukdácsolt a szavak között. Különben is zavartan, nehézkesen beszélt ilyesmiről a presazóasztainál — Jó hisz’ nem fontos, úgyis elbúcsúzunk. Payor már tüzesebben érvelt,' micsoda képtelenség! Vagy valaki... egy másik férfi...?! — Pali, te utánad?! Elképzelhetetlen bárki! Most?! Évek múltán se! Este kilenc óra tájban kiviláglott, hogy rendkívüli és megronthatatlan szerelem az övék. Ilyenkor Dani már aludt. Payor elfáradt. Arra gondolt, hogy nincsen megoldás, hiába menne egyenesen a munkából, vagy akármi egyebet talál ki... Judit leleményesebb. .. Payor kimerült, el is nyűvődött. Ügy látszik, élesebben kell választaná. Vagy-vagy Dani a vére, édes kölyök, ragaszkodó. De az az igazság, hogy nélküle is van élet. Judit nélkül meg nincs. Kedden Dani ismét vár apját. A lépcsőházban á gott, kisbundát, kötött s< viselt, mintha szánké zni szülne. De hidegebb mint bármikor a szád Időről időre felágaske kihajolt a korláton,
