Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. ÉVF-. 108. SZÁM ARA: 1 FORINT 1970. MÁJUS 10., VASÁRNAP i • KÖZLEMÉNY A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR FORRADALMI MUNKÁS- PARASZT KORMÁNY EGYÜTTES ÜLÉSÉNEK HATÁROZATA A LAKÁSÉPÍTÉS FEJLESZTÉSÉRE, A LAKASELOSZ­TÄS ÉS A LAKBÉREK ÜJ RENDSZERÉRE Mint ismeretes, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága es a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1970. április 10-án együttes ülést tartott és úgy elöntött, hogy a lakásépítés, -elosztás és -fenntartás kérdé­seit rendező állásfoglalást e hónapban nyilvánosságra kell hozni, valamint az állami intézkedésekről tájékoztatást kell adni. Az alábbiakban közöljük az együttes ülés hatá­rozatát: A Központi Bizottság és a kormány megvizsgálta dolgo­zó népünk lakáshelyzetét, a jövőbeni fejlődés irányát, feltételeit és anyagi forrásait. A vizsgálatokból és tanács­kozásokból arra a végkövet­keztetésre jut, hogy a terv­szerű fejlődés érdekében a közeli jövőben újonnan, komplex módon kell szabá­lyozni a lakásépítést, a la­káselosztást és a lakásalappal való gazdálkodást. A Szak- szervezetek Országos Taná­csának véleményét, valamint a budapesti és megyei párt­ós tanács-végrehajtóbizott­ságokkal, a társadalmi és állami szervekkel folytatott széles körű konzultáció ta­pasztalatait figyelembe véve határozza meg a szükséges tennivalókat. I. A Központi Bizottság és a kormány megállapítja, hogy a lakáshelyzet hazánkban ja­vuló. Az elmúlt két évtized­ben, 1950. és 1970. között egymillió új lakás épült, a családoknak majdnem egy- harmada költözött új lakás­ba, csökkent a laká­sok zsúfoltsága, kedvezőbb a lakásállomány minőségi ösz- szetétele, felszereltségi szint­je. A lakások összmennyisé- ge azonban ma is elmarad a lakásigények mögött. Ré­szint még mindig jelentke­zik a hatása azoknak az éveknek, amikor nem folyt érdemleges lakásépítés, a háborús időkben és a helyre- állítási időszakban, továbbá a szocialista építés első évei­ben, amikor a termelő be­ruházások elsőbbséget élvez­tek a lakásépítéssel szemben is. Részint pedig a reáljöve­delmek viszonylag gyors nö­vekedésének hatására az adott elosztási rendszerben gyorsan nőnek a pótlólago­san jelentkező új lakásigé­nyek. ' 1957 óta a gazdasági fej­lesztésben nagyobb szerepet kap a lakásépítés, növekszik az állami befektetés és bő­vülnek a források a lakosság anyagi eszközeinek bekap­csolásával. így jóváhagyásra kerülhetett az 1961—1975. évekre szóló 15 éves terv egymillió új lakás felépíté­sére. Ez a terv megvalósu­lóban van. 1975-ig megépül a 15 éves lakásépítési prog­ramban kitűzött egymillió lakás, ettől azonban nem várhatjuk az igények teljes kielégítését, mert közben a városiasodás folyamata is felgyorsult és a városokban a lakásépítés nem növekszik a lakásigények teljes kielé­gítésének mértékéig. Reálisan kell számolni az­zal, hogy a lakáskérdés tel­jes megoldása a számítottnál hosszabb idő alatt — a nép­gazdaság fejlődésével össz­hangban — lehetséges. A mai elemzések és tapaszta­latok azt mutatják, hogy a lakásépítés és elosztás adott rendszerét tovább kell fej­leszteni, bizonyos részeit pe­dig gyökeresen meg kell vál­toztam ahhoz, hogy a mai­nál gyorsabban haladhassunk az igények kielégítésének irányába. A lakásépítés és -elosztás mai rendszerének legfőbb problémája az, hogy a jelen­tős lakásépítés ellenére rend­szeresen újratermelődik a la­káshiány, ez fékezi bizonyos rétegek szociális helyzetének javulását és negatívan hat a népszaporulatra. Az ál­landósult lakáshiány körül­ményei között kialakultak az elosztásban, a fenntartásban a „hiánygazdálkodás” jelleg­zetességei, a bürokrácia, az állam és a lakosság gazdasá­gi ellenérdekeltsége, s ezek a politikai elégedetlenségnek is táptalajt nyújtanak. A helyzeten úgy kell változtat­ni, hogy reálisan szembené­zünk a tényekkel és meg­oldjuk az arra érett problé­mákat. A fő problémák a gyakorlatban a következők­ben jelentkeznek: — A nemzeti jövedelem, s azon belül a beruházási esz­közök növekedéséhez képest egyenetlenül alakult, egyes években elmaradt a lakás­építésre fordított állami esz­közök növekedése, s ez külö­nösen a városi lakásépítést fékezi; — a lakosság jövedelmi vi­szonyai lehetővé teszik a családok nagy részének fo­kozódó részvételét a lakás­kérdés megoldásában, de a lakossági erőforrások bevo­nása ez ideig csak a magán­lakás-építésben megoldott, az állami és szövetkezeti lakás­építésben elmarad a lehető­ségektől, s ez is fékezi az építés ütemét; — a lakásépítés és -elosz­tás, valamint a fenntartás jelenlegi rendszere a társa­dalmi egyenlőség és igazsá­gosság szempontjából széles körben vitatott. Aránytalan a lakosság különböző rétegei­nek tehervállalása. Egyes családok ingyen jutnak ol­csó bérű lakáshoz, míg mások lakásépítéssel, illetve vásár­lással jelentős terheket vál­lalnak; — a lakásforgalom és a la­káscsere mai rendszere kor­szerűtlen, nem ösztönöz a lakáscserére, s ezzel hiány­teremtő tényezővé válik: hi­ányzik a lakásbérlet értéké­nek elismerése. Egyes csalá­dok több lakással is rendel­keznek. A bérlők nem érde­keltek a lakásalap megfele­lő kihasználásában, a lakás­tartalékok felszabadításában; — a lakásellátás támoga­tási rendszerében nem jut­nak kellően érvényre a párt szociálpolitikai elvei. A la­kásépítéssel és -vásárlással összefüggő kedvezmények nincsenek helyes elvi alapon rendezve, az elosztásnál nem veszik figyelembe a tényleges rászorultságot. Az állami do­táció az építési formához és a lakás méretéhez kapcso­lódik; — nem biztosítottak a la­kásalapban megtestesülő nemzeti vagyon állagának fenntartásához szükséges közgazdasági feltételek. A lasbér a legszükségesebb fenntartási munkálatokra sem elegendő,, és az egyre fokozódó fenntartású célú dotáció más területekről — így a lakásépítéstől — von el jelentős eszközöket. E főbb problémákat a la­kásépítés és elosztás, a tá­mogatás, valamint a fenn­tartás és a lakbérek rendsze­rének új elveken alapuló komplex rendezésével kell mégoldani. Olyan gazdaság- poltikai feltételek kialakítá­sa szükséges, amelyek a la­káskérdés megoldásában fo­kozott érdekeltséget terem­tenek mind az állam, mind a lakosság oldaláról. A lakáshelyzet jövőbeni javítását, az új módszerek bevezetését a párt életszínvo­nal-politikájával összhangban, vagyis az életszínvonal to­vábbi emelésének közepette kell elvégezni. A munka sze­rinti elosztás elvével össz­hangban el kell érni, hogy minden állampolgár lakás­igényének, anyagi teherbíró- képességének megfelelően vállaljon részt a lakásépítés és -fenntartás költségeiből. Az állami és magánlakás­építés növelésével elő kell segíteni az ellátás és az igé­nyek közötti feszültségek csökkentését, a fennálló tár­sadalmi és szociális problé­mák megoldását. Ennek ér­dekében növelni kell a köz­ponti költségvetés lakásépí­tésre fordítandó eszközeit, egyidejűleg fokozni kell a tanácsok saját, valamint a vállalatok és a lakosság erő­forrásainak bevonását a la­káskérdés megoldásába. Biz­tosítani kell a meglevő la­kásvagyon állagának fenn­tartását és az ehhez szük­séges műszaki-gazdasági hát­tér megteremtését. A lakásellátásban a terhek arányosabbá tételénél, a ked­vezmények tekintetében na­gyobb szerepet kell biztosí­tani a szociálpolitikai szem­pontoknak. Kifejezésre kell juttatni, hogy a kedvezmény alapja elsősorban a család nagysága: a gyermekek és eltartottak (keresőképtelenek) száma, a családalapító, fiatal házasok, továbbá a nyugdí­jasok és a csökkent mun­kaképességűek támogatása. Egységes elvek alapján rendezni kell a lakbéreket. Elvi alapnak kell tekinteni, hogy a lakbérbevételek fe­dezzék vagy közelítsék meg a lakóépületek fenntartási költségeit, ezzel megterem­tődjön a folyamatos és szín­vonalas karbantartás anyagi forrása, az állami dotáció pedig szűnjön meg. A lakbé­rekben sem amortizációt, sem pedig nyereséget nem szabad kalkulálni. A lakások építésében, el­osztásában, valamint a lakás­alappal való gazdálkodásban a tanácsok kapjanak nagyobb szerepet. 11. A lakásépítés fejlesztésével, a lakáselosztás és -gazdálkodás új rendszerével kapcsolatban a Központi Bizottság és a kor­mány szükségesnek tartja, hogy az intézkedések a negye­dik ötéves terv keretében meg­oldást nyerjenek, úgy, hogy már a tervezésben vagy a vég­rehajtás kezdeti időszakában érvényesítsék a párt határoza­tát. A lakásépítés jövőbeni programja 1. A lakásépítési feladatokat jelenleg öt évre kell megszab­ni. A kiinduló alap a 15 éves lakásépítési program teljesíté­se legyen, vagyis az egymillió lakás építésének befejezése a tervezett időre. Ehhez a negye­dik ötéves terv időszakában 1975-ig legalább 400 ezer lakás megépítését kell biztosítani, vagyis az utóbbi évek 63 000-es átlagáról évi 80 000-re kell nö­velni az építést. E feladat meg­valósításának döntő feltétele, hogy a lakásépítésre, a közmű­vesítésre és a hozzákapcsolódó ipari és szolgáltató háttér fej­lesztésére fordított eszközök hányada és összege a népgaz­dasági beruházásokból növe­kedjék. Ez a gazdaságpolitikai követelmény egyik kiinduló­pontja legyen a negyedik öt­éves tervnek és ugyanerre kell törekedni a kidolgozás alatt ál­ló, 1985-ig terjedő távlati gaz­daságfejlesztési koncepció el­készítésekor. 2. A legégetőbb szociális fel­adat a fővárosban és a vidéki városokban lakó munkáscsalá­dok és a családalapító fiatalok lakáshelyzetének javítása. A negyedik ötéves tervidőszak lakásépítésének elsősorban e feladat megoldását kell szol­gálnia. Az állami lakásépítés jelentős növelésével el kell érni, hogy az össz-lakásépítés- nek közel a fele állami (köz­ponti költségvetési, tanácsi és vállalati) erőforrásokból va­lósuljon meg. A központi költ­ségvetésből és a tanácsok la­kásépítési célú helyi bevételei­ből, továbbá a vállalatok, in­tézmények eszközeiből össze­sen 180—200 ezer állami (bér- és szolgálati, valamint értéke­sítés céljára szövetkezeti) la­kást kell megépíteni. A ma­gánlakás-építés növelése cél­jából törekedni kell a lakos­ság erőforrásainak és a válla­latok törvényesen erre fordít­ható .eszközeinek a lakásépí­tésbe való fokozott bevoná­sára. A lakosság részéről vár­hatóan jelentkező saját lakás- építési (vásárlási) igények ki­elégítésére úgy kell felkészül­ni, hogy a lakossági építésen belül növekedjék a korszerű, többszintes és telepszerű épí­tés aránya. A szükségletekkel összhang­ban a fővárosban, a vidéki vá­rosokban és a kiemelt telepü­léseken az össz-lakásépítésnek mintegy kétharmada épüljön meg az állami lakásépítés." és társasházépítés, jelentős növe­lése útján, döntően többszin­tes lakóházakban. A főváros­ban olyan mértékű lakásépítés feltételeit kell megteremteni, hogy a lakáshelyzet az országos átlagot meghaladó mértékben javuljon. 3. A negyedik ötéves terv­ben a harmadik ötéves tervhez képest lényegesen — mintegy 100 ezerrel — növekvő lakás- mennyiség megépítéséhez biz­tosítani kell az építőipari szer­vezetek lakásépítési és közmű- vesítési tevékenységének fej­lesztését, az építőanyag-terme­lés fokozását, az épületszerke­zetek és -szerelvények megfe­lelő mennyiségű és választékú kínálatát. 4. A lakásépítési feladatok gazdaságos megoldása érdeké­ben erőteljesen fokozni kell a tömegszerű koncentrált lakás­építés arányát. Az összes la­kásoknak legalább 55—66 szá­zaléka korszerű építési techno­lógiával épüljön. Megfelelő se­gítséggel lehetővé kell tenni, hogy az állami építőipar mel­lett a szövetkezeti építőipar is fokozottabban alkalmazza a korszerű építési módokat. Az építési igényekkel összhangban fenn kell tartani a lakosság és a kisiparosok lakásépítő tevé­kenységét és a lakosság épí­tőanyag-keresletének folyama­tos kielégítésére kell felkészül­(Folytatás a 2. oldalon) SZERETLEK, ÉDESANYÁM Fotó: Céhmester Anyák napjára N ehezen tavaszodéit az Üdén, mára mégis virágba bo­rultak a kertek. Az anyák napján sehol sem marad el a kedves figyelem: virággal köszöntjük az édesanyákat. Van ennek az ünnepnek valamiféle sajáitos hangulata, varázsa. Családi ünnep és társadalmi tiszteletadás ez. Kü­lönösen az utóbbi időben az, amikor a nők, az anyák mun­kájának jelentősége, s a velük szemben támasztott követel­mény is nőtt. Nem egy napra szóló ünnep tehát a mai, s nem a virágos köszöntés szíves szavai adják a megbecsü­lést, a tiszteletet. A család, mint társadalmi egység és mint fontos neve­lési tényező hatékonnyá, teljessé és harmonikussá a szülőd gondoskodás áital válik. Ezért is volt olyan nagy jelentősé­gű a gyermekgondozási segély bevezetése, a társadalmi gondoskodásban is megnyilvánuló figyelem, amely lehetővé tette a családi nevelési feltételek javítását, a kisgyermekes anyák életkörülményeinek javítását. A szocialista társadalomban — ezt a gyakorlati élet ta­pasztalatai is igazolják — a humanizmus, a demokratizmus, a nemek közötti egyenlőség alapelv fontos követelmény. Kétségtelen: az elmúlt 25 év az élet minden területén ta­pasztaltakhoz hasonlóan jelentős változásokat hozott. Változott a nők társadalmi megbecsülése, nőttek hiva­tásuk, képességeik, tehetségük kibontakozásának lehetősé­gei; munkában és a családiban egyaránt új emberi kapcso­latok alakultak ki. Az anyaság, az anya feladatai éppen így kaptak új értelmet a szocialista társadalomban: nem a hi­vatás rovására, az egyéni képességek fejlesztése ellenére kell vállalniuk az anyáknak a gyermeknevelést, annak szo­ciális feladatait. Az otthon bezártsága, a napi házimunka szabta szűk korlátok helyett így nőtt meg az egyéniség megvalósításának lehetősége. Kétségtelen: ez a feladatok, a terhek növekedésével is jár a gyakorlatban. Az otthon, a családi élet, a gyermekek­kel való foglalkozás szép hivatásával, társadalmi-gazdasá- gi-kulturális és a politikai élet feladatai párosultak. A „két- műszakos” élet, a modem kor követelményei jobb családi, társadalmi munkamegosztást követelnek. Erről szol a párt Központi Bizottságának február 19-i határozata,amely tel­jesebb egyenjogúságot, egyenlő érvényesülést, a vezetésben való nagyobb női részvételt, hatékonyabb szociális érdek- védelmet, az évezredes hamis társadalmi előítéletek elveté­sét sürgeti. Különösen azt hangsúlyozza a határozat: rendkívül ve­szélyes, mondhatni tár&adalomelleines az a jelenség, hogy kisebb-nagyobb előléptetéseiknél, jutalmazásoknál az. anya­ság mint hátrány szerepel. Egy szülés, egy beteg gyermek ápolása valóiban zavart okozhat a hivatali, gazdasági fel­adatok megoldásánál. Az ilyenfajta nehézségek leküzdése azonban minden területen a vezetők legelső emberi és po­litikai feladatai közé tartozik. A mai anyák napjának derűjét a 25 éves béke, a társa­dalmi fejlődés, a szocialista humanizmus alapozza meg. A gyermekét hátán menekítő anya képe azonban ma is mé­lyen él bennünk. A világ más tájain ma sem zavartalan ez az ünnep. Indokínában a fájdalom és rettegés árnyékol­ja be az anyák napi ünnep hangulatát. A szolidaritás, az internacionalizmus és a humanizmus e távoli — valójában nagyon is közeli — világrészbe is küldd köszöntésünket, tiszteletünket. S küldd mindazokba az országokba, ahol a nők, az anyák életét a társadalmi igazságtalanság, kiszol­gáltatottság, az előítéletek keserítik. K öszöntjük azokat is, akik már szabad, békés világiban, emberhez méltóan élhetnek anyai hivatásuknak, szép emberi kötelességüknek. Munkájuk, áldozataik a napi élet apróbb-nagyobb küz­delmeiben megújuló energiájuk a társadalom tiszteletét, be­csülését érdemli. Skoda Ferenc KISZ mb. I. titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom