Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

Jó napol, Mongólia A 24, órában A mezőgazdaság nehéz esztendeje Temü rizsinek hívták azt a kis­fiút, aki apja ha­lála után az ellen­séges törzsek, sőt a 'okoltok ádáz tá­madásai közepette is e pered ve és har- tolva, először sa- át családja sorsát 'edte meg, hogy i/.tán maga köré fyűjtse a szolgá­dat, rokonokat, ihajd a rokon tör- Keket is, elérje régül, hogy a nagy mriltáj, a mongol eudális nemesség tagygyűlése, meg- rálassza minden mongolok nagy Magánjává. Tör­tént mindez 1206- ban. És hívták az Egykori kisfiú * 5'emüdzsint, mos' rnár Dzsingisz kánnak. A Mongolok Tit­kos Története — ez a XVI. század­ban lejegyzett, de dokument- szerű se gében realista mű — írja meg, hogyan lett egy kis­fiúból, aki még a kutyától is félt, nyomorból, szegénységből, küzdelemmel, cselszövéssel és vérrel -vassal, elnyomással a világ urává. A Dzsingisz és közvetlen utódainak története már magyar történelem is: a tatárjárás, a Muhipuszta 1242- es tragédiája, egyben a kora­beli mongol birodalom fény­korát is jellemezte. Dzsingisz kánnak nincs szob­ra Mongóliában, csak egykorú metszet őrzi képmását a Nem­zeti Múzeumban. A múzeum ablakából ellátni Ulánbátor központi terére, ahol a parla­ment előtt egy kivont kardú lovas szobra áll. Talapzata kö­rül padok, s a padokon sze­relmes párok és öregek, a pa­dok körül gyermekek és meg- rnegrebbenő galambok. A lovas szobor egy volt nincstelen napszámost emelt az emlékezés pantheon jóba: Szuhe Bátor 6, a mongol nép nagy forradalmár fia, a mon­gol párt egyik megalapítója. Az ó, a pórt harcaihoz fűződik a mongol nép jelenlegi és iga­zi felemelkedése, az egész mongol társadalom berendez- Ledésénék legforradalmibb és cppen ezért legkorszerűbb át­rendeződése. A mongol népi forradalomig olyan félévezre­des sötét időszak borult erre az országra és népre, amely­hez foghatót valóban csak az ázsiai népek történelme és legendái ismernek. Az egykor ötmilliós ország­ban az 1920-as évek elején mindössze 540 ezer emher élt a másfél millió négyzetkilomé­teren. Ha a forradalom csak egy évtizedet késik, talán ma gyakorlatilag nem is beszél­hetnénk mongol népről, Mon­góliáról: szó szerint fizikailag pusztult volna ki a mongolság. Több és összetett oka volt mindennek. Elsősorban és alapvetően az a sajátos feu­dális állapot, amely még az európai feudalizmusnál is kon­zervatívabb volt, és konzer- váltabb is egyben, szinte a XX. század közepéig. Az arát — mongol paraszt — gazdaságok kora középkori kezdetlegesség­gel dolgoztak, többszörösein ki voltak szolgáltatva saját fe­udális nemességeiknek, azokon keresztül a mandzsu megszál­lóknak, s mindezek mellett a hihetetlen uzsorakamattal „dolgozó” kínai kereskedők­nek. — ... amikor én megszület­tem, már az én megszületendő első gyermekem is el volt adó­sodva a kereskedőnek, mert az én apám adósa volt neki — magyarázta csendesen, vagy hogy inkább mesélte ezt, mint valami soha meg nem történt regét egy öreg mongol valahol Dzummod környékén, miköz­ben a régmúltat kutatgattuk, és vetettük össze a jelennel. Az említett fizikai kihalás magyarázata tehát itt, és a buddhista, vagy lámaista egy­házi tanításokban rejtőzött. A mandzsuk a lámaista vallással tetézték meg a katonai, társa­dalmi és gazdasági elnyomást. A buddhizmus, illetve annak hierarchikus változata, a ti­beti lámaizmus a XVI. század második felében terjedt el Mongóliában. Az egyházi job­bágyokon kívül a kolostorok minden családtól egy fiúgyer­meket követeltek és kaptak is így minden 10 férfi közül lega­lább öt szerzetes volt, akik nem alapíthattak családot. A mongol férfilakosság felét érin­tő házasodási tilalom már egy­magában nemcsak megakadá­lyozta. de vissza is vetette a természetes szaporodást. Saj­nos, rendkívül elterjedtek voltak a nemi és ggyéb fertő­ző betegségek is, amelyek ha lehet, még tovább csökkentet­ték a lélekszámot. Valóban a 24. órában men­tette meg a mongol párt, a mongol népi forradalom a mongol népet Gyurkó Géza Következik: Sámánok és orvo­sok. Ifjú Gárda-szemle a Zója-ligetben A KISZ falusi-városi Felszabadulási Kupaversenyek első helyezettjeinek részvételével május 10-én Salgótar­jánban a Zója-ligetben rendezik meg a járási és váro­si csapatok megyei szintű járőrversenyét. A verseny másik színhelye az MHSZ-lötér lesz. A versenyek egyben alkalmat nyújtanak a járási-városi Ifjú Gárda csapatainak szemléjére is. A járőrversenyben öt-öt tagú csapatokban három- három férfi- és két-két női versenyző vesz részt az öt­kilométeres, kilenc akadállyal nehezített gyalogtúrán. Kispuskalövészet, elméleti kérdések, ügyességi felada­tok szerepelnek az ..akadályok” között. Az első helye­zést elérő csapat értékes tárgyjutalmat kap a KISZ megyei bizottságától, illetve az MHSZ Nógrád megyei vezetőségétől. Az IG-szemle első két helyezettje részt vesz az Ifjú Gárda-rajok országos járőrversenyén is. Keményebb a betonnal Néhány mesterség végleg és visszavonhatatlanul eltűnt az életünkből, míg mások szinte észrevétlenül átalakultak. Merné-e valaki azt állítani, hogy az ácsmester legfonto­sabb munkaeszköze még min­dig az ácskapocs és a por- cogolófűrész? Pedig Gömbicz Sándor a megmondhatója, aki idestova harminc éve dolgo­zik a szakmában, hogy vala­mikor ezen a fűrészen, a fé­nyes S'ekercén, és a gyalun kívül alig kellett más szer­szám a munkához... * — Sanyi gyerek! — kiál­tott talán megszámlálhatat- lanszor a mester a fiatal fiú­ra. ha valamelyik szerszámot kézbe kellett adni, míg kita­nulta a szakmát. Az inas napja a ház körüli munkával kezdődött és azzal fejeződött be. A közbeeső idő­ben leste el a mesterség fo­gásait. Hol volt még akkor a nyolc óra munkaidő? S ki­nek volt ideje és tü’-elme el­magyarázni, mit és hogyan csináljon? — Ha van szeme hozzá, úgyis megtanul dol­gozni — mondhatta volna a mester. Eleinte csak nézte, hogy két ácsbak közé fog­ják a rönkfát. a porcogrtófű- rész fölül rekedten sikítva be­levág, hogy méretre szabják az anyagot. Aztán a csupasz falak mögött a magasba las­san kirajzolódott a háztető szabályos szerkezete. Ez volt az a pillanat, ami­kor a mester a fűrésztől, sze­keredtől és gyalutól kérges te­nyerét elégedetten dörzsölte. # Hogyan lett ácsmester Gömbicz Sándor? Nyolcán voltak testvérek, négy fiú és négy lány. A föld­ből nem tudtak volna vala­mennyien megélni. Csak egyi­kük maradhatott hű a parasz­ti életformához, a többiek iparosok lettek. Ez sem volt könnyű kenyér. Hol van fölírva, hánvszor ment hazafelé esteienként Gömbicz Sándor saigó te­nyérrel, zsibbadt vá'llakkal és merev derékkal? Elnehe­zült lábbal, ólmos fáradt­sággal bújt az ágyba, s éj jel talán sokszor arra riadt föl, hogy a háztetőről az ásító, hatalmas hasadékokon át zu­han, zuhan a mélybe .., * Soha sem gondolt arra, hogy a fárasztó és veszélyes mes­terség helyett másikat vá­laszthatna. Még akkor sem, amikor a felszabadulás után Budapesten dolgozott és a he­ti fizetése néha éppen csak elég volt a hazautazáshoz. Sokan jártak akkoriban fel vidékről az újjáépítéshez ér­tő kétkezi munkások a le­rombolt, a háború viharaitól és viszontagságaitól megtépá­zott fővárosunkba. Néhány hónap múlva hazatért a me­gyébe és nem sokkal később „üzemi ember” lett belőle, ács az egyik építőipari válla­latnál. Ügy emlékszik, hogy ezt megelőzően két évtizedig a mesterség alig változott vala­mit. Az ötvenes évek elejéig szinte mindenható anyag ma­radt a fa, de egyeduralma egysZercsak kezdett meginog­ni. Az építkezések világába lassan benyomult a kor épí­tőanyaga: a beton. Még elő- regvártott elemgyártás nem volt, a helyszínen zsaluzással készítették a különböző be­tongerendákat és födémlapo­kat. Ott volt a tűzhelygyári A nélkül, hogy bármit is * * elvennénk a valóság­ból és vatam: csíkét is csök­kenteni szeretnénk az időjá­rás idei szeszélyének jelentő­ségét, meg kell állapítanunk, hogy a mezőgiazdaságban minden új esztendő „nehéz év”-nek számít.- Még akkor is. ha az időjárás kínosan alkal­mazkodik a mezőgazdaság op­timális szakmai előírásaihoz. Ám, mert ilyen időjárás, ha jól meggondoljuk, a valóság­ban rumos is, hiszen — hogy Csak egy példát említsünk — hányszor előfordul, hogy a kukoricára eső kellene. az aratáshoz meg száraz idő és Így a tsz-ekben, állami gaz­daságokban jóformán el se tudják dönteni, mit kívánja­nak, csapadékot-e vagy na­pot. Különösen vonatkozik ez Nógrád megyére, ahol időn­ként sokkal nagyobb ellent­mondásokkal találkozunk. minit az ország más vidékein. Köztudomású például, hogy megyénk csapadékban sze­gény, alig 500—600 millimé­ter hullik évente, s még az sem olyan időpontban, ami­kor a legtöbbet használna a növénynek, mégis azt vallják többen is —- és ezt adatok­kal is igyekeznek alátámasz­tani —, hogy megyénkben nagyobb és iobb termést ta­karítanak be a naposabb években, mint amikor bősé­gesebb a csapadék. Növeli az ellentmondásokat megyénk­ben az is. hogy tájanként is más a helyzet, nem szólván a talaj- és terepviszonyok változatosságáról. A gyakorlatban nagyon he­lyest, hogy a tsz-ekben, álla­mi gazdaságokban minden új gazdasági évet nehéznek te­kintenek és jól felkészülnek rá. Még helyesebb, hogy a termelési szerkezet átalakítá­sánál és a vetésszerkezet ki­alakításánál figyelem.be ve­szik a régebbi tapasztalato­kat, úgy készülnek, hogy ter­melésben, pénzügyi bevétel­ben dacolni tudjanak aiz idő­járás bármilyen szeszélyével Úgy mondják, hogy a bizton­ságos és a nagyobb hozamot elérő termeléshez rendkívüli kedvezményként kaptak szö­vetkezeteink. Hogy milyen lesz az idei év, különösen a későre hú­zódott tél miatt, nehéz len­ne előre felbecsülni. Egy azonban bizonyos, hogy szö­vetkezeti és állami gazdasági vezetőink igyekeztek alapos, hatékony terveket készíteni, amelyeknek végrehajtásával, megvalósításával, a tagság és a dolgozók szorgalmára szá­mítva, úrrá tudnak Lenni az időjárás nehézségein. Het- verihét termelőszövetkezet készítette el idei termelési és pénzügyi tervét, s már ma­gúk a tervek is előrehaladást ígérnek. A halmozott bruttó termelési érték előrelátható­lag 14,.1 százalékkal növek­szik. Az összes árbevétel csaknem 66 százalékát a me­zőgazdasági alaptevékenység adja, még pedig a növényter­melés 31,4, az állattenyész­tés 33 és az erdőgazdaság 1,5 százalékot. A felhalmozás arányát 4,6 százalékkal kí­vánják növelni, ami azt je­lenti, hogy szövetkezeteink nagyobb hangsúlyt blztosrt- taniak a felhalmozásnak. A tsz.-tagolt, jövedelme a tava­lyihoz képest 2,2 százalékkal nő, egyidejűleg azonban a személyes jövedelemre fordí­tott összeg csökken, mert a taglétszám — a növekvő ki­öregedés folytán — csökkenő irányzatot mutat. A szövetkezetek egyidejűleg következetes küzdelemét foly­tatnak hosszabb lejáratú cél­kitűzéseik megvalósitásában is. A talajerő-viíssziapótlás, a talajjavítás és talajvédelem még mindig és sokáig fontos feladata erózióval küzdő szö­vetkeze te inknek. A búzater­mesztésiben és főként a hoza­mokban elért sikerek még mindig váratják magiukaí a kukorica és a pillangósok megnövekedett és állandó­sult termésátlagában,. A szarvasmarha- és a juhte­nyésztésben sem sikerült ed­dig a remélt fejlődési elérni, különösen a tehenészetek tej­hozama haigy magia után még sok kívánnivalót. A bogyós gyümölcsűek termesztésében is akad fejlesztési feladat, a fajta meg választásban!, a ho­zamok növelésében. A verti­kális kooperáció megvalósí­tása az éleim,iszerfeldolgozó és egyéb mezőgazdasági jel­legű kiegészítő tizemé gakra, társulásokra, t&z-közi vállal­kozásokra terelj a figyelmet. Mindez azt mutatja: az anyagi erők növelése egyik feltétele annak, hogy szövet­kezeteink ne álljanak meg a megindult fejlődés útján. De az anyagi erők megteremtésé­nek és a fejlődési ütem gyor­sításának másik feltétele sze­mélyes természetű. Rengeteg függ attól, hogy a szövetke­zetek vezetői lépést tudjanak tartani a nagyarányú techni­kai és szakmai fejlődéssel, fokozott gondot fordítsanak a továbbképzésre, az új, kor­szerű módszerek megismeré­sére és meghonosítására. Ha­sonlóképpen nagy feladat vár a tsz-tagokra. mezőgaz­dasági dolgozókra is: ma már a szövetkezetekben egy­re több szakmunkásra, beta­nított munkásra van szükség. Azok a *sz-ek járnak ióL ahol a tsz-tagok fel tudják mérni feladatuk jelentőségét és jól ismerik köteiezeúséeeiket. munkavégzésük nagyüzemi mod'ját. Amikor tehát szövetkeze­tek az ú.iahb nehéz esztendő­re felkészülnek és a tervfel­adatok megvalósí'ás'in fá­radoznak. akkor lámák el he­lyesen. ha távolabb tekinte­nek és figyelembe veszik szö­vetkezetük távlati fejlesztési irányát is. Ilyen törekvés szá­mos megyénkben szövetkezet­ben tapasztania tó, így többek között a széesényi II. Rákóczi Tl&z-ben. ahol mindig új kez­deményezésekkel segítik a fejlődés gyorsítását, mint leg­utóbb is a hatalmas, korsze­rű pulykatelep létrehozásá­val. A mezőgazdaságiban ne­hezebb és bizonytala­nabb minden esztendő, de a bizonytalan Rágd tényezőt szí­vta. előrelátó, szakszerű mun­kával le lehet csökkenteni. Lakos György segítséget nyújtott az árki­egészítő dotációs rendszer, amely a hagyományos és jólmenő növények termesz­tésére, illetve állatok tenyész­tésére ösztönöz, valamint ér­dekeltté teszi a tsz-eket ab­ban, hogy növeljék az össz­termelést. A dotációs rend­szer hatékonyságának köszön­hető, hogy Nógrád mostoha körülmények közt gazdálko­dó szövetkezeteiben megnö­vekedtek a hozamok, ami vi­szont hozzájárult a dotáció összegének növekedéséhez. Tavaly már 131 millió fo­rintos üzemviteli állami tá- moeatas került folyósításra, s ebben nincs is benne az a 111 millió, amit beruházási öntöde és a megyei tanács építésénél... * Ezekben a napokban Göm­bicz Sándor az arany fokoza­tot elnyert szocial sta brigád­jával Salgótarjánban,' a Nóg­rád megyei Állami Építőipari Vállalat Arany János utcai toronyháza építésénél dolgo­zik. A hagyományos tetőszer- kezet, a régi szerszámok és fogások csaknem végleg ki­szorultak a nagy építkezések­ről. Daru nyújtogatja gém­karját az ég felé, betonkeve­rőgép zakatol. A betonele­mekből kilenc emberével he­tenként egy-egy szintet állí­tanak össze. Két-három hét múlva már a tetőszerkezet kialakításához kezdhetnek az építők. Az ácsok még elkészítik a cső­állványt az épület két végére az oldalsó zárópanelek bera­kásához. Ha a munka befejező, dik. az állványokat lebontják, aztán mennek egv házzal to­vább .. A munkájuk ma sem könnyű. De keményen és eredményesen birkóznak a mesterseg-változó szerszámai, val. a réginél is rakoncátla­nabb anyaggal. Mert nincsen nemesebb „anyag” az ember­nél. A betonná] keményebb... Hosszú az út a Yándorzászlói*? (Folytatás az I. oldalról) Tavaly az előző évhez vi­szonyítva több mint 13 száza­lékkal növelték a termelést, és ebben különösen jeleskedtek a balassagyarmati telep dolgozói, akik a vállalaton belül Élüzem címet nyerteit. A vállalat bátran élt a le­hetőségekkel és saját fejlesz­tési alapján felül hitelt Is igénybe vett új, modem gé­pek, berendezések beszerzésé­re. Ennek haszna már meg­van. A géppark korszerűsíté­sével párhuzamosan gyárt­mánykorszerűsítés történt, amivel a minőséget javították, a költséget csökkentették és a munkát termelékenyebbé tet­ték. A vállalat gazdálkodásának hatékonysága lényegesen ja­vult. A teljes nyereségrészese­dés 56 napi munkabérnek fe­lelt meg az elmúlt évi ered­mények alapján. A vállalat Javuló gazdálko­dása természetesen kihatott az egész kollektíva anyagi érde­keltségére Is. Ha a béren kí­vüli juttatásokat is figyelem­be vesszük, 1968-ban / az elő­ző évihez viszonyítva 20,2 ta­valy pedig 21,3 százalékkal nö­vekedett a Nógrád megyei Nyomdai pori Vállalatnál az egy főre jutó átlagjövedelem. A nyomdászok szívesen ver­senyeznek, és hogy eredmé-' nvesen is. azt a Vörös Vándor­zászló elnyerése bizonyítja a legjobban. Ma már 14 brigád­juk vesz részt a szocialista brigádmozgalomban, és az idei eredmények is biztatók Az el­múlt nesvedévben például 25 százalékkal termeltek többet — holott létszámuk csak 10 százalékkal növekedett —, mint egy évvel ezelőtt, és nye­reségük is 454 ezer forinttal több. Már korábban szó volt ar­ról, hogy mélypontról indult annak idején ez a vállalat és ért el a vándorzászlóig. Űtja a jövőben is felfelé ível, lega­lábbis a kézzelfogható jelelt szerint. Űj ötéves tervében egy 50 millió forintos ráfordí­tással létesülő új nyomdaüzem szerepel. A terveket megvaló­sító emberekről sem feledkez­tek meg. Szakmai továbbkép­zésen vesznek részt a dolgozók közül számosán. Az utánpót­lás neveléséről is gondoskod­tak, érettségizett tanulókat is­koláztak be a budapesti tanu­lóintézetbe és a békéscsabai szakközépiskolába, és számuk­ra ösztöndíjat adnak. Szeretik üzemüket a nóg­rádi nyomdászok és ennek na­gyon sok jelét lehet tapasztal­ni a termelési eredményeken kívül is Az utóbbi időben egyre többen újításokkal is se­gítenek az előrehaladásban. Gépekkel dolgoznak és a bal­eseti veszély itt sem kisebh mint másutt, de a baleseti mutatóknál csak ezrelékekről lehet szó. Május elseje nagy ünnep a nógrádi nyomdászok számá­ra, akik most kapták a Mi­nisztertanács és a SZOT Vö­rös Vándorzászlaját. Legkivá- lóbbjaik közül Szvoboda Zol­tán műszaki vezető. Gregor Jó­zsef művezető, Fekete Albert- né berakónő és Tóth Gyula könyvkötő, a Könnyűipar ki­váló dolgozója kitüntetést, ti­zenegy dolgozó pedig a Kiváló dolgozó kitüntetést kapta. Bódé János K. S. NÓGRÁD — 1970. május 1., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom