Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

Magas szintű népművelés — diadalkapuk nélkül Az országos népművelési konferencia kül­dötte volt Nógrád megyéből Csukiy László tanár, a mátraverebélyi klubkönyvtár veze­tője. Az ország közművelődésügyének mun­kásad körében nagy tetszést aratott felszóla­lásával, amelyben őszintén szólt a sízűkebb pátria örömeiről és gondjairól is. Erről és a konferencia tanulságairól beszélgetünk Csukiy Lászlóval. — Bevezetőül szólhatnánk néhány szót a konferencia előkészítéséről? — Az Országos Népművelési Tanács ötszáz szakember bevonásával felmérte a népműve­lés helyzetét, a különböző területeken szük­séges változtatásokat és ezek feltételeit. Az így született háromkötetes anyag azonban csak az ország általános közművelődési helyzetét tükrözhette, szükség volt arra is, hogy a megyék is elvégezzék ezt a felmé­rést. A Nógrád megyei Népművelési Ta­nács szintén lelkiismeretesen felkészült a konferenciára. Hamkó János a népművelési apparátusok véleményét is kikérte az előter­jesztéssel kapcsolatban. Megyénk delegációja pedig úgy állott össze, hogy a küldöttek át­fogóan tájékozottak legyenek az egyes terü­letek gondjairól. így Vadkerti Lóránd, az SZMT titkára és Hegedűs László, a városi pártbizottság titkára megyénk munkásosz­tályának helyzetéről, kulturális ellátottságá­ról, Kojnok Nándor megyei könyvtárigazga­tó a könyvtárak gondjairól, a Olvasó népért mozgalom állásáról, Balogh Mihály, a megyei KISZ-hizottság munkatársa az ifjúság köré­ben végzett népművelő munkáról rendelke­zett tájékozottsággal. Havas Péter, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titká­ra, mint e tevékenység legfelsőbb szintű irá­nyítója, jómagam pedig, mint legkisebb ran­gú közkatonája szerepeltem a küldöttség­ben. — Milyen volt a konferencia munkája? Megfelelt-e a várakozásnak? — A népművelési konferencia színhelye a Magyar Tudományos Akadémia díszterme volt, és ez a tény, valamint az, hogy a konferencia háromnapos munkáját a párt és kormányunk legmagasabb rangú képvise­lői is érdeklődő figyelemmel kísérték, már feltétlenül rangot jelent. Ilku Pál művelő­désügyi miniszter bevezetője, Molnár János miniszterhelyettes előterjesztése, Aczél Györgynek, a KB titkárának felszólalása azt mutatta, hogy a közművelődés ügyének fe­lelős intéződ reálisan látják a helyzetet, eredményeink mellett számolnak a nehézsé­gekkel, és a jövő útjait sem igyekeztek úgy beállítani, mint amelyek rózsával lennének behintve, s a népművelőket diadalkapuk várnák. A konferencia résztvevői igen aktí­vak voltak, mutatja ezt az elhangzott, csak­nem negyven hozzászólás, és az a tény, hogy majdnem ugyanennyien írásiban adták be észrevételeiket. — Nógrád megye küldötteként Csukiy László szólalt fel. Milyen kérdéseket tartal­mazott a hozzászólás? — A vitában résztvevő társaim általában olyan megyéket képviseltek, amelyek gazda­gabbak, közművelődési intézményekkel job­ban ellátottak, és így a dolog természetéből adódóan masabb gondokkal küzdőek, mint mi. fin elsősorban a salgótarjáni járás tele­püléseinek sajátosságairól, nevezetesen a bá­nyászokból, építőipari dolgozókból és & ter­melőszövetkezeti parasztságból álló közsé­geink gondjairól beszéltem. Az első kettő felvetette a bejáró dolgozók problémáját. Egyrészt, nekik nem jut idejük, vagy kevés idejük jut a művelődésre. Másrészt a műve­lődésük támogatására szolgáló anyagiak nem erősítik falujuk közművelődési intézményeit. A termelőszövetkezetekben dolgozó parasz­tok átlagéletkora igen magas. A múltban alig jutottak túl községük határain, - ezért emberileg érthető, nem mindig akarnak „a jövőnek ültetni egy fát”, hanem országjá­rásban, kirándulásokon élik fel a kulturális alapot. Így a kisközségek közművelődési in­tézményeinek , fenntartására a legtöbbször szerény állami ’ támogatás mellett csak a közséfejleszitési alap marad, melyet azonban sok más szociális és kommunális beruházás­ra is fel kell használni. Nem is szólva arról, hogy a „cifra nyomorúság” hazájában oly­annyira örvendetes építkezési lendület azt is eredményezi, hogy a községfejlesatési ala­pot is leginkább csak az idősebbek fizetik. Az építkezők ugyanis mentesülnek ez alól. Felvetődött a közművelődés kóderhelyzete is. Én is szóvá tettem a népművelők kdörege- désének problémáját. Azt, hogy a fiatal ér­telmiség társadalmi, vagy tiszteletdíjas mun­kában egyre kevésbé veszi ki részét a tevé­kenységből. Másrészt, a fehér hodlóként me­gyénkbe kerülő függetlenített népművelőik igen gyaikran hivatástudat nélkül vállalkoz­nak erre a munkára, nehezen tudnak beil­leszkedni a számukra „ellenségesnek” tűnő környezetbe, és elrettenti őket az igazságta­lan hátrányos helyzet is, amely például fize­tésükben, lakáshoz juttatásukban megnyilvá­nul. A tömegkommunikációs eszközök térhó­dítása is egyre intenzívebb hazánkban. Ép­pen ezért olyan értelmiségi erőket kellene mozgósítanunk a korszerű közművelődés „csatatereire”, amely tovább viszi a legtöbb helyen még nagyon szükséges hagyományos népművelést az ismeretterjesztésben és az öntevékeny művészeti munkában is. — Ügy értesültünk, hogy a Nemzeti Szín­házban az öntevékeny művészeti csoportok díszelőadáson mutatkoztak be. Milyen tanul­ságok vonhatók le e bemutatkozásból? — A nemzeti színházi előadás igazolta, hogy az öntevékeny művészeti csoportok munkája a továbbiakban is szükséges. Jói szolgálja a csoporttagok művészeti nevelését, hivatott és áldozatos vezetés mellett feljesz- ti a tagok előadókészségét, magas eszmeiségű kultúra közvetítésére alkalmas. Külön büsz­keség számukra, hogy ezen a bemutatón megérdemelten szép sikert aratott Csikasz István, a balassagyarmati irodalmi színpad vezetője is. — Miben foglalhatjuk össze a konferencia után a jövő feladatait? — A konferencia azt bizonyította, hogy a jövőt illetően egyre inkább fel kell készül­ni az úgynevezett permanens közművelődés ellátására. Az iskolai oktatásnak tehát úgy kell kiengednie az iskola falai közül a fiata­lokat, hogy azok érezzék a „jó pap holtig ta­nul” népi mondás igazságát. A közművelődés intézményeinek pedig a tárgyi, személyi és anyagi feltételék legmeszebbmenő biztosítá­sával, az állami és társadalmi intézmények anyagi erőinek legcélszerűbb felhasználásá­val kell szoügáilniok a dolgozók felkészítését az egyre magasabb követelményekre. Mert talán sohasem volt annyira igaz Marx mesz- szemutató megállapítása, mint napjainkban: ha az elmélet behatol a tömegekbe, anya­gi erővé válik. Tóth Elemér nem Nem pihen az idős mester. Idős Szabó István új művével, a Lapátoló bányásszal. . T ~ ’ ^ •- 'V<i" -'•••v '• •■•V-0 ■-> -VV w fc (Koppány György felvétele) A Meszes lankáján az im­pozáns partizánemlékmű, id. Szabó István Kossuth-díjas szobrász alkotása ezüst fény­nyel ragyog a tavaszi sugár­ban. Á gép forog; az alkotó pl- iát és folytatom a már kot hen.” — Pihen-e az alkotó? Pista bácsi mosolyog. De­rábhan elkezdett mezőgazda­sági témájú kompozíciósoro­zatomat is. Ezt a hónapot még a műterem renoválásá­ríís a kedve: együtt a család, kapcsolatos tennivalókra. Az idős művész benczúrfal- vi műterme előtt üldögélünk kis unoka, és előbb Madách szavait idé- kedve, zem kérdezés helyett: — Pihenni?.:: itthon van a pesti művész- szé lett Pisti fiú, Marci, a Most jó az öreg a rendezkedésre szánom, de júniustól nyugalmasan dol­gozhatok. Nincsen Rövid szemlélődő sétára in­— „Bo van fejezve a nagy ilyen. Alig várom, hogy be- vitái Benczúr Gyula egykori mű, igen. Cjokat beszélünk ma• ^ napság a tanulók el­foglaltságáról. Nem elég, mi­lyen sokat kell a gyereknek tanulni — halljuk gyakran — még két-három szakkörre is eljár. A sportedző pa­naszkodik: nem értékelik eléggé a sportköri elfoglalt­ságot, a zeneiskolai tanár pe- lyamatos munka sokkal ősz- értés ne essék, nem dig arról beszél: hiába jár a tönzőbb lenne, nagyobb mondom, nem vonzerőt biztosítana e kor- mindig osztály kulturális tevékeny■ fyasárnafji jegyzet Lehetőség gyerek a zeneiskolába, ismerik el megfelelően mun káját. Nap mint nap talál- ségéhez. Ugyanis abból kell hozzá a sikertelenséghez is, ja stílust ad az iskolának'. mondanak ellent a kibúvók keresésével. Az egyik napról a másikra összeállított mun­kák éppen hogy nem teher­mentesítik az iskolákat. Sőt, zavarokat okoznak. Nemcsak a gyerekek, hanem az iskola életében is. El kellene egyszer érni, azt hogy ez a munka folyama- hogy gyerekeink fos legyen és mindenkire ki- a sikerélményben terjedjen. Az egészséges fel­tündököljenek. Szokjanak készülési rendszer metodiká­és mérce kozhatunk ehhez hasonló el- kiindulnunk, hogy akármi- hogy még jobban tudjanak Azt is figyelembe kell ven- lentmondásokkal, és pana- lyen szinten jön létre a pro- örülni az eredményeknek. ni, hogy az úttörőmozgalom­szokkal. Jelen esetben nem Aukció, azt a műalkotás Figyelembe kell venni azt nak nincsenek külső felada- a cikkíró feladata, hogy mércéjével kell mérni. De is, hogy a bemutatók néma tai. A nevelés általános cél­megtalálja a megoldást, a hogyan mérjük, ha érződik kulturális szemléért szülét- kitűzései között kell keresni gyógyírt, hanem: inkább az, aZon az irodalmi színpadi tek meg, hanem a gyermek jellegét, amelyhez a szerve- hogy az úttörő kulturális bemutatón, amely egyébként fejlődése érdekében. Az is- zet csak újabb lehetőséget, szemléken tapasztaltak alap- nagyon ötletes elemekre kólái élet mellett, annak ta- keretet ad a kulturális és az ján rámutasson egy-egy épül, hogy bizony egy-két nulságaival együtt újabb esztétikai nevelés érdekében, kampányszerű jelenségre, hét érési időre még szüksé- feladatokat adhatunk nekik, ami — kétségtelenül — hoz- ge lenne, csakhát szorít zájárul a felvetett kérdések­hez. Április végén és május elején három bemutatót tar a ahol nyugodtan felhasznál- dátum, és akár tetszik, akár hatják a már tanultakat. A nem, most elő kell adni. De bemutatókon a színesség hogyan kérhetjük számon a mellett az ötletesség is elő­S megint a kör elejére ér­keztünk. Helyes munkaszer­vezéssel megoldható lenne, hogy ne panaszkodjon sem a sportedző, sem a zeneisko­gyerektől a jobb előadást, a térbe kerül. Nem éreztem a tanár Hiszen az a közös tottak az aranyérmesek me- még nagyobb lelkesedést, ha bemutatókon, u—■■ — 1 tanar. niszen gyénkben. Irodalmi színpa- tulajdonképpen elkéstünk az adott művek dók, versmondók, zenészek, előkészítéssel? A gyermek is pedagógiai kórusok, táncosok adtak egy- megérzi a rohammunkát, tartoznak. Ez is a kampány másnak randevút Pasztán, merevvé, görcsössé válik. S jelleget támasztja alá. Elhv Szécsényben, Balassagyar- ez nemcsak az előadáson ér- szem, hogy pedagógusaink■ maton. Öröm volt tapasztal- ződik, hanem kihat iskolai nak éppen elég elfoglaltsá- ni azt a frisseséget, ahogy munkájára is. Kívülről tart guk van az iskolai élet mel­még a lelkesedés, de belül- lett. De ehhez azt is hozzá ről kedvetlenné válik. És kell tennem, ha szeptember ilyenkor kiderül, hogy azok elején kezdenék el az előké­az általános iskolai korosz■ tály kivette részét ebből a munkából. Csak... Nem vagyok biztos abban, hogy minden iskola megfe­lelően készítette fel ver^ ^szervesen cél’ hogv “ tanítványok, a elképzelésekhez tehetségesebbek képessé- geiknek megfelelő forui'.ot kapjanak. Éppen ezért nem ártana a felkészülés, a fel­készítés módszerét, módszer­tanát beilleszteni a pedagó­gus-továbbképzések rendsze­rébe. Az a célunk, hogy minél a másikra készítették el, il­letve állították össze a be­az iskolák:, ahol egyik napról szítést, még eredményesebb több általános iskolát szak­munkát érhetnének el. Per- tassunk az iskolai és az is­________ j_ __ ____ _______ ____ sze, ha az ember ilyen kije- kólán kívüli élet rendszeres­s enyzőit az úttörő kulturális mutató műsorát, egészen leütéseket mer megkockáz- ségére, minél több gyerek­szemlére. Olyan érzésem apró mozzanatokon csúsz- tatni, rögtön ezer ellenérvet kel szerettessük meg ^ kul­van, hogy több helyen a nak el. S nincs nagyobb ki- hall vissza. Csak éppen az a túránk gazdag hagyománya­kampány jellegű gyorstalpa- ábrándultság a gyermeknek, probléma, hogy az érvelők tt. lás dominált. Holott, a fo- mint a sikertelenség. Félre- saját pedagógiai elveiknek Molnár Zsolt fejezzem a megbízásos mun- műtermébe, az ő mai alkotó kámat, melyet Szombathely- otthonába. tői vállaltam. Persze, miir . . . ...__... d ig van egy-egy időszak az emberek — állapítja életemben, amikor nyugalma- “fS elismerően - nagy oda- sabbak a napjaim — ez meg- adassal dolgoznak, igazan be­látszik a murikán, az alkotá- leadnak minden szükséges sokon is. Most, a műterem re- anyagot, úgy, hogy az en éle- noválása miatt jó ideje felfor- temben mar al'gha szőrű, dulás van körülöttem, de jól- restaurálásra az epulet. A bri- esik majd megszépült környe- gadvezető, Tornyos Jozse. zetben dolgozni. A járási ta- kedves szomszédom, minden nács jóvoltából minden újjá szükségeset kiharcol a mun- születik körülöttem. kához. Meg él az öreg Zsí­ros bácsi, aki itt dolgozott A műterem előtt, kecskelá- Benczúrnak, amikor épült a bas asztalon hatalmas farönk- műterem. Emlegeti is: meg- ból vágott, araszos vastagságú hagyta nekik az építész, úgy lap, melyből domborművű fi- csináljanak mindent. hogy gurák sejlenek elő. nagy művésznek lesz. Ma is — A szombathelyi megbí- abban a szellemben megy & zatás — magyarázza —, a dolog. Csak a gazda, a mű- pártszékház belső díszítésére, vész változott. Ha elfogadják. — Miért ne fogadnák. Még néhány nap, s a mű­terem újból benépesül Pista bácsi alkotásaival, megtelik az alkotómunka zajával. — Nagy öröm, nagy aján­dék ez nekem. Nem kell pi­— Mindenképpen szombat- helyi témát akartam, végül mégis egy általánosabb mező­gazdasági témánál kötöttem ^ ^ ^ ____ _ ............. k ompozíció lesz ronkodnom a vendégek, láto- a földosztásról. Kalapból húz­zák a cédulát az igénylők. A központi alakok mellett he­lyezkednek el a . jellegzetes talusi típusok: a mezőőr, a kapások csoportja, a gyalog­munkás. fogatos, mesterem­ber, a pásztoremberek, a ju­hász, a kondás. — És emellett? gatók előtt az elhanyagoltsá­gért. A megújult környezet­ben pedig még a murika is könnyebben megy. Tervem bőségesen van, a mezőgazda- sági sorozat hosszabb távra szóló feladatot ad, s alig vá­rom, hogy komolyan hozzá­láthassak. Be van fejezve a nagy mű, — Készülök az őszi, buda- l§en— pesti jubileumi tárlatra. Meg A nógrádi partizánok em- akarom faragni körtefába és lékét idéző, fémtestű ember­márványba Ágasvári Sándor- óriás ott csillog a tavaszi né, a kisterenyei népművész fényben a salgótarjáni Me- és a Röpülj páva országos szes oldalán, népdalvetélkedőben nagy si- Pista bácsi, az alkotó, azon- kerrel szereplő karancskeszi ban nem pihen. Tervekben Petróczy Andrásné portréját kifogyhatatlan és munkában népviseletben. Nemrég farag- fáradhatatlan ő. tam egy kisebb bányászfigu- (barna) NÓGRÁD — 1970. május 24-, vasárnap v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom