Nógrád. 1970. május (26. évfolyam. 101-126. szám)

1970-05-16 / 113. szám

Szakmunkásképzés — gondokkal Túljelentkezés és érdektelenség Az ipartelepítés egyik fon­tos feltétele, hogy az új ipa­ri üzemek munkaerőigénye és a helyi szakmunkásképzés összhangban legyen. A salgó­tarjáni járás területén törté­nő telepítésnek, fejesztésnek, a korábban meghatározó jel­legű „bányászprofil” szükség- szerű átformálásának fontos bázisa például a nagybátonyi 209-es Szakmunkásképző In­tézet is. — Jól felszerelt intézetünk­nek és kollégiumunknak a körzetesítés révén központi szerep jutott a környék fia­taljainak szakképzésében — mondja Oskó Károly igazga­tóhelyettes — következő tan­évre szóló beiratkozások ta­pasztalata: az ismertebb szak­mákban túljelentkezés, a ke­vésbé népszerű ágakban pe­dig érdektelenség mutatko­zik .,, Megfelelőbb propagandára lenne szükség; növelni kelle­ne a pályaválasztási tanács­adás hatékonyságát — ez csupán egyetlen példából, a Ganz-MÁVAG mátranováki üzemének jelenlegi gondjaiból is megmutatkozik. Váradi Gé­za, a budapesti nagyüzem személyzeti és oktatási fő­osztályának vezetője, Tamas- kovics Ferenc, az oktatási osztály vezetője és Bozsóki Mihály csoportvezető a tanu­lóképzés felelőse a beiskolá­zás tapasztalatainak és a Ganz-MÁVAG igényeinek egyeztetésére érkezett a nagy­bátonyi szakmunkásképző in­tézethez, _____________ M it kér f a Canz-MAVAG? Az üzem kérését — tíz-ti- zenkét esztergályostanuló szerződtetését, teljesíteni tud­ják, de továbbra is nyitott kérdés, sikerül-e szeptembe­rig a hatvan vasszerkezeti la­katostanuló szerződtetése. A vasszerkezeti lakatos szakma népszerűsítésére, a szükséges számú tanuló beiskolázásának előmozdítására javasolja Oskó Károly igazgatóhelyettes: — A szorosabb kapcsolat érde­kében hasznos lenne, ha az üzem — még szeptemberig — levélben tájékoztaná a szülő­ket — milyen lehetőséggel számolhatnak szakmunkásta­nulónak jelentkező gyerme­keik a mátranováki új üzem­ben és a vasszerkezeti szak­mában ... Az üzem és az intézet ered­ményesebb együttműködését célozza az a javaslat is, amely szerint a jövőben a Ganz- MÁVAG-gal leszerződött fia­talok társadalmi ösztöndíját is a tanintézet fizeti ki. — Mindez nem jelenti azt, hogy az üzem képviselői a jö­vőben ritkábban látogatnak majd Nagybátonyba és Máí- ranovákra — mondja Váradi Géza és megállapodnak ab­ban is, hogy rövidesen az in­tézetben is levetítik a Ganz- MÁVAG-ról és termékeiről készült két színes filmet, azonkívül üzemlátogatáson és a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron fogadják, kalauzolják a bátonyi fiatalokat. Száz szakmunkás helyet keres A Ganz-MÁVAG által igé­nyelt hatvan vasszerkezeti lakatostanulóból jelenleg mindössze harminchatot tar­tanak nyilván, ebből hat „jut” a pásztói gépjavítónak — harminc fiatal tehát hiányzik. — Hová lesznek az általá­nos iskolát végzett nógrádi gyerekek? — csodálkozik Vá­radi Géza. — Figyelemre méltó — így Oskó Károly —, hogy éppen Mátranovák térségéből, ahon­nan pedig az új üzem fiatal szakmunkásainak kellene ki­kerülniük, járnak a legkeve­sebben intézetünkbe. Erre egy példa: a szomszédos Nádújfa­luból egyetlen (!) fiatal je­lentkezett a 209-es intézetbe... Ugyanakkor több mint száz fiatal — idén végző — szak­munkás keres helyet magá­nak a nagybátonyi szakmun­kásképzőből. Az intézet min­den üzemnek — amellyel kapcsolatban áll — sorra fel­ajánlja a „szabad kapacitást”: mezőgazdasági gépszerelők, bánya-elektrolakatosok, esz­tergályosok, általános lakato­sok, bádogosok, vízvezeték­szerelők, kőművesek, villany­szerelők, asztalosak elhelyezé­séről gondoskodnak. Több fi­atal a Ganz-MÁVAG nyúj­totta munkalehetőség iránt ér­deklődik. A vállalat vezetői mindent pontosan feljegyez­nek. Kapóra jön a nem várt munkaerő-kínálat. Az eset egyben találó válasz arra — érdemes-e az eddiginél gyak­rabban felkeresni azt a terü­letet, ahová a fővárosi üze­mek telepítenek? — Sajnos, az a tapasztala­tunk, hogy a fiatalok itt Nóg- rádban és máshol sem isme­rik a Ganz-MÁVAG termé­keit — mondja Tamaskovica Ferenc, a vállalat oktatási osztályának vezetője. — Tavaly másfél millió fo­rintot. az idén kétmilliót fi­zetünk ki társadalmi ösztön­díjra a szakmunkástanulók­nak. Az intézeti ösztöndíjon felül minden szakmában 250 forint társadalmi ösztöndíj jár a velünk szerződött fia­taloknak. Kétségtelen, hogy az üzem is többet tehet a jövőben a megfelelőbb propaganda ki­alakítása érdekében, de szük­ség van arra is, hogy példá­ul a mátranováki üzem kör­nyékén élő felnőttek — szü­lők és pedagógusok, az ipar- telepítésben felelős illetéke­sek — elősegítsék a jiatalok boldogulását és a társadalmi igény találkozását. — Most kell keresni az utánpótlást — mondják a nagyüzem képviselői —, mert a törzsgárda kialakítása el­képzelhetetlen a megfelelően képzett fiatal szakemberek nélkül — és ez Mátranovákra is érvényes igazság! Pataki László Elmúltak a „Magyar nyelv hete — 1970” eseményei, ame­lyek egy-egy pillanatra talán hangBÚlyozotsaibban juttatták kifejezésre szeretietünket édes anyanyelvűnk iránit. „ö, szép magyar nyelv! AM egyszer téged/ Ajkára vön többé nem dobhat el!/ Szent­ség gyanánt, hogy befogadja éked/ őrző oltárrá válik a kebel” — mondhattuk mi is Ábrányi Emil himnikus sza­vait, . aiki arról beszélt, hogy a nyelv művészei rajongva sze­retik anyanyelvűnk szépsége­it, gazdagságát. „Olyanok a szavak, mint a hírnökök: mindazt a jót vagy rosszat elbeszélik, ami ott ho­nol abban az országban, ahonnét jöttek” — vallója Ta­mási Áron, nyelvünk egyik nagy művésze. A magyar nyelv évszázados útja is sok mindent elárul a jól odafitgyelőmek. Mátyás ki­rály vidám hangú történet­írója még arról beszél, hogy hazánkban az egyszerű nép és a főurak nyelve, beszéde között alig van különbség. Bessenyei György viszont már arról kénytelen panasz­kodni, hogy „nagyon magszű- küLtünk a magyarságiba, mely­nek ugyan bőségébe soha nem Zenei Figyelő (csütörtök T«# ta. Magyarul először a Szov­21.10). A Tv Zenei Üjságja. A ■ • vívfcCK/», jetmlLliomas címen jelent MÁV Szimfonikus Zenekar meg. A film a 20-as évek jel­most ünnepli megalakulásé- szerte betiltott (nálunk is) legzetes figuráit: a társada- nak 25. évfordulóját. Ebből az DDT-ről. lom haszonlesőit, a mohó alkalomból látogattak el a Aranyborjú (vasárnap, nyárspolgórokat, a kapzsi lé­díszkoncertre a zenei rovat 20.20) szovjet szatirikus film, hűtőket, a bürokratákat állít— munkatársai, s egy részletet Ili—Petrov regényéből A 20- ja pellengérre. A film főalak- is közvetítenek a műsorra ke- as és részben a 30-as évek ja csakúgy minit a 12 széké, rült Beethoven 9. szimfónia, világhírű és nagyhatású sza- Osztap Bendrer, a nagy kom- másoddk tételéből. Ezt köve- tírikus írópárja ezt a regé- binátor, a „zseniális” szélhá- tően dr. Csanádi György mi- nyét a 12 szét f/*lci «táviul ír-mos. niszterre! készítenek interjút, aki jelentős zenei nyilatkoza­tot tesz. Nemrégen járt Buda­pesten a BBC-szimfonikus ze­nekara; két koncertjük közül az egyikről, Collim Davies ve­zényletével, részletet is su­gároz a Televízió. Berkes! András: Thomson kapitány (szombat, 20.50). 1968 őszén mutatta be a Jó­zsef Aittnla színház a kétré­szes színművét, csakúgy, mint Berkesi előző darabjait. Bűn­ügyi történetről van szó. Delta (vasárnap, 16.50), ez­úttal csak egyetlen témát emelnénk ki a műsorból: egy amerikai filmet, amely az ember és a rovarok háború­járól rajzol döbbenetes képet. Az emberi táplálékul alkal­mas élelmiszerek 50 százalé­kát pusztítják el évente a csaknem 1 millió fajtát szám­láló rovarok, ugyanígy, az embert veszélyeztető betegsé­geknek szintén a felét a ro­varok okozzák. A film a ké­miai védőszerók emberre is ártalmas visszahatásáról is beszél, így a ma már Európa­Anyanyelvűnk dicsérete voJtuink. Csodálkozom nagy nemzetünkön, hogy ő, ki kü­lönben minden tulajdonainak fenntartásában oly nemes, nagy és állhatatos indulattal viseltetik, a maga anyianyel- vét felejteni látrtatik.” Pázmány Péter még min­den igyekezetével azon van, hogy a latin nyelvű szövege­ket úgy tudja nyelvünkre le­fordítani, hogy „ne láttatnék deákból «ágazott homályos­sággal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mintha először magyar emberiül ma­gyarul íratott volna.” Két­száz esztendővel később azon­ban Kölcsey Ferenc már azért kénytelen ostorozni a maradd nemességet, ment nem haj­landó nemzeti nyelvnek elfo­gadni a magyart, ragaszkodik a latin nyelvhez, hogy evvel is kifejezésre juttassa „élkü- lönözéséit” a jobbágyságtól. Szerencsénkre voltak meg­szállott emberek, akik a nép nyelvére alapozva és alkotó fantáziájukra támaszkodva ki­emelték nyelvünket is a mély süllyedésből. A nyelvújítók lelkes és népes tábora, Ka­zinczy Ferenccel az élükön, akik tudták, hogy „nem lehet ott ideákat tisztogatni, ahol a nyelv az ideákat összezavar­ja”, — közüggyé tették az el­nehezült magyar nyelv hajlé­konnyá tételét, szikrázóvá ed­zették, gondolatok, eszmék tisztább tükrévé csiszolták. . .csak szabad sajtót adja­nak s nemzetem szabadsága, boldogsága felett kétségbe nem esem. Vagy nyomtatási szabadság, vagy a szabadság elnyomása” — ezzel a szabad szó erejébe vetett hittel in­dult el pályáján a lánglelkű Kossuth, aki szintén apostola volt a szép magyar szónak, az ékes magyar beszédnek. S azóta ez a szabad magyar saj­tó is kötelességének érzi édes anyanyelvűinket szolgálni. Vallja a költővel: „Szép anya­nyelvi ha van oly rész ben­nem, amely nem akarná/ Hív szolgálatodat tenni, tüzeddel emészd!/ Aki pedig hozzád másként érezne hazánkban,/ Lepje meg a szégyen, mely megalázza fejét.” Szeretjük csodálatos szava­inkat és Petőfivel együtt valljuk: „Illendőképpen aki nem tud beszélni/ És fundá- mantumos magyarsággal élni/ Ki kellene minden olyat kü­szöbölni,/ Nem kellene hagy­ni magyar nyelvet ölni.” S a hétköznapok mindennapi munkájában is hív szolgái és szolgálói leszünk édes anya­nyelvűnknek, mert büszke­séggel mondjuk Berda József­fel: „Nyelv, sugárzó anya­nyelvem ,/ szavak mélyén csendülő hangversenye,/ te húsosán gömbölyű, már-naár tapintható anyag,/ olyan vagy, mint a zsírral és fűszerrel teli étel,/ mint a legneme­sebb ital, — szellemünket s vérünk/ ritmusát életre hívó Néked hódol most a költő, e kor senkifiia!/ a költő hódol neked a büszke és alázatos, ki/ belőled formálja, önti szo­borba a düh és/ öröm kitö­réseit, ünnepi torokkal kiált­ván:/ nincs ami szebb,, izga- tóbb s illattal telibb volna nalad!” Csukly László ŐSZ FERENC: NYOMOZ A VÁROS IV. — örvendek — mondta nem nagy meggyőződéssel Kovács. — Jujj, de jópofa. A lányok megpukkadnak az irigy­ségtől, ha elmesélem nekik — örvendezett. — De te nem meséled! — mondta a fiú, aki kita­lálta Kovács gondolatait. — Pedig olyan aranyosak voltatok — hájolgott el a Jutka nevezetű liba, és Kovács a fiúra pillantva kiolvas­ta a szeméből, hogy ebből sem lesz házasság. Kovács hadnagy pedig elindult hazafelé. Vadonatúj ruhájában végzetesen hasonlított egy hajótöröttre. Azon izgult, hogy hazáig nehogy egy ismerőssel találkozzon. Lélekben már felkészült, hogy az anyja egész este so­pánkodik : „Látod, kisfiam, miért nem hallgattál rám? Ha pap­nak mégy, ahogyan szegény apáddal terveztük, akkor most nyugodtan aludhatnál a parókján. De ha nem akar­tad. legalább lettél volna postás, mint szegény, istenben megboldogult apád. Az is csak egyenruha,..” Ha még emlékeznek a nyájas olvasók, ott szakítottuk meg a mese fonalát, hogy Kovács hadnagy tépett ruhában, véres arccal bandukolt haza. anyja intelmeire számítva Az intelmek azonban elmaradtak. Mert vendég volt. Amint belépett az ajtón, Zöldi nekiesett: — Elkaptad, sógor! Gratulálok! — Nem kaptam el senkit. — Akkor téged kaptak el — nézett rá Marika, aki nem volt híján némi humorérzéknek. — Mi történt? — izgult Zöldi. — Hazajött a férj! — felelt Kovács. — Majd megver az isten — sírta el magát a mama. — Szegény kisfiam... Így helyben hagyni. Látod, ha papnak mégy ... valóban jól dolgozott. És nem politizált. De amióta nyug­díjba ment — havi 1800-ért — nincs mit kockáztatnia. Persze, senki sem bántja, ö az ellenség hangja. Van benne valami szórakoztató, mert nincs a kormánynak olyan intézkedése, amelyet ne tudna félremagyarázni. Amit mindenki lelkesen üdvözöl, arról Ambrus úr bebi­zonyítja, hogy sírni kellene miatta. — Hát már ez is szatír — mesélte hallgatóinak. — Ez kérem, egy pancser. Ez csak nálunk lehet. Mert itt már i bűnözők is olyan pitiánerek, kérem széfjén, hogy az ki­mondhatatlan ... — De Ambrus úr! Eddig tíz nőt erőszakolt meg. — Húszat, de lehet, hogy többet — javított Ambrus — Na, de hogyan? Mint egy kisstílű tolvaj. Hallottak ma­guk, uraim, a bükkösi szatírról? Ez persze még a régi bókevilágban volt. Ez kérem mindegyik áldozatát megöl­te. Volt neki három pisztolya, és amikor a rendőrség rá­tört, akkor egy óráig harcolt velük. Ezek meg — muta­tott a rendőrség felé — ezt a szerencsétlen alakot sem tudják elfogni. Vagy nem akarják.. Lehet, hogy valami fejes van a dologban. Én biztos forrásból hallottam, hogy ez a Kovács gyerek utasítást kapott fentről, hogy ne na­gyon ugráljon az ügyben ... — Ma nincs jó formában, Ambrus bácsi — állt fel az asztal mellől Terebesi úr, a maszek • fényképész, és egy nagyot ásított. — Maga csak hallgason, Terebesikém. Menjen ha« az aktfotóihoz. Igaz, hogy meg van az idén érettségiző lányosztály? Nem csodálom. Amilyen erkölcsök manap­ság vannak... Hát így fortyogott az N.-i közvélemény. Járt mint a? öreg malom garatja, amelybe régen nem öntöttek őrien valót, és most végre igazi nemes mag került a kövek közé. Kovács hadnagy pedig napszemüvegben közlekedett, melyet természetesen azonnal észrevett a város. Minden­ki tulajdonított neki valami jelentőséget, hiszen a had­nagyot még soha nem látták napszemüvegben. Sípos tizedes nem is állta meg szó nélkül: — Kérek engedélyt kérdezni — csapta össze a bo­káját, mert ezt a formulát . sohasem hagyta volna ki. Kovács már mondta, hogy különösen, ha ketten vannak, hagyja ezt az örökös engedélykérést, de sípos még életé­ben nem hágott át egyetlen szabályt sem. — Kérdezzen! — Mi van a hadnagy elvtárs szemével? j — Kötőhártya-gyalladás... (Folytattuk) — Hagyjuk ezt most, mama. Szeretnék megmosa­kodni. — Ekkora zűrt csinálni egy szatirból — morfondíro­zott Marika. — Tudod, hogy most a kiscsoportosoknál va­gyok az óvodában. Délelőtt látom, hogy egy fiút vernek. Szétválasztom őket, hát kiderült, hogy szatírosdit ját­szottak, és ez a szerencsétlen volt a szatir. — Írni kellene róla, te, Laci... Abban egyetértek, hogy azt a nagyképű Szávait kivágtad. De azért nekem adhatnál egy kis információt... Irtó nagy lennék vele a megyében. — Írjál te csak a szocialista névadó ünnepségekről — morogta Kovács és kiment a fürdőszobába. Zöldi üres tarsollyal távozott, pedig megígérte Lil- lácskának, a Levendula imádott — pillanatnyilag már —, kékesfehér hajú üdvöskéjének, hogy holnap reggel tá­jékoztatja az eseményekről. A várost ugyanis e napokban az foglalkoztatta, igaz-e, hogy az SZTK felülvizsgáló főorvos felesége is az áldo­zatok között van. A főorvos ugyanis arról volt hírhedt, hogy aki járni tudott, azt munkaképesnek nyilvánította. Mesélik, hogy egy egészségesnek nyilvánított ember rosz- szul lett az előszobájában, és már a mentőautóban rok­kantsági nyugdíjba vették. A főorvos — dr. Beleznay — rozzant, májbajos, kedélybeteg ember volt. Mindenki iri­gyelte tőle fiatal, gyönyörű nejét, aki csak a Váci utcá­ban csináltatott ruhákban járt, és többet járt a Roth- schild-szalonba, mint más asszony a henteshez. A hírt szilárdította az a szokatlan tény, hogy az öreg egy hete mindenkit kiírt táppénzre. Ha hinni lehet Lil- lácskának, még a vízvezeték-szerelőt is, aki pedig a csa­pot ment megjavítani a rendelőbe. Az is feltűnő volt, hogy az asszony kerek egy hete nem jelent meg a Le­vendulában. ami feltűnőbb volt, mintha a pincérek nem jöttek volna be. Az csak később, jóval az események lezajlása után vált köztudottá, hogy a szép Beleznayné anyai örömei kezdtek láthatóvá lenni. A szatír okozta izgalom után beállt szélcsendben, sok unalmas délutánt színesít majd meg, hogy találgatni lehet: vajon ki a boldog apa... De ez már nem tartozik a mi történetünkhöz. Ezen az estén a Levendulában a szólista Ambrus úr volt. Róla annyit kell tudni, hogy ő a város hivatalos reakciósa. Valaha jegyző volt, ült is valamicskét a fel- szabadulás után, aztán egy ktsz-nél volt előbb anyag- mozgató, majd könyvelő, végül részlegvezető Amíg ak­tív volt. őt mutatták fe] pozitív példaként: lám egy el­lenségből is lehet a mi emberünk, ha megadjuk neki p módot, hogy becsülettel dolgozzon Ambrus úr ugyani.' i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom